Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-24 / 252. szám

1976. október 24. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Kallódó kamaszok A „szomjúság" drámája r Újabb Lorca-bemutató a Szigligeti Színházban o Szolnokon, de hellyel-köz- zei az egész megyében *— le- gialábbis ami a szervezeti ke­reteket iíHetti — már túllép- tünk a túlkorosokkal való foglalkozás 1972-béli áldat­lan helyzeten. De. . . Formálisan minden rend­ben van: az a túlkoros, de még tankötelezett tanuló, aki a mindennapos iskolába tá­rás alól felmentést kapott, beiratkozik a dolgozók isko­lájába és ott tanul tovább. Az élet, a gyakorlat nem mindenben igazolta ezt az egyszerűinek látszó folyama­tot. > n szegénység láncai Szolnokon a dolgozók álta­lános iskolájában külön ifjú­sági tagozat működik a 14— 15—16 éves tanulók számára. Az iskola igazgatója mű­ködésük lényegéről így be­szél: — Mentjük, ami még menthető. Az oktató-nevelő munka az ifjúsági tagozaton ember feletti erőfeszítéseket (kíván a tanároktól. Éppen ezért ott csak főhivatású ne­velőkkel taníttatunk. Aki es­ténként ezekben az osztá­lyokban lelkiismeretesen vé­gigtanítja a négy óráit, — márpedig így teszi — az arra a napra megtette a magáét. A tanulók többsége 14—15 éves kamasz, teli életsebek­kel. Túlnyomó többségük dolgozik, csaknem mind se­gédmunkás, — némelyikük olykor rendőrségi eset. Olyat is találtunk közöttük, akit az anyaiskolában nyolc tan­tárgyból buktattak meg. Hetente háromszor jönnek iskolába — már aki jön — este fél hatra. Elgondolkod­tató, hogy éppen azok jutot­tak ehhez a kedvezőtlen idő­beosztáshoz — a tanteremhi­ány miatt — akinek éppen a legnagyobb szükségük volna arra, hogy ne fölöslegesen menjenek fejük fölött a na­pok. Az iskolalátogatási kedv általában 'minimális. Az egy tanulóra jutó hiányzási átlag 50 óra, hozzávetőlegesen tíz­szerese az általános iskolák hiányzási átlagának. Csak már 16 éves lennék Az ötödik és a hatodik osz­tályban tizenkilencen, a hete­dik osztályban huszonötén, a nyolcadik osztályban pedig tizennyolcán járnak. Tavaly a hetedik osztályban még iharmincketten voltak, — de erre a tanévre már csak ti­zennyolcán maradtak. Akik hiányoznak az idén: meg­buktak, mulasztás miatt osz- itályozhaitatlanná váltak, be­töltötték a 16. életévüket, végleg kimaradtak. Alkalmunk volt végignézni a tanulók személyi lapjait. Nevelői megjegyzések egy- egy tanulóról: „Laza erköl­csű, a közösségbe nem tud beilleszkedni.” „Erkölcsi és világnézeti arculata torz”. ..A közös játékban konfliktuso­kat provokál, erőszakos.” Részlet egy osztályfőnöki jelentésből: „A tanulók dön­tő többsége kiegyensúlyozat­lan családi környezetből ke­rült Ide, rendkívül alacsony műveltséggel.” A másfélszer három méte­res, nagyon szegényes isko­lai szertár — inkább sufni — egyik szekrényében füzetek, könyvek. — A gyereke_k a munka­helyről jönnek ide, az iskolá­ba, — mondja az igazgató — így jobb, ha itt vannak a tan­könyveik, füzeteik. Az óra előtt a nevelő viszi nékik a könyveket, füzeteket, majd a tanítás befejeztével összesze­di és idehozza. — De hiszen ez nyílt beis­merése annak, hogy ezek a fiúk, lányok az iskolán kívül sem a könyvüket, sem a fü­zetüket nem veszik a kezük­be. — Sajnos, így igaz. Viszont ha kiadjuk nekik a könyvet, a füzetet, nem hozzák el az órákra. — Akkor nézzünk szembe egy szomorú kérdéssel: Va­lójában mennyit ér ez az is­kola? — A legjobb tanulónk át­laga közepes, a többi csak­nem mind elégséges. Már a;ki nem bukik meg. Akárhogy is szépítjük a dolgot, egy it­teni elégséges osztályzat nem ér annyit, mint a „normál” általános iskolában. — És akik betöUik a 16. életévüket? — A túlnyomó többségük abbahagyja, kimarad, alig­hanem végleg .... Ha a ta­nulók életkorát nézzük ak­kor 69 százalékuk tanköteles, 31 százalékuk nem. Külön szót érdemelne az ifjúsági tagozaton folyó köz­művelődési program. Az is­kola mindent megtesz a ta­nulók etikai és esztétikai ne­veléséért. Az esetek többsé­gében sajnos nem sok siker­rel, de az ott tanító nevelők azt vallják, ha csak egy-két gyermeket sikerül megmen­teni a teljes elkallódástól, már nem dolgoztak ered­ménytelenül. Már érdemes volt minden áldozat. Alkalmunk volt végignéz­ni egy-egy tapítási órán a ne­velők küszködését. Óhatatla­nul Balázs Béla sorai jutot­tak eszünkbe: „Soha még ilyen árva csatát.” Szeren­csére a tanároknak nem ez a véleményük. Minden tiszte­letet megérdemelnek. mert próbálják ellensúlyozni a fél- recsúszott családok lélekmér- gező hatását, nem egy eset­ben más iskolák kényelmes­ségét, Mi tagadás, jó néhány helyen tapasztaltuk, hogy a túlkorosoktól szívesen szaba­dultak .. . Súlyos érvek Részletek az oktatási mi­niszter cikkünkben már idé­zett leveléből: „ . . . első dol­gunk tehát, hogy a felmenté­sek ügyében az eddiginél sokkal nagyobb gonddal, és felelősséggel járjunk el. A lazaság megbocsáthatatlan ... Nem méltó hozzánk, ha azért mentünk föl gyermekeket az iskolába járás 'kötelezettsé­gétől, mert nehezen nevelhe­tő, vagy nehezen illeszkedik be a közösségbe. Hogyan vál­hat a társadalom hasznos polgárává, akit már kora gyermekkorában- száműztünk arról a gyakorlótérről, ahol idejében kiérlelődhettek vol­na az együttélés és az együt­tes munka legfontosabb tu­lajdonságai ... A felmenté­süket kérők legtöbbször a család rossz anyagi körülmé­nyeire hivatkoznak, -ez az in­dok némely esetben igaz le­het; mégis, a törvényt sérti meg az, aki elhamarkodottan felmenti a gyermeket az is­kolába járás kötelezettsége alól. Az iskolák igazgatói for­duljanak a 'tanácsok segítsé­géért, és érjék el, hogy a gyermek felmentés helyett a család — ha valóban rászo­rul — szociális segélyt kap­jon. Azok ellen viszont, akik tudatosan megszegik a tör­vényt. a legnagyobb szigorral kell fellépni .. . Lelkiismereti kötelezettségünk, hogy min­den egyes gyermekért meg- küzdjümk.” 0 szülőnek tovább kell látni A szolnoki kertvárosban él egy kiskeresetű vasutas csa­lád. Mind a hét gyermekük diplomát szerzett az elmúlt másfél évtizedben. Az ötgyermekes K. Kovács Sándor kisújszállási portájá­ra minden évben jeles és ki­tűnő bizonyítványt visznek haza • • • özvegy Sándor Imréné lá­nyai így tervezik az életet: Irén: ha leérettségizem var­rónő, majd divattervező aka­rok lenni; Sárika: ápolónő­nek készülök; Piroska: na­gyon szdbetem az állatokat, itt maradok a tsz-ben, állat­tenyésztő leszek, de előtte le­érettségizem. özvegy Sándorné az építő­ipari vállalat dolgozója: — Akármilyen nehéz is volt felnevelnem őket, min­dig az volt a szemem előtt, hogy biztos kenyeret adjak a kezükbe. A szülőnek tovább kell látni. ... hogy ne kallódjanak el Az általános iskola akkor lesz a szó igazi értelmében általános, ha minden gyer­mek számára megközelítően egyforma lehetőséget biztosít a fejlődéshez. A megye közoktatásának 15 éves távlati fejlesztési ter­ve (1976—1990) ebben a kér­désben is határozott intézke­déseket javasol. Alaovető tennivaló az iskolák közötti szintkülönbségek kiegyenlíté­se. Ezzel összefüggésben na­gyon fontos az iskolák körze­tesítése. A szakrendszerű ok­tatásban jelentős a fejlődés. Az erőfeszítések . eddig, sem voltak hiábavalóak. A szak- rendszerű oktatásban része­sülők aránya 99,2 százalék-, ról 99,5 százalékra emelke­dett. Az országos arány 98,0 százalékos. Folyamatosan vizsgálják — iskolánként — hogy a felső­tagozat mely tárgyainál, anyagrészeinél mutatkoznak ..buktatók”. Tudományos elemzéssel keresik és adják meg arra a választ, hogy mi idézi elő a kritikus pontokat: netán a pedagógus túlzott igénye, vagy nem kielégítő felkészültsége: a tantervben lévő nehézségek; a tanulók­nak a tanuláshoz való viszo­nya; az esetleges időhiány: netán a szülői háznak a gyer­mekkel szembeni közömbös­sége, esetlen felelőtlensége .. . Igyekeznek olyan követel­mény és értékelési rendszert kidolgozni, olyan módszerta­ni és pedagógiai eljárásokat bevezetni, hogy az évismét­lést megszüntessék. A 15 éves művelődéspoliti­kai programban a legfonto­sabb célok egyikének tűzték ki a megye lakossága iskolá­zottságának országos szintre emelését. A cél teljesíthető­ségének egyik sarkalatos pontja, hogy a tankötelezett­ség teljesítésének valamenv- nyi mutatójában döntő elő­rehaladás következzen be. Ennek érdekében külön in­tézkedési terv is készült, amely részletesen elemzi a legfontosabb tennivalókat. De az oktatásügy irányítói és a pedagógusok legjobb tö­rekvéseit is csak akkor koro­názhatja siker, ha a szülői ház megfelelő segítséget ad a gyermek neveléséhez, s ha minden család biztosítja a gyermek számára a tanulás alapvető feltételeit. Hogy is mondta a három gyermekét középiskolába já­rató özvegy Sándorné? „ . . . mindig az volt a szemem előtt, hogy biztos kenyeret adjak a gyermekeim kezébe. A szülőknek tovább kell lát­ni ...” (VÉGE) Tiszai Lajos A Bernarda Álba háza a szomjúság drámája, meg a lázadásé és a lázításé. Lorca abban a történelmi pillanat­ban szülte meg, amikor a korban, közelebbről a feudá­lis Spanyolországban is érik már a lázadás — vihar ké­szül — de az erőszak még oly erős, a megkövesedett, évszázados törvények — visszahúzó erők — oly ki­tartóak, hogy a lázadás sor­sa csak a tragikus bukás le­het; a börtönország falainak résein át már be-be süt az élet fénye, bárha a halál sötétsége borít is mindent, ennek a történelmi pillanat­nak igaz, hű tükre Lorca tragédiája, amelyben bár.a legkisebb lány lázadása ha­lállal végződik, a zsarnok­ság elleni szembefordulás kimondatlanul is az önkény elleni harcra buzdít. A szolnoki előadáson az első színpadi cselekedet: a szomjúság költői metaforája. Egy szolgáló vizet hoz, majd kimérten és jelentőségtelje­sen dézsába önti, bő sugár­ban, erős csobbanással. Még nem tudni, hogy a mosoga­táshoz szükséges kellék mi­lyen jelképes tartalom hor­dozója lesz majd, de ki­emelt, hangsúlyos voltában érezhetjük, a cselekedet túl­mutat természetes önmagán: nem kellék, alkotóelem. Mi­ként a harangok zúgása, agytépő kongása sem pusz­tán a gyász hangulati erő­sítője, festője, agresszivitá­sában egy könyörtelen vi­lágba harangoz bele minket. Két mozzanat, elöljáróban, mely példa arra a tudatos színpadi építkezésre, amelv- lyel a színház a leginkább színre kívánkozó Lorca-drá- ma előadását megteremtette, s amelynek lényege: csak a kifejezés szándékával nyúl­ni bármiféle eszközhöz, akár fényről és árnyékról, akár csendről vagy zajról, akár mozgásról vagy mozdulat­lanságról légyen is szó. A szomjúság érzéki meg­jelenítésére egyébként a víz gyakori elem Lorca drámái­ban, szerepel az élet szim­bólumaként is. De talán se­hol nem annyira kifejező és a dráma lényegéből fakadó ez a jelkép, mint itt a Ber­narda Álba házában, ahol az elhervadásra ítélt nővé­rek a zsarnok anya fogsá­gában még annál is jobban epekednek, vágynak a sze­relemre és az életre, mint ahogyan a föld szomjazza hónapokig tartó forróság után a frissítő esőt. Fojtoga­tó természetellenes szomjú­ság ez! Az előadás mennyire szív­be markoló része az, amikor a faluba érkező aratólegé­nyek kurjantásaira és ének­szavára a lányokon, ezeken a tépett szárnyú fekete ma­darakon kitör a repülés vá­gya, a férfi-szomjúságnak micsoda széles skáláján, a vágy ébredésétől már-már tébolyig hatalmasodó szen­vedélyig. A Bernarda Álba háza be­mutatásában a legtisztább Lorca-dráma, a költő leg­egységesebb színpadi művé­nek előadását vállalta a színház. Ereje shakespeare-i formáját, egy tömbből való faragottságát tekintve az an­tik tragédiákat idézi. A Horváth Jenő rendezte előadás szándékában és meg­valósításában méltó a re­mekműhöz. A rendezés a „szomjúság drámáját” a színpadi realizmus eszközei­vel állítja színpadra. Nem mint költői metaforát keze­li, jóllehet Lorca tragédiája a kor tragédiájának, a spa­nyol nép szenvedéseinek át­tételes tükre és a Bernarda- ház börtöne a szabadságától megfosztott nép börtöne, el­sősorban a dráma realista, lélektani vonásait erősíti fel. De még csalt nem is a női szenvedés különös jelképét akarja felmutatni a színpa­don! Messze elkerüli a for­malista megoldásokat, s a gyászoló asszonyok mozga­tásában is, ha bizonyos for­mai eszközökhöz hozzányúl, azt is finoman, erőszakos­ság nélkül teszi, azért, hogy a zárt világ belső hierarchiá­ját fejezze ki, illetve az alá­zatot követelő szülői önkény hatását tükrözze. Az élet realizmusa van je­len a színpadon, annak köl- tőiségével egyetemben. Ezen a színpadon a csend szövet­ségbe lép a szavakkal, s a rövid szikrázó dialógusok, apró villámok. Nagy László költői erejű fordításában — nem újra fordította, hanem ahol úgy kívántatik, újra költötte, nyelvünk ősi ízei­vel töltve meg a lorcai szö­veget, képeket — mindezt lehetővé is teszi. Fontos sze­repe van itt a mozgásnak is. Milyen kifejező például ma­ga az indulás, a csaknem mozdulatlan, merev világ — hallgatagságával egyszerre méltóságos és egyben fenye­gető — majd megmozdul. Kis csoportok alakulnak aszerint, ki kihez vonzódik, ki kihez áll közelebb. S a -továbbiakban is, minden mozgás a belső nyugtalan­ság kivetítődése, az egymás ellen kémkedő, egymást ül­döző nővérek közötti érzel­mi viszony hullámzásának kifejeződése. Míves előadás a Bernarda Álba háza, ha nincs is iga­zán benne teljesen minden, a helyén. Például Bernarda anyja, a tébolyult öreg­asszony. (Miklós Klári), aki feltehetően előképe az el- fonnyadásra ítélt nővérek­nek, itt csatk deko­ratív elem. És kevésbé fedi az elképzeléseket, a költőét, Falvay Klári Angus- tiasa is, aki adottságai ré­vén, szálfanövésével és fér­fias megjelenésével más, mint Lorca Angustiasa. Bizony nehezen lehet róla elhinni, hogy rossz felépítésű, gyen­gécske, — nem is lehet —, hogy olyan szánal­mas teremtés, akit az el­ső anyaság minden bizony­nyal elpusztítana. Mennyivel más volna, ha Pepe el Ro- manohoz egy keshedt. vá- nyadt öreglányt akarna hoz­zá kényszeríteni a gőgös és zsarnok anya! És talán az sem teljesen a színészi ké­pességek számlájára írható, hogy a lányok közül Magda­lena és Amelia, akiket-Lor­ca is kissé nagyvonalúbban rajzolt meg, mint a többie­ket, a játékban összemo­sódnak, olykor el is tűnnek a gyászfeketeségben. Ugyan­akkor értékes „felfedezése” az előadásnak a szolgáló. Poncia elhelyezése a drámai cselekményben. Az úrasszo­nyát szolgáló Poncia eb­ben a börtönvilágban egy másik világ jelentős képvi­selője, Bernarda méltó el­lentéte. Hisz éppoly erős ő, mint az, akit szolgál csak- hát társadalmi helyzete szolgaságra kényszerítette. Ha úgy hozná a sors. méltó ellenfél lehetne. Koós Olga belső erővel, látszólag esz- köztelenül formálja meg és teszi jelentőssé ezt a Ponciát. Nem afféle szószátyár, cser- fes asszonyt állít színpadra, aki ravaszságaival vagy ép­pen hízelkedéseivel vagy más formában kiügyeskedi helyét e különös családban, hanem a bölcs, tapasztalt öregasszony — a népme­sékben vannak ilyenek — annak a világnak képviselő­je ő, ahol nem gyertyák vi­lágítanak, hanem ezer su­gárral szórja fényét a nap. Horváth Teri, a ház „fe­je”: fekete napja egy éj­nek, amelyben feketén ra­gyognak lányai, a csilla­gok, Ö, akit szerepeiből ed­dig úgy ismertünk, hogy az életért perel, most a gyász, a pusztító zsarnokság meg­testesítője. Nem a zsarnok­ság felmagasodó szobra, ha­nem a társadalom hamis szokásainak, embertelen tör­vényeinek „szolgáló” gőgös anya, aki lelke legmélyén talán maga is érzi, hogy amit tesz, merénylet lányai ellen, csakhogy erősebb ben­ne a feudális szokások irán­ti hűség szenvedélye, mint az anyaság emberi törvénye. Bernarda alakjában olygn hazai ízeket is kever, ame­lyek egy tiszántúli magyar falucska feudális sötétségét is idézik. Emberileg rendkí­vül hiteles Bemardát for­mál meg, miközben egyéni­ségének új színei mutatkoz­nak meg. A különös Martirio szere­pében ismerkedhetünk meg Lázár Katival. Az egyébként is hálás feladatot egyéni módon, jelesen oldja meg. Púpos mivoltában egyszerre szánalmas, gyűlöletes, szere­tetreméltó. A szerelmi vágy beteljesülése talán egyik nő­vér számára sem olyan el­érhetetlen, mint az ő szá­mára, az ő szomjúsága min­denkiénél tragikusabb. Mind­ezt nagyszerűen ábrázolja. A szerelem szenvedélyével együtt él benne a tehetetlen ember gyűlölete is, ö az. aki Adélét elárulja. Lázár Kati színészi bravúrja: Martirio- ját megszeretjük. Csomós Mari Adelaként maga a ki­hívó lázadás. Adéla ereiben, ahogyan megtestesíti a spa­nyol szabadsághősök vére csörgedez. A tisztaság fénye ragyogja be. élettől, ener­giától duzzad, eltökéltség­ben méltó ellenpólusa a ber- nardai szenvedélynek. Váz­latosabb. kisebb szerepekben jól töltik be hivatásukat Andai Kati (Amelia), Bara­nyai Ibi (Magdaléna), Ve- szeley Mária (a cseléd) Se­bestyén Éva (Prudencia). A stílusos díszletek: Székely László munkája. A jelmeze­ket Mialkovszky Erzsébet tervezte. A Bernarda Álba háza Lorca életművén a korona, a tragédia megtisztító erejű, életre-szomjaztató, életre- lázító előadásával a színház eddigi Lorca-játszását koro­názza meg. Valkó Mihály Bernarda és Poncia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents