Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
1976. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kisújszállási ingek a Szovjetuniónak Naponta hét—nyolcezer, „pillangó” anyagból készülő férfiinget varrnak, vasalnak, csomagolnak a Férfifehérnemű Gyár kisújszállási üzemében. Az ingek hatvan százalékát a Szovjetunióba exportálják, a többivel pedig a hazai vásárlók igényeit elégítik ki HARMINCÉVES A FORINT A r ■ w I f /. ff" Az uj pénz készítői Az Állami Pénzverdében, Halmai Győző műszaki igazgató szobájában, a jó pénz megteremtőivel beszélgetünk. Gonda Lajos 1974-ig volt a Pénzverő főmérnöke, s mint ilyen, nagy szerepet játszott abban, hogy a jó pénz időben megjelenhessen. — A pénz értéke napról napra romlott — idézi most fel a három évtized előtti időszakot —, szinte óráról-órára változott a munkások, az alkalmazottak bére, s úgyszólván óránként közölték: ennyi meg ennyi százezer pengő, később pedig adópengő az órabér. Jól emlékszem: az első magyar—szovjet kereskedelmi tárgyalások végén, 1945. augusztusban jött létre az a megállapodás, amely révén lehetővé vált, hogy a stabilizáció alapját képező új pénz alapanyagát é* egyéb kellékeit a Szovjetunió baráti gesztussal rendelkezésre bocsássa. Ötforintos, ezüstből Az infláció 1945—46-ban mind félelmetesebb méreteket öltött, és csak a munkásság hitt a kommunisták ígéretében: megállítják a dolgozókat mind kegyetlenebből sújtó pénzromlást! Ezt természetesen a Pénzverő dolgozói is a maguk bőrén érezték, s ezért kettőzött erővel dolgoztak, hogy a kommunisták által 1946. augusztus 1-re meghirdetett új pénz forgalomban hozásához elegendő érme legyen. Mint érdékességet említem, hogy a forint értékállóságának támogatására a Nyugatról visszahozott ezüstből — ha kis mennyiségben is — ezüst ötforintos verését is elrendelték. Ez volt az a bizonyos Kossuth-pénz, melynek szélét „Munka a nemzeti jólét alapja” felirat díszítette. Forgalomba azonban csak töredéke került, mert közben a világpiacon az ezüst ára lényegesen megemelkedett, s az ötforintos értéke hamarosan 8 forint körül alakult... Mint emlékezetes, az augusztus elsején forgalomba hozott forint pénzrendszer érméit a Kos- suth-címer díszítette, a Magyar Népköztársaság akkori címere. Arra is jól emlékszem, hogy 1946 július végén jelentős esemény színhelye volt a Pénzverő. A köztársasági elnök, a miniszterelnök, a kormány tagjai, a koalícióba tömörült pártok, vezetői látogattak el hozzánk, hogy megtekintsék a forint verését; ez volt az új pénz megjelenésével kapcsolatos egyetlen ünnepélyes aktus. Pesti Sándor, 56 éves pénzverdéi munkás 1946-ban is a vésnökségen dolgozott, a kétforintost csinálta. — Nekünk is nagyon érdekünk volt, hogy mielőbb kijöjjön a forint — mondja most visszaemlékezve. — Csúnya adópengős világ volt, s bizony az a kevéske füstölt- hús, bab és kukoricakása, amit a stabilizáció előtti hónapokban több-kevesebb rendszerességgel kaptunk, rendkívül egyhangúvá tette az étrendünket. Emlékszem, a hukorieakását már annyira untuk, hogy egyszer-egyszer elkeseredésünkben a konyháról jövet a gyár udvarán „el is ültettük”,- egyszerűen kiborítottuk. A vésnökség vezetője Reményi József szobrászművész volt, az egyforintost pedig Iván István tervezte. Az érem- és plakettművészetben egyébként mindketten maradandót alkottak a továbbiakban. Emberfeletti hajrával — Miből csinálták a forintot? — Jó, hogy kérdezi, ez külön kuriózum, s jól jelzi a rendkívüli állapotokat. Az első kiadású forintok a Mát- ra-vidéki Centrálé háborúban megrongálódott, leszakadt távvezetékének alumíniumhuzalából készültek; ezt olvasztották be, s ebből lett forint. Különösen az utolsó két hét telt emberfeletti hajrával, a legutolsó héten pedig szinte haza sem tudtunk menni a gyárból, összesen tizennégy gép járt állandóan, kettő csak azért nem, hogy ha valamelyik lerobban, rögtön be lehessen állítani a tartalékgépet. — Az infláció méreteire emlékszik? Huszonkilenc nulla — Ügy hiszem, akik azt az időszakot átéltük, ezt egyszerűen nem tudjuk elfelejteni. Az őrületes tempóban felgyorsult inflációnak talán csak a dicstelen végét idézem fel: az 1946. augusztus elsején bevezetésre került új forint 406 ezer kvadrillió pengővel (a 4-es szám után 29 nulla következik) volt egyenlő. Arra is emlékszem, hogy mi, a Pénzverő dolgozói kaptuk meg elsőként forintban a fizetésünket, úgy érzem, nem érdemtelen jutalmaként annak a hősies erőfeszítésnek, amellyel az új pénz megjelenését segítettük. Augusztus elsején délután mindenki ott maradt az üzemben — megvártuk az első forintfizetést! A magam részéről 40—40 forintot a bal- illetve a jobb- zsebembe süllyesztettem, ragyogó fényes egy- és kétforintosokban. Ügy vonultunk át a környékbeli vendéglőbe, mint a diadalmas hadvezérek. Ott külön azért fogadtak bennünket nagy ovációval, mert a pincérek a nap folyamán tízforintossal már találkoztak, de váltópénzzel nem, s megjelenésünkig egyszerűen nem tudtak visszaadni a vendégeknek. A műszaki igazgató jóvoltából hozzájutottam annak a huszonhárom pénzverdéi dolgozónak a nevéhez is, akik jelenleg is az üzemben dolgoznak, a vállalati kollektíva megbecsült, kitüntetett tagjaiként. Állítsunk emléket a három évtized előtti nagyszerű helytállásnak azzal is, hogy névsoruknak helyt adunk: Babos Imre, Bugyi József, Bulat János, Csanádi Sándor, Dudás Ferenc, Földvári An- talné, Hargitai József, Hrova- tin Ernő, Jánosi Dénes, Lesték Sándor, Lontai István, Mülbacher Márton, Örtel Andrásné, Páloik Kálmán, Pesti Sándor, Szalay Gyula, Szavcsák Ferencné, Szikszai István, Szirmai Józsefné, Tomesányi László, Ungvári László, Werner Vilmos, Wol- czán Ferencné. Űjlaki László Helsinkiről - egy év múltán Irta: Púja Frigyes külügyminiszter Ma egy esztendeje annak- hor az---------—------------------— európai es az é szak-amerikai országok vezetői Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten aláírták a konferencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záróokmányát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta ez volt az első eset, hogy Európa vezetői értekezletre ültek össze a kontinens problémáinak megbeszélése céljából. A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkésországok, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt írták alá. A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborúból a békés egymás mellett élés, a szocialista és a tőkésországok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak jelzés volt, hanem sokkal több ennél; maga is visszahatott a nemzetközi légkörre, javította azt, újabb feltételeket teremtve ezzel az enyhülés folyamatának elmélyüléséhez. Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány aláírásáról, s szinte minden részt vevő állam kormánya elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záróokmány maradéktalan megvalósításáért pártunk és kormányunk és az országgyűlés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján országunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása érdekében. A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pártunk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a záróokmány széles körű megismertetésére. Két folyóiratban publikálták a záróokmány teljes szövegét, s könyvalakiban is kiadták, nagy példányszámban. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya, amelynek a képviselője az értekezlet második szakaszában szinte naponta síkraszállt a záróokmány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem sokat tett azért, hogy a dolgozó nép megismerje e dokumentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szervek döntése után megkezdődött országunkban a záróokmány végrehajtásának megszervezése. Megállapítottuk, hogy melyek azok a területek, amelyeken egyoldalú intézkedésekre van szükség, s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférájába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi értekezleteken, a nemzetközi szervezetekben. Ennek alapján foglaltunk állást a már előterjesztett javaslatok ügyében. Így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a környezetvédelem, az energiakérdés és a közlekedés problémáinak össz-euró- pai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pedig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már átadtunk, részben a jövőben fogunk eljuttatni a tőkésországok kormányainak. Rövid egy esztendő alatt összegyűlt tapasztalataink alkalmasak arra, hogy néhány következtetést máris levonjunk. Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, összehapgolt munkát feltételez. Nincs tehát igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkésországok. A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részeit viszont elhanyagolni, vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvésekkel, amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosara”, ezen belül is csupán néhány pont iránt tanúsítanak érdeklődést, ezek megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miközben „nagyvonalúan” elfeledkeznek a záróokmány többi, nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat”, az államok együttműködésének elveit, vagy a második „kosarat”, azaz a gazdasági együttműködés fejlesztését. Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztársaság és néhány nyugat-európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak. Végre Nyugat- Európában is meg kellene érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalkozásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismertetéséért áldozatokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik. Helsinki szellemével összeegyeztethetetlen, hogy a tőkésországok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadásokra, gyümölcsöző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el. Végül az eddigi munka fontos tapasztalata, hogy a tőkésországok propagandája elferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szünteti meg az ideológiai harcot a két kibékíthetetlenül ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan messzire megy, hogy azt állítja: a szocialista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai küzdelem megszüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen; sőt politikai kampányokat is folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít. Helsinkiben a biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrád- ban újra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva mi úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó —a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, amelyek ellenkező irányba mutatnak. A belgrádi találkozónak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén belül maradva, építő szellemben felmérje az eddig megtett utat, s körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problémákat akarná a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdések megtárgyalására ez a találkozó nem hivatott. Egy év számvetése azt mutatja, hogy -nincs igazuk azoknak, akik lekicsinylik a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket, és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádolják. Ezeknek a manővereknek meghatározott céljuk van; ez is része az enyhülés elleni támadásnak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőkésországok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szelleme ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záróokmányok végrehajtásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdítását Európában. A tiszaföldvári Lenin Tsz 176 hektáros tábláján már a tavaszi vetésű növényeknek készítik elő a talajt. A jó időben learatott kalászosok he. lyén majd borsót termelnek
