Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-23 / 147. szám
% \ 1976. Június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í5 Ünnepi hetek Szegeden ■ ■ Ot bemutató Tizenhat előadás Különbuszok Szolnok megyéből Sajtótájékoztatót tartottak tegnap Szegeden, a városi tanácsházán. Az ünnepi hetek előkészületeiről Horváth Mihály, a fesztivál intéző bizottságának titkára számolt be. Az idei nyáron is hazánk legnagyobb kulturális vállalkozásának ígérkezik a szegedi fesztivál. A szabadtéri játékok hagyományaihoz híven öt bemutatót ígér: Az ember tragédiáját (július 24, 31, augusztus 7), Verdi Na- buccóját (július 25, 30, augusztus 1), Erkel Bánk bánját (augusztus 4, 6, 8), a Cigánybárót (augusztus 13, 15, 17, 20) és az Ecseri lakodalmast (augusztus 14, 19, 21). Madách drámai költeményében a rendező Szinetár Miklós jelentős húzásokat hajtott végre a gördülékenyebb előadás érdekében, s a főbb szerepékben tehetséges fiatal művészeket látunk: Hegedűs Gézát (Ádám), Bánsági Ildikót (Éva), Lukács Sándort (Lucifer). Máris nagy érdeklődés előzi meg az itt először színre kerülő Nabucco előadásait, ahol a rendező Békés András, a karmester Oberfrank Géza. A főbb szerepekben külföldi énekesek lépnek színpadra — Sztojan Popov és Sztefan Elenkov Bulgáriából, Ninelj Tkacsenko pedig a Szovjetunióból. A Bánk bánt a tavalyi előadások szakmai és közönségsikere követelte visz- sza az idei műsorba, nem változik a tervezői gárda és a szereposztás sem. Ismert fővárosi művészek mellett több szegedi színész kap játékalkalmat Strauss operettjében, a Cigánybáróban, melynek karmestere Med- veczky Ádám, rendezője Horváth Zoltán lesz. Az idén negyedszázados fennállását ünneplő magyar Állami hfe- pi Együttes jubileumi műsorát mutatja be Ecseri lakodalmas címmel. A „kiegészítő” rendezvények sorából kiemelkedő centenáriumi ipari vásár célja: hozzájárulni a minél jobb hazai áruellátáshoz, bemutatni a negyedik ötéves terv ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi eredményeit. A pavilonokban 249 hazai és jugoszláviai cég képviselteti magát, tizenegy napon át di- vatbepautató lesz, több kiállító közvéleménykutatást tervez. Tizenhetedszer rendezik meg a nyári tárlatot, ahol százötvennyolc művész két- százkilencvenhét alkotását fogadta el a zsűri. A dómban három orgonaestet, a tanácsháza udvarán két kamarakoncertet rendeznek, az újszegedi szabadtérin lesz a szakszervezeti néptánc együttesek minősítő versenye, s a tudományos programok közül kiemelkedik a pedagógiai és a művelődéselméleti nyári egyetem, valamint a fogorvosok európai munkaközösségének kongresszusa. A vendéglátó szakemberei mellett előreláthatóan, az idegenforgalomnak is föladja majd a leckét ez a nyár, hiszen a tavalyihoz képest kevesebb szálláshelyen várhatóan több vendéget kell elhelyezniük. A szabadtéri előadásaira eddig hetvenezer jegy kelt el, ebből ötvenezer szervezett formában talált gazdára — tulajdonosaikat bét különvonat és körülbelül hétszáz különbusz szállítja a Tisza-parti városba. Ízelítőül: Bács megyéből hatezer vendég száztizenöt busszal és egy különvonattal. Békés megyéből két és fél ezer vendég négy-négy különbusszal, Hajdú-Bihar megyéből négyezerhétszáz vendég hetvenkilenc kiilön- busszal és három: különvo- ' Háttal, Szolnok megyéből négyezer vendég kilencven- egy különbússzaí ‘jelezte részvételét; különvonatot várnak Ausztriából és öt kü- lönbuszt Csehszlovákiából. Mindehhez jön majd az ifjúsági napok tízezres vendégserege. Gülbaba türbéje Budapest egyik közismert törökkori műemléke a Rózsadomb aljában álló Gülbaba tiirbe. A II. Szulejmán hadseregével Budára érkezett dervis. Gülbaba 1541-ben, Buda elfoglalásának mohamedán hálaadó szertartásán halt meg. Türbéje — sírja — irta is mohamedán zarándokhely. A környéket srtosí parkosították, a sírt felújítót iák. Törökországból és Szíriából küldtek egyházi kegytárgyakat a türbe díszítésére. Nevelömunka a főiskolán A Néplap kerekasztala F őiskoláink nevelőmunkája arra irányul, hogy a falaik közül kikerülő ifjú szakembereket a magas színvonalú általános műveltség, a tudományos világnézet, az önálló gondolkodás, a közösségért érzett felelősség és cselekvőkészség jellemezze. Igenám, de az ezen a területen született eredmények ma még a gyakorlatban csak vázlatosan mérhetők, s a nevelési cél érdekében alkalmazott módszerek sem teljesen kiforrottak és általánosak. Szerkesztőségünk kerek- asztal-beszélgetést rendezett ebben a témakörben, s meghívta rá megyénk három felsőfokú intézetének képviselőit. A DATE mezőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolai karát dr. Ferenczi József igazgatóhelyettes, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolát Rull Nándor alezredes, a jászberényi Tanítóképző Főiskolát pedig Kopácsi Béla főigazgatóhelyettes képviselte beszélgetésünkön. • * • AZ ÚJSÁGÍRÓ: — A nevelés célja mindig egy embereszményben realizálódik. Önök szerint milyen vonások testesülnek meg benne? , KOPÁCSI BÉLA: — Szerintem a kommunista szakemberképzésről még korai volna beszélni. Magas igényeket támaszt, s nincs szinkronban a társadalom fejlődésével. Szocialista szakemberképzésről beszélhetünk inkább. Igaz, hogy a jövő számára nevelünk, de figyelembe kell venni azt a környezetet, melyből hallgatóink jönnek. Társadalmunk egészét még korántsem jellemzi a szocialista gondolkodásmód. S az iskola bizonyos fokig mindig függvénye a társadalomnak. Recepteket sem tudónk adni, nincs meg a modell. El tudjuk mondani, hogy a modell a művelt, a közösségi, az elkötelezett, a tettrekész ember. — 1968-ban nevelési programot dolgoztunk ki, hogy ne csak szakismeretekkel vértezzük fel a hallgatókat. A közéletiségre, az öntevékenységre, a közösségi élet erősítésére neveljük többek között őket, s mindennek kibontakozására széles skálát biztosítunk a kulturális és a mozgalmi életben. Eredményeink vannak, de hogy ez az üdvözítő út? Egy országos femérés szerint a 25. életév után nagy a befelé- fordulás, a privatizálódás ... / DR. FERENCZI JÓZSEF: — A szakmán túl nevelési elvárások fogalmazódnak meg a főiskolákkal szemben. A képzés célja nálunk is az, hogy ne csak szakmailag készítsük fel növendékeinket. Szerintünk a nevelési cél meghatározásában alapvetően két kritérium van. Mindenekelőtt a világnézeti szilárdság. Az, hogy hallgatóink tudatosan egyetértsenek világképünkkel, s lássák annak pozitív tendenciáit. A másik kritérium a konstruk- tívitás, a mozgékonyság, az új keresése, ami társadalmi, közéleti érzékenységet követel meg, s ami a közösségi munkában való részvételre serkenti az embereket. Sok mindenre figyelő, a társadalmi fejlődésért felelősséget érző embertípus kialakítása nálunk a cél. Főiskolánk légköre, s cselekvő gyakorlata ezt segíti elő. RULL NÁNDOR: — A hadseregben kialakult vélemény az, hogy a hallgató tisztté a csapatnál válik. A katonai főiskolák felkészítik őket a tiszti hivatásra. Ebből adódó követelmény főiskolánkkal szemben, hogy olyan tiszteket bocsásson útiakra, akik első beosztásukban a feladatokat el tudják látni, s önképzéssé! lépést tartanak a követelményekkel, Ennek érdekében a nevelésben arra törekszünk, hogy hallgatóink sokoldalúi Dr, Ferenczi József an felkészült emberek legyenek. Megfelelő katonai vezetővé, harcvezetővé váljanak, és a maguk szintjének megfelelő politikai vezetői képességekkel is rendelkezzenek. Ennek is sok összetevője van. Igen fontosnak tartjuk például, hogy megfelelő gyakorlattal rendelkezzenek, hiszen beosztottaik igen fiatalok, s világnézetileg korántsem kiforrottak. Ezzel együtt nevelőmunkánk fontos feladata, hogy hallgatóink műszaki-szakmai képzettsége megfelelő szintű legyen, s a frissen kibocsáj- tott tisztek képesek legyenek a mindennpi katonai élet szervezésére, irányítására is. ' — Alapvetően két irányban munkálkodunk ezért. Az ideológiai és szakmai ismeretek révén a tudati oldalt erősítjük, másrészt a gyakorlati készségek, jártasságok kialakítására törekszünk. DR. FERENCZI JÓZSEF: — Azt hiszem, egyik főiskolán sem cél hogy demonstratív jelleggel valamiféle tíz- parancsolatot szögezzünk ki. A helytállás a fontos, az, hogy a főiskolákról kikerült fiatalok tudják, hol a helyük. RULL NÁNDOR: — A nevelés műhelye a főiskola. Az elméleti tételeknek megvan a maguk jelentősége, de azok figyelembevételével megfoghatóvá kell tenni a nevelést, konkrét célok felé kell haladni. A gyakorlati életben ez úgy vetődik fel, hogy a főiskolákról kikerülők képesek-e helytállni, a rájuk háruló katonai, politikai, szakmai feladatok teljesítésében. Persze a nevelési célnak teoretikusan tisztának kell lenni, hiszen az jelenti az irányt, amerre haladnunk keliL. — AZ ÚJSÁGÍRÓ: — A nevelési cél elérése érdekében milyen módszereket alkalmaznak, s munkájukhoz megvannak-e a kellő feltételek? KOPÁCSI BÉLA: — A Tanítóképző Főiskola különleges helyzetben van. Nálunk az ismeret és az alkalmazás dialektikája dominál. A hallgatókat úgy kell nevelni, hogy már az iskolai gyakorló órákon szemléletük kialakuljon. A tanítási órákon színt kell vallani. Igyekszünk megtalálni azokat a módszereket is, amelyek segítségével elérhetjük, hogy hallgatóink közéleti érdeklődése növekedjék. Egy részük ezért tart kapcsolatot aprítógépgyári szocialista brigádokkal. Kölcsönösen profitálunk ebből az együttműködésből. Szerintem ez is a nevelés feltételei közé tartozik. A hallgatóknak a Szolnok megyei földrajzi névgyűjtésben való részvétele is emberközelséget jelent. Az ilyen munkák révén tu- datosabbá válik számukra, hogy a szocialista embert a közösségben való részvétel jellemzi. DR. FERENCZI JÓZSEF: — A ntevelési cél meghatározása mellett a módszer a legfontosabb. Többé-kevésbé Kopácsi Béla mindenki tudja, hogy mire kell nevelni, de az, hogy minél nagyobb hatásfokkal, az még nem teljesen kimunkált. Az már nem vitatéma, hogy nevelni kell a főiskolákon is. A középiskola lényegében csak elkezdi a nevelőmunkát, s nem is mindig a legszerencsésebben fejezi be. A főiskolai névelőmunka tehát rendkívül fontos. Bull Nándor felesebb. A polgári élettel való kapcsolat ezért rendkívül érdekes számunkra. Ezért mind a tiszti, mind a hallgatói állománnyal minden lehető módon ápoljuk azt. Részt' veszünk például a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának tevékenységében, munkálkodunk a városi tanácsban, segítjük az Ifjú Gárdát, és így tovább. — Mindenki és mindig nevel az intézményben, — a tanórán és azon túl, a magánéletben is. Gondolnunk kell arra is, hogy nem lehet élkülöníteni egymástól a világnézeti, az esztétikai, a munkára, stb. való nevelést. Nem lehet sorrendet felállítani közöttük. Arány és mérték kérdése ez. Rendkívül fontosnak tartjuk a nevelőmunkában a fórum, a nyílt tér biztosítását. Törekszünk erre a házirendtől kezdve a közművelődésig. Érezniök kell a hallgatóknak, hogy ők nemcsak azért vannak, hogy a különböző előírásokat betartsák. Ezért is tartunk havonta minden szemináriumi csoporttal megbeszélést, melyen minden őket érintő kérdésben kikérjük véleményüket — Nélkülözhetetlennek tartjuk a személyes példa- mutatást és gyakorlatot Mondhat valaki szakmailag értelmeset és izgalmasat, nem lesz sok becsülete, ha a nevelésben vizet prédikál és bort iszik. RULL NÁNDOR: — Különválasztjuk a tanórai és az azon túli nevelőmunkát, s ugyanakkor rendszeresen ügyelünk összhangjukra. A tanárnak nálunk mindkettőben szerepe van. Egy új szervezeti séma biztosítja, hogy ugyanaz az egység foglalkozzon a hallgatókkal a tanórák után is. Gondoskodunk arról is, hogy ne csináljon mindenki mindent, hanem felkészültségének megfelelő témákban foglalkozzon a hallgatókkal. — A marxizmus—leniniz- must nagy óraszámban tanítjuk, s külön tantárgyként a Magyar Néphadseregben folyó politikai munkát. Ezek direkt módon segítik elő a nevelést. Emellett azonban nem lebecsülendő az oktatástechnikai eszközök fejlődése sem. A tanár ugyan a főszereplő az oktató-nevelő munkában, de a korszerű oktatástechnikai eszközök érdekesebbé, tartalmasabbá teszik az ilyen irányú munkát — A nevelés fontos részének tekintjük, hogy ahol és amiben lehet, vitatkozzanak a hallgatók. Miniszteri parancs szabja meg, hogy mit kell a közösség fóruma elé vinni. Céljainak elérését könnyíti, hogy az új hallgatók 89—99 százaléka KISZ- tagként érkezik hozzánk, s kibocsájtásukkor mintegy ötven százalékuk már párttag. — A polgári élettel való kapcsolatunk is a nevelőmunkát segíti elő. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert a tisztikar jó része munkásként, vagy parasztként került a hadseregbe, az új tisztek kötődése a polgári élethez viszont már étté. — Hallgatóink politikai oktatást vezetnek a sorkatonáknál, s gyakorló csapatszolgálat is van számukra. Módszertanilag is biztosítjuk tehát, hogy megfeleljenek a követelményeknek. Csapataink elégedettek a főiskoláról kibocsájtott tisztekkel. S mivel a hadsereg tisztikarában nemzedékváltás van, rendkívül fontosnak tartjuk ezt. — A polgári élethez fűződő kapcsolatunkat erősíti az is, hogy nagyon sok diák és tanár keresi fél főiskolánkat Tavaly például 15 ezer „civil” látogatónk volt DR. FERENCZI JÓZSEF: — A mezőgazdasági gépész üzemmérnöki pályán még nincs túltelítettség, ezért külön örülünk annak, hogy végzett hallgatóink munkájáról kedvező a ^visszajelzés”. Betudható ez annak is, hogy hallgatóink ta’nulmá- nyi idejük alatt több hónapot töltenek mezőgazdasági üzemekben. Betekinthetnek az ottani életbe, s a főiskola után hamar megszokják azt. Intézetünk légköre arra ösztönzi őket, hogy ne íróasztalhoz akarjanak kerülni. Megalapozatlan igények nem is alakulnak ki bennük, elenyésző százalékuk hagyja csak ott a pályát. Szakmai munkájuk mellett a közművelődésben, a mozgalmi és a sportéletben is sokan vállalnak szerepet. Ezt azért tartjuk fontosnak, mivel egy- egy falu életét meghatározóan befolyásolja az ottani mezőgazdasági nagyüzem. KOPÁCSI BÉLA: — 1972- ben tíz évre viszamenőleg megvizsgáltuk, hogyan alakul végzett hallgatóink pályafutása. Rendkívül pozitív volt az eredmény. Az önképzést tekintve például mintegy 60 százalékuk önálló kutatásban vesz részt, nem szürkülnek be a napi munkába. Mozgalmi tevékenységükért is sokan kaptak kitüntetést. A pedagógustovábbképzésekbe is aktívan bekapcsolódnak. Ezek alapján úgy hiszem, joggal véljük, hogy a hivatásszeretet 'kialakítása nevelőmunkánk legeredményesebb oldala. Egész életre szóló indítást kapnak növendékeink a főiskolán, s szinte száz százalékig a pályán maradnak. DR. FERENCZI JÓZSEF: — A főiskola után a szakmába, az életbe való beilleszkedés persze attól is függ, hogyan fogadják a fiatalokat, milyen feladatokkal bízzák meg őket, — de ez már más témakörbe tartozik. Simon Béla \
