Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-21 / 223. szám

1976. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tejet, kenyeret, az eszpresszóban Távoli tájakon Ügy tűnt nekem: kép nél­kül szegényes a szó, ha a vi­lág ismeretlen, vagy (kevés­bé ismert tájaira akarjuk ka­lauzolni a rádióhallgatót. Ügy tűnt, írom első nekifu­tásra, ám ha bizonyítékot kapok ellenkezőjéről — előre kikalkulált véleményén a jegyzetíró is változtatni kény. szerül. Bizonyíték pedig van: László György vasárnap dél­előtti műsora, amely öt ten- gier partjára vitt el bennün­ket. Mire is képes hát a szó? Tud-e láttatni? Tud, hiszen zenével, az élmény varázsát idéző beszámolókkal, szinte a látványt is képes felidézni. De — egy jól szerkesztett — rádióműsor ennél tölbbre is képes: elénk tárja a távoli tájban élő embert, aki sok mindenben más, még több mindenben olyan, mint mi magunk. S ebből már ki is derült: László György (kaleidoszkóp- szerű „utazó” műsorát azért érzem figyelemre méltóan jónak, mert emberközpontú, — s az ember egy másik em­bernek mindig érdekes. Nem, nem fokozódik le, nem kerül a második sorba a táj — most éppen a tengerek .partja — ebben az összeállításban, in­kább ötvöződik az emberrel. 5 legyen bár szó Velencéről, vaigy Duhrovnyikról, vagy még távolabbi partokról, ez az összefonódás egyben han­gulatot is teremt. Am még egy erénye van e műsornak, szót ez is érde­mel: a személyes varázs, az egyéni élmény hitele. Az uta­zásaikról beszámolók (név szerint felsorolni sok lenne őket) a legközvetlenebb mó­don mondják ei benyomásai­kat — s ez a hangvétel en­gem, a hallgatót is szinte el­kötelez, együtt érzek, együtt gondolkodom velük. Látok az 6 szavaik segítségével, ami úgy gondolom, egy ilyen mű­sornál talán a legfontosabb. Magunk szegénysége Bár a Rideg Sándor írásai­ból összeállított novellafűzér — Zeke Gyula műsora, Dénes István szerkesztésében és Dohai Vilmos rendezésében. — címét választottam ón is, tulajdonképpen másról aka­rok írni. Ez az önmagában sikeres, parádés szereposztású összeállítás juttatta eszembe: miért nem kapnak iaz irodal­mi igényű, igazán veretes rá­dióműsorok nagyobb előzetes propagandát? A rádió és televízió újság például éppen csak jelzi, hol­ott most is, mint mindig nagy teret szentel első oldalain szakmai „belügyeknek”. Per­sze az is érdtekel bennünket, némi aránymódosítás azon­ban jót tenne, hiszen ha egy említésre méltó műsorról már az újság (vagy éppen a rádió) előzeteséből, többet tudunk meg, azaz felkeltik a figyel­münket, valószínű többen le­szünk, akik a hallgatásra méltó műsorokat válóban ineghallgatjuk. — trömböczky — Vasárnapi „premier” „— Már négykor bezár­nak ... ? Nekem ezt nem mondta senki. És ha ötkor jut eszembe, hogy nincs ott­hon tejföl, hová menjek? Ja, hogy néhány bolt nyitva van tovább is?” „— Nekem semmi kifogá­som az új nyitvatartási rend ellen. Ha szabad szombatos vagyok ugyanis pénteken vá­sárolok. Ha dolgozom akkor is van idő a bevásárlás­ra ...” „— Annak örülök, hogy vasárnap is nyitva van né­hány büfé, ahol tejet, kenye­ret lehet kapni. Előfordult már többször, hogy vasárnap tejért kellett menni, mert megsavanyodott...” Ilyen és hasonló vélemé­nyekkel távoztak az élelmi­szer üzletekből, ÁBC-ékből a hét végén a vásárlók. Ugyanis életbe lépett az üz­letek új nyitvatartási rendje, amely szerint a legtöbb bolt­nak 16 óraikor van a zárórá­ja. Szolnokon például 8 üz­letben lehet vásárolni, 17—18 és 19 óráig. Vasárnap presz- szóik, büfék tartanak „ügye­letet”, kenyeret és tejet áru­sítanak. A hét végén a megyeszék­helyen az Expressz önkiszol­gáló étterem, a Jólét ÁBC büféje és a Munkás ÁBC presszója tartotta a „fron­tot”. Az Expressziben már fél héttől szokatlanul nagy a forgalom. Vásárlók jönnek- memnek viszik a tejet, a ke­nyeret, a péksüteményt. So­kan „ha már vásárolok, meg is reggelizem” jelszóval itt ragadnak egy kakaóra. A pénztár előtt hosszú sor vá­rakozik. Pattog a pénztárgép, az eladónő keze úgy jár, mint a motolla. — Mindén a legnagyobb rendben zajlik — fogad Vári Ferenc, a Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalat ellenőre — nincs fennakadás. Gondot okozott, hogy elromlott az Három kilogramm kenyér, 2 szendvics, 3 liter tej.... Itt a blokk, a pénztárnál fizet...” Vasárnapi vásárlók az Expressz önkiszolgáló étteremben egyik pénztárgép, ezért most csak egy működik. A jövő héten azonban gördüléke­nyebb lesz a kiszolgálás. Aki tejet, kenyeret vásárol külön pénztárnál fog fizetni. Ed­dig (9 óráig) 300 liter tej. 200 kilogramm kenyér, és 400 péksütemény fogyott. Jöhetnek a vásárlók, mert a raktárban még van bőven mindenből. Ha nem lenne valami elégendő, akkor az ügyeletes autó azonnal indul és hozza. Munkás ÁBC. Az előtérben kenyérrel teli kosár és egy hűtőpult. Fázósan csapkodja össze tenyerét Veres Berta­lanná, aki fél héttől: szolgál­ja ki a vevőket. — Sokan azt sem tudják, hogy itt tejet meg kenyeret lehet kapni. Pedig hirdeti az újság. Az előbb is bejött egy háziasszony és elmesélte, hogy busszal bement a vá­rosba tejért... Vannak olyan vevők, akik már most rekla­málnak, hogy miért nincs felvágott, meg konzerváru. — Mikor jött be reggel? — Itt dolgozom a büfében. Általában 10 óra körül szok­tam bejönni, de most 6 ára­kor benn voltam. Megkér­dezték. hogy elvállalom-e ezt a vasárnapi plusz munkát, mondtam, hogy semmi aka­dálya. — Milyen a forgalom? — Elég sokan jönnek, már eladtam 30 kiló kenyeret és 35 liter tejet. Majdnem 10 óra, mire a Jólét ÁBC-ihez érek. A vá­sárlók még mindig, nem fogynak. Kelendő a fehér selyempapírba csomagolt ke­nyér és a hűtött tej. A pult mögött Bíró Elemérné, a presszó vezetője — Most ón vállaltam, hogy vasárnap (korábban kezdek. Ügy mondták, hogy túlórá­ban majd elintézzük. Nincs különösebb baj az eladással', hiszen csak kiadom az előre becsomagolt kenyeret, a telet és elveszem az érte járó pénzt. Már annyian voltak, hogy másodszor fordult a te­jes autó, 200 literit rendel­tünk, de nem lett elég. Hiá­ba, még új dolog az ilyen vasárnapi nyitvatantás. Olyan vásárlók is kérik a tejet, akik egészen másért jönnek be. A vasárnapi nyitvatantás szolnoki „mérlege”: 387 ki­logramm kenyér. 580 liter tej és 650 péksütemény. A forgalom mind a három he­lyen elég nagy volt, sehol nem tapasztaltak semmiféle fennakadást. — szekeres — Tisza ligeti napok, IX. 25—26 Ifjúsági nagygyűlés a Felszabadulási Emlékműnél Gazdag sport- és kulturális program A fegyveres erők napja tisz­teletére az idén immár ti­zennegyedszer rendezi meg Szolnokon a városi tanács, a városi KISZ-bizottság és az MHSZ városi vezetése a ti­szaligeti napokat. A kétnapos programot szeptember 25-én délután kettőkor Kanyó Sán­dor, a városi KlSZ-bizottság titkára nyitja meg. Az ejtő­ernyősök bemutatóját köve­tően a tiszaligeti sportpályán kezdődnek a férfi, női kis­pályás labdarúgó, kézilabda és röplabdatornák. Az össze­tett honvédelmi verseny szín­helye a tiszaligeti KlSZ-tá- bor. Az elmúlt évek hagyomá­nyainak megfelelően az idén is megrendezik az úttörők és a KlSZ-fiata- lok vacsorafőző verse­nyét. A medencebál elmarad, he­lyette este két beat-együt- tes ad koncertet a sportcsar­nokban. Vasárnap délelőtt nyolckor kezdődnek az atlétikai ver­senyek. A Felszabdulási Em­lékműnél 10 órakor tartandó nagygyűlés előadója Ozsgyán Mihály, az MHSZ városi tit­kára. Ezt követően szórakozta­tó, játékos vetélkedő kez­dődik a legkisebbek ré­szére a sportcsarnokban, ■majd a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola fúvószene­kara ad térzenét. Tizenegy órakor kezdődnek a sport­versenyék döntői, s ugyan­csak akkor nyílik a tiszali­geti strandon és a strand melletti területen a haditech­nikai, MHSZ-, polgári védel­mi kiállítás és bemutató. A XIV. tiszaligeti napok a Szolnoki MTE és a MÁV NB II-es bajnoki labdarúgó-mér­kőzés szünetében sorrakerülő 4x400 méteres fegyveres vál­tófutással fejeződik be. Testvéri kapcsolatok Észt amatőrfilmesek megyénkben A Szolnok—Tallinn testvér- kapcsolatok keretében har­madik éve rendszeres talál­kozót rendeznek a két város amatőrfilmesei. Az elmúlt héten szerdán háromtagú észt amatőrfilmes csoport érkezett Szolnokra. A Ságvári Endre megyei Műve­lődési Központ vendégeként ismerkednek az itteni ama­tőrfilmesek munkájával, át­adják a tapasztalataikat és filmek bemutatására is sor került. Az észt vendégek me­gyénk több városálban, a Nép_ művészeti Intézetben és is­merkednek Szolnokkal. Pén­teken utaznak vissza Tallinn- ba. COM PACK — Tisza roff Új raktár és konténerek A Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat tiszaroffi telepén elkészült egy új, könnyűszerkezetes, előre­gyártott fémelemekből ösz- szeállított raktárépület. Az idén csaknem 10 millió fo­rint értékű beruházást, fej­lesztést terveztek. Ebből már 7 millió forintot „elfogyasz­tott’ a több mint ezer négy­zetméter alapterületű új csarnok, amelyet alapanyag és készáru raktározásra használnak. Ezzel teljes mértékben megoldódtak a tárolási gondok. Az Ultra-por eddig papír­zsákokban érkezett Tisza­roffra, ahol az egységcso­magba töltést követően a zsákok többnyire elkallód­tak, vagy eltüzelték. Ezt a pazarlást szüntették meg egy közelmúltban beveze­tett újítással: napjaink kor­szerű szállítási eszközét, a konténert használják a mo­sópor szállítására, tárolásá­ra. A gumikonténerbe 400 kilogramm Ultra tölthető, így azok egyenként 8 papír­zsákot helyettesítenek. A súlyos csomagok moz­gatására a vállalat korsze­rű anyagmozgató gépeket, targoncákat is vásárol. Ai új raktárban gépek segítik a szállítást Herkely István alighanem az ország egyik legrégibb termelőszövetkezeti népmű­velője. Pályafutását 1950- ben a törökszentmiklósi Al­kotmányiban kezdte; az ak­kor 23 éves fiatalember a várostól (kilenc kilométernyi­re lévő Barta-puszitai iskolá­ban tanított, mellétté pedig a könnyező tanyákon lakó szövetkezeti dolgozóknak is­meretterjesztő előadásokat itartott, filmet vetített, köny­vöket kölcsönzött. Évekig társadalmi munkában, majd tiszteletdíjért irányította a munkahelyi művelődést, mígnem 1973nban függetlení­tett népművelő lett. Beosztá­sa 1976. január 1-én sem változott meg, amikor az „Alkotmány” három másik szövetkezettel egyesült. A tízezer hektáros Békében 900 dolgozó tag és 'nagyjából ugyanennyi nyugdíjas és já­radékos szellemi tápláléká­ról kell gondoskodni. — Irodájának ajtaján ez áll: népművelési ügyintéző. Munkahelyén mi számít „népművelési ügynek"? — Mindenekelőtt a dolgo­zók általános és szakmai képzéséről kell gondoskod­nom ... Szövétkezetünkben hét év alatt több mint száz- húszan fejezték be félbesza­kadt általános iskolai tanul­mányaikat, sokan szereztek szakmunkás bizonyítványt. Idén élőször ismeretfelújító, i&meretbővítő tanfolyamokat is szerveztünk, elsőként a traktorosoknak és a nővény- termesztőknek, — Ezek szerint a pedagó­gus pályának sem fordított teljesen hátat. — Nem lehetett, s én tu­lajdonképpen nagyon örülök ennék, Hiába, 25 évet töltöt­tem el a katedrán... Az ál­talános és szakmai képzés irányítása mellett természe­tesen a „hagyományos” nóp- művélői — könyvtárosi fel­adatok megoldása is az én gondom. Egyetlen mondat­ba ezt így foglalhatnám ösz- sze: lehetőségieket kell bizto­sítanom a szabad idő hasznos — tartalmas éltöltésére. — Mindehhez azonban megfelelő anyagi, tárgyi fel­tételek is szükségesek. — Igazán nem panaszkod- hatam. Egy klubkönyvtárunk most készült el, egy épül, s ráadásul klubjaink is van­nak. A- költségvetésem vég­összege háromszázezer foz riint. Herkely István egy régebbi 'beszélgetés során elmondot­ta. hogy tapasztalata szerint közművelődésünk egyik leg­nagyobb gondja, hogy sok népművelő nem a valóságos helyzet, a tényleges igények ismeretében lát munkához. Ezt akarta elkerülni, mikor a szövetkezet egyesülése után kérdőívekkel fordult a dolgozókhoz. Kollégáinak többsége nem helyeselte módszerét, mondván: a sok­száz papírból kettőt sem kap vissza. — Így történt? — A kérdőívek hetven szá­zalékát .pontosan — gondo­san kitöltötték, s visszajut­tatták hozzám. Így most már szinte „'gyerekjáték” olyan közművelődési programot biztosítani, melyet a többség elfogad, értékel. Igen. értékel is, bizonyít­ja ezt többek között az a tény, hogy a törökszentmik­lósi Béke Termelőszövetke­zetben mindenki maga vásá­rolja a színházbérletét (ősz­Foglalkozása: népművelési ügyintéző szesen száznyolcvanait!), s hogy az országjáró kirándu­lások díjából is részt vállal- / inak a dolgozók. — Rendszeres színházláto­gatás, országjárás. Mi szere­pel a programban még? — A két kllubkönyvtárban most alakultak meg a róteg- klubok, melyekből később speciális érdeklődési köröket szeretnénk formálni. Pilla­natnyilag egy művészeti csoportunk van: az országos hírű pávakor. Minden héten rendezünk ismeretterjesztő előadásit, s tervezünk köz­hasznú tanfolyamokat is. A városi könyvtár igazga­tójától tudom, hogy az in­tézmény és a szövetkezet kapcsolata nem újkeletű­idén nyáron például közö­sen szervezték azt az olvasó­tábort, mélyen százötven ál­talános iskolás vett részt. —A gézaházi tábort jövő­re megismétlik? — Igen, ezért toboroztunk a szövetkezeti dolgozók gyer­mekiéiből egy klubot. No meg bevallom', egy kicsit azért is^. mért a gyerekek bizony hiá­nyoznak ... — Megbánta volna a cse­rét? — Nem, dehogy is. Függet­lenített népművelőként az eddiginek sokszorosát produ­kálhatom, s ez nagyszerű ér­zés, higgye el... Az eredmé­nyek természetesen nemcsak nekem köszönhetők, hanem segítőtársaimnak is. Nálunk az illetékesek ismerik a párt közművelődési határozatát, ennek megfelelően munká­juk szerves részének tekin­tik a művelődés segítését. H. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents