Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
1976. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ÖTSZÁZ ÓRA A GYEREKEKÉRT Társadalmi munka a Balaton mellett Épül-szépül a szolnoki úttörők balatonszepezdi úttörőtábora. Igaz, a városi tanács kasszájából” nem jut minden felszerelésre pénz. Ezért örültek a tanács művelődés- ügyi osztályán, amikor Horváth László, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem autójavító műhelyének szerelője, a Csonka János nevét viselő szocialista brigád nevében felajánlotta, hogy segítenek a tábor további építésében. — Tavaly voltunk először Szepezden — mondja Horváth László. — Akkor csak egy -napot dolgoztunk: festettünk, javítottuk a kerítést. Az idén májusban aztán amolyan „férfiaknak” való munka -kínálkozott mind a huszonnyolcunknak. Zúzott kővel borítottuk az utakat, felsúroltuk az ebédlőt, és ülepítő gödröt ástunk. Ezt a gödröt anyagiak híján csak évek múlva tudták volna megcsináltatni, holott máris szükség volt rá. A vállalattól kaptunk egy kompreszÖrömhir a filatelistáknak A posta a következő hetekben új „bélyeggel, illetve bélyegsorozattal örvendezteti meg a filatelistákat. Augusztus 19-én a koppenhágai nemzetközi bélyegkiállítás alkalmából 9 forintos bélyeg-kisívet hoznak forgalomba. A iHafnla 76 elnevezésű kisív szelvénye a nemzetközi kiállítás emblémáját ábrázolja, a bélyegen pedig egy Dániában 1852-ben kiadott bélyeg, mellette a koppenhágai kikötő jellegzetes hableány szobra látható. Az évfordulók — események sorozat új értékeként ad ki festménybélyeget — a posta augusztus 27-én. A Ti- ziano Vecellio halálának 400. évfordulójáról megemlékező bélyeg a művésznőik az Uffizi képtár tulajdonában levő Flóra című festményét ábrázolja eredeti színeiben. Szeptember elején a 49. bélyegnap alkalmából négy értékből álló bélyegsorozat jelenik meg. A 2,50 plusz 1 forint névértékű bélyegek egy- egy, a budavári palotában 1974-ben fel-tárt gótikus szobrot — lovagot, fegyverhordozót, apostolt, püspököt — ábrázolnak. szórt a gödörásáshoz, egy buszt az utazáshoz. — Ilyen egyszerű volt? — kérdeztük Öze Imre brigád- tagot. — Nem egészen. A táborban nagyon kötött, réteges, sziklás talaj van. A kompresszorhoz vitt éles lapokkal semmire sem mentünk. A srácok a helyi téesz- be mentek, ott kértek kölcsön vasat, hogy laposabb éleket foghassanak be, az jobban „ásott”. Még így is húszpercenként kellett az embereket váltani. Nehéz „meló” volt. Ráadásul a harminc fokos hőség. Az első nap délig csak húsz centit haladtunk. — A táborban étkeztek? — Ott hát, ha főztünk magunknak — nevet a brigádvezető. — Három ember volt a konyhás, egész nap főztek, mosogattak, még este 11-kor is. Rengeteg kaja volt, "de kellett is. — Miből vásárolták az ételt, miből fedezték a munkához szükséges kiadásokat? A közelmúltban véget ért ismeretterjesztési évadban minden nap minden órájában 174 rendezvényt tartott a TIT. Ez az önmagában is meghökkentő adat alapos önelemzésre, a feladatok pontos körülhatárolására serkenti a tudományos ismeretterjesztő társulatot — mondotta dr. Vonsik Gyula, a társulat főtitkára az MTI munkatársának. _ A mennyiségi növekedést az érdeklődés növekedése okozta, a szakemberek megállapítása szerint az alapos, jó munka a színvonal fenntartása érdekében ez az egyébként örvendetes tény nem egyszer gondot okoz, hiszen lényegében ugyanolyan körülmények között, ugyanolyan személyi állománnyal kell ezt a hihetetlenül nagy munkát elvégezniük. — A társulat tevékenységének 38 százaléka tartozik a társadalmi-politikai nevelőmunka kategóriájába, több mint 18 százaléka foglalkozik a természettudomáIsmét Horváth László válaszol : — Korábban, a kiszesek kezdeményezésére kommunista szombatot tartottunk, 50 ezer forint értékű munkát végeztünk. Ebből tízezret megkapott a szepezdi „különítmény’. Abból fedeztük az összes kiadást. — Csak a Csonka brigád dolgozott? — Három szocialista brigád utazott Szepezdre, a mienk, a Bartáság II. és a Stabil. — Pénzben kifejezve mennyit ér az önök munkája? Öze Imre fejből sorolja az adatokat: — Körülbelül 50 ezer forint értékű. Összesen 500 órát dolgoztunk. — Elmegyünk máskor is szívesen, ha kell a segítség — foglalja össze Horváth László. — Például az idén nyáron az én lányom máris ott táborozott, de mennek más ,,brigádgyerekek’ is az iskolájukkal. Értük, hogyne tenné meg az ember?! nyokkal, mintegy 13 százalék az esztétikával, csaknem 15 százaléka a műszaki, technikai — 7 százalék a matematikai —, ugyancsak ennyi az egészségügyi ismeretek terjesztésével, elmélyítésével és csaknem 2 százalék alapozza meg az idegennyelvek tanulását. A TIT mintegy 30 ezer előadót foglalkoztatott az 1975—76-os évadban. A szervezet vezetői most azzal számolnak, hogy ez a 30 ezer főnyi tábor tovább növekedik, ez pedig azt jelenti, hogy nagyobb gondot kell fordítani a tudományos ismeretterjesztés szakembereinek felkészítésére, segítésére. Ezt részben különböző információs kiadványokkal próbálják megoldani. Huszonnégy tudomány területén követik nyomon az új felfedezéseket, az érdekesebb kísérleteket, amelyekről a lehető legrövidebb időn belül igyekeznek inormálni az előadókat, hogy mindent gyorsan felhasználhassanak tudományos munkájukban. Közgazdászok továbbképzése A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem az idén ismét kiírta a pályázatokat a különböző továbbképzési formákra. A szakközgazdász-képzés keretében 1977 februárjában pedagógus, tervgazdasági, pénz- és hitelügyi, statisztikus, nemzetközi gazdasági kapcsolatok szak, továbbá vállalati komplex tervezőelemző, pénzügyi, munkaügyi, piacszervező, komplex szervezési és vezetési szak, valamint számítástechnikai szak indul. A képzés négy, illetve a számítástechnika szakon öt féléves. A hallgatók az utolsó félévben szak- dolgozatot készítenek, s ennek megvédése után szak- közgazdász oklevelet kapnak. Amennyiben a szakdolgozat megfelel az egyetem doktori szabályzatálban előírt követelményeknek, az intézet javasolja az illetékes kari tanácsnak, hogy azt doktori disszertációként is fogadja el. A kötelező óraszámon felül a hallgatók angol, francia, német, orosz és spanyol nyelvű továbbképzésben is részt vehetnek. A szakközgazdász-képzésre azok az egyetemi oklevelet, mérnök-közgazdász oklevelet, vagy külföldön szerzett és honosított közgazdaságtudományi oklevelet szerzett szakemberek jelentkezhetnek, akik kétévi szakmai gyakorlattal rendelkeznek és munkaadójuk továbbtanulásukat javasolja. A jelentkezési határidő 1976. október 30. Az intézet 29 témakörben indít 1—4 féléves tanfolyamokat, egyéni jelentkezések alapján, illetve a vállalatok, intézmények felkérésére. A tanfolyamokra az egyéni jelentkezés határideje 1976. szeptember 15. Dunaújvárosban Római szobrot találtak Jelentős, a provinciális római művészet legjobbjai közé tartozó lelettel gazdagodott a dunaújvárosi Intercisa Múzeum. Csatornaásás közben egy szobortöredékre bukkantak a római városrészben. A mintegy fél méter magas torzó ruhátlan férfialakot ábrázol, de két lábfeje. jobb karja, valamint a bal alsó karja hiányzik. Bal kezében lándzsát tartott, de a rúdnak csak a középső része maradt meg. Az Intercisa Múzeum régészei megállapították. hogy a szobor Jupitert, a rómaiak legfőbb istenét ábrázolja. Új feladatok előtt a TIT Dr. Vonsik Gyulának, a TIT főtitkárának nyilatkozata Tüskevári fazekasok Tüskevár ma is a dunántúli fazekasság egyik központja. Az előző nemzedék idejében még 89-en, most pedig öten űzik e régi népi mesterséget. Hívhatnánk őket tüskevári Tóth fazekasoknak is, mert közeli és távoli rokonság révén mindannyian Tóth családnevüek: Máté, Péter, Gyula, Gergely és az ifjú ióth Gergely. Képünkön: Ifjabb Tóth Gergely Egy irtásfalu földművelése A dunántúli földművelés etnográfiai sajátosságait elsőízben feldolgozó tudományos mű látott napvilágot: Takács Lajos „Egy irtásfalu földművelése” című munkája. Egykor erdőirtással hódítottak meg új területeket a földművelők. A bozóttól, fáktól és a fölösleges vegetációktól megtisztult földeken lehetővé vált a gazdálkodás megkezdése az addig műveletlen területek termővé tétele. Ezekkel az erdőirtásokkal foglalkozik a több évtizede elkezdődött kutatás. Az etnográfus szülőfaluja, Várong életében — körülbelül 250 év leforgása alatt — mutatja be az írások jelentőségét. technikai kivitelét. Az úgynevezett irtásfaluk az 1700-as évek elején-közepén szabadabban gazdálkodhattak, mint a többiek, mert kevesebb adót kellett fizetniük. A múlt századi úrbéri földrendezés során viszont az allodium a falu szántóinak több mint a félét elragadta, mivel irtáseredetűek voltak. A megmaradt szűk területen kellett kialakítania a falu népének a gazdálkodás új formáit. A szerző részletes képet ad a déldunántúli hagyományos földművelésről, s bemutatja az új feltételek között folyó munkát is. A Várong faluban végzett kutatások módszereivel Takács Lajos, az MTA néprajz- - kutató csoportjának munkatársa, hozzálátott az irtásterületek országos feldolgozásához. BNTBLFFY GYULA így utaztunk hajdanában A Panoráma „Utazások a múltban és a jelenben” sorozatának új köteteként látott napvilágot Antalffy Gyula Így utaztunk hajdanában c. könyve. A honfoglalástól a gőzvasút elterjedéséig vezet végig ez a könyv a Kárpát-medencén, s miközben megismertet az egymást váltó közlekedési eszközökkel, s a szálláslehetőségek fejlődésének a históriájával, a hazai és a külföldi utazók szemével láttatva bemutatja az országot is. Lapunk részleteket ad közre a kötetből. Ha elsüllyed, s ha meggyullad az út O Miközben a nyugati országrészben, Bécs felé vezető főúton olyan .^korszerű” járművek futnak, mint a kényelmes pos- tahintó és a sebesen vágtató gyorsparasat, a Tiszántúlon még egészen ősi módon közlekednek a kunsági, sárréti, /•békési magyarok. A Tiszától a bihari lankákig egyetlen vizes rétség az egész országrész, a végtelen lápvilágból kisebb-nagyobb szigetekként emelkednek ki a községek. Füzes Tisza-parttól Biharig egy róna. Mintha sebes árvíz meg- gyahilta volna. Arany János cövekeli le két szélső határjelét annak a roppan területnek, melyen keresztül jár a Tisza, a Berettyó meg a Körös kiöntése, s százkilamétereken át mocsarakat, fertőket, réteket táplál. A szabadon terjengő vizek végeláthatatlan náderdőket ringatnak, a mélyebb vizek fölött sással, gyékénynyel felvert ingó lápok lebegnek, a dús gyeppel borított szigeteket tavak, rónák választják el egymástól, a nádrengetegeken tiszta vizű erek kanyarognak át. A nagykun városok a víz-nem- járta magaslatokon ülnek, sárból hányt töltések kötik össze őket egymással. A lakott helyek között kerekes járművel közlekedni az év nagyobb részében teljességgel lehetetlen, nem mintha nem volna szárazföldi út ebben lápi világban, de istenkísértés használni őket. Nem földből, hanem a mocsár elkorhadt, szétrothadt növényzetének maradványaiból, sásgyökérből, nádtörmelékből, zsombékból hordják össze a vízi birodalom útjait, melyek aztán esők évadján úgy feláznak, hogy elmerül bennük a ló is, szekér is, ember is. Ha pedig megfagy ez a kerekektől felszántott út, olyan rögös lesz, hogy szétrázza a szerencsétlen utas agyvele- ját, nyáron viszont annyira porrá szikkad, hogy egy nagyobb szélvihar valósággal elhordja. Ilyenkor könnven meg is gyulladhat egy elhajított égő taplótól, s az alattomosan parázsló töltés beszakad az óvatlanul ráhajtó jármű alatt. Az utasra ilyenkor a biztos halál vár. E sokfajta veszedelem elkerülése céljából a pest— Szolnok—debreceni országút a Sárrét peremén kígyózik végig, óvatosan kerülgetve a mocsárvilágot. Ennek az útvonalnak legveszedelmesebb szakasza a Karcag—Nádudvar—Szoboszló közötti töltés, amely a Hortobágy mezején át toronyiránt folytatódik Debrecen felé. A pest—debreceni országutat régen elterelték azóta Püspökladány felé, de a karcag—hortobágyi ’ ősi földtöltés nyomát mindmáig őrzi egy szép népi műemlék, a karcagi határban levő Zá- dor-híd. Nagy, tömzsi kőhíd ez, mintha édestestvére volna a híres hortobágyi kilenc- lyukúnak. Ahogyan az is, méghozzá a bátyja, mert 1806-ban emelték, így mintája lett az 1829-ben épített hortobágyinak. A karcagi Zádor-hídnak azonban rég szárazra került az öt hatalmas boltive; nem folyik víz alatta, medernek sincs nyoma se már. A Zádor-ér — a Hortobágy folyó egyik hajdani mellékága — eltűnt a Tisza-szabályozásakar. Pedig valamikor olyan víztömegeket hömpölygetett, hogy 1831-ben elsodorta az áradat a súlyos kőhíd két-két szélső pillérét; azóta rövidebb négy lyukkal a hortobágyinál. De eltűntek a tájékról a susogó náderdők is, ahonnan a kunsági betyárok lesték valaha a jövő-menőket, a kocsiposta utasait, az ek- hós szekeres vásárosokat. Amikor Csokonai 1800-ban a Dunántúlról hazafelé tartva átgyalogolt a karcagi határon, még csaknem háborítatlan vízivilágot lát maga körül, hasig érő fűben gázoló, címeres magyar marhákat, kontyos nádkunyhók előtt tanyázgató szilajpász- torokat, ingó lápon „lábadozó” pákászokat és „te- ménytelen madárságot”, de a város körüli földeket már szántogatják, s a gyalogszerrel vándorló költő versben dicséri meg... ... azt az átkozott Kardszagot, Hol a kun a szép térségre halmoz sok száz asztagot. A Debrecenből Pest felé vezető földút másik hírhedt szaka a Karcag és Kisújszállás között kanyargó Kara János-gátja, amely a két nagykun mezőváros, között szétterülő lápvilá^ot szeli át. Olyan borzalmas útvonal ez, hogy kerekes járművel csak a nyári hónapokban lehet ráhajtani; aki máskor kísérli meg, úgy jár mint az egykorú rigmus szerzője: Négy fül látszik, az két lovunk. Tollas süveg, az kocsisunk. Emez káromkodva mondja: Ez a Kara János gátja. Ennyit hallunk, semmi többet, A sár ellepi fülünket. A kocsiposta nem is merészkedett rá erre a süppedő sártöltésre, hanem jókora félkört ír le, s alapos kitérőt téve Karcagtól Török- szentmiklósnál fordul ismét egyenesen Szolnok, illetve Pest felé. Amikor olyan az idő, hogy a mocsarak jobban kiterjednek, akkor a félkör is nagyobb lesz, s Törökszentmiklóstól Debrecen felé így alakul: Fegyvernek. Kunmadaras, Nagy- iván, Zám, nagyhortobágyi csárda, kadarcsi csárda, Debrecen. Van azonban úgy is, hogy az egész Nagykunság víz alatt fekszik. Ez esetben csak a felső pesti utak valamelyike használható. Vagy a Pest, Hatvan, Gyöngyös, Kál, Poroszló, Tiszafüred, Medgyes csárda, nagyhortobágyi csárda, Debrecen, vagy a még feljebb vezető negyedik útvonal: Pest, Kál, Mezőkövesd, Ároktő, Tdszacsege, kishor- tobágyi csárda, Balmazújváros, Látókép csárda, Debrecen. De még az is előfordul, hogy mind a négy útvonal járhatatlan, ez esetben csak Miskolcon át, Tokaj felől lehet megközelíteni a Hajdúságot. A nagykunsági sártöltéseket a helybeliek sem használják az esők évadján. A Karcagról Kisújszállásra igyekvők a két kun város közt feleúton levő Pingyó csárdánál — mely a mai Karcagi puszta vasúti megállóhely közelében bújt meg a Konta-halom lábánál — leszállnak a tengelyről, hajóra telepszenek, úgy eveznek tovább Kisújszállás felé. A szárazföldi közlekedés ilyen körülményes volta arra kényszeríti a kunsági, meg a sárréti embert, hogy hajót használjon. Olyan községek népe jár csónakon — ahogy ők mondják, hajón — ^ amelyeknek határában manapság nyoma sincs semmiféle víznek.^ (Folytatjuk
