Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-29 / 126. szám

197S. május 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött a megyei úttörőtalálkozó (Folytatás az 1. oldalról.) “népség kezdetét. Elhangzott a küldöttségek vezetőinek jelentése, majd a Himnusz hangjai mellett a magasba emelkedett a munkásmozga­lom vörös zászlaja, a nem­zetiszínű lobogó, az úttörők kék selyem zászlaja. A zász­lófelvonás után dr. Földi Dá- nielné, a Magyar Úttörők t Szövetsége Szolnok megyei í Tanácsának elnöke köszön­tötte a küldötteket, a meg­hívott vendégeket, a megye és a város párt-, állami, tár­sadalmi és tömegszervezeti vezetőit, a fegyveres testüle­tek képviselőit. Majd fel­olvasta a megyei úttörő el­nökség díszparancsát, „fojtások! Felhívással for­dulunk minden kisdoboshoz és úttörőhöz. Legyetek ké­szek újabb tettekre, készül­jetek a nagy seregszemlére, a VII. országos úttörőtalál­kozóra munkával. Legyen a jubileumi évnek méltó foly­tatása a nyár! Szervezzétek meg, hogy minden társatok részesüljön a kollektív cse­lekvés, a közös szórakozás és játék örömében, akár tábo­rozik, akár otthon tölti a nyarat. Kérjétek a lakóterü­let felnőtt és ifjúkommunis- táinak segítségét, a progra­mok megvalósításához. Cse­lekedeteiteket már a nyáron is vezérelje a következő, út­törőév jelmondata: Együtt — egymásért! Együtt: a szocia­lista hazánkért! Együtt: .a nemzetközi úttörőbarátsá­gért! A dolgozó népért, a hazáért előre!’* A több száz torokból egy­szerre csendült a válasz: rendületlenül. Felemelő per­cek voltak, amikor a dísz-' parancs elhangzása után a gyerekek több száz színes, tarka .léggömböt engedtek a magasba. A libegve, egyre magasabban szálló gömbök magukkal vitték a megyei úttörőtalálkozó résztvevőinek üzenetét: „Őrizzétek a lán­got”, „Építsétek, szépítsétek hazánkat”, „Üdvözletünket küldjük a világ minden út­törőjének”. Az ünnepség után, este a KISZ-táborban vidám tábor­tűz mellett ismerkedtek egy­mással a találkozó küldöttei. V. E. Szokatlan párbeszéd Munkások és vezetők ugyanarról a B¥M szolnoki gyárában A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyára, hosz- szú évek után, az utóbbi időben végre magára talált. Jelzi ezt az is, hogy tavaly ■és az idén elnyerték a Ki­váló gyár címét, de mégin- kább, a gyárban dolgozók közérzete ma sokkal jobb, mint korábban bármikor. Ezt az írásban szereplő mun­kások többször említették. A gyár négy munkását (Bakos Józsefné vasbeton- szerelőt, a vasas előkészítő tizem szakszervezeti műhely­bizottságának titkárát- Ba­logh Jnzsef vízvezetékszere- löt az „energiarészleg” Le- nin$ííjúsági szocialista bri­gádjának vezetőjét, Gulyás Imre lakatost, a tmk Ság- vári Endre brigádjának ve­zetőjét és Karakó József be- tonelemgyártó szakmun­kást, a gyártóüzem egyik csoportvezetőjét) arra kér­tem, mondják el, ők hol, miben látják a mainál is jobb munka lehetőségét Bár a munkásokkal és a gyár vezetőivel (Kozma Ti­bor igazgatóval, Ádámossi György főmérnökkel) kü- lön-külön beszélgettem, véleményüket egy-egy té­máról mégis egymásután írom — mert így teljesebb á kép. Ualqmi d«c6g Gulyás Imrét Itt van mindjárt áz anyaggazdálko­dás. Tudjuk mi is, ma nem könnyű beszerezni bizonyos anyagokat De az „anyago­sok” dolgozhatnának előbb­re. Felmérhetnék, miből mennyi kell. Ne legyen arra szükség, hogy elektródáért, gázpalackért a környező gyárakat kelljen körbejárni. Karakó József: Valame­lyik nap is három órát áll­tunk az éjszakai műszakban, mert nem volt hidraulika­olaj a szivattyúhoz 1 Kozma Tibor: Több jelzés ts jött, hogy az anyagellátás területén döcög valami. Megvizsgáltattam, az anyag­gazdálkodást — egy szerve­zési tanulmány alapján megreformáljuk. Igazuk van a munkásoknak. Karakó József: A gyártó­soron egy műszakban 22 körüreges beton födémet tu­dunk leönteni. Ha át kell állni és más elem, például gerenda gyártására, akkor jó ha a felét. S az utóbbi időben elég gyakoriak az át­állások. Volt olyan hét, hogy háromféle elemet is gyár­tottunk ugyanazon a soron — ez bizony termeléskiesés. Ügy néz ki, hogy nem elég átgondolt a gyártási prog­ram. Ádámossi György: A gyár­tási programok egy hónapra előre készülnek, számító­géppel, az építőipari szerve­ző intézetnél készül, az ÉGSZI-nél. Ez a program az adott feltételek figyelembe­vételével, a rendelkezések­nek megfelelően Optimális — a lehető legkevesebb át­állást igyekszik megadni. Néha azonban ezt a progra­mot menet közben meg kell változtatni, még akkor is, ha hátrányokkal jár. Kozma Tibor: Az az „egy héten háromféle termék” például azért volt, mert a TÜZÉP-el a közelmúltban sikerült megállapodnunk be­tongerendák szállítására, de már adni-.is kellett, hiszen ezt a terméket elsősorban a lakosság igényli. Ez az „át­állási probléma” azonban hamarosan megszűnik — eddig sem volt jellemző —, mert ideiglenesen egy külön panelgerendát gyártósort is beállítunk. KikiszörSlf kooperáció Gulyás Imre: Az elém­gyártáshoz szükséges sablo­nokat — ezek kopnak, el­használódnak — a gyár kü­lönböző alvállalkozókkal sze­deti rendbe. Csakhogy ami­kor visszaéi'keznek, az át­vevő itt már nem ellenőrzi, valóban jók-e? Aztán ne­künk téemkásoknak kell ki­küszöbölni, javítgatni, mé­retre igazítani, befejezni azt, amit másoknak kellett vol­na elvégezni. Karakó József: Szerintem sokat segítene, ha az átve­vő 1 nem restellné megmérni átvételkor a csered arabokat. Gulyás Imre: De az is megoldás lehetne, hogy egy tíztagú brigád egy külön műhelyben itt nálunk csak ezzel foglalkozna. Ádámossi György: Olyan kooperációs partnert, aki ezt a munkát elvállalja, meglehetősen nehéz találni. Aki hajlandó, azt meg kell tanítanunk erre, s közben, való igaz, kifogásolható cse- rodarabok ts érkeaoek ide. kizsaluzást — is gépesíteni fogjuk. Gulyás Imre: Itt van ez az új, Amerikából vásárolt Span-deck üzem. Korszerű, nagy fesztávolságú elemeket lehet majd ott gyártani. De, nemsokára itt lesznek a gé­pek és az emberek még nem ismerik a technológiát. Ádámossi György: Az ok­tatási tematika kész, a tan­folyamot megszervezzük. J úniusban a vezetőket, augusztusban a munkásokat oktatjuk és le is vizsgáztat­juk. Szeptember 20-án lesz a próbaüzem. De mi úgy gondoljuk, hogy a munká­sok oktatását, akkor kell el­kezdeni, amikor már a gé­peket is meg tudjuk mu­tatni. Gatyás Imre: Szerintem a gyárban dolgozó munká­sok nyolcvan százaléka csak azt az egyetlen műveletet ismeri, amit ráosztottak. Megcsinálja, de azt, hogy miért, azt már nem tudja. Mondok egy példát: hatvan­nyolc óta vagyok a gyárban, de csak hetvenegyben, egy tanfolyamon tudtam meg, miért kell a födémpanelbe több szál vas alul, mint fe­lül. Balogh József: Kell tud­ni, mit miért. Ez nagyon lé­nyeges. Ha csak annyit tud, hogy ezt a kart balra, ezt a gombot be, akkor hamar za­varba jön az ember. Kozma Tibor: A techno­lógiai oktatás folyamatban van, ezen mindenki részt fog venni. Az is igaz, hogy ez a tanfolyam átfogó is­mereteket nem ad, ám ha erre is van igény, kielégít­jük. UÍ! sszélS­conyban Ha ezekre azonnal szükség van, nem. lehet visszakülde­ni, marad a hazai „utánja- vítás”. Az átvételt — ebben igazuk van — tényleg szi­gorítanunk kelL Kozma Tibor: Ha erre a munkára külön csoportot állítanánk, az a közvetlenül nem termelő létszámot sza­porítaná a szabályozók pedig éppen ennek ellenke­zőjére ösztönöznek bennün­ket Gulyás Imre: A legutóbbi termelési tanácskozáson is elmondtuk. Ahhoz, hogy a termelést fokozni tudjuk, a gyártósor sebességét kellene megnövelni. Karakó József: Igen, de ehhez a kizsaluzásnál a nagykalapácsot is ki kell kü­szöbölni. Mondjuk hidrauli­kus berendezéssel. .. Kozma Tibor: A javaslat jó, meg lehet valósílani, még az idei műszaki fejlesz­tésből. S ezzel a legnehe­zebb fizikai munkát, a sab­lonoldalak lenyitáísát — 3 Bakos Józsefné: Arról be­szélünk az elejétől kezdve, hogy hogyan lehetne job­ban. Szerintem úgy is, ha többet foglalkoznánk magá­val az emberrel, örülünk mi a kétszeres kiváló kitün­tetésnek, ám a nagy hajtás­ban mintha a munkásról néha megfeledkeznének. Karakó József: Nem arról van szó, hogy nem gondos­kodnak rólunk. De olyan, hogy egy-egy vezető elbe­szélgessen velünk, olyan itt nincs. Mintha fal lenne a munkások és a vezetők kö­zött. Kozma Tibor: Szerintem kétoldalú dolog ez. Való igaz, munkaidő alatt nem nagyon érünk rá beszélget­ni. Viszont ritkán fordul elő, hogy meghívnak egy- egy vezetőt például brigád- összejövetelre. A múltkor — véletlenül — becsöppentem egy ilyen esti találkozóra, ahol jól éreztem magam. Mi igyekszünk az emberek­ről gondoskodni. Abban, nos abban, hogy a kapcso­lat lehetne jobb is, tényleg van valami, ezen érdemes elgondolkodni. Xrömböczky Pék* Júniusban JNfiBELL” A napokban tartott terme­lési tanácskozáson hangzott el: a vártnál is jobb ered­ményekkel zárják a félévet a Női Ruházati Szövetkezet jánoshidai részlegében. A hatvannyolc nőt foglalkoz­tató részlegben az év első felében 36 ezer női ruházati cikk készült. Legismertebb termékük a szovjet exportra gyártott „Izgip” női felsőruha, az „OREH” magas galléros pongyola. Keresett cikk a ruházati boltokban a belföl­di értékesítésre készült, nyomott mintás „Pötyi” di­vatruha. A termelési tanács­kozáson ismertették a jános­hidai részleg második félévi feladatait. A Ruházati Szö­vetkezet megrendelést ka­pott tgy NSZK-beli cégtől, „ANABÍELL” szoknyanad­rágok készítésére. A szövet­kezet az év második leiére 12 ezer szoknyanadrág szál­lítását vállalta, és a rende­lés teljesítésével a jánoshi­dai részleget bízta meg. Az új piac — amely évek­re leköti majd a részleg ter­melőkapacitását — korsze­rűbb technológiák bevezeté­sét. a gépi berendezé felűjí- tását teszi szükségessé. Már útban vannak Jánoshidára, a több minit 3 millió forint költséggel vásárolt korszerű gépek: — hólozó, ringliző gép és a nyolcfejes vasaló­gépsor. Üzembe helyezésük után elkezdik a második félév slágerének az „ANABELL”- nek gyártását. Ülőbútorok Angliába További 105 ezer angol font értékű kötéssel tetézték a HUNGAROCOOP Szövetke­zeti Külkereskedelmi Válla­lat és a londoni Gardenfast cég 1976 első félévi szállítá­sokról szóló szerződését En­nek megfelelően a HUNGA­ROCOOP ez évben csaknem 220 000 fontért exportál an­gol partnerének alumínium- hói öntött kerti bútorokat Heti jegyzetünk Könnyű emberek „Nézd, ezt az öltönyt az újítási díjból vásároltam. Már sokszor megjárta a Patyolatot, a nadrágon is ki­cseréltem a koptatót — szóval eltelt két év fölötte ..'. Az újításom azóta ott van valahol egy fiókban ... Én nem szólhatok semmit. A pénzem megkaptam, meg a különjutalmat is. Csak a munkámat nem használják föl...” Ezekhez a sorokhoz címül talán ez illett volna legjobban: egy kifizetett újító panaszai. Ahogy elmond­ta, egyszerű kis ötletről, apró változtatásról volt szó. El is felejtettem volna fiatal újító ismerősöm méltatr lankodását, ha a napokban nem adja hírül a sajtó/a rádió, hogy megyénk égjük legngyobb gyárának új terméke milyen szép sikert ért el a Budapesti Nemzet­közi Vásáron. S talán még ekkor sem jutott volna eszembe, ha ott a helyszínen (a BNV-n) pem találko­zom a gyár egyik vezetőjével. Szóba került a jeles termák, de a kitörő öröm, a büszke beszámoló helyett az alkotói kéz csak legyintett, s borsosabbak, lettek a mondatok. „Egy gj'ár megvalósítja kiemelt fejlesztési prog­ramját ... A termék népgazdasági haszna várakozáson felüli. A minősítő szakemberek elismerik, de mit ér a pavitoni siker, ha ott. ahol használni lehet, jóformán alig törődnek vele. Megérteném ha a kísérletek ered­ményeiről tegnap értesültek volna a leendő felhasz­nálók. Mi már kitaláltuk, kidolgoztuk a termákét Meddig várjunk arra, hogy ők is felfedez zék?” A „kóreset” hasonló az újítóéhoz, igaz méretei sok­kal nagyobbak. Ilyenekről hallva, szinte automatikusan pörgeti a nyelv a szavakat: „Igen, dehát az új, a szokatlan az ellenállásba ütközik ... Meg kell szokni... Meg kell ismertetni...” És így, tovább. De ma, amikor az életritmus, a technikai előreha­ladás felgyorsul, amikor a népgazdaságnak minden forint számít, ilyen gondolatokkal és ilyen gondokkal birkózzunk mi és kiváltképpen ők, az alkotók, a „ne­héz emberek”? Mert így nevezik őket, akiit keresik az újat, a korszerűbbet, a jobbat. Nehéz emberek, nehéz esetek.. . Velük szemben a könnyű emberek, vagy még pontosabban fogalmazva: a könnyelmű emberek áll­nak. Azok, akik a könnyebb, már megszokott megol­dások helyett nem merik vállalni az újat. Pedig meny­nyivel könnyebb lenne a dolgunk könnyű emberek nélkül! , ~ ' 1 '»! ' B, I. Kiváló szövetkezet a kisújszállási Nagykőé Tsz Elmúlt évi munkája elis­meréseként tegnap délelőtt vehette át a kiváló szövet­kezet kitüntetést a kisújszál­lási Nagykun Termelőszö­vetkezet tagsága. A leg­jobban dolgozók közül Nagy László, Rapí Istvánj Hőgye János, Baló János a Mezőgazdaság Kiváló Dolgo­zója kitüntetést kapták, ketten: Kiss István és Major András pedig miniszteri di­cséretben részesültek. Á cipó minősége Új módszer a hibák feltárására Volt olyan esztendő — az 1973-as — amelyben nem kevesebb, mint 400 újság­cikk foglalkozott a cipők minőségével. A publikációk száma — a vásárlói pana­szokkal arányban — azóta mérséklődött, de _a cipőbolti eladók a megmondhatói, hogy reklamáció ma is akad bőven. A cipők minősége azon­ban ma már mégsem olyan „nemzeti ügy”, mint amikor még a parlamentben is el­hangzott interpelláció e tárgyban. Pedig a termelés feltételei csak részben ja­vulhattak. Az ipar egyik legfőbb gondja, hogy csök­kenő munkáslélekszám mel­lett, mind több árut kell termeim, s emellett az or­szágba érkező nyersbőr mi­nősége sem javul. Márpedig a jogos reklamációk felét az alapanyag hibái, másik felét a megmunkálás, a gyártás hiányosságai okozzák. Ami a nyersbőrt illeti, a közeljövőben aligha lesz népgazdaságunk olyan helyr zetben, hogy jobb minőségűt vásároljon a világpiacon. A gyárak ebben a tervidőszak­ban 20—25 százalékkal kí­vánják fokozni a termelést, és nem számíthatnak arra, hogy munkaerő-ellátottsá­guk javul. Alighanem ez a helyzet is késztette Dalié Attilát, a Bőripari Kutatő Intézet igazgatóját, hogy a közel­múltban tartott előadásában a hibaforrások kutatásának új módszerét mutassa be a szakembereknek. Olyan ma­tematikai-statisztikai mód­szert, amely számítógépes adatfeldolgozás segítségével mutatja ki, hogy a gyárak­ban, üzemegységekben, sza­lagoknál pontosan hol, mi­ként követik el azokat a hi­bákat, amelyek a vásárlói panaszokat okozzák. Ma a cipők túlnyomó többsége ragasztásos tech­nológiával készül, s ebből ered a reklamációk java is, amely a talp leválását teszi — jogosan — szóvá. A vizs­gálat két esztendőre vissza­menőleg, kilenc gyár adatait táplálta be a kutatóintézeit számítógépébe, s mutatta ki a hibahelyeket. Közelebbről azt, hogy milyen technoló­giánál, fnilyen ragasztó al­kalmazásánál kisebb, vagy nagyobb a hiba lehetősége, milyen típusú cipőt lehet a jobb minőség reményében gyártani. Ez a módszer új a cipő­iparban, s ennek köszönhető a szakemberek nagy érdek­lődése is. Az előadást köve­tő vitában a résztvevők megállapították, hogy a szá­mítógépes adatfeldolgozás a gyártás hibáinak, ponto­sabban hibahelyeinek, feltá­rására is alkalmas, ás ma­guk a termelők is képesek magukat ilyen módon el­lenőrizni. S éppen ez volt az előadás célja: felhívni a fi­gyelmet a matematikai-sta­tisztikai módszerek hasznos­ságára, amelyek, a cipők minőségének javításában is segítségül hívhatók. Elvégre a hibahelyek gondos feltá- sára utat nyit a minőséget javító intézkedéseknek. Ezek az intézkedések egyébként távolról sem csu­pán nekünk, cipőkoptató vásárlóknak kívánatosak, hanem a termelőknek, sőt a kereskedelmi vállalatoknak is. A rossz minőségre ugyan­is mindenki ráfizet. Mert mit kezdhet a gyár, a termelő, mikor visszakap­ja hibás áruját? Ráfizet, mert a vevőt kártalanítani kelL Könnyen belátható, hogy a rossz minőségű cipő gyár­tása, forgalmazása senkinek sem áll érdekében. Ellenke­zőleg. Éppen ezért kutatják ^zokat a módszereket, ame­lyek segítségével, változat­lan adottságok mellett is, javítható a technológia, ja­vítható a minőség. Hogy ne kelljen a vásárlónak hóna alatt a cipősdobozzal talál­gatni: vajon leválik, vagy nem válik le az új cipő talpa? G. Z& "

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents