Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-08 / 212. szám
1976. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csak a „bolygók” gondja? II városkörnyéki községek közművelődéséről Százéves asszony Bencsiik Imrét elsősorban a tterűs [történetek, a mulatságos 'komédiák szerzőidként ismerj üik, amolyan házi hu- monszállítója a 'televíziónak. Komédiái 'abban jeleskednek, hogy mindennapi életünk probtémáiiból 'nőnek ki általában, hétköznapi . jelenségekből 'táplálkoznak. A százéves asszony körül csapott tanácsi hűhóban is kétségtelen társadalmi életünk napi tüneteihez kapcsolódik: a tartalmatlan ünneplés, egy ‘kicsit a jubileum-mániát veszi oéüba, s próbálja 'nevetség táirgyává avatni. Azért mondom hogy próbálja, mert végül ' is csak részben sikerült, mindenekelőtt túlzott ekleticizmusa miatt nem. Túlságosan vegyes felvágottat tálal fel, amiben bohózata elemek krimi fordulatokkal keverednek, kabaréba illő, vagy oda se illő olcsó bemondások, viccek, társadalmi szatíra idényét jelző jelenetekkel vegyülnek — tarka összevissza- ságiban. Csak a helyzetek komikumára épített, s a jellemekből fakadó mulatságra kevés figyelmet szentelt mind a szerző, mind a tévéjáték rendezője. Igazán csak az ügybuzgó Dodek kartársból sikerült karakterisztikus figurát teremteni (Körmendi János), a többiek szereplői egy „szellemi szegénységben szenvedő” játéknak. Ennél mint amit láttunk, a kellemes időtöltéshez is több kell. Oszlopos Simeon Mindenekelőtt azt a kérdést veti fel, hogy a. televíziós alkotóművész, jelen esetben Esztergályos Károly, meddig mehet el abban a szándékában és 'gyakorlatában. hogy egy drámából, vagy akár egy regényből is, új fazon szerint szabjon té- véfiilmet, illetve tévéjátékot. Mennyit hagyhat el és miben változtathat? Ugyanis a televíziós Oszlopos Simeon, nem úgy mint alma a fájától, kissé távol esik az eredeti műtől. Jelentős szereplők tűntek el az átdolgozás folytán, fontos körülmények sikkadtak el, s a végkifejlet is, ahogyan a filmben bekövetkezik, az is »más, mint Sarka- di drámájában. Igaz, két Oszlopos Simeon létezik. Egy vázlatos prózai kísérlet 1948-ból, meg e^v teljesebb dráma 1960-ból. Ez utóbbiban maga Sarkadi azzal 'gazdagítja régebbi elképzelését, hogy a világra harag- vó, a világöt gyűlölő és megvető főhős magatartásának rajzához társadalmi „adalékokkal” szolgál. Valami felsejlik abból, ami Kiss Jánost odáig vitte szélsőséges önzésében — szakmai mellőzüttmiindien emberi kötöttséget, s abban lelje örömét, hogy szörnyetegként, rosszat rosz- szal tetézve köpjön a világira. Ennek jóformán nyoma sincs Esztergályos filmjében. Ö megelégszik egy negatív életérzés rajzával, sőt azzal, hogy keretes játékká alakítja a drámát — a kórházban fekvő Kiss János szinte felidézi a történeteket — a néző számára még azt a magatartást is kissé körülményesen rajzolja meg. Magyarán: egy eléggé nehéz, bonyolult gon- dolatiságú drámát holmi szerkezeti modennesítésekkel még nehezebbé tett a néző számára. Túlságosan távoliak az esetleges képzettársításai is. A fasizmus előidézte háborús pusztítás képeinek fél- viiliíantása aligha társult például olymódon e társadalmon kívül álló lény rajzához, hogy abból a néző azt a következtetést vonhatta volna le, hogy lám hová vezethet minden emberi, minden tárr sadalmi megáta Lkod ott tagadása, Kiss János-féle elutasítása. A 'tévéváltozat.ban Sarkad! Imre példázata érdekes laboratóriumi vizsgálatnál nem lett több, tanulsága a képernyőn nem vált hozzáférhetőbbé. A televízió jól tette, hogy az éjszaka óráiba dugta el. Röviden Jók azok a beszélgetések, amikor letűnt ikonok élő tanúi, jelles személyiségek arról szólnak, ami már száraz ismeret: történelem. A Du- na-völgyi párbeszéd is ide sorolható. A Romániában élő magyar író, Balogh Edgár elbeszéléséből egy teljes nemzedék. a huszas évek nemzedékének eszméléséről kaptunk képet első kézből. Szemléletes képet arról, hogy a valóság tanulmányozásával lelkes és rajongó fiatalok hogyan jutottak el a szocializmus gondolatához, a közös összefogás Duna-vötgyi eszméjéhez. Üjabb szombat esti ötlet: mesél Vitray. Az ismert játékmesternek, a kiváló „gyón- tatónak” — Ötszemközt — a jeles sportriporternek most mesélni támadt kedve. A morgó, mocorgó emberek műsora lesz, konferálta be műsorát új szerepkörében Vitray Tamás. Esti mese felnőtteknek, de nem azért, hogy álomba ringasson, hanem1, hogy kellemes álmokat ébresszen. Érdékes alanyokra vadászva ákarja némileg tanulságos mesékkel traktál- ini nézőit. A premier kisebb elfogódottságoktól eltekintve sikeresnek mondható. V. M. Tovább szépül Kőszeg. A történelmi városban az idén csaknem 20 millió forintot költenek a Ju- risich Miklós tér házainak és szobrainak felújítására Színházterem a kastélyban Felújítják a Körmend központjában álló Batthyány-kas- télyt. A rekonstrukcióra 1979-ig mintegy 10 millió forintot fordítanak. Az egykori lovardánál 450 személyes színháztermet alakítanak ki. A kastélyhoz tartozó épületek homlokzatát korabeli rajzok alapján klasszicista stílusban állítják helyre. Városszépítő mozgalom 700 perc Sopronért ■ Sopron jövőre ünnepli várossá nyilvánításának 700. évfordulóját. A jeles évfordulóra a soproni vasöntöde Volkov szocialista brigádja városszépítő mozgalmat hirdetett az üzemek, intézmények szocialista brigádjai részére. A „700 percet Sopronért” nevet viselő mozgalomhoz 150 szocialista brigád csatlakozott. A Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács szerződésit kötött a brigádokkal, amelyben meghatározták a tennivalókat. Csaknem 2500 brigádtag vállalta, hogy az évfordulóra ünnepi külsőbe öltözteti a várost. A társadalmi munka megkezdése óta még csak három hónap telt el, a feladatok negyedrészét . azonban már teljesítették a brigádok. Eddig 750 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Város környéki község. Lexikonokban, államigazgatási szakkönyvekben ma még -aligha találjuk e fogalom magyarázatát. Hogy miért nem? Túlságosan is fiatal fogalomról van szó ... A város környéki községek 1975. január 1-én születtek. Pontosabban: ekkor nyilvánították hivatalosan, államigazgatási szempontból is „város környékivé” azokat a községeket, melyek életé, sorsa az évek során szorosan összekapcsolódott a szomszédos városéval. Megyénkben Szolnok négy város környéki községgel „dicsekedhet” (Szajol, Rákó- czifalva, Tószeg,' Tiszavár- kony), Törökszentmiklós kettővel (Tiszapüspöki, Tiszate- nyő), Mezőtúr pedig eggyel (Kétpó). Bár túlzás volna azt állítani, hogy e hét település, e hét „bolygó” gondjai kizárólag szabadidős és köz- művelődési természetűek, az azonban aligha vitatható, hogy a gondok egyik legfontosabbika éppen ez. A hét község természetesen sokban különbözik egymástól, de azért közös jellemvonás is akad. Szabadidős, közművelődési szempontból az egyik legfontosabb, hogy mindenütt akadnak bejáró dolgozók. A fa- lunélő, naponta bejáró munkások életmódja a városi munkásokéhoz és a falusi parasztokéhoz is hasonlít. A városiakéhoz azért, mert munkahelyükön szigorúan meghatározott munkaszervezetben nap-nap után rendszeresen, jól körülhatárolt feladatokat kell elvégezniük; a falusiakéhoz azért, mert munkaidő után, otthon nemcsak a háztartási elfoglaltság várja őket, hanem gyakran a ház körüli gazdaság is. Ha ehhez hozzászámítjuk,' hogy naponta egy, két, sokszor három órát az utazásra kell áldozniuk, már magyarázva látjuk a bejárók passzivitását bizonyító országos statisztikákat. Csakhogy ez a passzivitás a hét község többségében, pontosabban a négy szolnoki bolygó esetében nem igaz! A közművelődési szakemberek tapasztalata szerint a Száj ólból, Rákóczifalváról, Tószegről, Tisza várkonyból bejárókat semmivel sem nehezebb mozgósítani, mint az „otthoniakat”, sőt... Igen, néha még könnyebb is. Hogy mi magyarázza mindezt? Elsősorban az, hogy a munkahelyek (mindenekelőtt a szolnoki Járműjavító és a Tisza- menti Vegyiművek, a rákó- czifalviaknál pedig a martfűi Tisza Cipőgyár) megfelelő ösztönzést adnak, hogy a nagyüzemek szocialista brigádjaiban ma már egyre inkább természetes követelménnyé válik a- rendszeres önképzés, önművelés. Az olvasóban persze felmerülhet, hogy a kedvező benyomás kizárólagos oka a rossz viszonyítás — vagyis város környéki községeinkben az otthoniak s a bejárók is passzívak. E feltételezés a közművelődési intézmények látogatási statisztikájával cáfolható. Az előbbiekben kiemelt négy település könyvtárát, művelődési házát — az arányokat figyelembe véve — legalább annyian látogatják, mint amennyien a társintézményeket Szolnokon, Törökszentmiklóson vagy Mezőtúron. S ha csak a számokat nézzük, nincs különösebb gond Tiszapüspöki- ben, s Kétpón sem ... A számok azonban csak a mennyiségről árulkodnak, a minőségről már nem. S hiábavaló is lenne tagadni, egy- egy látogatás értéke bizony erősen eltérő. Hogy a témánál maradjunk: a jóval kedvezőbb anyagi, tárgyi, személyi feltételek miatt városban a kevesebb is több lehet — hát még az egyenlő... Mindez korántsem jelenti azt, hogy a községek hátránya behozhatatlan. A váro'- si hatásokkal ugyanis falun is lehet számolni, sőt kell is. Különösen igaz ez a város környéki községek esetében. Szolnok, Törökszentmiklós, Mezőtúr közművelődési intézményei a „bolygók” lakóit ugyanúgy várják, mint a helybelieket. Kinek a hibája? Várják, ám néha sajnos hiába. Csak a távolmaradók hibája volna ez? A város és a város környéki községek ideális kapcsolatához — a közművelődési élet területén, s másutt is — mindenekelőtt megfelelő közlekedési lehetőségekről kell gondoskodni. Mert hiába vonzó egy színházi előadás, egy hangverseny., ha tudjuk, hogy utána lehetetlen a városból hazajutnunk. Nincs autóbusz, nincs vonat ... Szerencsére ilyen panaszokról mostanában egyre kevesebbet hallani. A hét város környéki község lakói közül tulajdonképpen csak a tiszatenyőiek elégedetlenek — de ismerjük el, ők aztán joggal. Minkaszüneti napokon például mindössze három autóbuszjárat áll a rendelkezésükre ... Az esetek többségében tehát van mivel menni, ám tapasztalataink szerint a város környéki községben élők nem igen tudják, hogy hová lehet, hogy hová érdemes. A népművelőik többsége megelégszik saját programjainak népszerűsítésével, s legfeljebb arra vigyáz, hogy a város valamelyik, különösen népszerűnek ígérkező rendezvénye „ne üsse” az övét. Igaz, legtöbbször maguk is csak a műsorfüzetből- értesülnek egy-egy akcióról — vagy azért, mert nem hívták meg őket, vagy azért, mert nem mentek el a havi programegyeztető megbeszélésre. fiz érdek közös Ezzel el is jutottunk a város környéki községek köz- művelődési életének kritikus pontjához. Meghökkentő, de igaz: a város környéki községek közművelődési intézményeiben nem veszik tudomásul a „városkörnyékisé- get”. Ez még akkor is így van, ha elismerjük, hogy különben nem végeznek rossz munkát. Tószegen például a megye egyik legjobb ifjúsági klubja dolgozik, a rákóczi- falvi családi klubos kísérlet ma már országos példa, s Ti- szatenyő kivételével — ahol rendkívül rosszak a személyi és a tárgyi feltételek — mindenütt magas a könyvtári olvasók számaHogy mégis elégedetlenek vagyunk ? Egyetlen oka, hogy több céltudatossággal a jelenlegi eredmény sokszorosát lehetne produkálni. Elsősorban arra gondolunk itt, hogy megfelelő koordinációt, együttműködést kell teremteni a városi és a város környéki közművelődési intézmények között. E nélkül ugyanis „vidéken” aligha építhetnek a város hatására. Az együttműködés természetesen nemcsak a város környéki községek érdeke. Fontos ez a városnak is — az kell, hogy legyen! — hisz mint a bevezetőben említettük, a települések élete, sorsa összekapcsolódott. Hérész Dezső ség, művészi sikertelenség —. hogy lerázzon magáról Barátainknál Észtországban Kórházak között 5. Észtországban gyorsan építenek. Ez jegyzetfüzetemben az első mondat, amelyet a tallinni ópületelemgyárban írtam fel. Gyorsaságukat bizonyítja például az, hogy ez az üzem az elmúlt öt évben húszezer lakást adott át, s ehhez viszonyítva meglepően kevesen, mindössze kétezren dolgoznak itt. (A munka szervezése más, mint nálunk, itt a házgyárak kulcsátadásig építik a lakásókat.) Grigorij Svarcevtől, a gyár igazgatójától megtudtam mé- hány említésre méltó mutatószámot. Egy-egy lakás négyzetméterenként 130—140 rubelbe kerül, ebből 96 rubel az önköltség, 110 rubel maga a lakás (tizennégy rubel a gyár nyeresége), a többit a környezetrendezésre fordítják. Egy kileneszintes, 72 lakásos házat, amelyben 4 ezer négyzetméter lakótér van, 60—62 nap alatt építenek fel, tehát az alapozástól mindössze három hónap telik el a beköltözésig. Egyszerre 24—26 házon dolgoznak, pontos menetrend szerint, így a leggazdaságosabb a munkamegosztás. Hpgyan lehet ilyen gyorsan építeni? A magyarázat egyetlen rövid mondat: „kerekekről a falba”! Ami bővebben megmagyarázva azt jelenti, hogy a gyárban előállított paneleket az építkezés helyére trélereken szállítják ki, ám ott nem rakják „depóba”, hanem egyenesen a falba emelik. A, módszert egy lertingrádi kutatóintézet dolgozta ki. Ezt a menetrendet természetesen- nagyon pontosan tartani kell, a muinTallinn egyik lakótelepén, ahol a házak közrefogta térre rövidesen iskolák, óvodák, sporttelepek épülnek kát ezért jól szervezett diszpécser apparátus irányítja, tőlük szinte óránként meg lehet tudni, hogy egy-egy ház építése .milyen stádiumban van. A munka tehát precízen szervezett, így érthető, hogy a gyárban viszonylag sok, összesen 270 mérnök és 150 technikus dolgozik. Mind a gyártási, mind a szerelési technológia fejlett, ezért egyre képzettebb emberekre van szükségük. Rövid időn belül szeretnék elérni, hogy mindenkinek középiskolája legyen. Most is több mint százezren tanulnak az esti iskolában, félszázan a főiskolán. Tallinn egyik legnagyobb lakótelepén, a Väiike-Oismäe negyedben ma már 15 ezer lakásban 40 ezer ember lakik. A lakások zöme kétszobás, de sok a három-négy- szobás is. A-jókora lakótelep maga is külön tömbökre oszlik, az egyik most épülő konstrukcióját külön érdemes megemlíteni. Egy 1200 méter sugarú kör körül helyezkednek el a kileneszintes lakóházak, mögöttük 'koszorúban az ötszintesek köre. Az egyelőre még 'szabadon álló középső téren négy iskolát, hat óvodát, két sportstadiont, játszótereket és egy bevásárló központot építenek majd. A körkörös elrendezés elsősorban a gyerekeknek kedvez, itt nyugodtan. játszhatnak, labdázhatnak, a gépkocsiforgalom megkerüli a teret. Most, e sorozat végén az újságíró, az anyag bőségének zavarával küszködve, azon gondolkodik, mi fontos, mi érdekes maradt még ki. Talán egyetlen, amivel e sorozatot kezdtem. Az, hogy mind a felsoroltaikat hozzánk nagyon hasonló kedves, barátságos és nem utolsósorban szorgalmas emberek termelik, építik. Talán ezért, hogy nem érzi az ember a távolságot. VÉGE. Trömböczky Péter
