Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

1976. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 B vállalatok eszköztára a szakmunkásoknak, mesteremébereknek nem szükséges bizonygatni, mit számít a jó, hibátlan és a feladathoz illeszkedő szer­szám. Megfelelő eszközökkel gyorsabban, kényelmesebben és pontosabban végezhetik a munkájukat. -Nem véletlen, hogy a lakatosok, ácsok, kő­művesek, villanyszerelők, közülük a legjobbak min­denképp, igyekszenek meg­teremteni saját szerszámkész­letüket, óvják, kímélik azt. Könnyű belátni, hogy „nagy­ban” sem lehet ez másképp, vagyis a gyáraknak szük­ségképpen ki kell alakítaniök a jó, hibátlan és a feladatok­hoz pontosan illeszkedő „szerszámkészletet”. Mennél kevésbé illeszke­dik egy-egy gyár eszköztára — a gépek, készülékek, spe­ciális és univerzális beren­dezések parkja — a felada­tokhoz, annál bizonyosabb, hogy a vállalat csak nagy erőf eszítésekkel, pénzt, ener­giát pazarolva lesz képes ele­get tenni kötelezettségeinek. Rengeteg a gép, mert az emberek nem szívesen vál­lalnak második, harmadik műszakot, tehát a rendelke­zésre álló munkaerő nagyobb részét az első műszakban kell foglalkoztatni és ehhez sok berendezés kell. Így a képlet, végletesen fogalmaz­va: vagy három gép, három embernek — egy műszak­ban, vagy egy gép, három embernek, három műszak­ban. A hazai iparban jelen­leg az első változat a jel­lemzőbb. No, de annyi drága, nagy teljesítményű gépet, mint amennyire ebben a helyzet­ben szükség lenne, mégsem vehetnek a vállalatok. Nincs rá elég pénz, tehát az ol­csóbb gépek iránt nagyobb a vállalatok igénye (üzem­ben tartva a régi, elavult gépeket is) — ezért a gép­park teljesítőképessége, ál­lapota, műszaki színvonala nem kielégítő. A selejt egy része is abból adódik tehát, hogy nem egy helyen kor­szerűtlen gépeken igyekez­nék korszerű termékeket gyártani. Számos jelenség, amelyet csak a szervezetlenségnek;, fegyelmezetlenségnek, ér­dektelenségnek tulajdonítunk (kihasználatlan kapacitás, se­lejt, korszerűtlen termék), valójában nagy részben a feladatokhoz már nem illő vállalati „szerszámkészletből” adódnak. Egyik napról a másikra nem lehet minde­nütt teljesen felújítani a technikát. Ennek anyagi és időbeni korlátái vannak. Ha azonban tudjuk, hogy a fel­adatok és a rendelkezésre álló eszközpark között az összhang nem teljes, tehát, ha erre szüntelenül, s az eddigieknél jobban odafigyel­nek és eszerint cselekszenek, akkor néhány év alatt szá­mottevően javulhat a hely­zet. Néhány jelenség arra utal, hogy az ágazatok, vállalatok figyelme kezd erre a teen­dőre összpontosulni. Bizo­nyítja ezt például a kohó- és gépipar technológiai re­konstrukciós terve. A kor­szerűsítési gyorsuló tempóját jelzi az is, hogy a Magyar Nemzeti Bankhoz az expor­tot bővítő kedvezményes hi­telkeret igénybevételéért be­nyújtott vállalati fejlesztési pályázatok között túlsúlyba kerültek a tervezett gépi be­ruházások. Az eddig elfoga­dott pályázatok 22—24 milli­árd forintot kötnek le a tel­jes hitelkeretből. Ennek az összegnek mintegy 70 száza­lékát gépbeszerzésre tervezik a vállalatok. *«*”» folyamat kezdetét jelzi, hiszen eddig az ipari beruházások 40—50 százaléka építési beruházás volt. Márpedig csupán új gyárépületekkel csak lassan igazodhat a vállalatok esz­köztára a mai követelmé­nyekhez. A régi épületek többsége viszont — esetleg némi átalakítással — alkal­mas arra, hogy az új tech­nikát is befogadja, feltéve, ha az öreg gépeket „nyug­díjba” küldik. G. F. II vendéglátás mérlege Több étel és ital fogy Megyénk lakossága az idén többet költött ételre és ital­ra, mint tavaly. Ez derül ki a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnak az elmúlt hét hónapról készített összesítő­jéből. A vállalat teljes for­galma mintegy 16 millió fo­rinttal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában volt. Az ételfogyasztás 15, az elő­fizetéses étkezés forgalma pedig 30 százalékkal növeke­dett. Megyénkben jelenleg 42 ezer személy veszi igény­be a vállalat közétkeztetését. A vendéglátósok fagylaltból eddig* 4 millió 400 ezer, cuk­rászsüteményből pedig 12 millió, forint értékű mennyi­séget adtak el. A szeszmen­tes üdítőitalok forgalma 23 százalékkal1, a söré pedig — meghaladva az országos át­lagot — 14 százalékkal emel­kedett. A vállalat nyeresége eddig 2 millió forinttal több a tavalyinál. Az újonnan nyitott egysé­gek közül kedvelt Szolnokon a Kék-Fehér vendéglő és az Evezőscsárda. Különösen az ételfogyasztás növekedett nagy mértékben. Az önki- szolgálóvá átalakított Nap­fény vendéglő forgalma megduplázódott. A második félév legfonto­sabb feladatai között szere­pel a gyermekétkeztetés to­vábbi fejlesztése. Tiszafüre­den jelenleg kétszázhetven, Szolnokon hatszáz gyereknek biztosítanak majd étkezést. Az évvégére átalakítják a Centrum jelenlegi pavilonját, amelyben ezer személyre főznek, s ezzel sokat enyhí­tenek a közétkeztetési gondo­kon. Folytatják az egységek korszerűsítését és rekon­strukcióját. Tiszafüreden a Vadász, Mezőtúron a Napsu­gár vendéglőt és a Vadkacsa falatozót, Törökszentmikló- son a Rózsa eszpresszót újít­ják fel. A nagy verseny előtt Ifjúgárdisták között a táborban Sályi László húsipari szakmunkás, Csontos Erzsébet diáklány és Lencse István gépkezelő bukó alakra lő Hétfő, kedd, szerda, csü­törtök ... Nap, nap után. Az Ifjú Gárda akár az óramű: reggel hatkor ébresztő, reg­geli, fél nyolc körül három csoportban edzésre mennek. A lövészraj a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán váltott fegyverekkel gyako­rol négy órahosszán át: fe­jenként 150—200 lövés. Az úszóraj valamelyik uszodát rohamozza meg: két órán keresztül próbálják lefaragni a másodperceket. Uugyanak- kor a fegyveres váltófutók a tiszaligeti KISZ-táborban bukó alakra lőnek légpuská­A Volán Vállalat gyors- és gépírója, Kiss Ilona elmerülten figyel a sztereó fejhallgatóból érkező tudnivalókra val tíz méterről. Augusztus 2-án, a felkészülési tábor el­ső napján még alig tudtak célba találni, most már so­kan tízből tízszer találnak. Ezután az úszók lőnek, kézi­gránátot dobnak célba, a fu­tók pedig négyszáz méteres akadályokkal tűzdelt pályán futnak fegyverrel. Időre. Rövid pihenő, ebéd. Egye­dülálló programmal folyta­tódik az országos Ifjú Gárda szemlére való felkészülés. Az oktatósátorban ül a 30 gár­dista, fülükön sztereo fej­hallgató, s másfél órán ke­resztül minden szükséges is­meretanyagot átismételhet­nek például a KISZ-ről, kül­politikáról, polgári védelem­ről... Ezeket a lexikális ismere­teket minden gárdistának fújnia kell, ha álmából köl­tik is. Több százezer forint értékű eszközök segítik a felkészülést, olyanok, hogy bármelyik középiskola nyel­vi laboratóriuma megirigyel­hetné. Utána menetelés, me­netdalok, azaz alaki foglal­kozás. Majd konzultációk kü­lönféle tárnákról, meghívott előadókkal. A kétórás prog­ram után már várja a fiúkat és lányokat a vacsora. Ott- jártunkkor éppen oda mene­teltek. És hétfőn, kedden, szerdán ... egészen augusztus 13-ig, a felkészülési tábor befejezéséig. Utána 14-én Ka­posváron, majd Balatonfeny- vesen és Zánkán versenyez­nek az ország legjobb gár­distáival; alkotmányunk ün­nepén pedig díszőrséget áll­nak a Parlament előtt. De addig még keményen dolgoznak: futnak, úsznak, menetelnek, tanulnak. Nagy felelősség hajtja őket: a ta­valyi országos szemlén elsők voltak. S ez nagy teher is. Nem szeretnék alább adni... K. L. — T. K. L. Kora reggeltől késő délutánig hajladoznak a paprikasorok között. Arcukat piros-barnára égeti a Nap, kezüket érdesre cserzi a föld. Tarka kendőikben, színes nyári ruháikban olyanok, mint a virágok. Asszonyok a földeken Az abádszalóki Lenin Ter­melőszövetkezetben a mint­egy ezer dolgozó tag közül a nők körülbelül háromszázan vannak. Többségük a zöld­ségtermesztésben dolgozik. Komáromi Kálmán szak­ágvezető így jellemezte őket: „Itt a nők munkájára lehet alapozni. Ez a zöldségtermő terület, a szőlő, a gyümöl­csös nem létezhetne, ha az asszonyok nem dolgozná­nak”. A szárítóüzemben tizenhá­rom nő három műszakban váltja egymást. Maguk kér­ték, hogy így legyen. Koráb­ban két műszak volt, akkor kevesebben tizenkétóráztak. „Nagyon hosszú egy nőnek a tizenkét órai munka, külö­nösen, ha otthon is helyt kell állnia. Volt egy kis vita emi­att. Most ahogy van, így jó!” Sok nő dolgozik a szövet­kezet irodáiban is, az ügyvi­telben szintén nélkülözhetet­lenek. A fizikai munkásnők kö­zül mindössze öt a szakmun­kás — gyümölcstermesztő kertészek —, egy asszony tej- kezelői szakképesítéssel ren­delkezik. A többi? Betanított munkás, gyalogmuhkás — ki hogyan nevezi őket. Szakmunkásképző tanfolyam Sáfár Gyuláné a szövetke­zet mőbizottságának elnöke. Hivatali beosztása: személy­zeti előadó. — Munkámból következően is jobban megismerhetem az egyes emberek, köztük a nők helyzetét. — Mi az oka annak, hogy olyan kevés nőnek van szak- képzettsége? — Csak az szerezhet szak­munkás végzettséget, akinek megvan a nyolc osztálya. Sajnos, nálunk a harminc év feletti nők 80 százaléka nem végezte el az általános isko­lát. És a legtöbb nő 40 év körül van. Igaz, bizonyos ko­ron túl el lehet tekinteni az általános iskolai végzettség megszerzésétől, viszont idő­sebb korban már nehezebben vállalkoznak a nők arra, hogy tanuljanak. — Mi ennek az oka? — Az az igazság, hogy a falusi asszony még ma is na­gyon sokat dolgozik: a napi munka mellett nemcsak a háztartás, a család ellátása a gondja. Rá vár a háztáji, a jószágok ellátása, a kert. A fáradt ember nehezen ül be iskolapadba. — Viszont egy szakmun­kásnak csak magasabb a ke­resete. — Nem. Itt ha szakmunkás is lesz, csak annyit keres, mint a másik munkás a ker­tészetben vagy a gyümöl­csösben, Meg is mondták az asszonyok: ugyanazt csinálja a szakmunkás is itt. mint a többi, akinek nincs papírja. Csak azért kapjon több pénzt, mert papírja van arról, hogy tanult?! — Ezt ön is tudja, hogy nem így van. Az ember nem a papírért tanul, hanem, hogy tudást szerezzen. — Tudja milyen nehéz ezt megmagyarázni? Most szám­ba vettük, kik azok, akikre úgy is számíthatunk, mint betam'toítt munkások, szak­munkások. Az idén megszer­vezzük az általános iskola 7—8. osztályát, jövőre pedig ugyanazoknak a szakmun­kásképző tanfolyamot. Re­méljük, legalább huszonöt asszonyt sikerül rávennünk, hogy tanuljon. Kereset és beosztás A nők bérezése a norma előírásai szerint történik. Felelősségteljesebb beosztás, több pénz. Csak ehhez meg­felelő iskolai végzettség is kell. Mindezek híján ebben a tsz-ben a nők keresete az átlag alatt van. Az alacsony iskolázottsági szint rányomja bélyegét a nők egyéb helyze­tére is: a termelésben mun­kacsapatvezető kivételével nincs nő. „Nem is nagyon ke­rül szóba, hogy legyen” — mondja Sáfáraié. „Aki egye­temet végzett, s idejött dol­gozni, férjhez megy, gyére­ket szül, már nem tudja vál­lalni, hogy hajnaltól napestig a határt járja motoron, vaev kerékpáron. Belefárad és más beosztást kér magának. Emi­att már többen kerültek be az irodákba dolgozni, keve­sebb pénzért”. Nem mondja ki senki, de érződik; előítélet is van még a női vezetőkkel szemben. Egyébként hogyan lehetne, hogy a tsz huszonegy veze­tőségi tagja között csak négy nő van? — Szemléletváltozás? — Azért ma már más a helyzet, mint volt, — állítja Sáfárné. — Most már nem kell a nők érdekében annyit hadakozni. Mert volt ám olyan idő is, amikor a ter­melőszövetkezetben csak a férfit ismerték el családfenn­tartónak, amkior a nő keve­sebb háztájit kapott. Ez már mind a múlté. A tagsági kö­vetelmény ma már differen­ciáltan van megállapítva. Igaz, a kisgyerekeseknek ígv is nehéz a minimális 110 na­pot ledolgozni. Ebédidő! Megérkezett az autón a friss meleg étel az asszonyokhoz. A kis1 piros meg fehér tálkákat, lábaso­kat lerakják az ebédhordó edény köré, aztán testvérie­sen kimérik az ételt: krump­lileves meg tarhonyáshús a menü. — Ez jó, ez a meleg étel, mert a kapa kihúzza az em­berből a reggelit. Az a baj, hogy nem sokáig lesz főtt éttel, ősszel már nem főznek, pedig akkor is jó lenne, — mondja Pokorádiné. — Hány órát dolgoznak egy nap? — Nyolcat. Fél hétre jön értünk a teherautó vagy a vontató, este hét körül érünk haza. Két óra kell, amíg ki­érünk, meg vissza. Amikor kezdik a rádióban a tornát, akkor indulunk... Torná­zunk mi eleget... Minden­nap reggel négykor kelek, hogy ellássam a jószágot, a családot... — sorolják egy­más szavába vágva. Segítség a szövetkezettől Bakó Lajosné munkacsaoa- ta tíz lépésnyire Pökorádiiné- éktől ebédel. Ugyanúgy az árokparton, a teherautók ár­nyékában. Dányi Sándorné hideget eszik: „Csirkét rán­tottam, ez megmaradt. Jó qz ebédre”. Dányiné tizenhét éve dolgozik a szövetkezet­ben. — Egyedül maradtam négy gyerekkel. * Mindig nehéz munkán voltam, megmond­hatja bárki. Most fönt jártam az irodán, állandó munkát kértem. Csák sok ám egy magányos asszonynak az öt hónap kiesés, amikor nincs a kertészetben munka. — Hány napot dolgoznak egy évben? — Százhuszopötöt... száz­ötvenet ... Az a baj, hogy amikor eső van. akkor nem keresünk egy fillért sem. — És ha nincs? — Akkor? Ha jobban megy a munka, többet, ha nem, ke­vesebbet. Ha otthon hajnali nagymosást csináltunk, ak­kor nehezebben mozdul a kapa... Azért 100 forint kö­rül megvan naponta. Ebből levonják az SZTK-t, a ház­táji művelést, meg 10 száza­lékot, amit zárszámadáskor kapunk meg, a többit kifize­tik. — Jól jön ez a pénz. Meg­dolgozunk érte. Dányiné hozzáteszi: — Ha a tsz föl nem karol, nem tu­dom, hogy nevelem föl a gye­rekeimet. Nem kaptam én se­honnét se segítséget csak a szövetkezettől. — Kérdezem az asszonyo­kat. — Gondoltak-e arra, hogy tanuljanak? Szakmun­kások legyenek? Csend a válasz. Aztán meg­szólal egyikük, a legbeszéde­sebb. — Dolgozunk jni any- nyit, hogy ettől többet már nem kívánhat senki. Tanul­ni? Kinek van ezekután ked­ve? )ó intezkedesek Iratok bizonyítják: mind az üzemi pártbizottság, mind a tsz vezetősége rendszeresen foglalkozik ülésein a nők helyzetével. Számtalan jó in­tézkedést hoztak már érde­kükben : minden kerületben van büfé, ahol reggelizhet­nek. A munkába és munká­ból való szállításuk igazodik az óvoda nyitvatartásához. A gyereküket egyedül nevelők, a nagycsaládosok minden év­ben 800—1000 forint segélyt kapnak. A nőnapi ünnepsé­gek rendszeresek — a „gye­sen” lévőket is látogatják, névadóünnepségeket rendez a szövetkezet. — Most azon gondolko­dunk, hogy kismama-találko­zót szervezünk. Elbeszélget­nénk a fiatalasszonyokkal. A szíves, baráti szónál többet aligha tehetünk, mert a szo­ciális alapunk eléggé túlter­helt. Sok az idős ember ná­lunk, akik már nem tudnak dolgozni, és rájuk gondolni kell anyagiakkal is. De árról is beszélni szeretnénk a kis­mamákkal, hogy nem lenne-e kedvük addig, amíg gyer­mekgondozásin vannak, ta­nulni egy kicsit. Mert a jövő csakis a művelt embereké. * * * Az abádszalóki Lenin Tsz- ben — megyénk jóhírű gaz­dasága ez — a sok jó hatá­rozat, intézkedés ellenére is sok még a tennivaló a nők­ért. Mindenekelőtt megvál­toztatni nézetüket, hogy vál­lalják egy bizonyos időre is a terhet, ami a tanulással jár. Nem a „papír” miatt. Hanem mert a tudás, és csakis a tu­dás az, ami változást idézhet elő helyzetükben. Mi lehet ehhez a módszer? Az anyagi ösztönzés éppúgy, mint a fo­kozottabb erkölcsi megbe­csülés. Meg annak bebizo­nyítása: nemcsak a kezükre, erejükre van szükség a gaz­daságnak, hanem a fejükre is. Varga Viktória

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents