Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-23 / 225. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. szeptember 23. Púja Frigyes New Yorkban Megkezdődött az ENSZ-közgyülés 31. ülésszaka New Yorkban kedden es­te megnyílt az ENSZ köz­gyűlésének 31. ülésszaka. __ A z ülésszak elnökévé egy­hangúlag megválasztott Ha­milton Shirley Ameraszinghe, Sri Lanka Köztársaság ál­landó ENSZ-képviselője ag­godalmát fej.ezte ki a fegy­verkezési hajsza folytatódá­sa miatt. Felhívta a nemzet­közi közösséget: tegyenek új kezdeményezéseket a lesze­relés terén, abból a célból, hogy kiküszöböljék a hábo­rús veszélyt jelentő tűzfész­keket és tovább javítsák a nemzetközi helyzetet. Ezt követően az Egyesült Nemzetek közgyűlése egy­hangúlag felvette a nemzet­közi szervezet tagjainak so­rába a Seychelles Köztársa­ságot. Ezzel az ENSZ tagál­lamainak száma 145-re emel­kedett. * * » Kedden New Yorkba ér­kezett Púja Frigyes külügy­A közgyűlés új elnöke Hamil­ton Shirley Ameraszinghe Sri Lanka állandó ENSZ-képvise­lője (Telefoto - KS) miniszter, az ENSZ-közgyű- lés 31. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség vezetője. I tervek szerint Ma iktatják be az új elnököt Libanonban Eliasz Szárkisz, a Libanoni Köztársaság hatodik elnöke, a tervek szerint ma veszi át az államfői tisztséget. A nyil­vánosságra hozott program szerint a reggeli órákban Zuk Mkeiel helységben ün­nepséget tartanak, s ennek keretében Frangié átadja a hatalmat Eliasz Szárkisznak. A képviselőház végrehajtó irodájának döntése alapján a parlament ülését a libano­ni—szíriai határ közelében levő Staura városában tart­ják és Eliasz Szárkisz itt teszi le a hivatali esküt a parlamenti képviselők előtt. Politikai körökben remé­nyeket fűznek Szárkisz be­iktatásához. Mivel számíthat a nemzeti hazafias erők, a Palesztinái ellenállási moz­galom, a keresztény erők mérsékelt szárnyának, vala­mint a Kataeb pártnak a tá­mogatására, Beirutban azt várják, hogy az új elnöknek sikerül mindenki számára el­fogadható megoldást talál­nia. Illetékes szíriai források cáfolták, hogy szerda reggel a Szaud arábia-i Taef hegy­ségben szíriai, egyiptomi és szaud-arábia-i csúcstalálko­zót tartottak volna. Kommentárunk Remény a békére Tizenhét hónapos, véres, szinte változatlan heveség­gel dúló polgárháború után most először csillan fel a kibontakozás reménye Libanonban. Tegyük sietve hozzá: a remény rendkívül halvány! Eliasz Szárkisz mai elnöki beiktatása önmagában — a csöppet sem kedvező jelekből ítélve — nem oldja meg a libanoni válságot, legfeljebb egy akadály hárul el a megoldás felé vezető útból. Az akadály: a 138 napig húzódott elnökváltás. Szoli­mán Frangié egyszerűen nem volt hajlandó átadni a helyét Szárkisznak, s ez a körülmény még bonyolul­tabbá, még összekúszáltabbá tette a helyzetet. Az 53 éves új elnök maronita keresztény, ami megfelel az ország 1943-ban elfogadott nemzeti chartája előírásai­nak. Az egykori jogász 1958 után, a polgárháborút kö­vetően kapcsolódott be a politikai életbe: előbb az elnök bizalmas tanácsadója, majd 1962—1967 között az elnöki hivatal vezetője. Kilenc éve megbízták a nemzeti bank vezetésével, s ebből a tisztségéből választották meg el­nöknek 1976. május 8-án egy bejrúti villában, ahol a 98 képviselő közül — tekintettel a súlyos utcai harcokra — mindössze 69-en jelentek meg. Közülük 66-an szavaz­tak Szárkiszra, hárman, pedig üres szavazócédulával voksoltak. Kérdés, hogy az előre eldöntött napon és árában a szíriai csapatok által ellenőrzött Staura városában, a Bekaa völgyében sor kerül-e a beiktatásira. A hely­színt az döntötte el, hogy a városka — 40 kilométerre Bejrúttól, 15 kilométerre a szerdán is heves harcok színhelyétől — viszonylagos nyugalmat ígér. Bár a frontok morajától Staura távol esik. a politi­kusok véleménye a beiktatás ceremóniájának helyéről megoszlik. Dzsumblatt, a baloldal egyik ismert vezetője például annak a véleményének adott kifejezést, hogy Staura „megszállt területen fekszik”, ezért nem vehet részt a beiktatáson. Chamoun, a libanoni jobboldal „erős embere”, kulcsfontosságú tárcák és az ügyvezető miniszterelnöki tisztség birtokosa — természetesen más indítékkal — ugyancsak rosszallását fejezte ki, hogy az ünnepséget nem Bejrútban rendezik. Libanon politikai matematikájában tehát feltehetően csütörtökön a két elnökből végre csak egy marad. Frangié távozása a halvány reménysugár egyik oka. A másik: már napok óta négyes találkozókról érkeztek olykor kissé egymásnak ellentmondó, de alapjában véve derűlátásra alkalmat adó hírek. Szárkisz és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője, valamint az Arab Liga kü- lönmegbízottja és Dzsamil szíriai hadügyminiszter-he­lyettes többször is találkozott egy kisvárosban, a liba­noni—szíriai határ közelében. Tanácskozásaikat az 56. tűzszünetről, másrészt a Libanonban élő palesztinok helyzetéről egyelőre sem siker, sem kudarc nem koro­názta. Annyi azonban bizonyos, hogy a két téma szo­rosan összefügg, mint ahogy közvetlenül kapcsolódik a libanoni helyzet várható kibontakozásához a négyes találkozó egyik főszereplőjének csütörtökre tervezett elnöki beiktatása is. Barátok Laoszitól 9 Világkonferencia az enyhülésért Romesh Chandra sajtótájékoztatója A fegyverkezési verseny megszüntetéséért és az eny­hüléséért küzdő világkonfe­rencia előkészületeinek je­gyében tegnap délután a helsinki Marski szálló kon­ferenciatermében Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára és Ahti Karjalai- nen, a finn támogató bizott­ság elnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit a ma kez­dődő békefórum munkame­netéről. Romesh Chandra — aki a békeszerető erők 1973. évi moszkvai világkongresz- szusán alakított folytató és összekötő tanács elnöki tisz­tét is betölti — elmondta, hogy soha nem volt a mos­tanihoz hasonlóan átfogó jel­legű, kifejezetten leszerelési kérdésekkel foglalkozó nem­zetközi tanácskozás. Elmond­ta, hogy a konferencián vár­hatóan mintegy 500 küldött vesz részt, 90 ország 14 nem­zetközi szervezet és nagyszá­mú kormányközi szervezet képviseletében. Leszállásra készül a Szojuz—22 Leszálláshoz készülődik a Szojuz—22 jelzésű szovjet űr­hajó legénysége. Valerij Bi- kovszkij és Vlagyimir Aksz- jonov kedden befejezte az egy héttel ezelőtt kezdődött űrrepülés- programjának leg­fontosabb részét, a Szovjet­unió és az NDK területének az MKF—6-os fotórabot se­gítségével történő fényképe­zését. Hans Joachim Fischer, a berlini elektronikai intézet igazgatója, aki ezekben a na­pokban — az NDK-ból érke­zett konzultatív csoport ve­zetőjeként — a Moszkva kör­nyéki földi irányító központ­ban dolgozik, elmondotta, hogy az űrhajósok három munkanapot szenteltek az NDK területének népgazda­sági célú fényképezésére. n messizi Laoszból érkező vendégek látogatása al­kalom arra, hogy fel­idézzük ennek a sok megpró­báltatást kiállt baráti ország­nak a közeli múltját és jele­nét. A Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradalmi Nép­párt Központi Bizottságának első titkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke vezette párt- és kormánydelegáció olyan földről érkezik, amelyet év­tizedeken áit vér áztatott, hő­sök vére, amit idegen impe­rialista hódítók és azok belső cinkosai ontottak ki. Ma már az egész világ tudja, hogy a laoszi hazafiak nagy áldozata meghozta a gyümölcsét: ez a bátor, nagyszerű nép nem­csak a nemzeti függetlensé­gét vívta ki és szilárdította meg, hanem annál sokkal többet tett: megteremtette az ország szocialista fejlődésé­nek a feltételeit. Már 1945-ben felcsillant a hajdani francia gyarmat előtt az önálló nemzeti állam meg­teremtésének a lehetősége, amikor a többi indokínai néppel közösen megvívott forradalmi harcban elnyerte, függetlenségét és létrejött szabad, szuverén ideiglenes kormánya. Az Indoikínát meg­szálló japán fasizmus máso­dik világháborús veresége, majd. Vietnam győztes augusz­tusi forradalma teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek Laosz népét akkor eljuttatták az ezerszer meg­álmodott független állami lét­hez. De a történelmi esemé­nyek három évitizedes kény­szerkitérőre kényszerítették a laosziakat, amíg végérvényes lett szabad és demokratikus fejlődésük. Nyolc esztendőn át tartott a harc az indoki­nai vereségükbe belenyugod­ni nem akaró francia gyar­matosítókkal. A genfi egyez­mények 1954-ben felvázol-- ták a békés kibontakozás le­hetséges útját, ám a hazai reakció és a mögötte álló imperialista erők meggátol­ták az egyezmény végrehaj­tását. 1962-ben Genfben újabb megállapodás született a bé­ke helyreállításáról. Ezt azon­ban a mind szélesebbé váló amerikai katonai beavatko­zás tette semmissé. 1964-ben az amerikai légierő Vietnam ellen intézett totális légihá­borúját kiterjesztette Lao&z- ra is; megkezdődött az élet­halálharc, amelyben a haza­fias erők az ország mind ha­talmasabb részét vonták el­lenőrzésük alá. Az újabb, az 1973-i béke- megállapodás idején már Laosz négyötöde felszaba­dult. De a «békébe vetett re­mény csak 1975-ben teljese­dett ki: az indokínai népek nagy győzelmei révén egy­más után vereséget szenved­tek az imperialistabarát ural­kodó klikkek, s így Laoszból is egyszer s mindenkorra tá­vozniuk kellett az önmagu­kat túlélt, korrupt, Amerika- barát erőknek. E gykor, még a súlyos harcok idején, ami­kor a győzelem csak távoli reménysugár volt, a Patet Lao egyik képviselője így nyilatkozott külföldi új­ságíróknak: „Csak az értheti meg az erőnket, törekvésein­ket és bizakodásunkat, aki átgondolja Indokína törté­nelmét. Itt ősidők óta együtt élnek a laók, khmerek s viet­namiak, ez a félsziget a mi otthonunk. Jöttek ide spa­nyolok. portugálok, japánok — elmentek. Jöttek a fran­ciák és azt hitték, hogy a hatalom örökre az övék lesz. A franciák is elmentek, a laók. a khmerék, a vietnami­ak itt maradtak. Azután jöt­tek az amerikaiak. Az ame­rikaiaknak is el kell menni­ük, s mi, laók, khmerek, vietnamiak sok-sók ezer éven át itt fogunk élni, együtt, egymásra utalva, egymást se­gítve — ez a mi otthonunk, ez a mi történelmünk”. Azért oly fontos ezt a gon­dolatot felidéizni, mert az 1975. december 2-án született Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság helyzetét csak úgy lehet megérteni és érté­kelni, ha összefüggésben lát­juk szomszédaival, minde­nekelőtt azzal a nagy győze­lemmel, amelyet a vietnami nép aratott. A szocializmus útjára lépett Laosz új típusú kapcsolatot épít, a történelmi hagyományokon túlmutató, a közös társadalmi célok, a tö­rekvések azonosságán alapu­ló viszonyt szomszédaival, el­sősorban a Vietnami Szocia­lista Köztársasággal. Üj tí­pusú kapcsolatokat a szocia­lista közösséggel, mindenek­előtt a Szovjetunióval, ahol az idén már járt laoszi párt­ós kormányküldöttség, ami- koris a két fél minden fon­tosabb kérdésben teljes né­zetazonosságra jutott és szá­mos olyan megállapodást írt alá, amelyek eredményeként szélesedik a szovjet—laoszi együttműködés, tovább nö­vekszik a Szovjetunió sok- oldolú segítsége a fiatal dél­kelet-ázsiai népi demokrati­kus köztársaságnak. A Szovjetunió és a szocia­lista országok — köztük ha­zánk is — következetesen támogatták a laoszi nép hosz- szú szabadságküzdelmét. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásával ezek a kapcsolatok — a szo­cializmus elveinek megfelelő célok jegyében — még szoro­sabbra fűződnek. Fejlődnek a magyar—laoszi kapcsola­tok is. Az idén májusban kül­ügyi államtitkárunk tett La- oszban hivatalos bráti láto­gatást. Régi keletűek az MSZMP és a Laoszi Forra­dalmi Néppárt kapcsolatai is, hiszen már 1974 tavaszán pártmunkás-küldöttségünk látogatott Laosz felszabadí­tott területeire. H azánk eddig is szak­emberek nevelésével, vagy példám a hábo­rú alatt a Hazafias Népfront közreműködésével laoszi be­tegek és sebesültek magyar- országi gyógykezelésével fe­jezte ki együttérzését és szo­lidaritását. A Magyar Nép- köztársaság továbbra is tá­mogatni, segíteni óhajtja a laoszi nép országépítő műn- tóját, fejleszteni kivánja a két ország kapcsolatait és eh­hez a magas szintű laoszi küldöttség látogatása hazánk­ban jó lehetőségeket kínál. KINSHASA Mobutu Sese Seko zairei köztársasági elnök tegnap Kinshasában kétórás meg­beszélést tartott Henry Kis­singer amerikai külügymi­niszterrel. Kissinger tájékoz­tatta a zairei államfőt a rhodesiai prbléma rendezé­sére vonatkozó (az amerikai külügyminiszter vasárnapi pretoriai tárgyalásain kidol­gozott) elgondolásokról. Kis­singer tegnap befejezte egy­napos zairei látogatását és afrikai kőrútjának utolsó ál­lomására, a kenyai Nairobi­ba utazott. PÁRIZS A francia kormány tegnapi ülésén elfogadta az infláció- ellenes tervet és az állam- háztartás különösen defici­tes tételeinek kiegyensúlyo­zására szánt rendkívüli in­tézkedéseket. A kommunista párt és több szakszervezeti központ már bejelentette, hogy erőteljes akciót folytat majd a kormány terve el­len, amely a dolgozókra ki­vánja hárítani a válság ter­heit. GENF Genfben a nyári szünet után tovább folytatódnak a szovjet—amerikai tárgyalá­sok hadászati támadófegy­verek korlátozásáról. A tár­gyalásokon résztvevő szov­jet, illetve amerikai delegá­ció vezetőinek keddi talál­kozója után szerdán meg­tartották a két küldöttség plenáris ülését. MOSZKVA Moszkvában tegnap meg­nyílt a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának plénuma. A plénumon úgy döntöttek, hogy a szovjet szakszervezetek 16. kong­resszusát 1977. március 21-re hívják össze, Moszkvában. STRASBOURG Ünnepélyes keretek között Portugália tegnap az Euró­pa Tanács 19. tagja lett. Az „Európa lelkiismeretének” nevezett, 1949-ben alakult nyugat-európai politikai vi­tafórum ezzel a lépéssel kí­vánja jutalmazni, hogy Por­tugália ötvenévi diktatúra és a „vörös szekfűk” forradal­ma után, egyre inkább kö­zeledik a nyugat-európai polgári demokráciákhoz. BUKAREST Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára szerdán Bukarestben talál­kozott Ali Jatával, a marok­kói haladás és szocializmus pártja főtitkárával, aki ba­ráti látogatáson tartózkodik Romániában. A találkozón véleménycserét folytattak a két párt • tevékenységéről és feladatairól, valamint a nem­zetközi politikai élet néhány időszerű kérdéséről. WASHINGTON Rekordmagasságú össze­get, 104,3 milliárd dollárt fordít az Egyesült Államok katonai kiadásokra az októ­berrel kezdődő új pénzügyi évben. Az új katonai költ­ségvetés 12 milliárd dollár­ral haladja meg a tavalyit. Kaysone Phomvihane életrajza Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkára a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke 1920. december 13-án született. Jogi tanul­mányokat folytatott a hanoi egyetemen, ahol bekapcsoló­dott a francia gyarmatosítók és a japán fasiszták elleni diákmozgalomba. 1945 augusztusában Savan- nakhet városában részt vett a japán fasiszták leverésében és a hatalom átvételében. 1946- ban a Vietnamban élő laoszi hazafiakat mozgósítot­ta a franciák elleni harcra. 1947- ben Laosz északkeleti részén vezette az ellenállási tevékenységet. 1950-ben a laoszi ellenál­lási kormány hadügyminisz­tere Vett. 1955-ben a Laoszi Néppárt főtitkárává válasz­tották és ő lett a Laoszi Né­pi Felszabadító Hadsereg fő- parancsnoka is. 1958-ban Vientianeben ve­zette a forradalmi mozgal­mat. 1959 közepén, amikor az amerikai imperialisták és ki­szolgálóik felrúgták az 1957- es vientianei megállapodást, visszatért Sam Neua-ba és onnan irányította a nemzeti felszabadító háborút. Ekkor lett a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának el­nökhelyettese. A Laoszi Néppárt II. kong­resszusa 1972-ben ismételten Kaysone Phomvihanét vá­lasztotta meg a párt főtitká­rává. Kaysone Phomvihane a nemzeti felszabadító háború sikerei után 1973-tól a poli­tikai harcot vezette a mo­narchia megdöntéséig, a La­oszi Népi Demokratikus Köz­társaság kikiáltásáig. 1975. december 2-á\n a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterehiökévé választot­ták. Ford—Carter vita a tévében „Az Egyesült Államok gazdasági helyzete túl lassan és túl későn javul ahhoz, hogy növelje a Ford-kormány válasz­tási esélyeit” - írja a Walt Street Journal. A pénzügyi körök lapja szerint a változatlanul nagy munkanélküliség, a lefé­kezett, de még mindig jelentős infláció nagy nehézségeket jelent Ford elnök számára. Az elnök és demokratapárti ve- télytársa, James Carter ma tartja első nagy televíziós vitá­ját, amelynek tárgya az ország belső helyzete. A másfélórás vitát, amelyet októberben még két hasonló követ, vala­mennyi TV-állomás közvetíti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents