Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
1976. október 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 \ ÍEZSEN V r az alvófalu Autóbusz: a végállomáson, Vezsenyben szinte csak idősebb emberek szállnak le. Utca: a falun megszokott kép, az újabbnál újabb sátortetős házak helyett kopot- talbb, régibb házak guggolnak sorban, némelyik búbján nád. TÜZÉP: tégla egy darab sincs (nem építkeznek — Van is rment — mondja "a 62 éves Magyar József- né. — Itt rajtunk kívül még két sor ház óvta népét, de elrabolta a Tisza. Bizony, mostanáig pusztította, ette a falut a folyó. De már kikövezlek a partot, amott építettek valanrp sarkantyút, így nem mohosodik a víz. — Az én gyermekkoromban is leszakított egy sor házat a Tisza, emlékszem — így idős Németh Ferenc. — Még 1970-ben, a nagy árvíznél ás beleszakadt két háza templom mögött. — Pedig szép itt a folyó, szinte körülöleli a falut. — A pesti rokonaink is ezt mondják, nem értik, miért nem értékeljük Vezsenyt. — Nem értékelik? ' — Nézze, jó a buszjárat, de csak félré van. Aki ide jön lakni, az igen eltévedt ember. — Pedig itt olcsó a ház. — Mégse kell. Látja ezt a házat itt a Damjanich utca sarkán ? Talán 20—25 ezret ér. 'Ha Tiszavárkonyban, itt a szomszédban lenne, megadnának érte 70—80 ezret. Szerintem, ha kihalnak az én korombeliek, meg az utánunk jövők, úgy 50 esztendő ■múlva, nem sok lesz Ve- zsenyből. — A fiatalok? — Elmennek. Hozzám' közel épített házat egy fiatal ember, mondtam is neki, hogy miért nem mész jobb helyre? De ő nem. Most meg mondogatja, hogy hej, de megbántam!... Aki itt él, az is eljár dolgozni, csak .aludni jár haza. Tények: Vezseny területén önálló gazdasági egység nincs. A termelőszövetkezet egyesült a tiszajenőivel, a kosárfonó szövetkezet pedig Tiszaalpárhoz tartozik. Rengetegen ingáznak a nem egészen ezer lakosú községből: irány Szolnok, a TVM, a bútorgyár, a cukorgyár, Tiszavárkonyban a: Magnezit, de A községi pártalapszerve- zet titkára, Pinkóczi Ferenc né az öregeket idézi, akik mondogatják, hogy Vezsenyben azért nincs vasút, mert annakidején a gazdák nem adtak számára területet. Ezt is sínyli most a falu. — Régen kisvasutat akartak hozni Jászkarajenőről, de a gazdák sajnálták a földet — magyarázza Kovács András, aki bizonnyal szeitt?), cserépből viszont kerül egy jó adag (aha, lecserélik a nádat), porlik két kupac szén, amott egy kis fa, néhány olajos hordó. A falu szélén az öreg, évszázados pöttöm házak farral fordulnak a Tiszának, mintha haragudnának reá. sokan Kecskeméten keresik a megélhetést. Ingázik az orvos, hetente kétszer jár ét Tiszavárkonyból, ingázik a gyógyszerész, sőt, maga a tanácselnök, Törőcsik Sándor is, mégpedig Szolnokról. A következő adatokat már ő sorolja. — Vezsenyben 342 portán zajlik az élet, mindenhol tartanak állatokat vagy művelik a kertet. Villany körülbelül 4 ház kivételével az egész faluban van, valami járdaféle is kerül az utcák 90 százalékában, van két burkolt út, elég sok vízvezeték, hat ártézi kút, amelyek jó része csak csordogál, hat éve húzódik a vízműtársulás ügye. A 380 lakásból 240 egyszobás, 119 kétszobás, 21 pedig három, vagy többszobás. Van 28 fürdőszoba, 8 vízöblítéses W. C., 158 család birtokol gázpalackot ... Üj házak? — Évente egy-kettő ha épül, az is úgy, hogy lebontják a régit, s annak a helyére emelnek újat. — Az emberek szerint elöregszik a község. — Igaz. Itt az „egyke” volt a törvény ,.. — Mit tehetnek az elnéptelenedés ellen ? — Egy minisztertanácsi rendelet, a 46/1974-es segítségével potom áron lakáshoz juttatjuk a fiatalokat. A lakás árának 10 százalékát befizeti (ez itt csekély), s a többit 10—15 vagy 20 évig törleszti az OTP-nek. Amíg törleszti, a ház adómentes, adásvételkor nem kell százalékot fizetni, mint egyébként. — A kedvezmény kiknek jár? — A tanács vébé jelöli ki, hogy a megüresedett házat ki veheti meg. Előnyt élveznek a nagycsaládosok és a fizikai munkások. Négy család már így jutott lakáshoz, legutóbb Mészáros János. gény ember lehetett, mert kárörvendően felnevet. — Mit értek vele? Most se földjük, se vasútjuk. Itt kezdődött minden baj, kérem szépen. Azóta vagyunk a világ végén. Állunk a Tisza partján. Magyar Józsefné magyaráz, mutogat. Ott lehet Szanda- szöllős, amott Rákóczi, amott meg a martfűi Tisza Cipőgyár, talán három kilométerre. És arrafelé épül majd a növényolajgyár. Csakhogy a túloldalon. Ugye milyen furcsa? A „világ végéről”, a megye egyik legiparosodottabb területére látni. Magyarné (s más vezsenyi lakosok is) érvel: egy híd vagy egy komoly komp menthetné meg a községet, s nagyon megérné a befektetés az iparnak is, hiszen milyen sok jó vezsenyi munkáshoz jutnának. Töprengek: a rohamosan néptelenedő, öregedő Vezseny, mint munkaerőforrás hosszú távon aligha jöhet számításba. Talán az anya szól Magyarné érveiből, hiszen a lánya odaát lakik Szandán. Az egyik. A másik halyben, ingázik Tiszavár- konyba, a férje Szolnokra, a TVM-be, a nagyobbik; gyerek is Várkonyba, csak a kicsi van itthon. Egyelőre. Míg nagyobb nem lesz. Molnár Sándorné fiatal asszony, ide jött férjhez négy éve, most kicsinyét ne- velgeti. Ingáznak. — Sokan élik ezt az utazó életet — mondja. — Én nem szeretem Vezsenyt, de csak itt veszünk házait. Talán jövőre. A férjem ragaszkodik a falujához. Még felébredhet A vezsenyiek ragaszkodnak falujukhoz, az idősebbek mind. A fiatalokat, gyermekeiket már máshová segítik, „elnevelik” a falutól. Sikerrel. Vezseny lélekszámúnak csökkenési üteme meghaladja a szolnoki járás bármelyik községét. A fiatalokat a gazdasági, társadalmi erők úgyis elsodornák a szülők buzgalma nélkül is. Vajon eszébe jut az idősebb embereknek, mi lesz velük, ha még jobban megöregednek? Kihal a falu? Utoléri Gyű-, rüfű sorsa? (A kérdést a vezsenyi öregek is feltették így.) Ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen szociológusok előrejelzése szerint az ezredfordulóra másfélezer aprófalu eltűnik az ország térképéről. Ez az írás azonban nem rekviemnek készült, nem elsiratni akarjuk a falut; ellenkezőleg! Hisszük, hogy van jövője ennek a Tisza-ölelte kedves falunak (mondják, természetvédelmi terület lesz). Persze az idősek már inkább várnak a társadalomtól, mint adnak. így viszont miből lesz vízmű, járda?... Az öregesen ballagó élet mellett, hogy ne robogjon el a világ, mit tehet? Karját a dinamikus erejű, pezsgő életű ifjú karjába ölti. Ember az emberébe, község a községébe. Így is meg lehet próbálni a jövőt, méghozzá sikerrel, erre kerül példa elég a megyében is. Vezseny, az alvófalu, még felébredhet. Körmendi Lajos Ingázók ós öregek II vasúttal kezdődött A törökszentmiklósi Bethlen úti általános iskola rajzterme az egyik legkorszerűbben felszerelt szaktanterem a megyében MG A teljes élet tükre Szolnok megye Tanácsa negyedik ötéves tervének közművelődési célkitűzései közt szerepelt egy, a lakosság könyvtári ellátására vonatkozó adat: a tervidőszak végéig településenként a könyvtárak állományának fejlesztésére 1 év alatt fordított összeg — egy lakosra átszámítva — érje el a 7 forintot. Felemás kép A tiszafüredi járásban, 1975-ben ez a szám lakosonként 6,2 forint volt — kevés híján elérte a tervezett összeget. Ha azonban a járási átlagot a nagyközségek — Abádszalók, Kunmadaras és Tiszafüred — nélkül számítjuk ki. lehangoló eredményt kapunk: 4,8 forintot. Van olyan települése a járásnak (Tiszaszőlős), ahol 1975-ben a könyvtár állományának gyarapítására lakosonként 2,3 forintot fordítottak. Ha negatív példaként Ti- szaszőlőst említettük, a teljesség kedvéért le kell írnunk azt is, hogy már épül Szőlősön —igaz, hogy „Luca- széke módjára” — az új községi klubkönyvtár, a tsz és a tanács közös beruházásában. Lesz tehát méltó otthona a község könyvgyűjteményének, csak könyv legyen elegendő. Tornajmonostorán a tanács volt épületét alakították át könyvtárrá, Tiszagyendán szintén a közelmúltban bővítették a könyvtárat. A fenntartók, a tanácsok az utóbbi esztendőben kétségkívül sokat tettek a könyvtárak működési feltételeinek javításáért. Épület- bővítésre, új polcokra, új bútorokra, néhány technikai eszközre anyagiakat biztosítottak. Ennyit — és nem töbFalusi könyvtárak bet. Folyamatos, tartalmi részletekbe is menő törődésről még nem beszélhetünk. Kivétel Tiszaörs és a vele közös tanácsú Tiszaigar. Semmi különös, ördöngős nem történik ezeken a helyeken sem: „csak” a tanács anyagi erejéhez mérten — a könyvtár fontosságának tudatában — támogatja a beszerzést, rendszeresen figyelemmel kíséri a két klubkönyvtáros munkáját. Eredmény: két jó állományú könyvtár, sok olvasóval. Kocsi kérdés A Tiszafüredhez tartozó 400 lelkes Kócsúj falun néhány évvel ezelőtt épült új klubkönyvtár. A könyvtáros, félállásban a tanácsi kirendeltség vezetése mellett, Bó- di Györgyné. Nem panaszként. csendesen mondja: — A kocsi könyvtár a tiszafüredi járási könyvtár fiókjaként működik, önállóan rendelem a könyveket, havonta kétszáz forintig. Heti 12 óra a nyitvatartás, de ha valakinek nem akkor jut eszébe könyvet vinni — Vihet. A beiratkozott olvasók száma 88. Ez önmagában nem rossz. Rendszeresen viszont alig néhányan olvasnak. A legutóbbi kölcsönzéskor például ketten voltak. Az iskolások közül is csak néhányan járnak. A felnőttek? Reggel hatkor ez a falu kiürül: a Hortobágyon és a füredi tsz- ben dolgoznak a kócsiak. Este öt. félhat, hat óra mire hazaérnek. Amikor az otthoni jószág is megkapta a magáét, már 8 óra. Ilyen tempó mellett kinek jut eszébe könyvtárba jönni? Tényleg csak néhány gyereknek, a kedvükért mégis megéri fönntartani a könyvtárt. Nincs okom panaszra öt óra múlt 10 perccel. Bé- nyei Marika, a nagyiváni általános iskola tanulója már választott: Reich Károly szép képei díszítik a kezében levő „Jár a baba, jár...” című könyvet. A fiatal könyvtáros Labanc Kálmánná helyére teszi a könyv kartonjait. Az elmenő, apró kölcsönző után néz: — Biztosan van kistestvére — mondja nevetve. — Mert ehhez a könyvhöz ő már nagy. A könyvtárra fordítja a szót. — Nincs okom panaszra. Július 23-án vettem át a könyvtárat — az elődöm kitűnő állományt alakított ki. Kétszáznyolcvan beiratkozott olvasóm van. a legtöbbjük rendszeresen olvas — látná csak, néha alig férnek a polcokhoz, olyan sokan összejönnek! Ä beszerzési keret évről évre javul: az idén már 11 ezer forint. Sajnos ebből már csak 200 forint, van „hátra”. Remélem persze, hogy a tanács „megfejeli” egy kicsit ezt az ösz- szeget. * * * Egy-egy falusi könyvtár felbecsülhetetlenül nagy szerepet játszik a település kulturális életében. A jó könyvtár: a teljes élet tükre. A falusi könyvtárak is azok lehetnek ... Szabó János Művészet seregszemléje Kőhegyi Gyula kiállítása Jászberényben Novemberben legújabb filmjeivel és irodalmi alkotásaival mutatkozik be a szovjet művészet. A szovjet filmek fesztiváljának ünnepi eseményei november 3-án kezdődnek; este az Uránia Filmszínházban tartják a Prémium című film ünnepi bemutatóját. A fesztivál alkalmából — amelyen szovjet filmművészeti delegáció is részt vesz — november 8-án Salgótarjánban lesz a Szerelmesek románca című film díszbemutatója: Andrej Mihalkov Koncsalovszkij műve a fiatalok szerelméről szól. Hazánk irodalmi, művészeti és tudományos életében több mint három évtizede jelen vannak, s egyre jelentősebb szerepet töltenek be a szovjet szerzők művei. Csupán 1960 és 1975 között orosz és szovjet szerzőktől 2826 művet fordítottak magyar nyelvre, ezek összpéldány- száma meghaladja a 30 milliót. A november 5-én kezdődő szovjet könyv ünnepi hete nem csupán a szovjet kiadású orosz nyelvű kiadványok ünnepe, hanem azé a fordítás-irodalomé is, amely a szovjet ideológiai élet, az irodalom és a művészet, a tudomány és a technika igazi értékeit tolmácsolja és közvetíti a magyar olvasóközönségnek. A jászberényi városi-járási könyvtár látogatói a könyvtárban kiállított mintegy száz kisgrafikát szemlélve ismerős művésszel találkoznak. Kőhegyi Gyula részt- vett az 1972. évi Székely Mihály kisgrafikai pályázaton, az elmúlt évben pedig hét kitűnő képgrafikát ajánlott fel a „Grafikák, festmények az olvasómozgalomért” című jászberényi kiállításra. Kőhegyi Gyula 1933-ban született Pestszentlőrincen, a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Hincz Gyula és Ék Sándor tanítványa volt. A főiskola elvégzése után. 1962-től rendszeresen szerepel a nagyobb kiállításokon, országos tárlatokon, több egyéni kiállítása volt. Grafikai munkásságának csak kis részét jelentik ex librisei és alkalmi kisgrafi- kái, ám azok mégis változatos, sokszínű világot jelenítenek meg előttünk. A kiállításon egyaránt találkozunk a gyermekrajzok közvetlenségét felidéző, szándékolt egyszerűséggel megfogalmazott linómetszeteket vagy több apró jelenetből megkomponált rendkívül műves rézkarcokat. Amíg lapjainak egy részén mértéktartó derű, humor jelentkezik, addig más metszeteken a tárgyiasult világ valamilyen mozzanata — akár egy régészeti lelet vagy egy ismert műemléki épület — jelenik meg pontos, hű ábrázolásban. Ez a hűség azonban nem unalmas valóságábrázolás, Kőhegyi Gyula sajátos lényeglátásával és grafikusi eszközeivel mutatja be az előttünk esetleg ismerős tárgyat, nemegyszer részeire bontva értelmezi is azt. (Ilyen a Keszthelyi Biennálé emléklapján megjelenített népvándorlás korabeli ezüst kapcsolótű). Grafikáinak többségét átlengi az elvont gondolati mondanivaló, nemegyszer drámai konfliktusokban is harmóniává oldódva. (Ikarus, A tudás fája stb.). Változatos technikai fogásai — a rézkarcokon foltok és vonalak együttes alkalmazása. linómetszeteken különböző színek használata — különösen megkönnyítik részére az egyéni mondanivaló megfogalmazását, ugyanakkor meg-megújuló, állandó kísérletezéséről is vallanak. Arató Antal
