Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-19 / 144. szám

1976. június 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tantárgy nana: közélet Öj természe!vé&ie!mi terlüess^ a megyében Erdei pihenő a tiszaigari arborétumban MAR A KISZ IX. kong­resszusának szekcióülésén is fölmerült, hogy meg kell ol­dani a középfokú iskolák pártösszekötő és alapszerve­zeti patronáló tanárainak felkészítését, a hatékonyabb mozgalmi munka érdekében. Ezen a szekcióülésen me­gyénk egyik küldötte beszá­molt az itteni eredmények­ről: ott helyben hét megye KISZ-vezetői kérték a mód­szereinket, a tematikát, mert a Szolnok megyében folyó munka érdemes az országos figyelemre. A kezdő pártösszekötő ta­nárok és alapszervezeti pat­ronáló tanárok fél eszten­deig tartó tanfolyamát há­rom éve időről időre meg­rendezik Szolnokon. Az egyetemről frissen kikerült pedagógusok vajmi keveset tudnak a vertikális KISZ- alapszervezetekről, hogyan kell levezetni égy ülést, egyszóval hogyan, hol, mikor és mennyit segítsenek a kö­zépiskolák, szakmunkásképző intézetek KISZ-fiataljainak. Nos, ezeken a fél esztendeig tartó tanfolyamokon az i/.ú pedagógusok jártasságot sze­reznek az ifjúsági mozga­lomban, elsajátítják annak minden csínját-binját, mun­kájukban utána az alapvető pedagógiai elvek is érvénye­sülnek a KISZ; demokratiz­musa mellett. Mindez arra ösztönözte 1974-ben a megyei KISZ- bizottságot, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályát és a megyei pedagógus to­vábbképző intézetet, hogy megszervezze ezt a KISZ- munkát nagy mértékben se­gítő tanfolyamot. Az elmúlt években a sikeres kezdemé­nyezés vezetői, elsősorban Pataki Mihály lelkes mun­kája nyomán kikristályoso­dott a tanfolyam tematikája, szerkezete. A tíz foglalkozás 40—50 százaléka a középis­kolai és szakmunkásképző intézeti KISZ-munka sajá­tosságaival; a foglalkozások Sok lelkes fiatal tevékeny­kedik Tatán a Komárom me­gyei művelődési központ jól felszerelt csillagvizsgálójá­ban. Most, hogy mind hosz- szabbak a nappalok és több a napsütés, érdekes feladatot iktattak be programj ukba: napészlelő csoportot 'alakítot­tak. A „csoportügyeletes” fo­lyamatosan figyeli a napfol­tokat, elhleyezkedésüket, szá­mukat és mindent gondosan feljegyez. Az adatokat azután feldolgozzák. Megfigyeléseik tulajdon­képpen előzetes műhelygya­korlatok ahhoz a nagyszabá­sú munkához, amihez rövide­sen hozzákezdenek. Feldol­gozzák ugyanis Posztoczky Károly napmegfigyeléseit. A 25 százaléka a pártmunkával és annak KISZ-szel való kapcsolatával, a többi pedig pedagógiai kérdésekkel fog­lalkozott. Az elméleti elő­adások mellett konzultációk is vannak, sőt, egész napos mintabemutatót, is tartottak tavaly a kisújszállási, idén pedig a jászapáti gimnázium, ban. A megye minden ré­széről érkező középiskolai és szakmunkásképző intézeti pártösszekötő és patronáló tanároknak a félesztendős tanfolyam végén dolgozatban kell beszámolniuk a tanul­takról. Sikert aratott a KISZ kezdeményezése, az iskolák igazgatói, a tanárok mellé álltak, úgy hogy a sikeren felbuzdulva az ifjúsági moz­galom vezetői most azt for­gatják a fejükben, hogy ha­sonló tanfolyamot szervezze­nek az úttörőcsapat-vezető tanárok számára. A XI. pártkongresszus programnyilatkozata távlati célként a középfokú iskolá­zottság általánossá tételét jelölte meg. Az MSZMP az állami oktatás helyzetéről és továbbfejlesztésének felada­tairól szóló határozata pedig kiemelte, hogy a fejlődést meghatározó tényezők sorá­ban fontos , szerepe van a szakmunkásképzés és -neve­lés tartalmi fejlesztésének. MA MÁR AZONBAN nem elegendő jó szakembereket nevelni: társadalmunknak közéleti, aktív emberekre van szüksége. Ezért a köz­életi nevelés nem elhanya­golható, minden mással egyenrangú kérdés középfo­kú iskoláinkban, s a pedagó­gusok hivatásuk részének kell hogy érezzék az ifjúsági szervezet támogatását. Ezt ismerte fel a Szolnok megyei KISZ-bizottság, s méltán keltett, országos figyelmet a megyénkben tanárok számá­ra kialakítót tantárgy neve: századforduló egyik legneve­sebb hazai amatőr csillagá­szának a tatai Kuny Domo­kos Múzeumban őrzött ha­gyatékában sokezer ilyen észlelő lap van. Posztoczky Környe-tagyaspusztai csillag­dája, amelyet 1900-ban állí­tott fel, egyik bázisa volt a hazai meteorológiai szolgá­latnak. Műszerei közül sokat használnak a fiatal tatai csil­lagászok, írásos anyagai pe­dig hosszú éveken át adnak majd munkát számukra. A szenvedélyes csillagász ugya­nis többek között a kettős' csillagokat, a csillaghalmazo­kat, és a ködfoltokat is vizs­gálta. Magyarországon elsők között foglalkozott az álló csillagok és a kettős csilla­gok színvizsgálatával. Művészeti napok Leányfalun Művészeti napok kezdőd­tek tegnap este a leányfalui művelődési házban. Czakó Gábor és Marosi Gyula író, valamint Szentmihályi Szabó Péter költő lesz a vendége az este 7 órakor kezdődő iro­dalmi találkozónak. A házi­gazda Vasy Géza kritikus. Holnap opera- és áriaestre kerül sor. Fellép Tokodi Ilo­na, a televízió Kodály-ének- versenyének győztese, vala­mint Gulyás Dénes és Vesz­prémi András, zongorán köz­reműködik Szokolay Gergely. Az est házihgazdája Ozsgyá- ni Csaba lesz, akárcsak a va­sárnapi rendezvénynek, ami­kor is Havasi Ildikó kera­mikussal és Karsai János pantom-imművésszel találko­zik a közönség. Leányfalun már hagyomá­nyosan rendezik meg a mű­vészeti napokat havonta egy alkalommal. Kínáról Különleges dokumentumülm Szerdán június 23-án este különleges dokumentum-fiit met mutat be „A félelem fa­la mögött” címmel a tele.f- zió. A szovjet tévésele alko­tása a Mao Ce-tung vezette Kína történelmének elmúlt 25 évét fogja át. Az eredeti dokumentum-felvételekből — amelyek egy részét a kínai tévések készítették — a né­zők megismerhetik a nagy kínai fal mögötti Világ arcu­latának változását. A csak­nem egyórás alkotásban megszólalnak olyan mene­kültek — elsősorban a nem­zetiségiek közül — akik a Szovjetunióban kerestek ol­talmat és olyan emigránsok, politikusok, írók is, akik a kínai rezsim változása után megtagadták a hazatérést, il­letve átszöktek: a Szovjet­unióba. A mai maoista or­szágról alkotott kép nem len­ne teljes azoknak a lebukott kínai ügynököknek a vallo­mása nélkül, akiket a szovjet biztonsági erők lepleztek le, illetve akik önként jelentkez­tek a szovjet hatóságoknál. A szovjet tévések produk­ciója bevilágít a Kínában uralkodó háborús hisztéria kulisszád mögé is. A magyar nézők által még nem látott filmfelvételek beszámolnak többek között a szovjet ha­tár mentén épített bunker­hálózatról, a mesterségesen szított szovjetellenességről. Természetesen nem hiányzik az összeállításból a gazdasági élet helyzetének felvázolása sem, s képsorok arról: ho­gyan indult meg a népi kom­munák szervezése, és hogyan bukott meg a merev kínai gazdálkodási rendszer meg­újításának kísérlete. A kul- ' turforradalom hírhedt ese­ményeiről is tájékoztat a film, egyebek közt arról: ho­gyan telepítették az emberek százezreit vidékre, s hogyan kényszerítették őket, hogy egymásra lőjenek. Vezseny alatt, a kicsiny nyári gát tövében tocsogók­kal, áthatolhatatlannak tűnő gvalogakác bozóttal szerb­tövises kordonnal vette kö­rül a természet a „madár­szállást”, amely a több mint háromszáz gémfészekkel akár „Hotel Bakcsó” is méltán le­hetne. Bakcsónak hívják a leggyakoribb, jókora tyúk­nagyságú gémféléket. Ez a madárfaj telepedett meg a vezsenyi ártéri erdő egy jól védett zugában ceruzavastag gallyakból összetákolt fész­keivel, s a hatalmás koló­niára albérlő-társbérlőként harminc-negyven pár kis- kócsag és üstökösgém is le- ' táborozott' Ha ' valaki veszi a fáradságot és áttöri rnógát a szúnyogtermő, csalános dzsungelén — az egyébként igyekezzék, mert a teljes vé­delem életbelépése után már be sem mehet •— bepillant­hat a Hotel Bakcsó minden­napi életébe. Kefyegűkórus a fűzfákon A Hotel Bakcsó több száz fiókája valóságos ketyegő­kórust alkot a fűzfákon, kő­risfákon megbúvó fészkek­ben. Ezt a hangversenyt aligha ajánlhatjuk zenera­jongóknak s még a madár­fütty kedvelőinek sem. Sze­gény kis bakcsók nem sokra vinnék a pódiumon, hiszen ha felnőnek, akkor sincs kö­szönet az énekükben. Leg­szebb nászdaluk is csak annyi: kvar, kvar és csak a műveltebbek cifrázzák, hogy kvakvakvak stb., de nem so­káig, mert a kicsik éhesek. Halra, apró szeméthalra. A tiszai, Tisza menti hal­faunánkért aggódó termé­szetbarátok itt rövid idő alatt meggyőződhetnek róla, ritka fajok is élnek még kör­nyékünkön. Meggyőződhet­nek a gémtelepen — ha nem vigyáznak. Védett kedven­ceink ugyanis, ha megijesz­tik őket, a fészek alatt, el­haladó „ellenségnek” (a nye­léssel ellentétes művelettel) megmutatják, mit zsákmá­nyoltak legutóbb. Óballai kócsagok Bevallom, egy nemrég ol­vasott. nyelvészeti értekezés miatt kissé elbizonytalanod­tam Óballa ügyében. Kide­rült az írásból, hogy mi Szolnok megyeiek rosszul ír­juk a Törökszentmiklós mel­letti település nevét, egy he­lyett két 1-lel. Szerencse, hogy ennek a tiszai ártéri erdőnek a természetvédelmi javaslata a vezsenyihez ha­sonlóan nem veszett el sem­miféle tudós vitában, Bala — vagy Bállá, sokáig vita lehet, de a ballai (bálái?) kis kócsagtelep nem. A megyei természetvédelmi bizottság védelem alá helyezte. A vezsenyi „ketyegők” itt, a hatalmas fehérnyárak lombkoronájában is tanyát vertek, de az óballai madár­telep legértékesebb kincsei mégis csak a fekete lábú, hófehér kiskócsagok. Az ár­víztől nemrég megszabadult nyárfás újraéledt alj­növényzetében égszínkék to­jáshéjak szerteszét: kikeltek a kócsagfiókák. Lapunk hasábjain egy éve a megyei természetvédelmi bizottság álláspontját támo­gatva sürgető céllal tettük fel a kérdést: lesz-e arboré­tum Tiszaigaron? Lett. Hírül is adtuk, megnyílt az arbo­rétum, látogatókat fogad az egykori Széky-birtok. Sür­gettük, mert akkor úgy hír­lett, a milliókra kalkulált rekonstrukció évekig nem fejeződik be, évekig zárva marad a kapu a látogatók előtt Megkésett vagy elsietett ? A rekonstrukció valóban még épp hogy elkezdődött Elsietett intézkedés hát a megnyitás? Ha a távoli Idő­pontra gondolunk, igen. -’Ha viszont, az arborétum . mai látnivalóira, akkor inkább: megkésett a kapunyitás. Megkésett, mert tavaly, ket­tő, vagy akár tíz éve is ugyanilyen szép, vadregényes — értékes volt a terület, a Széky-féle arborétum. Az ország legvastagabb tiszafá­ja, hatalmas mocsári tölgyele, egész erdő a másutt „szálan­ként” növő mocsári ciprus­ból, tulipánfa, illatos levelű ámbrafa, a legkülönbözőbb fenyők, nyírfák, vérbükk, no és az őserdei hangulatot te­remtő kúszónövények mél­tán kelthetik fel a természet- barátok érdeklődését A tiszaigari arborétum mostani rendezetlen-rendjé­vel is megismerésre érdemes védett terület lesz. • • * Az új természetvédelmi területek védelmi határozata a közeljövőben lát napvi­lágot. Igriczi Zsigmond I........................................................................................................ Posztoczky nyonulokain Ifjú napészlelók Tatán W 1957 tavaszán Molnár István • Czottner Sándor nehézipari miniszter határozott kérését teljesít­ve lépett a Mecseki Ércbányászati Vállalat szolgálatába. Magasabb szinten ugyanez ismétlődött meg akkor itt, Pécs nyugati szélén, mint nyolc évvel korábban Komlón. Öm­lött a pénz, özönlöttek az emberek, s a legnagyobb kincs az idő volt. Az igényekhez képest örö­kös késésben voltak a csapatok. Csa­patok? Szedett-vedett képet mutat­tak akkoriban itt a'brigádok: a va­lamikori szénbányászok mellett volt katonatisztek, parasztok, a nagy ke­resetek reményében több száz kilo­méterről érkezett „erős fiúk” százai özönlötték el a vállalatot. Minden kiforratlan volt s ugyanakkor min­den lelkesítőén újszerű. Ezek már igazán korszerű gépek voltak! A hozzáértő ember, a tapasztalt bá­nyász világosan látta: itt valami egé­szen új kezdődik. Nincsenek hagyo­mányok? Igaz. De nincsenek előíté­letek, fojtogató megszokások se! A „titokzatos” uránbánya a képességek korlátlan kibontakozásának színtere! Nincsenek nagy nevek, „örökölt” ér­demek — minden üzem, minden csa­pat és minden ember tiszta lappal kezd. A múlt nem nagyon fontos. Csak a teljesítmények számítanak. Ebbe a világba csöppen bele' az örökké nyugtalan, elégedetlen Mol­nár. Lőmester és munkamódszerát­adó. Neve tiszteletet parancsol, a sok botcsinálta bányász között igazi mester. Más, a legtöbb ember, bol­dog lenne, ö verekszik; csapatot akar ismét, munkaterületet. .. A Bányamunkás írja 1957. augusz­tus 20-án: „Látogatás a „titokzatos” uránbá­nyában. .. .Mennyi titokzatosságról mesél­tek itt annakidején! Pedig Bakonya is éppen olyan bánya, mint a többi. A munka sem titokzatos, inkább csak sajátságos. A vájár nem látja az uránércet — lehet, hogy éppen kö­vet fejt. Neki segít a „látóember”, aki kezében hosszú fémrúddal, nya­kában érzékeny műszerrel a vájár helyett is lát. .. .Nem mindennapi újság van Bakonyán.. . Molnár István a híres komlói feltáróvájár, néhány, hónap­ja idejött dolgozni csaknem teljes csapatával együtt. Ö lőmesteri be­osztásba került, de a „fiúk”, három alkalommal is túlszárnyalták a 100 méteres feltárást... Molnár azonban sehogy sem érezte jól magát... Ami­kor arról hallott, hogy a kis feltá­rási teljesítmények miatt az egyik uránmezőt csak tavasszal lehetne le­fejteni, vállalkozott rá, hogy ő még ebben az évben utat vág hozzá...” Igen, ő a mi Molnárunk, akit megismertünk Komlón. Nem elégí­tette ki a múlt. Irtózik a semmitte­véstől. Ugyanakkor minden idegszá­lával kívánja, hogy figyeljenek rá, elismerjék és kövessék. — 1958 májusában 158 métert ha­ladtunk előre. Ez 47 centiméteres műszakonkénti előrehaladást jelen­tett — egy főre vetítve. Ez a mutató a lehető legigazságosabb, hisz ki­zárta annak a lehetőségét, hogy a létszám növelésével fokozzuk az elő­rehaladási lehetőséget. Tóbiás József, Tóbis Ferenc, Sinkovits Árpád, Gár- gyár Imre és Rostás Antal voltak a régi komlóiak közül velem. Vala­mennyien éreztük: itt jobbak a kö­rülmények, a műszakiak hozzáállása is egészen más, ezért is határoztuk el, megvalósítjuk a 200 méteres elő­rehaladást. .. — De akkor közbeszólt az a kis szilánk... — Négyszer műtötték, egy évig voltam táppénzen. De a 200 méter meglett! Megcsinálta a brigád — nélkülem. .. A nagy álom tehát megvalósult. És mintha csak egy ügyes rendező lépett volna az utolsó pillanatban közbe — hogy ezáltal még plaszti- kusabbá tegye a főszereplő valódi érdemeit —, minderre úgy került sor, hogy Molnár István már nem volt jelen. Ekkor a 100 méteres tel­jesítmény már nemcsak Komlón, de Pécsett és Tatabányán is gyakori volt. Minden üzemben legalább egy csapat rendszeresen átlépte a határt, mintegy igazolva: ha a szemlélet megváltozik, ugyanazokkal az embe­rekkel és ugyanazokkal az eszközök­kel minőségileg újat lehet adni. Molnár István tehát amellett, hogy páratlan tehetségű munkás és szer­vező volt, egy kicsit az élesztő sze­repét is betöltötte, hisz attól kezd­ve, hogy először elérte a 100 métert, már senki sem leheti maradéktala­nul elégedett a régi módszerekkel és eredményekkel. Amit ő csinált, azt lehetett bírálni, de ami addig volt, azt már nem lehetett sokáig egyedül üdvözítőnek tártani. Beszélgetéssorozatunk véget ért. Most már nincs kifogás semmi: töviről-hegyire meg kell ismerkedni a présházzal, pincével, az új telepí­tésekkel. A nyitott ajtó elé tett asz­tal mellől a varázslatosan szép Ma- kárhegy oldalába látni. Alattunk a Magyarügrögyi út. A szőlők hegyre futó levegős barna foltjait gyümöl­csösök, erdők mohazöld kerítése fog­ja meg: amott egy kis fenyves, fel­jebb virágzó mandulafa-sor. . . A hirtelen támadt tavaszi szél cseresz­nyevirággal szórja be az utakat. Csend van, tökéletes harmónia. A baráber hunyorgó szemmel néz. „Na milyen?” Es én visszahunyorgok rá. „Nagyon szép.. És becsukom a jegyzetfüzetet, melynek utolsó oldalán, ott áll a kérdés, melyet elsőnek írtam fel, de sohasem hangzott el. „Vajon meg- teriné-e újra...?” (Vége) Békés Sándor Ci... röw ■■511 uaraner p|ptp

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents