Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

1976. július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 'A Váci Kötöttárugyár jászapáti gyáregységének profilja évről évre bővül. Ebben az évben készített új cikke a gyermek tréningruha, férfi, női alsónadrág, gyérmek és férfi atlétatrikó, jersey női ruha és női farmer öltöny blúzzal szovjet exportra n gazdaságos széntermelésről |f A szén termelő kapacitá- \ sok gazdaságos kihasználá­sáról rendeztek tegnap ta­nácskozást a tatabányai szénbányáknál. A hazai bá­nyavállalatoknál és a bá­nyászati kutató és tervező- intézeteknél dolgozó gazda- . 'sági szakemberek azt vitat- ! ták meg, hogy az ötödik öt­éves tervben milyen mód- tszerekkel tehetik termeléke­nyebbé és gazdaságosabbá a szénvagyon kiaknázását. Többek között ismertették, hogy 1980-ban mintegy 24 millió tonna szenet termel a hazai szénbányászat, s az 1980 után felépítésre kerülő széntüzelésű hőerőművek ellátására megkezdik több új bánya építését. Az ötö­dik ötéves terv nem csupán az új szénbányák létesítését írja elő, hanem utasítást ad a jelenlegi bányák munká­jának korszerűsítésére, a meglevő termelőkapacitások ésszerűbb kihasználására. Éppen ezérv a tatabányai or­szágos tanácskozás résztve­vői elsősorban a jelenlegi munkahelyi kapacitások gazdaságojabb kihasználá­sának lehetőségeit vették számba. _ , tó* i Száz búzából egynek sikerűt... Kevesen tudják, hogy ha­zánkban eddig közel 100 különféle búzafajtát ter­mesztettek a gazdák — kö­zöttük a maga idejében hí­res és jó nemzetközi nevű Bánkúti 1201-es magyar bú­zát — de a magyar mező- gazdaság történetében egyet­len évben sem fordült még elő, hogy egyetlen fajta „uralkodjon”. Ehhez pedig csak a szovjet, Bezosztája I. járt közel: a vetésterület 80 százalékát „birtokolta”, nem is rövid ideig, hanem hosz- szú éveken át. Helyét a 70- es évek második felében is csak fokozatosan adta át más fajtáknak, főként, szin­tén szovjet búzáknak, A magyar búzaválaszték kialakításában nagy szerepe volt a korai érésű szovjet Rannaja 12-nek, és a ké­sőbbi érésű Miranovszkaja 808-as fajtáknak. Elterjedé­sük a Bezosztája I-től né­mileg eltérő érési időpont­jukkal magyarázható, tudni­illik alkalmazásukkal si­került széthúzni az aratás idejét, tehát csökkenteni le­hetett a munkacsúcsot Mindent egybevetve az el­múlt húsz évben 42 őszi és 4 tavaszi szovjet búzafajtát vizsgálták meg a magyar- országi fajtakísérletek so­rán. Közülük az elmúlt 15 évben nyolc fajtát minősí­tettek, hat jelenleg is a „földeken van”, és mostmár a Bezosztája I-gyel közösen foglalják el a termőterület 80 százalékát. Ez a „fajta­bőség” nem jelent pazar­lást. Ellenkezőleg, a szak­emberek éppen ezzel a sok­rétűséggel igyekeznek még gazdaságosabbá tenni a ga­bonatermesztést. A helyes fajtahasználat ugyanis egy- egy üzemben, és azon belül táblánként, tömbönként ön­magában 8—10 százalékos terméstöbbletet jelenthet. A 15 fajta mindegyik.épek más és más a tulajdonsága, az igénye, és ezt a terme­lőknek figyelembe kell ven- niök. Vonatkozik ez a ter­mőterület kiválasztására, a felhasznált műtrágya meny- nyiségére, összetételére és a kiszórás idejére. A magyar agronómíisok ma már tisz­tában vannak lehetőségeik­kel. azzal például, hogy hi­bát követ el az, aki a Mira­novszkaja 808 búza alá annyi műtrágyát szór ki. mint például a Kavkáz alá, de az is köztudott, hogy a felvidéki erodált talajokon a Miranovszkaja a jó, nem a Kavkáz. Tarisznyázás helyett mezei vendéglő Az aratási tervek mindem mezőgazdábag.i nagyüzemben már hetekkel, hónapokkal ezelőtt elkészültek, és alapos, minden részletükre kiterjedő figyelemről tanúskodnak. A nyári munka technikai, gé­pi, szállítási feltételeinek megteremtése mellett külön fejezet tartalmazza az ara­tók, a szállítást és a járulé­kos imumikát végzők ellátását, munkakörülményeinek javí­tását A kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezetben hat­van arató- és szállítómű.ikás több heti ellátására készül­tek feL Bár a termelőszövet­kezetnek nincs konyhája, mégis főtt ételt visznek az aratóknak: a gépjavító üzem konyhája vállalta a főzést. Ételhordókban, adagolva vi­szik az ebédet a földekre, az erre az alkalomra szerkesz­tett „falkkos” kocsival. Ter­mészetesen állandóan tárol­nak kinn szódavizet, négy üi- vemlitenes, hűtött ballonban Az idén mintegy 1640 hektá­ron aratnak. A termeióőflóvetk/ezfct ter­vei között szerepel egyébként egy új műhelycsarnok építé­se, amely mellett felépül egy üzemi konyha is. A követke­ző években már ott étkezhet­nek a tsz tagjai, s onnan szál­lítják majd az aratóknak is az ebédet. A fegyvernek! Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben tavaly még „tarisznyáztak” az aratók. Az idén a kombáj- nosdknak, bálázóiknak, szállí­tóknak — mintegy 40 ember­nek azonban már főtt ételt hordanak. A helyi vendéglő­ből másfél- két adagnak megfelelő, tartalmas, ízletes ételt visznek a duplafalú alumínium, ételszállítókban. Az ebédet a helyszínen a „mezei” vendéglőben adagol­ják. Folyamatosan érkezik a hűsítőket szódavizet szállító mozgóbüfé is, a tószegiek ál­tal gyártott ivó-bordók hide­gen tartják a frissítőket. Jó szolgálatot tesz a jegeskocsi is. de délelőtt-délután gyü­mölccsel is ellátják a be ta­ka rí tokát. A Héki Állami Gazdaság­ban hetven ember közvetlen Ebéd, gyümölcs, hűsítő a búzatáblák mellett részese az aratásnak. Tizen­nyolc kombájn állt rajba ké­szen, két-két „gazdával” a fedélzeten. A gazdaság aratási tervé­ben fontos helyet foglal ej. a be takarít ók ellátása. Nap: négyszeri étkezést, — regge­lit,, tízórait, ebédet és uzson­nát — biztosítanak, ezenkívül természetesen többféle hűsí­tői tál t, gyümölcsöt visznek a munkásoknak. A zuhanyzó kocsikban — igényeik szerint — felfrissülhetnek az aratók. Mindkét tsz-ben és az álla­mi gazdaságiban megjegyez­ték, hogy a „mezei étterem”- ben repetázhatnak az aratók. Ha nenn elég másfél adag, kettőt visznek nekik. Segítenek a gépek, könnyí- tenek az időben átgondolt részletes tervék. Az aratás azonban még most Is a leg- ijehezebb nyári munka. Épp ezért elsőrendű felada­ta minden gazdaságnak, hogy megfelelően gondoskodjék az emberekről. T. S& E. Kihasználatlan lehetőségek Tiszafüreden Tiszafüreden jó feltételei vannak a háztáji állatte­nyésztésnek és a zöldség- gyümölcstermesztésnek. A lehetőségeket jól illusztrálja a következő néhány adat: a Hámón Kató Termelőszövet­kezet 700 katasztrális hold legelőt biztosít a háztáji gaz­daságok állatállományának, további 500 holdon az első kaszálás után ugyancsak le­geltethetnek a háztáji gaz­dálkodók. Tiszafüreden több mint ezer szarvasmarha tar­tásához van istálló, ezeknek azonban jelenleg a fele sincs kihasználva. A kisál­lattenyésztés és a zöldság- gyümölcstermesztés adatai is azt bizonyítják, hogy sokkal többre volna lehetőség. A háztáji gazdálkodás segí­tése, fejlesztése érdekében készített intézkedési tervet a közelmúltban a tiszafüredi nagyközségi tanács, bevonva a tervezés munkájába a te­lepülés gazdasági egységei­nek vezetőit is. A terv értelmében a tisza­füredi ÁFÉSZ' a közeljövő­ben mezőgazdasági szakbol­tot létesít, ahol kisgépeket, vetőmagvakat, műtrágyákat, növényvédőszereket lehet vá­sárolni. A gyümölcsösök ki­pusztult, öreg fáinak pótlásá­ra szintén az ÁFÉSZ-nak kell facsemetéket biztosíta­nia. A Hámán Kató Termelő- szövetkezet továbbra is biz­tosítja a legelőt, ebből bi­zonyos területet öntözni, il­letve műtrágyázni fognak. Az apaállat tartás is a szö­vetkezet feladata lesz. Az ÁFÉSZ-en és a Hámán Kató Tsz-en kívül az intéz­kedési terv a gabonafelvá­sárló és az állatforgalmi vál­lalatot bízta meg £ gazdál­kodást közvetlenül érintő feladatok megoldásával. Az OTP helyi fiókjánál a ház­táji gazdálkodók hiteligényeit kell kielégíteni, a művelő­dési központ pedig komplex ismeretterjesztő előadásso­rozattal fogja segíteni a ház­táji gazdálkodás bevált mód­szereit. Néhány hét múlvo Szezonkezdet a szolnoki dohányfermentálóban ■ A szolnoki Dohányfermen­táló és Beváltó Üzemben július végén megkezdődik a feldolgozási idény, a do­hányok gépi kezelése. Az üzemben az évente szokásos felújítási-karbantartási mun­kák a vége fele járnak. A fermentáló gépsoron az el­múlt néhány hónapos holt­idényben a legjelentősebb munka a főmeghajtólánc — amely eddig tíz idényt „haj­tott "végig” — kicserélése volt. erre egymillió forintot költöttek. Amint minden munkával elkészülnek, a jö­vő hét elejére próbaüzemet terveznek, hiszen több do­hánybeváltó üzemben már megíkezdték egyes gyorsab­ban fejlődő, korábban, érő dohányfajták — mint pél­dául a pálmonostori, a ker­ti. a szabolcsi és a hevesi — átvételét, szárítósát. Míg az üzemben szinte minden a legnagyobb rend­iben várja a csomózott és szárított dohányleveleket, addig a földeken már ko­rántsem ilyen biztató a hely­zet. Bár a palántázás idején és azt követően lehullott rengeteg csapadék, majd a forróság is rövid ideig ki­mondottan kedvezett a fej­lődő • fiatal növényeknek, most már azonban újra esőre lenne szükségük a dohány- ültetvényeknek. A növények jelenleg a zöldbimbós és azt közvetlenül megelőző álla­potban vannak, fejlődésük­höz leginkább ilyenkor igénylik a vizet. Ellenkező esetben a mar több mint egy hónapia tartó rendkívüli szá­razság meglehetősen kedve­zőtlenül érinti majd az idei doliány termés ^átásokj^ & A Mínisztertanáss tárgyalta R muBkaerőgazdálkodás feladatai A munkaügyi szakembe­rek köré­ben jól ismertek a következő adatok: 1980-ig a munkaké­pes korú népesség körülbe­lül 40 000-rel csökken, a nép- gazdasági terv viszont azzal számol, hogy körülbelül 60 ezerrel növekszik a foglal­koztatottak száma. A nyil­vánvaló ellentmondásból vi­szont nem következik szük­ségképpen — mint ezt sokan vélnék — a tervezők hozzá nem értése. Bármilyen fur­csán hangzik is, különösen azok számára, akik évek óta mást sem olvasnak, halla­nak, mint az általános mun­kaerőhiány miatti keserg lse­ket. Magyarországon még mindig - vaA szabad munka­erő és nem is kevés. Igaz: a férfiak foglalkozta­tása már régen elérte a lehet­séges maximumot. De még ma is körülbelül 450 000 nő dolgozik a háztartásokban, a kisegítő, illetve a háztáji gaz­daságokban. Egy részük — és a számítások szerint nem is kis részük — munkát vál­lalna, ha ezzel nem kellene (vállalniuk sok esetben a la­kó- és munkahely közötti in­gázást. Vágj'is: a jórészt köz­ségekben és ma is szabad munkaerőként számontart- ható nők, a lakóhelyükön, vagy annak közvetlen kör­nyékén találhatnának mun­kaalkalmat. Persze arról nem lehet szó, hogy minden köz­ségben gazdaságosan műkö­dő munkahelyeket létesítse­nek. De az ésszerűen szerve­zett és megosztott ipari von­záskörzetek kialakításával megoldható lenne a lakó- és munkahelyek egymához kö­zelítése. És ha ez további szo­ciális intézkedésekkel páro­sulna (amelyek révén csök­kennének a nők háztartási munkából adódó terhei), va- lamint ha gondoskodnának e jórészt szakképzetlen tarta­léksereg szakmai képzéséről, akkor körülbelül 80—100 000 fővel bővülne a foglalkozta­tottak jelenlegi száma. Mindez persze egyelőre csak lehetőség. A következő öt év­ben alig kihasználható lehe­tőség. Ám rém ártana most öt évnél némileg előbbre gondolni. Addig is vannak egyéb és gyorsabban megoldható műn. kaerőgazdálkodási tenniva­lók. Sokat beszélünk a gaz­daság szerkezetének átala­kulásáról, s tükröződik ez a foglalkoztatottak munkahe­lyek szerinti megoszlásában is. A mezőgazdaságban dol­gozók száma tovább csök­ken, de az ipari létszám már jóval kisebb mértékben emelkedik, mint korábban. Viszont kiugró létszámnöve­kedéssel lehet és kell számol­ni a szolgáltató ágazatokban. Mindenütt meg kell barát­kozni azzal a gondolattal, hogy a felszabadult — vagy a gazdaságosabb foglalkozta­tós érdekében felszabadítha­tó — létszámot a gazdasági elképzeléseknek megfelelően kell átcsoportosítani. Adott esetben a vállalatok a mun­kahelyeken belül, de szükség esetén a vállalatok, sőt, az ágazatok között is. Voltakép­pen nincs másról szó, mint a munkaerő spontán mozgásá­nál!:, gazdaságilag károsnak ítélhető fluktuációjának be­folyásolásáról, / a népgazda­sági érdekeknek megfelelően. A szakemberek persze jól tudják, hogy minden ilyen intézkedésnél messzemenően figyelembe kell vermi, hogy emberekről van szó, akiket nem lehet úgy mozgatni, mint példánl az anyagokat, » gépeket. Figyelembe kell venni az egyéni törekvéseket és terveket, az egyéni érde­keket és ezeket a társadalmi, a gazdasági érdekekkel ösz- szehangolva kell a mainál tervszerűbb foglalkoztatás­politikát kialakítani. Mit sem érnek azonban a központi elképzelések és in­tézkedések ha közben nem siketül javítani a munkaerő- vétó kapcsolatos tervezőimül - kát. Gondoljuk c*ak meg: a ■ jelenlegi ötéves tervidőszak­ra az iparvállalatok összesen 75 000-es létszámemlést ter­veztek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a vállalati tervek irreálisak, nemcsak azért, mert a népgazdasági terv mindössze 15 000-es ipari lét­számnövekedéssel számol, hanem azért is, mert — és kiderült ez a bevezetőben közölt adatokból is — egysze­rűen nincs ennyi szabad munkaerő. Azzal pedig vég­képp le kell számolni, hogy majd egymástól csábítgatják a munkahelyek az embere­ket. Remélhetően a felelős­ségteljesebb munkaügyi ter­vezést segíti majd elő az is, hogy a megyei tanácsok és az ágazati irányító intézmé­nyek fontossági sorrendbe rakják a létszámigényeket, meghatározzák, hogy me­lyek azok a vállalatok, ame­lyek gyarapíthatják a létszá­mot, melyelmek kell válto­zatlan létszámmal dolgozniuk és hol kell majd jelentős lét­számcsökkentést végrehajta­ni éppen a dinamikusan fej­lődő vállalatok munkaerő- igényeinek kielégítése miatt Mindeközben persze szület­hetnek népszerűtlen, nem mindenki számára kedvező intézkedések is. De senki ne feledje: ha az elmúlt évtized­ben nagyobb előrelátással es felelősségteljesebben bán­tunk volna a legfontosabb termelési tényezővel, a mun­kaerővel, akkor ma, ha nem is gond nélkül, de lényege­sen könnyebb helyzetben le­hetnének a vállalatok. V. cs. FOCmLWinK — KÖZELRŐL Közgazdaság! szabályozik A közgazdasági szabályo­zók a gazdaságirányítás nél­külözhetetlen eszközei, ame­lyeket a szocialista gazdaság­irányítási rendszerben az ér­és pénzviszonyok aktív sze­repére támaszkodva használ­nak fel á népgazdaság terv­szerű irányítására. A közve­tett irányítási módszerek (szemben a tervlebontással, mint direkt irányítási mód­szerrel) alkalmazása feltéte­lezi mindenekelőtt, hogy a vállalatoknál az önálló elszá­molás elve érvényesül és a kollektíváit anyagilag érde­keltek a vállalat tevékenysé­gének jövedelmezőségében. Éltkor a közgazdasági szabá­lyozókkal meghatározó mér­tékben befolyásolni lehet a vállalati mérlegeléseket és döntéseket — s lényegében ez a közvetett irányítás alap­ja. A legfontosabb közgazda- sági szabályozó az ár és az árpolitika (az árak kialakí­tásának, meghatározásának és érvényesítésének rend­szere). iuazea csupán a ra­fordítósokat és jövedelmező­ségi viszonyokat hűen tük­röző árakkal lehet helyes irányban befolyásolni a vál­lalati döntéseket (mivel a vállalat jövedelmezősége is elsősorban az árak tükrében alakul kedvezően vagy ked­vezőtlenül) . További fontos szabályozó a vállalati jövedelemelvonás rendszere, a vállalati jöve­delmek elvonása mértékének kialakítása, a különböző vál­lalati alapok képzésének rendszere. Fontos továbbá a személyi jövedelmeket sza­bályozó rendszer, valamint a hitelpolitikai (a hitelek igény­bevételének, kamatának és visszafizetésének rendszere). A szabályozók egyrésze —■ pl. a vállalati jövedelemel­vonás, a személyi jövedel­mek szabályozása — egy- egy középtávú tervidőszak egészében változatlanul ér­vényesül — a szabályozó­rendszer egyes elemei — pl. hitelpolitika — rugalmasak, évről-évre is megváltoztat- ^ ­i

Next

/
Thumbnails
Contents