Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
1976. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Elfelejtett műemlék Kevesen tudják - sem útjelző tábla, sem idegenforgalmi prospektus nem jelöli hogy a fővárostól alig 20 km-re, Érden található hazánk egyik igen értékes, török-korabeli műemléke, egy minaret. A török hódoltsága alatt 1552 és 58 között Hamzq székesfehérvári szandzsák bég, Érd török hűbérura a Duna-menti hadiút védelmére palánkvárat építtetett. E kicsiny erődítményt, amelyben mecset és ima- ház is állt, a XVII. század elején megerősítették, s a (megháromszorozódott őrségnek hirdették az iszlám igéit.) A műemlék- felügyelőség kiegészítette és rendbehozatta a minaret maradványait, amelynek azonban igen kevés látogatója van. Könyvespult a műhelyirodában öreg szekrény, két hasonló korú íróasztal, székek.... de mi ez itt, a sarokban? Könyvespult, rajta jobbnál jobb könyvek: regények, elbeszélésgyűjtemények, verseskötetek, útleírások, szakkönyvek — akár egy könyvesboltban. — Igen, ez a mi könyvesboltunk — mondja Pékár Istvánné, a karcagi Általános Szerelőipari Szövetkezet lakatos-forgácsoló részlegének adminisztrátora, aki az egyik íróasztal mellett a könyvespultnak is gazdája. Könyvbizományos. — Három évvel ezelőtt csak hosszas rábeszélés után vállaltam el ezt a feladatot. Végül azért mondtam igent, mert nagyon szeretek olvasni, szép kis magánkönyvtáram van otthon. „Könyves” füzetét lapozgatva egy-kettőre kiderül, hogy a bizományos fogalmát egy igazi könyvesbolt is megirigyelhetné. Tavaly például közel 60 ezer forint értékű könyvet vásároltak a mindössze 250 dolgozót foglalkoztató szövetkezetben. Sokv vevője van? — Ügy vélem közel járok az igazsághoz, ha azt mondom, hogy az itt dolgozók fele megfordult már a könyvespultom előtt. A törzsvásárlók létszáma persze kevesebb ... Törzsvásárlók. A füzet tanúsága szerint Kovács József műhelyvezető, 'Faragó Imréné takarítónő és Török Ferencné brigádvezető mindenképpen közéjük tartozik. Kovács József mintha csak megérezné, hogy róla van szó, váratlanul betoppan a parányi irodába. — Hogy mit vásároltam legutóbb? Várjon csak... Remarque új könyvét, a Szeresd felebarátodat. — Sokat költ könyvre? — Ha erre járok, mindig megnézem a kínálatot. Belelapozok egy-két könyvbe, s ha tetszik, már viszem. De így van ezzel a feleségem is. Hol ő. hol én állítok haza könyvvel a munkából. — Ezek szerint hasznos dolognak tartja az üzemi könyvterjesztést? Mint azt a XI. pártkongresszus is megfogalmazta, fejleszteni, támogatni kell a fiatalok üdültetését, utazását, hazáink, és a szocialista Országok megismerését. Szolnok megyében most ismét ezen feladatok jegyében — De még mennyire! Meggyőződésem, hogy az itt vásárlók 80 százaléka a könyvesboltba már nem menne el a könyvért. Hogy Irmus- kának, hogy sikerül megnyerni őket, arra csak ő tud válaszolni. — Könnyű dolgom van. itt mindenki szereti a könyvet — mondja szerényen Pékár Istvánné. — Az én érdemem talán csak annyi, hogy ápolom, gondozom az olvasók és a könyvek kapcsolatát. Annyit azért elárul a „műhelytitkok” közül, hogy nála szinte azonnal kapható minden újdonság. Rendszeresen olvassa a Könyvyilág előrejelzéseit. a lapok, folyóiratok könyvrecenzióit, s egy héten kétszer-háromszor is megfordul a városi könyvesboltban. — Volt már olyan kérés, melyet nem tudott teljesíteni? — Hát bizony egy-egy sikerkönyvnél gyakran kell azt mondanom, hogy sajnos, már elfogyott... Charriére Pillangójából, Zilahy Lajos most megjelent kötetéből, vagy a Kovács József említette Remarque-műből például legalább egy tucatot el tudnék még adnni. — A „fajsúlyosabb”, nehezebb irodalom is ennyire kapós? — Téved ha azt hiszi, csak a lektűrt keresik a vásárlók. Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter, Déry Tibor könyvei is ugyanúgy elkelnek, sőt újabban a szakkönyvek, de még a lexikonok is. Az értelmező kéziszótárból például emlékezetem szerint 5 darab fogyott el. — Végezetül még egy kérdés: ön mit olvasott legutoljára? — A megbízható úriembert, Szobotka Tibor könyvét. Tudja, hozzám a klasz- szikus és a modern irodalom egyaránt közel áll. így a könyvtáramban sokféle könyv akad. Szeretem a könyveimet, büszke vagyok rájuk, még büszkébb azonban azokra, melyeket a három év alatt eladtam. H. D. szervez idegenvezetői tanfolyamat az Expressz utazási iroda, a fiatalok jelentkezésének feltétele az orosz és német nyelvtudás, a rátermettség. Jelentkezni november 15-ig lehet az Expressz megyei kirendeltségén. Klubvezetők találkozója ■ Szolnokon Szolnokon, a tiszaligeti KISZ-tábarban tegnap megkezdődött az ipari szövetkezetek ifjúsági klubvezetőinek V. tiszántúli találkozója. A háromnapos tapasztalatcsere tinennégy megyéből érkezett több mint ötven vendégét Molnár János, a RISZÖV megyei elnöke köszöntötte, majd „ismerkedési délelőttre” került sor. Délután kerékasztal-beszélgetéssel folytatódott a találkozó. A két vendég: Szász János, a Népművelési Intézet munkatársa és Horváth Attila, a Ságváiri Endre megyei Művelődési Központ csoportvezetője az ifjúsági klubok közéletiségre nevelő munkájáról, a leghasznosabb, legcélravezetőbb módszerekről beszélt, a klubvezetők pedig saját tapasztalataikat mondták el. Az első nap játékos sportvetélkedővel, s a szolnoki „Mini” klub bemutatkozásával zárult. Ma délelőtt egy kis kocogás, majd újságíró-olvasó találkozó várja a klubvezetőket, délután pedig újabb kerékasztal-beszélgetés: ezúttal a Szolnok megyei klubok életéről. Az esti program házigazdája a „Jászsági” szövetkezeti ifjúsági klub lesz. Tanévnyitó a Képzőművészeti Főiskolán A Képzőművészeti Főiskolán tegnap ünnepélyes külsőségek között a 105-ik tanévet nyitották meg, az ünnepségen részt vett Molnár Ferenc kulturális államtitkár is. Somogyi József Kossuth-díjas kiváló művész, a főiskola rektora tanévnyitó beszédében egyebek között ismertette az 1976—77-es tanév programját, a feladatokat. Az első éves hallgatók eskütétele után a főiskola rektora átadta a Kondor Béla-díjat, plakettet és oklevelet Drozdik Orsolya sokszorosító grafikushallgatónak, kiváló főiskolai tevékenységének jutalmaként. Az ünnepség alkalmából nyújtották át a vasoklevelet Dalmát Piroskának, aki 1913-ban szerzett diplomát, a gyémántaklevelet Csépay Margitnak, aki 1916-ban és Decsy Etelkának, aki 1915- ben fejezte be főiskolai tanulmányait. Az arany oklevéllel Tóth Sándort és Vasvári Józsefet jutalmazták, mindketten 1926-ban szereztek diplomát. Idegenvezetőket képeznek Kultúra és közgondolkodás furcsának tűnik, de a közgondolkodásnak mindenkori jellegzetességeit a forrásai adják: azok a társadalmi-tudati területek, amelyekből táplálkozik. A tudománynak, vagy művészetnek ezzel szemben saját jellegzetességei vannak. A tudomány az elvont gondolkodás kidolgozásának és fejlődésének a területe. A művészet az érzéki megjelenítés, a képiség útján bontakoztatja ki különös szféráját. A közgondolkodás ráadásul valamilyen módon köztesként jellemezhető: belőlük — a tudományból és művészetből — merít. Állhat közelebb az egyikhez és távolabb kerülhet a másiktól. Hiszen gondolkodhatunk a valóságról tudományosabban, de állhatunk távol is a tudományos szemlélettől társadalmi képzeteink ösztönös, vagy éppen szűkebb látókörű lehatároltsága következményeképpen. A közgondolkodás így mindig annak a kérdése, hogyan viszonyulnak az egyének saját társadalmiságukhoz, mennyire értik, azaz menynyire sajátítják el azt. A közgondolkodás ilymó- don jellegzetességeit tekintve hasonló és részben egybe esik a társadalmi-tudati jelenséggel, amelyet általában kulturális állapotnak, kulturális fejlettségnek nevezünk. Csak amíg az előbbi mindenek előtt a tömegeket alkotó osztályok és rétegek tudati problematikáját helyezi a középpontba, a „kultúra” itteni jelentésében azt jelzi, mennyire vált tudottá és a gyakorlatban is érvényesített ténnyé a társadalom irányítás és az értelmiségi tevékenység egészét is beleértve egy-egy tudományos, ismereti vagy önismereti felismerés, avagy — éppen ellenkezőleg — menynyire hiányzik ez. De a példák talán világosabbá teszik az összefüggéseket. Tele vagyunk olyan értékekkel, amelyekhez a mindennapiság megszokott- ságával viszonyulunk. Képzeteink a szocializmus és a marxizmus társadalmi, politikai és kulturális jelentőségéről. vélekedésünk a művészet csúcsairól és értékeiről olyan szemléleti egésszé álltak össze, amely meghatározza múltunkhoz és jelénünkhöz való viszonyunkat. Ez a szemléleti mód nap mint nap megjelenik a sajtóban, a kritikában és ideológiában, érvényesül a tankönyvekben és az oktatásban. Valóság megközelítő keretként behatárolja gondolkodásunkat, s általa ily- módon saját társadalmiságunkat értelmezzük és sajátítjuk el egy adott szinten. tényező játszik szerepet abban, hogy ez a szemléleti egész mennyiben képes átfogni társadalmi folyamataink teljességét, hol válik serkentőjévé, hol pedig lassítójává a mindenkor felvetődő társadalmi problémák megoldásának. A meghatározó tényezők között kiemelkedő helyet kapnak azok a filozófiai, tudományos és művészeti teljesítmények, amelyek korunk haladó szellem iségéből kinőve, elszakíthatatlanul összefonódnak a szocialista mozgalmak céljaival és törekvéseivel, s döntő mértékben járultak hozzá, hogy ezeket a célokat és törekvéseket megszabadítsák az ösztönös- ség esetlegességeitől. De hasonlóképpen fontos (sőt, alapvetőbb!) annak a társadalompolitikai igénynek a megléte, amely megadja és előteremti a megfelelő ösztönzéseket ennek az általános szemléleti módnak a fejlesztésére. Azokról a politikai és ideológiai komponensekről van szó, amelyek egy-egy társadalmi csoport- érdek alapján és képviseletében szerveződve meg, többek között a kultúra fejlődésének, a közművelődésnek az intézményes formáit és tartalmi súlypontjait is meghatározzák. Korunkban éppen a tudatformálás területén tartjuk számon a szocialista politika mércéjeként (a manipulációs tendenciákkal szemben) a tömegek valóságos társadalmi tudatra ébredést szolgáló ideológiaipolitikai tevékenységet. De vajon mi adja meg az itt említett összefüggések jelentőségét? Miért fontos, hogy anyagi termelési folyamataink ismerete mellett, szellemi „termelésünk” folyamatszerűségével, történetiségével és meghatározó komponenseivel is tisztába legyünk? Ügy gondolom, a kérdés politikai fontossága igazolja napirenden tartását. Az mindenki számára magától értetődő, hogy ameny- nyiben a gazdaság problémáin úrrá alkarunk lenni, ismerni kell azok lényegét, összetevőit stb. Hasonló társadalmi meghatározottság jellemzi azonban a szellemi tevékenységet is. Ha úrrá kívánunk lenni a tudat területén felvetődő problémákon, vagy egyáltalán csak érteni akarjuk is a mutatkozó jelenségeket és sajátosságokat, nem tehetjük meg szerkezetének és meghatározó törvényszerűségeinek az ismerete nélkül. De nem viszonyulhatunk helyesen e tudat egyetlen fejlődési szakaszához sem. Ha viszont például ismerjük a közgondolkodás és a kultúra fejldőésének törvényszerűségeit, akkor azt is tudjuk, hogy egyetlen fej- * lettségi szintjét sem értékelhetjük az abszolút tudás és helyesség birtokosaként. dogmatizmusnak van értelme ebben a vonatkozásban, akkor éppen azt a magatartás- illetve gondolkodásmódot jelöli, amely az egyszer kiformálódott szemléleti módhoz akkor is ragaszkodik, amikor a további fejlődés feltétele és érdeke éppen azt kívánná, hoey ezen a szemléletmódon minél előbb túljussunk és társadalmiságunk világát magasabb szinten sajátítsuk el. Különösen érvényesülni kell e követelménynek a szocializmus esetében, amikords általában sem egy állapothoz kötődés, hanem a valóság átalakítása mint folyamat képezi a társadalmi célkitűzések végső tartalmát is ... H. J. Talán Sok Ha a Hz alapoktól a függönyökig Kisújszálláson most minden bizonnyal az új, Bacsó Béla lakótelepi óvoda a legnépszerűbb intézmény. Háziasszony, fodrásztanuló, nyug. díjas mutatta az utat, s kérdezés nélkül hozzáfűzött egy-két mondatot az óvoda történetéhez. Mert valóban története van a szeptember elején nyílt gyermekintézménynek: a város lakói több mint 2 millió forint értékű társadalmi munkával segítettek az építésében, berendezésében. Az óvodai eseménynapló őrzi: 25 vállalat, üzem, a két termelőszövetkezet, 28 szocialista brigád KISZ-, 'és párttagok, nyugdíjasok, magánkisiparosok dolgoztak itt 1974. óta. A napközi otthonos óvoda tehát a város ösz- szefogásának eredménye. A felszabadulás óta az első — eredetileg is óvodának épült — gyermekintézmény ez Kisújszálláson. Igaz, még öt óvoda van, amelyeket a régi kaszinóból, a gazdaköriből, ilyen-olyan céllal készült épületekből alakítottak át. Zsoldos Lászlóné vezető óvónő fejből sorolja a brigádokat, amelyek takarítottak, szemléltető eszközöket készítettek, segítettek a költözésnél, a berendezésben. Hosszú a lista és szűkszavú. Az igazi tartalmat az ízléses termek játékai, faliképéi, kézimunkái, a színes barátságos környezet összhangja ad. ja. De térjünk vissza egy gondolattal arra az időre, amikor még csak a helye volt meg az épületnek. 1974-ben döntés született: óvoda épül Kisújszálláson. Terv, beruházó, kivitelező volt. Ekkor a városi pártbizottság és a tanács tájékoztatta a gazdasági egységék vezetőit, politikai munkatársait a tervről, kérte segítségüket az építéshez. Azután megszülettek a vállalások. A Vas- Fa- és Építőipari Szövetkezet, a Gépjavító Vállalat a Nagykun és a Tisza II. Termelőszövetkezet építőket küldött a fő kivitelező, a Városgazdálkodási Vállalat szakemberei segítésére. Gyorsan — és jól — felépült az óvoda. A KUN- SZÖV, az áfész, a MEZŐGÉP, a tsz-ék, a faipari szövetkezet, a METBFÉM, a Gyógyászati Segédeszközök Gyára, a Sztár áruház, Férfi Fehérneműgyár, a Tisza Cipőgyár, a MÁV KlSZ-esei- nek, brigádjainak, dolgozóinak neve szerepel a patro- nálómlaiplóban'. ők, és még sokan mások, több száz órát dolgoztak, s dolgoznak a heitvenötszemélyes óvodáért. Mert a kapcsolat ma is tart. Szerelők, varrónők, dekoratőrök ígéretét is őrzik a lapok: igény szerint szívesen támogatják továbbra is az óvodát. * Surányi Margit a Kunsági Háziipari Szövetkezet November 7-e szocialista brigádjának vezetője. Huszonegy társával 110 takaróhuzatot, a Kállai Éva brigád 75 kispárnát, a Felszabadulás brigád pedig a hat óvónőnek csinos köpenyt varrt. A fiatal lány így mesél a társadalmi munkáról: — Már a takarításnál is ott voltunk. Öröm volt nézni, hogy milyen gyönyörű helyük lesz a kicsiknek Ekkor jött az újabb ötlet, hogy varrunk is, hisz ez a szakmánk. Túlnyomórészt fiatalok vagyunk ... Most még nincs óvodai „gondunk”. De nem is jutott eszünkbe, inkább az volt a jó, hogy hasznosát tettünk. Demeter Miklóané, a Városgazdálkodási Vállalat főkönyvelője „brigádtagi” minőségben beszél: — Kommunista műszakot szerveztünk, az egész vállalat részt vett a rendezésben, a takarításban. A mi brigádunk még kétszer visz- szament... Nem volt köny- nyű, de augusztus 20-ra minden ragyogott. Nem is tudjuk, hogy mint kivitelező, vagy mint alkalmi segítők vagyunk-e büszkébbek az óvodára. * Dói van. Gyerekzsivaly tölti be a mész szagú épület minden zugát. Vadgesztenyét gyűjtöttek a gyerekek. Játék lesz belőle. T. Szűcs Etelka Óvoda összefogással