Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-03 / 208. szám
1976. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fafaragók között Tiszafüreden A Hortobágy Nemzeti Park kezelésében levéti* szafüredi Kemény kastély* ban augusztus 23-tól szeptember 4*ig dolgoznak a Hajdú-Bihar megyei művelődési központ fafaragó szakkörének tagjai, köztük több népművész. Kéthetes tartózkodásuk alatt a fafaragók a nemzeti park debreceni klubhelyiségének népiesmodern berendezését készítik el. Reggel hattól késő estig dolgoznak, alakítják elképzeléseik szerint a fát székké, asztallá. Képünkön Nyerges András nyárfatörzsből támlás padot farag. „Együtt — egymásért” Szűcs Istvánná nyilatkozata az új úttörőév eseményeiről „Együtt-egymásért" - a gondolat szeptembertől kétéves országos mozgalommá lesz pártunk egymilliós gyermekszervezetében. A VII. országos úttörőtalálkozón meghirdetett mozgalom megtervezéséhez és végrehajtásához 4000 úttörőcsapatunkban látnak hozzá a kis közösségek. A piros- és kéknyakkendősök szervezeti életéről, a tanév úttörő-mozgalmi teendőiről kérdezte az MTI munkatársa Szűcs Istvánnét az úttörőszövetség főtitkárát: — Az „együtt-egymásért! ’ ’ eszméje hatotta át mára 140 ezer nyári táborozó programját, a Lakóterületeken működő őrsök életét, a felnőttek és gyermekek, a KISZ-esek és az áttörök, családok és őrsök nyári együttlétót is :— mondotta. — Mozgalmunk célja, 'hogy színes, gazdag programokkal fejlessze tovább a közösségi életet, alakítsa ki a gyermekékben a szocialista magatartás alapjait. — Az 1976/77-es úttörőév országos mozgalma szerves része a „példaképeink a kommunisták” nemzetközi útitörőakció nak, valamint az 1977-ben a — Szovjetunióban — sonrakerülő I. nemzetközi gyerimekfesiztiváilira való előkészületeknek. „Együtt-egymásért!’ ’ munkálkodnak a kisdobos és úttörőpróba követelményeit vállaló gyerekek is az őrsökben, a rajokban és a csapatfoglalkozásokon egyaránt. A csapattól egészen országos szintig „növekvő” parlamenteken a kisdobosok és úttörők százezrei adnak maid számot az 1974. évi V. országos úttörőparllameintben elfogadott „jó út jelek” megvalósulásáról, a mozgalmi munka helyzetéiről. — Figyelműinket mindenekelőtt a csapatok közösségi erejének fokozására, a szervezeti élet javítására, a mozgalmi munka továbbfejlesztésére fordítjuk. Országos tanácsunk meghirdeti az V. országos úttörőparlamenten kezdeményezett, „Bukásmentes őrsök” és a „Végezzük el együtt a nyolc osztályt” akciókat, elősegítve ezzel hogy a gyermekek az általános iskolát tanköteles korban elvégezzék. Szövetségünk vállalta, hogy évente Í5 ezer tonna vasat és fémet, 200 tonna papírt, 2000 tonna textíliát és 200 tonna gyógynövényt gyűjt, továbbá 7 millió óra társadalmi munkát végez és egymillió facsemetét ültet. , — Sok újdonsággal bővül a sport- és kulturális rendezvények (köre is Az áttöorő- ölimpiék, pajtás-kupák mellett „ fölzárkózunk’ ’ a KISZ „edzett ifjúságért” mozgalmához, s az őrsök számára „ügyesség, bátorság” elnevezésű, hat feladatból áldó versenyjátékot hirdetünk meg. Az elkövetkező évben is folytatjuk a gyermekek körében népszerű sportversenyeket és vámdortábomzáso- kat. Például a SXII. téli és a XIII. nyári úttörő-olimpiát. A VII. kisdobos itarnaver- setnyf a kéknyakkendősök sportodási és versenyzési lehetőségeinek bővítésére szervezzük. A VII Kozma István birkózóverseny továbbfejleszti majd a sportágban (kitűnt úttörők tudását. — Bizonyára népszerű lesz a „művészietek vándorútján” nevet viselő úttörőközösségi játék, amely őrsöknek, szakköröknek, napközi otthonos csoportoknak, úttörőházi kluboknak kínál alkalmat élményszerű találkozásra az ember formáló művészetekkel. 1977 tavaszán Sopronban a közös muzsikálás közösségformáló erejét bizonyítják bemutatkozásukkal az úttörőzenekari fesztivál résztvevői. — Az úttörőközösségek belső életéinek továbbfejlesztésével szorosan összefügg a társadalmi kapcsolatok bővítése. A KlSZ-szervezetek- kel. alapszervezettekkel kiépített testvérkapcsolatok talaján a „KISZ az úttörőkkel” akció keretében közös rendezvények, kirándulások, szakköri foglalkozások várják majd a kisdobosokat, úttörőket és a KlSZ-tagoikat. Arra törekszünk, hogy tovább bővüljön, új színekkel gazdagodjon az „egy csaiád- egy őrs” mozgalomban résztvevő szülők és őrsi közösségek száma valamint a különböző. kollektívák, brigádok és úttörőközösségiek kan- csolata — mondotta végezetül Szűcs Istvániné. Páratlanul gazdag leletanyag Naponta újabb és újabb leletek kerülnek felszínre a Vas megyei Sé község határában folyamatban levő régészeti feltárás során. A Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézete és a szombathelyi Sa varia Múzeum együttesen kutat itt egy késő kőkori-korarézkori település után. Az elmúlt ásatási idényben páratlanul gazdag leletanyag került elő. Álma-túra Alma-túrákat ajánl a járműtulajdonosoknak a Nyír- taurisít, a Szabolcs-Szatmár megyei Idegenforgalmi Iroda. A szeptemberben és októberben szervezett 'kétnapos, hétvégi autóstúrák résztvevői szombaton délután ellátogatnak egy Nyíregyházához közei eső almáskertbe, s ott bekapcsolódhatnak az alma szedésébe. A sa játkezű- lég szedett almát önköltségi áron meg is vásárolhatják. A jonatánszüret után ismerkedési est, majd másnap megyei körút, idegenforgalmi- és műemlékihelyek megtekintése szerepel az alma-túra programjában. Pihenőpark épül Kecskeméten Rendezik Kecskemét határát. A fában szegény alföldi várost erdőgyűrűvel övezik, s ennek egy részét már kialakították. A legnagyobb pihenöpark a solti országút mellett épült. Számítva az idegenforgalomra, elkészült a kempingfalu, ahol 25 faház épült fel a közművesített utcákban. Miskolcon Kazinczy Ferenc szabadegyetem Megkezdődött a beiratkozás” a TIT miskolci szervezete által szervezett Kazinczy Ferenc szabadegyetemre. Az idén 25 témakörben összesein 200 előadás hangzik majd el az 1977 májusáig tartó előadás-sorozatokon. A szabadegyetemen előadásokat az idén az üzemék, vállalatok felkérésére a munkahelyekéin is megtartják. emelgetve keresgéljük az önzetleneket, a kötelességüknél többet, s mást is adókat, akik megtetézik tennivalóikat, s úgy hordják terheiket, mint kitüntetést. Sokan vannak, akik a köz javát a maguk javaként értelmezik s gyakorolják, hiszik is, tanúsítják is, hogy a tettvágy, az alkotókészség, a közreműködés nemes igénye nem áll meg a kenyérkereset szabta határnál. T A kisebb közösségekben egy vagy néhány ember, az üzemben csoportnyi, a lakóhelyen szintúgy, s tágabb látóhatáron belül seregnyi már, aki vállalta és vállalja a kötelességein, a fizetett munkáján felül állót. Példájuk fénye erős, bevilágít oda is, aihol kényelmesen meghúzódik a keíletlenség, az ímmel- ámimal tett kötelesség, a javadalmazással arányban nem álló munka. Azok sorába tehát — s miért tagadnék, hogy hosszú, népes sor ez —, akik követeléseikben, igényeikben, vágyaikban mindent járandóságuknak vélnek, ám cselekedeteikben addig sem jutnak el, ameddig el kellene jutniuk: fizetett dolgaik maradéktalan teljesítéséhez. Ök azok, akikre nem áll a közmondás: ha felkötötte a ko- lornpot, rázza is. ök, ha tehetik, még a kolompot sem akasztják fel, nemhogy rázzák! Ha lehet, akkor csak a fizetési borítékot teszik el, fáradhatatlanul tartják a márfcukat, rínak, hogy nem jut semmire, ennyi pénzből megélni nem lehet. S lám, de élnek, méghozzá milyen jól! Azokból és azok hátán, akik csak akkor nyugodtak, ha senki sem kiálthat utánuk, félben a munka, hová szaladnak. Leírtuk, igaz: sokan vannak, akik szívesen vállalják a kötelességen túli többletet. Leírjuk, igaz: sokan vannak, akik mást ugyan nem, de maradéktalanul megteszik a kötelességüket. Sajnos, azt is leírhatják, mert az Í6 igaz, hogy társadalmunk minden osztályában és rétegben akadnak napot lesők, időt lopok, buzgó semmittevők, semmiért jó pénzt kapók. Emberi gyengéik viszik, sodorják partszélre ezeket, hogy onnét nézzék, miként küzd a többi az árral. Van, aki ezért ügyesnek hiszi mágát, a másik csak a mai napot rakja az elmúlt mellé, úgy jó néki, ahogyan éppen van. Gyorsabban akarunk haladni, lépést tartva rohamosan növekvő igényeinkkel. Folyamatosan emelve az életszínvonalat, gyarapítva aiz egyéni és családi jövedelmeket, jobb holnap körvonalait rajzoljuk fel, s közben, mintha elfeledkeznénk azokról, akik vigyorgó vagy közömbös képpel kiálltak a sorból, vagy be sem léptek abba. Túl sokan, a megengedhetőnél, a ritka reménytelen eseteknél jóval többen vannak azok, akik letörölték palatáblájukról a kötelesség szót, akik úgy hiszik, csak jogaik léteznek. Nehogy félreértés legyen: aligha bizonyos íoglalkozási helyek, borravalós szakmákként emlegetett tevékenységek sajátja, kísérője ez. Ott esetleg szembetűnőbb, jobban ingerli a becsületesek íriszét — vagy tenyerét inkább —, ám meglelni a nyögőket, a sóhajtozókat, a panaszkodókat, de semmit nem csinálókat mindenütt. A muszáj sohasem fullad a Dunába — mondták apáink, azaz a kötelesség nagy úr, parancsa messzire hangzik. Igemám,, de mit hallanak belőle azok, akik bedugják, befogják a fülüket? Semmit,, vagy annyit, hogy másaknak szól nem nékik! Mi. meg szitkozódunk s mérges beszédeket tartunk. Cikkeket írunk, nyilatkozunk a rádióban!, a televízióban, az üzemi lapban, munkásgyűléseken. Általában. Károlyról és Megnevezetten Pálról, akik gyorsan szedjék össze magukat. Akik vegyék észre, hogy ez így nem megy. Zárkózzanak fel társaik többségéhez. Lássák be, hogy a nemzeti jövedelem, a termelékenység, a selej tcsökken tés, az anyagtakarékosság ... Általában Károly és Megnevezetten Pál nincs ott a gyűlésen, nem olvas újságot, mást hall, lát a rádióban, a televízióban. Ö, ők azt választják ki mindezekből maguknak, ami nem zavarja őket. Ezért sűrűn az igyekvők, a tisztességesek, s sokat fáradozók egymást győzködik, agitálják. Általában Károly helyett a mellettünk dolgozó Károlynak azt mondani, komám, ez így nem megy. Mert kényelmetlen fölhivatni a főosztályvezetői vagy igazgatói irodába Megnevezetten Pál helyett a valóságos ténfergő, munkáját imitáló ügyintézőt, s azt mondani, keressen más sétahelyet, vagy színpadot. Kínos a termelési tanácskozáson, a brigádgyűléseken, szakszervezeti vagy pálrttaiggyűlésen azt mondáim, hogy kik fölöslegesek, kik temetik naponta a munkát, nem érdemlik meg a bért. Nehéz, kényelmetlen, kínos ... Mennyi jelző menti, magyarázza a megmágyarázhatat- lant. Azt, hogy hallgatunk tesszük a dolgunkat, s azt is megcsináljuk, amit nekik kellene elvégezniük. M. O. Nem lámpást Mert nehéz Barátainknál Észtországban Valahol a Kárpátok felett, 10 ezer méter magasságban jutott eszembe: a repülőgép megfoszt a távolság illúziójától. Két és fél óra Moszkva, alig másfél Tallinn — s azt, hogy kilométerek ezreire távolodtam, csupán tudom, igazán nem érzem. Legfeljebb érzékelem. Abból, hogy az ultramodern Viru Szálló 16. emeletén hajnali háromkor már világosságra ébredek, s este fél tízkor, amikor az alig 16 fokos vízben — nem maradhat szégyenben a magyar — vendéglátóimmal úszunk egy nagyot, még akkor is a kemény kontúrt rajzoló, végtelen tengerhorizont fölött ragyog a Nap. Mégsem érzem a távolságot. S ezt nem csupán a repülőgép okozza — az emberek is. Barátként fogadnak mindenütt, kedvesek és közvetlenek. Megosztják velem gondjaikat, a gondokat, amelyek — ebben sincs távolság — oly hasonlóak a mieinkhez. * Két szó, amellyel mindenütt, minden gyárban, üzemben találkozni lehet. Két ismerős szó: hatékonyság és minőség. A kongresszus fogalmazta meg így, mint nálunk. Ma a gazdaságban ez a legfontosabb. Erről beszél Rudolf Mannov is, a Nép Győzelme kolhoz elnöke, míg egy jókora, 500 férőhelyes szarvasmarhatelepet mutat meg. A legfőbb kérdés — mint itthon nálunk —, hogyan lehetne a tejtermelést növelni ? Mintha holdbéli Persze ők valamivel jobban állnak. Egy tehén évente átlagosan 3895 litert adott tavaly, jövőre már 4 ezret terveznek. Az állomány egységes, a holland fajtából évtizedekkel ezelőtt kitenyésztett észt fekete-fehér. A kis- testű, de jól tejelő állatokat naponta kétszer fejik, tejvezetékes automata fejőgépekkel. Az 500 tehén mellett, összesen 14 ember dolgozik. Az elnököt most az izgatja, miként tudnának egy- egy kiugró eredményt általánossá tenni. Hiszen ma is van olyan tehenük, amely évente megadja a 8 ezer litert, sőt évekkel ezelőtt volt egy 10 ezer „literes” is. Persze a mostani, 4 ezer liter körüli teljesítmény sem lebecsülendő, hiszen 5 évvel ezelőtt még csupán 3200 volt az átlag. A tejhozam növelése érdekében fajtatisztítást hajtottak végre, és az állatok egyre több, nagy fehérje-tartalmú eleséget kapnak. A kolhoz 1100 tehene naponta 13 tonna tejet „forgalmaz”, a zsírtartalom egészen magas, 38 százalék. (Ebből a fajtából már Csehszlovákia és Bulgária is vásárolt tőlük, az elnök véleménye szerint ezek a tehenek a magyar klímát is jól bírnák.) * Korszerű körülmények között élnek a kolhoz, tagjai. Lakótelepük önálló kis negyed Tallinntól pár kilométerre, dolgozóik zöme itt la? kik. A 8 és fél ezer hektáron gazdálkodó, fejlett állattenyésztéssel rendelkező kolhozban a 608 tag közül 432- en aktív dolgozók, évente 2 millió 860 ezer rubel a termelési érték. Egy munkanapra egy embernek átlagosan 8 rubel jövedelem jut. A lakótelep házai között sok az emeletes, kész a csatornahálózat, a lakásokban központi fűtés és meleg víz van. Saját iskolájuk és óvodájuk mellett önálló sportintézmény álL a klubteremben éppen a Tulipános Fanfan című filmet vetítik. * Mintha holdbéli tájon járnánk. Az észtországi Koht- la-Jarve közelében található a Szovjetunió egyik jelentős olajpala lelőhelye. A Vii- vikond-i külfejtésen Anatolij Karaszjev főmérnök kalauzol, s elmondja, hogy itt évente 3,5 millió tonna olajpalát bányásznak. A bitumenszerű, nehéz kőolajjal átitatott barnás kőzet 10—14 méter mélyen húzódik a talaj alatt. Ezt a felső réteget hatalmas exkavátorok fejtik le, majd az értékes kőzetet hasonló, de valamivel kitájon ... sebb gépekkel termelik ki és rakják a jókora, 27 tonnás billenős teherautókra. Az olajpala innen a közeli hőerőművekbe és a vegyikombinátokba jut — de erről már a következő részben lesz szó. (Folytatjuk). Trömböczky Péter
