Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-15 / 166. szám
1976. Július IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s* A szráüsta naüzins Mala Szocialista országok képzőművészeti kiállítása Budapesten Vietnam: (Vu Trung Luong: „A Bang fa kapunál, 19*0) A harminc *g£a címében ez a kiállítás visel, már csaknem négy eltelt, amikor Budapest először ismerkedett szemtől szemben a szovjet festőművészettel. Az 1949 őszén rendezett tárlat nagyon nagy esemény volt; hatalmas sorok álltak, bebocsátásra órákig várva, a Nemzeti Szalon bejárata előtt. Az élmény, ami odabent fogadta a látogatót, méltónak bizonyult a nagy-nagy várakozásra. A szovjet festészetben először tárolt elénk a szocialista képzőművészet összefüggő világa, teljes értékrendje: a hagyománytisztelő, s egyúttal az új kort kifejező, az eszméiben tiszta,, a formáiban mindenkihez utat találó művészet vonzó gazdagsága. Azóta persze tudjuk, s a Szovjetunióban még jobban tudják, hogy a szocialista képzőművészet akkori termésében nemcsak búzát, hanem vele együtt, sajnos, oosút is betakarítottak. Ám az igazi értékek kiállták az idő próbáját, miközben a többi elhullott az idő rostáján. Ez az érték-kiválasztódás természetes a művészet világában is. Csak az nem természetes, ha az értéktelennel együtt az értékest is veszni, s elfelejtődni hagynánk az idő múlásával. Ezekben á napokban tíz szocialista ország líagy képzőművészeti kiállítása, a 30 győzelmes év című képzőművészeti seregszemle látható Budapesten a BNV óráisi B- pavilonjában. A szovjet fesetéssé t maradandó alkotásait felsorakoztató falak egyikén nagyon ismerős kép néz le ránk: Alekszandr Ivanovics Laktyonov egyszer már, 1949- ben ama emlékezetes kiállításon is látott olajfestménye, a Levél a frontról. Színei megőrizték frisssségüket, fényed erejüket, alakjai egyszerű, őszinte emberségüket. (Egyesek azt mondták rá: fénykép. És legyintettek. Ugyanők mostanában agyba- főbe dicsérik a pop-artot. Pedig, ha valami, akkor az ..aztán „egy az, egyben"' produkál. Éestmérínyé, " szoborrá, tesz puszta taggyákat.) Aki most figyelmesen szemléli ezt a képet, majd alaposán végignézd és közel engedi magához az egész kiállítást, rájöhet és rá is érezhet arra, hogy a szocialista realizmusnak igenis vannak jó hagyományai, s. hogy azok magasabb színvonalon megismétlődve, megújulva és kiteljesedve élnek tovább — életerősen — a fejlődő és fejlett szocialista képzőművészetben. Hiszen ennek a kiállításnak az a legfontosabb tanulsága, legörvendetesebb, legmegfelelőbb élménye, hogy ugyanúgy ahogyan a szocializmus egyetlen országban — a Szovjetunióban — aratott győzelme után a többi szocialista országban is győzelmet aratva világrendszerré vált: a szocialista képzőművészet is immár több országban él és virágzik. Fejlődésének ez volt az útja és legdöntőbb lehetősége. Aki még nem látta ezt a kiállítást és csak az előbbiekben olvasottakat ismeri róla, netán hiheti, hogy a tíz szocialista ország, amely képzőművészeti alkotásaival most Budapesten szerepel, a maga képzőművészetében úgy hasonlít egymásra, mint egják tojás a másikra. Ám aki látta vagy megnézi ezt a kiállítást, az tudhatja, hogy nincs így. Nyomban hozzátehetjük: nagyon jó, hogy egyáltalán nincs így. A szocialista realizmus nem a formákban, nem a formavilágban jelent azonosságot, hiszen az maga volna az egyhangúság legunalmasabb és legkiábrándítóbb, legtsszí- tóbb sivársága, hanem az eszméiben, az eszmevilágában fejez ki határozott, bevallott és mégálapozott rokonságot. Az eszmerendszer a szocialista realizmusban egyértelmű, egységes, míg a formanyelv érthetően sokféle, változatos. Így van ez országonként. De így van ez tulajdonképpen egyes országok egyes művészeinek esetében is. Természetesen más-más formanyelven fejeznek ki eszmei azonosságot a mongol Balkarin Gombozsiren és a bolgár Ivan Nenov, avagy a kubai Orlando Yames és a szovjet Andrej Jakovlev, de a magyarok közűi is — például — Domanovszky Endre és Vecsési Sándor festményei, ha a festői látásmód formabeli stiláris oldala szerint hasonlítjuk össze őket. Ez 81 ESZiiffiiafSií. ben is érvényesíthető, s érvényesülő forma-változatosság a biztosítéka a szocialista realizmus életrevalóságának, szakadatlan megújulásának. Biztosítéka és kimeríthetetlen lehetősége a szocialista realizmus mara- dandóságának, állandó korszerűségének. Simon Gy. Ferenc Vilin, SleÉiewta iivek a rádióban Tamrinánv a Bőm térről Az idei szegedi ünnepi hetek kezdétáré, a városi tanács művelődési osztályának kiadásában most. jelent meg Varga József 160 oldalas tanulmánya a Dóm térről. Az útikalauznak is alkalmas könyv részletesen ismerteti a tár születésének körülményeit, épületeinek nevezetességeit. Szerepel benne az árkádok alatt nemzett emlékcsar- nokban lévő képzőművészeti alkotások leírása, a művek által ábrázolt személyek életművének méltatása. A klasszikus és kortárs világirodalom egész sor remekének feldolgozásával ismerkedhetnek meg a rádióhallgatók a következő hetekben, hónapokban. Megszóialtstj uk például Francois Villon „Nagy Testamamtum”-át. Há- dióváltccat készül Stendhal „Vörös 'és fekete” című művéből, s műsorra tűzik Thomas Mann „Lotte Weimarban” című könyvének feldolgozását, valamint Szaltikov Sesedrln szatíráinak hangjá- ták-változatát is. A korfárs irodalomból bemutatják Marcello Venturi G-errhán vakáció című művének feldolgozását Vadász Gyula rendezésében, Básti Lajossal és M'OÓr Mariannái a főszerepekben. Az élete regény volt című sorozatban a fitdkzatcs Travennel ismerkedhetnek meg a hallgatók. Előadások, rádiós feldolgozások, hangjátákok adnak ízeCítőt', a lengyel irodalom kiemelkedő alkotásaiból. A tervek szerint 30 részes fel* dolgozásban sugározzák B. Prus „A fáraó” című regényének adaptációját, illetve H. Sienkiewicz Tűzzel-vassal cífnű regényének bangjáták- változatát. Tervezik — néhány további Sienkiewicz könyv feldolgozása mellett ;— Tadéusz Nowak „Ha király leszel, ha bakó leszel” című, magyarul is megjelent könyvének bemutatását LÁNYOK, ASSZONYOK A SZALAGNÁL A 12/A jelzésű helyi járat végállomása a Május 1. Ruhagyár szolnoki üzemegysége. A napközben jóformán csak néhány utassal közlekedő busz műszakváltáskor zsúfolásig megtelik, munkába igyekszik illetve munkából jön a gyár hatszáz dolgozója. Délután két óra van, mindenki a helyén, indulhat a szalag. A harmadik emelet óriási termében csupa fiatal arc hajlik a zakatoló varrógépek fölé, fürge kezek szedik a szalagról egy-egy kabát, „alkatrészeit” ki. a gallért, ki az ujját varrja. Szinte perceken belül elkészül az utolsó öltés is, s legördül a szalagról egy divatos női jersey kabát. S akinek a keze munkáját dicséri: a Bernadette Davlin brigád. — Miért éppen az ír parlamenti képviselőnő nevét vették fel? — kérdezzük a brigád vezetőjét, az alig húszéves Kovács Ibolyát. — Szimpatikus nekünk Davlin tevékenysége. Brigádunkat érdekli a politika, csaknem mindenki részt vett, vagy vesz politikai oktatáson. — S a brigádunk csupa nő — jegyzi meg Dósa Rozália — miért ne lenne nő a példaképünk is. — Milyen a brigád ázakképzettsége? — Tíz szakmunkás, kilencen betanított munkások, de az általános iskolai végzettségük nekik is megvan, — mondja Ibolya. — Hány év a brigád átlag életkora? Huszonnégy. — válaszol a kérdésre , Gigor Edit, aki pontosan ennyi idős. — Egyébként Ibolya a vezetőnk, a legfiatalabb. —Hogy, tudja megőrizni a tekintélyét? — Nálunk gyakorlatilag mindenki vezető. Ha. valakinek akad egy jó ötlete, azt megvitatjuk, s ha mindenki egyetért vele, akkor meg is csináljuk. Tehát nem én döntök, hanem mi, az egész brigád. — Egyébként azért hadd tegyem hozzá, hogy a legtöbb jó kezdeményezés éppen Ibolyától származik — szól közbe Domokos Istvánná. — S éppen ezért van tekintélye előttünk. Ö szorgalmazza a legjobban a továbbtanulást, rendszeresen szervez kirándulásokat, s kulturális programokat.. — Milyen kuluriilis vállalásai vannak a brigádnak? — Színházba, moziba, kiállításokra járunk, — a könyvtárunknak szinte mindenki olvasója, rendszeresen részt veszünk a gyár klubjának rend-ézvényein. — sorolja Edit, aki a műszakjában dolgozók könyvkölcsönzését bonyolítja. — A bejárók is részt vesznek a kulturális programokban? — Heten járnak be vidékről, de csaknem minden esetben ők is eljönnek velünk színházba, vagy kiállítást nézni. Persze mindig jó előre megbeszéljük, hogy mikor, hová megyünk, így mindenki tud alkalmazkodni hozzá. — mondja Rozália. Barhács Mária Rákóczi- íalváról „ingázik”: — Nagyon örülök, hogy ebbén a brigádban dolgozhatom, mivel a kapcsolatunk egymással nemcsak a munkaidő végéig lart. Azt hiszem, hogy magamtól talán sohasem mentem volna el a Szolnoki Galériába, s most mennyivel szegényebbnek erezhetném magam! — Mi a legfontosabb a jó közösség kialakításában? — Az őszinteség a legfontosabb tényező -— mondja Edit. — A brigádban mindenki elmondhatja a véleményét anélkül,, hogy harag lenne belőle. — Szerintem a közös munka öröme, a közös sikerek révén alakult ki brigádunkban a jó légkör. — szól közbe a brigádvezető. — Nem is éreznénk jól magunkat, ha valaki kimaradna a közös program j ainkból. A három éve alakult brigád tavaly megkapta a Kiváló Szocialista brigád címet. idén pedig elnyerte a legjobbak jutalmát a szocialista brigád zászlót. T. G. Százéves a JiszjáfeAhalni évoda Egy alapítvány története ’■ „Egy Jákóhalmán létesítendő kisdedóvodára hagyok 9000 forintot, mely töke ,,Gubicz And- rásné, született Polderman Júlia alapítványa" cím alatt kezeltessék; kívánom és rendelem, hogy ezen alapítványhoz csatoltassék Jákóhalmán lévő házam, minden abban található bútorokkal és háziszerekkel együtt; úgyszintén ezen alapítvány kiegészítő részei legyenek a házhoz tartozó belsőség, az újonnan vásárolt Bella féle telek, erdőföld, szőlő és Kecskeér kert.’’ Az 1874-ből származó végrendelet alapítóokmánya a megye legrégebbi óvodájának. Ki volt' Polderman Júlia, ez a jószándékú asszony? Milyen indítékok vezették, Jákóhalma megajándékozására? E kérdésekre a Szolnok megyei Levéltárban őrzött, alaposan megsárgult, szakadozott szélű iratokból tudjuk meg a választ. A százötven évvel ezelőtt Losoncon született Polderman Júlia a jákó- halmi Gubicz András kovácsmesterhez ment feleségül. A kezdetben szegénysorban élő házaspár később óriási vagyonra tett szert, mivel a férj hosszas kísérletezés után megalkotta a Gu- bicz-ekét. Az egykori kovácsmester gyárat alapított Pesten. s az egész országban elterjedt a róla elnevezett eke. A gyermektelen házaspár a „közügyet” tette örökösévé. A húsz pontból álló végren- de’etben szerepel- többek között ezer forint adomány a Magvar Írói Segélyegyletnek, ötszáz forint egy pesti bölcsőde alaDjához, s egy tizenegyezer forintos ösztöndíj a Műegyetemen mindvégig kitűnően tanuló fiatal hallgatónak. A' végrendelet után két évvel 1876-ban felépült Jákóhalmán az óvoda, Az épület mindössze egy szobából, egy fűzőhelyiségből, s raktárból állt. Ki tudná megmondani, Az ötvenéves jubileumi ünnepségen, 1928-ban készült felvétel A játékszoba részlete száz évvel az alapítás után hogy a száz év alatt hány óvodás játszadozott, nevelkedett az intézményben. A század első feléből azonban fennmaradt néhány statisztikai adat. Megtudhatjuk belőle, hogy például 1928-ban száznegyvenhárom gyermek járt az egyszobás óvodába, s mivel nem volt elég tüzelő, az apróságok naponta otthonról hoztak egy-egy darab fát. Ügy látszik azonban ez sem jelentett minden esetben megoldást; az lS34-es statisztika szerint például egy teljes hónapig „szénszünet” volt. ............. A felszabadulás után új fejezet kezdődött a jákóhalmi óvoda életében is. Az egyetlen szoba kevésnek bizonyult az oktató-nevelő munkához. Bővítés — bővítést követett, s ma már aligha ismernének rá az első óvodások az egykori kisdedóvóra. A még meglévő százéves falak között modem bútorok, játékok, szemléltetési eszközök sorakoznak. Az óvoda százéves jubileumát idén ősszel ünnepelik mag a község lakói. A nem mindennapi ünnepségre elkészül az intézmény történetéről szóló kiadvány, befejeződik az épület felújítása. A gyerekek pedig „addig is. lelkesen próbálták műsorukat, amellyel az évszázados óvodát, s jótékony alapítóját köszöntik.
