Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-18 / 221. szám
1976. szeptember 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Néni! A zebrán tessék átmenni Körültekintően Segítőkész unokák Fotó: T. K. L. Sehogy sem mérhető erő Mitől szép az ember? A szemek tisztaságától, a szenvedés katarzisától vagy a megtalált harmóniától? Olykor e9Y'egy Herkules-testű férfiban is csak és csupán az anyag nagyszerűségét találhatjuk, Dianna-vállú dámákból is esetleg csak a Nino Ricci-illat marad meg. Az is csak egy röpke percre. De szép tud lenni a csúf isi Egy félig-meddig béna, öreg hordár mélyenülő fekete szemeit már régóta magam előtt látom. A kórház hideg-fehér csendjében azt mondta az orvosnak: Gyógyitson meg, főorvos úr, mert hiába vagyok hetven éves, még tíz évig élnem kell, mert akkortájt állhat saját lábára a kisunokám. Nincs annak senkije rajtam kivül. flz első lépés Tizenöt—húsz—huszonöt közös szórakozásra, művelődésre vágyó fiatal a legkisebb településen is van. Ha rendszeresen összejönnek hetente kétszer-háromszor, ha programjaikat előzetes elképzelések szeriint szervezik, valósítják meg, közösségi életüknek szabályai alakulnak ki — klubról beszélünk. A közművelődési intézmények munkaiteirvében rendszerint szeptembert—októbert szokták megjelölnd a kiscsoportok, szakkörök, klubok újjászervezésének hónapjául. A tiszafüredi járásiban most az ifjúsági klulbmozgalom fellendítését tűzték ki legfontosabb célként:. Kovács Pál, járási népművelési felügyelő így látja a jelenlegi helyzetet. — Az ifjúsági klubmozga- lomnak hosszú ideig nem volt igazi gazdája a járásban. A legtöbbet a művelődési intézmények, a községi KISZ-szervezetek és a tanácsok tetetitek volna. De együtt és nem egymástól várva. Most már eljutottunk odáig hogy ezek a szervek egyformán gondolkodnak, és ki-ki kiveszi a részét az alapok megteremtéséből. A változásihoz tartozik az is, hogy a korábbi évekhez képest sokkal jobb a járás közművelődési szakember- ellátottsága és az intézmények fenntartásába bekapcsolódtak a tsz-ek, az Áfé- szek, az üzemek. Müller József, a tiszafüredi járási KlSZ-hizottságá- nak kulturális munkatársa közeli tervekről beszél: — A KlSZ-alapszenveze- tek munkájában sok a klübos elem. Kézenfekvő, hogy — főként a kisközségekben — az alapszervezetek kulturális élete klúbkeretek- iben follyék. Példaként említhetők a téli KlSZ-ofctaltás programjai, amelyeknek témái bármelyike Mdoigozha- tók klubkeretek között is. Nagydványban, Tiszaszemt- imrén. Tiszaőrsön, Tiszabu- rián, ha nem is következetesen, tudatosan, de kihasználták ezeket a lehetőségeket. Figyelemmel kísérjük, hogy ez a tevéenység tovább szélesedjék. Klubmozgalőm a tiszafüredi járásban: évekig negatív példaként emlegették közművelődési szakemberek, jóllehet jószámdékban (ami tudjuk: kévéé) sohasem volt hiány. Most, adottak a lehetőségek az első lépés megtételéhez. A tiszafüredi járásban sok a kisközség,.. meg kell tenni az első lépést. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Központi Gorkij Nyelviskolájának Szolnok megyei Tagozata 1973 nyarán kezdte meg működését. Az eddig élteit három tanévben összesen ezertelfcszáznegy- venegy hallgató jelentkezett a csaknem százhúsz különböző tanfolyamra. A múlt évben indítottak orosz nyelvtanfolyamat szakmunkásképző intézetekben is, ennek ellenére csökkent a hallgatók száma az ellső két tanévhez viszonyítva. Ének okát a tagozat vezetői abban látják, hogy a megyében nem sikerült megszüntetni a „fehér foltokat”, így például a három év alatt még egyetlen egy tanfolyamot sem szerveztek Kunszenitmáirtonban, Jászérokszélláson, Jászfény- szairun, Jásztelken és Kenderesem. A legtöbb tanfolyam az elmúlt tanévben a megye- székhelyen, a szolnoki járásban és Karcagon indult. A testű, de élénk tekintetű kunma- darasi nagymama, özvegy Eszenyi Józsefné szépsége is maradandó számomra, mert Pelagéjára találtam benne. Sorolja azokat, akik széppé tették: Mária Sopronban él, bölcsészkart végzett, magyar—francia szakos, tudományos munkatárs, két gyermeke van; József tervezőmérnök Pesten, él-hal a kisfiáért és a szakmájáért; Olga Miskolcon él, szintén Debrecenben végzett, ahol Mária, de ő a természettudományi karon, matematikus, kislánya van; Éva Egerben tanult a főiskolán, Szolnokom tanárnő; Judit, a legkisebb műszaki rajzoló Pestem, hazajár majd minden hétvégén. Húsz évvel ezelőtt maradt özvegyen, öt gyermekkel, 800 forintos könyvelői fizetéssel, egy hold háztájival. A szavak semmit sem mondanak arról, hogy milyen nehéz volt az élete. Az életük, a családé. A szok- nyácsfcák, a cipők végig vándorolták őket, amit Mária kinőtt, viselte Olga, majd a többi. A „gyerekek” előtt is rejtély, hogyan is történt. A nyáron itthon voltak, 'elhalmozták „a nagymamát” minden jóval. Ej, gyerekek — mondogatta —, de jólesik ez a sok finomság a rengeteg zsíroskenyér után. József megkérdezte: Anyám, hogy lehet az, hogy akármilyen szegények is voltunk, de sohasem feküdtünk le éhesen ? Én is megkérdeztem, egy kicsit generációm nevében is, akik olykor nagyokat sóhajtozunk, mert „nem tudunk kijönni” a fizetésünkből. Eszenyiné megmosoly- gatt: felváltva volt a kezemben a toll és a kapa. Részesművelést vállaltunk a tsz-től a háztáji mellé. Azért beszélek többesszámban —■ tette hozzá —, mert mindig versenyt próbáltak dolgozni velem a gyerekek is. Egyszer, kukoricatörés idején Józsika elaludt az iskolában. szervezésben éllen jártak a pártszervezetek, a tanácsok művélődéeügyi osztályai, az MSZBT-taigcsoportok az általános és középiskolák orosz nyelvtanárai — akik közül harmincán a nyelv tanítását is vállalták. A pedagógusok munkáját dicséri a hallgatók sikeres szereplése is a májusban rendezett megyei évzáró versenyen. A verseny első három helyezettjének jutalma egy-egy turistaút volt a Szovjetunióba. A nyelviskola megyei tagozata október 1-én. kezdi mag a negyedik tanévet. A jelentkezések még nem zárultak le, mos folyik a szervezés. A tagozat vezetői célul tűzték ki az új tanévre a fehér foltok felszámolását, továbbá újabb tanfolyamok indítását a szakmunkásképző intézetekben is, ahol a tan- térvben nem szerepel az orosz nyelv tanítása. Az elmúlt évben csak a szolnoki 605-ös számú ipari, valamint El bizony, mert fél éjszaka hordta a hátán a kukoricát. Felhívott a tanár úr, panaszolta, mi történt. Megmondtam neki az igazat: alig keressük meg a kenyerünket. Attól kezdve apja helyett apja volt a fiamnak. De ezt kértem én minden tanártól, akit arra érdemesnek tartottam : nincs édesapjuk, kérem, segítsenek nekem, hogy rendes, becsületes emberek legyenek. Csak a legnagyobb hálával tudok a kedveskéim tanáraira gondolni. Mert jó tanulók voltak az én kicsinyeim mind, de ez még kevés. Tudtam én már azt akkor is, hogy a tanult emberek is lehetnek tisztességtelenek, becstelenek, ha nem olyan nevelést kapnak, amely igazzá teszi őket... Megállt a toll a kezemben. Néhány mondatban egész erkölcsi világkép. Tanulmányok jelennek meg az iskola s a szülői ház kapcsolatáról — nem hiszem, hogy Esze- nyinének egyet is módjában lett volna elolvasni *—, de anyai ösztöne, logikája odavitte a legérdemesebbeknek vélt tanárokhoz: legyen az apjuk helyett apjuk, tanár úr, neveljék őket becsületes emberekké. Vakációban mindig otthon voltak az Eszenyi gyerekek. A nyár a földekre hívta őket, a tsz vagy az állami gazdaság adott nékik munkát, szerény, de tisztességes fizetséget, amennyit az igyekvő gyermekmunka megérdemelt. Eszenyiné az ujjaival dobol az asztalon. Talán az éveket sorjázza. Keressétek meg kedveskéim a könyvekre, a füzetekre, a ceruzákra valót, nékem már az is nagy segítség, mondtam nekik ... Hát mindig megkeresték. A föld az hálás, ők meg szerették a földet is. dolgozták rajta, nem is csalt meg bennünket. őszre mindig a padlásra került az a kis kukorica, meg ami. Kellett a szem a jószágoknak, mert azok meg húsukkal-vérükkel tartottak el bennünket. Esztendőkön volt egy-egy hía jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben volt orosz tanfolyam. A negyedik tanévre Szolnokon, a Vízügyi Szakközép- iskola gondnókságán. a megye városaiban és községeiben a pártszervezeteknél, a tanácsok művelődésügyi osztályain, valamint az általános és középiskolái orosz nyelvtanároknál lehet jelentkezni, A heti kétórás tanfolyamok tandíja — egész évre — kettőszázötven, a heti négyórásoké ötszáz forint. Az idén ismét kezdő, haladó, társalgó, illetve nyélwizs- gára, egyetemi és főiskolai felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamok közül választhatnak az érdeklődők felkészültségüknek mgfelelően. A legjobban tanuló hallgatók jutalma — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezendő tanulmányi verseny alapján — utazás a Szovjetunióba. zónk, meg néhány aprójószágunk. A telkemmel is biztattam őket, nőjetek csibéim, tojjatok tyúkocskáim! Kellett minden falat, minden morzsa — emlékezik. Nem mondom, sokszor úgy voltam: nem bírom tovább, de aztán még a gondolatba is beleszédültem, hogy is fordulhat meg ilyesmi a fejemben, amikor minden gyermekemet arra biztatják a tanárok, hogy tanuljon tovább, mert vétek lenne, ha elkallódna. Mentek is egymás után az egyetemre, a főiskolára. Ösztöndíjat kaptak, segélyeket, aztán diplomát. Nem azért mondom, hogy még mindig a tsz-nél dolgozom, hanem mert az igazsághoz tartozik: de sokat segített rajtunk a szövetkezet ...! Még így is, segítséggel is biztosan nehéz éveik lehettek Pelagéjámk gyermekeinek az egyetemen, főiskolán. Fiatalon nehéz lemondani a könnyebb életről: a szép ruhákról, a kirándulásokról, a piknikekről. Erre nemigen telhetett nekik, mégis bizonyítottak: a tehetség csak akaraterővel együtt teljes. A csodálatos mannahullás csak a mesében létezhetett, a kun- madarasi termelőszövetkezet szerény portájától hosszú, küzdelmes út vezetett, amíg a könyvelőnő özvegyasszony lányait és fiát tanárnőnek, mérnök úrnak szólították. A törékeny asszony adott talán nekik erőt saját kincséből, a semmivel nem mérhető erőből, az anyai suga- lomból. Most már könnyebb? A kérdés inkább költői, mert persze hogy már lekerült válláról a teher. Egyszerű örömök adják mindennapi szépségeit a megharcolt két évtized után. Szép őszt adott nekem az élet. Most már tudok magamnak ruhát venni, bútort is vásárolhattam végre, tavaly meg a Szovjetunióban tölthettem a szabadságomat, — sorolja, és nyugodt szavaiból érződik, hogy nem érzi magát mártírnak, hanem elégedett ember, aki megfelelt élete funkciójának, aki értelmét látja a keserves évtizedeknek. fennénk. akik megállnánk a fáradt testű özvegyasszony harcát? A férfiak nevében inem merek véleményt mondani, mert ekkora és ilyen küzdelemre csak az anyák képesek. Ez a szépség látszik Eszenyiné arcán is. Tiszai Lajos Megjelent a Statisztikai Évkönyv Szolnok megyében a körzeti orvosiok száma 1965-ben: 150, tíz évvel1 később. 1975- toan: 179. A megye iparában foglalkoztatottak száma tavaly 64 ezer 372 vbllt, s ugyanebben az évben Szolnok megyében 8501-en születtek. Ezeknek az adatoknak van egy közös tulajdonságuk: mind a most megjelent, 1975. évi Statisztikai Évkönyvben találhatók. A kiadványban, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei igazgatóságának munkatársai szerkesztettek, még sok-sok adatot találunk. Brigádhétfők Figyelemre érdemes programot állított össze Tatabányán a József Attila megyei könyvtár a munkásolvasók táborának növelésére. Bevezették az úgynevezett brigádhétfőket. Ezeken a napokon „felfedező útra” hívják meg a szocialista brigádokat a könyvtárba és tájékoztatják őket azokról a rendezvényekről, új szolgáltatásokról, amelyeket a munkások részére állíttattak össze. OKTÓBER 1-TÖL Uj tanév a Gorkij Nyelviskolán A fáradt Hányán <9» biztonságos az átkelés
