Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

1976. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fl jobb kenyérért Amíg a lisztből kenyér lesz, s amíg a cipó, a kiüli, a zsemle eljut a vásárló asz­talára, sok ember összeham- golt munkájára van szükség. A malomból járniinóségű, fo­lyamatosan érkező tesztet vámnak a pékek, a sütőipar­itól naponta tötobsaör is fris­sen sülit ropogós kenyeret, péksüteményt kémek az üz­letek, hiszen a fogyasztó is ezit várja tőlük. Idei búza­termésünk jó volt. jó a teszt minőségié is. Az asztalunkra tett kenyér milyensége tehát jórészt a pékeken múlik. A sütőipar munkatársai érzik ás a felelősséglet, ez tükröző­dik terveikben, s azok meg­valósításáért hozott vállalá­saikban. A Szolnok megyei Sütő­ipari Vállalat ötödik ötéves tervében fő helyet foglal el a kenyér és a péksütemé­nyek minőségének javítása, a zökkenőmentes ellátás,. A középtávú terv nagy felada­tokat tartalmaz, hiszen az eddigi minőség és mennyiség jelentős javítása mellett 1 milliárd 873 forint árbevé­tel és 20 millió forint nyere­séget terveztek. A vállalat tervéhez egyéni és kollektív vállalásokkal csatlákoizott a sütőipar negyven brigádja. A péksütemény mennyisé­gének évenként 12 százalé­kos emelése az egyik céljuk, amely — figyelembe véve az 1 mm m WW m a A sütőipari brigádok ötéves programja átépítés előtt álló sütemé­nyes üzem 'kapacitását — nem egyszerű feladat. Az érdekelt brigádok valameny- nyien vállalták, ennek elle­nére az egyre népszerűbb péktermék mennyiségének növelését, jó minőségét. Meghatározták a részfelada­tokat is: a selejt 0,2 százalé­kos csökkentését, az anyag- norma túllépésének meg­szüntetését. A kisebb súlyú — főként az egykilós — kenyerek és a kenyérjellegű péksütemé­nyek arányának növelése la­kossági igény. Brígádvéd- mökség született ennek ki­elégítésére.' Csatlakoztak az újítómoz- gaüomhoz is a kollektívák: ésszerű javaslatok ,gyűjtésé­vel, a tapasztalatok hasznosí­tásával segítik a műszaki in­tézkedési terv megvalósítá­sát. A szállító és a kereskedel­mi partnerekkel állandó a kapcsolatuk. Szocialista szer­ződések születtek a malom­iparral és a kereskedelem­mel, amelyekben meghatá­rozták -a kétoldalú kötelessé­geket. Az egymás munkáját segítő megállapodások a fo­gyasztó érdekét is szolgálják. A pékek vállalásai termé­szetesen a sütés előkészítésé­hez, a sütéshez kapcsolód­nak. A termelést kiszolgáló üzemrészek dolgozói — a tmk-műhely munkatársai, a gépek karbantartói’, szere­lői, műszaki ellenőrei, de a rakodómunkások, a sofőrök, a kereskedők — is részesei annak, hogy mindennap meg­vásárolhatja az üzletekben a fogyasztó a friss kenyeret. Az ott dolgozó szocialista brigádok idei és középtávú tervei is azt a célt szolgál­ják, hogy az eddiginél jobb minőségű, nagyobb választé­kú kenyér és pékáru kerül­jön folyamatosan az üzletek polcaira. Ezt tükrözte az a fórum is, amelyet a közel­múltban tartottak a sütő­ipari vállalatnál. Szocialista brigádvezetők, az üzemcso- portok képviselői mondták el javaslataikat és tettek újabb vállalásokat a jobb és több kenyérért, péksüte­ményért, a lakosság igényei­nek az eddiginél jobb ellá­tásáért. T. Sz. E. PH Már nem „gazduram” ES^hbB f4a> Hétről hétre tanúi vagyunk azoknak az erőfeszítéseknek, melyeket államunk te6z a háztáji kisgazdaságok segí­téséért. A tanyasi emberek tekintélyes részt vállalnak tűs- és zöldségprograirnunk megvalósításában, felmerül azonban a kérdés, hogy e aagyon is becsülendő munka mellett marad-e idejük, ere- iü'k önmaguk szellemi gyara­pítására, a közösségi életre, sőt a közéletre? Téved, aki a hagyományos anyai gazdálkodás individu- i lista parasztja alapján ,gazduramnak” képzeld a mai anyai embert. A kint élők a következetekben, állami gaz­daságokban, esetleg ipari izemeteben dolgoznak, több- íyire szocialista brigádok agjai, részt vesznek e kis- cözösségek életében. Igen, gén, dehát a lakóhelyen! — íangozhatna a jogos ellenérv. Itt tényleg más a helyzet, jár a közösségi hajlam ta- íyán inkább megvan mint így városi bérház lakóiban szociológusok elemezték nár e jelenséget), csakhát i kint élők lehetőségei jóval :sekélyebbek. A dolog, az idő, a távolsá­gok ... A dolgot lehetne LÖnnyítani, ha Magyanorszá- ;on akadna gyár, amelyik ^fejezetten a közeljövőben várhatóan megerősödő háztá- i kisgazdaságok számára ké- zítene jól használható, kor- izerű és olcsó kisgépeket, íszközöket. Nálunk a rnező- Jazdaságról esvén szó lassan nár csak a John Deere gé­lekre, a szárítóberendezé- ekre, a vegyszert szóró repü- őgépre, az iparszerűen ter- nelő rendszerekre tudunk londolni. Holott a nagyüze- nek mellett (azok támogatá- ával) ott vannak a nélkü- ózhetetlen kisgazdaságok — szközök nélkül. Ha ezek len­iének, több szabad idő ma­adna, s mivel a tanyai nő­iesség jóval több kocsival endelkezik mint a városi nagyobb szüksége is van rá) . távolságok is áthidalhatók, gyszóvai minden feltétele neglenne a közösségi életnek. Hagyomány van. Mezőtú­ron is. Évtizedekkel ezelőtt a földmunkások, zsellérek ösz- szeadták a pénzt, vettek egy rossz házat, egy Jókai soro­zatot, egy pakli kártyát: ké­szen volt a földmunkás és zsellérkaszinó. Ráérő idejük­ben' itt politizáltak az embe­rek. Nos, ennek a szerepét kellene átvenni a ma is hasz­nálható hagyományokat föl­melegítve a népfront tanyai esték rendezvénysorozatának. A téeszek szép klubjaiban összejönnének, beszélgetné­nek a közös örömökről, gon­dokról. Rendszeresen. — A Hazafias Népfront közbenjár a tanyasiak és a különféle szervek, üzemek között — mondotta Nagy La­jos, a városi bizottság elnö­ke és Takács József, a váro­si bizottság titkára. — Például szóltunk, hogy az Áfész ne hagyja ki a külte­rületen élőket ellátásfejlesz­tési terveiből. Hogy ne csak a keddi és pénteki piac le­gyen a tanyasiak egyetlen beszerzési lehetősége. Tanyasi bolt, a 11. számú. Első látásra úgy tűnik, min­den van, kályhacső is, cukor­ka is, konzerv is, gereblye is ... Azután egy hatalmas listát jegyeztem le a hiány­cikkekről : zománicedónyek, borotvapenge, savanyúság, rakott-, székely- és töltöttká­poszta, különféle kompotok, olajos hal... Cs. Nagy Sándor boltvezető sokszor hátára ka- nyarítja a hátizsákot, -bemo­torozik Mezőtúrra, megveszi a kolbászt, szalámit, a városi üzletben s kiviszi. Persze, lassanként javul minden, így az ellátás, s a közlekedés is . .. A tanács, a Volán és a HNF tudott javí­tani a buszközlekedésben, már épülnek a fedett megál­lók. A tanyasi kollégiumba is buszok viszik a gyereke­ket, s a menetrendet az isko­lához igazították. Tizenötből már csak egy tanyai iskola maradt s a legifjabb korosz­tály már teljesen új közösség­ben nő fel. S az előttük járók, a mai kiszesek? Sok szépet hallottunk Me­zőtúron erről a generációról. Egyetlen adattal szeretnénk jellemezni őket, s ezt az ada­tot is a Magyar—Mongol Ba­rátság Tsz-bői vettük. Eb­ben a szövetkezetben két- Bzáztizenlhét fiatal dolgozik (30 éven aluli), s mindössze tizenegynek nincs meg az ál­talános iskolai végzettsége. Közülük is nyolc már pótol­ja a hiányzó osztályokat. Ha elgondoljuk, hogy a tanyai népességnek milyen jelentős részét adja ez a korosztály, joggal várhatjuk, hogy a kö­zösségi élet is jó legyen oda­kint. Várakozásunkban nem is csalódtunk. Egy időben szállóigévé vált Mezőtúron a mondás, miszerint Csugar a kultúra központja. Itt talál­ható ugyanis a Ságvári ifjú­sági klub, melyet a közös gazdaság fiataljái egy kovács­műhelyből alakítottak ki. Az azóta többszörösen kitünte­tett klubot szépen berendez­ték, a környékét parkosítot­ták, ám belül is eleven az élet: két-három naponként ad elfoglaltságot egy-egy érde­kes rendezvény negyven-öt- ven fiatalnak. Ugyanebben a szövetkezetben a tulakörösi részen a tanyasi fiataloknak külön KISZ-csoportot hoztak létre, amely a nehéz körül­mények ellenére, elzártan is jól működik. ■* Mezőtúrtól 12 kilométerre, az állami gazdaságban is KISZ-klub építésén fáradoz­nak most a fiatalok. Ott is, de általában elmondható, hogy sokat segítenek a fiatal agrárszakemberek a tanyai fiatalok közösségi emberré formálásában. Hogy az új ge­neráció tagjairól már ne is feltételezhesse senki, hogy amolyan „kaparj kurta” — típusú tanyasiak; hanem po­litizáló, a közösségi életben aktív, a tisztességes jövede­lemért keményen dolgozó embereknek ismerjék őket. (VÉGE) Körmendi Lajos Újabb; próbatétel M inden erőt a próbaté­tel mér meg igazán. Érvényes ez nagyüze­mi, szocialista mezőgazdasá­gunkra is, amelyet az idei év keményen próbára tett. Túl vagyunk a gabonabetakarítá­son és az aszályos heteken is. Végleges eredményeink még nincsenek arról, hogy országos átlagban hány má­zsa búzát takarítottak be hektáronként, de azt már tudjuk, hogy minden nehéz­ség ellenére megtermett a kenyérnekvalónk. Vesztesé­geink természetesen vannak. Érzékenyen érintettek ben- hünket a kertészetben bekö­vetkezett károk is, és nem tudjuk teljesen elhárítani a közepesnél jóval gyengébb takarmánytermésnek az ál­lattenyésztésre gyakorolt hát­rányos hatását sem. Vitatha­tatlan azonban, hogy sokkal kisebbek a gondjaink, mint amekkorák a kisüzemi gaz­dálkodás körülményei között nehezednének ránk, ugyan­ilyen mostoha időjárás után. Olvastunk, hallottunk híre­ket arról, hogy az idei nyár aszályt hozott Európa jóné- hány országára. Angliában, Franciaországban, az NDK- ban és más államokban is pusztított a kegyetlen száraz­ság. Ismét beigazolódott, hogy a mezőgazdasági ter­melésben igen fontos a ter­mészeti tényezők szerepe. Rendszerint úgy van, hogy az egyik termelési ágazatra ked­vező, a másikra viszont hát­rányos az adott időszak. Be­folyásolni, többé-kevésbé el­lensúlyozni képesek vagyunk a természeti körülményeket, teljesen semlegesíteni azon­ban nem. Különbségek abban van­nak, hogy hol, mennyire tud­ják mérsékelni például az aszály okozta veszteségeket. Emlékeztethetnénk a felsza­badulás előtti időkre, ami­kor az ideihez hasonló aszály katasztrófákat okozott. Min­denekelőtt a termelőknek, a parasztembernek, de az egész országnak is. Beszéljenek a számok. Az 1930-as évtizedben csaknem hárommillió hektár volt ha­zánkban a kalászos gabona vetésterülete, hektáronkénti termésátlaga pedig pedig 13 mázsa. Azóta a kenyérgabo­na vetésterülete kereken egymillió hektárral csökkent, hazánk lakossága pedig egy­millióval nőtt. Hagyjuk ki az összehasonlításból a felsza­badulás utáni mélypont évét, az 1952-es esztendőt, s ve­gyük a pontosan tíz évvel ezelőtti adatokat. Akkor 1,8 millió hektáron termeltünk kalászosokat, 19,3 mázsás át­lagterméssel hektáronként. A legutóbbi néhány év átlagho­zama viszont búzából meg­haladja a 30 mázsát, Szol­nok megyében tavaly példá­ul hektáronként több mint 35 mázsa termett. Ennek eredményeként hazánk gabo­naimportőrből, gabonaexpor­tőrré válhatott. M inek tulajdonítható a vázolt fejlődés és fő­képpen az, hogy en­nek az évnek a nehéz pró­batételét is kiállta szocialis­ta mezőgazdaságunk? Ha mindenre kiterjedő választ akarnánk adni erre a kér­désre, akkor sok tényezőt kellene felsorolnunk, elemez­nünk. Elégedjünk meg csak a legfontosabbakkal. Kezd­jük azal, hogy még tíz évvel ezelőtt is jóval kevesebb traktor, pótkocsi, teherautó és kombájn állt a mezőgaz­daság rendelkezésére, mint ebben az esztendőben. A kombájnos aratás akkor még az állami gazdaságokban sem volt teljes, a szövetkezetek­ben pedig több mint három­ezer kévekötő aratógépet is használtak. Egy évtizeddel ezelőtt félmilliónyi ember vett részt az aratásban, most viszont csak mintegy száz­ezer. Új, a régebbieknél nagyobb termést adó búzafajtákat ho­nosítottunk meg. Ezzel egy­idejűleg évről évre több műtrágyát használtak fel az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek. A hatva­nas évek második felében évente átlagosan 109, tavaly viszont országosan már 276, a megye állami gazdaságai­ban 287, termelőszövetkeze­teiben pedig 260 kilogramm műtrágya hatóanyag jutott egy-egy hektárra. Igen fon­tos szerepe van annak is, hogy lényegesen korszerű­södött a műtrágyázás tech­nikája, mind több nagy tel­jesítményű gépet és repülő­gépet alkalmaznak erre a célra. További fontos ténye­ző. hogy míg tíz évvel ez­előtt 731 ezer, az idén már 1,2 millió, megyénkben pedig mintegy 144 ezer hektárnyi kalászosgabona területet ré­szesítettek vegyszeres gyom­irtásban. Természetesen mindez csak úgy éreztette kedvező hatá­sát, hogy szocialista mező- gazdasági nagyüzemeinkben jól képzett szakemberek, ál­lami gazdasági munkások, termelőszövetkezeti tagok dolgoznak. Az ő erőfeszíté­seik sikere azonban nem kis mértékben attól függ, hogy mennyi és milyen az a tech­nika, amelyet alkalmazhat­nak. S attól is, hogy milyen fokon áll az üzem- és mun­kaszervezés, milyen a gépek kiszolgálása, a mellettük szolgálatot teljesítő emberek ellátása. Végeredményben te­hát a mezőgazdasági ter­melés sikerében azoknak is nagy részük van, akik a gyá­rakban. a kutatóintézetekben, s a mezőgazdasághoz szoro­san kapcsolódó más munka­helyeken dolgoznak. Minden elismerés és tisz­telet megilleti mindazokat, akik közvetlenül azon fára­doznak, hogy ennek — a mezőgazdasági termelés szempontjából kivételesen nehéz — évnek a káros kö­vetkezményei minél kiseb­bek legyenek. Az ipari mun­kások, a mezőgazdasági dol­gozók, az őket segítő tudo­mányos és államigazgatási szakemberek jó együttműkö­dése, közös erőfeszítése szük­séges ahhoz is, hogy szo­cialista mezőgazdaságunk to­vábbi, még jobb eredménye­ket érjen el. M őst az ősziek * sikeres betakarítása, a jövő évi jó termésnek, a népgazdasági igényekhez iga­zodó minőségileg kifogásta­lan megalapozása az állatte­nyésztés erőteljes fellendíté­se a sorsdöntőén fontos fel­adat. A nyári helytállás nyo­mán optimizmussal reméljük, hogy a következő hónapok újabb próbatételét is sikere­sen kiállja a megye mező- gazdasága. GUM áruházi bemutató A Május 1. Ruhagyárral több éve fennálló együttmű­ködés alapján. a gyár meg­hívására tegnap nagysikerű bemutatót tartott a Gellért Szállóban a moszkvai GUM Áruház. A divatbemutatót bevezető sajtótájékoztatóm elmondot­ták, hogy a fővárosi és egy vidéki bemutatójával a GUM a Május 1. Ruhagyár szovjet- unióbeli kollekciójának „vendégszereplését” viszo­nozta^ amikor a magyar mo­dellek 21 alkalommal vonul­tak fel moszkvai, örmény és az űrhajós csillagvárosban levő, érdeklődőkkel zsúfo­lásig megtöltőt* színházter­mekben. Törik a dohányt Országszerte törik a do­hányt. A termelők szerint a terméskilátások augusztus­ban. némileg javultak; ko­rábban a nyári aszály ide­jén még kevés reményt fűz­tek az átlagos hozamhoz, a július végi, augusztusi esők azonban jól értékesültek a dohányültetvényekeni. így ál­talában közepes termés vár­ható. Hasonlóképpen az átlag körül van a minőség is, igaz még csak a legkorábban be­ért dohányokat minősítették, és ezeket aránylag megvisel­te az aszály, ezért azt vár­ják, hogy a később beért és az esők hatására egészsége­sebben fejlődő dohány vala­mivel még jobb 'minőséget ad majd. A telepeken folyamatosan veszik ét a termést, sehol nincs fennakadás. Az or­szágban többfelé korszerű gének segítik a betakarítást. Á dohányipar termelése folyamatosan növekszik. A gyáraikban még a tavalyi termést dolgozzák fel a ci­garetta készítésénél. Az első félévben az elmúlt év azonos időszakához képest 2,1—2,3 százalékkal fokozták az üze­mek a cigaretta gyártását, miután az igények egyre jobban eltolódnak a füstszű­rös cigaretták felé. A szolnoki Húsipari Vállalat feldolgozó üzemének töltőrészlegében napi 140 mázsa „burokba töltött” termék készül. Képünkön a töltés és kötözés művelete Foto: Martincsek Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents