Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-25 / 200. szám
1976. augusztus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Isten malmai Nyílván az alkotmány ünnepének is szólt, hogy a televízió hozzányúlt Szabó Pál művéhez, és filmre vitte az új útra lépő falu regényét, megfilmesítette a parasztság, a falusi szegénység politikai öntudatosodásának krónikáját. Az ünnep tartalmához illő drámát kívánt átnyújtani véle, méghozzá két estére szabva, két részben. A választás igazi értékre esett. Az 1949-ben napvilágot látott Isten malmai a felszabadulás utáni évek magyar irodalmárnak egyik kiemelkedő alkotása, és önmagában is igazi Szabó Pál-mű. Gazdag életszerű jelenetekben, életsorsok ábrázolásában és eseményekben. S ami sokaknak nem sikerült, az neki igen: az Isten malmai őszinte szavú regény, a valóság kendőzése, megszépítése nélkül, s ami talán ennél is lényegesebb, az újat építő falu világát olyan mélységes emberi hittel ábrázolja — színesen, ízesen, humorba hajló lírával — amihez hasonló kevés akad. Pedig fenyegette őt is az egysíkú, azaz sematikus ábrázolás veszélye. Gaál Albert rendező aggodalmak közepette kínálta, ajánlotta elöljáró beszédben filmjét a nézőnek. „Vissza lehet-e adni azt a sajátos humort, amellyel az író szemléli az eseményeket, s azt a virtuóz könnyedséget, amely- lyel magától értetődő természetességgel rakosgatja színeit, keverve a Urát az anekdó- tázással. a sötétebb színekkel? — kérdi szinte önmagától. Filmjének válasza: nem. Legalábbis neki ezúttal nem sikerült. Mi okból nem? Mindenekelőtt azért, mert a minél többet visszaadnia regényből elvet követve az események megjelenítésében — különösképp a második részben — a gyorsan változó élet bemutatásában nem iu- tott túl a történelmi hitelességre törekvő képeskrónikán, egy falu drámája helyett csupán illusztráció módjára mutatta fel a történteket, s az egyes események előadásában is többnyire életképszerű megoldásokat alkalmazott. Különösen feltűnő volt, hogy mennyire nem tud mit kezdeni a tömegjelenetekkel, amelyekben jószerivel a színészeken kívül falusi emberek is kamera elé álltak. Nemcsak az volt feltűnő, hogy mennyire állóképszerű- ek ezek az egyébként mozgalmas, drámai pillanatok, hanem az is, hogy mennyire' dékoratívek. Példát is rá. Az új honfoglalásra induló falu népe, amint tömött sorokban vonul, hogy földet osszon, oly szépnek komponáltatott meg a képernyőn, hogy ettől csorbát szenvedett a hitelesség, a valóság élménye helyett annak csupán megszépített, túlságosan is kikerekí- tett mása jelent meg — képekben. Nem. sikerült a filmnek visszadania a regény hangulati gazdagságát, gyors per- gését sem. Megteremtenie a forradalmi változásokkal teli korszak áradó izgalmát. Bizonyos részleferedeményeket azonban magáénak mondhat: egy-két kitűnően jellemzett figurát állított elénk a sokaságból kiemelve, és néhány friss életszerű jelenettel találkozhattunk benne, gondolok itt például a magyarok és az oroszok barátkozásának igen hiteles és hangulatos rajzára, ahogyan a kezdeti nehézségek múltával kialakul a szoros együttgondolkodás. Ami a színészi teljesítményeket illeti, több mint száz színész kapott szerepet a kétrészes filmben, de kevés elismerésre méltót lehet mondani. Kiemelni talán Toma- nek Nándort, vagy Bánhidi Lászlót léhet és mindenképp Iványi Józsefet, aki Birtalan alakjában igen markánsan, belső feszültséggel szerettette meg a falusi forradalmár jellegzetes típusát, minden részében meggyőző módon. Sajnos azonban tény, hogy falusi témájú filmben ritkán lehet annyi műparasztot látni, mint amennyit ez a televíziósfilm ezúttal felvonultatott. A figurák rajzából hiányzott a mélyebb emberábrázolás igénye. Ezért is van, hogy kevés arc maradt meg emlékezetünkben. így azután: továbbra is feladat a regény Talpalatnyi föld igényű megfilmesítése, de éhhez ünnepi alkalom se szükségeltetik. Röviden Gondos összeállítással emlékeztetett a jubiláló Déryné Színház múltjára a televízió. Idézte a kezdet hősi pillanatait, majd dokumentumfilmek, illetve híradórészletek segítségével végigpásztázta a huszonöt éves megtett utat. Ami arányaiban kissé túl; zottnak tűnt: jóval többet kaptunk a múltból, mint a színház mai életéből. Pedig az egykori Faluszínházból ma már korszerű törekvéseket képviselő színházi műhely is lett. Talán ebből kellett volna többet adni, semmint túladagolni a hősies múltat élesztgető romantikus nosztalgiát. A televízió nemzetközi stúdiójának újabb vitaműsora — vezette Hajdú János — újra csak bebizonyította: a külpolitika, az ideológia is lehet igazán izgalmas téma a képernyőn; a különböző eszmék, egymásnak feszülő gondolatok szellemes párharca igazi drámai feszültséget képes teremteni. Szombat este csaknem másfél órára Rátonyi Róbert kapta meg a képernyőt. Hálából igyekezett is kihasználni a műsoridő minden percét. Felvillantva tehetségének minden színét, s a látványosnak szánt show-ban még itt- ott még a magakelletés is jól megfért. Bővebb elemzést érdemelne, ahogyan Gáti József mond verset a kénernyőn; s az is, miként a Száll az ének szájrul szájra sorozatát megkomponálta. Az egyes versekből, versrészletekből úgy építette meg műsorát, hoav kifejezhesse a maga sajátos mondandóját is. Eszköztelen- sége imponáló. V. M. Kölcsönös vendégségben 300 szovjet fiatal ismerkedik hazánkkal Augusztus 19 és szeptember 2 között 300 szovjet fiatalt lát vendégül az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. A vendégek budapesti városnéző sétákon vesznek részt, folklór-előadásokat tekintenek meg, ellátogatnak a Parlamentbe, a budai várnegyedbe és a Bazilikába. Koszorúzás! ünnepséget tartanak a Gellért-hegyen, baráti összejöveteleken és üzemlátogatáson találkoznak a magyar fiatalokkal. Megismerkednek több vidéki városunkkal is. Ebben az időben ugyancsak 300 magyar fiatal ismerkedik Moszkva — Riga — Minszk — Brjanszk — Szmolenszk nevezetességeivel. Mátyás korából Égetőmesterek műhelye Zala megyében, Egervár térségében évek óta fontos ásatásokat végez a zalaegerszegi Göcseji Múzeum. Egervár virágzó központ _ volt Hunyadi János uralkodása alatt, s a hozzá tartozó Fan- csika faluban a Magyarországon egyedülálló téglagótika mestereit telepítette le ide a nagy befolyású és dúsgazdag Egervári László. A mesterek munkája szépségét híven megőrizte Egervár gyönyörű középkori temploma. Fancsika teljesen elpusztult, nyomait a régészeti ásatások mutatták ki Za- laszentlőrinc határában. E nyáron tovább folytatják a tudományos feltárást, országosan is figyelemreméltó eredménnyel. Nemcsak a terrakotta égetőmesterek műhelyét sikerült megtalálni. rengeteg téglaidommal és korabeli csempével, de az elpusztult falu gótikus templomának maradványait is. Megállapítható, hogy Fancsika egykori temploma szinte kicsinyített mása volt a ma is álló hatalmas egervári templomnak. Magyar kórusmüvek antológiája A moszkvai „Muzika” Kiadóvállalat Vlagyimir Zsivov szerkesztésében magyar zeneszerzők kórusmü- veit tartalmazó antológiát adott ki. A gyűjteményben Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Vásárhelyi Zoltán, Csenki Imre, Járdányi Pál, Petrovics Emil, Karai József, Borgulya András és Balázs Árpád énekkari alkotása: jelenték meg. Történelmi emlékhely Közeledik a mohácsi csata évfordulója, 1976. augusztus 29. Az egykori tömegsírok térségében javában épül a történelmi emlékhely könnyebb. Rollanua Számolom a Ballagva lépteimet: 211.. .212. . .213 Egészen pontosan ki tudtam lépni a szintezésénél szokásos távolságokat. A szintezés! Ezt a rizstelepet is „lejtméreztük”. Tíz rizsőr tartott egy-egy szintezőlécet, egymástól húsz méterre. Én középen álltam a szintező műszerrel, a lécekről sorban leolvastam a terep magassági adatait, a jegyzőkönyv vezetője írta. — 253... tovább! .. .231... tovább! Ilyenkor a rizsőrök előrébb jöttek húsz métert. Gyorsan haladtunk, de egész álló nap!. .. Fárasztó volt. Néha el-elidőztem egy-egy arcon: a műszer távcsöve karnyújtásnyira hozta őket... Arcok. Figyelmes, a munkát állandóan jobbítani akaró emberek, arca. íme a Puskás Józsefé. — Mindig újabb állati kártevőik jönnek — mondta. — A vegyszerre borzasztó költség kell. Rájöttünk, hogy a kártevők ellen a víz szabályozásával is lehet védekezni, így nem kell milliókat kiadni. A kártevők menetrend szerint támadinak, olyankor kell ügyelni a vízre. A nagy vízben rettenetes pusztítást csinálnak, de a sekélyben elpusztulnak. A rizsőr ne restell je: az elmaradottabb kásafoltokat hintse meg műtrágyával, így kinöveszti a rizst a kártevő foga alól... — 212... s a vékony, szőke halkszavú férfi mehet tovább. .. Most Oros István arca. — Én pártolom a műtrágyát, de... A repülőgép a gátakat is szórja, így piszkosul nő rajtuk a gaz, rengeteget kell kaszálni. De ott van a földigépes kiszórás: úgy alakult ki, hogy beálltunk a megrakott Zetorral a kutrica végébe, és amikor kikopott a szórógépből a műtrágya, odajött, megtankolt. Igenám, de ahányszor odament, elment, annyiszor szórta be ugyanazt a területet. Ott kövér lett a kása, ledög- lött, a műtrágya pocsékba ment. Fordítva kell: a műtrágyát hozó jármű menjen oda a szóróhoz, s úgy tankolja fel! Jó summa pénzt lehet így fogni... — 198... továbbmehet a cserzett arcú fiatalember. Következik Takács Lőrinc kerek arca. — Én vettem észre először a rizsfüvet. Elborította a csatornákat, sok bajunk volt vele. Már félő volt, hogy a kutricákat is meglepi. Szóltam, Szarvasról kijöttek a kutatók, nézték: a rizsfűnek vegyszer sem árt, évelő, kormos gyökere van, akár a taracknak... Legalábbis ködszerű- en párolog az imént nuu* lehullott eső. Ködös volt az az egykori késő őszi határ is. lehetetlen volt szintezni. Vártunk fél napig, de a köd még sűrűbb lett. Beszélgettünk a rizsőrökkel, mivel járnak ki dolgozni? — Kismotorral — mondta a zömök, testes Takács Lőrinc. — Olyan utakon járunk, hogy én három év alatt gallyra vágok egy kismotort. — Az enyém a legjobb motor — szólt közbe Kun Ferenc, s társai buzgón helyeselték: ő ugyanis gyalog jár. No, mostanában esetleg fel-felül egy-egy járműre, de azelőtt!... A valamikori őszben egyre tejszerűb'b lett a köd. A rizsőrök elmentek, úgy egy dűlőnyire egy tanyába néhány birkát venni. Jó jdő múlva kibukkant a sűrű ködből Kun Ferenc, vállán hatalmas birka: könnyedén, szép óvatosan föltette a várakozó pótkocsira. Pedig már akkor is csaknem 70 esztendős lehetett. Inas, szikár, borzasztó erejű, szelíd ember. Kevés szavú. .. az a csizmarángató, Oá. mély kovász, melyet Jal valamelyik tavasszal tapostunk a Bihari János brigád tagjaival. Az emberek húzták a mérőszalagot, de az egy idő után úgy megrakó- doitt sárral, hogy már ketten cibálták elől, mégsem aka- ródzott haladni. Középen is emelte valaki, hátha így könnyebb lenne... No, ide egy karót leütni, tovább! Vonszoljuk magunkat a kitűzendő rizstelepen. — Én már kiálltam — tette le a szalagot... ki is? Talán Szakái Imre? Ügy emlékszem. Pihenő, beszélgetés. Természetesen a Kunság aranyáról, a rizsről. — Én 1965-ben lettem rizsőr — mesélte Szakái Imre. — A Mokri telepen kezdtem, amelyik olyan volt, mint egy vaddisznó — vagy rókafészek. Minden kutrica mellett került legalább három rend gyékényes. Nem mondom, jó volt az szél ellen, viszont csak délben, ebédnél láttuk egymást a szomszéd rizsőrrel. Negyven- nyolc kis kutricám volt. Olyan anyagárkok mindenhol, hogy ha beleestem, ellepett, kivált a sarkoknál. Olyan volt a rizstelep, mint egy kis Balaton. A társak biztatják Szakái Imrét, hogy beszéljen az „Aranylapát díjról”! ö komolyan, megfontoltan közli, amit a díjról érdemesnek tart elmondani. Haját már béhavazták az évek, szavai nagy részét is mintha elhasználta volna. Szűkszavú: minden esztendőben annak a rizsőrnek adományozza a brigád a képzeletbeli aranylapátot, aki a legjobbat, legtöbbet termeli. Azt már a többiek kottyantották ki, hogy Szakái Imre személyében éppen egy díjazottat tisztelhetek. Milyen jó a kedvük! Néhány ficsúr fecske ficserékel, égi firhang- ra firkál flikflakos röptével. .. S nekünk is, amikor összekönyökölünk az asztalon a Bihari János brigád tagjaival, s adjuk-vesszük a szót! Meg kell hagyni, volt ez másképpen is. Az egykori enyhe tél például, amikor a rizsőrök kubikolták a rizstelepek lecsapoló csatornáit, s kevesellték a köbmétert: bizony szikrázott a, szemük és a szónak is olyan éle volt, mint a csákánynak. Akkoriban voltam kezdő technikus, gyakorlatom alig, elkövettem néhány szarvashibát. Máig emlékszem Ács Imre ravasz- kás, barázdált arcára, kárörvendő mosolyára, amikor az egyik rizstelep építésekor hogy, hogynem, elfelejtettem behúzatni néhány gátat, s ez csak az árasztáskor derült ki. Számomra. Mert ő tudhatta, csak nem szólt a lecke végett. Tanultam. ö tanítanivalóan tud magyarázni, mesélni is, állandóan reszketteti társasága nevetőizmait. Ha már az ellentétekről volt szó az imént, rá tudta ő keresni a példát máshonnan is a torzsalkodásra. Mert ilyesmi akadt, főleg amíg kézzel arattak, s hetekig a téesz valamelyik üres hodályában éltek a Szabolcsból jött aratómunkások, ő volt nekik a „boltos bácsi”, azaz ő járt vásárolni, s egyszer egy kiló zsír helyett csak felet hozott: hát, majd elgázolta egy kis csontos cigány asszony. De volt közöttük egy rendes ember, amelyik tíz helyett tudott inni, az kimentette... messze tűnt fel, fi Qpn azután ráfordult ___-tr _ egy keresztútra. Talán John Deere... — A ma a jövőt mutatja — szólalt meg bennem Gy. Szabó Lőrinc hangja. — Negyven mázsa feletti rizsfajtáink vannak, korszerű telepek, rizsaratás John Deere kombájnnal, amelyik alá lánctalpat csatolunk, van szárítónk is. D e ami igazán új volt 1975- ben: a rizsőr letette a lapátot, kombájnra ült és aratott. Foglalkozik a szakvezetés a gondolattal, hogy aki megtermeli a rizst, az is arassa le. Ehhez szakértelem kell. Én arattam sarlóval, kézikaszával, kombáj- noztam is, látom, hova fejlődtünk. Takács József, a Bihari János brigád vezetője picikét ugyan, de előrekalandozott az időben. — Magyarországon most általában ágazati szervezés van. Töprengünk: jobb lenne munkafolyamatokra szervezni. .. Eljutunk addig, hogy a rizsőr ásója, kaszája nyugdíjba vonul. A gátakat vegyszerezik, nem kell kaszálni. A csatornákat gépekkel pucolják. És senkinek sem lesz külön a gondjaira bízott rizstelepe — mint most — hanem kisebb csoportokban végzik el az emberek az éppen esedékes munkát. — Mi a célunk mostanában? — heveskedett Antal Ferenc. — A minőség! Ha nem úgy csinálja valaki ahogy kell, jó éjszakát, mehet a pokolba! — Ugye, kicsit idegen még az embernek ez a sok modem dolog, de beleízeledünk egykettőre. Már szó van arról, hogy a vegyszerezéshez helikopterünk lesz.. . — így Jónás Kálmán. Határozottan érezni a brigád jelenlétét, bár sehol egy ember. De a rizstelepek szépek, tehát munkája által ott az ember. Sőt, mintha körülöttem ülnének. Mintha most vitatkoznék Antal Ferenccel. ,.Szóval akad probléma ma is?” „Akad. Szülik a hétköznapok”. „És elmondják? Például a közgyűlésen?” „Kevesen”. „Miért? Félnek?” — Nem. A szókincshiány lehet az oka. Dehát beszélhet az ember máshol is, merthogy -sokan megdadogó- sodnak annyi nép előtt. Szokta nézni a tévében a „Játék a betűkkel” című műsort? Nahát, abban versenyzett dr. Szunyogh László. Ha előttünk játszik és figyeli a kamera, alig tud elérni 300 pontot. Odahaza meg 400 fölött kapisgál. Valahogy így lehetnek a téesz tagjai is, pedig érdemes szólni. Egyszer rebesgettük, hogy jó lenne évente gumicsizma. Azután Barta Károly bácsi beledanolt a csendbe, meglett az óhajunk. — A bátortalanságra van-e gyógyszer? — Van bizony, örülnénk, ha azokat a témákat, amikben a véleményünket kérik, kiadnák írásban: olvassuk el, írjuk rá, mit szólunk hozzá. így senki sem lenne lámpalázas. — Ilyen már volt! — vitatkozott Barka Károly. — Egy esztendeje adtak ilyen papírokat, tetszik-e a kiállított „Citerás lány” című szo- bor, elfogadjuk-e a Tarattyó úti központunk elé? Láthatja a válaszunkat, már a helyén áll Somogyi Árpád szobra... felszáradt, repül a fiZ Út motor' A központw , nál látom a szobrot, a silókat, a gyönyörű éttermet, fürdőt, parkot... Vár a Május 1. Tsz Bihari János szocialista brigádja, 24 ember, zömükben idősek, az átlagos életkor 53 év. Tudom, elmondják majd, hogy megnyerték a karcagi szocialista brigádok közötti kulturális versenyt. Azt is elsorolják, hogy Karcag ellátásáért egy hektár zöldség ingyenes művelését vállalták, ezzel szemben két hektárt gondoztak. Egy-egy brigádtag csaknem 6 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a burgonya, paprika, paradicsom és káposztaföldön. És még mennyi mindenről beszél az arany lapátos társaság!... VÉGE Körmendi Lajos
