Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-26 / 123. szám
1976. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jászkunság-est Mezőtúron Hétfőn este Szolnokon a Szigligeti Színházban nagy sikert aratott a szolnoki Kassai úti énekzenei általános iskola évadzáró hangversenye. Képünkön az iskola kórusa, vezényel Rohonczi Andrea karnagy Batizi tanár úr Tudja, mi volt az a filléres gyors? Nem? Gondoltam. így hívták a MÁV kedvezményes járatait a harmincas években. Az ország szebb tájaira egy-egy célállomásra indított hétvégi járatok voltak, öt és fél pengőért levitt például a Balatonra. Én ki is használtam, barangoltam, bejártam az országot, amíg a háború ki nem tört... Egy folyóirat újjászületett. Az „új” Jászkunság első számát már rég kézhez kapták az olvasók (hamarosan eljut hozzájuk a második is), az újdonság varázsa mégsem csökken. Levelek, telefonhívások érkeznek a szerkesztőségbe, olvasók százai érdeklődnek a folyóirat munkája után. Ez az érdeklődés hívta életre a Jászkunság esteket is. Előbb Jászberényben, hétfőn este pedig Mezőtúron találkoztak egymással a megyei folyóirat szerzői s az olvasók. Negyvenen, ötvenen lehettek a vendéglátók? A létszám most talán kevésbé fontos ... Lelkes, érdeklődő társaság köszöntötte a felelős szerkesztőt: Valkó Mihályt, közvetlen munkatárMegkezdődött Szolnokon, a társadalmi ünnepségek és szertartások IV. művészeti bemutatója. Mint arról már hírt adtunk, a háromnapos rendezvénysorozaton versenyek, bemutatók, szakmai tanácskozások követik egymást. Tegnap a társadalmi ünnepségeken közreműködő orgonisták első országos jellegű versenyére került sor a Szolnoki Galériában. Az „Arany orgona” díjért pályázó tizenhat versenyző kosait: Keresztes Ágnest, Petri Csathó Ferencet, 'Huh Istvánt, Mándoki Istvánt, valamint a Jászkunság két vendégét: Csalog Zsoltot és Galambos Lajost. Kijutott a tapsból az est előadóművészeinek: Tímár Évának, Szabó Ildikónak, Papp Zoltánnak, illetve Lukácsi Hubának is, akik értő tolmácsolással segítették a találkozó sikerét. Versek, dalok, elbeszélések, írói vallomások követték egymást — a két óra szinte észrevétlen elszaladt. „Kár, hogy vége” — sóhajt a búcsúzásnál valaki, mire gyorsan megnyugtatják: „sebaj, találkozunk mi még...” Az „új” Jászkunság csatát nyert Mezőtúron — az irodalmi esttel is. H. D. zott két Szolnok megyei is bemutatta tudását: a szolnoki Butyka Enikő és a karcagi Kalmár Gyula. Ma a társadalmi ünnepségek kórusainak városi minősítéssel egybekötött találkozója szerepel a programban, s ma lesz két tanácskozás is. Előbb a versenyen résztvevő kórusok vezetői tanácskoznak, majd a Társadalmi Szertartások Országos Tanácsadó Testületé tart ülést. Gordonkások díszhangversenye Egy rangos verseny legjobbjai, a „Friss Antal” országos zeneiskolai gordonka- verseny győztesei találkoztak hétfőn este Jászberényben, hogy zenekari díszhangversenyükkel újabb szép élményeket szerezzenek a jászberényi közönségnek. A Kossuth Tsz székházában rendezett hangverseny díszvendége volt Friss An- talné, a neves zenepedagógus özvegye, Hajdú Mihály zeneszerző, akinek háromtételes gordonkaversenye elhangzott a műsorban. A hangverseny szereplői: Budapestről két, Debrecenből, Bajáról, Szolnokról egy- egy, Jászberényből három, az országos versenyen 1—3 helyezést elért ifjú gordonkás. Közreműködött Báli József karnagy vezényletével a a szolnoki Szimfonikus Zenekar. A díszhangverseny, amely újabb szép színfoltja volt a Székely Mihály zenei napoknak, tehetséges fiatal gordonkásoknak adott lehetőséget, hogy zenekari kísérettel, egész estét betöltő hangversenyen bizonyítsák tehetségüket. Valamennyien — az alig 10 éves gordonkás kislány éppúgy mint „legidősebb” 16 éves versenytársa — dicséretre méltó előadásban tolmácsolták Vivaldi, Hajdú és Dimetrescu gordonkára írt müveit Nemzetközi történésztanácskozás n. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából Sárospatakon ülésező nemzetközi tudományos konferencián kedden 15 előadás hangzott el. Az elő-, adók foglalkoztak a Habs- burg-abszolutizmus hazai hatásával. Annak pénzügyi és rendiségi vonatkozásaival, a Rákóczi szabadságharc nemzeti és társadalmi viszonyaival, a nem magyar nemzetiségek részvételének kérdésével. Ismertették hazánkban a XVIII. századi demográfiai helyzetét, a parasztság és a köznemesség életviszonyait. Több előadó Rákóczi államszervező tevékenységével foglalkozott. A magyar történészeken kívül osztrák és szovjet előadók ismertették kutatásaik eredményeit. A nemzetközi tudományos tanácskozás szerdai ülésén a Rákóczi szabadságharc irodalmi- és művelődéspolitikai viszonyait vitatják meg. — Jaj, de jó, tanár úr, hogy végre összefutottunk Szolnokon. Tavaly is járt itt vagy háromszor, de hol előadást tartott az idegenvezetőknek, hol vonathoz sietett, hol meg vizsgáztatott Közben is kerestem, dé akkor külföldön volt, a múltkor pedig Szombathelyen. Elnézést, hogy hosszúra sikerült a bevezető, de .. • — Sajnos, most sem érek rá, várnak a TIT országjárás-vezető tanfolyamának hallgatói. — Akkor talán a jövő héten. Hétfőn? Kedden? Sikerült’ Én kicsit késve a Keletiből, ő úgyanúgy a Szovjetunióból. — Nem, itthonról. Nyíregyházán ugyanis eszünkbe jutott, itt van egy ugrásra a Kiskörei Vízlépcső és még sokan nem láttuk. IBUSZ idegenvezetőkkel voltam, s úgyszólván hivatalból kötelességünk volt megnézni. Mesél, magyaráz, mi is az a vízlépcső, miért épült, hogyan épült, mi a múltja, a jövője, belefeledkezve, lelkesen, fiatalos hévvel. Hatvanhárom éves. Az első TIT idegenvezető, övé a 001-es sorszámú igazolvány, ö kezdeményezte az első magyar- országi országjáró ismeret- terjesztő túrákat. 1957-től a túrákat már az IBUSZ-szal közösen szervezték, amely előre gondoskodott az utazásról, szállásról. — Aggteleken volt egy turistaszálló. Mi csak Hotel Toprongynak hívtuk. Hatvan vaságy egy teremben. Kép— Nem jó, túrán vagyok a Dunántúlon. — Szerda... — És csütörtök, Szombathely. Péntek itthon, de vizsgáztatok, nem, a következő héten nincs szabad ... azután sem, mert akkor Királyréten •.. Expressz ... nem, akkor viszont IBUSZ- továbbképzés Szeged... Esztergom ... Győr ... Na, ez az. Pénteken jövök haza Lvovból, jöjjön hát hétfőn tizenegyre. Tehát mához egy hónapra Budapesten. — Az „ötvenes években kezdődött az ismeretterjesztés — a négy fal között. Elmeséltük, milyen Esztergom- Szemléltetés, színes dia egy darab sem. ötvenötben kitaláltuk. el kell vinni az embereket a helyszínre, akkor majd jobban tudják, milyen Esztergom. Én vezettem az első utat Győrbe, a TIT bérelte busszal. Felkészültem a városból, de út közben rájöttem, ez kévés. Nem hagyhattam szó nélkül, hogy Pilisvörösváron alagútba fut a vonat, hogy Lábatlanban cementgyár van, s Dunaalmás ugye: Lilla sírja. Győrben már rekedt voltam, mert akkor mikrofon? Papírtölcsérbe ordítoztam.— zelje, hatvan fáradt ember, közülük mindig volt valakinek kimenni valója. Álom helyett lidércálom • .. De ma a Cseppkő Szálló igazán rendes, kulturált vendéglátást biztosít. Ez a fejlődés. Idővel mind több lett a* utazni vágyó, s 1958-től már országossá terebélyesedett a mozgalom, egyre többen álltak az utazócsoportok élére — vezetni. Gondolni kellett a képzésükre is. — Megalakult 1962-ben a TIT ország járásvezető minősítő bizottsága, én lettem az elnöke, s vagyok azóta is. Azóta szólítják az ország bármelyik részében élő idegenvezetők, országjárás-vezetők Batizi tanár úrnak. Pedig e titulus egyébként is jár neki ... Hol terem a hazaszeretet? Dr. Batizi László Budapesten egy közgazdasági szak- középiskola felnőttoktatási igazgatója még az idén. Szeptemberben nyugdíjba — de nem nyugalomba vonul- Négy helyre, utazási irodához, idegenforgalomhoz hívtak főállású előadónak. Nem megyek. Nem akarom lekötni magam. Igaz, bár kevesebb vezetést vállalok, de mégis utazni akarok, s persze továbbra is részt venni a vezetőképzésben. Szükség van a jól felkészült országjárás-vezetőkre, hiszen növekszik az utazókedv. Akkor pedig mindent meg kell tennünk azért, hogy az „enni, inni, ami belénk fér” kiránduló szemléletet eltüntessük. Ismerjük meg igazán az országunkat, a hazánkat. Menjünk oda, mutassuk meg, nézzétek, ezt a vízlépcsőt, a semmiből teremtettük ide a prérire, itt pedig a putrik helyén felhőkarcolók állnak, s lássátok, emlékezzetek, így győzött Damjanich ../Hm.. • már ismét Szolnoknál vagyunk ... Nézzük csak, Tata, Székesfehérvár /.. igen, három hót múlva vizsgáztatok Szolnokon. * Szolnok megyében tavaly a TIT és az IBUSZ országjáró túráin csaknem húszezren vettek részt. Igriczi Zsigmond Képünkön az est résztvevőinek egy csoportja. Fotó: N. Zs. Társadalmi ünnepségek Álom a Hotel Toprongyban Mikrofon helyett papírtölcsér a hOerömöuekig Híd a Tola folyó felett 1 Mongólia lakosságának ötven ■ százaléka tizennyolc éven aluli, hatvan százaléka nem érte még el a harmincadik esztendőt. Mongólia a világ egyik legfiatalabb, és a népesség szaporulatát tekintve a legdinamikusabban fejlődő oi-- szága. Minden első és negyedik fiúgyermekből lámát neveltek, Buddha tiszteletére és szolgálatára. A kétszáz éves kínai uralom, a buddhizmus kínai változata, az évezred egyik lagrafüináltabb néppusztító eszköze lett. Láma, akinek nem lehet családja, láma, aki nem végez munkát, csak fogyaszt, a lámaizmus és *a lámakolostorok hálózata a körülötte települő prostitúcióval és a fajt pusztító vérbajjal, vitaminhiánnyal és alultápláltsággal, do- logtalansággal és még az állattenyésztésben is, a nomadizálásban is egy évezredet megelőző állapotokkal ... A század huszas éveinek elején Mongólia lakossága 900 ezer fő. De inkább kevesebb. És dinamikusan csökkenő tendenciát mutat. A lényegében halálos ítélet verdiktjét nem is csak a gyarmatosítók mondották ki a mongol népről, de még a jószívúen aggódó, és a nép kihalását keserű és befejezett tényként fogadó haladó gondolkodású tudósok is. A mongol nép nemzetközi mértékkel is figyelemre méltó szaporodását, a szocialista ország gazdasági életének bámulatra méltó fejlődését a nem barátok is kénytelenek tudomásul venni. Sőt: elismerni is! Ez a másfél millió négyzetkilométer kiterjedésű ország, ahol több mint fél évszázada győzött már a forradalom, s ahol egyszerre mérhető le mit jelent, ha egy nép a szabadság levegőjéhez jut és mit, ha e jó levegőből való mély és szapora lélegzésre az egész szocialista közösség összefog tanítani és segíteni, — nos ez az ország kincseit tekintve a leggazdagabbak közül való. Szellemiekben és gazdaságiakban egyaránt. E sorok írójának már módja nyílt jó fél évtizeddel ezelőtt a mostaninál lényegesen hosszabb idejű utazást tennie Mongóliában. Akkor még valamiféle expedíció izgalmával készült e távoli, kereken tízezer kilométerre fekvő országba, és bár nem csalatkozott, ami az egzotikumokat illeti, már akkor izgalommal figyelte, hogyan épül fel egy pásztortársadalomból, a lámaizmus szellemi terheit legyűrve egy szocialista ország. Valahol Ulánbátortól talán nyolcszáz kilométerre, a magyar vízkutatóik jóvoltából akkor napokat tölthettek! a mongol pásztorok között. Aludhattam jurtájukban, ízlelhettem az európai ínynek ugyan szokatlan, de a mongolok számára nagyon is célszerű és tápláló ételeket, ihattam a vizet, a vitamint, az ásványi Sókat egyszerre pótló kumiszt, ésszel megértve ugyan a hasznát, de gyomorral nehezen bírva az ízét. És beszélgethettem azokkal, akik számára Szuhe Bator neve nem csupán érdekes, sajátos hangzása miatt volt figyelemre méltó, hanem akik számára forradalmi vezető és fegyvertárs is volt egyszerre, aki a mongol forradalom élén állva, leszámolt a feudálisokkal. A sajátos varázsú mongol éjszakában együtt bámulhattam velük a ritka és tiszta levegőben kézzel is megfoghatónak tűnő csillagokat, hallgathattam .történeteket a múltról, dalokat is, régieket, meg olyat i-r, amelyben már a sofőrről szól az új nép új dala. A lovas sebesebb a szélnél, de a sofőr sebesebben száguld a lovasnál is. Imigyen szólt a dal, amely a nép folklórjában is tükröztette a már akikor is gyors és dinamikus változásokat. A városokban szemmel láthatóan,, a szántónokban, a járásokba^ elsősorban még csak (?) lélekbprí kitapintható- an. Bár éjszaka, jurta férfi oldalán forgolódva amáránybőrön, majdnem levertem a telepes rádiót. Budapest—M oszkva—Omszk—Ir- kutszk—Ulánbátor. Az útvonal akkor is, most is ez volt. A különbség az első pillanatra csak annyi, hogy órákkal rövidebb az út — most is megvan azért kilenc óra a tiszta repülési idő —, meg annyi még, hogy a TU 154-es gépek kényelme immáron kissé unalmas időtöltéssé degradálta a felhők feletti száguldást. Valójában már az utasok összetétele is sokat elmond a fél évtizedről. Nemcsak arról, hogy mennyivel több a magyar, mint voH annak idején és, mennyivel magától értetődőbb az utazás a magyar, ember számára is. Természetesen erről is árulkodik az utaslista. Ám arról is, hogy angol pedagógusok, francia turistáik jönnek velünk a gépen, meg mongolok Magyarországról, meg NDK-beliek és természetesen szovjetek, lengyelek és csehek, munkások és szaktanácsadók, turisták és tudományos ülésszakok résztvevői. Ez a TU 154-esnek titulált Bábel, a bentülők számára szinte mozdulatlanul lebeg, olyan magasan, hogy már fekete felettünk az ég. Nem mi megyünk, a Föld forog alattunk — úgy tűnik. Mikor leszálltam Ulánbátor légi kikötőjében és fél évtized után újra láttam a mongol fővárost, úgy éreztem: mozdulatlan maradtam, míg körülöttem és mellettem elrohant a mongol valóság. A régi városmagon kívül alig ismertem rá a fél évtizeddel előbbi városra, egy másfél milliós nép 320 ezer lakosú fővárosára. Az út a repülőtértől a városig a Tola folyó fölött halad át. Természetesen a folyó hídján. Természetesen? öt évvel ezelőtt recsegő, ingatag tahidon döcögtünk át. Most átsuhantunk a hídon, a város felé. A hídon, amely a folyó két partját köti össze. És bennem a múltat és jelent. (Folytatjuk)
