Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

1976. szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A népfront szerepe környezetünk védelmében Olvasóteremmel bővült a kunszentmártoni nagyközségi könyv­tár. Az új helyiségben a kézikönyvtár és a folyóiratok kaptak helyet Tárlatok, nyitott műtermi napok A Képzőművészeti Világhét rendezvénysorozata A Képzőművészeti Világ­iét idei eseményeiről érdek- ődtünik Szabó László szob- ászművésztől, a Magyar Cépzőművészek Szövetsége negyei titkárától. — Másodízben kapcsoló- lünk a Képzőművészeti Vi- ághét eseménysorozatához mondta a művész. — Az célunk, hogy mindennap zó essék a képzőművészét­ől. Rendezvényeinket aköz- nűvelődéssel foglalkozó lárthatározat megvalósítása észének tekintjük. A köz­éirt szobrok megszeretteté- én túl azt kívánjuk elérni, logy a képzőművészetet kö- elebb vigyük az emberek- lez. Ennek érdekében tárla- okat, nyitott műtermi na- iokat rendezünk, találko- unk szocialista brigádokkal, sorosabb kapcsolatot alaki­unk ki az oktatási intézmé- lyekkel. — Minderre kevés egy ét... — Feladatunk nem kam­ány jellegű. Szeretnénk a izuális nevelést állandóvá enni, főleg az iskolákban. — Mikor kezdődik a Kép- 5művészeti Világhét? — A központi megnyitó nnepség Budapesten lesz, a femzefi Galériában. A me­gyében a szolnoki művész­telep művészeinek alkotásai­ból szeptember 17-én nyíló tárlatot szánjuk nyitó ren­dezvénynek. — Milyen kiállítások lesz­nek még? — Szolnokon, a Városi Tanács dísztermében Bárá­nyé Sándor festőművész al­kotásait, a megyei művelő­dési központban a szakkör­vezető rajzpedagógusok ki­állítását, az Aba-Novák te­remben pedig a fiatal kép­zőművészek festmény- és kis­plasztikái tárlatát tekinthe­tik majd meg a látogatók. Jászberényben az én tárla­tom mellett ex-libris kiállí­tás lesz. Karcagon a megyei képzőművészek mellett be­mutatkozik Berecz András festőművész. Kisújszálláson Papi Lajos szobrászművész. Túrkevén Gy. Vad Erzsébet festőművész, valamint népi faragók alkotásait mutatják be. Mezőtúron a megyei ama­tőr képzőművészek, Kunma­darason pedig a karcagi kép­zőművészeti alkotótábor résztvevőinek műveit láthat­ja a közönség. A szolnoki művésztelep kollektív mű­termét szeptember 18-tól 26- ig tekinthetik meg az érdek­lődők. Várhatóan első ízben ke­rül a népfrontkongresszus plénuma elé annak értéke­lése, hogy mit tett a mozga­lom — sajátos eszközeivel — a természeti környezet vé­dettemért;. Az V. kongresszus vetté fel a legszélesebb tö­megbázisra támaszkodó tár­sadalmi mozgalmunk szerte­ágazó feladatai közé a kör­nyezetvédelem ügyének tá­mogatását. Az Országos Környezetvé­delmi Munkaközösség meg­alakulása után sorra létre­jöttek a megyei és az al­sóbb szintű népfrontbizott­ságok mellett a kömyezetvé- délmi munkaközösségek. Az országban ma 67 munkakö­zösség működik. Az eredmé­nyék és a további feladatok szóba kerültek a tavaszi községi és városkörzeti nép­frontbizottságokat újjává­lasztó tanácskozásokon és a városi küldöttértekezleteken is: e fórumokon a résztve­vők több mint 7000 javasla­tot tettek a környezet védel­me érdekében. Népfront fórumon vetődött fel először a környezetvédel­mi törvény megalkotásának gondolata is és tömegmoz­galmi féladattá lett a tör­vény betűinek a valóságba való átültetése. A IV. ötéves tervidőszak­ban mintegy 600 millió fo­rint értékű környezetvédel­mi fásítási, parkosítási mun­kát végeztek országszerte a KISZ és az úttörőszövetség közreműködésével. Az aktivisták igen fontos­nak tekintik az ifjúság szem­léletének, magatartásának alakítását. Ennek mind ha­tékonyabb eszközei az évről- évre sokasodó környezetvé­delmi ifjúsági klubok, ame­lyek a KISZ és a népfront együttműködésével fejtik ki felvilágosító, tájékoztató te­vékenységüket. Az utóbbi esztendőkben hagyománnyá váltak a kör­nyezetvédelmi és természet- védelmi napok — sőt: hetek, hónapok valamint a népfront bizottságok és a helyi társa­dalmi szervezetek közös szervezésében a környezet- védelem állami feladatainak megoldását értékes munká­val segítik a „környezetvé­delmi társadalmi őrségek”, amelyek a többi között a bolgár tapasztalatok alapján épültek ki hazánkban is. A jelen feladatait a II. orszá­gos környezetvédelmi ta­nácskozáson elfogadott prog­ram határozza meg. A helyi politika részeként a városi népfrontbizottságok a taná­csokkal közösen alakítanak ki környezetvédelmi progra­mokat. Gyerünk a moziba... A televízió elterjedésének első évtizedében mindenna­pos „jóslat” volt: a mozik­nak „befellegzett”. A láto­gatottság átmenetileg való­ban csökkent, de ma már bi­zonyossá vált, hogy a tv ugyanúgy nem „konkurren- se” a mozifilmnek, ahogyan más tömegkommunikációs eszköznek és a színháznak sem. A mozilátogatók számának csökkenése az elmúlt évek­ben megállt, és a különböző időszakokban történő néző­szám-ingadozást már nem a tv „rovására” írták, ennek okait más körülmények ha­tározzák meg. A kategória nem minőség A filmeket különböző kate­góriákba sorolják be. Hibás elnevezés, de/ „bentragadt” a köztudatban: művészfilm és közönségfilm. A meghatáro­zást a nézőszám alakulásá­ból származtatják, de a kér­dés ennél sokkal bonyolul­tabb : a nagy nézőszámot vonzó filmek is lehetnek csapnivalóan rosszak, érték­telenek. sőt a kultúrpolitikai célkitűzéseinkkel egybeeső mondanivalójú filmek között is találhatunk számos gyen­ge alkotást. A közönség­igény és a film között — oly­kor — feloldható ellentét mutatkozik. Kitűnő filmek „buknak meg” a meg nem értés közönyében, míg más­kor szerényebb igényű fil­meket telt ház előtt játsza­nak a mozik. A „filmtermés” minősége számokban kimutatható mó­don 'befolyásolja a látoga­tottságot. 1974-ben — ,. jó filmes év” volt — a megvé- ben több mint hárommillió- an voltak moziban. Tavaly 200 ezerrel kevesebben, — mert kevesebb érdeklődésre számottartó filmet mutattak be. Az igazsághoz tartozik, hogy a tőkés filmpiacon két­szeresére, háromszorosára emelkedtek az árak, s csilla­gászati összegeket — helye­sen — nem adnak ki egy- egy „filmslágerért”, de az is kétségtelen, hogy a nyugati világvárosok premier mozi­jai is mind többször „újítot­tak fel” régebbi, nálunk is bemutatott világsikerű fil­meket, mert — idézet egy nyugati szaklapból — a mű­vészi pangás éve nem 365 napból áll, úgy tűnik, ennek többszöröse lehet. A megvásárolt kópiák szá­ma eldönti, hogy hol, mikor láthatjuk a különböző filme­ket. A devizagazdálkodási okok arra kényszerítik a filmátvételi bizottságainkat, hogy a méregdrága nyugati filrrfekből csak néhány kó­piát vásároljanak meg. Eb­ből következik, hogy ezek a kópiák néhány hónapon be­lül „agyon játszottakká” vál­nak, tehát műszakilag meg­hibásodnak —, a közönség bosszúságára. A keskenyfilmes, „kis mo­zikba” viszonylag hamar, a premier mozikkal csaknem egyidöben eljutnak az új filmek, pontosabban a szé­lesvásznú színes filmek 16 milliméteres fekete-fehér kó­piái. Természetes, hogy a ké­pek, képsorok komponáltsá- ga, a színdramaturgia — az eredetihez képest — károso­dást szenved. Ez számunkra azért is említésre méltó, mert a megyében még het- venegynéhány keskenyfil­mes mozi működik. Az elszalasztott évek bosszúja A tv okozta hullámvölgy és a mozihálózat jelenlegi állaga között nem nehéz ösz- szefüggést találni. A megye 120, a Moziüzemi Vállalat kezelésében levő filmszín­házából alig néhány felel meg a korszerű kino-tech- nikai követelményeknek, esz­tétikai elvárásoknak. A mo­zik elnéptelenedésének — mondhatjuk így — évtizedé­ben új mozik építésére na­gyon keveset fordítottak, sőt felújításra is alig költöttek — a lecsökkent igények miatt. Az utóbbi tíz évben viszont már kilenc új mozi épült a megyében —, sehol máshol annyi, mint itt. A kulturált együttlét környeze­ti követelményeitől azonban — a kiesett évek miatt — így is el vagyunk maradva. A szükség már kopogtat. A községi tanácsok mindinkább szorgalmazzák a vállalatot, hogy újítsa fel a mozit. Se­gítségét adnak a vállalatnak, hogy mielőbb megszépüljön a „filmszínházuk”, avagy új épüljön. Jó példa erreajász- ladányi Nagyközségi Tanács és a kunhegyesi termelőszö­vetkezet segítőkészsége. üzleti érdek vagv kultúrpolitika ? A kérdést témánkban lehe­tetlen ilyen „sarkosan szem­beállítani. A Moziüzemi Vál­lalat kulturális termékeket terjeszt, mégis vállalat, ön­álló pénzügyi gazdálkodás­sal. A közművelődési és a vállalati érdekek ütközését azonban kiküszöböli az álla­mi támogatás. Amikor vál­tunk egy 6, 8, vagy 10 forin­tos jegyet a mozipénztárnál, ez azt is jelenti, hogy az ál­lam ugyanennyit utal át he­lyettünk — képletesen — a mozinak. Sőt ezenfelül a vállalat dolgozóit anyagilag is érdekeltté teszi, hogy mi­nél több nézője legyen a tar­talmas mondanivalójú fil­meknek. A közművelődéspo­litikai célkitűzések fokozatos megvalósulását jelzi az is, hogy évről évre javul a fon­tos politikai, társadalmi mon­danivalót tartalmazó filmek nézőaránya. 1972-ben a me­gyében még mindössze az össznézők 11,6 százaléka te­kintette meg az „A” kategó­riás filmeket, tavaly pedig már csaknem a nézők egy­ötöde. A filmművészet iránti íz­lés-igény növekedését jelzi a filmbarátok körének népsze­rűsége is. 1973-ban alakult meg az első „baráti kör” —. tavaly pedig már a megye tizenhárom mozijában mű­ködött. Köztudott, hogy ezek a filmsorozatok csak értékes filmalkotásokat tartalmaz­nak. Nemcsak ígéret Mit ígérnek az őszre a „mozisok”? Igazán tartal­mas szórakozást nyújtó fil­meket. Hamarosan bemutatják A két vágy vonzásában című lengyel, a Bankrablás című amerikai, és az Ötödik pe­csét című magyar filmet. A szovjet filmhét keretében láthatjuk A prémium című, igen nagy vitát kavart szov­jet filmet, majd a Spartacus balett változatát. Tiszai Lajos Barátainknál Tábla és PERT-háló 3. Egy tábla a falon. „Ez a igád 1840 napja dolgozik leset nélkül.” Ez is mun- szervezés, a mindennapi /ékenység okos rendszer­állítása, hogy ne történ - ssen semmi baj, mondom, í N. Serebjannikov, a Le­iről elnevezett Kohtla rve-i vegyikombinát igaz­tója, a műszaki tudomá- ok kandidátusa még mást említ. Például azt, hogy a csák­ói teljesen automatizált yártóvonalakon” nem ndegy, hogy a nagyjavítás innyi ideig tart. Tervet, ynevezett PERT-hálót dol- ztak ki ei’re, amely a te­ásokat jelentősen megrö­Észtországban vidítette. Nemrég a Szov­jetunióban is ritka szervezési kísérletbe fogtak. Korábban minden műhelyben, gyártó- csarnokban volt néhány kar­bantartó, akiknek a villany- szereléstől az automaták ja­vításáig, a gázgenerátorok­tól a különböző kémiai be­rendezésekig mindenhez ér­teniük keltett — volna. A közelmúltban egy központo­sított karbantartó üzemet hoztak létre, s a tapasztala­taik nagyon jók. Előnyét el­sősorban abban látják, hogy javult a munka minősége, nagyobb a lehetőség a speci- alizációra, jobb a munkaidő­kihasználás is. Az itt dolgozó munkások a javítás után — egy meghatározott időre — garancialevelet is adnak. Egy ilyen nagy kémiai kombinátban, ahol évente 90 millió rubel értékű termé­ket állítanak elő, a legna­gyobb figyelmet a tmk mun­kájára kell fordítani, mond­ja az igazgató, hiszen tőlük az egész gyár munkája függ. A munka szervezettségé­nek színvonalát legjobban azon lehet lemérni, hogy pél­dául az olajpalából gázt elő­állító 12, úgynevezett gázge­A vegyikombinát mögötti meddőhányó „hegyek” anyagából ma már szintén készülnek termékek nerátor mellett összesen né­gyen dolgoznak. Egy-egy ilyen generátor 24 óra alatt 250 tonna olajpalát dolgoz fel — s ez tekintélyes meny- nyiség. A generátorok felett ugyan már jócskán eljárt az idő (most készülnek kicse­rélni olyan újakra, amelyek négyszer annyi palát tudnak' feldolgozni), ám a régi be­rendezéseket is új automata rendszerekkel látták el. Tehát a gépesítés, az au­tomatizálás. Az első lépés a munkaszervezésben, hiszen ezzel emberi erőt, egyben munkáslétszámot lehet meg­takarítani. Nemcsak itt, hal nem például a víztisztító központban is feltűnt, milyen kevesen dolgoznak. A hek­tárnyi üzemrészben, ahol a „technológiai vízből” a fenolt kivonják, ketten dolgoznak. A teljes létszám mégis 4500 körül van, s a kombinát szerteágazó tevékenysége igényli is ezt. Saját kutató­gárdájuk összesen mintegy hatvanféle terméket kísérle­tezett ki — ezeket mind az olajpalából nyerik. Ebből több mint harmincféle ma már kei-eskedelmi forgalom­ba is kerül. Mivel sokféle vegyianyag­gal dolgoznak itt, a munká­sokat rendszeresen vizsgál­ja egy tallinni egészségügyi kutatóintézet. Tavaly példá­ul egy rákszűrő vizsgálaton ezerkétszázan vettek í'észt, szerencsére semmi olyan je­let nem találtak az orvosok, ami arra utalna, hogy gyárt­mányaik között rákkeltő ha­tásúak is vannak. A gyárban mindenkinek egységesen egy hónap sza­badság jár. Védőitalkéht na­ponta fél liter tejet kapnak, az éjszakai műszak pedig a gyárban vacsorázik. Hozzá­járultak egy szanatórium építéséhez és most dolgozóik közül sokan tölthetnek el ott néhány hetét. A kombinát­nak saját kulturháza, poli- klinikája, sport stadionja, sőt műjégpályája is van. Az üzem hokicsapata az idén például finnországi turnéra utazik. A kémiai kombinátban kezdtünk el munkaszervezési kérdésekiől beszélgetni, s ezt a látogatás következő állomásán, a naivai bútor­gyárban folytattuk, — erről tesz szó a következő rész­ben. (Folytatjuk) Trömböczky Péter

Next

/
Thumbnails
Contents