Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-26 / 253. szám
21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP f976. október 26. Az óriás motorok gyára Köztudott, hogy a Szovjetunió nem „nevezett be” abba a világméretű versenybe, amely az iparilag fejlett országok között — Japán vezetésével — az egyre nagyobb befogadóképességű tartályhajók építése terén folyik. Érthető dolog, hiszen saját maga nincs rászorulva, hogy tankhajókkal szállítsa a kőolajat, és még az exportját is főként csőtávvezetékek útján 'oldja meg. Mindamellett a hajóipar hatalmas fejlődésen ment keresztül a Szovjetunióban és kimagasló eredményeket mutat fel, de erejét, kapacitását a kereskedelmi- és halászhajók számának megsokszorozására fordítja. A hajókat manapság kétféle erőgép hajthatja: dízelmotor, vagy gőz-, illetve gázturbina (az atomreaktorral rendelkező hajók mindig tu'binás üzeműek). Aminthogy a hajótestek építése terén meg kellett valósítani a legkorszerűbb és leggazdaságosabb sorozatgyártást, a hajók „szíve”, a hajómotor előállítását is folyamatossá kellett tenni. Kidolgoztak néhány típustervet a 8—21 ezer lóerős dízelmotorokra és ezek előállítását típusonként más-más gyárra bízták. A Szovjetunió egyik legnagyobb közlekedési üzeme, a Brjanszki Gépgyár valamennyi hajómotor-típus sorozatgyártását meg tudta oldani, mégis főként a 21 ezer lóerős dízelmotorok előállításával foglalkozik legszívesebben, mégpedig világszínvonalon. A 21 ezer lóerős hajómotor 769 tonna súlyú, hossza több mint 18 méter, magassága 12 méter. A tízhengeres dízelmotor legnagyobb fordulatszáma 110 percenként. A dugattyúk lökethossza közel 2 méter. Nagy előnye e konstrukciónak az, hogy a motor a leggyengébb minőségű gázolajjal is „megelégszik”, így az üzemeltetése olcsó és gazdaságos. Folyik a motorok összeszerelése Készül a hatalmas forgattyústengely Fúrósziget az Északi-tengeren A tengeri olajfúró szigetek egyre mélyebb és veszélyesebb vizekre települnek, hogy mindenütt hozzáférhetővé tegyék az emberiség számára a készletek egyha- todát kitevő víz alatti olajkincset. Olajkutatás és -kitermelés szempontjából az Északi-tenger egyike a legnehezebb területeknek. A konstruktőröknek 20—30 méteres hullámokkal és 100— 200 km/óra sebességű viharos szelekkel is számolniuk kell a mesterséges tengeri szigetek megtervezésekor. A tengeri fúrószigeteknek két alaptípusa van. Kilencven méteres vízmélységig három vagy több lábon álló plattformokat telepítenek a tengerre. Nagyobb tengermélységben már csak az úszó fúrószigetek felelnek meg a célnak. Ez utóbbiak lehorganyzása, az elsodró- dástól való megóvása persze nagyon nehéz feladat. A képen látható fúrószigetnél, amely norvég megrendelésre készült és egyike a legna- pvobbaknak. a lehorganyzás problémáját úgy oldják meg, hogy robbanótöltettel a drótkötélszálak megfogására szolgáló speciális horgonyokat lőnek be a tengerfenékbe. így körülbelül 600 méteres vízmélységig lehet fúrásokat végezni a mesterséges szigetről. Automata tablettacsomagoló Egy tokiói cég olyan automata tablettacsomagoló-gé- pet szerkesztett, amely percenként 5000 tablettát tölt üvegekbe. A pirulákat a tartályból vibrátor viszi a futószalagra, fotoelektromos számológép végzi az adagolást, majd az ugyancsak futószalagon haladó üvegekbe ömlik a megfelelő tablettamennyiség. Megújul a textilipar Az utóbbi másfél évtized során a világ textilipara jelentős technológiai, műszaki fejlődési fokozatokon ment át. E korszaknak egyik fő jellegzetessége az emíberi munka szerepének — ezen belül az igényesebb szakmunka részesedésének — a csökkentése, helyettesítése volt, amit részben a gépesítés ég az automatizálás fokozásával, részben az üzem- szervezés javításával értek el. A fonóipar egészét tekintve az állapítható meg, hogy elsősorban a hagyományos gyártási eljárásokat javították meg igen nagy mértékben. Ezt a gépsebesség fokozásával, az automatikus műveletek kiterjesztésével valósították meg. Bár a fonás alapelvei nem sokban változtak, a gyártási eljárások fejlődése mégis azt eredményezte, hogy a korszerűsített üzemek munkaerőigénye — egy adott termelékenységre számítva — felére, harmadára csökkent. A pamutfonó-orsók száma a fejlett és fejlődő országokban csak jelentéktelen mértékben nőtt ugyan, a fonalak világtermelése mégis körülbelül 30 százalékkal emelkedett. A gyűrű« fonás gyorsasága megkétszereződött, s ez a folyamat tovább tart. Mindezt az automatikus leszedek és más újítások teszik lehetővé. A konvencionális fonógépek kezelése még így is elég munkaigényes marad, ezen a jelenleg még kísérleti stádiumban lévő automatikus fonal- kötözés segíthet. Forradalmian új az úgynevezett open-end fonás, amely a gyűrűs fonásnál kétszerte termelékenyebb, egyes változatainál pedig még az előtolásra sincs szükség. A textilipar műszaki haladásénak legnagyobb tartaléka a modern mintaüzemek és az átlagüzemek közti teljesítménykülönbségben rejlik. Jól tudják ezt hazai szakembereink is. ezért visznek végre erőteljes rekonstrukciót textiliparunkban. A textilipar jelentős technológiai, műszaki fejlődése eredményeként az emberi munka szerepe mindinkább csökken. A szinte teljes automatizálás nyomán egy szövőnőszakmunkás több gépsort és ezen belül száznál is több orsót ellenőrizhet. Kevesebb koksz, több nyersvas A kohászatban sokféle új megoldással igyekeznek fokozni a nyens- vtasigyéirtáis gazdaságosságát. A nagyolvasztók méreteit állandóan növelik. Japánban és a Szovjetunióban már 12—14 méter medenceátmérőjű és 4000 köbméter hasznos térfogatú kohók is épültek, amelyek napi 7—10 ezer tonna nyersvasat termelnek. Ezeknél az óriási kohóknál teljesein automatikus elegy - előkészítést, szállítószalagos adagolást, kombinált olaj-, földgáz-, oxigénbe!óvást alkalmaznák. Egyre inkább a nagy toroknyomás alkalmazására törekszenek, valamint a kokszfo- gyasatás csökkentésére, ami jelenleg még 350—550 kilogramm a termelt nyensvas minden tonnájánál. További megtakarítás érhető még el járulékos tüzelőanyag-befóvással is. Szén- és grafittömbök tűzállóanyaigként való beépítésével is javítani lehet a kohók hozamát és élettartamát. A befúvásra kerülő forró szél hőmérsékletének 1300 C fokra való emelésétől is jó eredményeket várnak. A kazahsztáni Karagandai Fémkombinát legújabb óriás kohója a felsorolt fejlesztési tendenciák figyelembe vételével épült. Évi teljesítménye 1 millió 800 ezer tonna nyersvas lesz. Külszíni bányaművelés Világszerte, ahol csak lehet, felszíni bányászatra törekszenek a természeti kincsek kitermelése során. Egyrészt azért, mert ez viszonylag könnyebben gépesíthető, másrészt a munka így sokkal termelékenyebb. Persze a külszíni bányaművelés gazdaságossága is attól függ, hogy milyen vastag meddőréteget kell eltávolítani a szén- vagy érckincs tetejéről, és hogy — termőföldréteg esetén — vissza kell-e teríteni a leemelt réteget az eredeti helyére. Megszokott kép, hogy a külszíni bányaművelést a világ legnagyobb méretű gépkonstrukcióival, a lépegető exkavátorokkal végzik. Azok használatára azonban — geológiai okokból, gazdasági megfontolások alapján — nincs mindig lehetőség. Ilyenkor jóval kisebb méretű és teljesítményű markolókkal, kotrókkal, bulldózerekkel — de lényeg az, hogy magas fokúan gépesítve — végzik el a munkát. Ha lehetőség van rá, szállítószalagokkal vagy csillepályán szállítják el a kitermelt ércet vagy szenet. Amikor — például nagy kiterjedésű és vékony réteg esetén — nincs mód szállítópályák kiépítésére, teherjárművekkel továbbítják a feldolgozásra, felhasználásra váró természeti kincseit. A gazdaságos- sági számításokból az derült ki, hogy ilyen helyeken érdemes nagyobb befogadóképességű teherjárműveket alkalmazni. így születtek meg a 80 majd 120 tonna teherbírású szállítójármű-konstrukciók (többnyire billenő- kocsik,) amelyeket rendszerint gázturbina hajt. Egy amerikai cég már egy 350 tonnás dömper-típust is kifejlesztett, amit 3500 lóerős (!) dízel-elektromós erőforrással láttak el a konstruktőrök. E kolosszusokkal viszont az a probléma, hogy a kiépített utakat nem vehetik igénybe, csak kemény talajú, szűz területen közlekedhetnek. Az elektronika és az elektronikus vezérlések gyors fejlődése lehetővé tette a numerikus vezérlésű megmunkáló központok kifejlesztését. Ezek leggyakrabban horizontál fúrójmaróműre alapozott, univerzális jellegű gépek, amelyek azonban a helyzetbeállítások, pontvagy pályavezérlések automatizálásával, sőt automatikus szerszáimtároló_ és cse- rólőberendezésekkel automatikus célgépekké alakultak, Képünkön a SZIM Esztergomi Mairógépgyárában az ott gyártott numerikus vezérlésű megmunkáló központot szerelik. Melegkamrás öntőgép Az alakilag bonyolult munkadarabok pontos elkészítése nem kis feladatot ró az öntészeti szakemberekre. A tömeggyártás igényeihez legjobban a nyomásos öntés igazodik, mivel megfelelően termelékeny és méretpontos — utánmunkálást rendszerint nem igénylő — munkadarabokat ad. A nyomásos öntés úgy történik, hogy miután a két félből álló. előzőleg formaleválasztó anyaggal lekezelt és előmelegített öntőszerszámot összezárják, hidraulikus működtetésű dugattyús in- jektorral nagy sebességgel a szerszámüregbe juttatják a fémolvadékot. A fröccsölési munkafázist a szerszámüregben levő olvadék megdermedése követi. majd a szerszámnyitás, végezetül a darab kivétele a szerszámüregből. A szerszámot érő nagy. hőigénybevétel miatt főképpen az alacsony olvadáspontú fémek — ón, ólom, horgany, alumínium, magnézium, sárgaréz —, illetve azok ötvözeteinek nyomásos öntése tecjedt el. Angliában és az Egyesült Államokban körülbelül egy évtizede félipari jelleggel acélanyagok nyomásos öntésével is foglalkoznak. A kép egy. az NDK-ban kifejlesztett, úgynevezett melegkamrás öntőgépet mutat be, amelynek az a különlegessége, hogy a nyolc öntőszerszám felfogására alkalmas munkaasztala lassan kőrbeforog, s mindig más-más munkafázisba kerül. A mlegkamrás gépeknek az a jellegzetességük, hogy a töltőkamra, amelyből az injektálás történik. az olvadékban helyezkedik el, így mindig tiszta, oxid- mentes fémmel töltődik fel. A melegkamrás gépek alkalmazási területe az önthető anyagok szempontjából behatárolt, ugyanis olyan nagy affinitású fémek mint a magnézium vagy az alumínium a töltőkamra igen gyors elhasználódását eredményeznék. Ezért a melegkamrás gépek kizárólag ón-, ólom és horgany-ötvözetek gyártására alkalmasak. mint a képen látható berendezés is, amely járműalkatrészeket állít elő e fémekből.
