Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-08 / 160. szám
1976. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Aratják az árpát és az j|j^L őszi búzát Jászberényben a Kossuth Tsz-ben vasárnap elkezdték a gabona aratását. A 7 ezer 300 hektáron gazdálkodó szövetkezetben az idén 2 ezer 750 hektáron termesztenek kalászos növényeket. Az aratás a 2500 hektárnyi tavaszi árpa betakarításával kezdődött. Már a kora reggeli órákban munkába állt 12 SZK-kombájn. A levágott árpát a szállítók közvetlenül a tsz szárítóüzemébe viszik. Az árpa betakarítására négy munkanapot szántak az aratók, akik hektáronként 37 mázsa átlagtermést várnak. Az árpa után elkezdődik a 2350 hektáron termesztett búza aratása. A tervek szerint a. 14 napig tartó aratást a zab betakarításával fejezik be. A Jászsági Állami Gazdaságban is aratással kezdődött a hét. A gazdaság III. kerületében az őszi búza földeken szorgosködtak már korán reggel a kombájnosok 848 hektár vár betakarításra. Őszi búzát aratnak hétfő óta a II. kerületben, ahol 360 hektáron vágják le a kenyérgabonát a következő napokban. Az első kerületben 635 hektáron termesztettek búzát az idén. Az aratás itt kedden kezdődött. Tegnap megkezdték a búza aratását a megye egyik legnagyobb gabonatermelő gazdaságban, a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben is. Mintegy 2500 hektár kenyérgabona „várja” a kombájnokat, az aratógépeket. A múlt héten egyébként betakarították az őszi árpát, a 175 hektáron dermesztett növény jó termést — hektáronként mintegy 55 mázsás átlagot — adott. Képünkön: rajtolnak a betakarítógépek. Három Class Dominátor és két John Deere vágja a búzát Tiszaföldváron. VÉDNÖKÖK márka hírnevéért Szolnok megye két nagyüzeme, a martfűi Tisza Ci- oőgyár és a jászberényi Hűtőgépgyár — gyártmányai révén — ismert számos országban, egyre bővül a megrendelők köre. rangos márka a Lehel és a Tisza Európában és a tengeren túl is. „Betörni” egy - piacra nehéz, vallják a kereskedelmi szakemberek. Megtartani azonban még nehezebb. A versenyképesség soha annyi szigorú ~ követelményt nem írt elő, mint épp napjainkban: a kifogástalan minőség mellett döntő elem a szállítás pontossága, a korszerűség : — cipőknél a divat — az ár, az esztétikum, a csomagolás. Csak egyetlen „megingás” bármely követelményben már súlyos hiba, nem egyszer a megrendelő elvesztése, hisz’ új gyártók, új cégek „kopogtatnak” nem kevésbé jó termékeikkel. Természetes tehát, hogy a két nagyüzemben is — mint minden gazdasági egységben — a gazdálkodás legfontosabb eleme, alapja a termékek versenyképessége. Vagyis: a gyártott lábbelik, hűtőgépek, berendezések eladása. Mindez tervezést, döntést, fegyelmet és folyamatos jó munkát követel meg. A termelés folyamatosságát a szocialista' brigádok löntően befolyásolhatják. A /állalat tervéhez, méginkább innak egyes részéhez kötődő /állalkozásaik, nevezetesen a lelső védnökségek sokat segíthetnek. * A Tisza Cipőgyárban mint- igy 3000 dolgozó szocialista irigádtag. Vállalásaik igen iokrétűek — s új elem — öt évre szólóan határozták meg a főbb céljaikat. Természetesen évenkénti, konkrétabb vállalások is szüléinek. Az idei védnökségek között szerepel a termelés élő- és holtmunka igényének csökkentése. A tűzőkör dolgozóinak 6—8 órás tanfolyamokon ismertetik a kidolgozott új szervezeti és ön- elszámolási változások lényegét. A KISZ-bizottság a KISZ ifjúsági brigádokkal védnökséget vállal a végrehajtás felett. A szabászat, az anyagbeszerzés. a műszaki, az üzem- gazdasági főosztály, valamint a szállítási osztály szocialista brigádjai — együttműködési megállapodás után — a szabályos felületű áruk szabásának teljes kihasználását, az anyagszélességek egyeztetését, az előrajzolásos rendszer bevezetését vállalták. Széles körben alkalmaz- *zák a társas szabást — az eddigi szabászati hulladékot még például pántok, gyermekcipők kisebb részeiként felhasználják. Központi feladat a tőkés export fokozása. Példaként említhetjük a szocialista brigád által garantált minőség bevezetését. A sport,N a munkacipőcsalád néhány tagja felett vállalt a brigád garanciát, a MERT-átvevők elismerik ezeket, nem ellenőrzik a cipőket. A legnagyobb vásárló — a Szovjetunió. A gyár tűzö- dei és aljaköri szocialista brigádjai továbbra is védnökei az általuk gyártott lábbeliknek. A két éve kezdeményezett „önvizsgálati” rendszer minimálisra csökkentette a Szovjetunióból érkező reklamációt. * A Hűtőgépgyár legújabb és legkorszerűbb üzemrésze a Bosch üzem. A gyár szocialista brigádjai és KISZ- bizottsága közös védnökségvállalása főként az új üzem indításához kötődik, de sok egyéb, minőséget és pontosságot tartalmazó védnökségről is beszámolhatunk. A hűtőeleni üzem brigádjai az általuk kezelt gépek, berendezések élettartamának növelését vállalták, amit időnkénti karbantartással, rendszeres ápolással és a jelentkező meghibásodás azonnali javíttatásával kívánnak elérni. A Martos Flóra aranykoszorús kollektíva csatlakozott a hűtőelemes brigádhoz, a védnökséget kiterjesztve az általa gyártott termékekre is. Vállalták, hogy a garanciális reklamációkat, munkaidő után társadalmi munkában javítják ki. A tmk-üzem „Vályi Péter” szocialista brigádja a hűtőszekrényüzem általuk karbantartott termelő gépei fölött vállalt védnökséget. Vállalásuk rendkívül jelentős, mivel az üzem gépeinek biztonságos működését rendszeres ellenőrzéssel, megelőző karbantartással biztosítják. Nem teljes a sor, hiszen a mintegy 500 szocialista brigád idei és ötéves terve született meg az elmúlt hetekben csak e két üzemben. A „szocialista módon dolgozni” vállalás új elemeiről, a védnökségek minden területen hasznosítható formáiról kaphatunk képet. A korszerű, új forma tartalommal, év közben a hétköznapokon telik meg. . T. Sz. E. A TERMÉKSZERKEZET ÁTALAKÍTÁSÁÉRT (2.) Magától nem megy A Karcagi Általános Szerelőipari Szövetkezet elnöke azt mondta: nem célszerű ezt itt vizsgálni. A népi ellenőrzési bizottság ugyan az első negyedévben napokat töltött el az üzemben és egyebek között megállapította — idézzük —, hogy „ ... tevékenységének' mintegy 85 százalékát kooperációban bonyolítja le. A kooperációban előállított termékek jövedelmezősége az átlag alatt van... a szövetkezet nem is törekszik más tevékenységet keresni, mivel a Magyar Hajó- és Darugyár hosszú távon megrendelőbe, így a szövetkezet a kényelmesebb utat választotta és megelégszik az átlag alatti jövedelmezőséggel.” De Csala János, elnök ezzel sem ért teljesen egyet. Példát mond. A kooperációs munkák mellett önálló termékük a villanypásztor. Amikor gyártani kezdték 18—20 százalékos nyereséget terveztek. Nem .engedték meg. A KGM megkérdezte, mennyi a szövetkezet átlagnyeresége. 13,7* százalék. No akkor ennyi lehet a villanypásztornál is. Ha ezt előre tudják, nem is foglalkoznak vele, mondta. Megéri-e? Tudom, van olyan szövetkezet, amelyik jóval jövedelmezőbben dolgozik, mint mi, toldotta meg. Ruhacsipeszeket gyártva 40 százalékos is lehet a nyereség. Persze ezt meg nem lenne szabad megengedni. Termékeiket gazdaságosság szempontjából egyébként már a határozatok, rendeletek megjelenése előtt is rangsorolták. De, mivel gazdaságtalant, azaz veszteségest nem találtak, nem tartották szükségesnek, hogy a gazdaságosabb termékszerkezét kialakítására intézkedési tervet készítsenek. Vitatható álláspont. Mint ahogy az is, vajon a termék. a termelés gazdaságosabbá tételének egyetlen módja: a nyereséghányad (Sz ár?!) mechanikus növelése. Terméket, különösen a kooperációs terméket, igaz, megszüntetni csak utolsó esetben szabad. Ám a gazdaságosság fokozásának van egy másik módja is: technológiai, szervezési intézkedésekkel, a termékek korszerűsítésével az önköltség csökkentése. Kétségtelen, ennek jelei a karcagi szövetkezetnél is fellelhetők, az intézkedések, próbálkozások azonban meglehetősen spontán jellegűek. Az üzem az MDH-nek komplett darufülkéket szállít, ezekhez rengeteg, évente félmillió különböző méretű kábelsaru kell. A sarukat a kábelre most — meglehetősen egészségtelen körülmények között — sok kétkezi munkát igénylő technológiával illesztik fel. Tervezik, hogy áttérnek egy korszerűbb megoldásra, úgynevezett hidegfolyatással rögzítik a sarukat. De az ehhez megfelelő, különleges anyagból készülő saru ötször drágább, mint a korábbi. Viszont jelentős mennyiségű élőmunkát lehetne megtakarítani. Hogy mennyit, hogy ez valóban mégéri-e, azt mégnem vizsgálták ---'vagyis a tervezett technológiai változtatásokhoz közgazdasági elemzés nem csatlakozik. Egyáltalán, a technológiai folyamatok, a tevékenységek gazdaságosságának elemzésére még nemjcerült sor — erre terv nincs. Pedig, az esetenként végrehajtott,, ám nem tervszerű intézkedés csak tüneti kezelés. Azzal, hogy ilyen tervre nincs szükség, mert „nincs mit keresni” végképp nem lehet egyetérteni. Alaposan meg kell vizsgálni például, hogy mennyire lehet termelékeny ott a munka, ahol egy-egy darufülkét 1500 különféle anyagból állítanak össze, s — mindössze háromszázan dolgoznak? A karcagi szövetkezet alig kisebb, mint a Kontakta mezőtúri gyára. Termelési értékük között alig 20 százalékos az eltérés. A tervszerű, az előrelátó gyártmány- fejlesztés tehát nem a „méretektől” függ. Feltételei persze ennek is vannak. Többek között szükség van még némi szemléletváltoztatásra is, mert ahol nem keresik következetesen a korszerűsítés lehetőségeit, ott' legfeljebb véletlenszerű eredményekre számíthatnak. Ahol viszont céltudatos, ott az eredmény előre kalkulálható és tartós lesz. A mezőtúri Asztalosipari Szövetkezet például korábban veszteségesen gyártotta a korszerűtlen „Erzsébet” hálószobabútort. Termékeik gazdaságossági rangsorát összeállítva néhány tanulságos következtetésre jutottak. Itt azonban nem álltak meg) intézkedési tervet készítettek a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására, amelyben a párt- és társadalmi szervezetek véleményét, a dolgozók javaslatait is figyelembe vették. B szervezés szerepe Végül az említett példánál maradva — intézkedtek: megszüntették az Erzsébet háló gyártását. Helyette kidolgozták egy új termék,, a Túri háló előállításának feltételeit és tavaly már meg is jelentek vele. Míg az Erzsébet hálónál az árbevételben ezer forintonként 10 forint veszteségük volt, addig az új termék már 47 forint nyereséget hoz. Az ilyen és hasonló — átgondolt — intézkedések természetesen szervezési követelményeket is támasztanak. Változtatni anélkül, hogy szerveznénk is, aligha lehet, írásunk következő részében erről lesz szó. Trömböczky Péter Következik: A- korszerűbbet „országos fejjel” Centrum a centrumban Két éve még csak a csupasz föld látszott a szolnoki Centrum áruház helyén. A -járókelők hónapokig csak néhány cölöpöt láttak, de naponta megálltak az építkezés előtt. Találgatták — vajon milyen lesz, ha elkészül? Most már nem kell találgatni, mert felépült a várva várt „üvegpalota” Szolnok központjában. Igazi színfoltja a városnak. A sok szürke után jólesik a korállpiros sötétítő üvegekre, díszítő csövekre nézni. Az áruház nincs teljesen készen, a belső szerelésnek még híja van. Szokatlanul sok munkás szorgoskodik az épületben. Az egyik munkacsapat padlót ragaszt, a másik fest, a harmadik a környéket szé- pítgeti. Kell a munkáskéz, hiszen augusztus végén nyílik az áruház. Varró Sándorral, az építőipari vállalat 1-es számú építésvezetőségének egyik „főnökével” indulunk sétára az áruházban. Törmelék, por zaj mindenfelé. — A földszinti eladótér 1416 négyzetméter alapterületű — mutat körbe kísérőm. — Ez a hatalmas üvegfal 10 milliméter széles, az orosházi üveggyár terméke. Masz- szív, nehezen törik. Itt még hiányzik a festés és néhány betongerenda luxalon borítása. Az emelet már szebb ... Az emeleten ragasztó csípős „illata” fogad. Már készen van a világos szürke reAugusztus végén nyílik az új áruház sopol padlóburkolat. Ennek az eladótérnek az alapterülete 732 négyzetméter. A raktárban szerelik az állvány- rendszert, az öltözőkben, a fürdőkben lassan helyén lesz minden. Az egész áruházban dominál a. szűr ke és a korállpiros szín. A Tyler pultok és a polcok fehér színűek lesznek., — Mi okozta a legnagyobb gondot? — A legtöbb időt a mély- alapozás vette igénybe, ami a kívülállóknak egyáltalán nem jelent érdekes látványt. A cölöpöző géppel 12 méter mélyre kellett lehatolni a földbe, mert csak ott volt megfelelő a talaj. Aztán a pillérek szállítása sem ment simán. Berentéről érkeztek az egyenként 11 mázsás pillérek. A . szállításhoz különleges járművekre volt szükség, és ezek nem álltak mindig rendelkezésre. Emiatt bizony sokszor szünetelt a munka. Az áruház műszaki átadása a múlt héten megtörtént. Most az apróbb, nagyobb hibák kijavításán dolgoznak az építők. A Centrum áruház igazgatója Pásztor László már nehezen várja a nyitás napját. — Szinte minden percemet az új áruház foglalja le. Már azt sem bánnám, ha holnap költözhetnénk. Most az árurendeléssel foglalkozunk. Az induló „tőkénk” 48 millió forint értékű ruházati és vegyesipari cikk lesz. A további tervek szerint évenként 230 millió forintot szerei iánk forgalmazni. — Milyen újdonsággal várják a vásárlókat? — Lesznek új dolgok, főleg a konfekcióban és a kötöttáruban. De nem akarom elárulni a meglepetéseket. Az a célunk, hogy aki idejön vásárolni, ne csak a nyitáskor találjon teli polcokat... — Hagyan rendezik be az áruházát? — Az új Centrumba ötször beleférne ez a régi. össze sem lehet a kettőt hasonlítani... Végre lesz helye az árunak, be tudjuk mutatni mindenből a választékot. Klímaberendezéstől kezdve tágas ebédlőig minden lesz. Az áruházban 214-en dolgoznak majd, ebből 152 az eladói és az osztályvezetői létszám. Egyelőre sok lesz a szakképzetlen eladónk. A földszinten rendezzük be a cipő, a méteráru, a konfekció osztályt, valamint a szolgáltatói részlegeket. Az emeleten lesz a műszaki, a sport és a játék, a kozmetikai, az üveg, porcelán osztály. — sze —
