Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

/ 1976. június. 26. Sajnos! SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP „Bűzaidegenífő" gimnazisták Baranyából jöttek Egy kis délutáni tere-fere a hárommillió forint költséggel épült tábor udvarán Fotó: X. K. I* 30 győzelmes év Szocialista országok képzMvi&zsti kiállítása A nyilvántartási rend­szernek megvannak a ma­ga szigorú szabályai. Ha nettén a bonyolult műve­letsorba egy apró hiba csúszna, mondjuk egy je­lentéktelen elírás történ­ne, ha okoz is némi bonyo­dalmat, végül azért korri­gálni lehet. Mennyi idő alatt? Hát... Az attól függ. Minden esetre nem lehet egyszerű, mert ak­kor a tiszaföldvári nagy­községi tanácsnál sem kel­lett volna hat esztendő an­nak eldöntéséhez, hogy a 69 éves Murányi Imrének van vagy nincs motorke­rékpárja? Az idős ember váltig bizonygatta, hogy nincs. De hát mit tehet az adóügyi előadó, ha a nyil­vántartásban az ellenkező­je áll. Kiveti az adót. Mu­rányi Imre hat éven át tiltakozott, és nem fizetett. Az adóhivatalnál nem hit­tek neki. Bizonyítsa be! — londta az adóügyes. Nem tudott bizonyítani, csalt ' ajtogatta a magáét,, de a hivatal hajthatatlan maradt (Sokáig töpreng­tem, hol árulhatják a nem létező motorkerékpárok dokumentumait ?) Egy hónapja Murányi Imre kétségbe esett hangú levelet küldött a Néplap­nak, mert több mint két­ezer forint adóhátralékról szóló végrehajtási felszólí­tást kapott. A szerkesztő­ség továbbította sorait a tiszaföldvári tanács elnö­kének, kérve az ügy mi­előbbi tisztázását. A na­pokban megérkezett a vá­laszt „Murányi Imre pana­szát megvizsgáltam. A mo­torkerékpár, fia, Murányi Zoltán tulajdonát képezte, aki az adót nem fizette. 1138/1976. sz. határozatom­mal június 11-én Murányi Imre nevéről töröltem az adóhátralékot. Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét. Dr. Csordás József vb-titkár”. No lám, ez a történet is bizonyítja, hogy végül csak az igazság kerekedik felül, senkinek sem kell hatvankilienc éves korá­ban motorkerékpárt venni csak azért, mert a fia he­lyett szerepel abban a bi­zonyos nyilvántartásban ... Sajnos, hat év alatt és nem a törvény szerinti 30 nap alatt tisztázódott a „félreértés”. Reméljük, hogy a nagyközségi tanács elnöke határozottabban elejét veszi a hasonló, felháborító eseteknek. Kovács Katalin Ha egy hónappal ezelőtt megkérdeztük volna a pé­csi, komlói, mohácsi gimna­zistákat, hogy mi is az a búzaidegenítés, alighanem senki sem tudta volna meg­mondani. És most? — A búzaidegenítés azt jelenti, hogy a nem fajta­azonos vagy a rendellenesen nőtt, betegségek, kártevők által elmaradt szálaktól megtisztítjuk a táblát. Ezzel készítjük elő az aratásit —, válaszol a mohácsi Szabó Éva, hogy még egy mező­gazdász is megirigyelhetné. — Honnan tudja ilyen pontosan? — Egy hétig ez volt a munkánk az építőtáborban. A Törökszentmiklósi Ál­lami Gazdaság szenttamási kerületében ismét megnyir tótba kapuit a Bagi Ilona önkéntes ifjúsági építőtábor. Az egykori sátortábor he­lyén farost lemezekből öt kényelmes lakóépület, tucat­nyi modern mellékhelyiség, rádióstúdió, orvosi- és be­tegszoba épült, s várja a fiatalokat. Az első csoport Baranya megyéből érkezett. A munkájuk a búzaidegení­tés mellett oseresznyesze­A melegre fordult időjárás tetemes vízmennyiséggel apasztja a Balatont. A szak­emberek szerint a nyáron a napi átlagos párolgás meg- haldja a 3 millió köbmétert, de előfordul, hogy egyetlen napon több, mint négymillió köbméterrel apad a Balaton vize. A mostanihoz hasonló időjárásban naponta csaknem dés (ebben mindenkinek volt már gyakorlata) és ré- pagyomlálás. — Hogyan alakul a napi program? — Fél ötkor ébresztő, utá­na körlstrend, reggeli, s in­dulás a munkába. Fél egy­ig dolgoznak, ebéd után a táborban különböző rendez­vényieken veszünk részt. Rendezünk sportversenye­ket, KRESZ-vetélkedőt, tá­bori „Ki mit tud”-ot, hal­lottunk élménybeszámolót a KISZ kongresszusról. A ma délutáni program lovasbe­mutató lesz —, sorolja Lang Gyula, a táborvezető helyet­tese, aki egyébként a rang­idős a fiatalok között, hisz mái' túl van az érettségin is. — Sikerült? — Igen, sőt már a felvéte­lim is megvolt, az NDK egyik műszaki egyetemén tanulok tovább. Egyébként én Mosonmagyaróvárról jöt­tem, az unokanővérem a tá­borvezető hívott el, s addig maradok míg meg nem ér­kezik a katonai behívóm. Nagyszerűen érzem magam itt ebben á csodálatos kör­nyezetben. egy centiméterrel csökken a majdnem hatszáz négyzetki­lométer területű tó vízszint­je. Az évi párolgás három évtizedes átlagban eléri a 360 millió köbmétert. A levegőbe szálló hatal­mas víztömeg ellenére nem keletkezik nagyobb zavar a tó vízháztartásában. — A többieknek is tetszik a tábor? — Nagyon jó iitt. csend van, lehet pihenni, sportol­ni, zenét hallgatni, van egy háromszáz kötetes könyv­tár, ahol olvashatunk, be- msheitünk Törökszenitmik- lósra városnézésre — csak egy büfé kellene még ide a táborba — mondja a negye­dikes Schnell Mária. — Mi a legkedvesebb idő­töltés? — A lovaglás — válaszol röviden Fecczky Éva, aki­nek egyben az építőtábor is újdonság, hisz most van elő­ször ilyen táborban. — Persze én csak inkább gyönyörködöm az állami gazdaság lovaiban, mivel hogy nem merek felülni rá­juk — jegyzi meg, bátorta­lanságát mosolyogva Schnell Mária. Rövidesten lejár a két hét. A Baranya megyeiek haza­utaznak, átadják helyüket a soron következő szintén du­nántúli csoportnak, hogy ők is élvezhessék a megújult, megszépült Szolnok megyei építőtábort, hogy ők is se­gítsék az állami gazdaság munkáját. T. G. Népzenei tábor Befejeződött Debrecenben az elős alkalommal megren­dezett országos népzenei tá­bor. Több minit ötvenen vet­tek részt a találkozón: pá­vakörök, falusi népi együt­tesek vezetői előadásokat hallgattak a népzenéről, a néprajzról és a népművé­szetről. A szocialista országok kul­turális minisztereinek ta­valyi havannai értekezletén megegyeztek abban, hogy méltó megemlékezésül a fa­sizmus felett aratott győze­lem harmincadik évforduló­járól nemzetközi képzőmű­vészeti seregszemlét rendez­nek. Így jött létre — 30 győ­zelmes év elnevezéssel — a szocialista országok repre­zentatív, közös kiállítása, Bulgária, Csehszlovákia, Ku­ba, Lengyelország, Magyar- ország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió, va­lamint Vietnam részvételé­vel. A nemzetközi tárlat elő­ször az elmúlt év nyarán a moszkvai Manyezsben került a nyilvánosság elé. Aztáp még az év őszén, szinte szimbolikusan, egyenest Ber­linbe érkezett, ahol az Altes Museum épületében tekint­hették meg a látogatók: idén tavasszal pedig már a prá­gai Fucik park úgynevezett brüsszeli pavilonjában fo­gadta az érdeklődők seregét. Időrendi sorban negyedik­ként most Budapest töltheti be a vendéglátó szerepkörét. iA Kulturális Minisztérium és a kiállítási intézmények, valamint a Műcsarnok együttes rendezésében a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár területén a B pavilonban jú­nius 25-től egy hónapon át, naponta 11—19 óráig tekint­hető meg ez a nagyszabású kiállítás. A szocialista realizmus összefoglaló égisze alatt vá­logatott anyag mennyiségé­ben és minőségében egyaránt lenyűgöző! Hogy csak a számadatoknál maradjunk: majdnem 1600 műalkotást (ebből mintegy 1300 fest­ményt, 190 szobrot és 100 plakátot) helyeztek el a pa­vilon 6000 négyzetméternyi területén. Az egyes orszá­goknak azonos méretű fal­felület jutott. De ki tudná megmondani, milyen széles­re tárulna térben azoknak a monumentális műalkotások­nak valóságos földrajzi tá­volsága, amelyeknek kicsi­nyített makettjét vagy fény­képét szintén elküldték a résztvevők... A művek létrejöttének idő­beli határait szintén szétfe­szítik a címben jelzett há­rom évtizedes keretet! Egy­részt azért, mert — drámai­an kísértő memenéáként — tragikus sorsot ért, a háború martalékává vált műtárgy- roncsok, műemlék-romok is mindegyre felbukkannak. Másrészt, mert a főbejárat előterében közös kiállítás emlékezik meg a kiét világ­háború közötti antifasiszta ellenállásról, s annak meg­ható képzőművészeti doku­mentumairól. Névtelen hő­sökre és olyan világhírre emlékeztet ez, mint Dejneka, Derkovits, Kollv/itz, Leon Alex, Ék Sándor, Vera Mu­hina, Hans Grundig, John Heartfield és mások any- nyian __ Ék esen szóló ellenpontozá- sul, ezután országonként a békás építés harminc győze­delmes esztendeje a válasz: hiszen ezekben az országok­ban a béke tavasza egyben a társadalmi rend megúju­lását is magával hozta. Ha­zai hagyományokra támasz­kodva, de a szocialista rea­lizmus formanyelvén és a proletár internacionalizmus alapjairól szólnak hozzánk ezek az alkotók, ezek az al­kotások — mindenki számá­ra közérthetően. A szerzők és címek felsorolását talló- zásszerűen sem kísérelhet­jük meg, olyan sokrétű és bőséges a választék. Csu­pán annyit jegyeznénk meg, hogy a kiállítók túlnyomó többsége már-már klasszi­kusnak számít. A kevésbé ismerősek pedig — bátran állíthatjuk — kiérdemlik a megismerkedést! Ifjak és idősek, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül, a mű­vészet sajátos eszközeivel hirdetik, hogy lehetséges, sőt szükséges a szoros együtt­működés, az egyre alapo­sabb, kölcsönös megismerés. Ez a mostani békés, együt­tes fölsorakozás, majd pedig az egyes résztvevő országok­ban sorra kerülő helyszíni összevetés minden bizany- nyal újabb látványos lendü­letet ad a szocialista realiz­mus továbbfejlődésének. A nézők ezrei pedig erőt merí­tenek a háborúellenes szoli­daritáshoz, a békéért folyó fokozott küzdelemhez. Wagner István Kánikula Apad a Balaton Bolgár tájakon (2.) Sasfészek a csúcson Szófia maga is fennsík és kevés fővároshoz vannak ilyen közel ilyen magas hegyek. A kéklő tavaszi ég­bolt alatt különös kontraszt a Vito- sa csaknem 2300 méteres, néha ko­ranyárig is hóborította csúcsa. A főváros „tüdeje”, a zölddel borított Vitása éppúgy városi autóbusszal el­érhető. mint a budapestiek számára a Szabadsághegy — csak hát a ma­gasságok más ok •.. S ha már a Szabadsághegynél tartunk itt is van Libegőféle: Azok, akik villamossal igyekszenek a Vi­tosa felé, útjukat drótkötélpályán fejezik be és a szó szoros értelmében a lábuk alatt tárul ki Szófia egész szépsége. A buszozók vagy autózók többsé­ge leszáll a főváros közigazgatási határától nem egészen tíz kilomé­terre levő festői falucskánál, Bojá- nánáL Ez minden turista számára kötelezőnek számít: az itteni pom­pás parkban Bulgária egyik leglá­togatottabb műemléke várja az ér­deklődőket, a ibojánai templom. A mai templom őse valamikor a XI. /században épült. Aztán a szép magaslat felett hol békésen höm- pölygött, hol viharosan zúgott át az ország történelme. Bojánát újra és újra tovább építették. Ötvennégy, gyönyörűen megtartott, XIII. szá­zadbeli freskója önmagában is él­mény. Nagy művész festette például az előcsarnok világhírű. Krisztus és az írástudók című freskóját, a szép­ségesein emberi Krisztus-arcnak messze földről a csodájára járnak a_ piktúra szerelmesek Az ország közepén végigvonuló Ballkán-hegység lábánál, a Duns- parti Rusze és a tengerparti Várnp között van egy város. Sumen, amely nekünk, magyaroknak kétszeresen is kedves. Nekünk sem 'közömbös a város nemzetközi hírű látnivalója, az Ezeregyéj illusztrációit idéző, kupolásttomycs Tombul-dzsámi. Számunkra azonban elsősorban egy régi dátum, 1849. november 23. miatt lesz feledhetetlen ez a vagy hetvenötezer lakosú bolgár város: ezen a napon érkezett ide a forra­dalmi Magyarország száműzött kor­mányzója, Kossuth Lajos, a leghű­ségesebbek, . a mindvégig mellette maradók szomorú csapata élén. Csak néhány hónapig maradhatott itt. a magas Porta úgy döntött, hogy Kossuthnak és legszűkebb környe­zetének „az ország belsejébe” kell távoznia. A búcsú napjáról, 1850. február 14-ről reánk maradt egy magyar honvéd, bizonyos Veress Sándor naplója: ..Kossuth bement a laktanyába (ahol elszállásolták kísérete köz­rendű tagjait), itt tartotta utolsó be­szédét. Alig tudott szólam, oly ne­hezen esett megválni az utolsó ma­gyar sereg e végig hű maradt töre­dékétől. Zokogott mindenki, maga Kossuth is, s a legközelebb állók kezét ruháit csókolva kísérték őt kocsijáig.” Süniemben ma is van Kossuth- múzeum — sőt Kossuth utca is. Sumentől dél-nyugatra, még kö­zelebb a Balkán-hegység hatalmas vonulatához, folytatódnak a magyar vontakozású látnivalók Veliko Tar- novo térségében. Itt volt a gyújtó­pontja egy Bizánc-ellenes felkelés­nek, amely akkor tört ki, amikor Angelosz Izsák császár feleségül vette a mi III. Bélánk lányát. A felkelés vezetője, Ászén bojár di­nasztiát alapított és hamarosan ez is rokonságba került az Árpád-ház­zal ... Veliko Tamovotól délre gyorsan emelkedik az út, minden hajlattal •közelebb jutunk a Balkán-hegvség zord szépségű, sajátos világához. Valaha farkasok tanyáztak itt — és hajdútok, a törökök elől ide húzódó szegénylegények. A híres Sioka-szo- ros. a törökök elleni legfontosabb győzelem színhelye mindmáig nem­zeti zarándokhely. A szoros feíett. az 1326 méter magas Sztoletov-csú- cson emelkedik a 31 méteres em­lékmauzóleum. Itt volt a Sasfészek, amelyet nem tudtak bevenni a ro- hamotó nizámok. török katonák, és amelyről Ivan Vazov, a költő így írt: „ ... Míndenik faág tőr. minden szikla bomba ...” A kegyhelytől mindössze hat­hét kilométert kell délnek halad­nunk, és a hegvek mélyzöld birodal­ma után valószínűtlen látvány káp­ráztatja el az érkezőt, aki már a Muskátlis ablak, ózondús levegő: Rózsák Völgyében jár. Amikor Ab­basz, a nagy perzsa sah udvarából — mondja a legenda — egy bolgár fiú visszatért távoli hazájába, búcsúzóul a sah csodák érijében nőtt vérvörös rózsát kapott a királyleánytől. Ma ezen a tájon harmatos hajna­lokon szüretelik a szépséges szirmo­kat és viszik Rozinába, a lepárlóba. bolgár hegyi falu a Balkán-hegység­ben. A csúcsokról óppéncsak leereszke­dett vendég nézi a rózsák viruláss.t és hirtelen úgy érzi, súlytalanná vá­lik. illatfelhőben lebeg Az illat — vagy emléke? — hű táraként kíséri a kéklő tengerig. (K-S) (Következik: Várnai varázslatok)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents