Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-16 / 141. szám

I97B. 'jrmras in. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP & Váci úton... MSíS Bán János kettőse régóta is­merős a képernyőn. Együtt szeretnek járni — s legin­kább a gyárakba látogatnak el — üzemi riportokra spe­cializálódtak — kettesben. Ami egyáltalán nem baj, sőt kívánatos dolog, hogy tudniillik a gazdasági élet­nek olyan szerelmesei legye­nek, mint ők. Ennek a ri­porteri „szerelemnek” újabb bizonyítéka a most indult új sorozat, amely egy régi slá­gert a^szpci^l címével, ez pedig a Váci utcán. Váci .ut- cán-t. Csakhogy itt a fővá­ros gyárutcájáról van szó, ahol sorban helyezkednek el a jelentősebbnél jelentősebb ipari üzemek. Körkapcsolással négy helyre kopogtattak be a négyrészes sorozat első adá­saként. Mind a négy hely­színen felelős vezetőknek ugyanazokra a kérdésekre kellett válaszolniuk, éppúgy, mintha csak egy kérdőív ugyanazon rubrikáit kellett volna kitölteniük. Mi lesz üt év múlva — gépekben, ter­mékekben, jövedelmekben? És az igazgatók, illetve fele­lősök szépen, jó diákok módjára felmondták a lec­kéjüket. Pontosan, ahogyan szokás. Semmi érdekes, új­szerű, meglepő, váratlan — se összefüggéseiben, — se tényeiben. Kiszikkadt kör- kapcsolás — mesterségesen statikussá merevített világ. Az eleven élet helyett a már-már statisztikai mozdu­latlanság. És itt meg is állnék egy kis kitérőre. Mert valami rossz beidegződést, talán mondhatni félreértést érzek az említett eset mögött. Tör­ténetesen: a gazdasági élet problémáit feszegető ripor­tok, programok hangvéte­lében hidegen objektív- nek kell lennie. Mert így tárgyszerűbbek. Kerülni kell a lírát, hagyni kell a színt — az a művészetek dolga. Pedig épp az lenne a csodálatos, a művészet, a te­levízió gazdaságpolitikát közvetlenül szolgáló műso­raiban, ha a tárgyszerű ob­jektivitás a kellő személyi­séggel párosulna, egyéni ízt kapna. Ma. amikor a társa­dalom figyelme egyre kifi­nomultabb a gazdasági élet változásaira, jelenségeire, nem volna szabad, hogy a televízió a dolgok egysze­rűbb, kényelmesebb oldalát válassza: izgalmas riportok helyett iskolás kérdezz-fele- leket játszik. Igaz, ehhez a feladathoz megfelelő színes riporter­egyéniségek kellenének, akik­ből — sajnos — kevés akad. Akik vannak — épp a szó­ban forgó kettős — azok is-kissé megfáradtak, beleme­revedtek saját sablonjaikba. Persze mások is póbálkoz- nak üzemi riporttal, például Poór Klári a föld mélyébe is leróndult, a Zobák-akná- ba, — oda, ahová előtte sen­ki nem merészkedett mik­rofonnal a kezében, de . . . A riportert nem efféle bravúr­jaiért illeti dicséret, hanem azért, hogy a felszínen ma­radva is olyan mélységeit kepes feltárni az életnek, mintha lent járt, volna a mélyben. Nem szaporítom a szót: izgalmasabb, színesebb gazdaságpolitikai témájú programokra vágyom, azt hi­szem, vágyunk. Jó lenne, a televízió a meglevő erők felfrissítésével, újak csatasorba/ állításával ezt a növekvő igényt mielőbb ki tudná elégíteni. A belpoliti­kai, gazdaságpolitikai téma- jú riportokban is valahogy szt a kereső-kutató szenve­délyt volna jó tapasztalni, mint például Sugár András, Chrudinák Alajos sikeres munkáiban, vagy épp Pol­gár Dénes csak látszólag szenvtelen beszámolójában a Dél-Vietnamban végbe ment nagy fordulatról. Nem kétséges, ropogó fegyverek „árnyékában” minden szó­nak különös hangsúlya van, s a beszélgetésnek drámai atmoszférát ad a kiélezett helyzet, de a békésnek mon­dott termelő munkában ta­lán nem volnának megol­dásra, feloldásra váró konf­liktusok? A katarzis erejé­vel ható drámai küzdelmek? Vámos László, a színházi siker után a képernyőn is meg­próbálkozott a Black Come­dy bemutatásával. Peter Shaffer mulatságos helyze­tekre épülő vígjátékát jó ér­zékkel vitte képernyőre; ki­tűnően aknázta ki a dráma verbális humorlehetőségeit és a szélesebb mozgások helyett az arc apróbb rezdü­léseire igazította figyelmét. Kellemes szórakozást nyúj­tott. amiben nagy része van a kiváló színészi teljesítmé­nyeket nyújtó művészeknek, így Lőte Attilának, Körmen­di Jánosnak Üjlaky László­nak. Mindig alakul, változik valamicskét az opera bará­tainak szóló magazin. Most tartalmában még színesebb volt, mint eddig bármikor. Különösen tetszett a Háry János-emlékeztető, de az már kevésbé, hogy a meghí­vott művészeknek szinte ki­vétel nélkül jó egészséget kívánt búcsúzásul a műsor­vezető. Más fordulat nem volna erre a célra Baranyj Ferenc költői szótárában ? Lehetetlen. V. M. Magyarország régészsíi topográfiája Egyre nagyobb mértékben pusztulnak a „földalatti Ma­gyarország” értékes régésze­ti lelőhelyei, mindinkább csökken számuk a nagyará­nyú építkezések, tereprende­zések következtében. Ezért is fontos, hogy a régészeti szakemberek számba vegyék, feltérképezzék hazánk .vala­mennyi lelőhelyét, a régé­szeti leletek forrását. Nyom­dába került már a „Magyar- ország régészeti topográfiá­ja” című sorozat ötödik-ha­todik kötete, amely Komá­rom megye régészeti topog­ráfiáját dolgozza fel, s a Békés megyei szeghalmi já­rás topográfiáján is mun­kálkodnak a nyomdászok. A kötetek egyik szerkesztője, Torma István mutatta be a tudományos munkát: — A teljes magyar régé­szeti leletanyag egységes to­pográfiai feldolgozásának szükségességét ismerte fel 1961-ben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia régészeti ku­tatócsoportja — 1967 óta az MTA régészeti intézete —, s kezdeményezte a „Magyaror­szág régészeti topográfiája” című sorozat megindítását. A régészeti intézet és a terü­letileg illetékes múzeumod között kialakult együttműkö­dés eredményéként 1962— 1972 között elkészült és négy kötetben megjelent Veszp­rém megye régészeti topog­ráfiája. — Magyarország régészeti topográfiájának anyaggyűj­tése és feldolgozása az ős­kortól a török korig — (XVI—XVII. századig) ter­jed. Ezt az időhatárt az in­dokolja, hogy Magyarország területének legnagyobb ré­szén a török háborúkban csaknem teljesen elpusztul­tak a középkori falvak, vá­rosok, várak, egyházi épüle­tek, így a XI—XVI. század emlékeit is régészeti mód­szerekkel kell kutatni, A tudományos munka során igyekeznek ‘teljes egészében összegyűjteni a kutatott te­rületeken előkerült régészeti leleteket, valamint az ezekre vonatkozó, múzeumi adattá­rakban őrzött dokumentáció­kat. Sok értékes útbaigazí­tást tartalmaznak a régészeti lelőhelyekre a népmondák és a földrajzi nevek is. A to­pográfiai kötetek megjelené­se utáni kutatások és az új lelőhelyek ismertetésére na­gyobb közigazgatási egysé­genként, megyénként 5—10 éves pótkötetek elkészítését is tervezik. A topográfiailag teljesen feldolgozott Veszp­rém megye pótkötetének összeállításán már dolgoz­nak. Ugyancsak terv, hogy megyénként egy összefoglaló értékelő kötetet írnak. Ezek segítenék, hogy a hatalmas mennyiségű adathalmaz tel­jes értékben tudományos közkinccsé váljon. m oioísjjo Néhány napig a szomszé­dos Bács-Kiskunban baran­goltunk. Jártunk Kecskemé­ten, az új megyei művelődési központban, s megnéztük az épülő keceli nevelési központ helyét. A választás, nem vé­letlenül esett erre a két hely­ségre — szűkebb hazánk gondja vezetett oda. Sütő András szép szavaival élve: nem a gondok fitogtatása- képpen, hanem abból a kény- szerűségből, amellyel ki-ki a maga szemölcsét, ráncát vi­seli. De ne áruljunk tovább zsákbamacskát: Szolnokon megyei művelődési központ épül, Törökszentmiklóson ne­velési központról álínod- nak ... Talán hasznosítani lehet a látottakat, hallotta­kat. Tornaterem a pincében Egyszerre három nagy al­földi város is ugyanolyan, ugyanakkora fába vágta a fejszéjét: Kecskemét. Debre­cen és Szolnok egyaránt mű­velődési központot épít. Azaz, a kecskemétiek már befejez­ték az építkezést, a nagykö­zönség 1975. február 11-én vehette birtokába a csoda­palotát. „Csodapalota” — nem túl­zás ez? Döntsön az olvasó ... Tágas, klubszerűén beren­dezett előcsarnokba lép be először a látogató. Szemben ruhatár, jobbra folyóiratolva­só, meseszoba, művészklub és büfé várja a vendégeket. A földszint többi részét a klubövezet, a táncgyakórló és a zeneterem foglalja el. A klubövezet szobái tetszés sze­rint összenyithatok, elvá­laszthatók. Az első emeleten van a ha­talmas, korszerű színpad, a 600 személyes színházterem, melyhez egyr előcsarnok — k Lalii í Óií eíy leég csatlakozik. Szakköri szobákat, előadó- termeket, irodákat, műhelye­ket találunk még az épület­ben, s meglepetésre — egy tornatermet a pincében. Feltétlenül külön kell szól­nunk az ízléses, esztétikus berendezésről, és persze a magas színvonalú technikai felszerelésről. Ez utóbbit jól jellemzi az a tény, hogy az intézmény munkáját né"v gépkocsi — személyautó, mikrobusz, teherautó, s autó­busz — segíti. (A szolnoki Ságvári Endre megyei Mű­velődési Központnak mind­össze egy mikrobusza van jelenleg.) A tárgyi feltételekhez ha­sonlóan kedvezőek a műve­lődési központ anyagi, s sze­mélyi adottságai. Az éves költségvetés meghaladja a r v. Szomszédai Báes-^skusiban 1. J hétmilliót, a tartalmi munkát pedig huszonöt jól felkészült népművelő végzi. fi nyitány elölt fél évvel Mielőtt azonban a tartal­mi munkáról szólnánk, sza­ladjunk egy kicsit vissza idő­ben. 1974. szeptemben 1-én, tehát a nyitány előtt fél év­vel már együtt állt az in­tézmény munkatársi gárdája. Megszülettek a csoportok — szervezési, módszertani, gaz­dasági —, sőt megtörtént a csoportokon belüli munkael- osztás is. Szeptemberben te­hát már mindenki tudta, hol, milyen szakterületen kell majd dolgoznia. Minderre azért volt szük­ség, mert a februári nyitány előtt előbb egy országos ta­pasztalatszerző körútra in­dultak a kecskemétiek, majd egy művelődési igényfelmé­rés zajlott le. A tapasztala­tok, felmérési eredmények birtokában került sor aztán a tervezésre. Gondosan elő­készítették mind a nyitány, mind az ezt követő hetek, hónapok programját. A si­ker nem maradt el... Igaz, a népművelők sze­lődés. Mindez így természe­tes. 1975 az indulás és a pró­bálkozások éve volt. És 1976? Az elmúlt egy év alatt ki­alakultak, megszilárdultak a különböző művelődési szoká­sok, formák. Mint a legtöbb hasonló közművelődési intéz­ményben, itt is a klubok, a szakkörök, a művészeti cso­portok vezetnek a népszerű­ségi listán. Olyan sok műkö­dik mindegyikből, hogy egy ilyen rövid cikk keretében még a puszta felsorolás is le­hetetlen. Ízelítőként a termé­szettudományi stúdió foglal­kozásait említjük meg, közü­lük is a legérdekesebb for­mákat: a kis tudósok szakkö-1 rét, az audiovizuális eszköz- bemutatót és a rendhagyó műszaki és természettudomá­nyi órákat. Ritkán üresek a klubszo­bák, a szakköri termek, de ritkán üres a 600 személyes nagyterem is, melyet nyugod­tan hívhatunk Kecskemét második színházának. A Ka­tona József Színháznak nincs opera és balett-társulata sem. így az ilyen jellegű rendez­vényeknek a művelődési köz­pont ad otthont. Ugyancsak itt kerül sor a budapesti szín­házak vendégjátékára, a hangversenyekre, a szórakoz­tató műsorokra, s mostaná­ban egyre gyakrabban: a ha­zánkban vendégszereplő kül­földi művészegyüttesek fellé­pésére is. Az új művelődési központban egymást követik a rangos kiállítások rint az első két-három hó­napban bármilyen program megtöltötte volna a házat; a kecsekmétiek kíváncsiak vol­tak, hát jöttek. Ám a forga­lom későbbre sem csökkent, s ez a tudatos előkészítő munka eredménye. B bőség zavara Akadtak persze fiaskók is; jó néhány kezdeményezés nem vált be, más iránt egy idő után csökkent az érdek­Szólhatnánk még a gyer­mekmegőrzőről, a kondicio­náló tornáról, a szellemes ki­állításokról, az ingyenes or­vosi és jogi tanácsadásról, sorolhatnánk az ötletek tu­catját, ám úgy véljük, ennyi elég. hogy bebizonyítsuk: ér­tő, jó kezekbe került a kecs­keméti művelődési központ. A csodapalota a művelő­dést szolgálja. (FOLYTATJUK) Merész Dezső — Nem, hogy Rákosi Mátyással nem volt összeköttetésem, de sok­szor még a bányamesteri irodával is csak úgy tudtam beszélni, hogy visszagyalogoltam a vájvégtől 1—2 kilométert. — Azt is mondják: a főtitkár személyesen látogatta meg a bányá­ban. — Nem, nem volt nálunk a mun­kahelyen soha. Én voltam egyszer nála, amit korábban meséltem is ... Akkor úgy éreztem: méltatlan hely­zetbe hoztak minket, s kötelessé­gem a végsőkig harcolni. Legendák A nagy teljesítmények, rend- = kívüli sorsok előbb-utóbb le­gendákat szülnek. Molnár Istvánról j is sok mindent „tudtak” az embe- j rek. Fent ülünk Molnár maga épí- j telte, mélyen alápincézett — „mit csináljon egy nyugdíjas baráber, ha nem pincét?” — présházban, s miközben a gyönyörű színű vörös­bort ízlelgetjük, elérkezettnek lá­tom az időt, hogy ezekről a legen­dákról beszélgessünk... — Mindenki azt mondja: közvet­len telefonösszeköttetése volt Rá­kosi Mátyással... A főtitkár állí­tólag gyakran hívta fel személyesen a bányában... — Ugyan! — Az iparfejlesztésről szóló MDP- pl'énum anyaga könyvalakban is megjelent. A neve mellett pedig ez áll: Kossuth-dí jas vájár ... Asztalra koccan a pohár. Molnár István ujjai megramegnek. — Mit mondjak erről...? — Kapott Kossuth-díjat? — Nem kaptam. — Itt pedig az áll. — Az az Igazság, ma sem tu­dom, mi volt ezzel a Kossuth-díj- jal. Állítólag többször is felterjesz­tettek. Pesten úgy is tudták szinte mindenütt: Kossuth-díjas vagyok — így jöttek nem egyszer a meghívók is —, de a díjat ^sohasem vettem át... — Egy vidámabb dologról: ön­nek volt az első magánautója Pé­csett ... — Nem hívta, vagy telefon se volt.»..2 _ — Nem az ötödik? — Nagy szenzáció volt minden­esetre. Egy bányász, akinek vado­natúj autója van... Mi a története? — Egy gyerekkori elhatározással kezdődött. Ügy figyeltem, lestem a motorbicikliket, mint a mániákus. Lett is. Először egy kis Csepel, az­tán mindig erősebbek, nagyobbak. Hétszázötvenes motorokkal szágul­doztam. Persze, buktam is. Valame­lyik felemen szinte mindig hiányos volt a bőr... Így aztán egy szép napon azt mondták a pártbizottsá­gon: tedd csak le szépen. Mo’nár elvtárs, azt a motort, mert nekünk szükségünk van rád ... „És mivel fogok kijárni az akná­hoz?” „Autóval, ha te is úgy akarod.” Hát ez a történet. A többi már ment magától. 1954-ben 100 új Moszkvics érkezett Budapestre. Fent voltam valamilyen rendezvényen, ott volt Vas Zoltán is. Említem neki a ko­csit. Azt mondja: rendben lesz, Molnár. Egyébként nagyon kedélyesen be­szélgettünk. Hallotta a teljesítménye­ink hírét. Amikor , elbúcsúztunk, azt mondta: „Érdemes volt magával foglalkozni, Molnár, igazán érde­mes ...” — Tehát jött 100 Moszkvics .. 1 — Az volt az irányelv: körzeti orvosok kapják a többségét. — Mennyibe került cikkor egy ko­csi? — Ezek 103-as Moszkvicsok vol­tak. Az áruk: 26 500 forint. A Jó­zsef. utcában kellett átvenni, . — Autó — gazdagság .. 1 Akkgr ez a kát fogalom még nagyon szo­rosan összetartozott. Mennyit kere­sett ön akkoriban? — Szépen kerestünk. Mai mér­tékkel mérve talán nem túl nagyok ezek az összegek, de akkor nagyon kemény volt a forint. — Mekkora volt a legnagyobb összeg, amit kézhez kapott? — Pontosan nyolcezer forint. Az átlagom 5—6 ezer között volt. Egyébként csapatbérezés volt ná­lunk, ha jól mentek a dolgok, va- lamenmyien, többet kantunk. Én 10 százalékkal’ kaptam többet, mint csa­patvezető. — Egyszer elvitték Molnár Istvánt a rendőrök ... — Kik? — A politikai rendőrség, ha igaz... Csend lesz, s aztán mintha egy másik Molnár szökkenne elénk: Molnár István nevetni kezd, vidá­man, felszabadultan, hogy még a könnye is kicsordul. — Hát ezt is tudják? — Hogy történt? — Ügy kezdődött, hogy megnő­sültem. — És? — És elhatároztuk, hogy szeré­nyen, a nyilvánosságot kizárva csi­náljuk. Komlón volt az esküvő. Szé­pen mentek is a dolgok, csak éppen a Szertartás közepén feltűnt R. F., a népszerű pécsi újságíró. „Hát te, Pista?” „Nősülök, pajtás...” Persze, mindjárt megváltoztak a dolgok, koccintottunk, egyszer, két­szer, százszor is talán... Éjszaka lett Az asszony meg nógatott, gve­rünk már hazafelé. De előtte volt egy' kis susmus a cimborákkal. A, kökönyösi dombon vagyunk, ami­kor leállítottak. „Molnár István?” Rendőrök voltak. „Az vagyok.” „A papírokat.” „Tessék”. Még arcomat is megvilágították, hogy azonos vagyok-e a fényképen látható emberrel. „Rendben ?” „Ahogy vesszük: ön ugyanis át­száll a mi kocsinkba, s velünk jön...” „Miért?” „Majd megtudja.” A feleségem halálsápadt volt.-Ha nem tudnák, a férjem kép­viselő .... ! Mentelmi joga van ... ! Persze, hiába volt minden, át kellett szállnom. Mondtam az asz- szonynak: ne szomonkodj, kedves, csak feküdj le otthon nyugodtan, majd jövök ... — És mikor ment? — Amikor beleuntunk az ünnep­lésbe. A cimborák ugyanis már na­gyon türelmetlenül .vártak ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents