Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-13 / 112. szám

197«. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnok is belén a konténerhálózatba Korszerű, gyors, olcsó Május 31-től Szolnok vasút­állomás — és 50 kilométeres körzete — is bekapcsolódik a MÁV konténerhálózatába. A Magyar Államvasutak 1970-ben vezette be a belföldi gyorsforgalmú, városközi szállítótartályos fuvarozási módot, mélynek eddigi ta­pasztalatai nagyon kedvezőek. A szállíttatóknak — a válla­latoknak, üzemeknek — csak a szállítótartály megrendelé­se, az áru ki-, illetve berakása a dolga. Háztól-házig szállítja a MÁV — kombinált szállí­tásánál : vasút-közút — a MÁV és a VOLÁN, egyetlen megrendelés után az árut. Tegnap délelőtt a MÁV Bu­dapesti Igazgatósága Szolno­kon konténer bemutatóra hív­ta meg a megye vállalatainak, üzemeinek szállítási szakem­bereit, akiknek tájékoztatót tartottak a konténeres szállí­tásról. A 10 köbméteres, 5 tonnás, közepes szállítótartá­lyokkal való fuvaroztatásnak számos előnyét említették. A jelenlegi, bármilyen jellegű — MÁV, VOLÁN, célfuvar- szállíttatási módtól lényege­sen olcsóbb. Előnye az is az új szállítási módnak, hogy gyors. A Budapest—Józsefvá­ros állomásra befutó rakott szállítótartályokat például a feladás napját követő napon az átvevő telephelyére fuva­rozzák. Korszerű is a konté­neres szállítás. Az egységcso­mag jól zárt, biztonságos A tájékoztató után a szol­noki teherpályaudvaron gya­korlati bemutatót is tartottak a meghívottaknak. Szolnokon Országos újságíró-tanácskozás Ma délelőtt 10 órakor or­szágos belpolitikai újságírói tanácskozás kezdődik Szolno­kon, a tiszaligeti KlSZ-tábor- ban a Magyar Űjságírók Or­szágos Szövetsége belpolitikai szakosztálya, lapunk szerkesz­tősége és kiadóhivatala - ren­dezésében. A tanácskozáson az országos és a megyei napi-, heti-, képeslapok, a rádió, a televízió, a Magyar Távirati Iroda vezető újságírói, ripor­terei vesznek részt. Móna Gyula, az MSZMP KB osztályvezető helyettese tart előadást A szocialista életmód és munkaerkölcs kérdései, és a sajtó feladatai címmel. Korreferátumot Mak­ra Péter, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Szociológiai . Intézetének tudományos fő- munkatárs^ mond. Az elő­adást és a korreferátumot egész napos vita követi. Este a megye és a város párt- és állami vezetői baráti találko­zón tájékoztatják a sajtó kép­viselőit a megye és Szolnok politikai, gazdasági, kulturá­lis helyzetéről. Holnap a tanácskozás részt­vevői a martfűi Tisza Cipő­gyárba látogatnak, ahol ugyancsak az előbbi témá­ból a gyár vezetőivel, szocia­lista brigádvezetőivel tanács­koznak, majd megtekintik az üzemet és a gyári lakótelepet. Próbaüzem Megkezdték a próbaüze­meltetést, a Bakony Művek új kerámia égető kemencé­jében, s ezzel a korszerű gyújtógyertya gyártás vala­mennyi feltételét megterem­tették. A személy- és teher­autókhoz, a motorkerékpá­rokhoz olengedhetetievaül szükséges kellékek gyártá­sát Budapestről telepítették Veszprémbe. A régi techno­lógiát korszerűsítették, új gépekkel egészítették ki, s az égetőkemence üzemelésé­vel már megkezdhetik a so­rozatgyártást. Eílső lépésként a legkeresettebb autó- és mo­torkerékpár gyújtógyertya gyártására rendezkednek be. Téma: a szolgáltatásfejlesztés A kisiparosok megyei választmányi értekezletén „A szolgáltatás színvonala n társadalmi, gazdasági fej­lettség, a kulturáltabb élet­mód fontos mércéje. Erőtel­jesen fejleszteni kell az ál- kuni vállalatok, az ipari és fogyasztási szövetkezetek, valamint a kisiparosok szol­gáltató tevékenységét.” Az MSZMP XI. kongresszusán meghatározott program a szolgáltatás hatékonyabb fej­lesztését jelöli meg többek között. A szolgaitatás fej­lesztésében a kisiparosok szervezeteire is nagy felada­tok várnak. Tegnap délelőtt — többek között — erről tárgyalták a KIOSZ megyei választmá­nyi értekezletén Szolnokon. A múlt év végén megtar­tott VII. országos küldött­gyűlésen meghatározták a következő négy esztendő tennivalóit. Alapvető fel­adatként jelölték meg a kis- iparosok lakossági szolgál­tatását, az igények kielégí­tését. A megnövekedett fel­adatok a szervezetek veze­tési színvonalának javítását, a munkamódszerek fejlesz­tését, a vezetőségi tagok, aktívák politikai, szakmai képzésének növelését köve­telik. A szervezeti munka lavuAáeát tükrözik az év ele­jén tartott taggyűlések ta­pasztalatai. A kisiparosok véleményt mondtak szerve­zetük munkájáról, beszéltek gondjaikról, problémáikról. A taggyűléseken 960 kisipa­ros vett részt, ahol a helyi, párt ég tanácsi vezetők is jelen voltak. A kisújszállási, a kunszentmártoni és a ti- szaföldvári gyűléseken a felszólaló párt- és tanácsi vezetők kérték a kisiparo­sokat, hogy gyakrabban for­duljanak hozzájuk gondjaik­kal. Sikeres volt a megyei szervezetnek az a kezdemé- nvezése, amely az új társa­dalombiztosítási törvény megértetéséért született A félreértelmezés rossz hangu­latot okozott, sokan bejelen­tették, hogy visszaadják iparengedélyüket. Szemé­lyes meggyőződéssel és agi- tációval sikerlüt elérni, hogy a vártnál jóval kevesebben szüntették meg szolgáltató tevékenységüket. Sajnos, még így is 204-gyel csökkent félév alatt a kisiparosok száma, noha a 17 kiemelt szolgáltató szakmában lé­nyegesen kevesebben adták vissza engedélyüket. Jelen­leg 3946 kisiparos dolgozik a megyében. Sok helyen hiányzik szakember. A szol­gáltatás-fejlesztés érdeké­ben nagv gondot fordítanak az utánpótlás szervezésére. Az utóbbi időben huszonha- tan váltottak működési en­gedélyt azok közül, akik a közelmúltban tettek szak­munkásvizsgát, de félév alatt ötvenhat nyugdíjast is meggyőztele, hogy folytassa tevékenységét. Az értekezleten elhang­zott: nagy gondot kell for­dítani arra. hogy a kisiparo­sok szerepüknek megfelelő lakossági javító, szolgáltató tevékenységet végezzenek, vállalják a szerződéses kar­bantartást is. Ez különösen a háztartási kisgépekre, elektroakusz­tikai berendezésekre és az építőipari karbantartásra vonatkozik. Ezen a területen van egyébként a legtöbb pa­nasz, hisz nincs aki rövid időn belül megjavítaná a vízvezetéket, a háztartási kisgépeiket, a televíziót és a rádiót. A kővetkező időszak fel­adatainak meghatározása. után a résztvevők hozzászó­lásaikban kiegészítették a tervet, melyet a megyei szervezet elfogadott. I. Se. E. Gyökerek és vadhajtások a Boton. 12: zak egyikén csattant el. El­öntötte a düh. Már lendült is a keze. de nem ütött visz- sza. Dolgozott benne a pá­linka. Elrohanni az szb-tit- kárhoz, a párttitkárhoz, az igazgatóhoz, hogy 1975-ben egy munkást a főnöke, a csoportvezetője... Volt cso­portvezetője. Leváltották. Nem a pofon miatt, azt csak a kollégák, az asztalosmú- hely-béliek látták. A sértett is hallgatott. Nem rohant sehova. Részeg volt . . . Azt mondja, már el is felejtette. A volt főnöke „visszacsú­szott’, ugyanolyan melós lett, mint ő. K. András húsz évig volt a szolnoki Építő- Javító és Szolgáltató Válla­lat asztalosrészlegének ve­zetője. A leváltás indoka: ivott, durván bánt az embe­rekkel. — így volt? —- Til­takozott. A fegyelmi. T JánoB1t------------—------------ szegseg miatt k apta. Megsértődött, fel­mondott Átment a szom­szédba a Dél-magyarországi Építőipari Vállalat új üzem­egységéhez. Rakodómunkás maradt, 600 forinttal több a fizetése és „nem vagdosnak a fejéhez’ fegyelmiket. Sze­rinte igazságtalanul, mert­hogy tizenöt éven át minden reggel megitta a magáét és senki sem szólt élte. Aztán egyszeriben kifordult a sar­kából a világ. (1975-ben az Építő-Javító és Szolgáltató Vállalat dol­gozóinak száma háromszáz­tíz, a fegyelmiké ötvenöt. Oka: igazolatlan mulasztás, ivás, anyaglopás). Változás. Egyik napról a másikra? — Nem. Csak kezd elfo­gadható fegyelem kialakul­ni. Legalábbis próbálkozunk-----volt Diószegi Lajosnak, a v állalat párttitkárának a vé­leménye____Huszonötéves a X áiíalat, de két éve csupán, hogy felszámoltuk a város­ban „százfelé” üzemelő rész­legeinket, Egy .telepre köl­töztünk, itt óz iroda, a mű­hely, a raktár, az ebédlő. Higgye el, a munka is job­ban megy, mint azelőtt. Mi előtt? — Rossz híre volt ennek a vállalatnak. Mindenki azt csinált, amit altart. Szabad munkaválla­lás, senki sem tudta, ki hol és mit dolgozik. Nem bán­tuk volna, ha már korábban erősebb kézbe kerül a veze­tés. Az új igazgató két éve jött. Rendet akar tenni, jó termelési eredményeket el­érni. Minden intézkedését a legjobb szándék vezérli. Hogy néha visszájára sül el? Azt hiszem, a rendcsinálás­nak néhány «„áldozata” is lett — Tóth Tibor neonter­vező, a vállalat (akkor még szövetkezet) alapító tagjá, nem szívesen mondta ki eze­ket a szavakat. fi farinál! Lakatos szak- M UIIHdV. munkásokvol_ tak. Egy kivételével átszivá­rogtak a DÉLÉP-hez. A szakszervezeti titkár, a párt- titkár úgy tudja, a magasabb órabér miatt. Dobozi László maradt, egyedül a régi gár­dából. (Összkomfortos la­kást kapott a munkáslakás akció keretében, fizetése emelkedett, meg a tizenhá­rom év után nem akart moz­dulni). Szerinte a brigádve­zető megsértődött, a többi utána ment. Az ÉPSZER-tői négytagú brigád jött helyet­tük. Köztük Görög Imre: — Ott kétezerkettót. itt két- ezerkilencszáz forintot kere­sek. Négygyermekes család­apának nem mindegy. — Alig óbb, mint fél éve, hogy munkahelyet cserélt. E«s már fegyelmi eljárás indult elle­ne. — Intrika, A brigádta­gok feljelentettek. Méghogy én azt mondtam, hogy ta­gadják meg a munkát! Nem tudom, miiért rágalmaztak meg. fl sereim«!». Va’6dja*. ^ veitek tisz­tázására fordítom a munka­időmnek több mint felét — mondta az igazgató. Király Sándor. — Bérkorrekciá A vállalat fennállása óta az idén először nem felülről döntöttük el. Rábíztuk a bri­gádvezetőkre, a szakszerve­zeti bizalmukra, ők látják, hogy akikkel együtt vannak, hogyan dolgoznak. Panaszok, sérelmek, kirohanások: hogy a művezető csak aláíratta a bizalmival, még arra sem hagyott időt. hogy a listát elolvassa. Szembesítés. A bizalmi azt állítja, nem igaz, nekünk ezt mondta, a mun­kásoknak az ellenkezőjét. Nem merte vállalni a fele­lősséget a differenciálásért, a húsz fillér órabér-különb­ségért. A lehetőséget meg­adtuk. Döntési jogot kaptak, a vele járó felelősséggel együtt. Nem mindenki tu­dott élni vele. Ezt is meg kell még tanulni. Igaz. most formálgaijuk a demokrati­kus fórumainkat. Létrehoz­tuk az igazgatósági tanácsot, ahol szép számmal vannak a munkások. Megszerveztük a szakszervezeti bizalmiak, a szocialista brigádvezetők ta­nácsát. Hogy ezek egyik nap­ról a másikra nem működ­nek tökéletesen, érthető. • De el kell kezdeni. A brigádmozgaiom kiszé­lesítésével próbálkozunk. Vállalják egymásért a fele­lősséget! 1973-ban még há­rom volt, ma tizenhat szo­cialista brigád dolgozik a vállalatnál. E-s ha vannak, akiknek nem is tetszik, előbb-utóbb mindenki a kép­zettségének, képességének megfelelő munkahelyre ke­rül. Nincsenek kibérelt ál­lások. Csak annak van jö­vője, aki tanul, képezi ma­gát. így lett a festőmunkás­ból szállítási vezető, de elő­fordult a fordítottja is. Aki nem tart lépést, nem ma­rasztaljuk. Az eredmény máris biztató.- Negyedik öt­éves tervünket 184 százalék­ra teljesítettük, ötholdas a telepünk, mindent saját erő­ből csináltunk. Kommunista szombaton, vasárnapon is építettük a faházat az iro­dákkal, az ebédlőt, így ké­szül a kerítés, a park. majd a sportpálya. Ez a mérvadó, nem az, hogy ki mit beszél. Kezd kiforrni egy jól kép­zett szakembergárda, a mun­kások 46 százaléka harminc éven aluli, van jövője a vál­lalatnak, lehet tervezni. Bő­vítjük, tökéletesítjük (ráfér) szolgáltatásainkat új tech­nológiákat vezetünk be, gé­pesítünk, ésszerűbben terve­zünk. Ebből a közösségből többet ki lehet és ki kell hozni. Nagyszerű elképzelések, jó célok az igazgatói irodában. És akik .mindezt megvaló­sítják az állványokon, a műhelyekben ? Teljesítmény. - Hát-------------------------------í- persze, h ogy ez számít. Belőlünk tényleg sokat ki lehet hozni. Dolgozunk, mert ebből élünk. Akkor keresünk, ha a nor­mákat túlteljesítjük. Meg is tesszük. De hogyan? Enyhén szólva nem mindig tisztes­séges eszközökkel. A RlSZ-gyűlés után tí- zenegynéhány fiatal szak­munkás együtt maradt. Be­szélgettek, vitatkoztak. Ez a megdöbbentő kijelentés ott hangzott el. Kik mondták? Mindannyian. Mindegy, ki­nek a nevét írom le, Mondi Andrásét, a festőét. Török Gáborét, az üvegesét, aki a részlegük szakszervezeti bi­zalmija, vagy Pál Szabó Jó­zsefét, a technikusét, aki a kőművesek egyik művezető­je. Még példálóznak is: — Azt hiszi, amikor az iroda­házban dolgoztunk, a szer­kesztőségi szobák ablakait, ajtajait kétszer festettük, ahogyan a technológiai el­járás előírja!? Egy frászt. Egyszer húztuk, kicsit vas­tagon. Ha nem így tennénk, nem keresnénk. Volt, aki így kontrázott: — Ugyan már, aki érti a dol­gát, annak nem kell nyolc órát dolgozni, hogy megle­gyen a teljesítménye. — Ha végig dolgoznánk, talán jut­na idő kétszer festeni. — Bevált módszer a miénk. A cégnek is jó, mert anyag­megtakarítást jelent, nekünk is, mert gyorsabban végzünk. És a megrendelő, fi ** — Még a szakember sem veszi észre. A művezető, aki ellenőriz? — Sokszor húszán húsz fe­lé dolgozunk. Egy nap alatt végig sem tudja járni a munkahelyeket. Ha meg ott van, mást kell csinálni. Nem tiltakozott minderre a KISZ-titkár, és a tapasz­talt idős munkás, Kerék­gyártó János, a vállalat egyik építésvezetője sem, annyit megjegyzett: nem jól van ez így, s , ebben igazat adtait neki a fiatalok. Csak- hát... Az igazgató szerint képte­lenség. Ilyesmi legfeljebb csak elvétve fordulhat elő. Nagy Béla szállításvezető, aki nemrég még szobafestő­mázoló volt, felháborodott, az volt a véleménye, hogy a fiatalok felelőtlenül beszél­tek. A szákszervezeti titkár, Papp László feszengett egy kicsit: — Hát... igen... sokkal szigorúbb ellenőrzés és jobb munkaszervezés kel­lene, hpgy a lógás, a vissza­élés kevesebb legyen. Tulaj­donképpen a munka-, a bri­gád-, a részleg- és csoport- vezetőknek kellepe szervez­ni jobban a munkát, a mi­nőséget megkövetelni, ,a fe­lelősséget vállalni. Bár az is igaz, hogy a szigorú felelős- ségrevonásokkal nem lehet mindent megoldani. Különö­sen hogy itt, a szomszédunk­ban a konkurrens cég, ahol mindenkit tárt karokkal fo­gadnak. Pedig . . . nézze csak — egy táblázatot mutatott: — az építő vállalatok között évi 33 ezer forintos átlagjö­vedelemmel harmadik he­lyen állnak az országos bér­listán. — Hát énnyi pénzért már becsületesen kellene dolgozni... Ki a felelős az­ért, hogy nem mindenki gondolja így?! Ki a felelős uhítjzér!>---------------------------- ha egy vál­lalatnál olyan a légkör, a munkamorál, hogy pofozko­dik egy csoportvezető, hogy a számonkérés után egyesek fogják a munkakönyvüket, néhány száz forint ráígérés- ért már veszik a kalapjukat^ és alkalmasint büntetlenül csalni is lehet? A gyökerek csak a múltban keresendők? — amikor az üzem sajátos profiljával magyarázták, hogy nem lehet fegyelmet tartani s munkaerőhiányra hivatkozva többnyire sze­met hunytak a fegyelmezet­lenségek, a visszaélések fe­lett. Amikor egyes mesterek (?) nemcsak a míves mun­kára, de a szakma „furfan­gos” fortélyaira is megtaní­tották a rájuk bízott ipari­tanulókat? ö k is felelősek. De hagy­juk a múltat. Hiszen elkez­dődött egy tisztulási, rend­teremtési folyamat. Nekife- szültek a vadhajtásokat ter­mő gyökereknek, megpró­bálják kitépni őket. De cso­da lenne, ha a néhol görcsö­sen kapaszkodó, elburján­zott indákkal néhány ember elboldogulna. A jó munka­helyi légkört és közérzetet, a fegyelmezett termelés fel­tételeit és nem utolsósorban a vállalat Jó hírnevét csak közösen: a vezetők a mun­kaszerető, becsületes embe­rekkel, a szocialista brigá­dok segítségével teremthe­tik meg. Az igaz ügynek nem nehéz megnyerni azo­kat a fiatalokat sem, akik a felismerésig eljutva nyers őszinteséggel beszéltek a visszaélések forrásairól, mondván: nem jól van ez így-.. Kovács Kata&a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents