Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. június 30.' (Folytatás az 1. oldalról.) a béke erőinek hatalmas politikai győzelme. A tanácskozás mérföldkövet jelentő dokumentuma az államok békés közeledésének és együttműködésének gazdag, sokoldalú kódexe. Valamennyi javaslatát igyekszünk megvalósítani. A nemzetközi enyhülés ügyének sikere lelkesítette és megerősítette a béke és a haladás erőit, emelte tekintélyüket és hatásúikat a tömegekre. Megmutatta, hogy a burzsoá országok uralkodó köreinek valószerűen gondolkodó képviselői megalapozott álláspontot foglalnak eL Ugyanakkor felháborította és aktivizálta a reakciós és militarista erőket, mindazokat, akik Európát és az egész világot a hidegháborús időkhöz a nukleáris katasztrófa szakadékénak szélén való egyensúlyozásához kívánják visszahúzni. Megriadtak mindazok, akik a halált és pusztulást hozó fegyverek gyártásából élnek, akik képtelenek más politikai karriert elképzelni a maguk számára, minthogy „keresztes hadjáratra uszítsanak a szocialista országok és a kommunisták ellen, vagy hogy — mint ahogy azt Kína maoista vezetői teszik — nyíltan „az új háborúra való készülődésre” szólítsanak fel, arra számítva, hogy hasznot húzzanak más államok és népek egymás ellen fordításából. A már eddig is soha nem látott méreteket öltött fegyverkezési hajsza fokozásának érdekében az imperializmus agresszív erőd és cinkosaik újból forgalomba hozzák a mítoszt, az úgynevezett ,szovjet veszélyről” amely állítólag a nyugati országok feje felett lebeg. A katonai veszély csökkentése Minden józan megfontolás el Lenére, a szocialista országokat teszik „felelőssé” más államokban bekövetkező belpolitikai fejlemények miatt, a polgárháborúk és a nemzeti felszabadító háborúk miatt. A 'kispolgárokat „orosz tank- oszlopokkal” rémisztgetik, azt sugalmazzák, hogy a Szovjetunió és a Varsói i Szerződés többi országai hatalmas mennyiségben fegyvert halmoztak fel „Nyugat-Európa elleni háborút” készítenek elő. Ezek a kiagyalások azonban kártyavárként omlanak össze, mihelyt a tényeket, a valóságot vesszük szemügyre. Ami Közóp-Európát illeti, nincs nagy különbség a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erőinek méreteit tekintve. Színvonaluk sok éve -többé-kevésbé azonos (a két fél profiljának meghatározott különbözőséggel.) Ez a nyugati .hatalmak számára .pontosan’ olyan jól ismert, mint szántunkra. Ezért á1 szocialista országok megállapodást javasolnak a fegyveres erők és a fegyverzetek (kezdetben Legalább a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről történő) egyenlő csökkentésről, azzal - a céllal, hogy ne változzanak meg az erővástaonyck, de . csökkenjenek a feleli katonai ; ikiadásai és az összecsapás p veszélye. % Ügy tűnök, mi sem lehet logikusabb és igazságosabb ' ; ennél. Mégis: a NATO orszá- £ gok állhatatosan arra tőre-J. kedniek, hogy a csökkentés-';,* ne egyenlő mértékben követ- ‘ kezzek be, hogy az erőviszo- £| oyok javukra és a szocialista ü országok hátrányára változ- \ zárták. Világos, hogy ebbe nem mehetünk bele és a nyugati tárgyalóparbneneimk: láthatólag maguk is megértik ezt. Így hát az általuk elfoglalt álláspontnak csak egy jf- értelmié lehet: hogy fékezzék -f a tárgyalásokat, akadályoz- - zák a közép -európai fegyve- \ rés erők és fegyverzetek ö. csökkentését. Éppen a Szovjetunió java- j, solta, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzeteik csökkentéséről folyó tárgyalásokon részt vevő államok vállaljanak kötelezettséget, hogy mindaddig, amíg ö a tárgyalások folynak, nem növelik a fegyveres erők létszámát. , A nyugat azonban ezt a javaslatot sem fogadta ed. A NATO tovább növeli Közép- Euxópáoan állomásozó katonai erűinek létszámát és ütő-; erejét. Ki van tehát az aurópai katonai veszély csökkentése mellett, és ki segíti elő e veszély növelését? A Szovjetunió az egyetlen a nagyhatalmak közül, amely nem növeli évről évre katonai kiadásait és a hatalmak • katonai költségvetésénél: általános, egyeztetett csökkenésére törekszik. Eközben az Egyesült Államok ikafonai költségvetése szakadatlanul nő. Már meghaladja a 100 milliárd dollárt. A NATO nyugat-európai tagjai esetében pedig öt év alatt — 1971—-1975-ig — több mint kétszeresére nőttek a katonai kiadások. Ez a valóság, amely önmagáért beszél. Emlékeztetünk! még néhány beszédes tényre. Éppen a Szovjetunió fontos javaslatot terjesztett elő. Indítványozta, hogy kössenek világméretű megállapodást az erőszakról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban, általánosan tiltsák be a tömegpusztító fegyverek új fajtáit és rendszereit (amelyek között a nukleáris fegyvernél sokkal szörnyűbb fegyverek is megjelenhetnek.) Ezek a javaslatok világszerte széleskörű helyesléssel találkoztak, de a nyugati hatalmak kormányai részéről (nem is basiziélve Kínáról) edditg sajnos nem sok akaratot látunk ezek megvalósítására. A Szovjetunió a stratégiai fegyverek további korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások során hivatalosan javasolta, hogy mondjanak le olyan új, az eddiginél pusztxtóbb fegyvertípusok létrehozásáról, mint például a „Trident’' rakétával felszerelt tengeralattjáró és a B— 1-es stratégiai 'bombázó' az Egyesült Államokban és az ennek megfelelő rendszerek a Szovjetunióban. Az Egyesült Államok azonban elutasította javaslatainkat és -hozzálátott a tömegpusztító fegyverek eme újabb csoportjának kialakításához. A Szovjetunió javasolta az Egyesült Államoknak, állapodjanak meg abban, hogy kivonják a nukleáris fegyvereket hordozó szovjet és amerikai hadihajókat a Földközi-tengerről. Javaslatunkat azonban elutasították. A helsánki megállapodás szellemében A Szovjetunió javasolta, hogy kössenek megállapodásit az atomiegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról. Ez a javaslat széleskörű támogatásra talált az ENSZ- ban. Más atomhataimak azonban nem voltak hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni a vonatkozó megállapodás kidolgozása érdekében. Mindezek a javaslataink továbbra is érvényesek — mondotta Brézsnyev és aláhúzta, hogy az eddig elmondottak elegendőek annak a kérésnek a helyes megválaszolásához, hogy valójában, ki törekszik a fegyverkezési hajsza megfékezéséi-e és ki az, aki cselekedeteivel szítja azt. V. I. Lenin a szovjet államnak az első világháború befejezéséért vívott harca feladatairól szólva hangsúlyozta : ... aki azt hitte, hoffv könnyen hozzá lehet jutni a békéhez, hogy csak enyhe célzást kell tenni a békére és a burzsoázia tálcán hozza nekünk, ez egészen naiv ember”. V. I. Leninnek ezek a szavai ma is időszerűek. Biztosíthatom önöket elvtársak, hogy pártunk nem csökkenti erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága ügyéért vívott harcban. Ezzel kapcsolatban mi továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a szovjet— amerikai kapcsolatok javításának. Természetesen elsőrendű jelentősége lenne annak, hogy sikeresen befejeződjék a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról szóló új megállapodás elhúzódó kidolgozása. A Szovjetunió ebben a kérdésben jóakaratról és építő szellemű magatartásról tett ős tesz tanúbizonyságot. Annál különösebb, hogy az Egyesült Államok felelős köreiben időről időre felhívások hangzanak el a gyorsított fegyverkezésre hivatkozással a Szovjetunióval folytatott tárgyalások megrekedésére, vagyis egy olyan helyzetre, amely néhány hónap óta húzódik — nyíltan mag kell mondanunk — nem a mi hibánkból. El-vtársak! Nem egyszerű dolog hatástalanítani azt a puskaporos, pontosabban nukleáris kamrát, amellyé napjainkban Európát változtatták. De meg kell. kezdeni a tényleges előrehaladást ebben az irányban. A Szovjetunió, híven a Helsinkiben elért megállapodás szelleméhez és betűjéhez, lelkiismeretesen értesíti az európai biztonsági konferencia résztvevőit a hadgyakorlatokról, amelyeket a határövezetekben folytat, és meghívja ezekre a szomszédos országok megfigyelőit. A szocialista országok — minit ismeretes — többször is javaslatot tettek az észak- atlanti és a Varsói Szerződés szervezeteinek egyidejű feloszlatására, vagy — előzetes lépésként — azok katonái szervezetének megszüntetésére. Természetesen távol áll tőlünk az a gondolat, hogy egyenlőségjelet tegyünk a két szervezet közé. A Varsái Szerződés szigorúan vett védelmi szervezet. Ami a NATO-t illeti, ezt a tömböt az agresszió és a népek felszabadító harca elnyomásának eszközeként hoztál: létre, és — bármennyire szépítik is tevékenységét, — ez marad ma is. Mi azonban elvileg ellenezzük a világ katonai tömbökre való felosztását. Európa népei olyan nemes hagyományok örökösei és folytatói, amelyek a világkultúra elválaszthatatlan alkotó részévé váltak. Kell-e mondani, hogy ezek a nagy hagyományok korunkban sokmindere kötelezik az európaiakat? Másrészt viszont Európa — az emberiség történelme legborzalmasabb háborúinak forrása volt Legalábbis százmillió emberélet Európa törtőn-clmének véres mérlege napjainkig. Ez szintén az európaiak hozzájárulása az emberiség történelméhez, de borzalmas hozzájárulás, amely figyelmeztet és kötelez. Arra kötelez, hogy elgondolkodjunk a múlton a jövő érdekében. A béke Európa számára létfontosságú Európa élvileg új korszakba lépett, amely alapvetően különbözik mindattól, ami korábban volt Ennek meg nem értése azt jelentené, hogy az európaiak katasztrófa felé haladna!:. „Ki kardot ránt, kard által vész el” — tartja a régi mondás. Napjaink Európájában a kardot rántó nemcsak: maga vész el, de még csak el sem tudja képzelni, hogy ki mindenki pusztul el vele együtt a tűzben: ellenség, barát, szövetséges vagy egyszerűen közeli avagy távoli szomszéd. A szovjet emberek számára maga a gondolat is borzalmas, hogy Európa területén nukleáris fegyvert alkalmazzanak. Európa épülete a végsőkig zsúfolttá és tűzveszélyessé vált. Nincs és nem is lesz olyan tűzoltóság, amely képes lenne a tüzet eloltani, ha az valóban lángra lobban. A béke tehát Európa és az európaiak számára létfontosságú. Rendkívül fontos az is, hogy megteremtsük Európában a békés együttműködés, úgymond anyagi közegét. Itt a kölcsönösen előnyös együttműködés különböző formáira — a kereskedelemre, a termelési kooperációra és a tudományos-műszaki kapcsolatokra — gondolok. Ez a feladat teljesen reális. Például a Szovjetunió kereskedelmi forgalma az európai tőkés országokkal az utóbbi öt esztendő alatt több mint háromszorosára növekedett. Ügy gondolom, hogy az európai kommunisták egységesek az ilyen kapcsolatok további fejlesztésének hasznosságát és kívánatosságát illetően. Ez segít a tartós béke anyagi alapjainak lerakásában. Ez megfelel a dolgozók közvetlen érdekeinek. A szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok ezekben a válságos időkben máris sokszázezer, sőt sok- millió ember számára biztosítanak munkát Nyugat- Európában. 1 Ugyanakkor ezen az úton nem kevés az akadály, amelyet a tőkés országok támasztanak a szocialista országokkal szemben gyakran alkalmazott megkülönböztetésekkel — mondotta Brezs- nyev és hozzáfűzte: Mint ismeretes, javaslatot tettünk európai kongresszusok, vagy államközi tanácskozások megtartására, hogy megvizsgáljuk, az olyan problémák megoldásában való együttműködés kérdéseit, mint amilyen a környezetvédelem, a közlekedés, az energetika fejlesztése. A nyugati államok szavakban emellett vannak, valójában azonban kibúvó álláspontra helyezkednek, és egyáltalán nem sietnék a gyakorlati lépésekkel. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a Helsinkiben elért megállapodások támogatására tett ígéretekkel? Elvtársak! A tartós békéhez szükséges államközi bizalom légkörének megteremtése azt követeli, hogy a népek egyre jobban megismerjék és megértsék egymást. Pontosan és elsősorban ebA Hotel Stadt Berlin épülete az Alexander-platzon, az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának színhelye fl berlini konferencián résztvevő kőidSttséjek vezetői Belga Kommunista Párt Jean Terfve alelnök; Bolgár Kommunista Párt Todor Zsivkov, a KB első titkára; Dán Kommunista Párt Knud Jespersen elnök; Német Kommunista Párt Herbert Mies elnök; Német Szocialista Egységpárt Erich Honecker, a KB főtitkára; Finn Kommunista Párt Aarne Saarinen elnök; Francia Kommunista Párt Georges Marchais főtitkár; Görög Kommunista Párt Harilaosz Florakisz, a KB első titkára; Nagy-Britannia Kommunista Pártja Gordon Mc Lennan főtitkár; Írország Kommunista Pártja Michael O'Riordan főtitkár; Olasz Kommunista Párt Enrico Berlinguer főtitkár; Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Joszip Broz Tito elnök; Luxemburgi Kommunista Párt Dominique Urbany elnök; Holland Kommunista Párt Henk Hoekstra elnök; Norvég Kommunista Párt Martin Gunnar Knutsen elnök; Osztrák Kommunista Párt Franz Muri elnök; Lengyel Egyesült Munkáspárt Edvard Gierek, a KB első titkára; Portugál Kommunista Párt Alvaro Cunhal főtitkár; Román Kommunista Párt Nicolae Ceausescu főtitkár; San Marinói Kommunista Párt Ermenegildo Gasperoni elnök; Baloldali Párt — Kommunisták (Svédország) hars Werner elnök; Svájci Munkapárt. Jakob Lech- leiter, a PB tagja, a KB titkára; Szovjetunió Kommunista Pártja Leonyid Iljics Brezsnyev, a KB főtitkára; Spanyol Kommunista Párt Santiago Carrillo főtitkár; Csehszlovákia Kommunista Pártja , Gustav Husák, a KB főtitkára; Török Kommunista Párt X. Bilen, a KB főtitkára; Magyar Szocialista Munkáspárt Kádár János, a KB első titkára; Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) Hrisztosz Petasz, a PB tagja; Nyugat-Berlini Szocialista Egységpárt Erich Ziegler alelnök. bői a szempontból közelítjük meg a kulturális csere és az emberi érintkezések kérdéseit teljes sokrétűségükben. Hogyan is áll az ügy ebben a vonatkozásban? A szovjet állam mindenképpen ösztönzi a kulturális cserét — kormányközi megállapodásokban rögzíti azt és •érvről évre szélesíti terjedelmét. Jelenleg országunk 120 országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat, a helsinki konferencián elfogadott záróokmánynak megfelelően. Ugyanezt az irányelvet követik ezekben a kérdésekben esz. európai biztonsági konferencián részt vett más szocialista országok is. Ami viszont a tőkés államokat illeti, azoktól meglehetősen sok szép szót hallottunk a szellemi értékel: cseréjéről, de valóságos tetteket bizony keveset láttunk. Ez nyilvánul meg a legkülönfélébb területeken. Angliában és Franciaországban például csak hatod-he- tedaxmyi könyvet adnak ki szovjet szerzőktől, mint mi a Szovjetunióban, angol, illetve francia szerzőktől. Harmadannyi televíziós műsort sugároznak stb., stb... Egészében a szocialista országok népei lényegesen tájékozottabbak a nyugati életről, mint a tőkésországok dolgozó tömegei a szocialista valóságról. A burzsoá propaganda féltalálta a „zárt társadalom legendáját, hogy csökkentse a szocializmus vonzóerejét, befeketeítse arculatát Forduljunk itt is a tényékhez. Csupán a múlt évben a KGST-országokban több mint 58 millió külföldi vendég fordult meg. Ugyanakkor a szocialista közösség országaiból mintegy 35 millió polgár utazott külföldre. Már ebből is látható, hogy mit érmek a „zárt társadalomról” hangoztatott szólamok. Vagy vegyük például az olyan tömegszervezetek, mint a szakszervezetek közötti érintkezés kérdését. Előfordult, hogy az Egyesült Államok területén tartott nemzetközi találkozókra nem engedték be a szovjet szak- szervezetek képviselőit. Ami a Szovjetuniót illeti, nálunk tavaly 980 külföldi szakszervezeti és munkásdelegáció járt, és 750 szovjet delegáció látogatott külföldi országokba. Nem, a szocialista országok nem képeznek „zárt társadalmat”. Nyitva vagyunk minden előtt, ami igaz, és becsületes, ajtónk azonban mindig zárva lesz azok előtt a kiadványok előtt, amelyek a háborút, az erőszakot, a fajgyűlöletet és az ember- gyűlöletet hirdetik. Még jobban bezárjuk ajtónkat a külföldi titkosszolgálatok és az általuk létrehozott emigráns szovjetellenes szervezetek ügynökei előtt. Gondolom, hogy az amerikai CIA tevékenységének legutóbbi \ botrányos leleplezései után mindenki jól megérti, hogy enyhén szólva, joggal állunk így hozzá ehhez a kérdéshez. Híven a proletár internacionalizmus eszméihez Véleményünk szerint a kulturális cserének és a tájékoztatásnak humánus eszméket, a béke ügyét, a népek közötti bizalom és barátság megszilárdítását kell szolgálnia. Eközben néhány európai ország területén tovább működnek a hírhedt felforgató rádióállomások, a Szovjetunió határozottan sürgeti, hogy szüntessék meg a lélektani hadviselés eszközeinek tevékenységét. Elvtánsal:! Pártunk, híven a proletár internacionalizmus nagy eszméihez, sohasem választotta külön a szovjet ország sorsát Európa és a világ más országainak sorsától. Külpolitikánk, amely a béke és a népek szabadságának megszilárdítására irányul, és belpolitikánk, amelynek célja a kommunizmus felépítése, nemcsak a szovjet nép alapvető érdekeinek felel meg, egyszersmind hozzájárulás is — és ez a meggyőződésünk — a világ kommunistáinak ahhoz a közös harcához, hogy az emberiségre jobb jövő virradjon. Önöknek, elvtársak nyilvánvalóan tudomásuk van az SZKP XXV. kongresszusának eredményeiről, köztük arról, hogy a kongresszus felvázolta a Szovjetunió fejlesztésének terveit. Népgazdaságunk méretei immár óriásiak. Elegendő, ha azt mondom, hogy a’Szovjetunió á1- lítja elő a világ ipari termékének 20 százalékát, abszolút számokban ez több, mint amennyi az egész világ termelése volt 1950-ben. Érthető tehát, hogy mennyire sokrétűek és bonyolultak azok a kérdések, amelyek ilyen hatalmas gazdasági szervezet tervezésével és irányításával kapcsolatban felmerülhetnek. A szocializmus előnye lehetővé teszi számunkra, hogy biztosítsuk az ország gazdaságának szüntelen fejlődését, és ugyanakkor az egész nép jólétének szakadatlan javulását. A párt most előtérbe állította a termelés hatékonyságának fokozását, a munka minőségének ' javítását. Fontos hangsúlyoznom, hogy a termelés fejlesztését és a nép anyagi életszínvonalának emelését nem tekinthetjük öncélúnak, hanem . 1 (Folytatás « t olda&at j j\ x
