Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

1976. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Q középiskolákban Háború és béke Az elmúlt hét egyik „ese­ménye”: véget ért a húszré­szes angol filmsorozat, a képernyőn utolszór jelent meg a már jól ismert War and peace felírás, és nem hangzik fel már csütörtök esténként a méltóságos alá­festő zene sem, kicsit méla­bús akkordjaival. Pedig már egészen meg­szoktuk. Érdekes dolog ez; a soro­zatoknak megvan az a kü­lönös tulajdonságuk, hogy a nézőt lassan-lassan maguk­hoz szoktatják, ha úgy tet­szik idővel magukhoz édes­getik. (Természetesen tisztes színvonalú sorozatokra gon­dolok!) A Háború és béké­vel is alighanem ez történt. Eleinte berzenkedtünk a megjelenített figurák kelle­metlen külseje miatt. Nata­sát például mindenképp szebbnek hittük a regényből, mint ahogyan viszont láttuk a filmen. De a többi szerep­lőt is mintha ellenszenve­sebbnek ábrázolta volna a sorozat, kezdetben úgy tűnt. De aztán megszoktuk őket, és el is fogadtuk, hogy Na­tasa igazi szépségét nemkül­seje hordozza, hanem belső lénye sugározza. Kezdetben lassúnak, mondhatni araszol- gatva haladónak éreztük, ahogy ü tévéfilm előadta a regény cselekményét, nehéz volt elfogadni a film epikus tempóját, s ami ezzel jár, részletező aprólékosságát, amiből hiányzott a regény­eposz monumentalitása. Az­tán ezt is megszoktuk: hoz- záidegződtünk a sorozathoz. Fenntartásaimat egyre in­kább feladtam, s már csak az érdekelt, hogy a lehetősé­geken belül minél többet raktározzak el magamban Tolsztoj filmábrázolta vilá­gából, amely az átdolgozás folyamán kétségtelenül sok­kal szegényesebbé vált, sok­kal egyszerűbbé formáló­dott. mint a regény mérhe­tetlen gazdagsága. De felve­tődik a kérdés: vajon ren- delkezik-e a televízió olyan eszközökkel, amelyek segít­ségével teljes mértékben áb­rázolni tudná a tolsztoji mé­retű regények világát? A vi­lágirodalom talán legjobb regényének átdolgozása a képernyőre csaknem remény­telen vállalkozás. Az angol sorozat készítői nyilván a műfajok különbö­zőségéből adódó áthidalha­tatlan nehézségek elől is „me­nekülve” választották a tar- - talmi hűség leegyszerűsített változatát — korrekt módon, tiszteletiben tartva a regény értékeit. És végtére is általa több mint tíz estét tölthet­tünk Tolsztoj hőseivel, s ha nem is elégített ki igazán bennünket az, amit és amennyit a regény helyett kaptunk, s arra elegendő volt, hogy érdeklődésünket elvigye az eredetihez, vagy visszavezessen bennünket új­ra a regényhez. Családi sírbolt Az úrhatnámság nem mai találmány, már Moliére is szembenézett vele, s világ­hírű komédiát írt róla —el­lene. Hogy jól tartja ma­gát, arra talán bizonyíték, hogy a televízióban 1976. augusztus 13-án este is egy, az urhatnámságot kifigurázó tévéjáték került a képernyő­re. Persze különféle formá­ban él ez az eléggé el nem ítélhető, a múltból vissza­kísértő tulajdonság. Van, amikor a rongyrázás formá­ját ölti, van, amikor pöf- feszkedő kivagyiságban mu­tatkozik meg, máskor eny. hébb formában, a sznobság köntösét ölti magára. Mind­egy: létezik. Csák Gyula tehát — elő­ször próbálkozik tévéjáték­kal — joggal fordul ellene a komédia eszközeivel. (Az már nem az ő hibája, hogy a komédia végül is könnyű bohózattá vált!) Kitalál egy családot, amelynek állítólag vásározó kereskedő volt a feje, ebből lettek a milliók, elhelyezi őket egy kastélyba, ahol szertartásos angolos rend „uralkodik”. Aztán jön a bonyodalom. Egy arisztok­ratának álcázott rabló meg­jelenése okozza... és nem is folytatom. A bonyodalomból mulatságos helyzetek egész sora támad, de mindez, mintha csak öncélú játék volna, nem igazi komédia. Az egész játék valahogy a leve­gőben lóg. Nem érezni tár­sadalmi hátterét, még -ke­vésbé hitelét. Nem a szán­dékkal van itt baj, hanem a megvalósí'.ással. Ami a hi-, telt illeti, csak egyetlen se­bezhető pontra utalnék. Va­jon hogy tudta összeügyes­kedni millióit — vetődik fel bennem — egy olyan bu­gyuta sátoros, akit egy kö­zönséges rabló a legócskább trükkökkel képes orránál fogva vezetni. Csák Gyula tévéjátéka, bár szándéka az volt, hogy rá­nyissa szemünket egy nega­tív jelenségre, a tisztessé­ges szándéknál az elhibázott megvalósítás miatt nem ju­tott tovább. Röviden A televíziónak jó hagyo­mányai vannak portrékészí­tésben. Számtalan izgalmas, írói, művészi arcképet lát­hattunk már a képernyőn. Sajnos, a legutóbbi, amely Csanádi Imréről készült, nem tartozik közéjük. Első­sorban a mondandó tisztázat­lansága miatt. Kínzó keserű­ségektől, nyomasztó konf­liktusoktól volt terhes e rendhagyó portré légköre, és a megoldatlan feladványok egész sorát adta. Űj színnel gazdagodott a tévé palettája: az első autó­verseny-közvetítést láthattuk vasárnap koradélután. De máris egy bosszantó szép­séghibával. A közvetítést a verseny legizgalmasabb pil­lanataiban, a végkifejlet élőit szakították félbe. így köve­telte a műsoridő. A néző szá­mára a közvetítés „meggyil­kolta” a versenyt. Kérdem: mire való ez a drasztikus cselekedet, nem lett volna más, rugalmasabb megoldás a néző érdekében? V. M. 51 ezer elsőosztályos diák Szeptember 7-én, az 1976— 77-es tanév első munkanap­ján hazánk több mint fél­ezer középiskolájában az elő­zetes beiratkozási statisztiká szerint mintegy 51 000 első osztályos diák kezdi meg ta­nulmányait. A középiskolai tanulók száma meghaladja majd a 210 000-et, és a IV. osztályt — tavasszal — vár­hatóan 50 000 tanuló fejezi be. A középiskolai statiszti­ka tükrözi a demográfiai hullámzást; a legtöbben — 236 589-en — 1965—66-os, a legkevesebben — 66 100-an — az 1946—47-es tanévben jártak középiskolába. Be­szédes szám: 1938-ban mind­össze 52 349 középiskolás di­ák volt hazánkban. A legutóbbi tanév befeje­zéseként júniusban mintegy 47 ezren tettek érettségi vizsgát. 1938-ban alig vala­mivel többen, mint 10 800-an érettségiztek: a 20 000-et 1953-ban, a 30 000-et 1961­ben, a 40 000-et pedig s — egyik évről a másikra, ug­rásszerűen mintegy hatezer­rel — 1965-ben, az 50 000-et 1971-ben 55 701-en haladta túl az érettségizők száma. Ez az év volt különben a re­kordév, 55 701-en tettek sike­res érettségi vizsgát. Évtizedről-évtizedre, sőt évről-évre több lány folytat­ja tanulmányait az általános iskola befejezése után. A legutóbbi tanévben több mint 120 000 lány tanult a közép­iskolákban, ez az összes ta­nulók 58,1 százaléka volt. (Nagyjából azonos egyébként ez az arány már hét éve) 1938-ban az összes tanulók­nak csupán egyharmada, 1955-ben pedig fele volt lány. A lányok körében népsze­rűbb a gimnázium, arányuk több mint másfél évtizede 60 százalék fölött van, a leg­utóbbi tanévben megközelí­tette a 66 százalékot. Egyre többen érdeklődnek a szak- középiskolák iránt is, ott több mint a fele lány a tanulók­nak. A szakközépiskola külön­bén a hatvanas évek eleje óta hódit egyre nagyobb tért. Három éve a középiskolások­nak már mintegy fele kezd­te a tanévet a szakközépis­kolában, tavaly már 51 szá­zalékuk. Huszonöt évvel ezelőtt sem kevés, több mint 17 000 középiskolás juthatott kollé­giumi elhelyezéshez, a ne­gyed század alatt pedig meg­sokszorozódott ez a szám. Tavaly több mint 43 000 diá­kot vettek fel kollégiumba. Még nagyobb a különbség a tanulószobásoknál: a negyed­század alatt 6000-ről 30 000­re nőtt a számuk. A statisztikák tanúsága szerint az 1958—59-es tanév­ben — amióta számontartják — 400 középiskolás diák ré­szesült ösztöndíjban, tavaly több mint 15 000. Nőtt ter­mészetesen áz elmúlt évtize­dekben a vidékről naponta bejáró diákok száma is. meg­haladja az 50 000-et, s ez az összes középiskolásoknak megközelítően a negyedré­sze. Á Ludas Matyi rajzfilmen Bővül a múzeumfalu A következő négy eszten­dőben újabb hat hektár te­rülettel bővül s 70, ma már ritkaságszámba menő műem­léképülettel gazdagodik a sóstói múzeumfalu, az ország legfiatalabb ilyen jellegű in­tézménye. A már meglévő 20 épület mellett a múzeumfalu építőbrigádja a napokban fe­jezi be az 1871-ben készült s Paszabról beszállított földház helyreállítását. A múzeumfaluban rövide­sen megkezdik a falucentrum kialakítását. Itt a tervek sze­rint végleges elhelyezést nyernek, a ma már kihalóban lévő mesterségek műhelyei. Harmadszor veri Ludas Matyi vissza — e jelenetnél tartanak a rajzolók Fazekas Mihály vígeposza, a Ludas Matyi ábrázolásában. A Pan­nónia rajzfilmstúdióban ké­szülő, egész estét betöltő rajzfilmről Dargay Attila, az alkotás rendezője tájékoztat­ta az MTI munkatársát. — A forgatókönyvet Nepp Józseffel, és Romhányi Jó­zseffel közösen írtuk azzal a céllal, hogy Fazekas Mihály klasszikus vígeposizából per­gő, humoros történet kere­kedjék. A film kezdetétől — amely egy kegyetlen vadá­szat közben ábrázolja Döb- rögit — és végétől eltekintve az eredeti mű mesefonalát követi. A 70 perces film java már készen van. a nyolc rajzos stáb — a mozdulattervezők, a kulcsrajzoló és fázisrajzo­lók — még javában dolgoz­nák, s hogy miért az rög­tön világossá válik, ha el­mondom, hogy egyetlen má­sodperc alatt 24 kockát lát a néző. A rajzfilmkészítés munkáját, sokrétűségét talán még egy szám teszi szem­léletessé. összesen több mint százezer kockát kell meg­rajzolni. s a képek hozzáve­tőlegesen ezer színből állnak. A filmet a tervek szerint húsvétkor tűzik műsorukra a mozik. Fúróval a templomban Avagy természetvédelmi tábor a Hortobágyon Csendben, feltűnés nélkül dolgoztak a fúrósok a szen­tély fölött. Messziről észre sem lehetett őket venni. Egyikük az órájára pillan­tott, intett a többieknek. Vet­ték a jelet, s vadul tekerni kezdték a fúrászárat. Sietni­ük kellett, mert a távolba nyúló akácos szélén emberek tűntek fel. Hirtelen megsza­kadt az ismeretlenben kutató vas és félméternyit mozdult előre. A sírkamra, mondta az egyik, s megzörgette a kezé­ben tartott zacskót. Arra gondolt. vajon találnak-e aranyat. Kihúzták a fúrót, s már épp izgatottan szemüpv- re vették volna a zsákmányt, mikor a pusztából odaérke­zők rájuk kiáltottak: abba­hagyni! Irány a tábor, nyo­más kajálni. Dél volt, ebéd­idő. Papegyháza romjainál Zacskóba került az értékes zsákmány: fekete föld, sárga föld, agyag cseréodarab, csont, ihabarcstöredék. A szentély évszázados nyugal­mát ezúttal nem templom- és sírrablók furfangos szerszá­ma bolygatta meg, csak a kisújszállási gimnazisták tar- lajfúrója. Egy. hétig a Horto­bágyi Nemzeti Park terüle­tén táboroztak, s vallatták az értékes természetvédelmi te­rületet. Egy csoportjuk épp a Hor­tobágy jobb partján fekvő hajdanvolt Papegyháza föld alá veszett romjainál gyűj­Munkóban a szintezők 1976. augusztus 17-én feje­ződött be a kisújszállási gim­názium ötnapos természetvé­delmi tábora a Hortobágyi Nemzeti Parkban. la diákjai egyébként nem először táboroztak a Horto­bágyon. A biológia, a föld­rajz és a történelem iránt ér­deklődő fiatalok már tavaly is részt vettek itt az ideihez hasonló természetvédelmi tá­borban, amelynek vezetője Tóth Albert igazgatóhelyet­tes. A harmadikos Nagy Kata­lin is visszajáró, csak más­képpen ... Ö harmadéves bi­ológushallgató Debrecenben, s éppen lengyelországi gya­korlatáról érkezett vissza, amikor megtudta, hogy a kis­újszállásiak ... Az ő iskolá­ja!... Itt szerette meg a bi­ológiát. ő nyerte el elsőként az iskola házi kitüntetését, a Yermi Gusztáv díjat... hát lehet ettől az iskolától meg­válni?! Molnár Imre és Nagy Sándor ugyancsak volt diá­kok. Nemrég szereltek le, s hidrobiológus, illetve környe­zetbiológus hallgatóként kez­dik ősszel az egyetemet. Bo- gya Tibor a tábor „főmete­orológusa”. A napsugárzás-, szélsebességmérő és különbö­ző hőmérők avatott kezelője negyedikes lesz, s ha minden jól megy, jövőre biológia­földrajz szakos egyetemis­ta... Addig azonban még . . . „hű, mindjárt elkések a le­olvasással . . . !” biciklire pat­tant és eltűnt a pusztában. Ment talajhőmérőt ellenőriz­ni ... tötté a talajmintákat, A kis magaslaton templom állt, melynek alaprajzát ma is jól mutatja a növényzet színe­változása. No és a zsákmány, a föld, a cserepek, a csontok, a falmaradvány, amit a ta­lajfúró a felszínre hoz? Min­tánként összegyűjtve a deb­receni Déri Múzeumba kerül­nek feldolgozásra. Az ifjú „templomfúrók” kezemunká- ja súlyos ezrekbe kerülő ku­tatóárkokat pótol. A papegyházi település- nyomokat a közeljövőben a debreceni régészek ásatással tárják fel. Gimnazisták és visszajárok A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakközépisko­Növényhatározás a terepen I. Zs. A túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Közlekedés- gépészeti Szakközépiskolában idén harmincán tettek gim­náziumi érettségi vizsgát. Ti­zennégyen jelentkeztek egye­temre, főiskolára: öt diákot felvettek, ketten még a fel­lebbezésben reménykednek. Akiknek viszont nem sike­rült. most munkát keresnek. Kardos Erzsébet a nyíregy­házi Tanárképző Főiskola népművelés—földrajz szakán felvételizett. — Csak magamat okolha­tom a sikertelenségért — vallja be töredelmesen. — Az utolsó percben határoz­tam el, hogy továbbtanulok, így nem csoda, ha nem tud­tam kellőképpen felkészülni. — Ki segítette a pálya- választásban? — Senki. Egyedül döntöt­tem el. hogy mi akarok len­ni. Harmadikos gimnazista koromban még nyomdász­nak, később könyvtárosnak készültem, s amikor ki kel­lett tölteni a jelentkezési la­pot, akkor határoztam el, hogy tanár leszek. — Mihez kezd most? — Valószínűleg felvesznek az -egyik helyi óvodába ké­pesítés nélküli óvónőnek. Az egy évet arra fogom használ­ni, hogy tanulok rendszere­sen. s jövőre jelentkezem a jászberényi tanítóképzőbe. Kardos Erzsébetnek még nem biztos az állása. Garics Gábornak viszont már nincs ilyen gondja, az első munka­napjait tölti a Hűtőgépgyár jászárokszállási üzemében. — Külszíni szerelő vagyok — mondja magabiztosan. — S ért is hozzá? — Őszintén szólva még nem, de úgy látom, könnyen „betanulok” majd. — Műszaki pályára ké­szült? — Nem. Magyar—történe­lem szakra jelentkeztem az egri főiskolára. Fél ponton múlt az üdvösségem. Ugyanis ha elértem volna a 15 pontot, akkor átvesznek a jászberé­nyi tanítóképzőbe. Azt hi­szem jobb lett volna, ha nem Egerbe jelentkezem. „Szal­maláng” típus vagyok a ta­nulásban, hol rengeteget ol­vasok. hol meg semmit. Ezen kellene változtatnom. — Ezek szerint nem mon­dott le a továbbtanulásról? — Tanulni mindenképpen kell valamit, hiszen semmi­hez sem értek, nincs szak­mám. Főiskolán szeretnék to­vábbtanulni. de ahhoz, hogy sikerüljön a felvételim, még sokat kell képezni magam. „Egyetemi előkészítő” — — az utóbbi években csak így emlegetik a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumot. Bár a többi hasonló intéz­ménynek is ez a feladata, mégis a „vargások” érdemel­ték ki ezt a címet azzal, hogy a fiatalok több mint három­negyed része zöld utat kap a főiskolán, egyetemen. Ennek ellenére — igaz, hogy ez a kisebbség — előfordul, hogy nem jön ki a lépés, mint például Ones Ágnesnak. — A szegedi Tanárképző Főiskolán felvételiztem, ma­gyar—történelem szakon. Az érettségin mindkét tantárgy­ból jelest kaptam, magyar ból egy országos pályázaton a közel nyolcszáz indulóból a huszadik helyezést értem el. Radnótiról írt munkám­mal. A felvételin mégis csak kettesre szóbeliztem, s az írásbeli se, sikerült sokkal jobban. — Nem értékelte kicsit túl c tudását? — Nem tudom. Először Jászberénybe akartam jelent­kezni. de lebeszéltek. Pedig oda biztosan sikerült volna, s most nem „lógnék” a leve­gőben. — Hogyan tovább? — Ha felvesznek, képesítés nélküli óvónő leszek egy évig. Utána újra megpróbá­lom, de nem Szegeden. T. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents