Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-16 / 141. szám
í 1976. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Magyar—francia meiáliapodások Tegnap ti délelőtt a francia kü /»ereskedelmi mi- nisztérii /mban dr. Bíró József r magyar és Raymond Barre francia külkereskedelmi miniszter jelenlétében együttműködési kéretnie 4állapodást. írtak alá €Vyrészt a Nikex és a C'veusot-Loire másrészt a fChemolimpex és a Rhone TPoulenc között az említett ■magyar és francia vállalatok vezetői. (Előzőleg még a májusi budapesti BNV alkalmával hasonló keret- megállapodást kötött a Met- rimpex a Vitali-Schlumber- ger francia céggel.) ÍJ keretmegállapodások jellemzője, hogy felvázolják az együttműködés lehetséges területeit és módozatait. Előnyük az, hogy rendszeres kapcsolatot, teremtenek azok között a magyar és francia vállalatok között, amelyeknél e kapcsolat révén remélhető, hogy viszonylag rövid idd alatt konkrét tartalmú kooperációs szerződéseket tudnak kötni. A Nikex és a Creusot Loire közötti keretmegállapodás környezetvédelmi, építőipari, nyersanyagipari és bányaipari, valamint kohászati berendezések közös igyártására, valamint egymásnak történő és harmadik piacra való szállítására vonatkozik. Az együttműködés kiterjed a műszaki tapasztalatok kölcsönös kicserélésére is. A Chemofimpex és a Rhone Poulenc hároméves megállapodást kötött meghatározott terméklista szerinti kölcsönös áruszállításokról, továbbá műszaki és tudományos együttműködésről. Ugyancsak a magyar- francia gazdasági együttmúKedden munkához kezdett az oroszlányi 20-as bányaüzem várpalotai pajzs- zsal biztosított új frontján egy nagyteljesíményű szovjet kombájn. Ezzel befejeződött az a rekonstrukció, amellyel a bányaüzem kimerülőben levő. mindössze 3 millió tonnás szénvagyoJtödés elmélyítését szolgálja az a megállapodás-tervezet, amely a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Francia Gyárosok Szövetsége között jött létre, s amelyet a közeljövőben fognak aláírni. Eszerint a két szervezet keretében már létező magyar— francia bizottság, illetve a francia tagozat elmélyíti az együttműködést a szakemberek kölcsönös látogatásainak szervezésével, kerekasztal- konferenciájk rendezésével, műszaki és kereskedelmi információcsere elősegítésével. E munkához mindkét szervezet igénybe veszi Francia- országban illetve Magyarországon a kereskedelemfejlesztő intézmények és helyi kamarák segítségét. A két vállalati keretszerződést a francia külkereskedelmi minisztériumban dr. Bíró József és Raymond Barre külkereskedelmi miniszterek jelenlétében Szűcs #lugó a Nikex vezérigazga- J tóhelyettese és Maurice La- til. a — Creusot Loire nemzetközi igazgatója, illetve Horváth Ede. — a Chemo- limpex vezérigazgatója és Philippe Duseigneur, a Rhone Poulenc nemzetközi igazgatója írta alá. A szerződések aláírása után Raymond Barre külkereskedelmi miniszter kijelentette: magyar kollégájával együtt nagyon örül annak, hogy Lázár György párizsi látogatása során kerülhetett sor e szerződések aláírására, mert hiszen azok is jelzik, hogy most olyan új szakasz kezdődik a két ország gazdasági kapcsolataiban, amely a következő hónapokban remélhetőleg a francia és magyar vállalatok közti együttműködés intenzívebb fejlődéséhez vezet. nát, a város határában húzódó még érintetlen majki szénmező bekapcsolásával 15 millió tonnára növelték. így mintegy 25 évvel meghosz- szabbították a bánya élejét. A 240—300 méter mélységben levő telepről jó minő- szenet nyernek. 65Q9 lakást adtak át május végéig Az építésügyi ágazat kivitelező szervezetei az év első öt hónapjában — az ÉVM- ben készített gyorsjelentés szerint — mintegy 300 millió forint értékű munkával nagyobb építési feladatot teljesítettek, mint a múlt év azonos időszakában. Az ágazat legnagyobb volumenét képviselő ÉVM-vállala- tok kétszer gyorsabb ütemben növelték termelésüket, mint az egész építőipar, amit elsősorban hatékonyabb munkával, a termelékenység emelésével alapoztak meg. A kivitelező szervezetek az idei tervükben előirányzott 4-1000 lakásból május végéig 6488 új otthont adtak, át. s ebből ötezret az ÉVM- vállalatok. A munka ütemével azonban nem lehetnek elégedettek, s figyelmeztető jel az is, hogy a jelenleg épülő lakások száma csaknem 5 ezerrel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Az igazi építési szezon, a nyár megfelelő kihasználásával azonban még elkerülhetik a munka minőségét is rontó év végi hajrát. Ezúlfal az építőipari szövetkezetek a korábbinál jóval egyenletesebben szervezték munkájukat Az első öt hónapban éves lakásátadási tervük 16,7 százalékát teljesítették, ami azért említésre méltó, mert egy évvel ezelőtt ez az arány mindössze 9,4 százalék volt. Az építőanyag- és szerkezetgyártó iparágak ebben az öt hónapban nagyobb ütemben bővítették termelésüket, mint az építőipar, s így kedvező feltételeket teremtettek az anyagellátás javítására. Érezhetően javította az ellátást az új beremendi cement,, és mészmű termelése. így ebben az időszakban mintegy 330 ezer tonnával több hazai cementet kaptak az építők, mint a múlt év azonos időszakában. A nyergesújfalui eternitgyár jelentős fejlesztésének eredményeként több mint kétszeresére nőtt az azbesztcement hullámlemez termelése. Több mint 30 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit az égetett mész, az azbesztcement lefolyócső és a húzott síküveg termelése is. Megfiatalodott a bánya Á kengyeli Dózsa Tsz-ben ■ m r h r h n m r ■ m m Háztájiból jeles Jóval elmúlt öt óra. Bállá Vilmos, a kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet föállattenyésztője a kézilabda pályán \ergcti a „bőrt”. Röstellem, hogy ilyenkor kell zavarnom, le hamar találok mentséget: háztájiról akarok. írni, az pedig úgy is munkaidő utáni elfoglaltság. Rövidesen kerítésem kívül, a pálya melletti fűben lépkedünk. A f«állattenyésztő megáll. — Ez is legelő. Itt legelnek a disznók! — A disznók? — kérdezek vissza meglepetten, miközben lázasan kutatok emlékezetemben, hogy mikor láttam Utoljóra kondást. — Azok bizony! — nyomja meg a szót Bállá Vilmos. — Nekem ugyan fáj a szívem ezért a gyönyörű legelőért, de ha a tagságnak szüksége van rá, akkor oda kell adni. Nálunk ez így természetes. . . De menjünk el Ködmön Pista bácsihoz, ö jóval többet tud mondani a háztáji állattenyésztésről. A téesz háztáji bizottságának elnöke cseppet sem haragszik' a félbehagyott vacsoráért. Sőt! Amikor megtudja, miről van sző, szinte látszik az arcám, erről szívesen szól. — Ha jól tudom tavaly nagyon elől volt a falu a hízósertés leadásban. Kaptunk is érte egy vándorzászlót, a velejáró 33 ezer forint jutalommal. Meg is érdemeltük, hiszen évente öt-hatezer hízót szállítunk el a háztájiból, ugyanannyit, mint a közösből. Ez pedig teX jelenti, hogy a íalu minden lakosára jut eg/, a háztájiból leadott sertés. — Az idén is megmaradt a tenyésztési kedv? — Hogyne! Hiszen önköltségi áron kapjuk a közöstől a kukoricát, az árpát, a búzát, a lucernát és a többi takarmányt, még a tápokat és a premixeket is. , — A színvonalra jellemző. — szól közbe a főállattenyésztő — hogy táppal nevelik a malacokat, és erre nem mi beszéltük rá őket, hanem nekik jutott eszükbe. — Ö, ahány állattartó, any- nyi szakértő — nevet Ködmön István. — Mindenki a saját módszerére esküszik, de ez nem is baj, hiszen amíg vitatkozik valamiről az ember, addig érdekli is az. .. Persze ha a téesz nem segítene ennyit, akkor más világ lenne itt. Mondjak még példát? Minden tag kap ,50 négyszögöl lucernát — igen olcsón — és akinek ezen felül is kell, még kérhet, amennyire szüksége van. Persze a falu bármelyik lakója igényelhet lucernát. Nem hiszem, hogy ez sok gazdaságban így lenne! — De meg is van a látszatja — szól közbe ismét Bállá Vilmos. — Úgy göm- bölvödnek a hízók, hogy öröm nézni! S nem is holmi régen elfelejtett fajtát ive-: veinek a háztájiban, hanem magyar-fehér hússertést, sőt megjelentek a kutatások legújabb eredményei, a Kahyb, Áhyb sertések is. . — Már hogy ne lenne meg a látszatja — teszi harciasán csípőre a kezét Ködmön Istvánná. — Kihajtanak a legelőre öt ilyen malacot, — mutatja.- a meggörbített kis- ujját — és egy nyár után szinte anélkül meghíznak, hogy otthon valamit is adtak volna nekü'k enni. A fuvarozásra sincs gond, a téesz a háztól elviszi a jószágot — Erre való az a kilenc fogat, amelyiket csak a háztáji miatt tartunk fenn — jegyzi meg a világ legtermészetesebb hangján a főállattenyésztő. — Nincs külön háztáji agronómus az igaz,’ viszont ennek ellenére a nagyüzem részeként kezeljük a termelést., — Teheneket is tartanak a faluban? —. Aat már kevesebbet — válaszol Ködmön István. — A háztáji csordával 108 szarvasmarha jár a legelőre, naponta általában 1200 liter tejet adnak le a tehéntartók. Ebből is látszik — kacsint az öreg — hogy a mi falunkban inkább a disz- nóhúst kedvelik. Teljesen besötétedett, Balia Vilmos hazafelé indul. Búcsúzóul mondja: — Pista bácsi nagyon érti a dolgát. Az „emberek nyelvén is tud beszélni”. , _ — braun — Haietetés a túrkevei Vörös Csillag Tsz halastaván. Gönczi István és társai naponta két csónaknyi elcséget szórn ak a vízbe a pontyoknak Kisújszállásról , Láda helyeit hólesődéi bútorok A Szolnok megyei Tanács kisújszállási Fapiari Vállalata ebben az évben csak belföldi fogyasztóknak gyárt lakásajtókat, fapapucsokat, egyedi bútordarabokat, gyermekhintát és kevés konténerládát. A gyár évi termelési -értéke a tervek szerint mintegy 58 millió forint lesz. A lakásajtók iránt nagy a kereslet, ebben az esztendőben 18 ezret gyártanák. Változatlanul keresett cikk a fapapucs, amely ma már szinte „nemzeti viseletté” vált. A Faipari Vállalatnál 3 ezer párat készítenek belőle, a gyermekeknek való 23- as mérettől 46-ig, férfi és női változatban, többféle:kivi Leiben. Az elmúlt években a vállalat jelentősebb exportvállal, ásókat teljesített egyedi búéprok gyártásából, főként ülőgarnitúrákból. Az idén nem gyártanak külföldi megrendelőknek A szép vonalú hintaszékekre, az esztétikus és rendkívül praktikus, összecsukható károsszékekre nem figyelt fel a magyar kereskedelem, pedig a vásárlók bizonyára szívesen vásárolnák mivel aránylag olcsók is. Így az évi egyedi bútortermelésük értéke mindössze 2 millió forint lesz. Kedves játékszere minden kisgyermeknek a hinta. Szobai hintából az idén 40 ezret készít a vállalat. A színes játék farészét Kisújszálláson gyártják. Az elmúlt hónapokban a KERMI kifogásolta a hinták tartókötelének minőségét. A vállalat ezért a szállító partnértől, a TEXT- ÉRT-től tartósabb, polipropilén anyagú kötelet rendelt. Így már elfogadta a KERMI, hamarosan ismét megjelennek az üzletekben a jó minőségű, mutatós gyermek- hinták. A Faipari Vállalat a nehéz fizikai munkát igénylő láda- gyártást fokozatosan megszünteti. Helyette 1977-től új termék gyártásához kezdenek: az országban egyedül ők gyártják majd a kórházi és a bölcsődei bútorokat. A mintadarabok már meg is érkeztek a vállalathoz. Lakás fiaia! bányászoknak A tatai szénbányák évenként több millió forinttal támogatja a (fiatalok lakásépítését. 40 000—45 000 forint kamatmentes kölcsönt kapnák, amelynek visszafizetését * meghatározott folté telek teljesítése esetén el is engedik. Eddig több mint 500 KISZ-lákást épített a vállalat, s általában két éven belül új otthonhoz jutnak a tatabányai üafel úfeiyászok. . TpÍp5P77Ü!í íelIbwululil nyelvbotlás volt a főmérnök bejelentése a vállalati tanácskozáson arról, hogy „végrehajtottuk az üzem- és munkaszervezési határozatokat”. Ha nyelvbotlás is, bár bujkál bennünk a kétkedés ördöge, ' érdemes a meditációra. Mert napjainkban többször hallani, bár nem szó szerinti, de hasonló vélekedéseket Hol sóhajjal, ezen is túl vagyunk, hol büszkeséggel, lám, ez is kitelt tőlünk. A helyi elégedettség rózsaszán ködét eloszlatja az a tény, jiogy irányító szerveik kötelezték a vállalatokat: ötödik ötéves tervükkel párhuzamosan dolgozzanak ki intézkedési tervet az üzem- és munkaszervezés javítására. Ez arra mutat, korántsem fejezték be a termelőegységek azt, ami — beíejezhetetlen. Négy és fél esztendeje, 1971 decemberében hozott határozatot a párt Központi Bizottsága az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének szükségességéről, s ezt az útmutatást követte a Minisztertanács 1003-as határozata. A teendők fontosságát igazolja, hogy azóta a Központi Bizottság is. -a kormány is több ízben áttekintette az elért eredményeket s a további feladatokat. Természetesen sok minden történt a tárcák, az iparcsoportok és iparágak, a vállalatok berkem belül ez idő alatt, ám tény: különösebb elégedettségre nincs okunk. A haladás lassúbb a reméltnél s a lehetségesnél, az eredetileg megszabott szerény célokat sem érték el sok helyen, s míg általában szervezgetnek, ilyen meg amolyan papír-elképzelésekkel bíbelődnek, a napi valóság keveset változik. Vannak jó alapokat kíná- / ló szervezési irányelvek, ismertek a 'korszerű munka- szervezési rendszerek, most már módszertani forrásokban sincs hiány. Mégis, lelassul a dolgok futása ott, ahol az érdekeltség és a kényszerűség mezsgyéje húzódik, mert eddig egyiket sem érezték különösebben ösztökélőnek ö vállalatok. Olyannyira nem, hogy gyakran azokból alakítottak szervezési csoportot, akik korábbi beosztásukban gyengén dolgoztak; csupán esetleges kapcsolatokat teremtettek a szervezési intézetekkel; nem sok figyelmet fordítottak a követelményrendszerek kidolgózására s így tovább. Azaz haladtak ugyan előre, de egyenetlenül, átgondoltság nélkül, az összhangot nélkülözve. 1 Sajnos, nem szabályt erősítő kivétel, hogy a termelőhelyeken divatot, látszat lépésekkel is megelégedő kampányt véltek fölfedezni a központi törekvések mögött, s úgy gondolkoztak: majd valahogy átvészelik a szervezés időszakát, mivel minden csoda három napig tart Az okoskodókra, ahogy rendszerint^ most is alaposon rá; Bele ezni nem lehel cáfolt a gyakorlat. Bebizo-' nyosodott, hogy az üzem- és munkaszervezés nem a sok feladat egyike, hanem foglalata minden más további teendőnek. Nélküle» vajmi keveset ér a műszakilag korszerű, de a szervezetlenség miatt drágán és késedelmesen előállított termék, az értékesítési terv, melyet betartani az ismétlődő anyag- és szerszámellátási zavarok miatt nem lehet Az ilyen és hasonló figyelmeztető jelek, tények az értőbbeket, a kedvező és kedvezőtlen hatásokra érzékenyebbeket arra indították, hogy ha késve is, de elővegyék a szervezés ügyét, képet alkossanak teendőikről. Ennek köszönhetően születtek azután nem lebecsülendő eredmények, ám a „derékhad” keveset mozdult előre. A vaszteségidők csökkentése, a korszerű berendezések kihasználtságának növelése, a termelékenység fokozása, beruházások esetén a kivitelezési idő mérséklése, mindaz, ami a szervezési tennivalók élén áll, a derékhadban levőknél úgy hangzott, mint vándornak a távoli harangszó; éppen csak elért a fülükig. Valamit persze csináltak ők is, áthelyeztek néhány gépet, tökéletesítették az üzemrészek világítását, munkába állítottak öt villástargoncát; hitték, szerveznek. E buzgalmuk közepette hibátlanul ismételgették az ide vonatkozó párt- és kormányhatározatokait, csak éppen nem értették, alkalmazták azokat E kezdeti, s kezdetleges módszerek jellemezte időszakon úgy-ahogy már túljutottunk, de a teendők égetőbbek, mint amilyen gyorsak a továbbvivő vállalati lépések. Le kell számolni azzal a tévhittel, hogy a szervezés befejezhető, s az elvégzett feladatok közé sorolható bármikor. A szervezés állandóan megújuló teendő, mert tárgya folytonosan változik. Nincs tehát minden esetre alkalmas — bármilyen helyzetre ráhúzható — szervezés, mert éppen a konkrétságban, az egy-egy célra hangolt- ságban van lényege. Ä CTOniOlOC módszerei, ö£CI wCÍGd technikái azonban általánosíthatók, megtanulhatók, átvehetők. Az erre való hajlamot kell most erősíteni, s persze, nemcsak ösztökélő szavakkal, hanem szigorúbb számonkéréssel általában, s a kötelezően készített intézkedési tervek végrehajtásának tételes ellenőrzésével. Mert igaz, a szervezés hogyanja a vállalat önállóságának keretein belül maradó feladat Az azonban, hogy egyáltalán szervez-e egy-egy termelőhely, s mit ér el vele — eléri-e azt, ami módjában áll —, már azok elszámoltatási joga, akikre a társadalom rábízta ide tartozó érdekei képviseletét. Mi 9,
