Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

1976. június 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ■ A KETTEN A BAKON Jüovashin tóval megnézni a határt? Csábító ajánlat! Kovács Gyula, a tiszafü­redi Hámán Kató Tsz elnö­ke kézbe veszi a gyeplőt, gyengéden odasuhint, Pi­rosnak és Csinosnak. Perc sem telik bele, máris kint vagyunk a faluból. Jobbra kukoricatáblák, balra kalá­szokat cihái a szél. — Ezt a búzát ite nézze meg — mondja az elnök — ez a leggyengébb. De muta­tok én olyat, amelyikben benne van a ... Na, nem monctok számokat, mert még megírja és aztán aratáskor rajtam követelik. • • • Balra.'kanyarodik a hintó. — Ez itt a méregraktár, kerítéssel, vasajtóval. Csak ax tűd bemenni, akinek hi­vatalos dolga van. Ugyanezt csináltuk a műtrágyával is. Körbe vettük olyan drótke­rítéssel, hogy aki onnan ki­hoz egy zsákkal az meg is érdemli. Mert mi volt eddig? Kint a föld szélén tárolva uram-bátyámban igen bűflös gondolatokat ébreszthetett az otthoni kiskert és a háztáji... Most már nyugodtan alha- tunk. • * • Időközben beérünk a ser­téstelepre, ahonnan az egyik Istállóból nem régen telepí­tették ki a szarvasmarhákat. Az elnök vállat von, látszik rajta, hogy nem szívesen be­szél az elődök ballépéseiről. Végül csak kibújik a szög a zsákból. — Hol volt akkor még a rzakosodás?! De ezt az épü­letet nézze meg — s egy bir- kahodályra emlékeztető nád- fedeles istállóra mutat, — Ebben malacot tartani? Mi­re hármat szippant a leve­gőből. megfagyott! Egyelőre nem is tudunk mit kezdeni vele. Beljebb Miskolczi Kálmán ágazatvezető szegődik ka­lauznak. Mutatja a hízónak szánt jószágot, a kocákat, s közben bemutat. Vágó And­rásnak, aki húsz évi trak­torozás után választotta fog­lalkozásúm. a sertésgondo­zást — Miért? Elég volt a ráz­kódásból, a gyomrom is ki­készült. A régebbi gépek nem voltak olyan kényelme­sek. mint a maiak. Szere­tem az állatokat — most is van otthon két íiasdisznó 19 malaccal, hét hízót pedig a napokban adtam le. Arról már óvatosabban nyilatkozik a traktorosból lett állatenyésztő, hogy mi lesz itt, amikor megérkez­nek a Kahyb sertések. , — Majd a gyakorlat — böki ki végül, s az elnökre néz. Kovács Gyula is meg­emészti a szót, mert csak kint a szabadban mondja: — Ezen a telepen 17 volt az évi fialási átlag a most már hagyományosnak nevez­hető sertésfajtákkal, s ez szép szám, de nemcsak a mennyiség, hanem a minő­ség is fontos... A kocsi te­lepen élnek majd a tenyész­állatok. innen pedig évente 5300—C000 Kahyb sertést adunk el. Csak így tartha­tunk lépést a fejlődéssel. * * • Földúton rázódik a hintó, olyan búzatáblák között, amelyek láttán minden szak­embernek csillogni kezd a szeme. Az elnök viszont ép­pen a „tömbösítésről” tart kiselőadást. — Az 1100 hektár kukori­ca tulajdonképpen két tömb­ben van, és itt a búzafölde­ken is egymás után tüntet­jük el a feleslegessé vált dű- lőutakat. Az elhagyott ta­nyákat is lebontjuk, tehát van mit csinálnunk. Nem számoltuk, de leg­alább öt. romokban levő épületet láttunk eddig. Ami mellett elmegyünk, viszont ép, de nem is tanya. — Istállónak építették va­lamikor, ide 8 kilométerre a falutól. Hiába teszi rendbe a meliorációs brigád az uta­kat, ide nem szabad állatot hozni. • « • Tovább zötyögünk. Feltű­nik a Tisza töltése, mellette ott morognak a talaj maró gé­pek. Ezek már a Tisza II tá­razóterének hírnökei. Az el­nök egy holtágra mutat. — Van itt vagy húsz hek­tár víz, érdemes lenne egy libatelepet létrehozni. Csak­hogy ez is messze van a fa­lutól,' sárban nem tudjuk ki­hozni a takarmányt. Pedig jó lenbe kiókumlálni vala­mit, hiszen elég régóta szúr­ja a szememet ez a „pocso­lya”. » * * A dínnyeföldet naprafor­gótábla' váltja fel. A lucerna lassan második kaszára érik. Borsó, burgonya. A háztáji­ban babot kapáló férfi meg­böki a kalapját az elnök felé, kiértünk a 33-as műútra. — Ha már eddig megúsz- tuk eső nélkül, akkor néz­zük meg a szarvasmarha­telepet, a faüzemet, a do- hányszárítót és a csibeneve­lőt. Ne rémülj meg egy he­lyen van mind. A lovak fáradtan ácsorog- nak, de az elnök fáradhatat­lanul magyaráz. — Építünk négy, egyen­ként, 224 férőhelyes istállót, ebből egyben már az idén tehenek lesznek. Igaz a tej­termelésünk évi 2 ezer 700 liter, de két éve még ennél is jóval kevesebb, 1940 liter volt. A csibetelep ideiglene­sen 4—5 évig marad itt. Ad­dig feltétlen érdemes hasz­nálni a régi dohánypa.itából átalakított épületeket. Ebben az „ólban” két hét múlva 10 —10 ezer csirke lesz a föld­szinten és a padláson is. At­tól kezdve 6 hetenként cse­rélődik az állomány. A láda­üzem körülbelül két év múl­va költözik el innen, úgy hogy végül is csak a szarvas­marha-telep és a dohányszá­rító marad itt. Ez utóbbihoz egyúttal a dolgozók szociá­lis létesítményét is hozzá- építjük. • * * Csinos és Piros végre az istálló félhomályában pi­hen, mi pedig gépkocsiba ülünk. Ebben a pillanatban óriási cseppekben zuhogni kezd az eső. — Jobban nem is rendel­hettem volna — nevet az el­nök. — De a lucernaszárítót még megnézzük ugye? Az egyik oldalon beomlik a zöld lucerna, s néhány mé­terrel odább — közben a szárító henger, a csővezeté­kek és a műszerfal — a má­sik oldalon már a lucerna pelettel telt zsákok sorakoz­nak. Leegyszerűsítve ennyi az egész, s persze még az is ide kívánkozik, hogy innen kikerülő takarmányban több a tápérték, mint a szénában, és az állatok is szívesen eszik. — Az ott a gabonaszárító — mutat az elnök a szem­ben levő épületre — s ide, a kettő közé . épül majd a takarmánykeverő. A telep akkori termelési értéke négy­ötszöröse lesz a mostaninak, a 70 milliót is meghaladja majd. • • • Ismét az irodában ülünk, a hidegtől megdermedt tag­jainkban kezd visszatérni az élet. — Megérdemlőnk egy po­hár pálinkát — mondja ha­tározottan Kovács Gyula. — Egészségére! — A téeszére! Braun Ágoston An- és teméktalata Szolnokon „Termelőt keresünk a hiánycikkekre, vevőt termé- kediíkre!” Ezzel a. gondolat­tal rendeztek a Szolnok és Békés megyei tanácsok ipari és kereskedelmi osztályai, a két megye kisipari szövet­kezeteinek elnökségével és a Délmagyarországi Vas- és Műszáléi Kereskedelmi Vál­lalattal közösen a .hiány­cikk és helyi i pari termék­kiállítást” Szolnokon. A kereskedelmi forga­lomban rendszeresen hiány­zó vagy pedig meglevő, de nyugatról meglehetősen drá­gán behozott vegyesiparcikk termékek alkották a kiállí­tás egy részét. Ezt a bemu­tatót a KISZÖV tanácsko­zótermében tekintették meg a meghívott gazdasági szak­emberek. Vas- és műszaki áruk kerülték bemutatásra, például a kerti- és barkács- szerszámok. tv-ain termák, különböző háztartási felsze­relések és még sok egyéb, a mindennapi élet során nél­külözhetetlen termék. Mind­ezt azzal, a céll al, hogy a két megye helyiipara tudomást szerezzen, a hiánycikkekről és esetleg megállapodás szülessék egyes termékeik gyártásáról. Hazánkban az elmúlt másfél évben eddig 9 alka­lommal rendeztek hiánycikk bemutatót, de még soha nem kapcsolták össze a he- lyitpaii tériné&efc bemuta­tójával. A MÉSZÖV tanács­kozótermében a Szolnok és Békés megyei helyiipar mintegy 20 vállalata, szö­vetkezete mutatja be még a mai és a holnapi napon je- lemtőeebb és érdekesebb termékeit, amelyekkel sze­retné fölkelteni a kereske­delem figyelmét, és szerző­dést kötni azok szállítására. A kiállításon a megyénkbe- liek közül többek között az Alföldi Szilikátipari Válla­lat műanyagtermékeivel, a megyei tanács Vasipari Vál­lalata vaskerítéseivel, eső­csatornáival, a Szolgáltató Termelő Ipari Szövetkezet virágtartóival és tv-anten- náival vonult fel, a kun­szentmártoni fatömegcikk készítők facsipeszeiket, a jászkisáriek zománc-os edé­nyeiket, a jászladányiák gyermekjátékaikat mutat­ták be. Ezenkívül figyelmet érdemel több Békés megyei termék is: például prakti­kusak az orosháziak mű­anyag reklámibetüi, feliratai és házszámtáblái, és bizto­san kelendőek lennének a boltokban a szarvasi Mű­anyagfeldolgozó Szövetke­zet műanyagtáskái is, csak­úgy mint az olcsó könyves­polcok. A két kiállítást tegnap délelőtt dr. Berecziki Lajos, a Szolnok megyei Tanács el- nökjhelyett'a&e nyitotta meg. üj szsbványrendefet A közelmúltban rendelet jelent meg a szabványosítás­ról: ez az 1968-as szabvány­rendelet kibővítése, s alkal­mazkodik az új követelmé­nyekhez. Az új szabvány­rendeletről dr. Olajos Jó­zsef, a Magyar Szabvány­ügyi Hivatal elnöke tartott tegnap sajtótájékoztatót. Az új rendelet nyomán a szabványok a korábbinál is hatékonyabban szolgálják a népgazdaság érdekeit, az élet, az egészség és a va­gyon védelmét. A rendelet a szabványok eddigieknél szé­lesebb körű alkalmazását írja elő, egyik legfontosabb jellemzője, hogy amíg ko­rábban a késztermékre vo­natkoztak a szabványelőírá­sok, addig ezentúl a terme­lőket már eleve a műszaki fejlesztésre, korszerűbb ter­mékek előállítására ösztön­zik. Intézkedik a KGST-or- szágók egységes szabvány- előírásainak fokozottabb fi­gyelembe vételéről is. Az új rendelet több terü­leten bővíti is a szabványo­sítás feladatait. így például a fokozott környezetvéde­lemre előírja a vizsgálati módszerek egységesítését. A fogyasztók érdekeinek foko­zott védelmében pedig a szabványosítás előírásait ki­terjeszti a műszaki szolgál­tatásokra is. JÓL TELJESÍTETTE idei féléves tervét a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kun­hegyes! gyáregysége — 39 százalékkal termeltek többe t, mint a múlt év hasonló időszakában. Képünkön a hullámónozó gép, s kezelője Yígh Lajos Másodlagos művelés: tilt olaj—Meddi fórások és a termálvíz—Takarékosság az IFY-nél Egy ÖiWi-csöpnrt tevékenységéről Az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület életében nevezetes dá­tum volt 1948. június 13. Ek­kor az egyesület tagsága rendkívüli közgyűlésen mondja ki a MTESZ-hez való csatlakozását. Így irat­kozott fel megannyi egyesü­let közé az OMBKE is, és így lehet az, hogy Szolno­kon a MTESZ keretein be­lül a kőolaj- és földgázter­melők, kutatók táborában OMBKE-tagok szorgoskod­nak a „szakma” felvirágoz­tatásán. A mai népgazdasági lehe­tőségek között a komoly fel­adatok és munka jut a fel- virágoztatóknak a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalatnál. Az OMB­KE alföldi termelési szak­csoportjának mintegy két­harmada mérnök, a többiek technikusok, alkalmazottak és munkások A vállalat ve­zetői és dolgozói tehát első­sorban azt várják a „tagok­tól”, hogy egyesületi mun­kájuk kellőképpen össz­hangban legyen a termelő- munkával, sőt annak segí­tője legyen. — Ha valaki megkérdez­né, mennyit tett egy évben a „vállalati asztalra” a cso­port, erre nem tudnánk vá­laszolni, mert ezt forintban mérni nem lehet — mondja őszi Arpádné, az OMBKE- csoport titkára. Ez így is van de nem azért, mert az ösz- szeg olyan elképesztően nagy, hanem azért mert a ha­szon sokkal áttételeseb­ben jelentkezik. Ennek igazolására a csoport titkára már sorolja is azok­nak az előadásoknak a cí­meit, amelyeket a vállalat szakemberei az utóbbi idők­ben tartottak, vagy hallgat­hatták meg, gyarapítván ez­zel is tudásukat: „Pótlólagos olaj termelés másod lagos ■ műveléssel. Meddő olajipari fúrások termálvízre történő hasznosítása Szolnok megyé­ben, Takarékossági felada­tok gazdasági kihatása az NKFV-nél.” A címekből kö­vetkeztethetünk arra, hogy a csoport rendezvényei nem öncélúak, nem szakadnak el a mindennapi termelő mun­kától. Az OMBKE alföldi termelési szakcsoportja meghatározott ütemterv szerint dolgozik, amelyet az üzemi kihelye­zett csoportok javaslatai alapján állít össze a válasz­tott vezetőség. A vállalatnál különböző munkabizottságok is működnek, ők kapják meg a tervből a reszortfeladato­kat. így például az üzem­történeti és múzeumi bizott­ság összegyűjti a vállalat múltját és jelenét ábrázoló dokumentumokat, ipartör­téneti jelentőségű tárgyakat Jónéhányan himbát szepe- rátort ajándékoztak már a zalaegerszegi kőolajipari mú­zeumnak. A pályázati bi­zottság kiírja a fiataloknak a pályázati lehetőségeket, s gondoskodik a bírálókról is. A biztonságtechnikai mun­kabizottság tevékenységéhez nem kell különösebb kom­mentár. Közreműködésükkel készülnek az egyént, a kör­nyezetet és nem utolsó sor­ban a vállalati népgazdasá­gi tulajdont védő szabályza­tok. Jelentős szerepük volt például a nyomástartó edé­nyekkel kapcsolatos házi szabványok, s a biztonsági szelepekről szóló előírások kidolgozásában. Az idén 25 éves az NKFV és mégis, amikor az olajbá­nyász hagyományokról szó esik, úgy tűnik, mintha több százéves lenne ez a szakma. Az OMBKE nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a bányász hagyományokat si­került átplántálni, „kőola­jos” berkekbe is. Ezt nem­csak akkor érzi a kívülálló, amikor a szakestélyeken, ünnepi találkozóikon föl­csendül a bányászok him­nusza. A vállalatnál már megszokott rendezvény és megszokott szó a „vándor- gyűlés”, amelyen műszaki tudományos előadásokkal, vitákkal tárgyalják a szak­ma aktuális kérdéseit De ugyanígy hagyományos ren­dezvény minden évben a szakmai nap, ^ 33«—.. amely rendszerint szer­vesen kapcsolódik a Szolnok megyei műszaki hetek programjához. » A több mint 250 tagot számláló szakcsoport tevé­kenységének teljes bemuta­tása sok-sok írott oldalt igé­nyelne. Egy azonban bizo­nyos: hasznossága egyértel­mű, mégha ezt számszerűen, pontosan nem is lehet meg­határozni. H. J. fogalmiak — r.r*£»l. és gyárimánysserkezet Termelési­Egy-egy ország termelési szerkezetének jelemzésére a leggyakrabban használt módszer az, hogy megvizs­gálják: a különböző gazda­sági ágak (mezőgazdaság, ipar. közlekedés, kereskede­lem stb.) termelési értéké­nek arányait. E módszer hát­ránya, hogy az árrendszer torzításait nem képes kikü­szöbölni és egy-egy ágazat produktumát irreálisan nagy­nak, vagy kicsinek tünteti fel. Ennek kiküszöbölésére számításokat végeznek nem­csak a valóságos árakon, ha­nem úgynevezett kalkulatív, tehát konstruált árakon is. Célszerű a fenti vizsgálatot minden esetben kiterjeszteni arra a kérdésre is. hogy a foglalkoztatott munkaerő, és a .lekötött állóeszközök ho­gyan oszlanak meg a külön­böző gazdasági ágak között A háromféle adat alapján általában megközelítően pon­tos kép nyerhető a gazdaság valódi termelési szerkezeté­ről. Van néhány általánosan elfogadott kritérium, amely szerint a különböző orszá­gok termelési szerkezetét mi­nősíteni szokták. Általában korszerűnek minősítik azt a termelési szerkezetet, amely­ben viszonylag kicsi a mező- gazdaság, nagy az ipar és igen nagy a szolgáltató ága­zatok aránya az összes ter­melési értékben. Ez azonban nem tekinthető kötelező „re- cept”-nek: csupán bizonyos nemzetközinek mondható ál­talános fejlődési tendenciá­kat fejez ki. A termelési szerkezet „korszerűségi” kri­tériumaival szemben továb­bi ellenvetés, hogy nem ele­gendő vizsgálni csak a ter­melési szerkezetet, mert az így nyert kép egyoldalú és torz a gyártmányszerkezet vizsgálata nélkül. Korszerű termelési szer­kezet ugyanis párosulhat el­avult gyártmányszerekezettel is. és ebben az esetben már nem pozitív a kép. A gyárt­mányszerkezeti vizsgálatok gyakran csak a termékek „életkor” szerinti megoszlá­sát veszik alapul. Az így nyert adatokat fenntartások­kal kell kezelni, hiszen az a tény, hogy egy terméket esetleg mindössze egy esz­tendeje gyártanak, még sem­mit nem mond arról, hogy a gyártmány mennyire ver­senyképes. gazdaságos, kor­szerű stb.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents