Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-15 / 140. szám
1976. június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP e ÁLDOZATOK Múzeum magángvOlteméuybúi Bozsó János kecs- keméti festőművész nagyértékű népművészeti, valamint egyháztör- téncti tárgyakat gyűjtött össze pályafutása alatt, amelyek közül sokat védetté nyilvánítottak. A gyűjteményt a művész felajánlotta a városnak, amely havi életjáradékkal honorálja az értékes ajándékot. A gyűjteményt a közönség még az idén megtekintheti a felújított Klapka házban Fiúk a kastélyban Lacika aranyhalakról ábrándozott, azt képzelte, hogy valahol a házakon túl olyan vizek vannak, amikben aranyhalak úszkálnak. Jó, majd holnap veszek neked egy igáid halat, mondta az anyja. G. Mihály Zsiguliját a harmadik Trabant hagyta el a város előtt. Nem, nem, jó nekem lassabban is, vigyázni kell, itt a nagy város, gondolta. Lacikának nem sikerült a homokvár. Szépen sütött a nap, képzeletében ott csillogtak az aranyhalak. A házból nem leste senki. Elindult, hogy megkeresse a vizet, ahol a halak úszkálnak. G. Mihály átgurult a városom. Hármas sebesség, 55 kilométer. Jó így, szép lassan, óvatosan, két gyerek ül mögöttem Lacika nem találta meg ábrándjai vizét. Idegenek szaladgáltak mellette, kürtőitek az autók. Anyu hol vagy, pityergett. Nem tudta, merre menjen, öt és fél évéből még nem tellett arra, hogy valaha is erre járjon. A Zsiguli a belső forgalmi sávban haladt. Rögtön kint vagyok a városból, mondta magában G. Mihály. A gyerek végre fölismerte, hogy merre kell hazamennie. Nagyon megörült, nekiiramodott. G. Mihály, már csak a kop- panást hallotta. Rémülten a fékre lépett. De a mentő már hiába őrjöngött szirénanyelvén ... Dr. Sarkadi Imre rendőr- alezredes komoran lapozgatja a halálos baleset jegyzőkönyvét Nem, nem dohányzóm, mondja bizonytalanul. Mintha szívesebben rágyúj tana .,. — A gyermekbalesetek rettenetes hatással vannak rám. Hiába vigasztalom magam a javuló statisztikával, — persze, hogy hiába! Az 1960-as évek végén a megyében még 59 közúti gyermekbalasetünk volt tavaly már csak 22. De ez a „csak”, ez is borzasztó! Az elmúlt három évben és az idén 11 kisgyermek halt meg közlekedési baleset következtében. Ballagási és tanévzáró ünnepségét tartotta tegnap Jászberényben és Jászapátiban a 606. sz. „Klapka György” Ipari Szakmunkás- képző Intézet. Jászberényben a város szabadtéri színpadán rendezett ünnepségen Beth- lendy Béla. az intézet igazgatója számolt be a mintegy háromezer résztvevő előtt az iskola munkájáról. Az idén az iskola kilenc- százhúsz tanulója közül há— A joghoz nem értek, de magam is gépkocsit vezetek. Ügy gondolom, hiába nem én lennék a hibás ... — A gyermek sosem felelőse, hanem mindig csak áldozata a balesetnek. Jogilag különben, a statisztika tükrében így alakult a felelősség kérdése: az elmúlt három évben történt 71 közúti, gyermekbalesetből 52 esetben maguk a kis áldozatok voltak a tragédia előidézői, tizenkilencszer pedig a gépjárművezetők. — De talán, éppen ez az arány ró fokozott felelősséget a felnőttekre? — Még pontosabban: a gyermek életkori sajátossága. O. Gáborka 4 és fél éves kisújszállási kisfiú egy fa mögül futott ki az úttestre. Meghalt... Egy másik eset: egy öt és fél éves kisfiú — a szolnoki Aranyiakat vendéglő előtt — kirántotta kezét az édesanyja kezéből, és át akart szaladni az úttest másik oldalára. A Cl 55—53-as Trabant vezetője balra akarta rántani a volánt, hogy az összeütközést elkerülje, de nem tehette, mert balról rohant be az úttestre — a kisfiú után — az édesanyja, ka- ronülő kisgyermekkel. A gépkocsivezető fékezett, de ... A példákkal akartam meggyőzővé tenni, hogy a gyermek a legváratlanabb helyzetet idézi elő, mert cselekedetei még nem tudatosak. A ház, az udvar elárulja, hogy dolgos, rendszerető emberek lakják. A fák szinte rásimulnak az épületekre. Virágok pompáznak. Idillikus hely. Most mégis a gyászé ... G. Mihály arcán barázdák. Mondják, évtizedeket öregedett néhány nap alatt. — Nem bírok arról beszélni! Nem tehetek róla, higy- gyék el! Már csak akkor vettem észre a gyereket, amikor a jobb oldali lámpámnál volt. Csák a koppanást hallottam. Rettenetes... Gyászolják Lacikát A baleset a 4-es műúton történt, Szolnokon a Landler romszázötvenlíót harmadéves mondott búcsút az intézménynek, hogy a nyári szünet után mint szakmunkás kezdjen dolgozni. Az újdonsült szakmunkásokat várják a leendő munkahelyeken. Legtöbben a Hűtőgépgyárban, az Aprítógép- gyárban, a MEZŐGÉP jászberényi -gyáregységénél, a Volánnál és a Jászsági Építőipari Szövetkezetnél helyezkedtek eh Jenő út torkolatában. Errefelé kereste a kisfiú az aranyhalak folyóját. A helyszíneléskor a környező házakból kijöttek a lakók. — Máskor is megtörténhet ám itt ilyesmi! A gyerekek állandóan itt szaladgálnak át az úton. — Valami lánc kellene ide, a sarokra. Akkor legalább megállna a gyerek, amíg átbújik a lánc alatt.- De ezt már könnyebben észreveheták' a gépkocsivezetők. Egy vállalati Polski Fiat áll meg mellettünk. A gépkocsivezető remegve száll ki a volán mellől. — Legszívesebben Anda- xint vennék be! A József Attila úton majd „elcsaptam” egy kislányt. Az új épületsor mellett tízesével játszadoznak a kicsinyek. Néhány méterre a 4-es műút benzángőzös forgalmától. Egy utánfutós Volga robog keresztül a nagyforgalmú csomóponton. A tető-csomas- tartón 8—10 nylonzsákban zöldpaprika. A hátsó ülés is zsúfolt, az utánfutó is megrakva. * A rendőrök rosszallóan néznek a kocsi után. — Lehet, hogy -nem ment nagyobb sebességgel a megengedettnél, de ekkora teherrel, nem tudna megállni, ha egy kisgyerek elébe ugrana?! Nyolc-tízéves kisfiúk ka- rikáznak egymás mellett az út közepén. Kurjongatnak, nevetgélnek. A gépkocsivezetők bezzeg nem ... Dr. Sarkadi széttárja a karjait: — Hiába... — a gyermek helyett is a gépjárművezetőknek kell gondolkodniuk, egészen a legváratlanabb helyzetek lehetőségéig. Ezek a hetek meg különösen veszélyesek. Vége az iskolának, a gyerekek „felszabadulnak”, úgy érzik övék a világ! Süt a nap, száll a labda, és ... Ami az „és” után következne, arról a sokat nróbált rendőrtiszt inkább hallgat. Tiszai Lajos Japánba utazóit a rádió gyermekkénisa Vasárnap japán vendégszereplésre utazott a Magyar Rádió Gyermekkórusa. Népszerű együttesünk Botka Valéria és Gsányi László vezetésével immár harmadik alkalommal jár Japánban, ahol ezúttal hosszabb időt töltenek. A tervek szerint mintegy 45 hangversenyen szólaltatják meg Bartók és más magyar zeneszerző műveit, illetve naigyon sok japán kórusművet is. A növendékek ünneplő ruhában sétálnak, a konyhában disznótoros ebéd készül. A nap derűt árasztva ontja sugarát. De hol vannak a szülők? Tizenhárom, nyíló értelmű, az élet összefüggéseit mór mérlegelő fiatal búcsúzik a tiszakürti régi kastélyban lévő nevelőotthontól. A ballagásra invitáló meghívójukra egyikük szülei .sem reagáltak. Pedig itt a szünet, néhány hétre haza lehetne vinni a gyerekeket. Sajnos, ezeknek a fiúknak az otthon nem jelenti a szülői ház melegét. Egyiküknek ki tudja hányadszor mondja Marosi István igazgató : — Hidd el fiam, jobb neked, ha nevelőszüleiddel tartod a kapcsolatot. A fiú bólogat, az igazgató hozzám fordulva megjegyzi: — Az anyja most jött Kalocsáról. Nem kérdezem, hogy miért és mennyit ült. Sajnos ebben a szülői körben elég gyakori az ilyen eset. S az is, hogy gyermekeik intézeti ruháját eladják. Népes asszonycsoport szorgoskodik a gyerekek között, — a „szülői munkaközösség” tagjai. A Vöröskereszt belterületi alapszervezetének tagjai dr. Feledi Lászlóné vezetésével patronálják a nevelőotthont. Szervezetten viszonylag nem régen, egyénileg viszont hosszú évek óta. Kovács Emőné már „nagymami” az otthon révén: — Volt egy fiú, aki rendszeresen kijárt hozzánk, s most is felkeres. Rákóczi- falván lakik, s már van egy „unokám”. Keresztes Lászlóné: — Hozzánk iá kijárt egy fiú az otthonból. Autó-motorszerelő szakmát tanult. Bekerült a rokonságba is, a testvérem lányát vette el. Már hoztak az „unoka” fényképét. — Nálunk úgy kezdődött ez a kapcsolat, — emlékezik Felediné, — hogy a fiam általános iskolás korában sokszor elhívta nevelőotthombe- li iskolatársait játszani. A falubeliek mellett mások is segítik a nevelőotthon lakóit. A mostani ballagáson is megjelent az állat- forgalmi vállalat KISZ-bi- zottságának és a bútorgyári Kun Béla szocialista brigádnak képviselője. A cipőgyár KISZ-bizottsága és a Pannónia gyár November 7. szocialista brigádja táviratban köszöntötte a végzősöket. A többi csoportot más vállalatok patronálják. S ml lesz a ballagás útán, merre vezet a fiúk életútja? Mindegyik gyerek szakmát tanul. Puponka Zoltán pedig gimnazista lesz. — Mi késztetett a továbbtanulásra? — Mondták otthon, hogy nem jó kubikolni. — Nyomós indok, tagadhatatlan, de talán mégsem ad teljes magyarázatot. Az igazgató segít neki: — Jól tanul, s inkább a szellemi pálya iránt érdeklődik. Magánúton németet is tanul. Jól sportol, most megy az országos sporttalálkozóra. Puporka felbátorodik: — Számtantanár szeretnék lenni. Raffael János azért megy Karcagra, mert az ottani szakközépiskola a gépek iránt érdeklődő, jól tanuló, fiatalokat keres. Ott van a barátja is. A többiek ipari, vagy mezőgazdasági szakmunkásképzőbe mennek. Találomra kiválasztok egyet közülük. Király Tibornak hívják. — Nos, te hol leszel „király”? — Nem akarok én király lénni, csak hentes. Fazekas Zoltán igazgatóhelyettes egy kis vetítésire invitál. — Az otthon életét képekben örökítem meg. S a rendezvényekről készült felvételekből a patronálók- nak is adok. Azok pedig jócskán vannak, hiszen a „szülői munkaközösségben” legalább harmincötén tevékenykednek. — így van ez rendjén, — mondja dr. Feledi László, a község orvosa. — Ez az intézmény a faluval együtt lélegzik még akkor is, ha megyei irányítású. Szubjektív okok vezetnek bennünket. S azok néha többre inspi- rlnak, mint a hivatali kötelességek. A helyi Vöröskereszt szervezet vezetői például — a község vezetőinek támogatásával — kapcsolatba léptek ^ Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem vezetőivel, s a helyi általános iskola részére könyv jóváírással kaptak egy buszt. Dr. Feledi magyaráz: — A lakosság negyven százaléka tanyán él. Van egy külterületi iskolánk, melyben az alsó és a felső tagozatot összevonva egy- egy nevelő oktatja. Ezzel a busszal be tudjuk szállítani onnan a gyerekeket. S nemcsak az iskolásokat, hanem az óvodásokat is. Lehet majd kirándulni vinni a nevelőotthon lakóit, színházba az érdeklődőket. — Az a célunk, hogy a gyerekek ne mindig csak a nevelőkkel legyenek, ne mindig csak ugyanazokat a segítő kezeket lássák, — mondja Feledi doktor. — A jól értelmezett lokálpatriotizmusról van szó, nem másról. Szerintem másról is. A nyíltszívű, közösségi, emberek őszinte és gyümölcsöző segítőkészségéről. Simon Béla Tanévzáró Új szakmunkások kivizsgálták... W 1954. tavaszán-nyarán te- • hát ismét együtt a brigád a régi ambíciókkal, kedvvel és eredményekkel. Molnár István már országgyűlési képviselő. Harmincegy éves, amikor megválasztják képviselőnek. Idős Molnár István akkor Békeaknán dolgozik, a fatelepen. Sza- bolcsfalu és a? akna között gyalogolva hol ez állítja meg, hol az. A kis öreg, aki bár 1945-ös párttag, s szervezett munkás volt a felszabadulást megelőzően is, most érzi csak át igazán, micsoda változások zajlottak le körülötte. Meghatottan nyilatkozik. „A saját fiamra szavaztak, a kisfiámra ... Ott állt a papíron: Molnár István képviselőjelölt...” Több mint húsz éve ennek. Két évtized alatt sok minden változott, sok minden másképp csillog, sok mindent megszoktunk. Annak az időszaknak a megítéléséhez azonban nem elég a számokat, adatokat felsorakoztatnunk. Elemi erővel dolgoztak az emberekben az érzelmek. Idős Molnár István bakancsának talpa lehet, hogy lyukas volt, de hát biztos, hogy ez a legfontosabb szempont? Tény: a meglevő nehézségek, hibák ellenére ünnep volt a bányatelepen a választás, s az ünnepeltek között a legnépszerűbb a „100 méteres” Molnár. Az is sokat mondó tény, hogy Kossuth-bánya képviselőjelöltje az a Bánvölgyi Ferenc lett, aki a szénelővájás területén elsőnek vitte diadalra a 100 méteres mozgalmat. Molnár István neve a márka — de már nincs egyedül. Tucatnyi brigád küzd a 100 méterért, s egyre többen vannak, akik rendszeresen el is érik. A pécsi területen, Béta-aknán, a 200 métert veszik célba. Molnár nagy álma tehát a megvalósulás küszöbéhez érkezett. Nekik is rá kell kapcsolni. A Szabad Nép munkatársa a bányában keresi fel a brigádot A havi 200 méteres teljesítményt Molnárék akarják elsőként elérni, s ehhez percnyi pontosságú menetrend készül. Egy szak — hat ember — két munkahelyen dolgozik egyszerre. „Sarló György és Bagó Miklós kezdi meg a fúrást” — írja a Szabad Nép — „Először alul öt lyukat. iftajd mindkét oldalon két-két lyukat, végül pedig középen öt lyukat fúrnak be .., Figyeljük azonban az időt is! A két fúróvá jár munkájának kezdetétől 120 perc telt el... Ezután kezdődik a robbanóanyag betöltése ... Közben mintegy 25 méter távolságra vitték a szerszámokat. Üjabb 45 perc telt el az előkészítési munkák befejezéséig. A ciklustervezet 65 percet irányoz elő a robbantásra és a füstre várásra, tehát amíg a füst elszáll. A két fű- j róvájár ezalatt átmegy a 2-es szá- j mú ' munkahelyre. Kövessük őket! Amíg az 1-es számú • munkahelyen tartózkodtunk, a csapat másik négy tagja a rakodást végezte el. Rakodógéppel csillékbe rakták és a kashoz szállították a délutáni utolsó robbantásból itt maradt kőzetet. Megkezdődik a biztosítás, az ácsolás ... Az 1-es számú munkahelyen időközben már eloszlott a füst. Itt is megkezdődhet a rakodás. Tóbiás József gépkezelő már meg is érkezett rakodógépével a. 25 méter távolságban levő másik munkahelyről. A fúróvájárok ugyanakkor a 2-es munkahelyen megkezdték a lyukak fúrását...” 1954. májusában tartja ülését a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa.' A küldöttek között ott van Molnár István is. A csapat ekkor éppen félúton áll Anna-akna és az épülő' zobáki aknák között. A terv havi 75 méteres előrehaladást ír elő. Május 27-én távirat érkezik a Béke Szálló portájára: „Értesítünk, brigádod május 27-én 10 órakor 101 folyómétert teljesített.. Molnár István felrohan a 308-as szobába s azonnal levelet ír. Furcsa ember? Rendkívüli ember? 1955. novemberében a MDP Központi Vezetősége kibővített ülést tartott. Napirenden: az iparfejlesztés feladatai hazánkban. Az elmúlt évek nagy, de ellentmondásos eredményei elkerülhetetlenné teszik az őszinte, szépítés nélküli helyzetértékelést. Takarékosabban, nagyobb hatékonysággal — korszerűbbet. Ezek a plénum legfontosabb gondolatai. Harminchárom felszólaló van — köztük mindössze két munkás. Miniszterek, központi vezetőségi tagok, tudósok után kap szót Molnár István. A 100 méteres mozgalom tapasztalatairól beszél, aggodalmairól, hogy az átlagok még mindig nagyon alacsonyak. Az új műszaki megoldások elterjesztése lassú, kevés az igazán korszerű gép. De talán nem is ez a legfőbb akadály. .. Nyissuk fel a tanácskozás anyagát tartalmazó könyvet. Molnár István felszólalása, 199. oldal, — Véleményem szerint kísérleteket kellene folytatni fúrókocsik bevezetésére, hogy lecsökkentsük a 24 óra alatti ciklusok számát. A kúpos betörés, a gépi rakodás 24 óránként 5 ciklus elvégzését teszi lehetővé. Ez fékezően hat az előrehaladásra, mert a ciklusszám megnöveli egy- egy cikluson belül a mellékidőket; ötször kell fúráshoz készülni, ötször kell repeszteni, ötször kell füstre várni... Mindezeket a problémákat már nem egyszer elmondtam illetékes műszaki vezetőknek, sőt legutóbb Kocsis elvtársnak, a szénbányászati miniszterhelyettesnek is írtam levelet ezekről" a kérdésekről. Jellemző, hogy még a mai napig sem kaptam rá választ.. . De ezeket a fent említett hiányosságokat elmondtam pártszervek előtt is, és kértem, vizsgálják felül az ügyet. Felülvizsgálták, s az abból állt, hogy egy elvtárs szombaton délelőtt Í0 órakor lejött és 2 órakor el is ment... A kivizsgálás eredményéről még a mai napig sem értesítettek... (FohrtatívM
