Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-31 / 205. szám
197A. augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elhagyott lakások, új otthonok Kérdőíveket bocsátanak ki Az építkezők segítségére Szeptembertől KNEB-vizsgálat Az ötödik ötéves terv 430— 450 ezer új lakás felépítését írja elő: ebből mintegy 270— 280 ezer magánerőből valósul meg. A növekvő feladatokat az építőanyagokat előállító, s az anyagokat forgalmazó kereskedelmi vállalatok csak szoros együttműködéssel, jobb munkával lesznek képesek megoldani. Ehhez kívánnak segítséget adni a KiNEB szakemberei, akik szeptemberben látnak munkához, hogy megvizsgálják: Az építőanyag- és szerelvénygyártó ipar, továbbá a kereskedelem mennyiben elégíti ki a lakosság ilyen irányú igényeit. Az előzetes vizsgálatok már hasznos kezdeményezésekről is számot adtak. A családi házakat építők anyagellátásának javítását szolgálja például az anyagbiztosítási szerződések rendszerének kialakítása. Ennek alapján az építtető megállapodást köt az építőanyag-teleppel, amely folyamatosan szállítja a szükséges anyagokat. Az országos vizsgálat során az elképzelésék szerint kérdőíveket bocsátanak ki, s arra várnak választ a lakosságtál1, hogy a legfontosabb cikkeket milyen utánjárással siKNEB került beszerezni. Szép számmal vannak olyanok is, akik korszerűsítést, illetve tatarozást végeztetnek, s ehhez van szükségük építőanyagokra. Az építőanyag-telepeken járó ellenőrök szemügyre veszik a termékék minőségét, továbbá próbavásárlásokkal igyekeznek meggyőződni arról, hogy elutasító válasz esetén valóságos áruhiányról, vagy a kereskedelmi dolgozó „csúszópénz-követeléséről, van sző. Az új, illetve a helyettesítő cikkek vizsgálata során igen fontos kérdés, hogy az új termék bevezetése előtt végeztek-e piackutatást megfelelő reklám-propaganda tevékenységeket. Az is lényeges szempont, hogy az új, illetve helyettesítő termék ára megfelelően viszonyul-e a régi termék árához, figyelembe véve a minőségi különbségeket is. Az alapos, mélyreható elemző munka során kirajzolódik majd: hogyan készült fel az ipar és a kereskedelem az ötödik ötéves terv idején várható lakossági igények kielégítésére, s a fellelhető hiányosságokat miként lehet mielőbb megszüntetni. Figyelemre méltó kezdeményezéssel, az üresen álló lakások felkutatásával és hasznosításával enyhítenek a lakásellátási gondokon Jász^ dézsán. Az összegyűjtött adatok szerint a községben több mint ötven lakható családi ház áll üresen, elhagyottan. Tulaj dánosaik: elköltöztek Jászdózsáról, máshol van lakásuk, külföldön élnek, vagy elhaltak. A községi tanács a lakást vásárolni szándékozókkal együtt kutatja fel az üresen álló házat, tulajdonosának — sokszor több tulajdonosának — a hollétét. Amennyiben a ház gazdája eladásra kínálja fel az elhagyott lakást, az állami ingatlankezelő vállalat meghatározza értékét, a vételárát, a tanács pedig kijelöli a vevőt. Jelentős támogatást nyújt az elhagyott lakások hasznosításához az Országos Takarékpénztár. A vevőnek 25 évre szóló házvásárlási hitelt ad, 4 százalékos —, ha a vevőnek három, vagy annál több gyermeke van 2 százalékos kamatra. A hosszúlejáratú hitel összege elérheti a vételár 90 százalékát. Jelentős kedvezmény az is, hogy a házvásárló mentesül az átírási illeték költségeitől. A hasznos kezdeményezés eddigi mérlege kedvező. Jász- dózsán rövid idő alatt húsz család jutott „kis pénzen” megfelelő lakáshoz. Az új lakástulajdonosok többsége fizikai munkás, jó néhány négy vagy ötgyermekes család. Városon és ügyeimen kivel A mezőtúri határ 54 ezer holdján 1960-ban még 1490 lakás, 1974-ben csak 1052 lakás volt. Sajnos elég sok tanya szánalmas képet mutat, főleg melyeket nem tulajdonos, hanem bérlő használ. Illetve kihasznál, mit sem törődve az érték megőrzésével. Ez is példázza, hogyegy- egy család csak átmenetinek tekinti a tanyát, s akkor miért költsön rá? Akár meszelésre is. Jelenleg 66 lakás teljesen lakhatatlan, romos. Ez éppen úgy hozzátartozik a reális képhez, mint az, hogy a határban akadnak kimondottan elzárt részek, 70 kilométernyi holtág és folyó szabdalja Mezőtúr határát. A Szarvas alá benyúló holtági területek a világ végén találhatók: a túlakörösi részt árvízkor vagy télen, amikor nem jár a komp, sokszor egy hónapig sem lehet megközelíteni csak hatalmas kerülővel. Egy-két határnév árulkodik itt a múltról. Példaként említjük a Hercegasszony kastélyát, avagy a báró Harkányi Anna féle Nagytanyát. Ez utóbbival még most is küszködik a Magyar— Mongol Barátság Tsz. hiszen cselédlakásokat örökölt. Igaz, egy konyhából ma már nem négy lakás nyílik, mivel a szövetkezet átalakította, de a lakások most is kicsik, talajvizesek, a falak salétromo- sak. Bár be van vezetve a villany, a víz, mégis egyre több itt az üres lakás. Pedig a téesznek létszükséglet, hogy az állatgondozók helyben lakjanak, hiszen az állattartási technológia egyre szigorúbb, s csak úgy tartható be, ha a gondozó mindig kéznél van. Van mit tenni tehát ata- nyavilágért. Tényleg: ki mit tesz érte? Kezdjük a sort a Magyar—Mongol Barátság Tsz-szel, ahonnan példáinkat eddig is vettük. A világtól elzárt túlakörösi részen például boltot nyitottak, ahol a tehénvakarótói a viharlámpáig, a petróleumtól a kenyérig megvehetik a legszükségesebb holmikat a környéken élők. 1960 előtt a tagság fele tanyán élt, ma már „csak” 300 család, érthető, hogy a szövetkezetnek szívügye a tanyavilág jobbítása. A szociális ügyintéző és a nőbizottság külön is foglalkozik a tanyasi nőkkel, idősebb emberekkel, sokmindent elintéznek, a bevásár-" lástól kezdve a szociális otthonba való elhelyezésig. Ugyanígy a szocialista brigádok: ahol kemence van, be- kazlazzák a szalmát, letörik és hazahordják a háztáji kukoricát. A tanyaépülét állandóan pusztul, de az építőbrigád időről időre meg- reperálja. Az utóbbi 6—8 évben 40 tanyát villamosítottak: a téesz adta a szakembert, a TITÁSZ az anyagot, a tag . csak a lakáson belüli vezetékért fizetett. A Homokos dűlő parcelláit valamikor az első világháborúból hazajött sebesültek, rokkantak kapták, — fájdalomdíjként. Apránként kialakult a parcellákon a sortanya, melyet ebben az ötéves tervben villamosítanak. Természetesen minden fejlesztés szorosan összhangban kell, hogy legyen a mezőgazdaság további fejlődésével. A tudat fejlesztése is. Ezért járat a szövetkezet újságokat, ezért visznek ki nehezen megszerezhető szak- könyveket; ezért szervez a nőbizottság előadásokat (gyermeknevelés, higiénia tanyán, gyermekgondozási segélyen. . .stb.) Tavaly például háztartási gépeket mutattak be, az Áfész segítségével. A termelőszövetkezet központjai, kulturális rendezvényeknek helyet adó helyiségei szépek, a lóca és a kecskelábú asztal nem jó, most már pánnás sízék kell. Kultúra. A tejesztőknek bizony pontatlan, sőt ósdj elképzelésük lehet a tanyai emberekről, ézt példázzák a Moziüzemi Vállalat gyermeteg filmjei: csak ennyire értékelnék a tanyai embereket? Akik egyébként a televízióból már hozzászoktak a fajsúlyosabb, „komolyabb” filmekhez is. Megkockáztatjuk azt is, hogy a periférián lakók művelődése a népművelők figyelmének is kissé a perifériáján van. A méltán jóhírű mezőtúri művelődési központban ugyan beszámoltak filmvetítésekről, könyvkölcsönzésről, higiéniai cikkek bemutatójáról, TIT-elő- adásokról, a pávakör és cite- razenekar előadásairól, Rákóczi emlékki állításról... Ezek az általában jó programok azonban nem árulkodnak arról (egy-két kivétellel), hogy tanyasi embereknek vitték őket. De" nagyon is árulkodnak arról, hogy a népművelők aligha isméik azt az embert, akinek a kultúrát közvetítik, ismereteik eléggé hiányosak lehetnek a tanyai életről, ezért nem igazodnak ők ehhez, hanem elvárják, hogy az élet alakuljon a programjaikhoz. Ha elemezték volna, hogy a kint élő népesség zöme miért él tanyán, ismernék „megtollasodási” céljaikat, amelyért rettenetesen kemény munkát vállalnak évekig, mely munka szinte kizárja a kulturálódási, művelődést, — hacsak nem valami különösen érdekeseket ajánlanak neki. S, hogy lehet ilyet ajánlani, az biztos, csak kicsit szét kellene nézni. Például a karcagi Május 1. Tsz-ben, ahol a tagok által is jól ismert helyi népművészeket, környékbeli parasztemberekből lett neves faragókat, a Kunságból elszármazott művészeket hívnak meg rendszeresen, akiket többnyire ismernek az emberek személyesen, akik közülük kerültek ki. Ez a személyes viszony elegendő a kíváncsiság, sőt az igény fölkeltéséhez, s erre az alapra föl lehet építeni egy már bonyolultabb, szerteágazóbb népművelési programot — tanyai emberre szabottat. A szocializmusnak egyik célkitűzése, hogy megszüntesse a város és a falu közötti különbséget, A tanyán a falunál is mostohábbak a körülmények, tehát még gondosabb figyelmet, alaposabb munkát igényel az erre hivatottaktól. Azt főleg nem lehet tűrni, hogy a városon kívül élők a közintézmények figyelmén is kívül éljenek. (Folytatjuk) KÖVETKEZIK: Már nem „gazd uraim” Körmendi Lajos A hektáronként 80 mázsát meghaladó termés betakarítására is alkalmas lengyel Bizon- Gigant kombájn Agromasexpo Vásárnézőben| Jól szerepelt a kiállításon Szolnok megye Az Alfa-Lovai fejőberendezés újjáfejlesztett lelke: a pulzátor A hazaiakkal együtt húsz országból több mint százharminc résztvevő jelentkezett az AGROMASEXPO’76, teljes nevén a Nemzetközi Mezőgazdasági Gép- és Mű- szerkiállítás és Vásárra. A vásárközpont „C” pavilonjában, a 40. számú csarnokiban és környékén mintegy 25 ezer négyzetméternyi szabadtéri és fedett területen mutatják be a nagyüzemi mezőgazdaság iparszerű termesztési és álMaittantási módszeréhez szükséges gépeket, berendezéseket, műszereket. A korábbinál nagyobb arányban találhatják meg a látogatók a háztáji és kisegítő gazdaságok modern kisgépeit, felszereléseit is. A magyar mezőgazdasági gépgyáirtók csaknem kétszáz- féle berendezést vonultatnak fel, melyek közül jó néhányat a szocialista országok közötti szakosítás és kooperáció alapján fejlesztettek ki. A vásár legnagyobb kiállítója a MEZŐGÉP Tröszt, amely a talajművelés munkagépeitől a zöldség- és gyűrnél cstermesztés berendezésein keresztül, a rakodás, szállítás, itárofliáis, valamint a szervizellátásig minden eszközt bemutat. Igaz, a hazai mtezőgépipar termelésének 70—80 százalékát a tröszt produkálja, de a KGM gyárai közül is bőven akad olyan, amely termékeivel a vásáron is megtalálható. Nem is beszélve például a Rába Vagton- és Gépgyárról, ahol a Rába-Steiiger 240 lóerős traktorok százainak gyártása után már egy újabb Csortos Gyula fúrómeste' az ezüstérmet jelentő talajmintavevő eszközt ismerteti az érdeklődőkkel Bronz- és ezüstérem. Előtérben a nyesedékaprító, hátul pedig a szőlőkacso- zógép 180 lóerős típus előállításán fáradoznak. A külföldi kdáülítők terméked közül tegnap legtöbb látogatót a szovjetek óriás traktora, a K—701-es 300 lóerős összkerék meghajtású erőgépe vonzotta. Ugyancsak népszerű volt a lengyelek Bízón—Gigant kombájnja, valamint a csehszlovákok 120 lóerős traktorja, amelyből év végéig ötszázat kap a magyar mezőgazdáság. A bolgárok a szőlőtermesztés, a Német Demokratikus Köztársaság pedig a korszerű szállaistakarmány betakarító- 'gépedvel remekelt. A korábbi évekhez hasonlóan most is sokan nézelődtek a John Deer traktor, a Claas kombájn és a Hesston bálázó körül, de nem vesztett népszerűségéből az Alfa—Lawal cég sem, amely az idén többek között a Douvac—300-as új típusú fejőgéppel rukkolt elő. A ihazai és a külföldi kiállítók több mint 160 magas műszaki színvonalú gépnél és műszerrel pályáztak- a vásárdíjakra. Nem panaszkodhatunk szűkebb környezetűink eredményedre sem, hiszen az igen rangos mezőnyben a megyei résztvevők közül a szolnoki Mező gazdasági Gépgyár sílókam- bájn adaptereivel és a sző- lőkacsozó gépével valamáint Csortos Gyula fúrómesiter talajmintavervő eszközével három ezüstéremhez jutottunk. Ugyancsak a szataold Mezőgazdásági Gépgyár toaú- ta a megye egyetlen bronzérmét is, megosztva az egri Mezőgazdasági Gépgyárral, nyesedékaprító-giépükért. B. Á. Fotó: Nagy Zsolt
