Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

1976. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÜLDÖTT A HAZAFIAS NÉPFRONT KONGRESSZUSÁRA A meggyökerezett átutazó Nem sokkal a diploma megvédése előtt Kunmadarason került gyakorlatra. Amikor a gépállomásról a gyakorlat vé­geztével hazaindult, Szolnokra jött átutazóként. A tárnoki otthon felé vivő pesti személy lépcsőjéről visszanézett, har­madszor és utoljára látom Szolnokot - gondolta. Aztán rö­videsen rájött, hogy tévedett 1954. januárjában már ismét Szolnokon állt a peronon két bőrönddel s friss mezőgazda­sági gépészmérnöki diplomájával, hogy elfoglalja munkahe­lyét a fegyverneki gépállomáson. Kém Pál, a MEZŐGÉP Vállalat szolnoki gyárának igazgatója huszonkét éve lé­pett munkába, s huszonkét éve egy munkahelyen dolgo­zik ... — A jogfolytonosság sze­rint legalábbis így van. Én maradtam, csak a vállalat ala­kult át meg át. Gépállomás, gépjavító, MEZŐGÉP. Ez utóbbinál is átéltem a válto­zást ... — Igazgatóból igazgató lett. — Valahogy. így. Ugyanis egy hónapja még a török­szentmiklósi MEZŐGÉP igaz­gatója voltam. A vállalat há­rom gyára egyesült, s én a szolnoki gyár igazgatója let­tem. — Az első igazgatói utasí­tás? — Utasítás ... Az még nem volt, -hisz alig egy hete, hogy „levéglegeltem” Törökszent- miklóson. Azért ha utasítást nem is, de feladatot adtam — ezt magamnak. Megis­merni az új környezetet, az új munkát, s mielőbb elkez­deni : dolgozni. Ismerkedés­ből is megárt a sok ... Hát ennyi. — Népfront kongresszusi küldött lesz. Megtisztelő megbízatás. — Megtisztelő, kétségtelen, de nem ez az egyedüli nép­front-megbízatásom. öt éve ugyanis tanácstag vagyok: a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. Hogy mi­ért érdemeltem ki ezt a tiszt­séget? Minden bizonnyal szerepe volt ebben a török­szentmiklósi vállalatnál vég­zett munkámnak. A -gyár és a város kapcsolatának kiépí­tésére gondolok. Arra, hogy a gyárnak otthont adó tele­pülést segíteni keli. Ha más­képp nem, munkával. Dol­gozóink bölcsőde építésében, iskolák, óvodák karbantartá­sában nyújtották társadalmi segítséget.. Tudja, az úgy van, hogy gazdasági vezető­ként is, ugyanakkor nép­frontaktivistaként is köteles­sége az embernek, hogy kö­zös dolgainkért' tegyen vala­mit. — Mit vár a kongresszus­tól? — Inkább azt hadd mond­jam, mi érdekel. Nyilvánva­lóan a gazdaságpolitikai kér­désekkel foglalkozó témák, de emellett a művelődésügyi problémákról elhangzó meg­állapításokra, felszólalásokra is nagy figyelmet fordítok. Elsősorban a munkásműve­lődésre, szakmai műveltség­re gondolok. Törökszentmik- lóson _épp ez volt az a terü­let, amelyet nagyon fontos­nak tartottunk. Az ipari tanu­lók tanulását például KISZ- és pártfeladat megbízatás­ként aktivisták segítették. — Már megint Törökszent- miklós. — Igen, még gondolatban a régi munkahelyemen va­gyok. Ahol az ember dolgo­zik, ott egy kicsit be is gyö­kerezik, pedig Szolnokon la­kom, s mégis . . . — Átutazó volt Szolnokon. — Huszonkét éve késik a vonat, amelyik innen elvisz. Lehet, hogy már sohasem érkezik meg. I. ZS. Őszi kék hajlékában A körtefa ágai együtt fut­nak a kerítéssövénnyel. Ha­talmas. sárga gyümölcsök lógnak a zöld gallyak között. Az öreg embernek inkább le kell értük hajolnia. — Szép fa. Az egész kert csodálatos... — Szeretem is. De tán a föld is engem, mert mindent megad. Alig több száz négy­szögölnél, de én 20 éve nem voltam a piacon. Nagyon jó itt, ilyenkor nyáron. A 81 éves volt pályamun­kás, Tóth István körtével kí­nál. — Köszönöm. Mondhatok érte egy jó hírt? '— A klub? Tudom, tudom! Mert nyár ide vagy oda, vol­tam ám már bent. No, éppen hogy csak benéztem. Hogy is mondjam ... Még egy kicsit szégyenkeztem is: tán nyitott ajtót döngettünk azzal a pa­naszos levéllel. Dehát tudja, hogy van az ... Értjük mi, tudjuk, hogy sok minden másra, fontosabbra kellett a pénz, de mégis. Csak rosszul esett, na ... Nem akarunk semmit sem hánytorgatni, de az igazság kedvéért mégis szólnunk kel­lene az előzményekről, pon­tosan: a jászárokszállási nyugdíjas klub évekkel eze­lőtti szegénységéről, sanyarú helyzetéről. De nem... A megszépült jelen, a nagyköz­Új nyugdíjas klub jlászárokszálláson ség közel kétszáz „klubtagjá­val” is felejtette a téli, mos­toha állapotokat. Petrák Ferenccel az autó­buszmegállóban találkoztunk. Még a bajúsza is mosolygott, amikor megállított. — Látta már az új klubun­kat? Hát ez igen ... A tanácsháza melletti épü­letben nyoma sincs a néhány hónappal ezelőtti elhanya­goltságnak. Nem hull már a vakolat, nem nyikorognak a székek. Ragyogó tisztaság, szép bútorok, szőnyegek, füg­gönyök. Hétágra sütött a nap, csak két idős ember volt a klubé ban: Szép Sándor és Feren- czi Jáno6. — Most még kinn vannak az öreg komáink a kertek­ben, a földeken, vagv viken- deznek valahol, a gyerekeik­nél. Tudja, hogy van ez: va­kációznak az unokák, hol le­gyen ilyenkor a nagypapa. De majd jönnek. Amikorra be­sárgul a kukorica, nem ket­tőn leszünk itt! De most már jöhetnek. Kényelem fogadja őket. Valamelyikük, aki be­nézett, mondta is, most meg talán túl szép is itt minden. Az én régi kubikos komáim bizony még most sincsenek hozzászokva. Hisszük, hogy megszokják. A jót, a szépet könnyű meg­szokni. A tanács költségvetési üze­me a felújítással remekelt. Az elhanyagolt épületből „vadonatúj” klubot varázsol­tak. A művelődési ház bútoro­kat, szőnyegeket, s egyéb föl­szerelést adott. Nemcsak ké­nyelem és hi géni a kérdése ez. Tóth István rátapintott a lé- nvegre: — Tudja, megnézi, meg­jegyzi az ember, ha beme“v valahová, hogy mire ültetik le. Hogy fogadják! Kinek mi jár! Van, akit csak a hoked­lire ültetnek a konyhában, aki meg rászolgált azt bevi­szik a tiszta szobába, az asz­talhoz. Hát így kell értel­mezni ezt a szép új klubot is. Jó érzés ám, hogy megbe­csülnek bennünket, régieket, akik ezért a világért dolgoz­tunk. A nyugdíjas klub a továb­biakban a nagyközségi tanács művelődési házának kereté­ben működik, programját a tanácsülés a közeljövőben hagyja jóvá. — ti — Szocialista brigádok olvasótábora A zebegényi Szönyi Múze­um kertje felszalad a hegy­re, s aki a tetőre felérve szét­tekint, messzire lát. Látja a csodás Dunakanyart, az ao- rócska zebegényi temetőt, az egymáshoz búvó házakat, s igen: a korhadt falócát is; mindazt, mit egykor vászonra varázsolt a mester. Szőnyi István, a „legpóztalanabb magyar festő”. Bernáth Aurél szerint Sző­nyi élete Budapesten, Zebe- gényben és a Budapest—Ze- begény közti vonaton telt el. 1927-ben például három év­re elnyerte a római Magyar Akadémia ösztöndíját, de há­rom hét után visszament Ze- begénybe. Azt mondta, nem lehet az olasz tájat festeni ... DARVAS JÓZSEF SZELLEMÉBEN A híres kert Szőnyi István halála óta alkotótábor, azaz... most egy hétig olva­sótábor. A parányi faházak lakói Szolnok és Békés me­gyéből érkeztek. — Kevés kivételtől elte­kintve valamennyi táborlakó szocialista brigád tagja. — fogad Dénes Pál. táborvezető, aki „civilben” az SZMT Köz­ponti Könyvtárinak vezetője. — A tábor összetétele egy­ben célját is meghatározza: a munkásművelődés ügvét szeretnénk elősegíteni e spe­ciális forma alkalmazásával. Vendégeink az ..olvasás mű­vészetével”. a könyvvel, az irodalommal ismerkednek, s ebben a munkában írók. köl­tők. előadóművészek, népmű­velők — tehát a legavatot­tabb tolmácsolok, közvetítők segítik őket. Valamennyiün­ket Darvas József szép gon­dolata vezet: .......nemcsak a z a fontos, hogv olvassanak az emberek, hanem az is. hogy mit olvasnak, hogyan olvasnak, milyen mélységben tudják a könyvekben felhal­mozott szellemi értéket ön­maguk számára hasznosíta­ni”. NINCS IDŐ UNATKOZNI A tábor kilencvenöt lakó­ja négy olvasókörben dolgo­zik. Délelőtt előadások. író­olvasó találkozók, szakmai viták követik egymást, dél­után kirándulni, sportolni, szórakozni megy a társaság, az est pedig az irodalmi mű­soroké és a módszertani be­mutatóké. Unatkozni nincs idő, 6Őt néha még „nyilatkoz­ni” sincs. Boncz Lajost pél­dául úgy kell elrabolni. — Honnan és hoavan ke­rült a táiborba? — A kisújszállási Nagykun Termelőszövetkezet Ady bri­gádjában dolgozom. Nem én vagyok a kultúrfelelős, még­is engem küldtek a többiek — gondolom azért, mert sze­retek olvasni, vitatkozni. — Milyen könyveket olvas, kik a legkedvesebb írói? — Bevallom, régen Rejtő Jenő volt a kedvencem... Mióta viszont gimnáziumba járok, inkább a történelmi regényeket szeretem. — Tegnap egy költővel, Baranyi Ferenccel találko­zott ... A versek nem érdek­lik? — Tudom, túlságosan is szépen hangzik, de a tegnani esiten megszerettem Baranyi költészetét.. Olyannyira, hogy ma megkértem az olvasókör vezetőjét, írja össze nekem a köteteit. Otthon elolvasom. — Társainak is ajánlja majd? — Igen, s remélem nekem el is hiszik, hogy érdemes el­olvasni. AZ OROSHÁZI PÉLDA Nagy András, a budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem harmadéves ma­gyar—népművelés szakos hallgatója Boncz Lajos olva­sókörének vezetője, aki szót­lanul hallgatta végig beszél­getésünket az utolsó mondat­ra felkapja a fejét: — Igen. ez az, erről van szó .. . Kívülről nagyon ne­héz egy brigádba „betörni”. Szövetségesekre, munkatár­sakra van tehát szükségünk. — Gondolja, hogy hét nap elegendő a „szövetségesek” megnyerésére, felkészítésére? — Erről szó sincs! De ve­gye figyelembe, hogy az itt- lévők már nem „újoncok", s gondoljon arra is, hogy rá­juk csak egy részfeladat há­rul. Hogy ezt milyen jól meg tudják oldani, arra itt van Urban András példája . . . Urbán András, az orosházi MEZŐGÉP Vállalat dolgozó­ja. íme a magateremtette „orosházi példa”: — Egv hatvanfős szocialis­ta brigád kultúrfelelőse va­gyok. Brigádunk olyan, mint sok más az országban, vagyis a termelési vállalásokkal nincs baj, a kulturálissal vi­szont annál inkább .. . — Még most is? — Hát most már talán ke­vésbé ... Néhány hónapja a brigádon belül létrehoztunk egy olvasókört. Először öten, aztán tízen voltunk, jelenleg több mipt húszán jövünk össze rendszeresen egy kis vitatkozásra, beszélgetésre. Mindenki beszámol az olvas­mányélményeiről, elmondja, hogy mi tetszett, mi nem tet­szett a legutóbb olvasott könyvben. Voltunk már együtt moziban, színházban, múzeumban, járt nálunk író, s előadóművész is. ILYEN ÉS EHHEZ HASONLÓT? László-Bencsik Sándor, író-szociográfus a munkás- művelődés egyik legavatot­tabb ismerője megszegte a tábor fegyelmét, de ezért senki sem haragudott rá. Az történt ugyanis, hogy vitadé- lelőttje a tervezettnél sokkal hosszabbra nyúlt.. . — Számított ekkora érdek­lődésre, aktivitásra? — Őszintén bevallom, hogy nem. Ha ennek a lelkesedés­nek csak a fele megmarad hazulra — és miért ne ma­radna meg? — már megnyer­tük a csatát. — Ezek szerint a szocialis­ta brigádok olvasótábora életképes, követésre méltó kezdeményezés ? — Nézze, ez a tábor sike­rült. az biztos. Hogy ez len­ne az egyetlen üdvözítő meg­oldás, azt viszont tagadom. Ilyen és ehhez hasonló for­mákra, módszerekre van szükség... Hérész Dezső Fotó: Temesközy K özmű alagutat épí­tenek a Gellért­hegy gyomrában, amely összeköti a Gellért, a Ru­das és a Rác fürdőket. A munkálatok során már si­került két 43C° hőmérsékle­tű hévizet adó forrást fel­tárni és bekapcsolni a gyógyvíz hálózatba. Továb­bi négy víznyeröhely kialakítását megkezd­ték. A szökevény for­rások vizének „befogá­sa” jelentősen javitja a gyógyvíz hozamát. A csak­nem egy kilométer hosszú közmű alagút utolsó 100 méterénél tartanak az épí­tők. (MTI fotó: Bara István felvétele) II múzeum egy évtizede Tíz éve, 1966. augusztus 19-én nyílt meg a Magyar- Vendéglátóipari Múzeum, a világ első ilyen jellegű szak­múzeuma. Á kezdet biztató eredményei alapján a Belke­reskedelmi Minisztérium 1970-ben kereskedelmi és vendéglátóipari múzeummá fejlesztette az intézményt, s várbeli helyiségeit kétszeresé­re növelte. A gazdag történeti tárgyi gyűjteményen kívül dokumentációs fotó-, könyv-, idegenforgalmi, képzőművé­szeti és numizmatikai gyűj­teménnyel rendelkező nyil­vántartásba vett anyaga megközelíti a 110 ezer tételt. A múzeum fennállásának egy évtizede alatt hat állan­dó kiállítást, 69 időszaki és vándorkiállítást rendezett szerte az országban. Sok lá­togatót vonzottak a múzeum­ban rendezett irodalmi és ze­netörténeti estek, szakelő­adások is. KÖZMEGELÉGEDÉSRE Mit tesz az állampolgár. ha szüksége van valamilyen ha­tósági bizonyítványra, ille­tékbélyegre munkakönyvre, erkölcsi bizonyítványra, épít­kezéshez típustervre? . . . Ha szolnoki az illető, öt esztendő alatt már megszokta, hogy a városi tanács ügyfélszolgálati irodájához forduljon. A me­gyeszékhely említett irodája ugyanis öt esztendős, az or­szágban másodikként, vidé­ken elsőként alakult. Fél év­tized alatt megszokták a ter­hes nők, a kisgyermekes ma­mák. hogy az irodában kér­jenek tejjegyet, a feledéke­nyek. hogy bejelentsék elve­szített tárgyaikat: a lakás­igénylők ide járnak a sor­szám iránt érdeklődni, a kis­iparosok itt kérik a működé­si engedélyt: ha valaki akar kivágni, netán szőlőt telepí­teni. ha építőanyagot raktá­rozna utcán, bölcsődei, vagy óvodai kérelemmel) járulna a hivatal illetékesei elé, útja az ügyfélszolgálati irodába ve­zet. Mindennapi gondunk — bajunk elintézésében segít te­hát az iroda négy dolgozója, hogy minél kevesebb utánajá­rással tudjuk lebonyolítani például ház- vagy gépjármű adásvételeinket, vagy költö­zéskor lakcímünk ki- és be­jelentését. A szolnoki városi tanácsnál i*t a legnagyobb az ügyfél- forgalom, s hogy az ügyfelek elégedettek is az irodával, azt a tanács vezetőihez írott levelek tanúsítják, no meg azok a tanácsülések, ahol a lakosok képviselői kifejezték elismerésüket. Az ügyfélszol­gálati irodának szerdán át­adott kitüntetés, a társadal­mi munkájukért járó arany­plakett megkoronázta az ál­lampolgárok jó véleményét: soha szebb születésnapot! K. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents