Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-27 / 124. szám

1Ö76. mágus ZT. SXÖEÜSrÖK MEGYEI NÉPLAP Í3 Logopédus A beszédhibák orvosa A túrkevei városi könyvtár kézimunka szakkörében nemcsak hímeznek az asszonyok, hanem gyűjtik és felhasználják a régi népi motívumokat. A húsztagú közösség leg­szebb hímzéseiből a közelmúltban sikeres bemutatót tartottak. A régi hímzések, szőt­tesek felkutatásában segítenek a honismereti szakkör tagjai is Táncosok, citerások, bábosok A füredi járásban folyó amatőr művészeti tevékenységről Tavaly ősszel a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövet­kezet — a már korábban lé­tező és minősített Páva-kör mellé — éiterazenekart szer­vezett. A citerások azóta is rendszeresen próbálnak, re­pertoárjuk 1 egyre bővül, több alkalommal megérdemelt nagy sikerrel léptek föl Ti­szafüreden és a környezőte- lepüléseken. A zenekar tag­jai középkorú férfiak, még Az utóbbi időben meg­pezsdült az amatőr művésze­ti tevékenység a tiszafüredi járásban: a Hámán Kató Páva-körén és citerásain kí­vül, szépen fejlődik a kun­madaras! citeraegyüttes (leg­többjük tűzoltó) és a füredi gimnázium irodalmi színpa­da. Az említett művészeti csoportok rendszeresen mű­ködnek, de egyre több az al­kalmilag szerveződő együt­tes ez különösen a gyermek- csoportokra jellemző. Az évenként lebonyolításra ke­rülő úttörő kulturális szem­lékre készülnek bábosok, gyermekszínpadok, népi­A művelődési házakra, klubkönyv tárakra vár a fel­adat, hogy az iskolából ki­kerülő gyerekek továbbra is részesüljenek az amatőr mű­vészeti csoportokban folyó munka örömeiből. Igaz, eh­hez sokkal élettelibb kap­jó néhány évig együtt mu­zsikálhatnak, de az után­pótlás így is kell. Erre gon­dolva szerveztek a Kossuth téri általános iskola felsőta­gozatosaiból egy gyermek citeraegy úttest, amely már túl van az első fellépéseken. A gyerekciterások közül ket­ten a Hámán Kató Tsz-ben lesznek iparitanulók — és természetesen előrelépnek a felnőtt pengetősök közé. táricosok, népijátékokat be-1 mutató együttesek, kamara­kórusok. A járás amatőrmozgalmá­ban az uttqrppgypttesekre lehet alapozni. A gyerekek jó képzést kapnak1 hozzáértő pedagógusoktól-. , Csakis . en­nek tudható be, hogy a já­rásból három úttörőcsapat, csoportja szerzett helyezést a megyei kulturális bemuta­tón: egy alsótagozatos báb­együttes és két kórus. £v- ről-évre jól szerepelnek az abádszalóki gyermektánco­sok, Tiszaőrsön nemrég szé­pen muzsikáló furulyaegyüt­tes alakult. csolatban kell létrejönni az iskolák és a közművelődési intézmények között, mint a mostani. Néhány kivételtől eltekintve meglehetősen for­mális, ötletszerű az együtt­működés. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy nemcsak a gyerekeket kell bevonni a művelődési házak tevékeny­ségébe, hanem a sok kitűnő felkészültségű —ebben vagy abban a művészeti ágban jártas — pedagógust is. Tcvábbi lehetőségek Ugyancsak a művelődési intézményekre vár a fel­adat, högy az üzemekben, KISZ-szervezetekben. a nő­klubokban stb. elszigetelten jelentkező kezdeményezések­nek segítséget adjanak. Például: Kunmadarason a zárszámadáson a szövetkezet KISZ-esei népitáncot mu­tattak be: egy népitánccso- port magját adná ez az alapszervezet. - 'Tiszafüreden az ÁFÉSZ KISZ-esei rend­szeresen előádhák — maguk közt — irodalmi műsorokat, minden szakmai irányítás nélkül. Tiszafüreden, Kun­madarason és föltehetően a járás más településein is több rajzoló, íestegető, fa­faragó fiatal él. Varinak annyian, hogy körré lehes­sen szervezni őket. A teljes képhez — a köz- művelődési intézmények mentségére , —. hozzátarto­zik, hogy a legtöbb helyen már megpróbálták ezeket a lehetőségeket kihasználni. De most a megváltozott fel­tételek közepette érdemes ismét kezdeményezni az amatőr művészeti csoportok létrehozását. Sz. J. Szülők, nagyszülők, roko­nok aligha gondolnak arra, miközben gügyögve utánoz­zák a kisgyerekek szavait, hogy később mennyi gondja származik majd a gyerek­nek ebből a furcsán meg­nyilvánuló szeretetből. Csak Szolnok általános is­koláiban közel ezer olyan alsótagozatos diák tanul, akik logopédiai kezelésre szorulnak, s ebből csak egy kisebb hányadot tesznek ki, akiknek veleszületett be­szédhibájuk van, a többség a szülők, a környezetük be­szédmodorának, gügyögé­sének köszönheti, hogy egyes hangokat nem tud ki­ejteni. Ez pedig rányomja bélyegét a gyerek tanulmá­nyaira, a közösségbe való beilleszkedésére is. A megyeszékhelyen egy főállású logopédus Fülöp Lászlóné, s a kisegítőiskola tanárai próbálják helyrehoz­ni a felnőttek vétkét, meg­tanítani a gyereket a han­gok helyes kiejtésére. — Hogyan lesz valakiből logopédus? — Véletlenül választottam ezt a pályát. — mondja Fü- löpné. — Érettségi után kül­kereskedelmi főiskolán akartam továbbtanulni, de nem vettek fel. 1 Egy évig dolgoztam, s ez-idő alatt lát­tam a televízióban egy ri­port filmet, amely a gyógy­pedagógiai főiskolát mutat­ta be. Elhatároztam, hogy jelentkezem. — A többi már ismert. Két éve államvizsgázott, azóta a szolnoki gyerekek beszédhibáit javítja. — Minden tanév szeptem­berében beszédfelmérést Pedagógus képzőművészek lábéra A másfél évtizedes ha­gyományokhoz híven az idén is megnyílnak a pedagógu­sok képzőművészeti nyári művésztelepei. A jelentke­zések lazajlottak, az idén ki­lencven alkotó pedagógus­nak teremti meg a szakszer­vezet a tanulás, a tovább­képzés, az alkotás feltéte­leit. Gyula és Miskolc-Pere- ces mellett először nyílik az idén júliusban alkotótábor Bázakerettyén. A háromhetes táborozás végén a résztvevők kiállítá­son mutatják be alkotásai­kat végzek az alsótagozatos gye­rekeknél. A tapasztalataim mellett megkérdezem a pe­dagógusok véleményét is, ám sajnálatos, hogy ők csak a leafeltűnőbb zavarokat észlelik. — Melyek a leggyakoribb beszédhibák? — Talán az artikulációs zavarok, a pöiszeség, a hang­helyettesítés, kihagyás, a raccsolás, a leggyakoribbak. Ezek a hibák 70 százaléká­ban gyógyíthatók, sőt a pö- szeség teljesen. A ritmusza­varok, a dadogás, a hadarás már neliezebb, s végül az orrhangzósság, amely vele­született betegség, csak mű­téti beavatkozással gyógyít­ható. __— Mely hangok ejtésével v an a legtöbb gond? — Az úgynevezett szisze- gőkkel, az sz, s, z, zs-vel, az r-rel, a k-val, a g-vel, s az ó és ő hangokkal. — Hogyan javítja a gye- rekek beszédzavarait ? — Minden tanulóval heti két alkalommal tíz-tizenöt percet foglalkozom; nyelv- és hallási gyakorlatokat vég­zünk, természetesen játékos’ formában, s tükör előtt. Né­mely esetben a logopédiai szondát is lehet alkalmazni. A szonda egy fém tárgy, amely a nyelvállást szabá­lyozza az egyes hangok ki­ejtésekor. — Hány tanulót gyógyít meg évente? — Egy tanévben általá­ban csak 80—85-re futja az Az idén először kerül sor — az ünnepi könyvhét al­kalmából — egy „könyvtér” kialakítására Karcagon, a városközpontban, ahol tár­sadalmi munkával elkészí­tett könyvpavilonokat állí­tanak fel. A könyvtéren dél­utánonként — május 28-tól kezdődően — különböző programokat bonyolítanak le. Így többek között május 28-án pénteken, a nyitás napján, bábelőadás, 29-én a 300. jubileumát ünneplő karcagi Gábor Áron Gim­názium diákjainak irodalmi előadására kerül sor, 30-án a helyi 629. sz. Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző In­tézet kórusa, 31-én a karcagi úttörőzenekar és június 1-én az általános diákotthon ci­időbőü Idán az Újvárosi és a Ságvári körúti iskolába jártaim. Egyszerre több is­kolát nem vállalhatok, hisz mindenütt váltott tanítás folyik az épületek kicsik, zsúfoltak. — Tapasztalatai szerint kelt-e valamilyen lelki meg­rázkódtatást, kisebbségi ér- zést a gyerekekben a be­szédhibájuk? — Az óráimon nem ta­pasztaltam ilyesmit, nagyon lelkesein dolgoznak, s leírha­tatlan a boldogságuk, ha si­kerül kiejteni az r-t, az s-t, vagy ha szépein, nyugodtan olvasnak, nem dadogva, s hadarva. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy játék közben vagy óraközi szüne­tekben nem rázza-e meg őket a társaik gúnyolódása. __— Nem lenne szerencsé­s ebb még óvodáskorban ja­vítani a beszédzavarokat? — Feltétlenül jobb, s eredményesebb lenne. de hát ehhez több logopédusra, s állandó helyiségre lenne szükség. S nem ártana persze egy kicsit a felnőtteknek is el­gondolkodni azon — most aimikor egyre inkább elter­jedt a „pongyolaság”, a helytelen szóhasználat, s mintha újra divat lenne a raccsolás, a félszóta gokban való beszélés — hogy a gye­rekek bennünket utánoznak, úgy tanulják meg az anya­nyelvet, ahogyan tőlünk hallják. Tál Gizella terazenekara és népi tánc- együttese szerepel. A Müveit Nép Könyvter­jesztő Vállalat 452. sz. kar­cagi könyvesboltja a város üzemeiben több mint har­minc helyen ünnepi könyv­hét keretén belül író-olvasó találkozókra is sor kerül. Május 26-án Sánta Ferenc a berekfürdői üveggyár szo­cialista brigádjaival, 28-án pénteken Fekete Sándor a Csokonai könyvtárban ta­lálkozik felnőtt és ifjúsági olvasókkal. Június 3-án Cse­res Tibor a FELISZ-ben tartja író-olvasó találkozó­ját, 7-én Keres Emil mun­kás—művész találkozón vesz részt a berekfürdői üveg­gyárban, délután a mező- gazdasági szakközépiskolában lép fel önálló műsorával. Tartós és alkalmi csoportok Közművelődési intézmények és iskolák f n könyvhét eseményei Karcagon ! HÖERÖmUUEKIG . ' • dmf** Í/& ? i.* ’ Ki'f. S- - y‘ te'.,' Ha öt év múlva találkozunk O A tizeinkét emeletes új szállo- *■ da ablakából messzire ellátni. A várost kopár hegyek ölelik körül, úgy tűnik, mintha beszorítanák kar­jaik közé Ulánbátort, rideg homok­kő szikláikkal mintegy álljt pa­rancsolva a fejlődésnek. A mongol főváros áronban szemmel láthatóan fittyet hány a tilalomnak. Amerre a szem ellát, új városnegyedek in­tegetnek, füstölgő gyárkémények, közöttük a két hőerőmű rajzolnak csíkot az égre. Odább, észak felé a hatalmas új malom fehérük, szem­ben, közvetlenül alattunk sivító Diesel-mozdonyok kúsznak el hosz- szúra nyúlt vagonfarkaikkal a Kí- nai-híd alatt. Autó teherautót ér, zsúfolt autóbuszok kergetik a Vol­gákat, Moszkvicsokat, a követség! Mercedeseket, vagy BMW-ket. A két évtized alatt meghárom­szorozódott város modern és nyüzs­gő lakónegyedei között a most már településsé rendezett jurta városré­szek idézik a végtelen sztyeppét — a városokba való áramlás Mongó­liában is óriási gond — de már szí­nesre festett kerítésekkel utcákra tagolva, villany van bennük és kút, közös kút persze, az életető és tisz­tító vízzel. Innen a szálloda ablak­ból egyszerre látni mindezt. Rálátni Bogdo Gegen főláma palotájára is, a mostani vallástörténeti múzeumra, meg a másik kolostorra is, amely ma ugyancsak múzeum, de ellátni a televíziós torony piros-fehéren magasba szökő sziluettjére, tövében a jurta városrésszel és a most is „üzemelő” lámakolostorra és szen­télyre. A lámáktól a hőerőművekig ve­zet a tekintet, befog egyetlen pillan­tással évszázadokat és mindenféle látnoki tehetség nélkül előre is néz­het évtizedeket. Pontosan: öt évet mindenképpen. Elkészült a mongol népgazdaság új ötéves terve, mi­után a megelőzőt sikeresen teljesí­tették a hatodik elfogadására most kerül majd sor a júniusi pártkong­resszuson. A vitája még é sorok írásakor is folyik a lapok hasábjain, a gyűlések ezrein.. Szigorú, fegyelmezett, előre te­kintő és a realitásokat számba vevő, ám mégis merész tervet készítettek a mongol szakemberek a másfél mil­liós ország számára. Már egymagá­ban az is figyelemre méltó lehetne a laikus kívülállónak, az országot csak messziről és felületesen isme­rőnek, hogy ez a hajdan volt és lé­nyegében ma is még mindig állat- tenyésztő és jószágot terelő nép nép- gazdasági tervet készít. A végtelen sztyeppék korlátlan határaihoz szo­kott mongol ember, akit egykor csak a fű növése befolyásolhatott, hogy merre és meddig és mikor, ma a tervgazdálkodás nagyon is hatá­rozott keretei között éli életét, a fe­gyelmezett munkához szokva, vagy azt már meg is szokva. Mi volt és mi lesz? Az újságíró hevülete itt adja át a helyét a racionális gondolkodás­nak, a lelkesedés a számok megszab­ta reaütásoknak. A földönjárás .szakembere” és segítő informáto­rom — informátorunk inkább! — egy negyven év körüli higgadt, halk beszédű férfi, Mönhzsargal elvtárs, a Mongol Állami Tervhivatal elnök- helyettese. Előtte az asztalon kimu­tatások, térképek, jegyzetek és fel­jegyzések az elmúlt ötéves tervről és az újról, amelynek segítségével az ország ismét óriási lépést tesz előre az egész népgazdaság fejleszté­sében. \ — Az ötödik ötéves tervet teljesí­tettük — mondja Mönhzsargal be­vezetőként. Egyszerű, tárgyilagos ki­jelentő mondat ez. A tervhivatal nem az érzelmek, hanem az értelem helye. Fegyelmezett arcán azért át­suhan a büszkeség inkább csak sejt­hető mosolya, amikor csak úgy mel­lékesen hozzáteszi, hogy hét milli­árd tugrikot ruházott be a mongol népgazdaság abba a bizonyos telje­sített ötéves tervbe. Ez a hétmilli- árd füstöl itt körben a városban, ez a hétmilüárd formált új ipari vá­rost a negyvenezer lakosú Darhan- ban, ez a hét milliárd teremtett színvonalat Mongóliában. És hadd tegyem hozáá: ez a hétmálliárd te­remtett igényeket is, mind nagyob­bakat persze. Teljesíthetőeket is, és ma még tel- jesíthetetleneket. És ez a hétmilliár- dos beruházás teremtette meg a le­hetőségét, hogy a mongol népgaz­daság jövedelme öt év alatt kere­ken 40 százalékkal növekedjék. Behozzák az elmaradhatatlan illa­tos, forró teát, és amíg a hűvös ta­vaszban jól eső italt kortyolgatjuk, a tervhivatal elnökhelyettese mára fali térképnél magyarázza, milyen természeti kincsek és hol várnak feltárásra, hogyan fejlődik tovább a gazdaság. — Nemcsak a beruházásra kerülő pénz a lényeges. Az is természete­sen, hiszen a hatodik ötéves tervben 13—14 milliárd tugrikot szánunk a gazdaság fejlesztésére. A legdöntőbb — summázta a pénzben nem is ki­fejezhető legfőbb feladatot Mönh­zsargal — a minőség. A termelésben és az irányításban is. Csak a minő­ség mindenoldalú és mindenütt tör­ténő biztosításával valósíthatjuk meg, hogy a mezőgazdaság évi nö­vekedése elérje az öt százalékot, az ipar öt év alatt fejlődjön legalább 60 százalékot, és hogy a nemzeti jö­vedelem mindezek eredményeképpen 37—41 százalékkal legyen magasabb, mint most A számokat nagyon is konkrét ne­vek és tények váltják fel. Elmondta az elnökhelyettes, hogy a mezőgaz­daság mindinkább belterjes fejlesz­tése, a gabona és a takarmány ter­mesztése, mégpedig a teljes ellátást biztosítása ezen a téren, az új ötéves terv egyik alapvető feladata A leg­nagyobb ipari beruházás az erdenti réz- és molibdénibánya, valamint a kohó első lépcsőjének felépítése lesz. Az ipar általános féladata a terme­lékenység növelése. Ezen belül is az élelmiszeriparnak el kell érnie a világszínvonalat. És mindezt a KGST hathatós se­gítségével, baráti összefogással és a mongol nép kemény munkájával. — Ha öt év múlva találkozunk, .megint csak annyit mondok majd: az ötéves tervet teljesítettük. A ha­todikat immár — búcsúzik tőlünk Mönhzsargal, a tervhivatal elnök- helyettes^ és a számokkal, tényekkel a tarsolyunkban a még ismert város­kép is valahogyan új arcot ölt előt­tünk. ■ (Folytatjuk) Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents