Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-15 / 114. szám
1976. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tudósok ós utánpótlásuk Oklevél a szülőknek A tudomány egyre inkább része életünknek, eredményeit közvetlenül vagy közvetve egyre többen élvezhetik. Sokszor hallunk a tudomány jelentős eredményeiről, de kevesebbet azokról, akik művelik: a tudósokról. De hogyan lesz vagy lehet valaki tudós? Sokan régebben úgy képzelték el a tudós alakját, hogy a világtól elzárva ül a könyvtárban vagy a laboratóriumában, és éppen „felfedez”, mások pedig a tudóst tartják a szórakozottság szimbólumának. Egyik kép sem igaz: igazi hús-vér emberek a tudósok is, közöttünk járnak, figyelik az élet mindennapi problémáit, és nem szórakozottabbak az átlagos embernél. De rengeteget dolgoznak, egy-egy izgalmas kísérlet idején egybefolyik a nappaluk az éjjelükkel. És ahhoz, hogy tudósokká legyenek, rengeteget kell tanulniuk, vizsgázniuk, dolgozniuk, önálló munkájukat tartalmazó értekezésüket pedig a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága (röviden: TMB) előtt kell megvédeniük. Feltétel az egyetemi végzettség Tudományos fokozatból hazánkban csupán kettő van: a tudományok kandidátusa és doktora fokozat. Ezek elérésének módjáról és a magyar tudósképzés helyzetéről Tóth Béla főosztályvezető, a Tudományos Minősítő Bizottság titkárságának vezetője adott tájékoztatást: — Általánosságban elmondhatjuk, hogy a tudományos fokozat elérésének alap- feltételé az egyetemi végzettség. Az egyetem elvégzése után egyetemi tanszéken vagy tudományos intézetekA tudományos fokozat megszerzésének két útja van. Az egyik — az aspirantúra. Az aspiráns, a tudósjelölt még nem fokozat, csak állar pót. Az aspiráns ösztöndíjasként, módszeresen készül tudományos fokozata elnyerésére, az aspiránsvezető tudós segítségével. Szakmai, legalább két idegen nyelvi és filozófiai vizsgákat követelünk meg, mielőtt valakit értekezése megvédésére bocsátunk. Azonban nemcsak aspiránsként pályázhatja meg valaki a tudományos fokozatokat: a gyakorlatból, a kérdéses témában folytatott előrehaladott kutatómunka eredményeként nemcsak értekezést, hanem könyvet, jelentős műszaki alkotást vagy teljes életművet is elfogadunk a fokozat eléréséhez szükséges nyilvános védés tárgyául. A speciális kandidátusi vizsgák (szakmai, nyelvi és filozófiai) letétele után a védés tárgyát képező értekezést vagy egyéb művet két bírá - ló — úgynevezett opponens — kapja meg, akik az adott ben gyakornokként vagy tudományos segédmunkatársként dolgozó fiatalok számára a legkönnyebb a tudományos fokozatot megszerezni, munkájuk ugyanis a tudományos kutatással állandó kapcsolatban van. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a gyakorlati életben, a termelésben dolgozó értelmiségiek is megpályázhassák a tudományos fokozatokat. Egyébként az egyetemi „kisdoktori” cim nélkül is lehet valaki tudós, ha munkája olyan természetű, kutatási eredményei kiemelkedőek. szakáig elismert tudósai. Ha ők javasolják a kandidátusi cím megadását, akkor az értekezés az Akadémia könyvtárába kerül, ~ ahol megtekinthető, bárki hozzáférhet. Ez azért szükséges, mert a Népszabadságban ismertetett időpontban és helyszínen lezajló védésen a hét tétgú bírálóbizottságon kívül bárkinek joga van megjelenni, és véleményt, bírálatot mondani a jelölt művéről, vitába is szállhat azzal. Ha a jelölt a védés során megvédi álláspontját, akkor fogadja el a bíráló bizottság, és minősíti a Tudományos Minősítő Bizottság kandidátussá. Általában a védések 4—5 százaléka sikertelen, leszavazzák, az opponens nem fogadja el, vagy a jelölt visz- szalép. Ilyenkor egy év után újra próbálkozhat ugyanabból a témából — és ha akkor sem jár sikerrel, többé nincs lehetősége tudományos fokozat elnyerésére. Ennek oka': ha egy életmű, vagy hosszú kutatómunka kétszer Is alkalmatlannak bizonyul a tudományos fokozathoz — nem valószínű, hogy harmadszor alkalmas lenne ... Néhány számadat a magyar tudósképzés helyzetéről: 1975 végén 4578 kandidátusi, és 775 tudományok doktorát tartottunk nyilván. Ezek a címek megszerzésük után „életfogytig” érvényesek, újra védeni nem kelL A számok is bizonyítják, hogy a kandidátusi fokozat elérése után csak minden hetedik tudós „lép tovább” és védi meg doktori értekezését is. Az akadémikusi cím Az utóbbi időben átlagosan évi 350 jelölt szerez tudományos fokozatot. Ebből aspi- rantúrát csak 150-en végeznek, tehát sokan egyenesen a kutatóintézetből, üzemi laboratóriumból nyújtják be értekezésüket. Itt jegyzem meg: tanulmánnyal nem lehet pályázni! Ez „csak” ötlet, a fokozat viszont hosszú tudományos kutatómunka eredménye. Aspirantúrára különben 35 éves k írig lehet jelentkezni, és nemcsak itthon, de külföldön is készülhet az aspiráns. A KGST- országokban sok magyar tudósjelölt tanul, dolgozik, csak a Szovjetunióban nyolcvanas Ugyanakkor nálunk is sok a külföldi tudósjelölt. 1975 végén, az aspirantúra négy évfolyamán 290 külföldi hallgatónk volt. Közülük is magas a vietnamiak számaránya. A doktori fokozatot a kandidátusi fokozat megszerzése után három évvel lehet megpályázni. Ennek ellenére előfordult már, hogy negyven éves korban elérték, többen is. A Magyar Tudományos Akadémia azután a tudományok doktorai közül választja levelező tagjait, és a levelező tagok válhatnak később rendes taggá. Azonban az akadémikusi cím sem tudományos fokozat, jóllehet, annál magasabb megbecsülést élvez. Befejezésül egy gondunkról: nem elég fiatalok a jelentkezők. Igaz, elvileg már 25 éves kortól lehetne pályázni, mégis sokan igen későn nyújtják csak be értekezésüket, pedig a nemzetközi tapasztalat bizonyítja: a legproduktívabb életkor tudósoknál a 35—45 év közötti. Reméljük, hogy a jövőben „fiatalodik” a magyar tudósok gárdája is — fejezte be a tájékoztatást a TMB titkárság vezetője. Szatmári Jenő István A második sorban ülő asszonynak öt. gyereke van. Már csak a legkisebb jár iskolába. A többiek mind dolgoznak, keresnek. Beilleszkedtek. „A lányom szűcs mester a Pannóniában, Kunszenten. A másik meg festő. A szőrméket festi. Az is a Pannóniában.” Az asz- szony nevét szólítják. A széklábak közt botladozva igyekszik a pirosdrapé- riás elnöki asztalhoz. — Kézfogás, oklevél taps. Az asszony arcán zavart mosoly: jólesik az ünneplés. Óvatosan csavarja hengerbe a színes lapot. Vigyáz, hogy ne gyúródjon úgy tartja a kezében is. „Ez a kisebb, aki most jár iskolába, az is kijárja a nyolcat. Ügy tanul, mint a magyarok. Azért kaptam ezt is e.” Az iskolaigazgatótól átvett oklevél elismerés, köszönet, biztatás. Az iskolai munkába, a társadalmi életbe beilleszkedett gyermekek neveléséért adta a tantestület vezetője. Azon az estén még vagy tizenötnek. Mindez csak egyik eleme volt annak a tantestület kezdeményezte rendezvénynek, amelyre a cigány tanulók szüleit meghívták. De meghívtak mást is. Egy tanárt. 0 az előadói asztalnál foglalt helyet és a cigányok beilleszkedésének lehetőségéről beszélt nagy hévvel. A messziről, a Baranya megyei Magyarszékről érkezett pedagógus mondataiban egy szó tért vissza-vissza: tanulás, amely megnyitja . az utat a felemelkedés: a beilleszkedés felé. Mesélt egy putriból jött cigány gyerekről, aki gyerekeket nevelő, megbecsült tanár lett. Magáról mesélt. A csépai tantestület kezdeményezése, a szülök akadémiája sorozatba is beillő rendezvény a község cigányságának neveléséért tett erőfeszítéseik szép példája. A kis községben. ahol mintegy négyszáz cigány él, ez nem kis esemény. I. Zs. A tudományos fokozat elérésének útjai R ózsa utca tizennyolc bé, első emelet tizenegy. — Ez volt az első cím, amit megtanultam, hogy a felnőttek kérdéseire felelve elhadarhassam büszkén. No meg, ha elvesznék — sulykolta belém anyám, akár egy varázsmondatot, melynek igazi varázsát nem akkor, most érzem. Másnak egy kis falu neve. Nekem egy utcanév, házszám a szülőföld vidéke. Lépcsőházas és udvaros bérház. melyben még ma is kint van a W. C. Gangok piros kövei körben. Fekete rácsok. A lépcsőket abban a házban kettesével szabad csak lépni. És minden fordulóban szabad csak lélegzetet venni. Próbálja ki akárki. Az udvar tele van füttyel. Mindig hallható a „kék-lila-kék”, csupán csak figyelni kell és jól koncentrálni. Ott áll a vendéglős öcsi, a Fischof Laci, a Béla. a Manyi. A Takács már megint részegen veri a feleségét. Az elsőn a két vénlány veszekszik. Pontosan egyformák. Azóta se tudni, hogy írónké szidja-e Malvinkát, avagy Malvinka pöröl Irénkével. De ez nem is fontos, mert egy idő után úgyis fölkiabál a házmester: Mi ez a lárma kérem! És az igazi ricsaj csak ekkor kezdődik, mert kicsődülnek a sparheldok mellől csak úgy kötényben, bekötött fejjel a konyhaszagú nők, hogy ők is hozzáfűzzenek egykét megjegyzést. Ezután jön a hegedűs koldus, aki az üres hegedűtokot tárja a ház népe elé, hogy dobálják bele a papírosba csomagolt pénzeket. A kutyás koldusnak azért jut kevés, mert mindig elkésik. Pedig karikán ugrál a pincsi, meg is tud halni a végén, a hátára fordul és úgy marad, ha az esernyőjével lelövi őt a keménykalapos, magas, sovány ember. Singemé azonban nem vesz részt semmiben. Egész nap a nyitott ajtóban gépel a Singer varrógépen. Nem tudni, mért olyan szegény, ha a híres varrógépet is pontosan úgy hívják, ahogy őt? Ez a ház azóta is még rengeteg sok titkot rejt. a pincéről és a padlásról nem is beszélve. Igen, még nem késő. Föl kellene fedezni egyszer. Valami varázsszer kellene, visszafiatalodni egyetlen napra a Rózsa utcához. Kicsinek lenni nem csupán lélekben, de szemmagasságra is, hogy úgy láthassam a régi házat, a régi utcát. Hunyt szemmel, háttal a kapunak, akkor is tudnám: jobbra a Jósika utcai „Zöldház”. Az egykori Odeon mozi a Rottenbiller utcában. Jobb kéz felől a Wesselényi, az Almássy tér. De még útközben, ott van a Vajda papírkereskedés. Kapható: egy fillérért angyal. Matrica. Kölcsön- könyv: Big Bill. Kockás Pierre. A colt királya is. A kis Welvárt gyerek, a nagy Welvárt kerékpáros fia is arra darglizik. S ha jókedvében van, rátesz egy ötkilogrammos vassúlyt a mészárosbárdra és kinyújtott karral megtartja Zá- dor. a Hentes. De mi nem gyalog, csin-arasszal jutottunk a térig a járdaszél mentén. Gurulnak, összekoccannak az agyaggolyók, de kint a téren a „snur” jön. Csimpaszkodás. Herfli- zés. Néha bunyó is, emlékszel Homonnai? A homokozó ringje. A ricsaj. És persze a bruszt oka: Spiró Marika átkozottul jó lok- nijai. Különben is divatban volt a neve, a „Mári- kám”. Ez a rohadt dal volt az első. Azután jöttek a németek. Vonult a Hitlerjugend. Sokmindent nem értettünk az Almássy téren, az Izáson a Magyar Színháznál. Ma már a Nemzeti. Nincs Izás. Bontják a gangos házakat. Szülőföldemet látom omolni. Téglánként tűnik el. A bontás helyén, a puszta grundon a fa, melyről leemelték a házat udvarostul és most ott áll egyedül, a gangra nyíló lakások százados emlékeivel. Az én Pestemnek, sráckoromnak a rekvizitumai. Emlékül őriz engem. Őrizem őket én is a verseimben. Mezei András Hol voltam gyerek? Kis horgok — nagy horgok Fotó: Nagy Zsolt
