Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

WT8, május Sft. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP TÍZ CSALÁD ÖRÖME Túrkevén a Petőfi tér mellett, az awtsőbusz-pálya- odvajmál, egy 20 lakásos, tanácsi bérház épült. A négy­szintes, nagyablakos épületben tágas, egy-, két- és há- ram&zobás lakások varrnak. A konyhákban beépített bútorok, a csempés fürdőszobákban vUlanyboylarek. Az egész ház hívogatóan napfényes, tiszta, a beköltö­zőknek igazán modem, és kényelmes otthont ígér. Fő­ként azoknak, akik még zsúfolt, egy-két helyiségből álló, egészségtelen albérletben élnek pici gyerekekkel. Számukra igazán álom egy ilyen szép lakás. Az új házban tíz lakást a többgyermekes, jelenleg nagyon rossz körülmények között élő családok kapnak meg. ISIasSni nem leltet Simon Lajosék a túrkevei művelődési ház két kis el­dugott helyiségében élnek, az állandóan zajos, hangos nagyterem mellett. — Hogy kerültek ebbe a szolgálati lakásnak nevezett két kis helyiségbe? Sóhajjal kezdi Simon La- Josné: — Nem volt állásom, a régi lakásunk sem volt meg­felelő. Felajánlották, hogy megkapjuk ezt a két szolgá­lati szobát, ezért takaríta­nom kell, meg este 10-ig ügyeletet tartanom. Nagyon kevés fizetésért Átmeneti megoldásnak ez is jó volt De legnagyobb lányom, Ka­talin, mozgássérült nem vi­li etem levegőre, mert a mű­velődési ház udvara erre nem alkalmas. A két kiseb­bik gyermek, Lajos és Ilona sem tudják évek óta kialud­ni magukat Este 10-ig itt minden zajos-lármás. Szom­batonként hajnalig tart a tánc, a zenekar szó szerint a fülünkbe játszik. — Tegnap kapták meg az értesítést, hogy lakást kap­nak. — Húszéves házasok va­gyunk, ez lesz az első igazi lakásunk. Egy kicsit mar bele is fáradtunk a várako­zásba. Azért mégis sorolja Si­monná hogyan tervezik az új lakás berendezését' mit kellene még vásárolni. Széj­jelmutat az ágy hátán ágy lakásban: — Nem leszünk majd Ilyen zsúfoltan. mindenki egyedül, saját ágyában al­hat tudja milyen jó lesz az? / Éjszaka megroppant a tető Katona Baßniek a nagy­szülők házának kis hátsó sufnijában laknak négy kis­gyermekkel. Most csak há­rom van ottíion, a legna­gyobb szívbeteg; Budapesten ápolják. Van egy kicsi szo­ba. egy kamrából kialakí­tott hálófülke, meg egy pad­lás nélküli, rogyadozó nyári konyha. — Mikor adták be a ta­nácshoz az igénylést? — kérdeztük Katona Bálintnét — Tavaly decemberben. Egyik éjszaka hófúvás volt megroppant a tető. Akkor szaladtam a tanácshoz, öt hónap telt el, és tegnap megkaptuk az értesítést költözhetünk nemsokára, kétszobás lakást kapunk. Nagyon jó lesz az nekünk. Képzelje csak el, a fürdetés eddig mindig nagy kirako­dással járt most meg majd sorban bemegyünk a fürdő­szobába, megnyitjuk a csa­pot és kész. lakásokat: mindegyikbe be­süt a nap, szépen ki vannak meszelve. Nehéz már ezt a pár napot is kivárni. Egyedül, három gyerekkel Gyarmati Istvánná, a túr­kevei Háziipari Szövetkezet szövőnője egyedül neveli há­rom gyermekért, ö igazán tudja, hogy mi az otthon, hiszen ritkán mehet el ha­zulról Az iskolás Ildikó, az ötéves Anikó, és a legki­sebb, Istvánka még a kelle­mes napsütésben is felöltöz­ve járkál a földes, kátrány­papíros helyiségben. — Három éve lakom Itt az édesanyám házának két kamrahelyiségben — mond­ja Gyarmatidé. — Ami­kor idejöttünk, bead­tam a lakásigénylést, voltak is kinn a tanácstól meg­ígérték. hogy segítenek. Ók is láttak, — mutatja a falat az asszony — hogy beázik, nedves a lakás. Nagyon egészségtelen. A kisfiam még nem is látott szépen berendezett, „igazi” otthont. Most megkapjuk. A keyésből, a rászorulóknak A varasban tizennégy többgyermekes család él akiken sürgősen segíteni kellett. Négy család, OTP segítséggel, meg tudja olda­ni. hogy saját házat vásá­roljon. Az ezzel járó forma­ságokat a tanácsnál ingyen, társadalmi munkában vég­zik. A tíz további nagycsa­ládos a napokban költözik be a tágas, új lakásokba. Kaphatnak-e ennél nagyobb Segítséget azok, akik a ma­guk erejéből soha, vagy csak hosszú évek múlva ér­hették volna el, hogy kultu­ráltan, szépen „lakjanak”? Mivel rendezik be? — Most azzal, amink van. A férjem zárszámadáskor Tan egy szobára való búto- kap egy kis pénzt, abból ve­rünk, tévénk, mosógépünk. szünk bútort Láttam már a Nagy szó Túrkeve hétköz­napjaiban a tíz család köl­tözködése. Veres Emma Angolából Rutilio, Voronyezsből Borisz Közös érdek Holnapunk örökösei Soka* vállalnák a közsé­gek gondjainak megoldásából a jászsági termelőszövetke­zetiek. A községi tanácsok és a termelőszövetkezetek ter­mészetesnek tartják, hogy a belterületi utak építésénél, felújításánál a tsz tagsága társadalmi munkával, a gaz­daság pedig gépekkel segít Jászárokszálláson például a tanács és a tsz közös be­ruházásában épül egy be­tonút, amely a gazdaság ma­jorjához vezet ugyan, de hosszú szakaszon a nagyköz­ség lakosságának közleke­dését is kényelmessé teszt Új formál a segítségnek: megállapodásban rögzítik, hogyan járulnak hozzá a tsz-ek a községi ejlesztési célkitűzések megvalósítá­sához. A megállapodások hasznosságát számos példa bizonyítja. Jászkiséren a Le­nin Tsz tagsága társadalmi munkával, a gazdaság több mint 400 ezer forint támo­gatással járul hozzá az út­törőház építéséhez, az isko­lai napközi otthon bővítésé­hez, a vízmű létrehozásához. Jássj ákóhalmá n a Böte Tsz 30 ezer forintos anyagi támogatással és társadalmi munkával segíti az óvoda, a bölcsőde, a pávakör fenn­tartását, a könyvtár könyv- állományának gyarapítását A kommunista szombaton kapott munkabért — 15 ezer forintot sportfelszerelésöt vásárlására fordították. Jászszentandráson a Ha­ladás Tsz szocialista brigád­jai vállalták, hogy az idén a társadalmi munka felét a község kommunális létesít­ményeinek építésénél vég­zik. A gyermekintézmények fenntartását 100 ezer forint­tal segíti a gazdaság. Néhány példa csupán, ah­hoz viszont elég, hogy bizo­nyítsák: a tsz-ek egyre job­ban megértik, hogy az épü­lő új lakótelepekhez, a bő­vülő és korszerűsödő gyer­mekintézményeikhez, a ját­szóterekhez, a járdák építé­séhez nekik is hozzá kell járulniuk, mert ezek fel­építése és fenntartása mind­annyiunk közös érdeke. Az ENSZ az 1978-os évet a gyermekek nemzetközi esz-' tendejévé nyilvánította... Hány gyermek élhet a világon? Ha csupán a népesség negyedét soroljuk ebbe a korosztályba: több, mint egymil- liárd! Nincs szeretetne méltóbb és nincs védtelenebb —> a gyermeknél. Hordod öt,; anya, kilenc hónapig, szíved vérével táp­lálva, tested melegével óvva. Világra küzdőd egy napon — s e perctől kezdve nincs nélküle egyetlen órád, egyetlen cselekedeted. Lényednek elszakíthatatlan részévé lett a gyermek, s marad mindaddig, míg elmetszik életed fonalát a párkák. Az emberiség kincse, az emberiség legfel te tebb kincse — a milliárdos gyermeksorsok. Nem lehet szebbet, jobbat mondani rendünkre, szocia­lista társadalmunkra annál: igaz óvás, egy nemzet mélysé­ges szeretető és törődése övezi hazánkban a gyermekeket. Számolni kellene most összeadni a nemzeti jövedelemnek azokat a milliárdjait, amelyeket rájuk fordítunk, nekik ka­matoztatunk. Lenyűgözően hatalmas szám kerekednék ki. Bölcsődékből és óvodákból: iskolai tantermekből és torna­csarnokokból, ruhákból és bútorokból, gyermekvárosokból és nyaralótáborokból: kötetet tenni ki a lista, s még mindig nem érnénk a végére. Sose próbáltuk egybegyűjteni a nekik auott törődés és juttatta értékét nincs szüksége mérlegkészítésre a társa­dalmunknak. Természetesnek vesszük, mint a nap melegét virágok nyílását tavaszon, mint törvényt, amelyet nem kell sefhova sem felírni. Természetesnek vesszük, hogy a holnap birtokosai, életünk, s eszméink örökösei, testi és szellemi javaink átvevői mindent megkapjanak, amit csak megad­hatunk nekik. Akkor is, ha gonddal, takarékossággal, le­mondással jár mindez — akkor is, ha a ma felnőtt társa­dalmától áldozatokat követel. Nincs félemnelöbb érzés a gyermek örömeneL háncs jobb helyre adott jóság és törődés. Nincs megnyugtatóbb annál: jóllaknak és van ruhájuk, szerető irányítással nevelődnek, s okos tervek formálják jövőjük körvonalait Így van ez ná­lunk, így van ez mindenütt a szocialista országúkban — így gondolkodik, s él az emberiség jobbik része. Gyermekek éve... Mennyi, de mennyi még az em­beriség adóssága nékik, a gyermekeknek. Mennyi gyermek él úgy ma is, hogy szaggatja gyomrát az éhség, s járvány, nyomorúság rabolja el idő előtt évei javát Hány százezer — hány millió anya nem tud még az esengő kérésére ke­nyeret adni, a bontakozó képességnek pallérozó iskolát nyújtani, gyermekei /sorsát kedve, vágyai szerint a legjob­ban egyengetni. Hány országban élnek úgy gyermekek, hogy nem Ismerik a jóllakottság, s az önfeledt játék gyönyörű­ségét Nagyok, mérhetetlenül nagyok az emberiség adósságai. Azok a tőlük elvett százmilliardok hiányoznák, amelyeket tömegpusztító fegyverek arzenáljába ölnek sok-sok ország­ban — kenyér és gyermekruha, tanterem és nevelők, orvo­sok képzésé helyett. Amelyekből az éhező gyermek éhséget kellene csillapítani, betegségeiket orvosolni, anyjuknak lisz­tet, rizst, olajat, gyümölcsöt adni: ne legyen tovább éhező, felfújódott, megtört szemű, nézésű kisgyerek a föld egyet­len országában sem. Az emberiség legjobbjai: tudósok, orvosok, írók figyel­meztetnek különleges nyomatékkai minden lehetséges fó- j-umról: adjon többet korunk minden nemzedéke, minden állama azoknak, akiknek esztendejét az ENSZ meghirdette. Gyermekek nemzetközi éve és ma — a nemzetközi gyermeknap. Külön szeretettel foglalkozunk gyermekeinkkel ezen a szép májusi vasárnapon: egy kicsit annál is többet akarunk adni nekik, mint ami megszokott. Édességet és apró ajándékokat, gyermekműsort és sokféle szórakozást — ünnepet, ami csak az övék. S ami a miénk is, felnőtteké, hiszen a gyermeki öröm nekünk a legszebb ajándék, az ő boldogságuk, elégedettségük a mi legjobb jutalmunk is. — ülés — K. S. Áz örvényi halász Egy pöttömnyi kislány Igazít útba — A rádiós ta­nító bácsi? Ezen az utcán tessék menni. Nagy antenna van a háztetőn. Valóban. A környező há­zak tv-antennái eltörpülnek a kémények fölé magasodó fémszerkezet mellett Ni- csak, mintha fordulna ... Üzemel? Igen. Az alsó épü­let műszerekkel teli kicsi szobájából üzenetet kopog a távíró. Beszélgetés az éter hullámain: — Itt a H—7—MC Jász­jákóhalma. — UA—3—QBL Borisz Voronyezsből — jön a vá­lasz. — Régen találkoztunk Bo- rizs. Mi újság? — Nincs különös. Remek időnk van. Vasárnap kirán­dulni megyünk a családdal. Sokáig jönnek-mennek a morzejelek, a ceruza sebe­sen jegyzetel. Jó tíz perc is eltelik, mikor Tihanyi Ká­roly helyére teszi a fejhall­gatót kikapcsolja a készü­léket Naplójában rögzíti a beszélgetés idejét és .a voro­nyezsi partner hivójelét. Jászjákóhaimát, úgy emle­getik az MHSZ-berltekben, mint a megyei rádiós sport egyik fellegvárát. A kisköz­ségben nemrég adták Id a kilencedik rádióamatőrnek az adóengedélyt. A rádiós­klubjuk is működik, amely­nek életrehívója Tihanyi Károly tanító. — Régi hobbym — mond­ja. Egy tanyasi iskolában ta­nítottam tizenegvnéhány év­vel ezelőtt Ha volt ra időm saját szórakozásomra tele­pes vevőkészülékeket büty­költem. Mikor megszűnt az iskola, beköltöztem a falu­be. Tudták, hogy szeretek bíbelődni a készülékekkel, így rám gondoltak mint ok­tatóra ... Tanulni kezdtem, hisz az akkori ismereteim­mel nem sokra mentem vol­na. Levizsgáztam morse adásvételből, a rádiózás for­galmi és műszaki ismeretei­ből. A gyerekeket nagyon érdekelte, hogyan lehet „be­szélni” egy billentyű segít­ségével. Hamarosan meg­alakítottuk a rádiós szak­kört Engedélyt kaptak egy if­júsági adóállomás üzemelte­tésére. majd később a klub rádióadójának működtetésé­re is. A rádiósok száma sza­porodott jelenleg huszon­három tagot számlál a klub­juk. — Harmadik. negyedik osztályban tanítok — foly­tatja. Már itt kiszemelem a jó hallású gyerekeket, alak­ból rádiós lehet. Mire el­végzik az általános iskolát, már operátori vizsgát tesz­nek, s forgalmazhatnak a klub hívójelével. Az „A” vizsga után pedig önállóan is kérhetnek adóengedélyt. Ügy gondolom még egyikük sem bánta meg. hogy meg­tanulta a rádiózás fortélyait. Néhányan most sorkatonák a klubból. Mindannyian a híradósoknál. A jászjákóhalmai amatő­rök több versenyen bizonyí­tottak már mennyire komo- lvan veszik ezt a sportot. Zsőtér Erzsébet például ta­valyelőtt második, tavaly pod'g első lett az országos lávirdászversenyen. A nem­rég megtartott rádiós irány­mérőverseny területi selej­tezőjén —. amelyen öt me­gye sportolói vettek reszt — a felnőtt kategóriában első lett László István, az ifjúsá­giak közül pedig Tajti Jó­zsef. Mindketten a jákóhal- mi klub tagjai. Az országos rádiós bajnokságon is a köz­ség Csapata képviseli Szol­nok megyét. S ha már az eredményeknél tartunk nem feledkezhetünk meg a klub „motorjáról” Tihanyi Ká­rolyról sem. Evek óta angol nyelvvizsgás első osztályú sportoló, több nemzetközi rádiósverseny győztese. Évente több mint 4 ezer ösz- szeköttetést teremt a világ rádióamatőrjeivel. — Hogy mikor van rá időm? Amikor más alszik. Éjszakai baglyok a rádiósok. Ekkor kedvezőbbek a felté­telek, tisztább a vétel. .. Nappal pedig, ahogy időm engedi, mindig barkácsolok valamit a készüléken. Itt a forgóantennától az adóig minden házi készítésű. Nem mondom költséges sport. Én a készülékeimre költőm a zsebpénzem. A cigarettánál egészségesebb szenvedély ez. És izgalmas. A világ min­den táján vannak ismerő­seim, akikkel sűrűn talál­kozom az. éter hullámain. Angolából Rutilio, Japánból Saty vagy éppen Borisz Vo- ronvezsból — régi partnere­im. Elbeszélgetek velük a családról, a mindennapi életről. Ülök itthon az alsó­épületben es egyenesben be­szélek például Japánnal. Ez a legnagyszerűbb a rádió­zásban. A gyorsan terjedő rádióhullámok közeire hoz­zák a távolit, ismerőssé te­szik az ismeretlent. Az éter­ben kitárulkozik a világ. T. K. L. A Tisza sok embernek adott kenyeret. Nem nagy darabot, de biztosat. Tiszaörvényen ma egyet­len halász él, Pócs Istv.án. Nyugdíjas már. Az apja is, nagyapja is halász volt. A Liget utcai ház udvarán varsakarók sorakoznak, a kerítésen háló szárad, a tor­nác sarkában szák, egy fű­zér véghorog, két kuttyog- tatófa. Az öreg halász most is kijár a vízre, amikor az idő- és' egészsége engedi. Természetesen zsörtölődik: előbb a reumájának tesz szemrehányást, aztán azok­ra akik... — Akik úgy elszennyez­ték a folyót, hogy a tiszavi­rágnak már csak a híre éL Régebben ilyenkortájt már készítettük a vágóhorgokat, mert amikor rajzott a tisza­virág, mindig nagy fogás volt. Most? Az íze se rendes a halnak, amióta azt a sok piszkot a Tiszába vezetik. A vízszennyezés miatt va­ló csöndes háborgásra csak bólintani tudunk. Aztán „szebb vizekre” evezünk. I — Mekkora volt a legnagyobb hal, amit egyedül fogott? — kér­deztük. — Sok érvvel ezelőtt csó­nakból fogtam egy negyven- egynéhány kilós harcsát. Kuttyogtattam — mutat a nyárfából faragott vízcsap­kodó eszközre — horogra akadt a bajszos, rángatta a csónakot, aztán vágóhorgot kapott. Nagy hal volt, mint­ha ketten ültünk volna a la­dikban, amikor eveztem ki­felé. Csoportosan, hálóval ha­lászva fogtak — nem is túl ritkán — ötven kiló fölötti példányokat is. Régebben. — Most mit ad a ha­lásznak a víz? — Amit kifog belőle. Nagy halat nemigen lehet mostanában fogni, de azért süllő, ponty, keszeg, harcsa, ritkábban kecsege is keriiL — Ügy tudják, itt ör­vényen maga főzi a legfinomabb halászlét. Van-e valami titka a halászlé főzésének? — Titok nincs. Hal, zsír, vagy füstölt szalonna, bog­rács, fűszerek. Ahogy es amiből főzi az ember, olyan lesz a halászlé. Az se mind­egy, hogy milyen fával fűt alá, az se, hogy kavarja a bográcsot... — Mi lesz a halász szakma jövője? — A szövetkezetekben még egy darabig lesznek magamfajta halászok. Amit lehet gépesítenek. Amíg ha­lat esznek az emberek, ha­lászra is szükség lesz, csak azok lehet, hogy már gépé­szek lesznek. Hajdanán a halászok ma­guk kötötték hálóikat, fon­ták fűzvesszóből varsáikat és a haltartó kasokat. Értet­tek a csónakkészítéshez, pontos utasítással látták el a vágóhorgot kovácsoló mes­tert milyen legyen a szer­szám. Egyszóval önálló, nagy szakértelmet igénylő mester­ség volt a halászé. Kemény munkával kellett elvenni a természettől a megélhetés­re valót esőben, hőségben, hidegben. Pócs István nem sajnálta a változást. Ami könnyebbé teszi . a halász életét, azt rém,- de a régi tiszta vizű folyó elvesztését mindennél jobban. Szabó János r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents