Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
1976. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Augusztus végi számtanpéldák „Nyári álmukból" a pedellusok hamarosan felébresztik a csengőket, s a vakáció után újra benépesülnek az iskolák. Addig is az áruházakban, a papírboltokban már a tanév jegyében zajlik a csúcsforgalom, füzetcsomagok, színes ceruzák, köpenyek és tornacipők találnak gazdára. A nebulók vásárlástól izgatott arccal mutatnak az áhított kincsre, mondván a szülőnek, hogy most már tényleg csak ezt az egy darabot vegye meg. A lurkók mosolyognak, a pénztárcák keseregnek Egy gyerek nem gyerek — tartja a mondás, de ez a vitathatatlan család-szociológiai megállapítás megbukik a tanévkezdéskor. Egy apróság felöltöztetése, s tanszere is tekintélyes summa. Hát még többé! Buczkó Frigyeséknél spanyolcsizmaként szorít az augusztus. Tisza- várkonyban ugyanis négy gyermeket pakol majd fel az apa, s hoz be Szolnokra- Bevásárlás. Majd egy egész sertés árát viszi el. A Szolnoki Járműjavító segédmunkása óvatosan ereszkedik a székre, mintha tisztelné a színes kárpitot. Arcán hús talán sohasem párnázta járomcsontját. De mitől is hízna? Buczkó Frigyes hajnal háromkor kel, s este tíz óra felé bújik ágyba. Állatot tart, segédmunkásként 2500 forintot keres. 2500 osztva öttel. Mi marad? A családi pótlék. — A feleségem négy évvel ezelőtt ment el ... — elcsuklik a férfi hangja. — Harmincöt éves volt. Szív- infarktus. öt gyerekkel magamra maradtam. A legnagyobb a 17 éves lány férj- hezment egy szolnoki fiúhoz. Már nem lakik nálam... A kimondott szavak megnyugtatják Buczkó Frigyest. Az augusztus közepén kijáró házassági nyugdíj a feleségéhez visszanyúló utolsó gondolat. A bevásárlásról már szenvtelenül beszél. A sor: köpeny, táska, könyvek, írószerek, téli ruha. A végeredmény: 2400 forint. Ha beüt a vásár... — Temérdek pénz — vetem közbe. — Nem számolom azt, amit a gyerekekre költők. Mi heten nőttünk fel testvérek. nem nagyon jártam iskolába. Jobban szerettem a ló és a tehén mellett. Most legalább az én gyerekeim tanuljanak... Az utolsó kérdés az ajtóban állítja meg Buczkó Frigyest: — Kapott az üzemtől beiskolázási segélyt? — Nem. Ilyet én sohasem kaptam ... A telefon mindent kibír. Hernek Ferenc műhelybizottsági szakszervezeti titkár magyarázkodását is: „Annyian kértek segélyt, hogy Buczkónak nem jutott”. Megnéztem a segélyezési listát. Tanszerre, az iskola- kezdéshez többek között egy kétgyermekes család is kapott üzemi segítséget* A cukorgyárban 1975. szeptemberében tizennégy nagycsaládosnak adtak 300 —500 forint segélyt. Szűcs Antalné konyhai dolgozó Csaba, Tibor és Éva után 450 forintot vett fel. Az alacsony kék köpenyes asszony az idei év listáját veszi számba: három melegítő, három tornacipő, köpeny, tornafelszerelés, táska, füzetek, könyvek. A szakközépiskolába járó kislánynak toll. filc is jár. A váci albérlet — a Szűcs család Abonyban él — havonta 500 forint. Adalékok a számoláshoz: egy melegítő 280 forint, a táska 168, a tornacipő 40— 50, a füzetek, a könyvek és a többi a három gyereknek. Legkevesebb 500 forint. Szandál is kellene, pulóver a nagylánynak. Kellene. — Magamnak évente egy pár cipőt veszek, az tart is, amíg le nem kopik a lábamról. A férjem kérdezte már tőlem, hogy rá már sose telik? De csak tanuljanak a gyerekek. Tanuljanak, ha a tanyán én már nem tudtam. Szathmáry Sándor, a szak- szervezeti bizottság titkára hozzáteszi: „Tudom, a segély a kiadásoknak csak egy töredékét fedezi■ De segítség. Decemberben ugyanezeknek a családoknak ismét juttatunk néhány száz forintot. Mindig túllépjük a keretet. Egy rendelet egy emberre évente 800 forintot engedélyez. Akkor született még, amikor a napidíj ősz- szegét állapították meg ...” * Az augusztus végi szám- tanpéldák azonban most születnek. És nem mindenki matematikus. Akinek nehezebben jön ki a végeredmény, annak segíteni kell. A nagycsaládosoknak kétszeresen! A szfalitsimára taposott földút vezet a faluból a Tisza-partra. Csak két-háromszáz méter a gáttól a folyó, amely olyan szép itt — mondják büszkén a tiszaburaiak —, mint sehol máshol. A parton óriási nyárfák., bütyköskérgű itöl- gyek nyújtózkodnak az ég felé, itt-ott öreg, göcsörtös fűzfák busongana-k: hűvös van a fák alatt a rekkenő nyári napokon is. Barnára sült fiúk, lányok hevernek a part homokján. A bokrok közt gyerekcsapat szedrezik — arcukat, szájukat lilásra festi az ízletes vadgyümölcs leve. o Nem messze a napozóktól Szombati Lajos, aki a révcsónak parancsnoka, kormányosa és evezőse egy személyben, szóval a községi révész egy kirándulócsoport ebédfőzésénél segédkezik. Teheti: nem akar most senki átkelni a túloldalra. — Nagy szerepe volt régebben a Tiszának a buraiak életében — mondja a révész. — Tudja, idáig jöttek fel a személyhajók, amikor még jártak a Tiszán. Innen, a burai hajóállomásról indultak el a szolnoki piacra a roffiak, a gyendaiak, a szalókiak is. Szerették, mert a hajó sok árut elbírt. Az én csónakom csak egy pár embernek kell. pedig motort, kerékpárt is át tudok vinni... — Hogy szeretek-e Burán élni? — Szeretek bizony. Járja csak végig itt a Ti- sza-partot — könnyen megérti, miért mondom. Ilyen szép, nyugodt vidéket... A községi tanács elnöke. Bakó Sándor, gondterhelt ember. Miért is? e — Nyolctan-termes iskola épül majd Tiszaburán. A beruházási programot még tavaly jóváhagyták. A tervező iroda szeptember 20-i határidővel vállalta a tervek elkészítését, a kivitelezőnek legkésőbb október 1-ig kell a tervet eljuttatnunk. Mindössze tíz nap a különbség. Kérdés, hogy kész lesz-e a terv? Ebben az évben az iskolaépítés összesen 16 millió forintjából 6 milliót irányoztak elő a kivitelezésre. Rettenetesen szorít az idő, illetve az, hogy nagyon kell az új iskola. Közismert, hogy Tiszabura összlakosságának több mint harminc százaléka telepen élő cigány, sok gyerekkel. Az egyébként is lassú asszimilációhoz elengedhetetlenül szükség van a korszerű iskolára. Az iskolán kívül sorolhatnám a bölcsődei, óvodai, napközi otthoni elhelyezés körüli gondokat... Vízmű majd csak 1978—79- ben épül .. . Ahol gond van, ahol törődnek a problémákkal — ott van eredmény is. Tisza- burán a közelmúltban tsz- tanács összefogással épült új orvosi rendelő a hozzátartozó szolgálati lakással és új egészségügyi tanácsadóval. Elfogadható a kereskedelmi hálózat is. A művelődési ház tsz-tanács közös fenntartásba került: jó alap ez, a hatékony helyi közművelődés megteremtéséhez. Az elmúlt esztendőkben OTP-támoga- tással több, mint ötven lakás épült cigánylakosok számára. — Engem Túró Máriának hívnak, és már van férjem — vágta ki öntudatosan a tizenkét év körüli kislány, amikor megkérdeztem tőle, jár-e iskolába. Különös pontján állunk a cigánytelepnek: balra putrik, jobbra „újtípusú házak” — ahogy itt hívják, a kicsi de magas, ablakos, biztos építésű épületeket. — Én dolgoztam Pesten — büszkélkedik Fehér Miklós, izmos 16—18 év körüli fiatalember. — És most nem dolgozik? — kérdem. Nevetés villan a fogán: — Most nyár van — mondja. Hét-nyolc év körüli, ma- szatos arcú kislány áll előttem kitartóan, amíg kérdezgetem idősebb társait — ki dolgozik, hol dolgozik — ő a kezemben levő cigarettásdobozt betűzgeti. Az eredményt diadalmasan — társai elismerő moraja mellett — közli: — Húsz-fil-te-res-ci-ga- ret-ta. — Jár iskolába — mondja a kislányra mutatva Fehér Miklós. — Én nem tudok olvasni — teszi hozzá és nevet. o Ékes tollú fácánkakas riad, nem tud elbújni a tarlón. A burai tsz-ben rég befejezték az aratást — tárcsát húz maga után a traktor. A gyümölcsösben permeteznek. A tiszafüredi járásban tavaly két szövetkezet kapott „kiváló” címet. Az egyik a tiszaburai „Lenin” volt. Szabó János Mélykúti Attila Gál József Szilasi József Kecskeméti Sándor Karancz János AVATÁS ELŐTT Száz gyerek közül nyolcvanötnek lesz hely Épülő új óvodák Jászberényben A szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola jó hírnévnek örvend a Magyar Néphadseregben. Eredményes munkával rászolgált erre. A most Végzők hatvankét százalékát felvették a pártba. Közülük beszélgettünk néhány hallgatóval a tiszti hivatásról. Már túl vannak a csapatgyakorlaton és az államvizsgán is átestek a hét elején. Így megalapozottan tudják mérlegelni a főiskolai éveket és pályakezdésüket. — Amikor középiskolás korban elhatározza valaki, hogy repülőtiszt lesz, inkább csák ösztönére hallgat. Nincsenek részletes ismeretei a katonai életről. A hivatásérzet tulajdonképpen itt alakul ki a főiskolán, — vélekedett Szilasi József. — Apám katona volt, ez is inspirált a tiszti pályára, amellett vonzó misztikum volt számomra a repülés. — Nekem részletesebb ismereteim voltak a repülésről — mondotta — Karancz János. — A bátyám hajózó őrnagy, s egy évig én is repülőegységnél teljesítettem sorkatonai szolgálatot. — Én meg egyébként is érdeklődtem a korszerű technika iránt, s amikor a főiskolai hallgatók eljöttek intézetünkbe, elhatároztam, hogy én is repülős leszek, — emlékezett Kecskeméti Sándor. — A hivatástudat egyébként szerintem is itt alakul ki a főiskolán, amikor már a jogokat és kötelességeket egyaránt megismeri az ember. Arról tehát, hogy miként váltak be korábbi elképzeléseink. nem lehet beszélni. — Ez tényleg így van, hiszen a főiskolai jelentkezéskor még csak ismeretek nélküli, tehát bizonyos fokig megalapozatlan vonzalom kötötte önöket a tiszti pályához. Azt viszont lehet mérlegelni, — erre egyébként a csapat- gyakorlat megfelelő viszonyítási alapot adott — hogy a főiskola hogyan készítette fel a hallgatókat hivatásuk betöltésére. — A csapatgyakorlat bizonyította megfelelő elméleti felkészültségünket, — mondotta Kecskeméti Sándor. — Ennek alapján úgy véljük, hogy rövid időn belül beilleszkedünk a csapatok életébe. Megnyugtató érzés számunkra az is, hogy új beosztásunkban számítanak ránk. A csapatgyakorlat egyébként megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy társadalmilag megbecsült hivatást választottunk. — Bejött, amire számítottam, — summázta véleményét Karancz János. — Lényegében önökkel azonos korosztályhoz tartozó fiataloknak lesznek parancsnokai. Megtalálják velük a megfelelő hangot? — A függőségi viszonyokon belül az' emberi, a munkatársi kapcsolatok dominálnak a csapatoknál, — nekem ez volt a tapasztalatom, — mondotta Gál József. — A repülőknél a sorkatonák műveltek, s igen felelősségteljes feladatot látnak el. Ezért a munkatársi kapcsolat erősítése nélkülözhetetlen számunkra. — A politikai munkában is nagyon számítanak ránk a csapatoknál, — vélekedett Karancz János. — A bevonulok mai fiatalhoz mérten széles látókörűek, politikailag aktívak. Csak annak van tekintélye előttük, aki emberségesen bánik velük, s szakmailag — politikailag egyaránt tanítja őket. Elgondolkodtató Szilasi József álláspontja: — Az új honvédelmi törvény értelmében a bevonulok képezhetik magukat. Akár általános-, akár középiskolai, vagy egyéb tanulmányaikat is segíteniük kell politikai képzésük mellett. S mi sem akarunk megrekedni ott, ahol vagyunk. A folyamatos önképzés nélkülözhetetlen. — Ez már a távlatokat jelenti, — szólt közbe Gál József. — S már a kezdeti lépéseknél sokat jelent az, hogy ismerős környezetbe kerülünk. S az a figyelmes gondoskodásban megnyilvánuló jó szándék is sokat jelent számunkra, ami a lakás- és egyéb körülmények iavítá- sához már a kezdetben megnyilvánul a csapatoknál. — Joggal vélekedett így Kecskeméti Sándor. Simon Béla A Balatonnál Mindenki partja Régi és általános kifogás, hogy a Balatont — bár kiterjedése 596 négyzetkilométer — hosszú partszakaszon valósággal keresni kell. vagy távoli magaslatról lehet szemlélni. ' 195 kilométeres partvonalának a felét üdülők. vagyis kisebb közösségek és magánosok birtokolják. Alig 30 kilométerre tehető — a nádasokat nem számítva — az a terület, ahol a kiránduló bejuthat közvetlenül a tó partjára. Egyes üdülőtelepeken az általános képnél rosszabb a helyzet. Némelyik kisebb üdülőhelyen nem jut 40—50 méteresnél nagyobb területsáv a kirándulóknak. Ellentétes folyamat indult meg a déli parton. Ott a Balatontól visszahúzódott területeken sétányt, strandot, a második vonalban pedig üdülőket építenek. Siófokoh, a hozzátartozó széplaki Ezüstparton és a ba- latonszabadi Aranyparton, 7 kilométeres hosszúságban „kinyitották” a Balatont és 30 méteres sávot ingyenes, úgynevezett szabadfürdőhellyé alakítottak. Ezzel Balaton- földvár után kialakult a magyar tengeren a második, számottevő nagyságú „mindenki partja”. Az óvodai helyhiány Jászberényben is gond, még most is. de korántsem olyan, mint néhány évvel ezelőtt volt. A negyedik ötéves terv során jelentősen növekedett a tanácsi és az üzemi óvodai helyek száma. A város óvodáiban ma 35 csoportban ki- lencszázhatvanhat gyerek ellátásáról gondoskodnak. Jászberény harmincöt és fél ezer lakosa közül mintegy tízezer a dolgozó nő. Munkába állásuk alapvető feltétele, hogy iskolás és óvodás korú gyermekükről gondoskodás történjék. Ezek a tények, vagyis a dolgozó nők gazdasági és szociális helyzetének javítására vonatkozó kormányprogram határozta meg a múltban, és szabja meg a jövőben is az óvodai építés ütemét. Jászberényben a következő 5 esztendőben 250-nel növekszik az óvodai helyek száma. A Fürst Sándor utcában jó ütemben halad egy 100 személyes óvoda építése. Az új intézmény 8 millió forintos költséggel készül. Korszerű berendezéseivel, 4 foglalkozó termével, (tágas udvarával és játszóterével a városnak egy eddig ellátatlan területén enyhít az óvodai elhelyezési gondokon. A kivitelező, a Jászsági Építőipari Szövetkezet ígérete szerint az új létesítményt 1978 elején vehetik birtokukba a kis óvodások. Egy munkáslakta kerületben és a közelében kialakuló új lakótelepen elégíti majd ki a növekvő igényeket a Bajcsy-Zsilinszky úti 100 személyes óvoda. A 8 millió forintos költségű létesítmény építése 1978-ban kezdődik, átadására 1979 végén kerül sor. Később — a város beépítési tervével összhangban — határozzák meg annak az 50 személyes óvodának a helyét, aminek átadását a tervidőszak végére tervezik. Óvodaépítés Jászberényben, öt évre szóló fejlesztési tervek. Megvalósításukkal tovább javul a város óvodai helyzete. Valóra válik a negyedik ötéves terv elején meghatározott célkitűzés: minden száz gyerekből nyolcvanöt óvodai elhelyezésben részesül. Tiszaburai pillanatok
