Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-28 / 203. szám
1976. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tiszteletreméltó merészséggel Leliet egy építőtáborral több? Add tovább!— 55 költő és író antológiája Ritkán fordul elő. hogy egy kötet előszavában, maga a kiadó említi kétségeit a könyvben olvasható írásokkal szemben. Az Add további című antológia kiadója ezt teszi, de e könyv körül korántsem csak ez a rendhagyó dolog. Szokatlan az is, hogy egyetlen antológia ötvenöt szerző bemutatására vállalkozzék, különösen pedig, ha az ötvenöt szerző között költők, prózaírók és tanulmányírók is vannak. Persze a sokféleség nem jelent szükségképpen zűrzavart, az Add tovább! kézbevételekor is szinte azonnal előtűnik a rendező elv, amely a sokszínű, tarka anyagból egységes egészet formál. A szerkesztők — tiszteletreméltó merészséggel — arra vállalkoznak, hogy az egyszerűség kedvéért fiatal íróknak, költőknek nevezett szerzők bemutatásával felvázolják az új és legújabb irodalmunk bár vázlatos, de az eddig megrajzoltaknál mégis teljesebb képét. Ez egyúttal magyarázza a fenntartásokat is: az ilyen antológiák szükségképpen nemcsak a jelenlegi minőség alapján válogatnak hanem a lehetőség szerint is és ez megnöveli a tévedés kockázatát. Mai fiatal — és pályakezdő íróink — költőink többsége szerepel e gyűjteményben, s még jobb lenne, ha új irodalmunk valameny- nyi lényeges irányzata is szerepelne, bár ezek bemutatása jóval nehezebb. Nemcsak azért, mert műhelyük híján az irányzatok nehezen azonosíthatók, de azért is, mert az antológia szerzőinek jelentős része a pálya olyan kezdeti szakaszában van, amelyben az önálló hang inkább csak ígéret, s így a besorolás szinte lehetetlen. A szerkesztők ezért más megoldást választottak: bizonyos — az élet lényeges mozzanatait is kifejező — témakörök szerint csoportosították a különböző hangú írók — költők alkotásait. Ez a szerkesztésmód is alkalmas az anyag elrendezésére, bár a témakörök kiválasztásában van bizonyos esetlegesség, és az egyes művek sokszor csak némi erőszakkal illeszthetők e kis engedménnyel talán ciklusoknak is nevezhető egységekbe. A kötet címlapján ez áll >,55 mai költő és író.” A meghatározásban döntő „mai” szó nem fejezi ki pontosan a lényeget, hiszen a ma élő és alkotó valameny- nyi írót és költőt jelenti. Kik szerepelnek hát ebben az antológiában? A hatvanas évek második felétől feltorlódó több nemzedék szerzői, akik között, éppen a jelentkezők nagy száma és a publikációs lehetőségek korlátozott volta miatt még nem ment végbe az értékek egészséges kiválasztódása. Könyvkiadóink és folyóirataink ugyanis a hatvanas évek közepéig a korábban elhallgatott, elhallgattatott, ADD TOVÁBB! KOZMOSZ vagy a pályán el sem indult írók és költők (újra)-felfedezésével voltak elfoglalva, és mintha megfeledkeztek volna, arról, hogy a majdnem tízéves időszakban is felnőtt egy újabb nemzedék- és helyet kér magának az irodalomban. Ezt a- lépéshátrányt nagyjából mostanra sikerült behozni, következményei azonban még érezhetők, közülük a legegészségtelenebb az, hogy majdnem húszévnyi korkülönbséggel szerepelnek szerzők ugyanabban a „nemzedéki” antológiában. Ez a különbség szükségszerűen az életszemlélet és a mesterségbeli tudás. gyakorlat különbségéhez, végeredményben pedig az antológiában szereplő írások minőségének nagy hullámzásához vezet. Az Add tovább! nem okoz sok' meglepetést, nem fedezi fel eddig ismeretlen szerzők kitűnő írásait. A folyóiratokból és a korábbi antológiákból legjobbnak ismert írók és költők írásai általában itt is a legjobbak. A költők közül Serfőző Simon, Bari Károly> Kiss Benedek, Baka István, Mezey Katalin, Utassy József, Szepesi Attila, Veress Miklós, Petri Csathó Ferenc. Rózsa Endre versei a legérettebbek. s egyúttal a legizgalmasabbak. A prózai rész legerőteljesebb írásai is jól ismert szerzőktől; Marosi Gyulától’ Csapiár Vilmostól, Czele Györgytől, Fábián Lászlótól, Munkácsi Miklóstól származik. A kötetben olvasható tanulmányok közül Kiss Pintér Imre Szubjektív jegyzetek költőkről című írása az antológiában is szereplő költő nemzedék útját és jelenlegi helyzetét értékeli, így a könyv szerves részévé tud válni, hasznos eligazítást is ad az olvasónak. A költőként is bemutatott Szilagyi Ákos tanulmányai (Líra és antilíra, Vázlat a groteszkről) nehezebben illeszkednek a kötet egészébe. A kiadó a vállalkozás, folytatását ígéri, s a folytatás szükséges is. mivel az Add tovább! következő ,.kötetei” által évenként hiteles képet kaphatunk a most készülő, forongó új irodalomról. (Kozmosz könyvek 1976). Bistey András Flach Margit és Bíró Ibolya idén nyáron két hetet építőtáborban töltött. E hírben látszólag semmi különös nincs — építőtáboros múlttal százezrek dicsekedhetnek az országban. Igen ám, de Flach Margit és Biró Ibolya már nem középiskolás, tavaly júniusban végleg elhagyták a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola padjait. Margit most a karcagi Városi Tanácsnál, barátnője, egykori osztálytársa Ibolya pedig a SZIM karcagi gyárában dolgozik. Az építőtáborra mindketten szabadságukat áldozták... — Én már háromszor voltam táborban — mondja Bíró Ibolya. — Tavalyelőtt Lakitelken kezdtem, tavaly Törökbálinton folytattam, az idei állomás pedig Tabdi volt. — Nem végállomás? — Szó se lehet róla! Brigádunk megfogadta, hogy jövőre újra találkozunk... Flach Margit bólint, a fogadalom tehát rá is vonatkozik: — Furcsamód, én először érettségi után voltam építőtáborban. Mentem volna korábban is, de egészségügyi okok miatt nem lehetett. Hát most pótolom. . . méghozzá alaposan. Brigádjuk ugyanis elnyerte a „kiváló” címet. — A brigádról jut az eszembe: hogy fogadták a fiatalok a két „öreget”? — Két nap után összerázódtunk, olyannyira, hogy a munka után is együtt maradtunk. Együtt sportoltunk, játszottunk, szórakoztunk. — Lehet, hogy éppen ezért olyan kedves az építőtábor? — Igen, ezért. . . Nagyszerű dolog jó közösségben élni, ugyanazért aí célért lelkesedni, dolgozni. H. D. Ötven famatuzsálem A természeti ritkaságnak számító platánfasort szándékoznak védetté nyilvánítani a Fejér megyei Szabadbaty- tyán községben. A cifra kertben található ugyanis Fejér megye, sőt az ország egyik legidősebb platánosa. Az ötven fa- matuzsálem közül a legidősebbeket többszáz évesre becsülik, s legnagyobbak törzsének a kerülete meghaladja a tíz métert is. A Fejér megyei természetvédelmi szakemberek „leltárba vették” a platángyűjteményt, s elkészítették a platános végletté nyilvánításának javaslatát. Gyermekkönyvtár (. I A megyei könyvtár igen kedvelt részlege a gyermekkönyvtár. Naponta 80- 100 kis olvasó keresi fel és válogat nagy élvezettel a könyvek között. Örvendetes, hogy a látogatók száma a vakáció idején sem csökkent, sőt növekedett. Készen áll, és várja látogatóit Somogyi Árpád szobrászművész kiállítása a Szolnoki Galériában. Ünnepélyes megnyitása vasárnap, augusztus 29-én 11 órakor; a tárlatot Pogány Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg „Hétvégi iskola" — Több a nevelő Hiány tankönyvekből A tanév kezdete előtt Tö- rökszentmiklóson, Karcagon és a szolnoki járásban az iránt érdeklődtünk, hogy milyen körülmények között kezdődik a munka az iskolákban. — Az utóbbi évek legkedvezőbb tanerőhelyzetéről számolhatunk be, — újságolja örömmel a törökszentmiklósi Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályán Vizi Géza. — Csupán egyetlen énekszakos nevelőnk hiányzik, de az üres állás betöltésére is tárgyalásokat folytatunk egy utolsó éves főiskolással. Képesítés nélküli nevelőnk nincs, csak az óvodákban van néhány olyan fiatal, aki levelező tagozaton tanul. Huszonkét új nevelőt fogadtunk az idén. — Hogyan érték el mindezt, hiszen köztudomás szerint kevés a nevelő? — Minden nevelőnek biztosítottunk lakást, vagy szolgálati szállást. Ez utóbbiakért mindössze 20—30 forintot fizetnek. A több száz forintos albérleti díjakkal ösz- szevetve ez kétségtelenül kedvező. Egy fiatal pedagógus házaspár tanácsi bérlakást kapott. A pályakezdőknek többet adunk a minimális bérnél. Egy pályakezdő óvónő fizetése például nálunk 1800 forint. Szerintem sokat jelent az is, hogy a város vezetői közül néhá- nyan már tanév közben is rendszeresen felkeresik a főiskolásokat, meghívják őket a városba. Sok minden közrejátszik tehát abban, hogy nincs különösebb gondunk a nevelőhiánnyal. Saz újonnan érkezők többnyire Tanév előtti körkérdés itt is maradnak. A tavaly munkába álltak közül például senki sem ment el. — A karbantartási munkák nem zavarják a tanévkezdést? — Ilyen gondunk sincs. Tanév közben egyetlen helyen, a Csikós József Általános Iskolánál folytatjuk négy tanterem építését, de az sem zavarja a tanítást, mert társadalmi munkában, csupán hétvégeken készül az új szárny. A városi tanács megvette az anyagot, az üzemek minden munkát elvégeznek. Az ilyen összefogás hagyomány városunkban. Így épült már 6 óvodai terem, két tanterem és egy nagy közös terem a diákotthonhoz, három terem pedig a Bacsó Béla úti iskolában. Minden munkára mindig akad „vállalkozó”. Ami a felújításokat illeti, a karcagi iskolákban sincs gond. Sokkal inkább a nevelőhiánnyal. Üres állásokat kell az új tanévben is képesítés nélküliekkel betölteni. A helyettesítéseket részben szintén velük oldják meg. Kedvező viszont, hogy a képesítés nélküliek aránya a korábbi évekhez képest csökkent. — Gondot okoz számunkra az is, — mondotta Vereb József, a karcagi Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője, — hogy a tankönyvek, munkafüzetéi, feladatlapok tekintetében semmivel sem jobb a helyzet, mint a korábbi években volt. Még 27 féle anyag hiányzik. Ezek egy része bizonyára megérkezik, de van olyan tankönyv, ami még ki sem került a nyomdából. — Javultak-e az oktatónevelő munka feltételei? — Igen. A testnevelés feltételei a berekfürdői és az Arany János úti új pályával kedvezőbbek lettek. A nevelő munka hatékonyságának fokozása érdekében a városi tanács megvette a tsz-szövetség volt székházát ifjúsági háznak. Hering Béla, a szolnoki Járási Hivatal művelődés- ügyi osztályának vezetője is jó híreket mondott: — A képesítés nélkül, újonnan beállított nevelők száma tavaly 65 volt, most 23. A szakosan leadott órák aránya tantárgyanként 70— 90 százalék lesz, kivéve az ének-zene oktatását, valamint a testnevelést. Ezekben a tantárgyakban az arány csak 50 százalék körül alakul. — S a tárgyi feltételek? A járás iskolai hálózatának fejlesztésére — a társadalmi hozzájárulást is figyelembe véve — 25 millió forintot fordítottunk. A felújítás mellett számottevő fejlesztésről szólhatok. Kunhe- ,gyesen például új szakmunkásképző intézet. Martfűn 6 tanterem, Kenderesen tornaterem, Kengyelen óvoda, Fegyvemeken két tanterem épült. Sehol nem okoz gondot a tanév megkezdése az építők miatt a járásban. S. B. „Otthonra talált” a kisgrafika Népszerűek a jászberényi Városi-Járási Könyvtár kiadványai A grafikához - tudjuk - szűkebben „a nyomás útján sokszorosított, de eredetinek tekinthető művészi ábrázolások . .. tartoznak... A különféle művészi sokszorosító eljárások a nyomólap anyagában, kezelésének módjában és a kifejezési lehetőségek tekintetében különböznek egymástól. Termékeik közös sajátsága, hogy a művész kezenyomát nem közvetlenül, hanem a papírlapra átvitt lenyomat tükörképében örökítik meg” - írja a művészeti lexikon. A legáltalánosabbak a különféle karcolási és metszési, illetve maratási eljárások. A kisgrafika nevében rejti legjellemzőbb sajátosságát. Legelterjedtebb típusa az ex libris, amely a könyvek tulajdonosának azonosítására, jelölésére szolgál. Általában a könyv gazdájának nevét, címerét, jelmondatát — azaz valamilyen jellemző, azonosításul szolgáló jegyét tartalmazza. A XV. század óta ismert, a legkiválóbb grafikusok foglalkoztak és foglalkoznak ma is ex libris-készítéssel. Ezen kívül ide sorolhatók még a különböző ünnepélyes alkalmakra, jubileumokra készített meghívók, évfordulókra, ünnepekre tervezett üdvözlő lapok is. Nálunk, Magyarországon, hasonlóan a világ számos országához, működik kisgrafikai baráti kör, amelynek tagjai állandó kapcsolatban állnak egymással, folyóiratuk van, kiállításokat rendeznek, leveleznek, cserélnek és szenvedélyesen gyűjtik a -felbukkanó újabb alkotásokat. Kevesen tudják viszont megyénkben, hogy a jászberényi Városi-Járási Könyvtár milyen jelentős részt vállal a magyar kisgrafika elismertetésében. Dr. Arató Antal lelkes és értő szervezésével évek óta rendeznek kiállításokat, s kisgrafikai kiadványaik száma elérte a tizenkettőt. Többek között ismertették már Varga Nándor Lajos, Diskay Lenke, Fery Antal. Perei Zoltán, s legutóbb Stettner Béla tevékenységét. Kiadványaik formailag, tartalmilag egyaránt jók. A katalógus precíz adatai, a művészt bemutató kis előszó, s a mellékelt eredeti levonatok eey- aránt a közreműködők dicséretére válnak. Az egyéni kiállítások és füzetek mellett 1973-ban, a magyar könyv- nyomtatás 500. évfordulójának tiszteletére Varga Nándor Lajos munkássága révén a könyvnyomtatás történetébe is bepillantást nyújtottak, az 1975-ös ünnepi könyvhét alkalmával pedig ízelítőt adtak többek között az 1972-es év országos kisgrafikai pályázatának anyagából és az észt művészek kisgrafikai tevékenységéből. Ismeretterjesztési tevékenységük nemcsak népszerű, ízléses formában történik, hanem a műfaj speciális sajátosságainál fogva hiánypótló is. Legutóbb Perei Zoltán „A lapdúcmetszet” címmel veszített történeti és technikai áttekintését jelentette meg a könyvtár és a Jász Múzeum. A könyv érdekessége, hogy a tudományos igényű népszerűsítő kiadványhoz a művész-író húsz, XV. századi illusztráció újrametszett lenyomatát és öt saját munkáját mellékelte. így gyakorlatban is követhetjük, ellenőrizhetjük a leírtakat, érzékelhetjük, miért oly vonzó több száz éve távolkelettől nyugatig a fametszet technikája. E..M. /
