Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-05 / 184. szám

1976. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Összefogással □ kéthónapos aszály ron­tását. nehéz próbaté­telét mindannyian lát­juk, akik a 'határban, az otthoni kiskertben, a pia­cokon átéltük az esővárás szorongásait. A féltés moz­dul meg mindannyiunkban foglalkozásunktól, munka­helyünktől függetlenül, s a; cselekvés akarata: mit te­hetnénk, hogy csökkents ük a károkat? Helyénvaló a kér­dés akkor is. ha nap mint nap arról értesülünk, hogy a mezőgazdasági termelés irá­nyító üzemi, tanácsi és mi­nisztériumi szinten rendkí­vüli intézkedések sorával igyekeznek legalább részben helyrehozni, amit az időjá­rás elrontott. Helyénvaló, hiszen mind­nyájunk közös ügye-dolga együtt föllépni a közös ve­szély ellen, ami a biztonsá­gos élelmiszerellátást fenye­geti. Ezt hangsúlyozta a párt központi Bizottságának legutóbbi üléséről kiadott közlemény, amikor kimond­ja: „A várható terméskiesés csökkentésére az állami gazdaságokban, a termelő- szövetkezetekben tehetik a legtöbbet, de a nehézségek leküzdésében széles körű társadalmi összefogás is szükséges ...” „A szakérte­lemmel párosuló helytállás, társadalmunk széles körű összefogása lehetővé teszi az aszály által előidézett (károk számottevő csökkentését”. Az összefogás napjainkban magasabb ' szinten valósul meg,' mint régebben, akár néhány évtzieddel ezelőtt. Azóta, mint tudjuk, sokmin­den történt. Hazánkban két és félszeresére nőtt az ipar­ban, a közlekedésben, a ke­reskedelemben foglalkozta­tottak száma, miközbeh fele­annyian dolgoznak a mező- gazdaságban, mint koráb­ban. A kevesebb munkáske­zet azonban javuló anyagi- műszaki ellátottság és szer­vezettség pótolja. Az össze­fogás tehát nem azt jelenti, hogy mindenkit, aki él és mozog a határba irányítunk. Hanem elsősorban és főként azt, hogy mindenki a maga munkaterületén igyekszik tenni és tesz is a megter­mett érték betakarításáért. A mezőgazdaság ezer szállal kötődik a népgazda­ság valamennyi más ágaza­tához. Több ez, mint egy­másrautaltság: közös felelős­ség. Felelősség azért, hogy alkatrészhiány miatt a gépek ne álljanak. Hány iparágnak kell összefogni ennek érde­kében? Felelősség a zökke­nőmentes szállításért. - Hány százezer vasutas, gépkocsi- vezető, szállítómunkás jó munkáján múlik a tényleges eredmény? A fogyasztó asz­talára tenni mindezt, ami megtermett, ne menjen egy csepp se veszendőbe. Ehhez is mennyi, a korábbinál sok­kal nagyobb rugalmasság, frisseség, hasznos aktivitás szükséges a felvásárló appa­rátus részéről! Így folytathatnánk a sort, bizony alig akadna valaki is, aki kimaradna belőle. És külön szólhatnánk az or­szág lakosságának csaknem negyedrészét kitevő kiskert­tulajdonosokról. Ha valaha szükség volt, most aztán igazán szükség van rá, hogy a legkisebb földdarabnak is hasznát vegyük, ha nem si­került az első, legalább a másodvetés révén. Tételes előírások is segítik ezt a célkitűzésit, olyanok, mint amelyek például a vetőmag- ellátásra, a fokozott ösztön­zésre vonatkoznak. A na­gyobb szorgalmat azonban nem lehet előírni, azt ne­künk kell tudatosítani ma­gunkban, saját érdekünkben, de nemcsak amiatt. api szóhasználatunkban újabban egyre nagyobb rangot vív ki magának a helyi összefogás fo­galma. Megtanultuk becsül­ni, tudunk építeni arra a roppant energiára, amit ez a fogalom hordoz. Látjuk, mert lehetetlen nem látni ennek sikereit az ország va­lamennyi településén. Na­gyon valószínű, hogy a kö­rülmények parancsára az el­következő hetekben, hóna­pokban ennek az energiá­nak tetemes hányada az élelmiszertermelés és beta- korítás, valamint a helyi el­látás okos és találékony megszervezése terén kama­tozik majd. Kenyerünk már megter­mett. Legyen meg a hozzá­való is. A jelek azt mutat­ják, ennek lehetősége adott. Ha összefogunk. Kihelyezett tanácsi vb-iilés a Volánnál (Folytatás az 1. oldalról) Kerekes Ferenc igazgató ve­zetésével győződhettek meg a menetirányítás szervezett­ségéről, s a műszaki részle­gek — a javító, szerelő és diagnosztikai műhelyek — példás rendjéről, tisztaságá­ról, s az üzem területének ízléses, esztétikus kialakítá­sáról. A vendégek megtekin­tették az orvosi rendelőt is. Az üzemlátogatást követő tanácskozáson a végrehajtó bizottság tagjai egyértelmű elismeréssel szóltak a Volán­központban látottakról, s az igazgató jelentéséből megis­mert eredményekről, melyek jól tükrözik a dolgozókról való gondoskodást. Az országban az egyetlen Volán vállalat a szolnoki, amelynél önálló szervezés­ben épülnek társasházak, s a közeljövőben a szolnoki Volán-ház után Jászberény­ben, Karcagon, illetve ugyan­csak Szolnokon költözhetnek majd a dolgozók a vállalat támogatásával épített laká­sokba. Amikor az új telepet és székházat átadták, orvosi rendelőt is nyitottak a dol­gozók részére napi kétórás rendeléssel. Ez azonban szűknek és a rendelési óra­szám kevésnek bizonyult, s most az egészségügyi osztály biztosított három óra rende­lési időt. így lehetővé válik, hogy a dolgozóknak oly fon­tos gépjárművezetői alkal­massági , vizsgálatokat itt végezzék. A vb-ülés határo­zatban utasította viszont a vállalatot, hogy új, nagyobb rendelőt biztosítson az üzem­orvosi szolgálatnak. A vállalat szállítási tevé­kenységét elemezve többek közt rámutattak a bizottság tagjai, hogy jelentőségének megfelelően foglalkozott a vállalat a városkörnyéki köz­ségek közlekedési és szállí­tási g<2pdjainak megoldásá­val. A teherfuvarozással kapcsolatban határozatban hívták fel a figyelmet arra, hogy a lakosságnak végzett árufuvarozás jelenleg csak­nem megoldatlan, és segíteni kell az építőanyag- és tüze­lőszállítást, valamint a piaci áruszállítást. A személyszállítás további fejlesztése érdekében szük­séges. hogy a vállalat veze­tése a menetre nd-szerkesz- tést az utasforgalom tudo­mányos vizsgálatával, elem­zésével a lakosság érdekei­hez jobban igazodva végezze. A jövőben vizsgálják meg annak lehetőségét is, hogy Szolnokon új városi autó­busz körjáratokat létesítse­nek, amelyek a nemrég be­vezetett járatmódosítások okozta hibákat kiküszöböl­hetik. A végrehajtó bizottság ez­után előterjesztéseket foga­dott el. Tsz -I- konzervgyár Iparszerű paradicsomtermelés Jászfényszarui Béke Tsz az idén 150 hektár területtel csatlakozott a soroksári para­dicsomtermesztési rendszer­hez. A zártrendszerű termesz­tés feltételeit a hatvani kon­zervgyárral együttműködve, közös beruházásokkal terem­tik meg. Ezt szolgálja a na­pokban született megállapo­dás. A konzervgyár több mint 2 millió forint költséggel a Bé­ke Tsz területére, egy BMG típusú paradicsomléállomást telepít, 'amelyet 6 tartályko- kocsival lát el. A félkész áru elszállítását szolgáló tartály- kocsik vásárlására 350 ezer forintot, költ. A feldolgozáshoz szükséges artézi vizet a tsz biztosítja. Ezért egy 200 méter mély ku­tat fúrat, és 77 köbméter űr­tartalmú víztornyot építtet. Felújítja és bővíti a ter­melőszövetkezet a gépparkját is: csaknem 3 millió forintot költ erre a cétlra. Harminc új gépet vásárol. K. I. A terveknek megfelelően csökkentik a gyártott villamos- automatika elemek tipusszámát a KONTAKTA Alkatrész- gyár mezőtúri gyárában. Jelenleg mintegy százféle nyo­mógombot, jelzőlámpát készítenek, jövőre azonban mind­össze negyven típus gyártását folytatják. A típuscsökkentés nem jelent visszaesést a termelésben, hisz az elavult ter­mékek visszafejlesztésével egy időben a keresett típusokból többet gyártanak. Képünkön a 100 tonnás hidraulikus prés­nél Kötél Károly bakelitpréselő Újabb vfzmű épül a Dunakanyarban Sződliget határában 27 millió forintos beruházással épül a váci déli vízmű, amely naponta csaknem 10 ezer köbméteres teljesít­ménnyel járul hozzá majd a város és nyolc környező község ivóvíz- ellátásának javításához. A 11 csőkút már elkészült, s közülük ötöt a napokban helyeztek üzembe. A déli vízmű területén az 500 köbméteres medence (a képen) és a szivattyúház építése van hátra Hajnaltól napestig... — Aratás előtt parázson ül az ember — mondja Szakái György, a Héki Állami Gaz-, daság igazgatója. — Az utol­só napokban az idegek a végsőkig feszülnek, még az is ordít, káromkodik, aki máskor éjszakánként angya­lokról álmodik. Amikor az­tán a gépek nekiindulnak a kalászoknak, már olajozot­tan megy minden. Nekünk az elmúlt évi eredmény lehető­vé tette a maximális felké­szülést. A téli gépjavítás is jól sikerült, minden alkat­részt beszereztünk. Nem is volt semmi -baj, szinte észre sem vettem, máris eltelt a tizenkét munkanap, ami alatt levágtuk a 2 ezer 800 hektár kombájn alá valót. A búza hektáronkénti 46, a repce több mint 17 és áz árpa 36 mázsás termésével elégedet­tek lehetünk. Most viszont, hogy a saját dolgunkat el­végeztük, a 18 kombájnt har­minchat felé kérik ... Tegnap este fél kilenckor tették elém a napi helyzet- jelentést, tíz óra körül ott­hon már csak néztem, de nem láttam a tévét. Fél háromra húztam a vekkert, de elfe­lejtettem kibiztosítani, így a gépkocsivezető kopogott be értem. Még nem kelt fel a nap, amikor az Ecsegfalvára, a Nagykunsági Állami Gaz­daságba és a tiszaföldvári Lenin Tsz-be induló kombáj- nosok egyik brigádjánál vol­tam. így beszéltük meg: nem órára, hajnalra. Ritkán kelek ilyen korán, de most látni akartam, hogy rendben van-e minden. Mire visszaértém a főhadi­szállásra, Szabó Béla, a föld­vári Lenin elnökhelyettese már itt volt, a kombájnoso- kért jött. Szinte vele egy- időben hagyták el az épüle­tet azok is, akik az aratók­nak járó prémiumot kivitték a munkahelyekre. A folyosón ballagunk. — Mennyi búzavetőma­gunk lesz? — kérdi az ajtó­ban felbukkanó munkatársá­tól az igazgató. — Háromszáztíz vagon — vágja ki egyszuszra Massay László — de összejön abból 350 is — teszi hozzá most már suttogva, bizalmasan. A Kövér majorban fékez az autó. — Tolnai Gábor bácsi, az itteni helytartó — mutatja be a magtárost, dr. Szakái György. — Milyen az idén a búza, Gábor bácsi? — kérdem. Az öregen látszik a gond: mit' mondjon az igazgatója előtt? — No csak nyugodtan — biztatja ő is —, milyennek érezte, amikor úgy magtáros módjára belenyúlt a zsákba? — Szép, csak egy kicsit vé­kony — határozza el magát Tolnai Gábor. — Olyan 78-as a hektoliter súlya. — Micsodaa? — pördül meg tengelye körül az igaz­gató, mint akit darázs csí­pett. — Amelyik 80 alatt van, azt visszük is- a halas­tóba! — Ebből ugyan a halak nem esznek! — tiltakozik hangosan a magtáros. Majd a bajusza alatt mosolyogva csak nekem mondja: — Tu­dom én, hogy nincs itt 82- esnél rosszabb búza, de kí­váncsi voltam az igazgatónk véleményére is. A héki kerületben Vörös Imre hidrogeológus szakmér­nök nézegeti, hogyan emel­kedik a víz a kukoricába hú­zott barázdában. — Barázdás, tömlős öntö­zés? —• Nincs erre csak egyet­len „szakkifejezés”: életmen­tés. Tegnap óta nyomjuk a vizet, de csak ma ért ide, annyira szívja magába a föld. — Az idén nagy szükség van az öntözési ismere­tekre ... — Máskor is. A gazdaság­nak 2 ezer 69 hektár öntöz­hető területe van, s így jó, ha az ember a vízhez és a műszaki dolgokhoz egyaránt ért. Néhány kilométerrel odébb dolgozik a százlábú hídra emlékeztető Fregatt típusú szovjet öntözőberendezés. Egyhelyben áll a levegő .. . — Magukat irigyli a világ — kiált oda az igazgató a mesterséges eső alatt egy- szál fürdőnadrágban lubic­koló férfinak. Szűcs Gábor öntöző szakmunkás továbbra sem hajlandó kimozdulni a szórófejek hatósugarából, on­nan dicséri a gépet. — Ketten dolgozunk rajta, a víz hajtja körbe. Egyetlen forduló alatt, igaz, hogy ez tizenöt—húsz nap, 72 hek­tárt öntözünk meg, 80 mil­liméter vízzel. Nem véletlen, tehát, hogy az itteni szál- ember magasságú kukorica úgy néz le a szomszéd táb­lán szomorkodóra, mint a gazdag pesti a szegény vi­déki rokonra. Cukorrépaföldek között po­rol a gépkocsi. — Ezt nézze meg — mutat ki az ablakon dr. Szakái György — ez ám a répa! Nem véletlen, hiszen öntöz­zük. Ott pedig — hívja fel figyelmemet egy simára gya- lult földterületre — épül a gazdaság 1040 férőhelyes agárdi AGROKOMPLEX te­henészeti szaktelepe. Az ala­pozást már befejeztük, s ne- kikezdtünk a magasépítési munkáknak. Az átadási ha­táridő 1977. december 31. Nagy játszma lesz. A távolban hatalmas gépek törik a tarlót, a szalmabálá­zó gépek zúgása is idáig hal­latszik. Kővári Ferenené, a gazdaság vszb-titkára elgon­dolkodva mondja: — Ezelőtt tizenöt—húsz év­vel már beszéltünk arról, hogy itt öntözni kéne, nö­vényvédő repülőgépről áb­rándoztunk. Akkor ez még csak álmodozás volt. Az üzem kunszentmártoni kerületében-ebédelünk. Csir­keaprólék leves, tökfőzelék fasírozottal, túrósbéles — ez a menü. Burka Károly, a gazdaság 22 éves kombájno- sának ízlett az étel. — A tegnapinál jobb volt, az egy kicsit hígra sikerült — állapítja meg. Tamási Imre kerületvezető úgy néz a sötétre barnult, félmeztelen fiatalemberre, mintha a saját fia lenne. — Egy hónapja szerelt le a katonaságtól, s hiába mező- gazdasági gépszerelő a szak­mája, mégis egyből gépre ült. Igaz, tavaly nyáron is sza­badságot kért, és hazajött aratni. A kis Burka, mert a töb­biek csak így hívják, mint­ha belepirulna a dicséretbe. — Az idén könnyű volt a betakarítás, lábon állt a ga­bona. Bár az árpával na­gyon megkínlódtam — ennek a növénynek nagyon csíp a pora, este, mikor fürödtem, már majdnem sírtam. * Kilenc óra elmúlt. A Héki Állami Gazdaság kombájno- sai új helyükön is megpró­bálják megmutatni, hogy ők dolgoznak jobban. A tisza- földváriak és az ecsegfalviak pedig azon mesterkednek, hogy juszt is az ellenkezője derüljön ki. Az ilyen embereknek kö­szönhetjük, hogy Szolnok megyében rekordidő alatt ke­rült le a földekről a búza, jövő évi kenyerünk. Braun Ágoston

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents