Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-24 / 174. szám
y SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. július 34. ^ ~ i Kombájnra termett fiúk A rövid hír telefonon érkezett: „a karcagi Magyar— Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben a mezőgazda- sági szakközépiskola diákjai segítenek az aratásban ... Ottjártunkkor éppen az utolsó búzatábla aratásához kezdtek. Azóta már befejeződött a munka: július 21- <án. szerdán délután az 5130 hektárról —.ebből 4800 hektár búza —• /betakarították a ■gabonát. . lm Kicsit kosszá a nap Perzsel a nap. Sárga porfelhő takarja a karcagi határt. A kombájnok a nagy /'meleg ellenére is „harapják” ;a kövér búzakalászökat. A tkombájnosoík szinte óránként váltják egymást — így kömy- myebben viselik a hőséget. Alig egyikük a bokrok árnyékában pihen, a váltótárs „idomítja” a gépet. Vége az első „menetnek”. Frissen ugranak le a fülkéből — ők hárman a segéd- 'kombájnosók. Ruhájuk, arcuk csupa por. Az „idősebb” váltótársak elismeréssel vállon veregetik őket. Tóth Gábor, Bálint Imre, Nagy István — a három 17 ■éves fiatalember számára eddig ismeretlen élményt tartogatott a nyár. Először arathattak. — Most leszünk negyedi- fcesek a szakközépben — újságolja Tóth Gábor — és a nyári egyhónapos termelési gyakorlatot tsz-ben kell eltölteni. Még suliba jártunk, amikor megmondták, hogy ki hová megy dolgozni. Bennünket a Magyar—Bolgárba osztottak be. Húszán vagyunk ..gyakorlatosok”. — Hogyan telik egy napjuk? — Az iskola kollégiumában alszunk — mondja Bálint Imre. — Nem járunk haza minden nap, hiszen én Tilalmason lakom, Gábor és Pista pedig Nádudvaron. Az ébresztő hajnalban, öt órakor van. Háromnegyed hatkor jön értünk az autó. Amikor kiérünk a határba, kezdődik . a reggeli karbantartás. — Es miből áll? — Meg kell nézni, helyén van-e minden csavar, magzsírozzuk az alkatrészeket. „Megitatjuk” a gépeket, mi így nevezzük a tankolást. Ez általában másfél órát vesz igénybe. Utána kezdődik a kemény munka. Este 8—9 órára végzünk. Egy kicsit hosszú a nap, de ki lehet bírni. Estére úgy elfáradunk, hogy nincs erőnk nézni az olimpiát. — Milyen gépeken dolgoznak? — Én Class Dómmá toron ülök — feleli Nagy István. — A többiek E—512-t vezetnek. Az éa gépemnek nagyobb a teljesítménye, mint a többi kombájnnak. Ahogy számoltam, 14 vagon búzát is levágunk vele egv nap, míg az E—512-sel 7—8 vagonnyit. Gyorsan megy, pontosan dolgozik. EngecSelmesKsdlk 2 gép — Nehéz vezetni? — Nem mondom, hogy könnyű ... Persze az első nap még nagyon szokatlan volt. Ez a legmodernebb gép most a szövetkezeiben, vigyázni kell rá. Tanultunk a kombájn szerkezetéről, de vizsgáztunk. Erre van jogoméig nem vezettünk. Csak traktor- és motorvezetésből sítványunk. Élveztem, amikor a kezembe kaptam a kormányt. Alig mertem oldalra nézni, mereven előre pislogtam ... Most már órákat vezetek egyedül. ■ — Gyakran szükség van a műhelykocsira? — Nem olyan gyakran , — veszi át a szót ismét Tóth Gábor. — Az én gépem pont most romlott el. Nem nagy a hibája. Vezetek, egyszer csak hallom, hogy recseg, ropog a szerkezet. Gyorsan megálltam, hát a lánca esett le. Ezt kell kicserélni. Ha nem tört volna el. talán még én is megbütykölném. — Milyen érzés kombájnon ülni és aratni? — Hát... ezt nehéz megfogalmazni. Az biztos, hogy nagyon jó. amikor ez a hatalmas gép nekem engedel- meisikedik. Sokat hallottam már az aratásról, de még nem csináltam. Igaz, nagy a zaj. a por, meleg van, de szívesen dolgozom. Érzem, hogy nem hiába jöttem ide gya'AOi-ia.i'a. ozuuu.anak a munkámra, segítenek, ha kell. Olyan dolgokat is megtudok a mezőgazdaságról, amiket nem tanítanak az iskolában. Egyébként mindent megkapunk, amit kérünk. Autóval hoznak, visznek — folytatja Bálint Imre. — Finom ebédet kapunk, hideg vizet, citromot adnak, hogy ne szomjazzunk. A kombáj- nosok egy pillanatig sem viselkedtek velünk úgy, mint a gyerekekkel. De azért már jó lenne egy kis szabadság ... — Ki hová utazik a nyáron? — Még nem tudom, hogy hol kötök ki. — A bátyámmal Romániába és Bulgáriába utazunk — így Tóth Gábor. — Persze, ha meg nem gondolta magát azóta. — Hová utazom .. .? — gondolkodik Nagy István. — Majd kiderül, ha vége a gyakorlatnak. Az osztállyal már voltunk kirándulni Pécs környékén. Lehet, hogy nem megyek sehová, csak pihenek otthon. 0 brigádvezesfi elégedett A három fiatalemberről, munkájukról a legjobb véleménnyel van Gsombordi Sándor, a III. kerület gépcsoportjának brigádvezetője is. — Először dolgozom együtt ilyen fiatalokkal, elégedett vagyok velük. Figyelmesek a munkában, minden után érdeklődnek. Igazán nem lehet rájuk panasz. Eleinte ■természetesen nehezebben ment nekik minden, de most már úgy (kezelik a gépeket, mintha egész életükben kombájnon ültek volna .. . Máskor is szívesen látjuk őket. — sze — Megnyílt a centenáriumi ipari vásár Szegeden Tegnap ünnepélyes keretek között megnyitották a szegedi centenáriumi ipáin vásárt. A megnyitón dr. Csikós Ferenc, a szegedi Városi Tanács vb-titkára köszöntötte a több ezer külföldi és hazai vendéget. Jelen volt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára. Borbély Sándor megnyitó beszédében hangoztatta, hogy Szeged a centenáriumi vásár megrendezésével nemcsak a száz év történetéről kíván megemlékezni, hanem gazdag anyaggal szemlélteti azt is, miként fejlődött a negyedik ötéves tervben a Dél-Alföld ipara. Ugyanakkor jelen van a bemutatón az ország minden jelentős vállalata, képviselteti magát a szomszédos Jugoszlávia és Szeged testvér- városa, Turku is. A vendégek ezután megtekintették a 20 OOO négyzetméternyi fedett csarnokban, illetve nyitott területen a 320 hazai és külföldi — közöttük 79 jugoszláv — üzem és vállalat seregszemléjét. A Bolyai Állami Gazdaság életében fontos szerepet kapott a „nagy. kék országúi” — a Duna. Valóságos kikötő kombinátot építenek a mohácsi Duna-parton. ahonnét a vetőmag szállítmányok dunai, illetve tengeri úton jutnak el majd rendeltetési helyükre. Az uszály-pályaudvar 1977 végére készül el. Képünkön: az épülő tároló silók Pécsett Villampari szakemberek országos találkozója A pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában tegnap Méhes Lajos, a Vas-, Fém- és Villamosipari Szak- szervezet főtitkára megnyitotta a 23. országos villamos-, energiaipari találkozót. A rendezvény több mint ezer résztvevője előtt Szili Géza nehézipari minszter- helyettes tartott bevezető előadást. Ismertette azt a nagyarányú fejleszési programot, amelyet a következő másfél évtizedben hazánk villamosenergia-eáátása érdekében végre kell hajtani. Heti jegyzetünk Tisztelet a búzának Megcsúszott az országúton az autónk ... búza került a kerekek alá ... Megszokott látvány manapság az utakon gabonával megrakott teherautó. Nehéz lenne hirtelenjében kiszámolná, hogy naponta hányszor fordulnak meg ezek a jármüvek a kombájnok, a szárítók, a magtárak között. Annyi biztos, hogy minden rakodásnál, minden fordulónál valamennyi búza a földre kerül. Nem mindegy, mennyi! Tavaly az egyik megyebeli községben a szünidőben dolgozó gyerekekkel összesöpörtették a település főutcáján elszóródott gabonát. Az eredmény: három mázsa poros búza. Vajon mennyi lett volna, ha az országban mindenütt összegyűjtik? Nem is oly rég volt még. amikor az emberek szentségként tisztelték a kenyeret. Aztán nagyot változott a világ. Igen, a tisztelet mintha csökkent volna. Az utóbbi időben egyre gyakoribb látvány a hulladékba dobott kenyér. Most pedig már a jócskán elszórt búza is . .. A gabonaszállítók ne tudnák, mennyi munka kell még ma is, amig az elvetett magból kalász, a learatott termésből kenyér lesz? Tiszteljék hát a búzát! Országos kacsateayésztési tanácskozás Palotáson üz idén 5GQ vagon kacsahús a gesztorgazdasághól Zárt rendszer, gesztorgazda. Még a mezőgazdaságban kevésbé jártas olvasó is, ha ezt a két új keletű fogalmat hallja, a búzára, a kukoricára, a szójára gondol. A nagyüzemi termelés fejlődése, a modern technológiák egész sorát, láncolatát hozta létre a hnezögazdaság- ban. A növénytermesztésben elterjedt rendszerek mellett az állattenyésztésben is megkezdődött ez a folyamat. A szarvasmarha-, a sertés- szaktelepek építése, a tenyésztési rendszerek létrejötte után — az utóbbi három-négy évben — a baromfitartó gazdaságokban is sikeres nevelési, tartási módokat vezettek be. A legeredményesebb módszereket alkálmzók összegyűjtötték, rendszerbe foglalták tapasztalataikat- Közülük kerültek ki a gesztorgazdák, a rendszerfelelősök. A palotás» kacsatenyésztési és hizlalási rendszer 1975-ben jött létre. Hat gazdaság — a Nagykunsági, a Kiskunsági és a Hé- ki Állami Gazdaság, valamint a pusztaszeri Hét Vezér, a jászkiséri Lenin, és a gyulai Munkácsy Termelő- szövetkezet — csatlakozott a rendszerhez, együtt a feldolgozó vállalatokkal. Nem tagja a rendszernek, de állandó kereskedelmi partnere a Bödönháti Állami Gazdaság, öt ÁFÉSZ és két keltetőállomás. Az idén mintegy 2 millió, napos és előnevelt kacsát szállít a Palotási Állami Gazdaság a taggazdaságoknak ■ és a kereskedelmi partnereinek. Ez a mennyiség 509 vagon kacsahúst jelent. Az Angliából importált Cherry-Valley fajta törzsállományt évenként 14 ezer szülőpár vásárlásával és házi tenyésztéssel frissítik. A rendszergazda a törzs- tartáshoz, a keltetéshez, a kacsaneveléshez és hizlaláshoz, továbbá különböző állategészségügyi kérdésekben ad szaktanácsot. Jelentős ezenkívül a gazdaság szolgáltatói tevékenysége is. Tervdokumentációt adnak a saját tervezésű forgódobos fülkés rendszerű keltetők ki- alakitásához, átépítéséhez. Átadják a drótrácsos előnevelés technológiáját és ahhoz vállalják a drótrács elkészítését is. Ez a nevelési mód a hagyományos mélyalmos tartásnál gazdaságosabb, olcsóbb és biztonságosabb. Vállalták a korszerű etetőberendezések forgalma-' zását, de foglalkoznak nevelőház átépítésvei, korszerűsítésével is. Nagy gondot fordítanak a háztáji tartás bővítésére: az idén 300 ezer pecsenyekacsát nevelnek a kis gazdaságokban. Két év műjva már 500 ezer előnevelt kacsát adnak ki — terveik szerint — háztáji nevelésre. Természetesen szaktanácsadásukkal, szolgáltatásaikkal a kis gazdaságok tulajdonosait is segítik. Eredményesen zárták az elmúlt félévet a rendszerben dolgozó gazdaságok. Mennyiségi tervüket 101,4 százalékra teljesítették, 39 dekával javult a leadott kacsák átlagsúlya, 20 százalékkal kevesebb volt az elhullás. Gondok, tennivalók azért jócskán akadnak, főleg az állategészségügy és a takarmányozás területén, Erről hallottunk többek között tegnap Palotáson az országos tenyésztési tanácskozáson, ahol a rendszer taggazdaságai, a feldolgozó üzemek, a gabonaforgalmi vállalat képviselői, valamint tudományos kutatók és állatorvosok vettek részt T. Sz. E. „Untig a gyerekek hívnak.. János bácsi éj foglalkozása A pincében a kevés maradék szén között már ott bújnak az új csövek. Még egy hétig használják a széntüzelésű kazánt, a konyhának melegítenek vizet Andrási János, a szolnoki Ságvári körúti Általános Iskola fűtője még egy hétig gyújtja be a kazánokat, azután már megváltozik napi tennivalója. A foglalkozásának hivatalos megjelölése szerint hőkezelő lesz. — Valóban annyira ]íj lesz a munkája? — Nem egészen. Az iskolát bekapcsolják majd a távfűtési hálózatba. Én csak azt figyelem, hová kell adni több meleg vizet. A régi munkám nehezebb volt, de azt nagyon szerettem csinálni. Ezek a MARABOU nyolcas kazánok az egész épületet fűtötték, adták a meleg vizet, csak sok szén kellett hozzájuk. És ugye szenet lapátolni, kazánokat javítani, nem könnyű. — A nehéz munkát is lehet szeretni? — Hát persze. Meg itt az iskolában a kisebb javításokat is én csináltam. Ha leszakadt egy tábla, kiesett egy ablak, eltört egy szék, hívtak, fogtam a szerszámaimat és mentem. Nézze meg, hogy milyen szépek a fák az udvaron, azokat is én ültettem. Gondolom ezután is ilyen „mindenes” leszek. Egy baj van csak. Fájnak a lábaim. A sok lépcső, meg a harminc év, amióta fűtő vagyok— Itt kezdte az iskolában? — Dehogy. A vasútnál. Mozdonyfűtő voltam. Tizennégy éven át se éjjelem, se nappalom, se ünnepem. Belefáradtam. Átmentem dolgozni a Tiszaparti gimnáziumba. ott lettem először iskolai fűtő. Hat év után kerültem a mostani helyemre. Már több mint kilenc éve vagyok itt a mindenes János bácsi. Tudja, jó érz& az, még ha nem is nagy dolog, hogy jönnek a gyerekek, hívnak: János bácsi segítsen. — A fizetése? — Kevés, pedig itt az iskolában igazán rendesek hozzám, az igazgatónő amikor csali lehet megadja a jobb besorolást. Dehát a fiam felnőtt, unokám is van, ketten maradtunk a feleségemmel, ö is dolgozik, így kijövünk a pénzből. Még házat is építettem. Soha nem szégyelltem a munkát. Be kellett hordani a szenet plusz pénzért? Megcsináltam. Biztosan ezért szeretnek itt is, mert nem válogatok. Amit meg kell csinálni, azt megcsinálom. Beszél Andrási János havas hajnalokról, amikor négy-öt órakor már barátkozott a kazán alángokkal, beszél a diákokról, akiket órakezdésre meleg termek vártak. Nem volt változatos gz eltelt harminc év. Egyszerű, dolgos éveket hagyott maga mögött. Közben tanult: megszerezte az összes szükséges „papírt” és ma szakmunkás. Nem kell tanulnia az új munkát sem, korábban megszerezte a bizonyítványt a hőkezelői munkakör betöltéséhez is. Talán mert tudta, hogy egyszer szüksége lesz arra is? Kimondhatatlanul, de benne van a szorongás: lesz-e rá olyan szükség ezután, mint eddig volt. Beszélgetésünk végén kicsit magát nyugtatva mondja: — Amíg a gyerekek jönnek, hogy János bácsi baj van, segítsen, addig szükség lesz rám. Meg a távfűtésnél sem csak a hőközpontban van szükség az emberre. Kell a kapocs közben is. V. E,
