Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

1976. Július 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tányérok a fűben Cserkeszeié percről percre Jó ütemben haladnak az építkezéssel, elkezdődtek a belső szerelési munkák és várha­tóan november 7-re — a terv szettnél másfél hónappal korábban — új létesítménnyel gazdagodik a jászkiséri MÄV Építő-gépjavító üzem. Az új létesítmény a 100 ágyas, központi fűtéssel, fürdőkkel, zuhanyzókkal, öltözőkkel ellátott háromszáz személyes munkásszáló, amely 15 millió forintos költséggel épüL (Fotó: Katona) A Tiszamenii Vegyiművekben Diákok munkaköpenyben Négyen a több ezer közül A megyében több ezer vakációzó diák dolgozik néhány hetet — kettőt vagy négyet — üzemekben, gyárakban, az igazán edzettek pedig kinn a földeken. Négy. ősztől már középiskolás diákkal beszélgettünk, akik a Tiszámén ti Vegyiművek üzemeit választották munkahelyként. Harmincnégy fok árnyék­ban. Gépkocsik keringtek a fürdő körül, parkírozó helyet kerestek. A „hivatalos” par­kolóhely már tíz óra után megtelt. Az első sorban 68 autó állt. Mögöttük még négy sor, és több száz kerékpár. Délre Cserkeszőlő egyetlen, hatalmas parkírozó hellyé változott. A medencékben és a park­ban több mint négyezer ven­dég. A kemping is zsúfolt A büfék előtt — kettő van a fürdő területén — felhe- vült testű embersor. Van, aki hamar „feladja”. — Sosem kerül ránk a sor, inkább vizet iszunk. Mások balszerencsés „sze­rencsével” jártak: . fiatalok, részegek. A gyógyvíztől né­hány méterre pálinka is csordogál. — Pistike, szégyellő ma­gad, csupa birkapörkölt a szép nyári takaró! — az anyai korholás mellettünk csattant el. Hangsúlyában volt valami megbocsátó is, mert az 5—6 éves lurkó ha­son fekve kanalazta a jó zaftos pörköltet. Nem egye­dül. Jó ebédhez szólt a nóta, és hatalmas, szabadtéri ebéd­lővé változott a fürdő. Min­denki — aki csak tudott — árnyékot keresett, és enni kezdett, ahogy birt. A plé­den, gyékényen ülve vagy „hasmánt”, ahogy Pistike. A birkapörkölt csábított, a Körösmenti Tsz egytálételes csárdájában mérték. Negy­venhetén várakoztak előt­tünk a tűző napon. Az ön- kiszolgáló csárda egy-egy asztala mellett nyolcan-tízen ültek. Az Ezerjó vendéglőben ez­ren szerettek volna ebédel­ni. Az étlap háromféle levest, hatféle készételt, négyféle frissen 'sültet ígért. De volt fearcsahalászlé, rántott hal is. Echbauer József üzletve­zetővel a tolongok tömegé­ben sikerült találkoznunk. — Dél múlt öt perccel. Az étlapon még semmi sincs X~ elve, tehát minden van? — Amit fölírtunk, minden. Nem itt a baj.­— Hdt, hol? Nemzetközi úttörő találko­zó nyílt tegnap Felsptárkány- bam. a Heves megyei KISZ bizottság Hámán Kató tábo­rában. Ez a tábor nagyszerű­en szemlélteti, hogy Heves megye nemzetközi testvér- kapcsolatai egyre bővülnek és ez az együttműködés a gyermekmozgalomban is ér­vényesül. A Csuvas ASZSZK- ból harminc, a bulgáriai — Ezren, ezerkétszázan. ezerháromszázán szeretnének ebédelni, de nem tudok egy­szerre csak 250—300 embert leültetni. A többi áll és vár, vagy dühösen elmegy. — Kevés a felszolgáló is, úgy látjuk. — Nyolcán vannak. — Szakképzettek? — Sajnos, egy sem az. — Az étel viszont nagyon gusztusosnak látszik, és vi­szonylag igen olcsó. — A szakácsunk szakkép­zett. Az ételt harmadosztá­lyú áron adjuk, az italt drá­gábban. — ön szerint megoldott az étkeztetés Cserkén? — Dehogy, dehogy... Az étterem mellett önki- szolgáló részleg. Hatféle kész­ételt ajánlanak. Ennivaló te. hát volna, de... Micsoda kö­rülmények! Sorban állás, földön evés. Mindezek ellenére — bár azok számára nem vigasz, akik vasárnap nem jutottak ételhez a népszerű fürdő­ben — meg kell állapíta­nunk, hogy sokat javult az ellátás. Viszonylagosan per­sze. a tavalyihoz, és a két évvel ezelőttihez képest. De a jelenlegi helyzet újból bi­zonyít: a Kunszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ, valamint a Körösmenti Tsz önerővel nem tud megbirkózni a fel­adattal. Minden jószándék ellenére sem. Ez utóbbit nem vonjuk kétségbe, bár a szer­vezettségen még sok a javí­tani való. A tejbüfében pél­dául kora délelőtt — ponto­san háromnegyed kilenckor már egyetlen pohár kávét, tejet, kakaót sem lehetett kapni. A péksütemény még szombaton elfogyott. Ma nem süt a kunszentmártoni pék — mondja az elárusító. Miért nem süt?- Nos*, ezen azoknak kell gondolkodniuk, akik a népszerű fürdő ellá­tásáért felelősök. Takaros, új elárusítópavi­lonok sorát látjuk. Egyik­másik zárva volt. Mellettük néhány élelmes kofa méreg­drágán árulta a meggyet, az, őszibarackot. Ügy tűnik —• legalábbis a vasárnap látot­takból —. hogy a megye je­Átargoviste megyéből pedig húsz úttörő vesz részt a két­hetes üdülésen. Velük együtt 130 Heves megyei úttörő is a tábor lakója. A nemzetközi úttörő-talól- kozró résztvevői gazdag prog­rammal töltik idejüket. Heves megye úttörő ven­dégei a kéthetes táborozás után országjárásra indultak. lentős zöldség- és gyümölcs- termesztő körzetében az ál­lami és a szövetkezeti ke­reskedelem nem tud „meg­jelenni” friss gyümölccsel ott, ahol naponta több ezer ember várja. Nehéz lenne magyarázni... Valaki mégis védeni pró­bálja a „hazai mundért”. — Lehetetlen itt jól meg­szervezni az ellátást, mert nagyon idényjellegű ez a Cserke. — Valóban, az: akár a Balaton-part, a Velencei-tó és az ország összes szabad­téri fürdőhelye. Ehhez a tényhez kellene jobban al­kalmazkodnia a kereskede­lemnek. Ebéd után a büféket ro­hamozta meg a tömeg. Egy- egy pavilon előtt százak vá­rakoztak, hogy hideg italhoz jussanak. Egyetlen sátor előtt nem állt senki, nem is volt miért. A könyvpavilon árva és gazdátlan. Délután újabb gépkocsik, autóbuszok érkeztek. Ekkor már annyian voltak a fürdő­ben. mint egy nagyközség lélekszáma. A ruhatárosok, a vízmes­terek, a felszolgálók, a bü­fék eladói emberfeletti mun­kát végeztek. De mégis... Beszédfoszlányok. dühös kifakadások a tömegből. — A birka jó volt, de más­fél óra várakozás után! — Disznóság, sír a gyerek, hogy szörpöt akar, de nem jutok hozzá. — Azoknak kellene itt ebédelni, akik így szervezték meg... — Húsz forintért vettem öt. szem őszibarackot. — Milyen nagyszerű hely lehetne ez a fürdő! Valósá­gos paradicsom. Ez utóbbitól még messzi vagyunk. Az idén már újra csak a tanulságokat vonhat­juk le: nagyobb lehetőségű vendéglátóipari, kereskedel­mi szerveknek kellene végre „megjelenniük” a megye egyik leglátogatottabb fürdő­helyén. Cserkeszőlő vonzása és forgalma már régen ki­nőtte az igyekvő, de szegé­nyes módszereket Tiszai Lajos Nyelvi tábor A nyíregyházi dr. Müinnich Ferenc kollégiumban tegnap megnyílt táborban 108 Csong- rád Szolnok és Szabolcs- Szatmár megyéből érkezett középiskolás fiatal ismerke­dik három héten át az orosz nyelvvel. Ebben nagy segítsé­gükre vannak a Moszkvából és Vlagyimirból érkezett szovjet pedagógusjelöltek. Győré István, vagy aho­gyan mindenki, szólítja, Pisti, nemrégen még az újvárosi iskolába járt. — Ez az első munkahelye? — kérdezzük a munkaköpe­nyes, olajos kezű diáktól. — Már dolgoztam a vegyi­művek kertészetében. Most viszont egy igazi műhelybe kerültem. A lakatosműhely­ben kis íémládákat készítek, de tessék nézni, ^zt a virág- állványt is én csináltam. Se­gítenek az idősebbek, jó itt lenni. Zsidai Pista bácsi, aki tekintély a többiek között, mondta már, hogy jól dol­gozom. Pintér Erikát és Szecskó Ildikót; akik a mosószergyár­tó üzemben vannak, szintén megdicsérte mán- a csoport- vezetőjük. — Adagoljuk a mosóport, csomagolunk, ragasztjuk a dobozokat és tényleg igyek­szünk úgy dolgozni, hogy ne mondhassák, csak ellógják itt az időt — mondja Pintér Erika, a Ságvári körúti isko­la volt diákja. — Én viszont úgy érzem. hogy nincs kihasználva az energiám — jegyzi meg Ve- szelovszki Zsolt, a Kassai úti iskola volt nyolcadikosa. — Takarítok, bevásárlók a vil­lamosműhely munkatársai­nak. Legfőbb feladatom ed­dig egy rossz biciklikerék ki­cserélése volt. — Szólt az idősebb murr kásoknak, hogy többet sze­retne itt „tenni”? — Szóltam már, de ők va­lahogy úgy vannak, hogy ezek a diákok csak söprö- getni jók. Pedig jó kollektí­ván van a műhelyben, mind fiatalok de nem hiszik, hogy igazán dolgozni akarok. A munka után mennek va­lahová üdülni, nyaralni? — kérdezzük. Sok szép tervet sorolnak a dolgozó diákok: — Veszelovszki Zsolt Cseh­szlovákiába utazik edzőtá­borba, ugyanis atlétizál, és készül az országos versenyre. Győré István a Balatonhoz megy a szüleivel, Szecskó Il­dikó orosznyelvi táborban lesz, szintén a Balatonnál. Pintér Erika pedig rokonok­nál nyaral, Pesten. — Mire költik a keresetü­ket? — Valami divatos ruhát, cipőt, iskolaholmit nézünk,,— mondják a diáklányok. — Én használt kismotort vásárolok, azt felújítom — tervezi Zsolt. — Van már kerékpárom, de újat veszek, megegyeztem a szüleimmel — így Győré István. Tassi Kálmánná munkaerő­gazdálkodótól érdeklődünk, mennyit keresnek, milyen hasznot hajtanak a diákok az üzemben? — Egységesen hétötvenes órabérben dolgoz­nak, ami egy hónapra szá­mítva 1300 forint körül van. Ami a hasznosságot illeti, ugyanolyan munkát végez­nek. mint a felnőttek. Dol­gozóink a diákok munkája révén felszabadulnak és más­hová csoportosíthatók. Mind az ötven itt. tevő diák, úgy látjuk, hasznosan töltik az idejét és ez nekünk is jó. V. E. Nemzetközi úttörő-találkozó Iszí a i Zoltán KICSI FIAIM Evőke Andalgok a balatoni erdőcskében egy soványbarna kisfiúval. Biztatom: szedje gyorsabban pálcikalábait, hogy mielőbb kikeveredjünk a por­kavaró gépkocsik útvonalából, ame­lyek — természetesen. — csakis az árnyas sétányon tudnak a kempin­gig közlekedni, s világos, hogy a megengedettnél (15 km) jóval na­gyobb (30—40 km) sebességgel. Meg-megugrok, rántom a gyereket, köpöm a port Egye meg a fene, legközelebb körülkerüljük a fél fa­lut, mi is kocsival jövünk. A kis posza erősködik, hogy egyet se szö- kelljek. Inkább ő>t hívjam, mint a fenét, segítségül. Ugyanis üvegestől- bőröstől megeszi azt az autót. így csinál „hamm”, bekapja, s nem ma­rad ott semmi más, csak az út; azon aztán mehetünk. Hát, ez ígéretes. Megszabadulunk legalább egy autótól a Balaton körül. De mi legyen a többivel? Máris jön a hátunk mögött egy lakókocsis Volvo. Lakókocsi? — csattogtatja hiányos fogsorát a zörgőcsontú autó- kannibál. Az ám csak a finom falat. Bamm, azt is bekapom! Látom, egyre mostohább lesz a dolguk ezeknek a szegény kocsik­nak, ha Gábor útjában vannak. A gyanútlan vezetők már csak egy lógó tejfogat látnak megvillanni, az­tán sutty, be á többi mellé, a po- cakmélyi sötétségbe. Legföljebb ref­lektort gyújtanak, von vállat Gábor­ka, de én bizony még a kamiont is megeszem. És az elefántot is. Hogy kerül ide elefánt, kérdezem meglepődve. Pedig emlékezhetnék, hogy a képeskönyvből, amit együtt „olvastunk” a verandán, mielőtt a strandra indultunk. Csak tudnám, minek indultunk, hiszen Gábor ép­pen most azt teszi közhírré, hogy bimm, a strand is a kendőjébe ván­dorolt. Sőt, a vonat is bátran leáll­hat, mert csemegének fölfalta az összes síneket. Igazán jó étvágyad van, dicsérem, biztos lehetsz, vagy tizenöt kiló. Szép súly az egy első elemistának! Csak azt áruld már el, ha ilyen tel­hetetlen bendőjű vagy, miért marad mindig ott az asztalon a reggelid? Megütközve néz föl rám. Már majd’ elpityeredik a csúfolódásomon, aztán mégiscsak kivágja magát. Azért, mert a reggeli híg. Ezentúl Kisebb csoportosulás a strand sar­kában, a rozsdás drótkerítéssel el­választott, nádas tószegély körül. Jó­darab fekete asszony szid egy buckó gyereket, aki keservesen éviekéi át a. kerítéslyukon. Csak akkor látni, mikor négykéztábról kétlábra emel­kedik — derekán fehér cowboy-öv —, hogy mind a két tenyere csurom vér. Nagyobb baja nem lehet, mert az anyja folytonosan szapulja. De attól a vér még buzgón csorog, a kölyök meg keni, ahová bírja. Végül újság­papírt markol, azzal mázolja sza­naszét az élő vöröset Ez a máira rendelt baleset — így a tagos nő — mindennapra kijut va­lami. S tényleg: a gyerek homlokán recézett barna varasodás, ágcsikar az oldalán, baltérdén vastagod a géz, lefegő szutykos leukoplasat Et­től függetlenül tovább vérzik a keze, s föltehető, hogy rozsdás dróttól ered a sebesülés. Szólok az anyjának: vi­szem a fiát a mentőládához, fertőt- leníttetjük a bevágott kezet. Kicsikét kelletti magát, de mert az anyja is küldi („indulj, ha mond­ják. nem értsz a jó szóból?”) las­sanként jövöget. Hosszú az út a segélyhelyig, a bokrok takarják a kőfülkát, a fiú legalább ötször meg­kérdi, hová tartunk. Engedelmes és bizalmatlan. Kérdezem, mitől olyan plezúros. Barátságtalanul kiböki: azért, mert ők debreceniek. Azt is megtudom, hová lettek a pisztolyok a cowboytáskákból. Bizony, ottma­radtak Siófokon, a zsúfolt buszon, mikor pedig pecabotot kapott volna, hogy fogjon halat. Egyébiránt kéz­zel fogott a tegnap. Mutatja, mekko­rát. Hűha, az legalább öt kiló lehe­tett. Már oldottabban bólogat, köz­ben a pofáját is összekente. Attól a kicsi, de makacs sebtől hovatovább már mindenütt pirosak vagyunk, — A strandoló némétek elismerően ka­csintgatnak. Egy szőke lengyel lány ijedten a szája elé kapja a kezét, intek neki: katonadolog: vékony­orrú, laza-kontyos fejét máris utá­nunk csóválja. A segélyhelyen kitűnik, hogy szin­te várták a kislegényt. A héten ne­gyedszerre van ott, és ismerősként üdvözli „az Imre bácsit”, aki rá- kényszerítette a leukoplasztot előző délután, mikor térdét abba a bizo­nyos kőszégélybe ütütte. Imre úr előbb lemossa a csapnál a vérman­csokat, aztán alkoholt, vagy mit ken a mégiscsak hosszocska sebre. Vá­rom, hogy a gyerek sziszegni fog, de semmi ilyesmi. Szinte élvezi, hogy ez a kedves öregember, lám, vele foglalkozik, s persze én is ezt hi­szem, miköziben aggódva és együtt­érzően figyelem az eseményeket. Elkészüli a szakszerű kötés. Elé­gedetten forgatjuk, kérünk a térdé­re is leukoplasztot, s vissza a mamá­hoz a német, a lengyel és szlovák pót-tanulók között. A debrenceni gyerek most már sorolja magáról a kitalálhatatlanul fura baleseteket. Például a vonatról már rögtön Hajdúszoboszlónál le­maradt, egy ismerős vasutas vitte föl Pestre, az üdülés harmadik napján pedig egy nyugatnémet motorcsó­nakból került elő. Hogy miért? Azt hitte, ott talál pecabotot, amivel még nagyobb halat foghat, mint amit kéz­zel valaha fogott, vagy kifogni kép­zelt. Mit szól a mamád ehhez a sok zűrzavarhoz,, kérdezem a gyereket. Megáll és bugyolált kezével muto­gatva kijavít. A mamája nincs itt, csak az édesanyja; a mamája Deb­recenben maradt az új kistestvérké­vel, mert az édesanyjáék elváltak, és „ezentúl mi már mindig csak ketr ten üdülünk”. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents