Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-23 / 198. szám

1976. augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A megyei tanács közművelődési díjasai fl kitüntetés újabb tettekre kötelez PAPP LÁSZLÓ P app László, a jászbe- ■ rényi zeneiskola igaz­gatója 1948 óta dolgozik ve­zetőbeosztásban. Azóta rend­szeres a kapcsolata a közmű­velődéssel. Az ő ötlete volt például az országos gordon­kaverseny rendezése (amely­nek aztán a 900. jubileumra való tekintettel Szolnok lett a házigazdája), s fő „részvé­nyese” a jászberényi Székely Mihály zenei heteiknek. Az országos gordonkaver­seny után a jászberényi ta­nács vezetői megkérdezték tőle: — Mit kapott az ötletért és a szervezésben való közre­működéséit? — Visszakérdeztem, hogy mit kellett volna kapnom? Nem válaszoltak, de har­mincezer forintért rendbeho­zatták hangversenytermün­ket. Gondolom, egy kicsit azért is, hogy kedvemben jár­janak. A kamarazenekari fesztivá­lok rendezését más város is kérte már. A felsőbb szervek állásfoglalása: azok igazi he­lye Jászberény. S Laci bácsi­nak ebben is érdemei van­nak. ötletekben kifogyha­tatlan. — A Székely Mihály zenei heteken túl országos ének­versenyt szeretnék rendezni Jászberényben. Bizonyos fo­kig tehetségkutató jellege is lesz a több napig tartó ren­dezvénynek. A zsűri elnöke valószínűleg az Operaház el­nöke lesz. Kodály Zoltán mellett a nemzetközi zenei élet több kiválósága részt vett már a Papp László által szervezett hangversenyeken a korábbi években Békéstarhoson, Kar­cagon, s újabban Jászberény­ben is. Szervező munkája sokirányú. Jelentős része volt például a gordonkatanárok országos továbbképzésének megszervezésében Karcagon. — Mi volt a legfőbb vágya? — Mindig kiváló tanár sze­rettem volna lenni. A megyei tanács közműve­lődési díja azt bizonyítja, hogy tulajdonképpen az is lett, hiszen a jó tanár munká­ja nem ér véget a tanórával. SMUTA KÁLMÁNNÉ A mikor 1953-bam gyakorló­éves tanárként Kun- szentmártonba került, nem gondolta, hogy a következő évtizedekben a közművelő­déshez pártol, s járási nép­művelési felügyelőként dol­gozik majd. Igaz, hogy erre szakképzettsége — ének- és történelemszakos tanár — is ösztönözte. Már tanítás köz­ben is szervezett énekkart, úttörőzenekart s több tánc­csoportot. így már pályakez­désekor szerves egységet je­lentett számára a közoktatás és a közművelődés. Azóta is ebben a szellem­ben dolgozik. Az úttörőszö­vetség járási elnökségében a kulturális szákbizottságot ve­zeti például. Az iskolákkal így rendszeresebb a kapcso­lata. Jobban tud munkálkod­ni azért, hogy mind a peda­gógusok. mind a nevelők fel­ismerjék: nélkülözhetetlen partnerek egymás számára. A pártoktatásban a kultu­rális kérdésekkel foglalkozó tanfolyamok járási vezető propagandistája. — Ez azért fontos számom­ra, mert egy-egy évadban több száz ember vesz részt ezeken a tanfolyamokon. Korábban miniszteri és megyei tanácselnöki dicsére­tet, Szocialista kultúráért ki­tüntetést és Üttörő Érdemér­met kapott. — A megyei tanács köz- művelődési díja mire ösz­tönzi? — Az intézmények kor­szerűsítése, felújítása mellett a járás közművelődésében a tartalmi munkát igyekszem erősíteni, rendszeressé tenni jól bevált rendezvényeinket, s szeretném megérni, hogy múzeum legyen a kunszent­mártoni helytörténeti gyűjte­mény. SÁROSI BÉLA W alaki egyszer félig tré- ’ fásán azt mondta: a szolnoki ÁFÉSZ hazai jó hí­rét gazdasági eredményei­nek, nemzetközi tekintélyét viszont a Kodály kórusnak köszönheti. Igaz, ami igaz, a szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórusa az utóbbi néhány év­ben bejárta Európát, az együttes neve ma már a kül­földi hangversenytermekben is ismerősen cseng... — A nemzetközi sikerek­nél én többre becsülöm köz- művelődési munkánk hazai, sőt „házi” eredményeit — mondja Sárosi Béla, a szol­noki ÁFÉSZ elnöke. ;— Azt, hogy szövetkezetünknek nemigen van olyan dolgozó­ja, aki ne hallotta volna már Buday Péter tanítványait, s hogy a meghívásunkra Szol­nokon vendégszereplő kóru­soknak mindig akad közön­sége. — A közművelődés más területein is ilyen szépek az eredmények? — Ha a zenei ismeretter­jesztő munkához hasonlítjuk, akikor azt kell mondanom, hogy nem . .. Pontosabban fogalmazva: még nem. Az utóbbi néhány évben ugyan­is rendkívül sokat változott, fejlődött a szövetkezet kultu­rális élete, ennek bizonyítá­sára elég csak a szocialista brigádok ilyen jellegű válla­lásait végiglapozni. — Gondolja, hogy ez a tendencia tovább erősödik majd? — Így kell, hogy legyen, s nemcsak nálunk, de vala­mennyi üzemben, szövetke­zetben. Meggyőződésem, hogy a munkahelyi kulturális élet meghatározó erejű. Igazi igényfelkeltésre csak itt van lehetőség, ezért nem szabad visszariadni .még az anyagi áldozatoktól sem.. Megtérül a befektetés? — Meg, méghozzá sokszo­rosan. Mert ki vitatja, hogy kulturáltabb, képzettebb dol­gozókkal jobban, eredménye­sebben lehet dolgozni. SB — HD A hazánkban vendégszereplő lett „Dzintars” kórus augusztus 19-én Szolnokra is ellátogatott. A nyolcvan énekesből álló női kar a városi tanács dísztermében adott hangversenyt. Nagy­sikerű műsorukon lett és szovjet szerzők művei, valamint népdalok szerepeltek. A kórust Imans Cepitis, érdemes művész, valamint Ausma Derkevica karnagy dirigálta Amoda a Kadarcs mellett Hidi vásár a Hortobágyon Fele cukor, fele méz! Ha nem veszi, ne babrálja Kettőt fizet, hármat kap Majális hangulat a három napig tartó hortobágyi hidi vásáron. A kilenclyukú híd környé­kén autócsordák. A hepehu­pás alkalmi parkírozóhelyek zsúfolásig megteltek kocsik­kal. Naponta több tízezer ember fordul meg a híres vásáron. Vásár? A régi értelmezés­nek már nem felel meg. Va­lamikor. amikor eladta a földművelő ember az „éle­tet” vagyis a búzát, az új ke­nyérnek valót, elkocsizott a vásárba, megvenni télire a csizmát, a bekecset, meg ha kellett, az új lószerszámot. Egy Bugac-széli bőrös most is fényes lószerszámot kínálgat. — Veszik? Ritka madár már a ló. — Kel azért. Főleg a váro­siak viszik. — Már falun sincs ló, nemhogy a vámosokban? — Áh, nem lóra megy ez. .. A lakásokba. — dísz­nek. A falra.. . Emitt egy régi faeke kelt el. Vitték Pestre... Nem tudom... Miből van több az illetőknek, pénzből, vagy. . . ? Az állami ipar, a kereske­delem, biztos tudta, jó előre, hogy a mai vásár már in­kább csak augusztusi majá­lis, szórakozás, — nem vá­sár. .. Nem is nagyon eről­tették meg magukat az áru- felhozatallal. Bezzeg a ba- zárosok, a giccs-sátrasok si- serahada ellepte a csárda környékét. A puszta jószá­gai ijedten menekültek vol­na a sok gipsz, ökörtől, nyűi­től, hupikékre pingált mada­raktól. Nagykalapos, csizmás öreg úr pipázgat a pásztormúze­um előtt. Híres számadó — mutatóba. — Mit szól ehhez a sok emberhez, Imre bácsi. — Rontják a pusztát. Többet egy szót se. Hát, ami igaz, az igaz. A vásár harmadik napján olyan a környék, hogy rossz ránézni. Dinnyehéj, sörösüveg, papír, — szóval szemét szemét há­tán. De az idill, úgy látszik, mindenhol megél. Füligpiros német legényke tükrös mé­zeskalács szívet vásárol egy szöszke lánynak. A mézeska- lácsos mester — kihaló szak­ma kései művelője — neg­édesen suttogja a lánynak: — Holdtöltekor három éj­jel egymás után nézzen bele lelkem ebbe a tükörbe, olyan szép lesz, mint egy királykisasszony. Könnyű ennek a tükörnek, mert nem tudjuk ugyan, hogy a királykisasszonyok mind szépek lennének, de a német fiú arája máris mese­szép. . . Homokfutón érkezik egy család. — Vesznek valamit. — Áh, nemigen. Bent szok­tunk vásárolni Debrecenben. Innen a tógazdaságból va­gyunk. Jobbára azért jöt­tünk, mert a sógor itt főzi az egyik sátorban a birka­testet. aztán meghívott: ilyet még nem ettetek. — A gyerek nem kap vá­sárfiát? — Nemigen. Mit? Mindene megvan. Legfeljebb majd kólázik, amennyit akar. Később egy miniatűr ka­rikásostorral a vállán láttam a fiút. A tógazda csak neve­tett: — Hiába, no. . . Vér vízzé nem válik. A nagyapja csi­kós volt. — Hát ő mi akar lenni? — Építették itt Debrecen alatt azt a nagy betonsilót. Hát, azóta beleszelesedett az építkezésekbe. Hogy ő olyan mérnök lesz. .. A körhinta a „juhszélre” került. Üvölt a megafon. szállnak a farmerszoknyák. A hullámvasút mellett a mu­tatványos bódék. Nyolc cél­lövölde egy kupacban. Hat forintért puskát kap a sze­rencsevadász. Az egyik pult előtt hami­sítatlan pusztai „kacskarin­gó”. . . — A honvédségnél kiváló lövő voltam még a tavasszal, ezzel a nyavalyával meg há­rom lépésről egy ökröt se lehetne eltalálni, hogy az a. .. A híres csárdakertben, amelynek porát Petőfi csiz­mája is felverte, ember em­ber hátán. — Hozzon két adag húsos palacsintát.. . — Egy tokajit kértem... — Nem sütnének meg egészben egy bárányt... Alkotmány napján még ökröt is sütöttek. Estefelé gazdag esőfelhők zavarták haza a vásározó népet. Állítólag Debrecen­nél volt a kocsisor eleje, a vége meg a csárdánál. Töm­ve volt a füredi és a szo- boszlói út is. Vidám ünnep volt. gyerek, felnőtt, minden­ki jót játszott, — és ez na­gyon fontos. Pihenten job­ban megy a munka. — ti — A Budapesti Művészeti Hetek programján Zenei világnap díszhangversennyel A szeptember 27-én kezdődő, immár hagyományos őszi Budapesti Művészeti Hetek ünnepi megnyitójának színhelye az Erkel Színház lesz, ahol az Állami Hangversenyzenekar és a Budapest kórus ad díszhangversenyt Ferencsik János vezényletével. Műsora: a Cantata Profana és a Concerto. Jobban igazodik az igényekhez Új tanterv és rendtartás a dolgozók általánns iskoláiban A művészeti hetek idején 37 hangversenyt rendeznek Budapesten, hazai és külföl­di művészeik közreműködésé­vel. Köztük koncertet ad Igor Ojsztrah, a világhírű hegedű- művész és Lamberto Gardel- li, alki a Magyar Rádió és Te­levízió Szimfonikus Zeneka­rát, valamint az Állami Hangversenyzenekart ve­zényli majd. Jelentős ese­mény lesz október elsején, az UNESCO ugyanis ezt a napot Zenei Világnappá nyil­vánította. Ebből az alkalom­ból Budapest Főváros Taná­csa, valamint a Magyar Ze­neművészek Szövetsége véd­nöksége alatt ünnepi hang­versenyt rendeznek a Fővá­rosi Tanács dísztermében a Jeuneses Musicales Fúvós­ötös, a Budapest vonóstrió, valamint az idei Liszt—Bar­tók zongorahangverseny győzteseinek felléptével: a Magyar Tudományos Akadé­mia Roosewelt téri kongresz- szusi termében pedig az idei nemzetközi versenyeken és feszíti válókon díjat nyert együttesek kórus-koncertje lesz. Számos kiállítás gazdagítja a programot: a Nemzeti Ga­lériában a „Mai magyar gra­fika és kisplasztika” című tárlat, a Magyar Nemzeti Múzeumban a XIX. század ötvösművészeti remekei. Végül az ünnepi filmbe­mutatók: Fábry Zoltán „Az ötödik pecsét”, Mészáros Már­ta „Kilenc hónap” V. országos akvarellbiennálé Egerben, a Gárdonyi Géza Színház üvegcsarnokában pénteken megnyitották a vá­ros immár hagyományos ren­dezvényét, az ötödik orszá­gos akvarellbiennálét. A biennálét minden eddi­ginél szélesebb körben hir­dették meg, úgyszólván va­lamennyi hazai művészt be­vontak. Ennek eredménye­ként 210 alkotó több mint 1200 műve került a zsűri elé, amelynek alapján végül is 83 művész 140 képe ka­pott helyet a kiállításon, amelynek idei, nagy vívmá­nya, hogy igen nagy szám­ban szerepelnek fiatal mű­vészek. Ugyanakkor egy ál­landó kiállítógárda is kezd kibontakozni. A képek szep­tember 20-ig tekinthetők meg Egerben. Szeptembertől új taraterv lép életbe a dolgozók általá­nos iskoláiban, s azt fokoza­tosain, legkésőbb három éven belül minden osztályban és oktatási formában bevezetik. Elsőként a munkástovább­képzést segítő tanfolyamo­kon, amelyekhez a „minden­ki iskolája” rádió és tv-adás is kapcsolódik. Az új alapdokumentum az 1966-ban kiadott tantervet váltja fel, és a tanított tan­tárgyakban egyenértékű a nappali tagozatok megfelelő tanterveivel. Tartalmában igazodik a felnőttek igényei­hez, illetve azokhoz az igé­nyekhez, amelyeket velük szemben a munkahely, a tár­sadalom támaszt. Tartalmában gazdagodik az esti tagozatokon már ko­rábban bevezetett úgyneve­zett közművelődési program is: szeptembertől lehetővé válik, hogy ezekkel a 48 órás fakultatív művelődési alkal­makkal a más oktatási for­mákban tanulók is éljenek. A dolgozók általános isko­lájának új rendtartása is 1976. szeptember 1-től lép ha­tályba.

Next

/
Thumbnails
Contents