Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-25 / 149. szám

2 ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. június 25. (Folytatás az 1. oldatról) Szeretném kiemelni az el­múlt évi beruházási munka több kedvező vonását. Egész­ségesebb volt a gépberuházá­sok aránya. A beruházáso­kat -.gyorsabban helyezték üzemibe^ a befejezetlen beru­házások állománya pedig lassabban nőtt, a nemzeti jövedelemnél? kisebb részét kötötte le, mint az előző években. Különösen figyelemremél­tó, hogy teljesítették az ál­lami nagyberuházások elő­irányzatait. Erre évek óta nem volt példa! összességében jól halad annak a tíz beruházásnak a megvalósítása, amelyeket a kormány gyorsításra jelölt ki. De még nagy és összehan­golt erőfeszítésekre van szükség. Visszatérő hibák gá­tolják e beruházások gyors befejezését: a szükségesnél kevesebb a munkaerő, anyagok, alkatrészek és mű­szerek hiányoznak, s bizonyos gépek, berendezések és épí­tési elemek gyenge minő- A kiviteli tervek bizonytalan gyakran ségűek. késedelme és tartalma szintén hátráltatja a munkát. Tervszerű beruházási politika A beruházások: túlzott len­dületének fékezésére év köz­ben intézkedéseket tettünk: új beruházásokra csak külö­nösen indokolt esetben ad­tunk engedélyt, >s vissza kel­lett vonnunk a j tervben elő­irányzott, de még el nem indított nem termelő beruhá­zások pénzforrásainak egy részét. A mezőgazdasági nagyüzemek az év második felében csak egyedi mérlege­lés alapján kaptak újabb ál­lami támogatást. A vállala­toknak adandó hitelek föl­tételeit megszigorítottuk. Beruházási erőforrásaink hatékonyabb felhasználásá­nak segítésére bevezettük az állami -beruházásokhoz nyúj­tott állami kölcsönöknek és a vállalati beruházásokhoz nyújtott állami támogatá­soknak új, a hatékonysági követelményeket erőteljeseb­ben megkövetelő rendszerét. A lakásépítési költségek csökkentésére kívánunk ösz­tönözni azzal, hogy a lakás­építésben közreműködő vál­lalatokat és tanácsokat köz­vetlenül érdekeltté tettük a lakásépítési költség-előirány­zatok megtakarításában. A megtakarítás egy részéből ugyanis dolgozóiknak laká­sokat adhatnak. Ezekben a napokban jele­nik meg a beruházási célú fővállalkozásinak a pénzügyi feltételeit meghatározó ren­delet. Ez — kötelezettségeik mellé — megfelelő jogokat biztosít azoknak a vállala­toknak, amelyek egy-egy be­ruházás teljes megvalósítását vállalják. Kedvező irányú változás kö­vetkezett be a felhalmozás másik elemében: a készlete­zésben. Nagy elégedettségre azonban még sincs okunk, mert az ipari készletek gyor­sabban nőttek, mint az ipa­ri termelés, a kereskedelmi készletek pedig — összeté­telük miatt — nem min­demben alkalmasak a szük­ségletek folyamatos kielégí­tésére. A belföldön felhasználha­tó nemzeti jövedelemre vál­tozatlanul erősen hatott a külgazdasági kapcsolatok ala­kulása, főleg az órak válto­zása. A világpiacon folytatódott az áremelkedés, bár az üte­me valamelyest mérséklő­dött. A külföldről behozott áruk árad 1973-ban összessé­gükben 6, de 1974-ben már 16 százalékkal nőttek, s 1975- ben még további 14 százalék­kal volt nagyobb az áremel­kedés. Az általunk exportált termékek árai is emelked­tek, de kisebb mértékben, mint a behozatalunké. Kivi­telünk árszínvonala 1973- ban 5, 1974-ben 8 és 1975-ben csak 6 százalékkal volt ma­gasabb az előző évinél. Ilyen körülmények között akkor tarthattuk volna fenn kül­gazdasági egyensúlyunkat, ha évről-évre nagyobb és nagyobb tömegű árut expor­tálunk a megdrágult import ellentételeként. Ám a tőkés országok vállalatainak több­sége a gazdasági visszaesés miatt csökkentette' külföldi vásárlásait. Következéskép­pen fokozódtak értékesítési nehézségeink. A tartás nemzetközi piaci ármozgások nem hagyhat­ták változatlanul a KGST- onszágok egymás közti for­galmában érvényesülő ára­kat sem. Az elöljáróban em­lített cserearányromlásban ezeknek hz árváltozásoknak is szerepük volt a múlt év­ben, s a jövőben is számítani kell a KGST piaci árak folyamatos terve­zett mozgására. Mindemel­lett a szocialista országok forgalmában érvényesülő árak színvonala sokkal 'ked­vezőbb számunkra, mint a tőkés piacon érvényesülő áraké. Az 1975-ös tapasztalatokból is kiviláglik, hogy külke­reskedelmünkben milyen nagy szerepe van a szocialis­ta országokkal való gazda­sági együttműködésnek, mert biztos piacot, hosszú távra szóló és tervszerűen bővíthe­tő értékesítési és beszerzési lehetőséget nyújt. Ezért oly fontos számunkra az alapos tervezés és a vállalt kötele­zettségek kölcsönös teljesíté­se a kereskedelmi árucseré­ben. » A múlt évben, majd 1976- oan szintén olyan — részle­ges — termelői ár-rende­zést hajtottunk végre, amely közelítette a hazai árará­nyokat, a világpiaci árará­nyokhoz. Igazodás a nemzetközi piackoz Minthogy a nemzetközi piaci áraik színvonala a ha­zainál gyorsabban emelke­dett, 1976. január 1-én felér­tékeltük a forintot a külföl­di valutákhoz képest, s ezzel mérsékeltük a tőkés infláció­nak a hazai árszínvonalat érin­tő hatását. Kisebb mértékben csökkentettük a transzferá­bilis rubel forintra való át­számításának kulcsát is, a KGST-árszínvonal változá­sának megfelelően. Elhatá­roztuk, hogy a jövőben még céltudatosabb árfolyampoli­tikát folytatunk, a világgaz­dasági folyamatoknak meg­felelően, tervszerűen rugal­masan szabályozzuk a kül­földi áremelkedések és a hazai árak kapcsolatát. Közgazdasági elemzéseink azt igazolják, hogy a meg­változott külkereskedelmi feltételekből fakadó hátrányt csatk úgy mérsékelhetjük, il­letőleg úgy szüntethetjük meg, ha gazdaságunk terme­lési és értékesítési szerkeze­te rugalmasan alkalmazko­dik a nemzetközi kereskede­lemben megváltozott érték­ítéletéhez és a nagyobb ver­seny szabta korszerűségi, és minőségi követelményekhez. : Az említett termelési, fo­gyasztási, beruházási és kül­kereskedelmi folyamatok tükröződnek az állami költ­ségvetésben. Az államháztar­tás kereken 313 milliárd fo­rint bevételhez jutott. Ez 5 milliárd forinttal kevesebb, mint az előirányzat volt, de kevesebbet is használtunk fel, s ezért a hiány 2 milli­árd forinttal kisebb a terve­zettnél. A viszonylag kedve­zőbb költségvetési egyensúly jelzi, hogy nehézségeink és gondjaink elleniére gazdálko­dásunkban kedvező irányú változások vannak kibonta­kozóban. Az V. ötéves tervidőszak nehéz gazdálkodási körülmé­nyek között kezdődött, de fokozatos leküzdésükre — mint említettük — már eddig is számos intézkedést tet­tünk. A vállalatok és szö­vetkezetek erőfeszítései sem voltak hiábavalók. Az idei év első felének ta­pasztalatai alapján bízunk benne, hogy a kedvező folya­matok erősödnek. Az első öt hónapban az ipar 4 százalék­kal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. A mezőgazdasági feladatok­ra felkészültek a gazdaságok. Az állatfelvásárlós még ki­sebb a tavalyinál, de az ál­lomány szaporodik, a hoza­mok javulnak. A növényter­mesztés terméskilátásai biz­tatóak. A tapasztalatokból okulva rendszeresen elemezzük a vi­lággazdaság várható válto­zásait. Az előrejelzések sze­rint a világgazdaság kedve­zőtlen hatásaival tartósan kell számolnunk. A vállalatok az ötéves időszakim már megtervezték feladataikat és teendőiket. Terveik azt tükrözik, hogy megértették a népgazdasági terv követelményeit, céljait. Az állami vállalatok 1975. évi nyereségükből kereken 49 milliárd forintot fordítot­tak érdekeltségi alapjaik képzésére. Ez az előző évit 5 milliárd forinttal, több mint 10 százalékkal haladta meg, tehát a vállalatok idén is rendelkeznek azokkal a pénz­összegekkel, amelyek a sze­mélyi jövedelmek növelésé­re és a vállalat fejlesztésére irányuló elhatározásaik meg­valósításához szükségesek. De lehetőségeiket még to­vább növelhetik a tartalé­kok feltárásával! Néhány iparvállalatnál azt tapasztaljuk, hogy tartalé­kaik hasznosításában és kez­deményezéseikben fölöttébb óvatosak. Ezt azzal magya­rázzál?, hogy az állami irá­nyító szervek meggondolhat­ják magúikat, s utólag el­vonhatják a növekvő nyere­séget. Megnyugtatásul kije­lenthetjük, hogy ilyen in­tézkedéseket nem tervezünk, gondoskodunk a szabályozás stabilitásáról, s felkaroljuk a jó kezdeményezéseiket. A mezőgazdasági nagyüze­mekben a fejlesztés munká­jában több helyütt észreve­hető volt, hogy mérséklődik a vállalkozási kedv. Most már nincs ok a tartózkodás­ra. a várakozásra: a módo­sult szabályozás ismereté­ben minden üzem felmér- • hette, hogy adottságaira építve hogyan fejlesztheti gazdaságosan növényter­mesztését, állattenyésztését es feldolgozó részlegeit. An­nak is megteremtjük a fel­teleit, hogy a háztáji és ki­segítő gazdaságokban ki­egyenlített színvonalon ter­melhessenek. Nem vitatható, hogy a vál­lalatok adottságai, a gazdál­kodás föltételei és követel­ményei, valamint a fejlesz­tés népgazdasági keretei időnként ellentmondásba ke­rülhetne!?. A társadalom számára az a leghasznosabb, ha az ilyen ellentmondást a vállalatok nagyobb erőfe­szítéssel, jövedelmezőbb gaz­dálkodással küzdik le. Eh­hez olyan társadalmi környe­zetet írell kialakítani, amely­ben a kezdeményező, a reá­lis kockázatot vállaló, ered­ményes gazdasági vezetők nyugodtan, a bizalom légkö­rében, önállóan dolgozhat­nak. Miközben beszámolunk a múlt év gazdálkodásáról, s javában dolgozunk az ez évi népgazdasági terv végrehaj­tásán, jövő évi teendőink részletes meghatározására is gond ólunk. A soron levő feladatokra való alapos fel­készülést azzal is segíteni kívánjuk, hogy az 1977. évi terveket a szokásosnál ko­rábban dolgozzuk ki. Ez azért is lehetséges, mert semmiféle nagyobb változ­tatást nem látunk szükséges­nek a szabályozókban. Az 1975. és az 1976. évi gazdasági folyamatoknak az elemzése megerősítette az ötödik ötéves terv céljait, megmutatta, hogy a terv és a hozzájuk tartozó követel­mények teljesíthetők. A kor­mány idei tervünk teljesíté­sében és a következő év jó előkészítésében a társadalom előrevivő támogatására épít: a munkaverseny-mozgalom megújulására, a szocialista brigádok közösségformáló erejére, állampolgáraink köz­életi aktivitására, a gazda­sági vezetők kezdeményezé­sére és mindenki becsületes munkájára. A kormány megbízásából kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy a törvényjavasla­tot fogadja el. Havasi Ferenc felszólalása Közel egy éve ült össze az újjáválasztott parlament és 10 hónappal ezelőtt terjesz­tette elő a kormány a mun­kaprogramját. E munkaprog­ram az MSZMP XI. kong­resszusának határozataira és a Hazafias Népfront válasz­tási felhíváisára épül, amely­nek valóra váltását tekin­tettük és tekintjük legfőbb feladatunknál?. Az eltelt egy év nem szű­kölködött a tennivalókban, gondokban, de ezek sorra, rendre vizsgálat, elemzés alá kerültek, s számos kérdésben megfelelő döntésék is szü­lettek. Erre az időszakra esik a népgazdaság ötödik ötéves és 1976-os tervének elfogadása, s az ezek meg­valósítását szolgáló kormány­zatig ágazati, minisztériumi, vállalati munkaprogramok kidolgozása. Egyidejűleg az éves és öt­éves terv célkitűzéseinek tu­datosítása, megértetése céljá­ból széles körű politikai tö- megmunika bontakozott ki az országban, amelyben nagy szerepe volt a párt- és a szakszervezeti szerveknek, a KISZ-szervezetelmek és a Hazafias Népfront-mozga­lomnak. Mindezeknek köszönhető, hogy az ötödik ötéves terv megindítása, az 1976-os gaz­dasági feladatokra való fel­készülés megfelelő volt, s az átmenet szervezetten tör­tént, a gazdasági folyamatok­ban törés nem következett be. Munkánkat nagyban segí­tette, hogy a párt Központi Bizottsága a gazdasági élet szinte valamennyi lényeges kérdésében állást foglalt és megfelelő útmutatást adott számunkra a végrehajtásihoz szükséges feladatok kidol­gozásához. Úgy érezzük: az elkészült tervek, munkaprogramok jók és alkalmasak arra, hogy a XI. kongresszusnak a gazda­sági építőmunkáira vonatkozó határozatait maradéktalanul megvalósítsuk. A szocialista országokkal, köztük, a Szovjetunióval eb­bein az időben fejeződtek be a tervegyeztetásek, a külke­reskedelmi és áruforgalmi megállapodások, a szerző­déskötések, amelyek fontos biztosítékai a tervszerű aaz­iati terv több, a termelésbe bevonható szabad munka­erőt tételez fel, mint amivel reálisan számolni lehet. A vállalati tervek véglegesíté­sekor gondunk kell legyen a gyengeségek felszámolására. Elemezte Havasi Ferenc a gazdálkodás belső és külső követelményeit, és a dolgok­ról szólva elismerően beszélt azokról a gazdasági vezetők­ről és munkáskonéktívákról, amelyek kezdeményezőek voltak a gondok megosztáV, sában, a feladatok sikeres végrehaj táséban. Rég elmúlt az az idő, — hangsúlyozta — amikor a tár­sadalom gondolkodókra és végrehajtókra oszlott. Az irányítás minden szintjén ösztönözni kell a -gondolati bátorságot, a tudatosságot, az alkotó munkát, a határo­zatok végrehajtásában való egységes, fegyelmezett aktív részvételt. A kormányzati tevékeny­ségben fontos helyet foglal el gazdaságirányítási rendsze­rünk tökéletesítése, a meg­változott körülményeinkhez való igazítása. Az elmúlt években a gazdaságirányítá­si rendszer elemei közül vi­szonylag többet foglalkoz­tunk a tervezési munka és a közgazdasági szabályozás, fejlesztésével. Ez helyes törekvés volt, megfelelt annak a követel­ménynek, . amelyet pártunk XI. kongresszusa a tervcélok és a tervcélokat szolgáló esz­közök tökéletesebb összhang­jával kapcsolatban támasz­tott. Kevesebbet foglalkoz­tunk viszont a vállalati szer­vezettel, amely ugyancsak lé­nyeges kérdése irányítási rendszerünk hatékony mű­ködésének. A mai vállalati szerveze­tek egyrészt alkalmasak, másrészt alkalmassá tehetők, hogy átfogó szervezeti változ­tatások nélkül is hatéko­nyan szolgálják tervcéljaink megvalósítását. Rámutatott a miniszterel­nök-helyettes, hogy a vál­lalati szervezeti változások azonban csak kellő alapos­sággal és megfelelő gazdasá­gi körültekintéssel hajthatók végre .a legindokoltabb ese­tekben. Beszólt a kormány és a szakszervezetek konstruktív együttműködéséről és arról, hogy a termelés szerkezeté­ben, a mezőgazdaságban vég­bemenő iparosodással bekö­vetkező helyzetben milyen mértékben szükséges a szak­képzettség növelése és a termelési kultúra szintjének emelése. Majd így fejezte be, a jövőről szólva hozzá­szólását Havasi Ferenc: A kormány pedig mármost dolgozik azon, hogy az 1977- es tervkészítéshez legszüksé­gesebb támpontokat, infor­mációkat minél hamarabb a vállalatok tudtára hozza. Ez­zel is elő kívánja segíteni az 1977-re való felkészülést és zökkenő nélküli átmenetet- Bízunk abban, hogy e sok­irányú és céltudatos munka meghozza megérdemelt gyü­mölcsét. A törvényjavaslat vitájá­ban felszólalt Horváth Lajos, dr. Király István, Angyal Imre, Nics János, Kollár Jó­zsef, Szomszéd Gy. József és Szilágyi Sándor. fi törvésvlavaslat elfsgadása dasági építőmunkának, a gazdasági egyensúly fokoza­tos megteremtésének. Ismeretes, hogy a vállala­tok e napokban véglegesítik középtávú terveiket. E ter­vek készítését az illetékes ágazati tárcák rendszeresen ellenőrizték. A tapasztalá­tól? szerint a vállalatok ösz- szességében jó középtávú ter­veket dolgoztai? ki, a bennük foglalt legfőbb célkitűzések megegyeznek a központi tö­rekvések irányával, alkalma­sak a népgazdasági terv elő­irányzatainak teljesítésére. Emellett azonban utalnunk kell a tervek két közös és jellemző gyengéjére. Az egyik: a tőkés export áru­alapok növelésére tett erő­feszítések elégtelensége. A másik, hogy elég sok válla­A vitában több felszólaló nem jelentkezett, az elhang­zottakra Faluvégi Lajos vá­laszolt. A pénzügyminiszter köszö-. netet mondott a képviselői véleményekért, észrevételek­ért és javaslatokért, külön azokért a tájékoztatásokért, amelyek néhány nagyválla­lat és több megye gazdasági eredményeiről adtak hírt. Az ilyen eredmények ismerteté­sével — ahogyan Faluvégi Lajos fogalmazott — biztatnunk kell egymást to­vábbi sikerek elérésére, erőt merítve a további teendők­höz. A képviselői felszólalások alátámasztottál?, hogy az el­múlt esztendőről a törvény­javaslatban adott értékelés reális. Hasonlóképpen nyilat­kozott az idei eredmények képviselői ismertetéséről. Mindez — tette hozzá — adatokkal, tényekkel igazolja, hogy a vállalatok nagyon ko­molyan vették és megvalósí­tották a gyakorlatban azokat az elképzeléseket, amelyek az ötödik ötéves terv előkészíté­sekor megfogalmazódtak. Ne­vezetesen, hogy a korábbinál szervezettebb munkára, az energiával és az anyagokkal való takarékosságra, továbbá korszerűbb üzemszervezésre van szükség. E törekvéseknek máris érzékelhetőek az ered­ményei, akár az energia és az anyagfelhasználásra gon­dolunk, akár arra a néhány- millió forintos megtakarítás­ra, ami a szénbányászat mun­kájához adott dotációnál je­lentkezett. , Faluvégi Lajos elismeréssel nyugtázta, hogy a képvise­lők nemcsal? a tegnapról, az elért eredményekről, hanem a máról, a jövendő felada­tokról is beszéltek. Végül kérte az ország- gyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot változtatás nélkül fogadja el. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1975. évi költségvetéséről szóló tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, a be­nyújtott eredeti szövegezésben egyhangúlag elfogadta. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tar­totta meg expozéját Az élelmiszerek termelésének és forgalmazásának szabályozása Dr. Romáiiy Pál beszéde A beterjesztett törvényja­vaslat az élelmiszerek ter­melésének s forgalmazásá­nál? szabályozásával foglal­kozik. A törvényjavaslat —• elfogadása esetén — új jog­forrást, lehetőséget nyújt ar­ra, hogy egységesen és kor­szerűen rendezzük a mező- gazdasági terményeik és élel­miszeripari termékek —mint a legfontosabb fogyasztási javiak — kezelési módját, szabályozzuk az élelmiszerek gyártásának és forgalmazá­sánál? feltételeit. A magyar törvényhozás el­ső ízben tárgyal ilyen jelle­gű. ilyen célokat szolgáló javaslatot. Benyújtását kö­zös munka, az érdekeltek összefogása és a viták során kialakult egyetértése előzte meg. A törvényjavaslat elő­készítésében részt vett több minisztériumi és több szak- szervezeti és szövetkezeti ér­dekképviseleti szerv is. Meg­vitatta a javaslatot — társa­dalmi egyesületekben — a termelők, a forgalmazók és a felhasználók, minőségel­lenőrök, egészségügyi és más szakértők széles köre is. Szeretném e helyről is megköszönni a munka során tapasztalt megértést, hatha­tós támogatást és a közös munkát. A törvényjavaslat szüksé­gességét indokolja, hogy a korábbi átfogó jogszabályi rendezés óta csaknem két évtized telt el. Azóta jelentős változások következtek be a nyers­anyagtermelésben, az élel­miszer-ellátásban, a gyártá­si eljárásokban, valamint az élelmiszerekkel szemben tá­masztott bel- és külföldi igé­nyekben. Az emberi táplálék előál­lításának jogi szabályozott­ságára immár világszerte nagy figyelmet fordítanak, nagy jelentőséget tulajdoní­tanak. Az alapvető követel­ményeket tartalmazó keret- jogszabályok mellett külön­böző szintű egyéb rendelke­zésekkel állapítják meg az élelmiszerek termelésével, forgalmazásával kapcsolatos magatartási szabályokat, A szocialista országok jog­alkotása egységes abban az alapvető kérdésben, hogy a fogyasztók érdekeit tartja szem előtt. Ezeket az érde­kéket a mi javaslatunk is igyekszik hangsúlyozottan és következetesen érvényesíte­ni. Időszerű, hogy a magyar élelmiszerei? hírnevéhez mél­tóan országgyűlésünk kor­szerű törvénnyel Szabályoz­za az élelmiszerek gyártását és forgalomba hozatalának legfontosabb követelményeit. A törvényjavaslat a fo­gyasztói érdekeket helyezi a szabályozás középpontjába. Ennek érvényesülését azzal biztosítja, hogy szigorítja az élelmiszeripari üzem létesí­tésének élelmezés-egészség­ügyi és műszaki feltételeit, az élelmiszer-előállítás sze­mélyi, tárgyi és minőségi követelményeit. A fogyasztói érdekék vé­delmének természetszerűleg a népgazdaság érdekeivel és teherbíró képességével min­denkor összhangban kell len­nie. Nyilvánvaló például, hogy az élelmiszeripari ter­mékek kulturált kiszolgálá­sához fűződő fogyasztói ér­IFdivtaiás a 4 nlAalnmá \ I

Next

/
Thumbnails
Contents