Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. szeptember 12. HÉTFŐ: Laoszi párt- és kormányküldöttség Moszkvában, Brezsnyev és Phomvihane beszéde - Az Egyesült Államokban hivatalosan kezdetét veszi az elnökválasztási kampány. KEDD: Ot afrikai ország csúcstalálkozója a tanzániai fővárosban. SZERDA: A PFSZ-t felveszik az Arab Liga teljesjogú tagjaként - Zavargások Korzikán. CSÜTÖRTÖK: Pekingi jelentés Mao Ce-tung haláláról - Tüntetések Spanyolországban. - A LEMP Központi Bizottsága a mezőgazdaság problémáiról tanácskozik. PÉNTEK: A Varsói Szerződés „Pajzs-76” hadgyakorlata Lengyelországban - Kádár János fogadja a Sri Lanka-i testvérpárt főtitkárát. SZOMBAT: Ibrahim Kaduma, tanzániai külügyminiszter budapesti megbeszélései - Heves harcok és tárgyalási kísérletek Libanonban. Világkonferencia a további enyhülésért Az ázsiai mondás szerint kockázatos dolog a tigris hátán lovagolni. A világsajtó számos karikatúrája —mintha csak összebeszélt volna — figyelembe véve az afrikai kontinens sajátoBsáigait, oroszlán farkálba kapaszkodva ábrázolta az amerikai külügyminisztert ... A hét kezdetén ismét „semleges pályán”, a bajor erdő után ezúttal a Zürichi-tó partján találkozott Vonster dél-afrikai miniszterelnök és Kissinger. Arról tanácskoztak, miként lehetne kifogni a szelet a vitorlából, úgy enyhíteni a telepes rendszerékre nehezedő nyomást, hogy igazából ne történjék semmi, biztosítsák a fajüldöző kormányzatok túlélését. Elsősorban Rhodesiában hajlandók engedményeket tenni, a hírek szerint egy „rhodesiai formula” kidolgozásával próbálkoztak. Dehát ilyen formula van: az ENSZ már több ízben törvénytelennek bélyegezte a Smith rezsimet s a nemzeti felszabadj tás i mozgalom képviselői javasolták, tárgyalják meg, miként lehetne egy-két éven beliül, békés körülmények között létrehozni a tényleges, többségi uralmat. Ezt kellene haladéktalanul és maradéktalanul megvalósítani. Washington, több NATO- hatalom s a dél-afrikai apartheid-rendszerek azonban kitérnek az igazi megoldások elől s láthatólag időt akarnak nyerni. Csakhogy az idő nem nekik dolgozik. Két évvel ezelőtt még háborítatlannak tűnt a „fehérötszög” Afrika déli részén, úgy látszott, hogy sikerül feltartóztatni az afrikai felszabadulás erőteljes áramlatát. Azután sorra omlottak le a bástyák: Mozambik függetlenné vált, Angola drámai küzdelemben kivívta szabadságát s Namíbia esetében is már kitűzték az „önállóság” dátumát. (Ami nem jelenti a harc végét, mert Dél- Afri'ka egyelőre neki tetsző csatlós-államat szeretne létrehozni.) Nő a belső feszültség Rhodesiában s Dél-Afriká- bao egymást követik a tiltakozó megmozdulások. Mind tevékenyebb az afrikai diplomácia is: Tanzánia fővárosában megtartották öt ország csúcstalálkozóját, a Rhodesiával , és Dél-Afrikával határos államok vezetői vettek rájta részt. Az Egyesült Államokban egyébként hétfőn kezdődött meg a hivatalos kampány. (Hagyomány, hogy az elnökmunkaszüneti napként ünnepelt Labor Day a kezdet.) Carter Warm Springs-ben kezdett ezen az üdülőhelyen startolt ugyanis Roosevelt és később Kennedy, tehát a demokrata jelölt a nagy elődöket tolja maga előtt. Ford — az ünnepnap ellenére — dolgozószobájában töltötte a hosszú wee- kendet, állítólag tanácsadói sugallták, hogy a fáradhatatlanul a köz javáért munkálkodó elnök pózát öltse fel. Tárgyalt, diplomatákat fogadott, gazdasági kimutatásokat böngészett, valamint 'külügyminisztere zürichi táviratait olvasgatta, ki tudja milyen kedvvel... A laoszi párt- és kormányküldöttség folytatja körútját a szocialista országokban, jelenleg Kubában tartózkodik s előzőleg Moszkvában tárgyalt. A szovjet fővárosban 'különösen jelentős volt az a találkozó, amelynek során Brezsnyev és Phomvihane méltatta a kiét ország együttműködésének távlatait. A Biztonsági Tanácsban a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételéről folynak megbeszélések. Tavaly amerikai vétó akadályozta meg az akkor még két vietnami állam ENSZ-tagságét, jóllehet a tagállamok döntő többsége a felvétel mellett foglalt állásit. A kérdés, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e a tartózkodásra, vagy vállalva az elszigetelődést, megint nemmel szavaz. Kína egy hétig gyászol, miután a pekingi rádió hírüladta, hogy meghalt Mao Ce-tung. A nyugati sajtó, amely eddig sem fukarkodott a „Mao-utáni” korszakról itoen folytatja spekulációit. Pártunk és államunk nemzetközi kapcsolatait s ezek kiterjedtségét jói mutatja a héten is tevékeny diplomáciánk. Kádár János fogadta a Sri Lanka-i testvérpárt főtitkárát, miniszterelnökünk vendégeként Kreisky osztrák kancellár tesz nem hivatalos látogatást • hazánkban, hét nap alatt három külügyminiszter járt Budapesten: Norvégiából, Mozambikból és Tanzániából. Réti Ervin ULÁNBÁTOR Mongóliái látogatásának befejezésével tegnap elutazott Ulánbátorból a Huszár István miniszterelnök-helyettesi, az Országos Tervhivatal elnöke álltai vezetett magyar delegáció. A különgéppel indult haza Faluvégj Lajos pénzügyminiszter, valamiint a Pozsgay Imre kulturális miniszter vezette kulturális küldöttség is. MADRID Adolfo Suarez, spanyol miniszterelnök néniteken televíziós beszédében bejelentette, hogy még 1977 júniusa előtt „áltailános titkos és közvetlen” választásokat tartanak Spanyolországban. A tervezett választások célja, hogy a jelenlegi parlament, a Cor- tesit, amelyben a képviselők 80 százalékát még maga Franco jelölte ki személyesein, választott parlamenttel váltsák fel, amely egy alsóházból („a képviselők kongresszusa”) és egy felsőháziból („szá- nátus”) állna. BELGRAD Mint a Tanjug jugoszláv hírügynökség jéléniteltte, Jo- szip Broz Titót, a Jugoszláv Szooialista Szövetségi Köztársaság elnökét Colombóból történt hazatérése után alávetették a — szokásos — orvosi vizsgálatnak és ennek során olyan betegség jeleit állapították meg rajta, amelv megfelelő gyógykezelést és néhány hetes pihenést igényel. Mao Ce-tung a ravatalon Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elhunyt elnökének földi maradványait Peking szivében, az országos népi gyűlés épületében ravatalozták fel1. Az illetékes vezető szervek szeptember 9-i határozata értelmében utolsó tiszteletüket tehetik az elhunytnál „a KKP KB tagjai és póttagjai a központi párt-, kormányzati és fegyveres szervek, valamint Peking város vezetői, -továbbá a munkások, parasztok katonák és más rétegek tömegeinek képviselői”. (Folyatás az 1. oldalról) hatatlanná tételében jelentős szerepe van azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket az EBK záróokmányának aláírása után kialakult ellenséges támadási hullámot követően a leszerelés előmozdítása érdekében tettek. — A világ haladó közvéleménye abban a meggyőződésben, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok dolgozóinak békeszerető tömegeinek is ugyanúgy érdeke, mint a szocialista országoknak. eredményesen lépett fel a nemzetközi enyhüléssel szembenálló erők törekvéseinek elhárítása érdekében. Ennek eredményességét jelzi — egyebek között — az, hogy a Béke-vi- lágtanács II. stockholmi felhívását a világ minden táján az I. stockholmi felhívásnál is szélesebb körben, még nagyobb számban támogatták és támogatják. — A finn fővárosban ösz- szehívott világfórum arra hivatott, hogy a nemzetközi közvélemény erejével segítse elő az enyhülés visszafordíthatatlanná tételét és a leszerelés ügyét. Négy szekcióban és több munkabizottságban vitatják meg a világ- konferencia résztvevői — s az eddig jelentések szerint 90 ország körülbelül 500 delegátusa, továbbá 100 kormányközi és más szervezet képviselői — a következő témákat: enyhülés és nemzetközi biztonság, nukleáris és más, tömegpusztító fegyverek eltiltása, a hagyományos fegyverzet csökkentése; a fegyverkezési verseny és a leszerelés gazdasági és társadalmi következményei; a lefegyverzés és a fejlődő országok, e tárgykörbe beVáltozatllan hevességgel folytatódtak a harcok tegnap Libanoniban, Beirut belvárosában, a közeli hegyvidéken és Tripoli térségében. A hegyeken húzódó fenyőer- dőklben három helyen is tűzvész pusztított. A halottak számát mintegy 120-ra, a sebesültekét 150-re becsülik. A palgáirhálborúnák tavaly április óta 35 ezer halálos áldozata van. Az anyagi kár peleértve a fejlődés minden problémáját és a világnyers- anyag-készleteinek igazságosabb elosztását; a lefegyverzés és a társadalmi berendezéseket a változó világban, nevelés a békére, a tömegtájékoztatási eszközök felhasználása, a viták békés rendezése. — A fórum nyitva áll minden nemzetközi és nemzeti szervezet és mozgalom számára, amely az enyhülés folyamatának erősítésére törekszik. A tanácskozás előkészítésére a BVT nemzetközi munkacsoport-üléseket szervezett Varsóban, Párizsban, Frankfurtban és Panamában. A magyar békemozgalom is sokrétű munkával vette ki részét az előkészületekből; két témabizottsági tanácskozáson voltak jelen delegátusaink. — Az Országos Béketanács ügyvezető elnökségének javaslatára alakította meg békemozgalmunk tudományos bizottsága az OBT leszerelési szakbizottságát ez év márciusában. E testület több ülésen tárgyalta meg a leszereléssel összefüggő olyan időszerű feladatokat, amelyek teendőket jelentenek hazai tömegmozgalmainknak is. Még ebben az esztendőben kiadvány formájában közrebocsátják a leszerelés eddigi eredményeinek legfontosabb kormányközi és tömegszervezeti dokumentumait. Október végén a szakbizottság tudományos fórumot szervez a helsinki világkonferencia eredményeinek széleskörű hazai megismertetése érdekében. A szak- bizottság tagjai egyébként tudósok, újságírók, a leszerelés állami és tömegmozgalmi feladataival foglalkozó szakemberek. dig körülbelül 15 milliard dollár. A Kairóban sorra kerülő nyolcadik arab csúcstalálkozó időpontja tekintetében még nem született megállapodás, a tárgyalások folytatódnak — közölte tegnap Kairóiban Szajed Nofal, az Arab Liga ügyvezető főtitkára. Az A1 Ahraim azt írta, hoigy Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára október 18-át javasolta. Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta a Sri Lankai Kommunista Párt KB főtitkárát. választási évben mindig szóló találgatásakkal, értheszeptember első hétfője, a 35 ezer halálos áldozata van a libanoni polgárháborúnak Arab csúcs előkészületei Kissinger afrikai játszmája így látja a Newsweek karikaturistája a felszabadító harc ál tál veszélyeztetett dél-afrikai fajüldöző politika helyzetét. Ma már Világos, hogy a portugál gyarmatbirodalom összeomlása, s ezen túlmenően az, hogy Angolában és Mozamlbiikibain imperialista- elilenes, sőt a fejlődés kapitalista útját is elutasító rendszerek kerültek hatalomra — döntően megváltoztatta fekete Afrika erőviszonyait. Ez persze nem jeleníti azt, hogy a Szaharától délire lévő országokat ne gyengítenék a törzsi és a gyarmati múltban gyökerező ellentmondások. Elég emlékeztetni arra: amikor az angolai polgárháborúiban a támogatást illetően választani kellett a haladó és törvényes Neto-konmány meg a nyugati zsoldosok és a dél- afriíkai rezsim hadserege által támogatott szakadár erők között — akkor az Afrikai v Egységszervezet fele-fele arányiban voksolt! Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az afrikai földrész jelenlegi legszilárdabb reakciós rendszere, a fajüldöző dél-afrikai rezsim egyiben gazdasági középhatalom is. Fekete Afrika jó néhány országa kiterjedt gazdasági és kereskedelmi kapcsolatot tart fenn a Vorater-rezsimmel. Nyüvámvaló, hogy Kissinger az amerikai diplomácia élén éppen ezekbe a lehetőségekbe kapaszkodik, hogy az amerikai gazdasági és stratégiai érdekek számára elfogadható megállapodást érjen el — amíg nem késő! Fölvetődik természetesen a kérdés: miért olyan lényeges Washington számára, hogy az elnökválasztási harc célegyenesében diplomáciai energiájának egy részét fekete Afrikára összpontosítsa — amikor két vagy három évvel ezelőtt ez az egész térség még ötödirendű volt az amerikai külpolitikai rangsorban. A válasz: Mozambik és Angola után e földrészen az események erőteljesen felgyorsultak és mindenekelőtt Rhodesiában a. felszabadító mozgalom áradata bármelyik pillanatban áttörheti a fajvédő Smith-rezsim gátjait. Ráadásul ebben a kérdésiben Fekete Afrika országai jóval egységesebbek, mint Angola ügyében, nem szólván arról, hogy ma már az európai tő- késhaitailmak nagy része sem vállalkozhat a Smith-rezsim politiikai támogatására! Rhodesia azonban egyben a Dél-Afrikai Köztársaság előretolt bástyája is. Ha Rho- désiában megvalósul a többség uralma a fehértelepes kisebbség felett, akkor a Dél- Afrikai Köztársaság teljesen elszigetelődik és a Vorster- rezsim helyzete előbb-utóbb tarthatatlanná válik. Az óriási feszítőerőket világosan mutatta az, hogy Rhodésiá- ban Smith brutális katonai és rendőrterrorja ellenére növekszik a felszabadító mozgalom nyomása. Magában a „fehér főerődlben”, Dél-Afri- kábán a sortüzek rövid idő alatt háromszáz halottat követeltek; a lavina megindult és lassan arról beszélhetünk, hogy kialakulnak egy fegyveres harc politikai feltételei. A helyzet tehát rendkívüli gyorsasággal vált kritikussá. Washingtonnak ezért lépnie kellett. Vagy legalább is kellene. A lépéskényszert indokolják az amerikaiak stratégiai és gazdasági érdekei is. Azon a hivatalosan hangoztatott amerikai érven lehet vitatkozni, hogy a Vorster-rend- szer bukása veszélyezteti-e az Afrika körüli hajóforgalmat — arról azonban már nem, hogy az amerikai flotta lehetséges támaszpontkikötőket veszítene. Még kevésbé vitatható, hogy fekete Afrika felmérhetetlen ásványi kincseinek egyértelmű ellenőrzése kicsúsznék az amerikai trösztök kezéből. Ezen belül különleges jelentősége van annak, hogy Dél-Afrika a tőkésvilág legnagyobb aranytermelője és a Vorster- rendszer bukása beláthatatlan bonyodalmakat okozna az egyébként is Ingatag nemzetközi tőkés pénzpiacon. Ezért hát a sietség. Ezért találkozott Kissinger Zürichben, „semleges pályán” Vors- terrel. Az amerikai külügyminiszter terve egyszerű — de végrehajtani bonyolult. Kissinger azt kívánja Vors- tertől: gyakoroljon nyomást az elsősorban és közvetlenül fenyegetett rhodésiai Smith- rezsimre, hogy rövid időn belül adja át a hatalmat a többségnek, lehetőleg persze a Washington számára elfogadható „mérsékeltebb” szárnynak. Ez nem kevesebb, mint azt kívánni Smithíől, hogy a magasabb rendű amerikai stratégiai és gazdasági érdekek szolgálatában távozzék a politikai színpadról. Kissinger nyilvánvalóan azt reméli, hogy Rhodésia feláldozásával a feszültség egy időre megenyhül, a Vorsterre nehezedő nyomás csökken és Washington időt nyer arra, hogy egy tartó- sabb megoldást dolgozzon ki. A zürichi zárt ajtók mögül kiszivárgott hírek szerint Vorst er az ostromlott erődből másképpen látja' a helyzetet, mint Kissinger a biztonságos Washingtonból. A jelek szerint elutasította azt a kérést, hogy megadásra kényszerítse saját rendszerének előretolt hadállását, Rho- désiát. Ezért várakozik e pillanatban Kissinger Washingtonban, latolgatva: elindulhat-e egy olyan afrikai körútra, amelynek presztízs kockázata nagy, várható eredménye pedig kicsi. —i —e
