Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

\ 1978. ffifH» ti. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szakmunkásavatás a Járműjavítóban A finn vendégek programja Kalászok kalákában i A 28. vasutasnap előesté­jén a legfiatalabb vasutas nemzedék — nyolcvanhat fiatal kapta meg szakmun­kás bizonyítványát a szolno­ki MÁV Járműjavító műve­lődési központjában. A Járműjavítóban. 55 éves múltra tekint vissza a szak­munkásképzés. Az elmúlt évtizedek alatt új vasutas generáció nőtt fel, amely megismerte és tiszteli az elődök nemes hagyományait, de tudásban, szakmai isme­retekben — az élet követel­ményeinek megfelelően már messze túlszárnyalja azokat. Ambrus János- igazgató arra kérte az if jú szakmunkásokat, hogy munkaszeretetben, hű­ségben és ragaszkodásban kövessék a vasutas hagyo­mányokat. A fiatalok há­roméves tanulmányi, gya­korlati és szakmai munkájá­nak eredményeiről beszél a Csak ígéretektől? Meddig lehet felelőtlenül Ígérni, büntetlenül ,Jelrúg­ni“ a törvényes úton létre­jött megállapodást? Meddig kell és mikor nem szabad már hinni az adott szónak? Alattyánban kérdezik ezt az emberek, elkeseredve és fel­háborodva. Korábban hirt adtunk ar­ról, hogy Alattyánban új egészségházat építenek. _ A létesítményre sürgősen szük­sége van a községnek. A ré­gi egészségház felnöttvátójá- ban és a gyermekváróban a fal „torkot kaparó’’ bűzt és I port árasztva omladozik. A orvosi rendelőt egy ugyan­csak omladozó, tenyérnyi szobába zsúfoltak. Az építkezés kivitelezésére • községi tanács szerződést kötött a jászalsószentgyőrgyi Petőfi Tsz építőrészlegével. Az vállalta, hogy az 1 millió t ezer forint költségű mun­kát (akkor még annyiba ke­rült) 1975. augusztus 15-én elkezdi és 1976. áprilisig be­fejezi. Tudomásul vették, hogy a határidő betartása azért U fontos, mert a belső szere­lék munkákat egy másik részleg, a jászfény szarui költségvetési üzem dolgozói folytatják. Tudomásul vették azt is, hogy a vállalt határ­idő-túllépést kötbérezik. Az épület alapozását augusztusban elkezdték, de... csak elkezdték. Né­hány hét múlva abbahagy­ták a munkát, először anyag­ellátási gondokra, majd munkaerőhiányra hivatkoz­tak. Egyik indokot sem le­hetett elfogadni. Hiszen a községi tanács maga szerez­te be a hiányzó építőanya­got, a részleg dolgozói pedig más építkezéseknél vállaltak munkát. A kivitelező ■ községi ta­nács vezetőinek levélben tör­ténő felszólítására, vagy személyes kérésére féléven­ként „visszatér” az építkezés színhelyére, de csak néhány napig marad. Legutóbb júniusban főttek újból. Ott tartózkodásuk ezúttal a szokottnál rövidebb volt. Másnap már Jászberényben és Zagyvarékason „vették fel” a munkát az OTP-tár- sasház, illetve egy ABC- áruház építésénél. Ez így megy közel két éve. Elég idő ahhoz, hogy az el­kezdett építkezés színhelyén a gyom magasra nőjjön a csonkán meredező falaknál. Ahhoz is, hogy az alattyá- niák joggal megkérdezzék, meddig lehet felelőtlenül ígérni, büntetlenül semmibe venni a törvényes úton lét­rejött megállapodást? — illés — szakmunkás oklevelük. A nyolcvanhat végzős minősí­tési átlaga 3,8. Tizenhatan végeztek kitűnő és jeles eredménnyel. a „Szakma Kiváló Tanulója” országos versenyen egy asztalos és egy szerkezeti lakatos bizo­nyult kiválónak és kapott szakmunkás bizonyítványt. Munkahelyük a Járműjavító gondoskodással. szeretettel és segítőkészséggel várja őket. Erről tanúskodik, hogy a felszabadult ifjú szak­munkások 90 százaléka visz- szatér az üzembe és 10—11,50 forint órabérben részesül. A megbecsülés jelét a fiata­lok már az ünnepségen ta­pasztalták, közülük ötvenet anyagi és tárgyi jutalomban részesített a vállalat eddigi tanulmányi és gyakorlati munkájuk elismeréséül. A magyar—finn barátsági hét alkalmából Riihimäki 20 tagú küldöttsége a pénteki szolnoki ismerkedés után, tegnap látogatást tett a me­gye legnagyobb állami mező- gazdasági üzemében, a Kö­zéptiszai Állami u Gazdaság­ban. Az északi ország kül­dötteit Pólyák István igazga­tó fogadta és tájékoztatta a gazdaság munkájáról, majd bemutatta az egyes gazdálko­dó egységeket. Ebéd után a kiskörei vízlépcsőhöz vitt a vendégek útja, ahol Nagy Il­lés a Középtiszavidéki • Víz­ügyi Igazgatóság vezetője mutatta be a komplex víz­gazdálkodási létesítményt. Kisköréről Tiszabőig hajóki­rándulást tettek a finn ven­dégeink, majd a késő délu­táni órákban értek vissza Szolnokra — tamási — Félévi gyorsjelentés a kohó- és gépiparról A Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumban összeállították a félévi termelési és értéke­sítési gyorsmérleget A két ágazat összességé­ben teljesítette az éves terv időarányos részét, a távlati célkitűzéseknek megfelelően folytatódott a gazdaságos termékszerkezet kialakítása a vállalatoknál. A kohászat 4 százalékkal termelt több terméket mint a múlt év hasonló időszaká­ban, ezt az eredményt a termelékenység emelésével érték el. A létszám mintegy 500 fővel csökkent. Acélból például 1,8 millió tonnányit állítottak elő, 50 ezer tonná­val többet a tervezettnél. Hengerelt készáruból a ter­vezettnél többet, 1,4 millió tonnát gyártottak. A gépipari termelés a ter­vezettnek megfelelően. 6 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor. Átla­gon felüli eredményeket ér­tek el a közlekedési eszközö­ket gyártó vállalatok. Ki­emelkedik a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint az Ika­rus gyár termelése. Jelentő­sen bővítette termelését a Műszeripar és a Híradás­technikai Ipar is. Idegsebészek találkozója A Pécsi Orvostudományi Egyetemen tegnap véget ért az európai idegsebészek egy­hetes találkozója, amelyen kontinensünk csaknem vala­mennyi országa képviseltette magát. A pécsi Studium té­mája az agyi érbetegségek műtéti ütőn való gyógyítása volt. A modem mikrosebé- szeti eljárásokkal újra meg tudják Indítani a vérellátást az elzáródott agyterületen és ezáltal megszüntetik az agy­központ bénultságát. A kurzus során a pécsi idegsebész-kollektíva bonyo­lult agysebészeti műtétet végzett, amelynek folyama­tát televízión figyelhették a vendégelt. Uj ABC-ároházak, vendéglők, presszók épülnek Bővül a szövetkezeti beltiiálózat A megye ÁFÉSZ-einek vá­lasztmányi ülése megvitatta az ötödik ötéves terv háló­zatfejlesztési programját, és döntött arról, hogy hol épí­tenek újabb, nagyobb léte­sítményeket. Ezt megelőzően egyeztették elképzeléseiket a helyi párt- és tanácsi veze­tőkkel is. Figyelembe vették a fontossági sorrendet, a ren­delkezésre álló összeget, s arra törekedtek, hogy fel­számolják a még meglevő fehér foltokat. A tervet jó­váhagyta a MÉSZÖV elnök­sége is, s ezek szerint az ötödik ötéves tervben me­gyénkben harminchét ABC- áruház, vegyesbolt, vendég­lő, iparcikk-üzlet épül. A fejlesztések közül ki­emelkedik a kunszentmárto­ni 600 négyzetméter alapte­rületű, 8,5 millió forint költ­séggel épülő modern étterem. Fegyvemeken 4 millió fo­rint beruházással 440 négy­zetméter alapterületű meleg- konyhai vendéglő épül. Kar­cag szépen bontakozó köz­pontjába illik majd a 13 millió forint költséggel ké­szülő 1060 négyzetméter alapterületű iparcikk áru­ház. A Tisza II. vízlépcső körül kialakuló üdülőkörzet ellátására Tiszafüreden 7 millió forint ráfordítással 600 négvzetméter alapterü­letű ABC-áruház épül, Abádszalókon pedig már el­készült egy szép üzletház. Szolnokon, a Bajtárs ut­cában. a MÉSZÖV lakások­hoz ÁBC-áruházat tervez­tek. A Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ vasútállomás mellett épülő vendéglátókombinátja és ABC-áruháza jövőre ké­szül el. Mindkettő 1200 négyzetméter alapterületen helyezkedik él. Törökszent- miklóson 8,5 millió foriht költséggel 600, Kunhegyesen 9 millió forintért 750, Jász­berényben 7 milliós költ­séggel 550 négyzetméter alapterületű ABC-áruház épül, valamennyi presszóval. Kis ABC-áruház nyílik Ci­bakházán, Tiszaörsön, Tisza- szientimrén, Kengyelen, Ti- szasason. Rákóczifalvám, Abádszalókon, Jószágon, Kunmadarason, Jánoshidán és Jászjákóbalmán. Jászt- árokszálláson műszaki boltot, Jászalsószentgyörgyön étter­met és presszót. Jászladány- ban presszót, cukrászdát a zöldség-gyümölcs felvásár­lására pedig egy új telepet terveznek. J.ászladányban és Öcsödön rövidesen, Tisza- földváron pedig még az idén átadják az ABC-áruházat. S épül még Szajolban, Tisza- várkonyban és Kunszent- mártonban, a Kilián lakóte­lepen is. Valamennyi áruház az ABC-profilnak megfelelő­en önkiszolgáló lesz, ellát­va mélyhűtött nultokkal be­rendezkedve tőkehús, zöld­ség-gyümölcs és egyéb friss áruk eladására. (pataki) Fehér Károly 71 éves téesz nyugdíjas markába fogja a kalászt és morzsolgatja. — Szép, kövér szemek. Ritka már a kaszapengés. De aki egyszer is hallotta, odafülel. A kunhegyesi ha­tárban ez állított meg. — Korán kezdte. — Felkelt a nap. Most jó a szár. — A sajátja? — Áh, dehogy. Egy öreg komámé. Kint maradt a ka­lákából. De hát kenyér ez is, meg a barátság is barát­ság. Segítek neki. Két és fél köblös holdja van, levágom. Adott hozzá markost is. — Marokszedőt, úgy érti. Mert nemigen ismerik ma már ezt a szót. — Igen, aki felszedi utá­nam a rendet. — Mikorra végez? — Fiatalkoromban még el­bírtam egy holddal. Napkel­tétől napnyugtáig. Tételezzük föl, hogy Fehér Károly bácsi levág naponta egy fél hektárat. Ha csak az ő kaszájára számítanánk, ak­kor 310 ezer nap alatt arat­nánk le a Jászságban és a Kunságban levő gabonát. Szolnok megyében ugyanis 155 ezer hektár élet vár be­takarításra. Károly bácsinak tehát — akármilyen éles is a kaszája — csaknem ezer évig kellene suhintani, hogy levágja a kenyérnek valón­kat. De számoljunk reálisab­ban. Szorozzuk meg tízezer­rel a kunhegyesi öreg kaszás erejét. Tízezer kaszás már végezne egy hónap alatt. Ehhez persze tízezer marok­szedő is kellene — de a csép- lés még ezután következne. Persze mindenképpen „sán­tít” ez a hajnali „matemati­ka”. Hol találnak egyáltalán tízezer kaszást?! Nem is be­szélve arról, kik fognák meg a nyelét? — Jó egészséget. Károly bácsi. — Szép komótosan... Még valahogy. Nem hajt a botos ispán, mint valamikor. Újabb hajnali számvetés A tiszaörsi autóbusz-meg­állóban asszonyok várják a hajnali járatot. A kosarakból arra következtetek, hogy a füredi piacra mennek. Kide­rült, jól gondoltam. Téesz- tagok, a háztájiból visznek be „ezt-azt”. — Az aratással hogy áll­nak? — Ahogy az uram mondta az este, az őszi árpa már bent van. Mennyi is volt? Olyan kétszáz hektárnyi. A szomszédja közbeszól: — Nem volt épp annyi. Csak 170 hektár. A búza meg kétezer körüL De azt még csak csipegetik. Ügy 100 hektár után vannak... A harmadik megtoljda. — Tizennégy gépnek, mi az? Nohogy amúgy sok. Két falu kenyere, a miénk meg a nagyivániaké. Mert közös a téesz. — Jól néznénk ki, ha mind megennénk. — Nem úgy értettem, tud­ja azt maga nagyon jól. A téeszirodán később meg­tudtam, hogy a számok — néhány hektáros eltéréssel — pontosak. Ügy látszik, igaza van a Tokmány, fenkő, aratópá­linka, cibere, sárga szalonna, nyolcad, kilenced, tized — csupa ismeretlen fogalmak már. De a földek emlékeztet­nek. Beszédesek a dűlőutak. Az árokparton sok minden­ről szó esik. Akik sokat szen­vedtek. nehezen felejtenek. Ösztönösen érzik, hogy a múlt ismerete nélkül nehe­zebb a jövőbe látni. Egy pótkocsis teherautó dudál rám a tarló közepén. — Elaludt, szaki? Lassan már delel a nap. A 100 hektáros tábla túlsó oldalán két E—512-es kom­bájn duruzsol. Hatalmas acélbogarak. A teherkocsi mellé gurul, ömlik a búza. A „pilóták” közben nevet­gélnek. A kombájnos rájuk kiabál: — Mit vihogtak, mint va­lami szűzgulya?! — Megmondanánk egy hi­degért ! Csavarhúzóval bontják a narancslevet. Az ingükre fo­lyik a habja. Ezen is jót ne­vetnek. Huszonévesek. Ki emlékszik közülük a sárga, avasszalonnán és cibere le­vesen görnyedt inaszakad- takra?! n vesztőhely mellett Tiszaszőlős és Tlszaigar között ugrottam fel Kiss Zsigmond 512-es gépére. Pontosabban a szőlős! Pet- tőfi Tsz NDK gyártmányú kombájnjára. A vezető két- rét görnyedve áll a volán mögött. — Nem lehet leülni? — Éppen lehetne, de ak­kor nem látom az asztalt. Az „asztal” a forgókaszák és a búza találkozása, — Hogy fizet? — Tegnap délben álltam be ebbe a táblába, estig 16 tartály telt meg. Egyszerre 15 mázsát „locsoltam át” a te­herautóba. Nem rossz. Csak hát kutya meleg van. — A légkondicionáló be­rendezés? — Van.., A ventillátor sustonognl kezd. — Ezt még nem igazából találták ki! Felkavarja a port, szemem-szám teli. Mit is kérdezett? Hogy fizet? Negyven mázsa körül, — ta­lán. Olyan rossz föld volt ez valamikor, hogy még a ma­dár is sírva repült el fölötte. Most is inkább kamillafüvet adna, ha hagynánk. Sípos István, a szövetkezet főmezőgazdásza is inkább a dűlőn túli tábláról beszél. — Azok jobb földek. Ott igencsak meglesz az 50 má­zsa. A fasor felé rót. Ahol az akácos a másik falu irányá­ba hajlik, ott lőtték le 1919. nyarán Dögéi Benedek, Fe­hér Imre, Péntek Ferenc és Szarvas Sándor vörösagitáto­raikat. Hűség, oúa-vissza Az aratás ma is nagy erő­próba. A kombájn vezetők kulcsemberek, de igazságta­lanok lennénk, ha azt állíta­nánk, hogy csupán rajtuk múlik minden. Ugyanúgy vizsgáznak a gépműhelyek tés, — sőt azok is, akik az üzemanyag-ellátást biztosit- ják. Tavaly júliusban az ÁFOR több mint 16 ezer ton­na gázolajat forgalmazott. Óriási, felelősségteljes mun­ka a rendeltetési helyére jut­tatni azt irdatlan mennyiségű üzemanyagot. Az alattyán—jászteleki Tolbuchnin Tsz másfélszáz hektáros búzatábláján az al­katrészkérdésben főijük a vita. Az egyik kombájn kuplung­ja csúszik. Nem volna szabad, hogy előforduljon, mondják. Sándor József nem pa­naszkodik a gépére, pedig „öregjószágnak” titulálja. — A nyolcadik aratásom vele. Nagyon jó masina. — A társa megjegyzi: — Az én SZK-4-esem már 1966- ban is aratott. Megy ez, az ártatlan, mint a parancsolat. Nem mondom, javításkor megadtuk neki, ami járt... Kisebb fajta kombájn „jámboré” alakult ki ezen a táblán, öt acélbogár, tíz vom tató. — Megvárjuk, amíg fel­szárad a harmat, és úgy 9 óra tájt nekiindulunk. Este 9-ig meg sem állunk. A dűlőn csak lépésben le- he hajtani, pedig asztfaltsi- ma az út. De vigyázni kell a sok őzre, nyálra, fácánra, fo­golyra és más apró madarak­ra, mert a gépek megriasztot­ták őket, és rémülten szalad­gálnak, röpködnek át a dülő- soron. — Emberek, fasírozott lesz ebédre, petrezselymes bur­gonyával, tejfölös uborkasa­látával. Akkorra itt lesz az ÁFÉSZ kocsija is a hideg itallal. Nemcsak a veríték folyt A Szandaszőlős és Rákóczi- falva között Diófás — allé nem a diófáiról híres. A Gei­ger uradalom ispánja tette hírhedtté, az 1930-as évek végén itt verette szét csen­dőreivel az aratósztrájkot. A bandagazdák — mai nyelven brigádvezetők lennének — egy dűlősori öreg diófa alatt közölték az intézővel, hogy leteszik a kaszát, mert a kommemciós sárga szalonna ehetetlenül avas, kukacos. Egy óra sem múlt, jöttek a lovas csendőrök a kengyeli laktan yából. A Rákóczi Tsz szép búza­táblája helyén kardlapozták véresre néhai idős Nádas Jó­zsef, néhai idős Szakali Jó­zsef, Kovács Imre bandagaz­dákat és embereiket, közöt­tük asszonyokat, lányokat, gyerekeket — a marokszedő­ket. A kengyeli Dózsa Tsz köz­pontja előtt — báró Harká­nyi Anna kastélya volt — nemrégen még ott volt a vé­res kolomp. Néhány hónapja nem látom, levették talán. De nem is kell már ko- lompórói senkinek, mindenki tudja a dolgát és teszi. A napokban a Dózsa gép­színjéből 14 kombájn gurult ki a búzatáblákra. Dél tájt már örvendeztek az aratók. — Nagyon jó a búzánk! Nyolcvanhárom hektorliter súlyú... Napnyugta után még jó Ideig duruzsolnak a kom­bájnok motorjai. Vüágus van, messzire látni. közmondásnak: „Szénégető­nek tőkén a szeme.” szerelői is, az egész szakveze­Tíszai Lajos Dővül a Magyar ° Hajó- és Da­rugyár tiszafüredi gyáregysége. Ed­dig az öttonnás portál-daruk al­katrészeit készí­tették, az össze­szerelést azonban a budapesti gyár végezte. Nemrég a fürediek elkezd­ték a 16 tonnás szerelődaru pályá­jának építését. A hatalmas daruk segítségével jövő év nyarától Füre­den vérzik az öt- tonnások összesze­relését is. Kénün­kön a. szerelődaru pályáját alapoz­zák.

Next

/
Thumbnails
Contents