Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-17 / 168. szám
1976. JüRus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ne szóljatok bele *Újmódi ekhós szekerek" — Czibulás Pétert kérem a színpadra, — mondta a szentesi művelődési ház mikrofonjába Czibulás Péter, s kiment a színpadra. Hiába, magad uram. ha szolgád nincsen. Márpedig a szolnoki Szigligeti Színház művészeiből összeállt alkalmi társulatnak nincsen. A Dacia díszleteket szállít, a Skoda a színészek „gyalogosait”. Nem csoda hát, hogy a díszlet még a jelképes díszletnek is úgyszólván csak a jelképe. A „Ne szóljatok bele’’ című zenés vígjáték (Abai Pál szövegével és Majláth Júlia zenéjével) azonban így is siker. Szerdán este Túr- kevén ünnepelték harmincadik bemutatóját. Nagybá- tonytól Hajdúszoboszlóig tetszésnyilvánítás kísérte. Jó pár évvel ezelőtt a zenés vígjátékot a Szigligeti Színházbam is bemutatták. Szó ami szó, akkor sem sorolták a színházművészet gyöngyszemei közé. Közönségigény mégis van iránta, hiszen a publikum — főleg a hangulatos nyári esténként — önfeledten nevet s ez a vígjáték bőven nyújt erre alkalmat. Dalbetéteinek egy részét régebben slágerként is énekelték. sokak számára ismerősen csengenek. S a cselekmény — bármennyire mesterkélten is — a szerelem körül bonyolódik. Ezért tekint el a közönség a díszlettől, ezért is jut különösen kiemelt szerephez a színészek játéka. S ebben rejlik a siker forrása. Iványi József rokonszenves „Tánezos bácsija”, Hollósi Frigyes esetlenségével állandó derűt fakasztó „Vendrei tanársegédje”, Petzkai Endre mértéktartó „Simái professzora” ragadja magával a közönséget. Üde színfoltot jelent harsány magabiztonságával Baranyai Ibolya, s kislányos frissességével Bárdos Margit. Tetszett Sebestyén Éva, Czibulás Páter a tőle megszokottat nyújtotta. Zongorán Harányi Márton kísért Bor József a Iris falusi színpadok lehetőségeit figyelembe véve rendezte a vígjátékot S. B. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó a népszerű Univerzum könyvtár sorozatában megjelentette Walter Krämer: A mesz- szeség titkai című könyvét amely Földünk legkorábbi felfedezésével foglalkozik, sok érdekes kép, illusztráció kíséretében. Ismét megjelent az antifasiszta hírszerző munka egyik legizgalmasabb fejezetével a Dóra jelenti... Radó Sándor hiteles visszaemlékezéseinek izgalmas kötete. Az Esztétikai kiskönyvtár új kötete A drámától a színpadig; ebben Földényi László a szín játékművészét esztétikájával foglalkozik. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, egyik legtermékenyebb kiadónk, sók érdekes könyvvel gondoskodott a vakációzó kisebb-na- gyobb diákok hasznos időtöltéséről. A nemrég indult Aranykürt kiskönyvtár egyik új kötete Hárs László: Győztes kerestetik című ifjúsági regénye. Az úttörőmozgalom 30 éves történetét mutatja be képekben — Sellyéi Anna összeállításában — az Úttörő- tükör. Balatoni mesék, mondák, történetek kötete az újabb kiadásban megjelent Aranyhíd; Lipták Gábor érdekesen, színesen elmondott történeteit Szántó Piroska illusztrációi kísérik. Úttörő- krónika a címe a magyar úttörőmozgalom három évtizedes történetét ismertető kiadványnak, melynek gazdag anyagát Gaál Ferenc válogatta, szerkesztette és látta el bevezetővel. A Bölcs bagoly sorozat egyik új kötete a Sárkányok unokái című ismeretterjesztő képeskönyv, Tusnádi Kubacska András tollából, Róbert Lászlp illusztrációival. Sokadik kiadásban jelent meg Jules Verne: Nemo kapitány című ifjúsági regénye. A geszte- nyefa-lai^: a címe Helena Bechlerowa meseregényének. A Kozmosz szerkesztőség gondozásában jelent meg a Jár a baba, jár; az ízléses kis kötet Forxai Katalin munkája, a legkisebbek zenei művelődését van hivatva segíteni. A Magvar Helikon ízléses kötetei közül említsük meg az Ókori irodalom kiskönyvtárában. közreadott kiadványt, Kallimakhosz himnuszaival. A Gondolkodók sorozatban látott napvilágot az Értekezés az érzetekről, Etienne Bonnet de Gondilláénak, a francia felvilágosodás nevezetes alakjának könyve. A néhány éve megjelent nagysikerű Virágoskönyvhöz hasonló kötet a Fák könyve, Ferenczy Béni pompás akvarelljeivel, a XX. századi magyar költők versiéivel. A Zenemű Kiadó új könyvei közül említést érdemel A magyar mépballada és Európa I—II., Varjas Lajos hatalmas munkája, melyet annak idején Kodály — megismerkedve a könyv kéziratának egy részével — „az utolsó fél évszázad legjelentősebb magyar zenetudományi tettének” nevezett. Az Orfeusz Könyvek sorozatában látott napvilágot Claude V. Palis- ca: Barokk zene című összefoglaló feldolgozása, valamint Erich Rappl: Wagner operakalauz című műve. Sok érdekes könyvvel jelentkezett a Műszaki Könyvkiadó. Az utóbbi hetek egyik legnagyobb könyvsikere a Herend porcelánművészete, Sikota Győző munkája, szebnél-szebb színes illusztrációkkal. A Régi házak Pest-Budán című kiadvány ugyancsak sok szép képet tartalmaz; szerzői megismertetnek ötven műemléki lakóház restaurálásának tapasztalataival, rendkívül érdekes problémáival. A szép könyvet Pereházy Károly szerkesztette. Nyári iiriei 76 Kiállítás a Galériában Úgy tűnik, a Középmagyarországi Területi Szervezet képzőművészei számára alkalmasabb időpont évi kiállításuk megrendezésére a nyár, mint a korábbi évek tavaszi dátuma. Ezt bizonyította már az elmúlt esztendőben Mezőtúron bemutatott Nyári Tárlat, s ezt igazolja a Szolnoki Galériában holnap 11 órákor nyíló kiállítás anyaga is. Mint ismeretes, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Középmagyarországi Területi Szervezetéhez Szolnok és Bács-Kiskun megye művé-, szei tartoznak. Baja, Kecskemét, Kunszentmárton, Kiskunhalas hozták el hozzánk atmoszférájukat, táji sajátosságaikat az ott készült festményeken, rajzokon keresztül. Talán ezért is olyan friss, színes a Galéria kiállítása. A már ismert, régebbi tárlatainkon is szerepelt művészeken kívül új nevekkel is találkozunk a kiállítók között. Örömmel üdvözöljük a kecskeméti Bozsó János és Goór Imre műveit. Bodri Ferenc festményeivel első ízben találkozhatunk Szolnokon, a bajai Kovács László s a kecskeméti Nagy Kristóf munkáival szintén. Rendszeresnek mondható már Bényi László jelentkezése Budapestről, és Sáros András Miklós részvétele Vácról. Akik látták a fiatal grafikus művész Szigligeti Színházban rendezett önálló kiállítását, ismerős lapokkal találkozhatnak majd. De legújabb munkáit is megtekinthetik a műfaj kedvelői. A kiállítást szemlélve ismét meggyőznek a képek; a szolnoki művésztelep legjellemzőbb sajátossága a fes- tőiség. Szobrászaink között Simon Ferenc két könnyed alumínium emlékmű-tervvel ■lep meg, Szabó László Rákóczi portréja, Papi Lajos Kucsmás feje figyelemre méltó. Hiányoljuk viszont Nagy István jelenlétét. A Bács-Kiskun megyeiek képviselőjét, Pálfy Gusztávot nemrégiben üdvözölhettük önálló anyagával a Szolnoki Galériában. Most viszont láthatunk néhány kisplasztikát sikeres egyéni kiállításáróL A Nyári Tárlat augusztus 22-ig tekinthető meg. em A MAGUK ÖRÖMERE E lképzelhetetlen, hogy valaki magántanulóként oklevelet, diplomát szerezzen. Tegyük hozzá: ma már, s az esetek túlnyomó többségében, mert szabályt erősítő kivétel mindig akadhat. De az már nem elképzelhetetlen, hogy valaki önerejéből váljék művelt emberré. Ebben az értelemben az az iskola végzett jó munkát, az a tanár érdemel elismerést, aki a hallgatóban, növendékben felébresztette a folyamatos önművelés igényét. Lényegét tekintve a közösségek, munkás-kollektívák számára szervezett művelődési formáknak is ez a célja. Nézzünk néhány konkrét példát. A Kritika című f olyóirat tavalyi közművelődési beszél- getéssorozatáinak egyik részvevője, a Lőrinczi Fonó munkásnője, mondotta el, hogy a kollektív tárlatlátogiatások neveltek 'belelő — s általa a gyermekeiből — egyéni tár- latlátogatőt. Az elmúlt években részt vett művészettörténeti előadássorozatán, soksók tárlatvezetésen. Valamennyit az üzem szervezte. S egyszeresük „azon vette észre magát, hogy munkaszüneti napokon be-belátogat a Szép- művészeti Múzeumba. a Nemzeti Múzeumba, a Galériába ...” Vagy egy másik eset: A Zeneakadémia imm- kás-hangversenybérletsoro- zatának estjeit látogatta a SZIM néhány brigádja. Közben zenetörténeti előadásokat hallgattak meg az üzemi művelődési házban. A legközelebbi koncertekre már nem kellett „szervezni” őket: a brigádok tagjai a maguk örömére váltottak bérletet. S lettek — nyilván nem valamennyien — rendszeres hangversenylátogatókká. Valahogy így támad fel tehát az igény. Élmények nyomán. Meglehet, hogy azok az emberek, akik a fenti élmények alapján váltak „önművelő” tárlat- és hangversenylátogatákká, sohasem jutnak el idáig, ha az ismeretterjesztés, a képzőművészeti, a zenei nevelés kollektív formái révén nem kapnak indítást. De most, hogy a művészi élményszerzés új lehetősége nyűt meg előttük, már a maguk útját járják, nem várva ösztönzést, biztatást. Egy, a közelmúltban megjelent művelődésszociológiai tanulmány írta, hogy ma Magyarországon a munkásrétegek általában műveltebbek, mint gondolnánk, hiszen számtalan olyan művelődési forrásból merítenek, amelyeket a legbonyolultabb módon sem lehet számon tarteli. így van, mert ugyan ki tudja lemérni, hogy egy-egy nézőben, hallgatóban milyen módon ébresztette fel a továbbgondolás igényét valamelyik rádió, vagy televíziós-műsor, film, könyv... Utolsó helyen említettük, amit a legelsőn kellett volna: a könyvet. A könyvet, amely az önművelődésnek — mindenfajta művelődésnek — elsőrendű forrása. Mindenki számára elérhető, megszerezhető, tulajdonba vehető. Az olvasási statisztika bármily megbízható és lelkiismeretes is, csak irányokat, tendenciákat jelezhet, mert ugyan ki képes számon tartani, hogy egy-eigy könyv kinek a számára jelentett élményt, gondolkodási fordulatot; kinek a szellemi fejlődéséhez, s miiként járult hozzá. A könyv az önművelés legősibb, s legszebb formája, eszköze. A fiatal — vagy nem fiatal — szakember, aki egyetemen, főiskolán speciális ismereteket szerzett, elsősorban szakkönyvek révén tartja a lépést a tudományával. A munkásember, akinek a kultúra iránti érdeklődését — idejében, vagy elkésve esetleg — tartalmas programot nyújtó művelődési intézmények ébresztették fel, könyvekhez folyamodik. Az irodalom iránt érdeklődőknek egyetlen és csaknem kizárólagos élmény- és ismeret- fonás. Aki a politikai ismereteit kívánja gyarapítani, a művészettel mélyebben megismerkedni, az emberi múltat közelebbről, s jobban látni, — csak könyvekhez fordulhat. Az önművelés — noha sokan 'gyakran az ellenkezőjét gondolják — korántsem „magányos” tevékenység. Maga a folyamat természetesen a legtöbb esetben nem kollektív formák között zajlik. Az ember egyedül olvas, kettesben, vagy kisebb társasággal megy koncertre, színházba, tárlatra. Televíziót családi, vagy baráti körben néz. De az élményekről, ismeretekről, amelyeket az önművelés folyamatában elsajátít, beszél másokkal. Megosztja a tapasztalatait, felhívja egy-egy hatásos, szép, neki tetsző munkára mások figyelmét, tanácsot fogad el másoktól. Ez is közösségi áramlás tehát bizonyos értelemben — noha nem úgy, mintha isko- Iában, tanfolyamon, előadáson volna az illető. Mégis, az értéke nem csekélyebb annál. Az önművelés, természetesen, nem nélkülözheti a segítséget. Akár az útbaigazító könyvekét, folyóiratokét, az orientáló kritikáét; akár a személyes beszélgetést könyvtárosokkal, közönségszervezőkkel, népművelőkkel. A beszélgetések újabb ötleteket adnak, irányokat jelölnek meg, eddig nem ismert művekre, alkotásokra hívják fel a figyelmet A nnak, aki a művelődésnek ezt a formáját választja, tulajdonképpen csak egyetlen jó- tamáesot lehet adni: ne hagyja abba soha a maga szellemi építését, mert ezzel az elfoglaltsággal önmagának örömet szerezve a társadalomnak is hasznára van, gyarapítja a „kiművelt emberfők” számát T. L Középkori kutat taláitak Pécsett Pécs belvárosában középkori kútra bukkantak. A kutat a Janus Pannonius Gimnázium udvarán találták és egy süllyedés vezetett a nyoméra. Kárpáti Gábornak, a Janus Pannonius Múzeum régészének vezetésével sikerült teljes egészében feltárni a kutat. Az egykori víznyerő hely — a jelek szerint — a középkor folyamán kiapadhatott, s miután elveszítette eredeti funkcióját, a környékbeli lakosság szemét- gyűjtőnek használta. S ez a körülmény most valóságos kincsesbányát jelentett a régészek számára. Pécsett még sohasem tártak fel (középkori kutat, most először vált ismeretessé egy ilyen objektum mérete ás tartalma. A kút kiépített mélysége hat méter, átmérője 140 centiméter, paticsból készült fala pedig 40—50 centiméter vastag. Javítják a műsor vitelei Az olimpiai készülődés lázában a legtöbb helyen meggyorsították a televízió vételi lehetőségeit javító reléállomások építését. Az elmúlt hetekben több adót is üzembe helyeztek. A legújabb, a Kazincbarcikai átjátszó adó, csütörtöki sikeres próbája után megkezdte működését H ogy mi a dolgom? Beveszem és kiadom a kabátokat Közben megállók a fogasok mellett A hivatalban sok az ember. Képtelenség mindenkit számon tartani. No meg mikor? Az erübernek leszakad a lába. annyit lót-fut a holmikkal. Sokféle ember fordul meg nap nap után, de a kabátját, azt egytől egyig minidnek ismerem. Történt itt egy dolog. Bár hát valójában nem is történt semmi, egyszerűen csak ... Látod azt a helyet, ahol az a bőrkabát lóg? No, arra a helyre úgy két-három évvel ezelőtt mindig két 'kabátot szoktam akasztani, Az egyik, most is emlékszem, egy vadonatúj világosdrapp volt. A másik meg fekete férfikábát. Agyonhor- dott, kopottas ujjú ... Itt lógtak ná-; lám egész nap. Reggel együtt vettem be őket, este meg együtt adtam ki. Ha mag előfordult, hogy nem jöttek, hát árválkodott a fogas. Úgy gondolom, ezek még betegen is együtt voltak. Nem törtem én, fiam, a fejemet, kik ezek egymásnak, férj- feleség, vagy mi egyéb, de egy biztos, elválaszthatatlanok voltak! Emlékszem, a férfi fehér sálat viselt, ismered, olyan fehér gyapjúsálat; épp, mint a tied, fiacskám, épp, mint a tied. Leveszi, és csak úgy be- gyömöszöli a zsebébe... Ha meg hideg volt az idő, vagy esett, a sálat mindig a nőd kabáttal együtt vettem be... Előbb a nőit adta be, a világosat, azt akasztottam alulra, felülre meg a férfiét. Elnéztem párszor, hát tisztára mint az eleven emberek! Átöleli a fekete a női kabátot, beborítja. Mintha a gonosz pillantásoktól védené. Ha korábban jöttek munkába, ha elkéstek — az ő helyük csaik az övék. Megesett, hogy olyan tömeg volt, olyan nyüzsgés, hogy mindenki holmijának nem is jutott hely. De ha az enyimeket neon láttam is, azért úgy látszik, soha életében nem vett még tűt a kezébe... No, elfogyott a türelmem, fogtam, megvarrtam magam... Így 'telt-múlt az idő. Egy szén napon ... emlékszem, rengeteg volt az ember, mindenki sietett, innen az ajtóig állt a sor. Alig győztem. Mert i nar: Egy ruhatárosnő elbeszélése a helyüket titokban csali szabadon hagytam. .. Magam sem tudom, miért... Nem volt szívem!' Volt akkoriban még egy kabát, amit ugyanígy szemmel tartottam. Szintén férfikabát, barna. Ez mindig magáiban lógott. Jön, nem néz se jobbra, se balra, lelöki, és már megy is a dolgára. Egyedül járt. Egymaga jött, egymaga ment Se barátja, se ismerőse, senkije se volt. Szép volt a kabát, új, drága szövetből. Az ilyent megjegyzi az ember. Valahogyan leszakadt egyszer az akasztója — csak fognia kellett volna a tűt meg a cérnát, igazán nem naigy dolog — de nem! Tiszta gyötrelem lett az életem vele. Bárhogy akasztottam föl, folyton leesett a földre. Szóltam neki, kértem ... -másnap megint minden ugyanúgy volt, maradt a régiben. .. Nem nagy ügy persze, de attól függ, kinek. Ez meig. igaz is — minél elóbb el kell venni az emberektől a holmijukat, hogy ne legyen itt tolongás, meg még a számokat sem szabad eltévesztenem, nehogy rendetlenség legyen.. Kifulladtam, a lábom is alig éreztem. Aztán nézek, hát mintha csöndesed.ne. No, gondolom, hála isten ... legalább kifújhatom magam. Leültem oldalt, hát egyszerre — úristen, sietségemben mégiscsak magtévedhettem, ezeket az enyémeket kétfelé akasztottam. A kis drapp a barnával, van. Ó, te ostoba, mondom magamban. Odamentem, megnéztem: talán a feketét tettem a barna helyére? Látom, bizony tévedtem, üres, üres a fogas. Másnap ugyanaz. Aztán szintén ... Aztán látom, megjött! A másik, a fekete kabátos. Beadja a kabátját... Mit volt mit tennem, fiacskám; fölakasztottam egymagában. Mégsem akaszthatok egy helyre három kabátot! Az idő meig rossz volt: aprószemű eső szemetelt. Ez, ha reggel elkezdi, estig se hagyja abba. Még csak meg sem áztat isteni gazából, csak kellemetlenkedik. A kabátja mindenkinek száraz volt, legföljebb ha az ujjai nyirkosodtak át. Ezé meg — facsarni lehet belőle a vizet! Nincs egy tenyérnyi száraz hely rajta. No, az idő múlik, így telt el egy hónap. Minden változatlan. Ahogy azon a napon elkezdődött. Kezdtem hozzáiszakni. Hát egyszer , megszólít amaz, a fekete kabátos. Körül persze senki. „Nagyon kérem — mondja —, adja ide azt a kabátot, legalább egy pillanatra”. És mutatja a kis drappot Tudod, fiami, milyen rendszer van itt. Ki milyen számot ad ide, azt a kabátot kapja. Ha az édes testvérem jön, szám nélkül azét sem adhatom ki. Más kabátját pedig — arról beszélni is kár! Itt meg az isten tudja, mi történt velem. Nézem, hogy gyötrődik, sajnálkozom magamban.: eh, kedves,kém, mit akarsz nézni fajta? Ha nézed, ha nem, úgysem változtathatsz semmin. Különben, úgy látszik, így kell ennek lennie Neki egy szót sem szóltam, hanem mentem és levettem a fogasról a -kabátot Rendben van, gondolom. Fogta és csak nézte, nézte.. . aztán visszaadta. „Köszönöm” — mondta. És elment. Többet aztán nem is láttam. Vándor Anna fordítása Anar szovjet-azerbajdzsán író. 1938-ban született Bakuban. Apja, anyja híres költő. Több novelláskötet és kisregény szerzője. Fehér kikötő című regénye magyarul is megjelent
