Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-07 / 211. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. szeptember 7. Napenergiát hasznosító Marókerekes „mammut A jövő évezred útjait tervezik ,_____________________________________________________________________________ Az útépítés nagy beruházást igénylő, fontos feladat. Épp ezért egy-egy kiemeltebb útépítésről, elsősorban a leendő autópályák, autóutak építéséről a legmagasabb állami szinteken döntenek. Azt azonban már kevesebben tudják, hol készítik elő e fontos döntéseket, hol hangolják össze a forgalom, a terep, a műszaki adottságok jellegzetességeit. A Közúti Tudományos Kutatóintézetben, a KOTUKI-ban folyik ez a munka. És a nemrég készített távlati tervek már 2010-ig szólnak, a Kelenföldön levő intézetben már a jövő ezred úthálózatát rajzolják a térképekre. Minderről az úthálózatfejlesztési főosztályon tájékoztat Bíró Mihály megbízott főosztályvezető, Takács Ferenc osztályvezető és Berg Artúr tudományos tanácsadó. — A nemrég elkészült tervek a forgalom várható növekedése által támasztott igényeket veszik számba. Ez nem jelenti értelemszerűen azt, hogy az így tervezett úthálózat ebben az ütemben és -megoszlásban, a jelzett időkre meg is épül — az tudniillik a népgazdaság teherbíróképességétől függ, és erről már az állami szervek döntenek — mondják a kutató-szakemberek . Az asztalra tett térkép figyelemreméltó : a várható 2010-es úthálózatban hiába is keresnénk jelenlegi egyszámjegyű főútvonalakat (az M— 7-es kivételével) — azok csak mint kisegítő, másodrendű útvonalak szerepelnek. Viszont autópályák, autóutak hálózzák be az országot. Hogy hol: járjuk körbe, a jelenlegi számozás szerint: ható, hogy Tatabányáig 2x2 pályán el is készül. Többször esett már szó M—ff-es autópályáról is, a Dunakanyar felé. Sőt, az új szentendrei út fővárosi kivezető szakaszának építésekor többen úgy vélték: ez már az új autópálya kezdete. Nos, a tervezők véleménye: Szentendréig autóút elképzelhető, de autópályát építeni csak hosszabb távra érdemes, a Szentendrétől északra levő részen pedig a hegyesmeredek terep miatt nem is képzelhető el. A 2-es úton a forgalom igényei Vácig már 1990-re autópályát kívánnának. Az országhatárig húzódó M—2-es autópálya azonban csak nagyobb távlatban, 2010 körül lesz realitás. Akkorra viszont az Európát átszelő hálózat is megköveteli ezt, mint Lengyelország irányába haladó összekötő autópályát. Az M—1-es Budapestet köti össze majd a nyugati országhatárral. Ebből az autópályából jelenleg a Tatabánya-újváros—'Komárom közötti szakasz fél pályán már kész, Komárom—Győr között előkészítő munkák folynak. Budapesttől, pontosabban az M—7—M—1-es autópálya közös kivezető szakaszától, a 13-as kilométerkőtől a 62- esig. Tatabányáig jelenleg autóút vezet. Ennék Budapest—Bicske közötti része várhatóan már a leendő autópálya fél pályájaként is szerepel majd, a tervezők szerint Bicske—Tatabánya között azonban új nyomvonalon halad majd az M—1-es Ennek oka: a meglevő utakat csak ott célszerű felhasználni autópálya-építésnél, akár csak elvileg is, ahol a lakott településeket elkerülik. Az M—1-es autópályára teljes hosszban a tervezők szerint 1990-re már szükség lesz. A jelenlegi helyzet alapján 1985-ig várA Miskolcra vezető M—3- as autópálya építése tart legelőbb. Budapesten Újpalotától, a Felszabadulás úti csomóponttól indul, Gödöllőig már-már készen is van, tehát a 10-es kilométerkőtől indulva most a 30-asnál járnák az építők, a földmunka- gépek már Hatvannál járnak, és 1977-ben Bagig átadják az első szakaszt. 1980- ra biztosan elkészül 2x2 sávon Hatvanig, de elképzelhető, hogy akár Gyöngyösig is. A forgalom igényei 1980- ra ezt az utat. fél pályán már Miskolcig kívánják meg. Később a teljes autópálya Miskolc—országhatár irányába is kiépül, Kassa felé, amelyhez Eger autóút-csatla- kozást kap, nagyobb távlatban pedig Bükkábrányinál ágazik majd el az M—3-as, Beregsurány, tehát a Szovjetunió irányába. Az M—4-es autópályára 2x2 sálvon Törökszentmikló- sig igény már most lenne, félpályán pedig Debrecenig. A gyakorlatban valószínűleg e pálya építése indul legkésőbb. Legelőször a fővárosi bevezető rész készül majd el, párhuzamosan a Ferihegyi repülőtér átépítésével. Cegléd körül a mai 4-es út új szakaszát pedig már úgy építették, hogy csak a másik pályát kell melléépíteni, hogy teljes autópálya legyen. Az M—5-ös a jelen ötéves terv végén indul. Ez is Budapest városhatárától épül majd, városi bevezetése későbbi kérdés. Lehet, hogy nem egy városi autópálya, hanem több, párhuzamos út vezeti be Budapest szívébe. 2x2 sávos igény Kiskunfélegyházáig, fél pályára pedig az országhatárig már most van. Először Kecskemétig épül majd meg, 2 fázisban, előbb a fél pálya átadásával. Legkésőbb az M—6-osra lesz igény. Ennek is előbb a fővárosi bevezetése épülhet meg, az M—7-es telítettségének függvényében. 1990-ig Szekszárdig 2x2 sávra lesz igény, onnan Pécsig pedig fél autópályára. Az M—7-es, amely 85 km- en már kész — még sincs kész. Egyrészt azért. mert folytatni kell, Zágráb—Rijeka felé, másrészt, mert a forgalom igényei már most Siófokig teljes autópályát kívánnak, ami viszont Aligá- nál véget ér. Ráadásul 1985 körül ez az út annyira telítődhet, hogy esetleg felmerül egy párhuzamos autópálya igénye a Velencei-tótól délre, vagy a meglevő 70-es utat kell 2x2 sávos autóúttá kiépíteni. Szabadbattyántól pedig Veszprémig vezetne 2x2 sávon az M—8-as autópálya első része. A Balaton északi partján autópályát a terepviszonyok miatt nehéz építeni, ezért ott is inkább autóutat terveznek, több fázisú kiépítéssel. A jövő hozhat meglepő igényeket is: Kiskörénél, a leendő nagy tó partján, és a Ráckevei Dunaág 2x60 km hosszú partján 5—10 év alatt a Balatonnal vetekedő forgalom-igényű üdülőövezetek alakulhatnak ki. És mivel vasúton egyik terület sem közelíthető meg könnyen, elképzelhető. hogy a jelen terveket módosítani kell, és Kisköre felé az M—3-asról leágazást, Kiskunlacháza— Ráckeve—Tass felé pedig nem autóutat, de M—51-es autópályát kell építeni — mielőtt még a régi balatoni úthoz hasonló hétvégi káosz bizonyítaná kézzelfoghatóan ennek szükségességét. Sz. J. I. „Szóváltás” a számítógéppel Az angol National Physical Laboratory munkatársai annak megoldásán fáradoznak, hogy közvetlen „hangkapcsolatot" teremtsenek az ember és a számítógép között. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy ha a kezelő mikrofonon keresztül utasítást ad a számítógépnek, az elvégzi a kívánt feladatot és „visszamondja” az eredményt. Könnyen belátható, hogy sikeres megoldás esetén milyen óriási jelentősége lenne az így kialakított rendszereknek. Korlátozott szókészlettel és előírásosan tagolt kiejtéssel már sikerült eredményeket elérni. A képen látható megoldásban ez azt jelenti, hogy a mikrofonon át közölt szavakat a számitógép már felismeri, és azok értelmét meg is jeleníti a tv-képernyőn. Angol mérnökök olyan futball nagyságú készüléket készítettek, amely szabadon úszik a vízen, követi „szemeivel” a napsugár irányát és elektromos áramot termel. A napenergiát a készülék közvetlenül alakítja át elektromos energiává. A vízen mozgó műanyag gömböket az angolok „solar eyer- ball”-nak nevezik. A gömbbe tubusokba foglalt gyűjtőlencsék vannak elhelyezve. A lencséken keresztül a napfény a höelektormos generátorhoz kerül. A napsugár természetesen nem mindig éri megfelelő szögben a tubusokat, így ezeket a napra kell orientálni. Ezt a műveletet a berendezés önműködően végzi négy gáztartály segítségével, amelyek mint a virágszirmok he- helyezkednek el a gömbön belül. A tartályban levő gáz a hő hatására kitágul. Ez a tágulás kis mágnest mozdít el a helyéről, a kilengés egy külső mágnes segítségével mágneses erőt produkál, amely mágneses erő a tubusokat megfelelő szögben irányítja a beeső fény felé. I” A technikatörténet úgy tartja számon, hogy a világ legnagyobb gépszerkezeteit, a marókerékes kotrógépeiket a haitvanas érvek elején kezdték el üzembe állítani. Az azóta végzett fejlesztési munkálatok során növelték a gépóriások teljesitíményét és a marófej lehordási magasságát (azaz a függőleges irányú hasznos munkaterületet), továbbá kialakítottak a marófejbe beépíthető szerkezetet, amely az egyébként is. de esős, téli időben különösen tapadó anyagok — mint például a kréta, mánga — elődarabolását és a maró- fejből való kiürítését előmozdítják. A fejlesztési munkálatokban természetesen ma sincs megállás; ez idő szerint már napi 80—100 ezer tömönköbméter teljesítményű, 90—100 métert elérő összes elszállítási magasságú kotrókat is gyártattak. De a világ több nagy üzemében már előkészítették a 200 ezer köbméteres marókerekes kotrók sorozatgyártását is. Az óriás marókerekes kotrógépekre főként a külszíni fejltésű (bányászat tart igényt. Többször előfordul, hogy az érc- vagy szénkincset borító fedőréteg, amelyet el kell távolítani, vastagabb, mint maga az ásványi réteg. Ilyen feladatok gazdaságos elvégzésére valóban csak igen nagy teljesítményű gépekkel lehet vállalkozni. Az érc- és szénbányászat meitett gyakori követelmény, hogy a cementgyártást kell ellátnia egy-egy marókeres kotrógépnek nyersanyaggal. Ennek a munkának nagymértékben folyamatosnak kell lennie, hiszen a cementgyár is egyenletesen folyamatos termelésre van beállítva. Ilyenkor a legmegbízhatóbb kivitelű hidraulikus működtetésű marókerete kotrókat állítják munkába, amelyek lehordó magassága 9—11 métert is elér. 0 magyar barlangkutatás úttörííje Száz esztendővel ezelőtt, a szlavóniai Opazován született Kadic Ottokár geológus, barlangkutató. Egyetemi tanulmányait Zágrábban és Münchenben végezte. Apja horvát volt, anyja magyar, ő Magyarorezágot választotta hazájának. 1901-től 1935- ig, nyugdíjba vonulásáig a Földtani Intézetben dolgozott. Főleg földtani térképezési munkákat bíztak rá. 1911-től 1918-ig a Kansztot térképezte. Itt magánkezdeményezésként sokat foglalkozott a mészkőhegységek földalatti vízrendszerével és megvetette a karszthidroló- giának tudományos alapját. Akkor sokan megmosolyogták a „tudóshoz nem illő” kezdeményezést, ma fontos gazdasági szerepe van ennek a tudománynak: a karsztvizek révén igyekeznek segíteni sok város és nagyüzem vízellátási gondján. Kedvenc kutatási területe a barlangok világa lett. E tekintetben nagyjelentőségű számára az a vita, amelynek során kétségbe vonták, hogy Hermann Ottó helyesen határozta-e meg a miskolci—avasi ősember általa megtalált kőszerszámainak korát. A Földtani Intézet ugyanis a kérdés tisztázása végett megbízta Kadicot, hogy rendszeresen ássa fel a Miskolc környéki barlangokat. Ettől kezdve 1944-ig nem volt olyan esztendő, hogy ne vett volna részt valamilyen ásatáson. A barlangok iránti oltha- tatlanná vált szeretetét legjobban talán azok a sorok jellemzik, amelyeket a Turisták Lapjába írt: „Aki először lépi át valamely nagyobb barlang küszöbét, különös, mondhatnám félelmes érzés fogja el a lelkét. Az örök sötétség hűvös birodalma, a barlang falain megjelenő ámyékképek, a halotti csendben lecseppenő víznek visszhangja, a csobogó barlangi patak moraja, a fejünk fölött elröppenő denevérek suhanása és a szebbnél szebb cseppkőalakulatok ékessége mind olyan szokatlan és misztikus jelenségek, amelyek gyerekkori mesekönyveink tündérországait tündéreikkel és törpéikkel együtt juttatják emlékezetünkbe. S valóban a barlangok egészen különálló földalatti birodalmakat jelentenek, ahol mása vízfolyásnak rendje, más a kőzeteknek formai kialakuRésilet az Aggteleki barlangból lása, más az ideszokott élőlényeknek az életmódja. Itt rejlik a környező vidék kialakulásának földtani múltja, itt találjuk meg az őskor állatvilágának csontmaradványait s ugyancsak itt leljük meg az ősember egyszerű kultúrájának emlékeit is.” Ezzel a lírai hangú vallomással összhangban állanak Kadfc tudományos eredményei: a barlangokban talált csontmaradványok alapján leírta és rendezte a pliocén és pleisztocén kor ősemlőseit; megkezdte és eredményesen folytatta a hazai ősrégészeti és ősember-kutatásokat; s emellett népszerűsítette a barlangturisztikát. A Szeleta-ibarlangban 1906- ban talált leletei szenvedélyes vitákat eredményeztek, a bécsi tudósok egyenesen hamisításnak bélyegezték a remek kalcedon lándzsahegyeket, de az 1911-es tübingai kongresszuson mái- a legnevesebb szakemberek is követendő mintaképnek ismerték el ásatási munkamódszerét. Kezdeményezésére a Magyarhoni Földtani Társulat 1910- ben egy barlangkutató bizottságot létesített, ebből fejlődött ki a Magyar Barlangkutató Társulat, ezt éveken át ő vezette. Az 1913- ban megindított Barlangkutatás című folyóirata újszerűségével, magas színvonalával, változatos tartalmú cikkeivel világviszonylatban is kiemelkedő helyet foglalt el. Az első világháború utáni súlyos gazdasági heyzetben a hatóságok, tudományos intézmények csakem teljesen megszüntették a barlangok feltárására folyósított támogatást, Kizárólag Kadicnak köszönhető, hogy a kutatások mégsem szűntek meg. önzetlen példamutatásával, lelkes előadásaival, nagyszámú cikkeivel, személyének varázsával olyan kutatógárdát nevelt, Olyan turistákat szervezett be, akik — bár ezt a kifejezést akkor nem ismerték — társadalmi munkában végezték az ásatásokat, járták be a nehezen hozzáférhető zsombolyokat, ördöglyukakat. Az elengedhetetlenül szükséges pénzt Kadic jóformán kikukenyrálta a kultuszminisztériumtól, megyéktől, egyesületektől, gazdag földesuraktól. így sikerült feltárnia egyebek közt a bükki Kőlyukat, a Mexikói völgyet, a Subalyukat, a Peskőt, a Vértesben levő Csákvári barlangot. Az ő nevéhez fűződik a budai Várhegy barlangjainak az úgynevezett török pincéknek a feltárása; többek közt olyan alsó paloe- tikumból származó kavicseszközökre bukkant, amelyek egyidősek a később felfedezett vértesszöllősi ősemberrel. Bariangmúzeumot is létesített itt. Élete egész folyamán állandóan írt, legalább kétszázötven cikke, tanulmánya jelent meg. Nagyobb művei közül jelentős A jégkorszak embere Magyarországon című összefoglalás és a cserépfalvi barlang (Subalyuk) monográfiája. Utolsó éveiben több nagyszabású — és sajnos kéziratban maradt — művet állított össze, a magyar barlangkutatás történetét, teljes bibliográfiáját és a magyar barlangok átfogó monográfiáját. Vértesy Miklós