Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-16 / 245. szám
9 1976. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP FALURÓL Mi van és mi nincs Tiszakürtön Napsütéses októberi reggel, kihaltak Tiszakürt utcái. Már megkezdődött a műszak a konzervgyárban, a pincészetben, a tsz földjei benépesültek. Elvitték a „munkásbuszok” a bejárókat is Kunszentmártonba. Csak néhány asszony igyekszik haza teli kosarakkal, szatyrokkal, ők már az ebéd, a vacsora .főzéshez készülődnek. A faluvégi vegyesbolt mindössze három lépésnyi. A délelőtt csendes, most jut idő árurendelésre, rendezgetésre, takarításra. Vevőre várva — Készülődök a délutánra, fizetést kapnak az emberek, biztosan sok vevőm lesz — fogad Tóth Imréné, az ÁFÉSZ 3-as számú boltjának vezetője, eladója, adminisztrátora ... — Tudja, ebben a kis üzletben korán reggel és fél három felé vannak sokan, amikor a „gyáristák” munkába mennek vagy hazajönnek. — Milyen a forgalom? — Elégedett vagyok vele. Havonta összejön a 100— 120 ezer forint. Igyekszem, hogy legyen mindenből választék ... — Milyen időközönként érkezik áru? — Kenyeret, péksüteményt reggel szállítanak. Általában 60 kiló kenyeret és 100 kiflit rendelek. Sokszor elő* fordul, hogy a kifli késik, ezért a kora reggeli vevőimet nem tudom kiszolgálni. Tejet naponta 100 litert kérek. Tejterméket — vajat, sajtot, túrót, telteit — háromszor hoznak egy héten. Sajnos csak egy hűtőszekrényem van, az is 120 literes. Prímán működik, de kevés fér bele. Töltelékáruból inkább az olcsóbbakat keresik. — Mit keresnek még leginkább a vevői? — A konzerveket. Főleg így szüret táján és betakarítás idején viszik. Ezt köny- nyebben elkészítik, nem bajlódnak vele annyit a háziasszonyok, mint a főzéssel. A bolt választéka — a többi kis üzletéhez viszonyítva — kielégítő. Viszont régi épületben „üzemel”, hiányos és korszerűtlen felszereléssel. Vásárlók mondják Több mint három esztendeje nyitották meg a község „szívében” a modem élelmiszer ABC áruházat, önkiszolgáló rendszerű, jól felszerelt, tágas, az árut megfelelően „tálalhatják” a vevőknek. Az üzlet üvegajtaján idősebb asszony lép ki. Apróbb, nagyobb csomagok lapulnak a kosarában: — Amikor megnyílt az áruház őszintén szólva, nem volt nagy bizodalmám hozzá. Gondoltam, hogy csak a nagy flanc lesz, áru meg sehol. Mostmár más a véleményem . .. Idejárok vásárolni, naponta legalább kétszer. Eddig még mindig megkaptam, amit kerestem. Annak örülök, hogy hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön van friss hús. Nem kell érte kilométereket utazni... A gyerekkocsit toló kismama is a boltba igyekszik: — Most gyorsan, tolongás nélkül bevásárolhatok, mert délután általában megrohanják az ABC-t. Nincs -különösebb bajom a bolttal. Egyet viszont hiányolok. Annyira reklámozzák a konzerv bébi ételeket és itt nem lehet kapni. A kisfiam hathónapos, már adhatnék neki és azzal rengeteg időt megtakarít hatnék. Már az is haladás, hogy egy, két napja . lehet kapni gyümölcsös és csokis port. amit tejje] kell felhígítani... Az ABC áruház vezetője. Kollár Sára elmondja, hogy havonta 400—420 ezer forint a bevételük. Négyen dolgoznak az áruházban. Tóth An- talné — legtöbbször pénztáDélelött tolongás nélkül lehet bevásárolni a tiszakürti, modern ABC-áruházban ros — a Kecskeméti Konzerv_ gyár tiszakürti üzemében munkás volt. Beleunt a több műszakba, az éjszakázásba. Azért, hogy kereskedő legyen vállalta, hogy Szolnokra jár a szakmunkásképző intézetbe. Vass Imréné az ÁFÉSZ irodából, az íróasztal mellől jött el az áruházba eladónak. Megvan az igény itt is A község vas- műszaki boltjába, némelyik vásárló már a fizetéssel megtömött pénztárcával tér be. A bolt helyettes vezetője Tatár Sáindorné. — Cipőn és konfekción kívül mindent tartunk — mutat körbe. — Szüretkor sokan vásárolnak tartós fogyasztási cikkeket. Átlagban egy hónapban eladunk két. három TV-t, ugyanennyi mosógépet és centrifugát. Ma már ajándékként is leginkább rádiót, lemezjátszót vesznek az emberek. Egyre inkább igényesebbek . . . Keresik a jobb. a szebb árut. Nem újdonság már a háztartási gép, de a legújabb divatú pulóver sem. — Ezzel a bolttal nincs semmi baj. igyekszünk mindenfélét beszerezni, hogy legyen választék. Csak a helyiség . .. ezt már régen kinőttük. Nem is a raktár kicsi. hanem az eladótér. A község kereskedelméről Gulyás Mihállyal. a Kun- szentmárton és vidéke ÁFÉSZ tiszaikürti alapegységének vezetőjével beszélgetünk. — Ez a falu körülbelül 2700—2800 lelket számlál. A lakosság ellátását ABC áruház. vegyesbolt, kenyérbolt és vas. műszaki üzlet szolgálja. Az alapellátással nincsen különösebb probléma, de az üzlethálózat korszerűtlen. Egyedül csak az ÁBC áruház felel meg az igényeknek. A vegyesboltban viszont elég siralmas állapotok uralkodnak, öreg az épület, nincs megfelelő berendezés, felszerelés, nincs hová pakolni — olyan, igazi szatócsbolt. A vas, műszaki üzlet is hasonló „cipőben jár”. — Ebben az ötéves tervben van-e lehetőség arra, hogy új üzlet épüljön? — Semmi lehetőség nincs. De a vásárlói véleményeket, panaszokat meghallgatva tervezzük, hogy kulturáltabbá tesszük a község üzleteit az épületek tatarozásával, a berendezések felújításával, a kereskedők munkáját pedig gépekkel segítjük.. A vendéglátásban várható változás. Jelenleg nincs éttenne a falunak. Most alakítják át a-régi kocsmát, helyén étterem és presszó lesz. Az átalakítás* és a berendezés mintegy 570 ezer forintba kerül. Novemberben szeretnénk nyitni. * * * Az áruellátással minden boltban elégedettek, de a felszerelések hiányosak, korszerűtlenek, raktározási gondokkal küszködnek. (Ezen gondok alól egyedül az ÁBC-áruház kivétel.) A községnek, de az ÁFÉSZ központnak — Kunszentmártoninak — sincs arra pénze az elkövetkező esztendőkben, hogy Tiszakürtön új üzletet építsen. A járásban ugyanis van olyan falu. ahol lényegesen rosz- szabb a helyzet. De helyes elképzelés az, hogy — figyelembe véve a vásárlók véleményét — a szűkös anyagi lehetőségek mellett is rendbe hozzák a község üzleteit, hogy mindenütt kulturált körülmények között vehessék meg az emberek, amit. keresnek, és hogy a kereskedők is rendezettebb környezetben dolgozhassanak. Szekeres Edit Kékesfehéren csillognak a hege sztöfények, az élköszörűk kíméletlenül nyaggatják az acélt. A köszörűk sivitását néha elnyomja az egy-egy lemezt igazító, 15 kilós kalapács csattanása. A tiszafüredi MHD üzemcsarnokában vagyunk: kemény, férfiaknak való munkát végeznek itt. A csarnok magasságában sínen futnak a híddaruk vezérlőfülkéi, amelyekben a darukezelők nők. A fülkékből irányítják a darut elöre-hátra, így rendezgetik, rakosgatják a több tonna súlyú alkatrészeket a csarnok egész hosszában. Nők a magasban Madarász Imréné 1974. január 4. óta darukezelő az MHD-bun. — Korábban? — Nyolc és fél évig dolgoztam a Háziipari Szövetkezetben. Két gyerekem van, elváltam a férjemtől. Kellett a nagyobb fizetés — így kerültem ide darusnak. — Megtalálta a számítását? — Csak jót mondhatok: a háziiparnál 1300—1400 forintot kerestem, itt most 2400 körül kapok egy hónapban. Többször adnak segélyt, prémiumot. Igaz, hogy két műszakban dolgozom, meg nem is könnyű munka a daruzás, figyelni, vigyázni kell egész álló nap, dehát valamit valamiért ... Segítőkész, jó kollektívában dolgozom: én ugyan egész nap fönt, ők lent, dehát így is egymáshoz tartozunk, egy-egy kézmozdulatból értjük, mit akar a másik. Persze tízórai vagy vacsoraszünetben azért lehet beszélgetni is. A munkánk alapján férfinak tartanak, de a nőket mindenkor megillető tiszteletet is megkapom. Madarásznéval együtt dolgozik Faragó Zsuzsa. 17—18 évesnek látszik — büszkén tiltakozik, már 19 is elmúlt. — Tiszaszőlősről jöttem. A tsz-ben dolgoztam, baromfigondozó voltam. Hallottam, hogy az MHD-ban darus tanfolyamra lehet jelentkezni nőknek is. Jelentkeztem, elvégeztem, itt maradtam, pedig a fizetés kisebb, mint a tsz-ben volt. — Nem a nagyobb jövedelem lehetősége” csábította ide? — Nem. Talán inkább a biztonság. Az, hogy télen, nyáron ugyanazért a munkáért, ugyanazt az összeget megkapom. És a társaság . .. Olyan jó a hangulat, tényleg megbecsülik itt a nőket. Nőnapkor majdnem sírtunk a meghatottságtól. „Matyáék” (Matyasovszky László csoportja) itt a műhelyirodában kis ünnepséget rendeztek. Nehéz így elmondani, látni kellett volna őket munkaruhában. az olajos kezükben virággal. Félre ne értse, nemcsak nőnapkor törődnek velünk. A csarnok túlsó végében a hegesztők egy daru lábszerkezetén befejezték a munkát. Faragó Zsuzsa búcsúzik, hamarosan a magasban, a daru fülkéjében látni. Fölintenek hozzá a hegesztők, visszaint: — „rendben”. A daru ngagasba emeli a vasmonstrumot, és leheletfino- man húsz méterrel távolabb leteszi . . . Sz J. Lopatábol tin fatartó, múlt szazad! csigafözö edeny Ifjú krónikások Kőtelken Kőtelek: önálló tanácsú község, Szolnok megye, szolnoki járása. Lakossága: 3270 (1960), vasútállomás: Szolnok. Mindössze ennyit tudhat meg az utazó Kőtelekről, az Üj magyar lexikonból. Ha többre kíváncsi, jobban teszi, ha elmegy a község általános iskolájába, ahol a honismereti szakkör diákjai hozzáértéssel, óriási lelkesedéssel mesélnek Kőtelek történelméről, s egv tárlatvezető ügyességével kalauzolnak a több ezer összegyűjtött, írásos és tárgyi emlék között. Boros Imre. az igazgató, s egyben a szakkörvezető irodája akár egy múzeum. A tanári kézikönyvek, lexikonok között egy vaskos kötet, a Kőtelki krónika vonja magára a figyelmet, a falon egy ősrégi láncosóra, amely még ma is olyan pontosan jár, hogy akár ehhez igazíthatnánk a kicsengetést, becsengetett. A sarokban hatalmas, értékes köcsögök, fazekak, az íróasztalon egy nagyon régi lópatából készült tintatartó, mellette cselédkönyvek különböző pecsét- nyomók a község címerével. — Hány éves a község? — Ezt még nem tudjuk pontosan. Az első írásos emlék az 1300-as évek végéről származik. Egy Zsigmond- korabeli oklevél „Keutelek”, illetve „Kutelelc’-nek nevezi a községet, s ami különösen érdekes, He vesúj vármegyéhez tartozott. Egyébként az egri levéltárban valóságos kincsesbányát fedeztem fel kutatásaim során. Találtam egy 1768-ból származó kőtelki térképet is, amelynek másolata a történelem szak- tantermünk egyik szemléltetési eszköze. A kérdésre visz- szatérve hadd mondjam el, hogy a község közelében levő halastónál találtunk a gyerekekkel olyan kőbaltákat is. amiből arrra következtettünk, hogy ősemberek éltek a környéken. A gyerekek két csoportban. összesen 26-an a honismereti szakkör lelkes gyűjtői. A hetedik, nyolcadikosok szakköri titkára Berényi Edit: — Három éve dolgozom a szakkörben, legfőképpen a régi történetek, dalok érdekelnek. de gyűjtöttem már rokkát, régi köcsögöket is. — Mi aa ára ezeknek a régi történeteknek. használati eszközöknek? — Ingyen kapjuk az idős emberektől. Persze nem lehet mindjárt a padlásra szaladni. Először be kell lopnunk magunkat a nagyma(Mottó - helyett közhely: „A legjobb történeteket az élet írja...") Rég megfagyott emlékek riannak, „hej, be szép volt” legénykorom utolsó mozzatanai. Látom, ahogy 27 évemmel is holmi kisdiákként, megszeppenve ülök a fehérköpenyes doktornő előtt. Várom, mi merül majd házasságunk batyujába útravalóul. és futja-e majd a hamubasült pogácsából. A házasság előtti tanácsadón arámban is hasonló érzések dúlhattak, s a kérdésre, hogy hány gyereket tervezünk házasságunk tervidőszakára, némi pirulással, de rögvest rávágta: nyolcat. A doktornő gyerekbögrényire nyílt szemmel korholt is. hogy ily komoly dolgokról fűzve a szót. nincs helye tréfálkozásnak. Az akkor rrTég csak "menyasszonynak titulált hölgy — azóta feleségemként tisztelhetem — egyre csak bizonygatta, nyolc pulya hiányzik néki. s alább nem adja. * Megmagyarázták, hogy nem a vágyakról. hanem megfontolt felnőttként, a tervekről kell nyilatkozni. Való igaz. pártoltam át a doktornőhöz. meglett, emberként vegyük csak sorba házasságunk lehetőségeit. Úgy tűnt. a család gyarapításához elengedhetetlenül szükséges kellékek nem hiányoznak, ám minden mást a jövő fátyla takar. Mert ugye a gyereknek ágy. a gyerekeknek ágyak kellenek. Egyenesági a következtetés: az ágyaknak hely. azaz lakás kell. Tervezzünk családot Ez számított az első bökkenőnek, hiszen a lakást nem mi tervezzük. Nekünk tervezik. Csak akkor lesz. ha az építőipar megépíti, ha a társadalmi bizottság a családot elfogadja, s ha a számítógép kidobja a lapunkat. Ha. ha... Maradva a tervezés komoly körülményeinél. ugye. ha már az embernek gyermekei születnek. írott és évezredes hagyományaink íratlan törvényei szerint az apróságokat illik eltartani. Mondjuk fizetésből. Ám a „borítékot” nem én. hanem a főnökeim, meg pontosabban a főhatóság, illetve a minisztérium. az Országos Tervhivatal, végeredményben a kormány tervezi. A-tef. vek országosak, lehet tehát, hogv én ős a feleségem többet kapunk, mint az átlag. Az is lehet, hogy kevesebbet. Lehet: lehet ... A komoly és megfontolt tervezéshez mar csak kíméletességből nem soroltam a doktornőnek a gyermek™ ha-el- látás és a bölcsődei helyzet szintén elengedhetetlen információinak hiányát. Az érvek így is ültek. Csak hogy az asztalon feküdt'a tanácsadói könyv, s rejtette rublikáját: hány gyereket tervez a házaspár? Vágyak nem szerepelhettek a tervezésnél csődöt mondtunk. így hát a doktornő beírt három gyereket. Mondván: a családideál!... Azóta is furdal a lelkiismeret, hiszen az adatokat majd összesítik. Az én, a mi rubrikáinkból kiemelik majd a három gyereket, pedig vágyainkban nyolcat szeretnénk, á tervezésre pedig az említett nyomós okok miatt nem vállalkozhatunk. Bárhogy is nézem, végeredményben becsaptuk a tanácsadó szolgálatot, annak a fölöttes szolgálatát és a legfölöttesebbet is, az Egészségügyi Minisztérium * összesített osztályáról és a Statisztikai Hivatalról nem is beszélve. Ha véletlenül is. eltorzítottuk a jövő valóságos, pontosabban kiszámíthatóan valóságos képét. (És vajon rajtunk kívül még hányán torzítják el? ...) * Nemrégiben egy orvosházaspár esküdött egymásnak örök hűséget. Mielőtt kimondták volna a boldogító igent, az orvosok útja az orvosokhoz vezetett, megjelentek a házasság előtti tanácsadó színe előtt. Nem akarom szaporítani a szót mindenesetre a tizenegy nap híján 35 éves szakfőorvos és menyasszonya, a 31 éves orvos — hát hogy is írjam? — végighallgatta a házaséletre vonatkozó orvosi tanácsokat. A történetnek csak véletlen pikantériája, hogy aznap éppen —- orvos híján — egy fiatal védőnő okította a házasulandókat. De hát mit lehet tenni, kibúvó nincs, -harmincötön innen a magasztos részvétet mindenkinek kötelező. Mélykúti Attila A nyolcadikos Berényi Edit féltő gonddal helyezi el a százötvenéves csigaleves- főző cserépedényt mák. nagypapák szívébe; megkérdezzük, miben segíthetünk, elmegyünk bevásárolni, ha kell, s aztán a jutalom mindig egy régi népdal, történet. Amit aztán magnószalagra rözítenek a szakkörösök, rádióriportere a hatodikos Ul- viczki Laci. — Hol hallgatják vissza a felvett anyagot? — Rövidesen megkezdi adását az. iskolrádiónk. A műsorunkban elhangzik majd a négy tekercs magnószalagról a tizenkilences veteránok beszámolója a Tanács- köztársaság . napjairól, de vannak visszaemlékezéseink a felszabadulásról, s az azt követő időszakról is. Az iskolarádió egyelőre még csak terv. az újság a „Kőtelki krónika” viszont már valóság. Eddig öt száma jelent meg, a hatodik, hetedik most van a nyomdában. — A nyomda egy kicsit túlzás — mondja Csörghe Géza,' úttörőcsapatvezető, a lap főszerkesztője —, . hisz stencilezve jelenik meg 70 példányban. A lap főként a község jelenét örökíti meg. de ízelítőt ad a honismereti szakkör munkájáról is. — Mi lesz a gyerekek munkája, ha már megtaláltak, összegyűjtöttek minden fellelhető régi emléket? — Akkor már könnyű dol- >gunk lesz. csak a község minden napjait „dolgozzuk fel”, hisz sok-sok év múlva már az lesz a történelem. — És a közelebbi jövő? — November 7-én — amely egyben Kőtelek felszabadulásának évfordulója is — a művelődési házban kiállításon mutatjuk be gyűjteményünket, négyévi munkánkat az érdeklődőknek. S ugyancsak a közeljövőben szeretnénk kialakítani egy helyiséget, amelyben megfelelően tárolhatjuk az értékes,. régi korokat idéző tárgyi és írásos emlékeinket. T. G. Fotó: T. K. L.
