Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
1976. szeptember 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Szolnok megyei Növényvédő Állomás kenderesi laboratóriumában vizsgálatokkal döntik el, hogy az egyes növényfajtákhoz mely növényvédőszerek alkalmazása a legmegfelelőbb. Az idei búzavizsgálatok során arra az eredményre jutottak, hogy a Jubilejnaja—50 és a Kavkáz búzafajtáknál fokozott a fuzárion fertőzöttség (gombabetegség) mintegy 20-35 százalékos. Képünkön munka közben a labor dolgozói; Bartusek Mihály és Pállai Zoltánné. Gyűjtőúton Teli tarisznyával NINCS ELÉG SZAKTANÁR Diplomaszerző iskola? Tizenöt év alatt számos pedagógus megfordult a tisza- tenyői általános iskolában. Aki mindvégig ott maradt: Báthori Gabriella, az intézmény jelenlegi, megbízott igazgatónője. Az eltávozottak nagyobbik része alkalmas lett volna az eredményes munkára és a közösségi életre. Az elmenetelük okát tehát a körülményekben kell keresnünk. — A csoport ma a Járástanyára megy, holnap Felsőtanyán próbálkozunk. Bekopogtatunk Kóczián bácsiék- hoz is, ha minden jól megy, egy régi balladát „kapunk” az öregtől.. A Jászsági Népi Együttes számára minden reggel az eligazítással, a napi tennivalók ismertetésével kezdődött, egy héten át, amíg Jászszentand- ráson táboroztak, hogy ösz- szegyűjtsék a Jászságban még fellelhető népdalokat, néptáncokat. A táborozás véget ért. Ideje hát megkérdezni: mit végeztek a hagyománygyűjtő táncosok? A népi együttes teli tarisznyával jött meg gyűjtőútjá- ról és — ahogy Papp Imre, a Déryné Művelődési Központ igazgatója elmondja — többet sikerült összegyűjteni annál, ami a „tarisznyába” belefért. — Űticélunk a „kézzelfogható” népművészeti tárgyak, a leírható népdalok, táncok felkutatása mellett a gyűjtés, a feldolgozás módszereinek elsajátítása volt. Tervünk végrehajtáshoz segítséget kaptunk a Jász Múzeum dolgozóitól. Gyűjtőmunkánkhoz módszertani útmutatást adtak. A helyi művelődési ház az adatközlők felkutatásához adott tanácsokat, az általános iskola tanárai akik mint régi gyűjtők, „régészek, restaurátorok” a feldolgozás „rejtelmeivel” ismertették meg együttesünk tagjait. — Mit csinálnak a „leletekkel”? — Találtunk néhány ismeretlen, vagy kevésbé ismert népdalt, táncjátékot. Az értékesebb „leletek” közé került egy érdekes, nagyon régi történetről mesélő vígballada. Megpróbáltuk közelebbről megismerni a jászsági embereket, környezetüket, a tanyavilág hangulatát. Ezzel mintegy felmértük, hogy az új életforma mit változtatott a tanyán élő emberek szokásain, mit őrizetek meg és mit vetettek el a régi hagyományokból. Mi lesz az összegyűjtött anyaggal? Munkánk középpontjában — akár táncolunk, akár énekelünk vagy éppen gyűjtőútra indulunk — a Jászság népi hagyományainak ápolása áll. Az idén is ezzel a szándékkal ütöttünk tábort, egy hagyományokban gazdag környéken. Természetes tehát, hogy a gyűjtött anyagot megfelelően feldolgozva a következő műsorainkban bemutatjuk. I. A. Újjáéled a Kis-Balaton Tudományos körökben és illetékes hivatalos fórumokon az utóbbi időben állandó téma lett a Kis-Balaton jövője. Vissza kell állítani a Kis-Balaton eredeti szerenkörét, — ebben a kérdésben zömében egyetértenek a szakemberek. A várható biológiai, vízháztartásbeli és egyéb változások megítélése még vita tárgyát képezi. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a közelmúltban elkészítette tervét, amely az 1400 hektárra vonatkozó védettséget 8000 hektárra terjeszti ki. így a berek nagy ,része tájvédelmi körzetté válna. A védelem földrajzi kiterjesztése egyben biztosíték a vidék kulturális és néprajzi érdekeinek megőrzésére is. A Kis-Balatont környezetvédelmi mintaterületté kívánják fejleszténi, amely alapvető szerepet kap a Balaton vízminőségének védelmében. A kutatók valamennyi körülmény figyelembe vételével dolgozzák ki a javaslatokat. A Balatoni Intéző Bizottság javaslatot tett árra, hogy az Országos Természet - védelmi Hivatal az Országos Vízügyi Hivatallal együtt vizsgálja meg a Kis-Balaton jövőjét megszabó tervek megvalósításának lehetőségeit. Tiszatenyő csendes, tiszta, gondozott község, néhány kilométerre Törökszentmiklós- tól. Kétezerkétszáz ,ember számára jelenti az otthont, vagy, ahogy az igazgatónő mondta: „Szolnok és Török- szentmiklós hálószobája.” Munkalehetőség helyben nem igen akad, a lakosság nagy része a két városban dolgozik, s csak éjszakára tér haza. Szórakozásra a klubkönyvtárt leszámítva nem sok lehetőség van. Egyszóval egy friss diplomás egyedülálló tanító — vagy tanárnő számára Tiszatenyő nem az álmok „netovábbja”. Az öttantermes iskolában váltott „műszakban” tizenhat pedagógus oktatja, neveli a kettőszázharmindki- lenc tanulót. A tantestület fele képesítés nélküli; ketten közülük napközis nevelők, a többiek alsó tagozatban tanítanak. Az elmúlt évben a tanóráknak csak a felét tartotta szakostanár. Az iskola tárgyi felszereltsége átlagos. — Mióta itt dolgozom, minden évben nagy volt a vándorlás. Volt olyan év, hogy a tantestület nyolcvan százaléka kicserélődött — mondja az igazgatónő. — Az iskolánkra a „diplomaszerző” szó a legjellemzőbb. A volt képesítés nélküliek, amikor megszárad a pecsét a diplomájukon máris odébbállnak. — Milyen lehetőség van a letelepedésre? — Két családi ház, három A Pécstől nyugatra emelkedő Jakabhegyen, ahol a Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű vaskori települését tárják fel a régészek, egy hatalmas agyagedényben. amely az idők folyamán természetesen tönkrement a föld alatt, bronzból formált szerszámok, ékszerek és fegyfürdőszobás és két fürdőszoba nélküli szolgálati laikás áll a tantestület rendelkezésére. A későbbiekben még ennél is jobb lesz a helyzet, bár a lakás most sem jelent nagy gondot. — Akkor miért vándorolnak el mégis a pedagógusok? — A közeli két város Szolnok és Törökszentmiklós „elszívó hatásával” is magyarázható, másrészt mindeddig nem alakult ki a tantestületben törzsgárda. Kevés a pedagógus házaspár, az egyedül állókat pedig nem köti ide semmi. — Hogyan próbáltak javítani a helyzeten? — Minden évben meghirdetjük az állásokat, de ez eleve reménytelen. Tavaly a helyettesem elment a szegedi tanárképző főiskolára is, de egyetlen egy végzős sem jött Tenyőre, a többségük azt sem tudta milyen megyében van. Tavaly és az idén is csak helybeli képesítés nélkülit vettünk fel, ők remélhetőleg a főiskola befejezése után is itt maradnák, hiszen helyben mentek férjhez, alapítottak .családot. A közeljövőben visszajön a jelenleg gyermekgondozási segélyen lévő négy nevelőnk, így kedvezőbbek lesznek a személyi feltételeink. Jelenleg mind a nyolc képesítés nélküli nevelő tanul, többségük most másodéves a jászberényi főiskolán, részt vesznek Törökszentmiklóson a pedagógusok munkaközösverek tömegére bukkantak. A mecseki kincslelet karát hozzávetőlegesen háromezer évre becsülik. A kora vaskor küszöbén készülhettek, amikor a bronzművesség színvonala a csúcspontján volt a Kárpát-medencében. A bronztárgyak a pécsi Janus Pannonius múzeumba kerültek. ségi foglalkozásain. A jövőt illetően különböznek az elképzeléseik. A tiszakürti Szálai Erzsébet például Tenyőn akar maradni. Ö nem vágyik városba, hisz „itt is ugyanúgy csillog a gyerekek' szeme, mint bárhol másutt”. A jászberényi Csikó Edit viszont nem is tagadja, hogy szeretne visszamenni szülővárosába. vagy legalábbis a közelébe. Tiszatenyő, mint városkörnyéki község tavaly januártól Törökszentmiklóshoz tartozik. A városi tanács művelődési osztályán nem ismeretlen a község gondja. — Mi próbáltunk segíteni oly módon, hogy a városból kijártak volna szaktanárok tanítani, — mondja Csongrádi Ilona, tanulmányi felügyelő. — Sokan vállalták volna, hogy délelőtt az iskolájukban; délután pedig Tenyőn tanítanak, de az igazgatónő nem igényelte ezt a segítséget, magára vállalta a megoldást. — ön miben látja a pedagógusok sorozatos elvándorlásának okát? — Az előző igazgató idejében egyetlen egy képesítés nélküli sem állt katedrára Tiszatenyőn. Pedig a körülmények akkor is ugyanilyenek voltak, ha nem rosszabbak. A másik városkörnyéki községünk Tiszapüspöki, ott nem gond a szaktanárok letelepítése. Mi, az osztály dolgozói alapos felmérés után úgv látjuk, hogy a tiszate- nyői tantestületben nem alakult ki kellően vonzó légkör, ami viszont legalább olyan fontos lett volna sok letelepedni szándékozó pedagógusnak, mint a lakás. Csorna flisze lesz Az újjáépült Korona A Rábaközi kisvárosban — Csornán — híres vendégfogadó a Korona újjáépül, több mint tO millió forintos költséggel. Az új Koronához már szálloda is tartozik. Az egykori földszintes épület helyébe többszintes, a városképbe is jól beilleszkedő épület ke- rül. Az új Korona egyik dísze lesz Csorna építés alatt lévő városiközpontjának és még az idén átadják rendeltetésének. Tál Gizella Vaskori települést tártak fel Bulgáriai testvér- megyénkbenl A barátság követeként Az üveges tánc nagy sikert aratott Szapareva Bánján. Kjusztendilben szerepelt a Tisza Táncegyüttes Egy kicsit a felfede- * I zők kíváncsiságával ----- érkeztünk testvérmegyénkbe, Kjusztendilbe, ahol két év óta, mióta a barátság szálai szorosabbra fonódtak, a hivatalos küldöttségek mellett több utazni szerető megyénkben megfordult már, és hírét hozta a festői tájnak, vendégszerető, barátságos lakóinak. A magyar turista, ha Bulgáriába veszi az útirányt a tengerhez, a Napospartra tart. Pedig ritka természeti szépségeket kínálnak a hegyek, a híres Rila és a Pirin, „édenkertet” rejtenek a völgyek. Az előttünk ott járók mesélték, valóságos almáskert Kjusztend il és környéke, s igazuk volt. Ápolt, összefüggő nagy gyümölcsösökben aranylott a körte, pirosodott az alma, kéklett a szilva. Az almáskerteket látva felötlött másban is a bibliai kép: itt a dús növényzetű éden. Az alma csábítóan kínálja magát, már csak Ádám és Éva hiányzik a bűn elkövetéséhez. Fül- és szemtanúi voltunk viszont, hogy az alma után sóvárgó mai Ádá- mokat, kik az országút almafáit akarták megdézsmálni, az Ür helyett az autóbusz sofőrje figyelmeztette, hogy az alma a közösségé. Kétszáz leva büntetést is kaphat, aki ezt elfelejti. Kjusztendil a Hiszarlak és az Oszogovo hegy lábánál fekszik. A Hiszarlak, melyről csodálatos a kilátás a városra, kedvenc kirándulóhelye a megyeszékhely lakóinak. Kísérőnk mondta el, hogy 1890-ben kezdték el a hegyet beültetni fával, előtte szürkén, kopáran meredt a településre. Ezt hallva Arany János sorai jutottak eszembe: „A kopárt édenné ápolva, mívelve — Megmutatná: mit tesz szorgalom és elme”. További felfedezéseink közé tartozott a Rilai kolostor, mely a bolgár nemzeti megújhodás korának legnagyobb és legszebb építészeti emléke. A kolostort ezer esztendeje alapította a hegységben remetéskedő Rilai Szent Iván. A várszerű építmény kívülről nem sejteti, hogy belül mily színgazdagok az épületek, a mészfehértől a vörösön át az óaranyig, különféle színekben cifrálkodik a kolostor és a templom. A kolostort az elmúlt századokban többször lerombolták a török szultán seregei, de a bolgárok mindig újjáépítették. A mostani kolostori épületek közül a legöregebb Hrelju tornya, hatszáz esztendős. Az építmény többi része, a szabálytalan ötszöget képező kolostor és az udvarán emelkedő templom a XIX. században épült. A papi cellákból kialakított múzeumban bárki behatóan megismerkedhet a Rilai kolostor történetével. Régi korok írásai, az egyházi szertartások kellékei, az ott dolgozó paptudósok és művészek munkái tanúsítják, hogy a kolostor évszázadokon át kiemelkedő szerepet játszott a bolgárok és szerbek szellemi életének alakításában. Készséges kalauzunk a múzeum igazgatója azt is elmondta, hogy a történelem viharos időiben a kolostor nyújtott menedéket a bolgár hazafiaknak, üldözőik elől a szerzetesek rejtették el őket. Azé pület- komplexum most műemlék, de falai otthont adnak a tizennégy szerzetesnek, akik a pravoszláv egyház papjaiként gyakorolják hivatásukat. ötnapos programunk Kjusztendil megyében nemcsak a felfedezésekre, hanem az együttes bemutatko- , zására is alkalmat adott, viszonozva evvel a tavaly megyénkben vendégszereplő kjusztendili népi együttes látogatását. Meghívásunk ünnepre, a szabadság születésének napjára, szeptember 9-ére szólt. Vendéglátóink előzékenysége jóvoltából a megyeszékhelyen Kjusztendilben és még két városban Sztanke Dimitnovban és Szapareva Bánján lépett fel a „Tisza”. Az első szereplés előtt drukkoltunk, hiszen a felszabadulási díszünnepséget a mi együttesünk műsora zárta. Műértő közönségre számíthattunk, ezt előre tudtuk, mert a bolgárok szeretnek és tudnak énekelni, táncolni. Kiváló kórusaik, tánccsoportjaik a népi kultúra szerete- tét és virágzását bizonyítják, fesztiváljaik igazi népünnepélyek, az országos seregszemlék pedig messze földön híresek, a „szakma” jegyzi őket. Ezért okozott fejtörést Várhelyi Lajosnak, az együttes művészeti vezetőjének a műsor összeálítása, mit is válasszon a repertoárból. (Folytatjuk) Lazányi Angéla
