Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-07 / 186. szám
1976. augusztus 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két „forda” közt brigádgyűlés Aki rendszeresen utazik egy-egy útvonalon, előbb- utóbb valamiféle rendszeresség részese lesz. Megfigyelheti, hogy útitársa közül ki meddig megy, ki érkezik az utolsó pillanatban, esetleg melyik a kedvenc helye a húszon. Épp így válik ismerőssé az autóbúsz vezetője, kalauza is. Sokszor már a vezetési stílusáról megismeri a törzsutas a„sofőrt”. Merész kanyar, megállás döccenéssel: akkor az a magas, fekete, fiatalember ül a volánnál... Precíz fordulat, sima megállás: igen, most a csendes-derűs, középkorú vezető a „pilóta”... Szolnokra — az új autóbuszpályaudvarra érkezve még egy bólintás, ki-ki megy a dolga után. Ha pár percet időzik valaki még a végállomáson, akkor láthatja, hogy a Rákóczifalva—Szolnok és a Martfű—Szolnok útvonalon közlekedő autóbuszok vezetői, kalauzai keresnek egy csendesebb zugot másnaponként, és két út között brigádgyűlést tartanak. A VOLÄN Tröszt 7-es, szolnoki vállalatának személyforgalmi üzemében tizennyolc szocialista brigád dolgozik, köztük a II. Rákóczi Ferenc komplex szocialista brigád. Jelenleg kilenc gépkocsivezető, két kalauz és öt „adminisztratív állományú” — forgalomtevő, elszámoltató — tagból áll a kollektíva. Jelenleg, mert... — Két évvel ezelőtt még harminchatan voltunk — •mondja Major János brigádvezető, aki négy társával a szabad napjából áldozott fel pár órát, hogy sor kerülhessen erre a beszélgetésre. Szolgálatban nincs erre mód, rövid az idő két „forda” — egy-egy menetrendszerinti út között. A brigádvezető folytatja: — Tizenhat éve, hogy megalakult a brigád. Azt követően akadt olyan időszak, hogy negyvenen is voltunk. Jól ment a munka, de ésszerűbb volt a két évvel ezelőtti „szétválás”, három kollektíva is kitelt az egyből. Kilencen dolgozunk a mai brigádban az akkori alapító tagokból, mindany- nyian 18—20 éve ennél a vállalatnál, sőt Terenyei Béla bácsi, aki jövőre megy nyugdíjba, már 24 éves törzsgárdatagsággal rendelkezik, és az itt ülő Tarjányi András is. — Ugye, folytathatom? ... A brigádról, a másfél évtizedről lenne sok mondandóm. Mi mindannyian abból indulunk ki, amikor a mai brigádéletről, a tervekről beszélünk, hogy most érdemes! Mi még láttuk, szenvedtük a régi körülmények, a mostoha viszonyok következményeit. Hem is kell olyan messzire menni, hogy példát hozzunk, tíz éve még két széket toltunk össze, azon aludtunk, reggel egy vödör víz volt a „fürdőszoba”, gumicsizma nélkül nem lehetett ősszel, tavasszal megközelíteni a pihenőt. Ma? Joggal büszkélkedhetünk az ötös — központi — telepre, az új pályaudvarra, ahol akár óránként is zuhanyozhatunk, a pihenőre, ahol igazán szép. kulturált környezetben ülhetünk le. No, ez a tegnap és a ma közti különbség, nem is említve a tegnapelőttöt, az 50-es évek kezdetét, a „fakaruszos” szállítást... Ami közte volt; az már a mi brigádunk története is. A vállalat vezetői nemcsak a körülmények javítására, hanem a brigádmozgalom fejlődésére is nagy figyelmet fordítottak. Érdemes kezdeményezni, vállalni, mert támogatnak, értékelik. így volt ez a társadalmi munkáknál is, főleg tavaly, a Rákóczifalván kezdett forgalmi telep építésénél is. A 2 millió 700 ezer forintba kerülő létesítményből másfél, kétmilliós értéket a brigádok társadalmi munkásokként Vállaltak — az üzem 18 kollektívája, no és a taxisok 3 brigádja. Eddig 2 ezer köbméter földet vittünk ki, egyengettünk csak mi, de a többiek is derekasan végzik a munkát. — Aztán a tanulás ... Büszkék vagyunk azokra, akik közülünk kerültek magasabb beosztásba, hiszen nekünk is közünk van a sikerükhöz. Csiga Sándorné még velünk dolgozott, mikor végezte a gimnáziumot, mindig a legjobb munkaidőbeosztást okoskodtuk ki neki, izgultunk a vizsgáján. Ma már irányító. De itt van Szabó Feri is ... Ő a mi védencünk. Annyi bejegyzés volt a munkakönyvébe, mikor idekerült, hogy alig fért... A negyedik évét zárja köztünk az idén ... négy év, ez már siker, hogy itt maradt. Kalauz. No, mondd, Feri! így igaz-e? A kérdezett fiatalember buzgón bólint, és azt is elárulja, hogy tanulni is küldik .. . Szeptembertől gimnáziumba jár ... Nehéz' lesz, meg sok is az anyag . .. Mire Major János, Tarjányi András, Csontos Máté és a forgalomirányítás főnöke, Dubcsák István is: — Ne hidd, kell az, ha másnak megy, neked is, kibírod . . . Te gyerek, már megbeszéltük! Vállaltad és kész. A többi a mi gondunk ... Csontos Máté brigádvezetőhelyettes, gépkocsivezető, a kalauzok munkakörülményeiről, az utánpótlás hiányáról beszél. ■ — A régi csuklós buszokon nem leányálom dolgozni egyik évszakban sem. Rosszak, elnyűttek. A hideg, a hőség,- az eső, a szél szinte védelem nélkül árad rájuk egyelőre. A falvak kiképzett kalauzai — érthetően — egy idő után jobb munkahely után néznek, maradnak kalauznak, de nem itt. A fizetéssel is baj van. Nem keresnek jól a jegykezelők, annak ellenére, hogy ők is 24 óráznak, ünnepnap, vasárnap szolgálatban vannak. Azonkívül az utasokkal közvetlen kapcsolatban állnak, ami sok ecetben azt is jelenti, hogy — főleg a nők — vélt sérelmek, csipkelődések „középpontjai”. Mert az utas sem angyal. Esetenként igazságtalan, durva is. ‘Nem kellemes elviselni a megjegyzéseket, főleg, ha teljesen vétlen a kalauz. — Ehhez nekünk is lenne megjegyzésünk. — szól közbe Major János és Tarjányi András közösen. — Az ember, mondjuk, tíz esetben megértő, segíteni kész — megáll olyan helyeken is, ahol nincs megálló, mert kisgyerekkel utazik valaki, kinn zuhog, vagy száguldó alakot vesz észre száz méterre — de egyszer kerülje el a figyelmét az, hogy még valaki integet messziről, már megkapjuk, hogy „embertelen, szemtelen ...” írnak az újságba, jelentik a központba. Mégis, ennek ellenére azt mondjuk, hogy lehet szeretni — csak szeretni ezt a szakmát. Ha hallaná, hogy éjjel, mikor a Tisza-kanyar- ban a víz visszaveri a busz zúgását, mikor békés minden, az utasok álmosan, biztonságban ülnek mögöttünk, s mi csak megyünk, megyünk . . . hogy az milyen érzés? Legszívesebben kinyitnám az ablakot, s ugornék. még a pihenő napomon is. és mennék . . . húsz év után. száz, kétszáz kilométer után ... A forgalomirányító főnök, Dubcsák István aktív résztvevője a beszélgetésnek. — Nagy segítség nekünk a brigádmozgalom. Az üzemanyag-takarékosságban, a közúti fegyelem betartásában, de egyéb, napi gondként jelentkező feladatokban is mindig számíthatunk rájuk. Sok példát sorolhatnék még, amire most nem volt idő. s amiért már ez a brigád is háromszor elnyerte a vállalat kiváló brigádja, egyszer pedig a szakma kiváló brigádja címet. T. Szűcs E. Olimpikonok kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegnap délelőtt a Parlament kupolatermében fogadást adott a Montrealban szerepelt magyar olimpiai küldöttség tiszteletére. A díszelnökségben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, dr. Maróthy László, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Borbándi János, a Minisztertanács, elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára é$ dr. Beckl Sándor államtitkár, az OTSH elnöke. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke mondott üdvözlő beszédet. — Olimpiai csapatunk legjobbjait üdvözöljük. Azokat, akik a XXI. nyári olimpián kiemelkedő eredményekkel öregbítették sportéletünk nemzetközi jó hírnevét. — Nagyszerű napok vannak önök mögött élményben és teljesítményben egyaránt. Amihez hozzáfűzhetem: kiérdemelték népünk és társadalmunk, közvéleményünk elismerését. — Az olimpiai versenyek az ország szemeláttára zajlottak. Mindenki akit csak érdekelt, nemcsak élvezője lehetett a játékoknak, hanem bírája is. — Noha szinte minden eddigi olimpia alkalmából elmondták, hogy méretében és színvonalában kimagasló versengés zajlott, a mostani olimpiára is érvényes ez a megállapítás. Az olimpiai aranyérmet most igazán nem adták ingyen! A dobogó minden helyéért keményen meg kellett küzdeni. A rekordok sokszor nemcsak lé- legzetelállítóak, hanem szinte a képzeletet is felülmú- lóak voltak. . — Montrealban a szinte végtelenre táguló mérték- egységek közé határozottan bevonultak az árnyalatnyi különbségek: a legjobbakat és a nyomukban haladókat majdnemhogy patikamérleg érzékenységű műszerekkel lehetett csak elkülöníteni egymástól. — Ezért mondhatom tiszta szívből: örülünk, hogy az olimpiai magyar csapat, küldöttségünk sokat tett az olimpiai eszmék beteljesüléséért: ihogy önök — erejük és képességük javát adva — járultak hozzá a népek kö- . zötti barátság, a nemzetek közötti együttműködés, más szóval — a béke gondolatának elmélyítéséhez, örülünk annak, hogy az olimpiai iá- tékok értelmében és céljának megfelelően képviselték magyar népünket, szocialista hazánkat. — Montrealban kialudt az olimpiai láng. De már az olimpiai stadion „képernyőjén” és hangszóróján a következő olimpia színhelye: Moszkva szólította a barátság és a béke leendő sport- nagyköveteit. Itt és most helyénvaló -a mondás: a babérokon nem szabad megpihenni. Erőt kell gyűjteniük — önöknek és az újaknak — Moszkvára! Érdemeik azonban kötelességet is rónak valamennyiükre. — Érméik akkor csillognak igazán fényesen, ha eredményeik az ifjúság millióiban sokszorozódnak meg. Ha például az új nemzedék testnevelését és tömegméretű sportolását segíti. Az önök eredményei megannvi egyéni dicsőség, de egy pillanatra se feledkezzenek meg róla, hogy nagvszerű példamutatásuk milliókat lelkesít, és a milliókban leli értelmét. — Most, amikor átnyújtom öaöknek nagyszerű teljesítményükért a megtisztelő kitüntetéseket, élve a lehetőséggel, őszinte elismeréssel és tisztelettel gratulálok valamennyiüknek pártunk Központi . Bizottsága, a Magyar' Népköztársaság Elnöki Tanácsa — és a magam — .nevében. — Azt kívánom valamennyiüknek — érmet szerző sportolóknak és sportvezetőknek — hasznosítsák Montreal tanulságait, megújuló erővel szerezzenek újabb és újabb dicsőséget a rájuk váró küzdelmekben. A magyar sport dicsőségére és önmaguk örömére! Ezután Losonczi Pál és Borbándi János a XXI. nyári játékokon elért eredményeik, valamint a sportolók felkészítésében kifejtett tevékenységük elismeréséül kitüntetéseket adott át. A munka érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta: Bordán Dezső, a magyar tornászválogatott vezető edzője, Gyarmati Dezső, a vízilabda válogatott szakvezetője, Magyar Zoltán tornász, Németh Miklós atléta, Schwarczen- berger Ildikó vívó, Szőcs Bertalan vívóedző és Vígh László tornász edző. A munka érdemrend ezüst fokozatát kilenc, bronz fokozatát pedig négy versenyző és edző kapta meg. A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany, ezüst és bronz fokozatával összesen ötvennyolc sportolót és edzőt tüntettek ki. A sportolók nevében Németh Miklós gerelyhajító olimpiai bajnok mondott köszönetét a felkészüléshez nyújtott támogatásért, az olimpiai szerepléshez megkapott lehetőségekért és tett fogadalmat valamennyi Montrealban járt magyar versenyző nevében még fokozottabb. lelkesebb munkára, újabb dicsőségek, elismerések szerzésére. (MTI) Huzavona a zsinórpadlás körül Egy hónap késéssel kezdődött a munka Több mint egy hónapja véget ért az évad, zavartalanul megkezdődhetett volna a felújítás a szolnoki Szigligeti Színházban. Ugyanis a színpad zsinórpadlása életveszélyessé vált, újabb tíz hónapot már nem bir ki. A felújítási munkák első számú kivitelezője az Egyesített Építő- és Szakipari Szövetkezet, a társkivitelezők 5 Tempó szövetkezet és a Szok nok megyei Tanács Vasipari Vállalata, a bonyolító pedig a Beruházási Vállalat. Valamennyi vállalkozót június 8- ra egyeztető tárgyalásra hívtak, ahol ismertették a rájuk váró feladatokat. Akkor mindenki beleegyezett mindem be. A zsinórpadlás felújítási munkálatait július 6-án kellett volna megkezdeni. Ehelyett augusztus 3-án vonult fel az első számú kivitelező nyolcszemélyes brigádja. A két hónapig tartó munkát így alig négy hét alatt be kellene fejezni, hiszen augusztus 27-éin délelőtt társulati ülést tartanának, délután pedig már próbálnának a színészek. Sürget az idő, veszélyben az évadkezdés. Az érdekeltek tegnap a Barátság klubban ismét találkoztak, hogy egyeztessék a határidőket. Az Egyesített Építő- és Szakipari Szövetkezet képviselője arra hivatkozott, hogy azért kezdték egy hónap .ywo. Autószerviz Jászberényben A jásiberényi Műszeripari Szövetkezet autószervizében Jovanov Sándor Skoda S-100-as gépkocsi motorjának bemérését és beszabályozását végzi (N. Zs.) „csúszással” a munkát, mert a tervező vállalat két hónap késéssel szállította a kiviteli terveket. Panaszkodott még csavar hiányra is — közben ez már megoldódott. Ahhoz, hogy a másik két kivitelező munkához láthasson, a szövetkezetnek legkésőbb jövő hét csütörtökre el kell készítenie a szereléshez szükséges állványokat. Képviselője erre konkrét ígéretet nem tett. A Tempó szövetkezetnek négy hónapja marad a tartó- gerendák helyének kivésésére, vakolásra és betonozásra. A Vasipari Vállalat az egy hónapra tervezett technológiai szerelési munkáját tíz nap alatt kénytelen befejezni. Természetesen ez akkor sikerül, ha húsz ember dolgozik két műszakban. Erre a vállalat képviselője nem tudott megnyugtató ígéretet tenni. A megbeszélés tulajdonképpen eredménytelenül ért véget, hiszen egyik vállalkozó sem ígérte biztosra munkája befejezésének határidejét. Pedig minden percet ki kell használni, hiszen nemsokára itt az évadkezdés. A megbeszélés hangulatára általában a felelősök megkeresése — legalábbis ennek kísérlete — volt a jellemző. Természetesen nem ártana kideríteni, hogy eredetileg kin, vagy .kiken múlik, ha késik a befejezés. Egy valami nem érthető! Miért kellett ahhoz a városi népfrontbi- zottiságnak közbelépni, hogy a vállalkozók leüljenek és egyeztessék a pontos határidőket?! — sze —
