Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-18 / 116. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. május 18. ti TUDOMÁNY—TECHNIKA Hol fart ma a Tisza-kutatás? E gy éve mutattuk be lapunk hasábjain a Magyar Tudományos Akadémia szegedi csoportjának kere­tében működő „Tiszakutató Munkaközösség”-et, melynek tagjai egyetemi, főiskolai tanárok, oktatók, bota­nikusok, zoológusok, hidrobiológusok, akik — egyéb munká­juk mellett — a munkacsoport programjában meghatározott kutatási feladatokat végeznek el, a Tisza minél alaposabb megismerése érdekében. A korábbi években a folyó természet-földrajzi viszonyai­nak, vízi és vízparti élővilágának feltérképezése volt a cél, tehát igyekeztek a lehető legjobban rögzíteni az akkori álla­potot, egyáltalán ,,leltárba venni”, milyen alacsonyabb, és magasabbrendű. növények, állatok élnek a Tiszában, a Tiszát kísérő galériaerdöben és környékén. Az egyre növekvő kutatóközösség fennállásának 18 éve alatt meglehetősen nagy fajlistát tudott már összeállítani, s bár manapság új fajt felfedezni szinte csodának számit, a Ti­sza állományához képest új élőlényt (tehát amelyet eddig nem észleltek még a folyóban) gyakran találnak. Mindez arra is utal, hogy a múlt században megzabolá­zott folyó a szabályozással sem valami végleges állapotba került, hanem évről évre dinamikusan változik, alakul. Ép­pen ezért a Tisza-kutatók sem elégedhetnek meg az egysze­rű „leltár”-kutatással. Az észlelt adatok állandó összehason­lításával állítják ki a „Tisza őfelsége” újabb és újabb bizo­nyítványát. A „Tiszakutató Munkacsoport” eddig hat alkalommal adott számot tudományos konferencián az eredményekről. A közelmúltban pedig Szegeden tartották a hetedik Tisza-kuta- tó ankétot. A tanácskozás előadásai azt bizonyították, hogy a folyó élővilágában éppolyan fontos szerepet tulajdonítanak a legparányibb baktériumnak is, mint a partmenti fűzfának, vagy épp a puskások csemegéjének, a vadkacsáknak. Az alábbiakban az elhangzott előadások alapján meg­kíséreljük érzékeltetni azt a színes és változatos munkát, ame­lyet a munkaközösség jelenleg a folyó megismerése érdeké­ben végez. II „Szamos Szolnoknál” Életrajzaim Irigylésre méltó riporter Szél Júlia. Nemcsak mert mindent, szinte mindent tud, amit tudni kell ebben a szakmában, nemcsak azért, mert még műsorainak vissz­hangjából is sikeres összeál­lítást tud szerkeszteni, in­kább azért, hogy van ez a visszhang, hogy műsoraira sokan figyelnek. És többen veszik a fáradtságot, ragad­nak ' tollat, hogy egyetérté­sükről biztosítsák, hogy a már hallott esetekhez hason­lókról beszámoljanak, vagy éppen ezért, hogy vitatkoz­zanak. perbe szálljanak a riporterrel. Csupán egyetlen példát. Szél Júlia egyik műsorában arról szólt: kiveszőiéiben a mali falvainli régen volt s illem! istápolói, egy-egy, a közösségért élő tanító, or­vos vagy éppen pap. S ím megindultak a levelek: Van még, jöjjön keresse meg­szel Júlia ebben a műsorá­ban e levélírókat kereste meg — riportjainak sorával bizonyítja, hogy a jó doku­mentumműsor minden ki­agyalt játéknál izgalmasabb. Krimikedvelőknek Ha már a kiagyaltságról szóltam, itt kell megemlíte­ni Macumoto Seiho A hang című rádiójátékát. Ebben két és egynegyed órán át folyik a nyomozás a gyilkosok után, ami ugye nem is len­ne sok szombat este, ha a krimi igaz izgalmát kapja a hallgató — nem valami pót­szert. Mert ha már krimi — legyen igazán az. Ne kacsin­gasson az irodalom felé, ne próbáljon meg figurák he­lyett hebehurgya jellemraj- zokat adni (illetve: ne pró­bálja, ha nincs remény ar­ra, hogy ez sikerül is neki.) Ügy érzem, csinálmány ez a bűnügyi játék. Még a műfaj szokásos sztereotípiáit — például bugyuta segádfel- ügyelő, zseniális főfelügyelő: tetszik tudni, hogy legyen aki akinek elmondja, mi is történt ugye — szóval eze­ket a szokványokat is olyan szokványosán alkalmazza, hogy már szinte bosszantó. Nem értem a Rádiót. Két óránál is többet, kitűnő szereposztást, rutinos, ügyes rendezőt pazarolni egy alap­jában gyenge krimire? Tudom, a bűnügyi játék nem több, mint szellemi agytorna, ha úgy tetszik a keresztrejtvény rokona. Nem is kell több. Csak legyen az igazán — izgalmas. Valószínűleg jobban kelle­ne válogatni. Tájkép rési időkből Per Gunnar Evander hang­játéka, bár mindenben más, egyetlen ponton hasonló az említett krimihez. Ez is túl­méretezett­Pedig a költői képzelőerő, a nemes szándék, becsülen­dő. Az idős, kissé titokzatos festő csodálatos képe feléled, fényt árasztva világít az emberi lelkekbe, illatokat áraszt, érzelmeket kavar — im a művészet csodatevő ereje. A játék tulajdonképpen egyetlen etűd. Végső fokon terjedelme harmadában — a zsebrádiószínház produk­ciói között lehetett volna igazán szuggesztiv. Így, az itt-ott már-már unalomba fúló megvalósítás egy fura ,.optikai” jelenségre hívja fel a figyelmet: a felnagyí­tás bizony néha töpörít. — trömböczky — .Ha a Tiszát meg akarja ismerni — vizsgálja a Sza­most! — mondta a konferen­cia szünetében az egyik kis­körei hidrobiológus, afféle „reklámparódia” gyanánt, újabb rokonszövegeket kelt­ve vele életre. Volt, aki sze­rint a vízállásjelentés úgy is /kezdődhetne, hogy „a Szamos Szolnoknál árad ...” A komolytalannak tűnő szójáték tudományos megfi­gyeléseken alapul. A Tisza vizének minőségét, kémiai összetételét, növényi és állati planktonját — de még a sző­ke Tisza szőkeségét is — az összes mellékfolyók közül a Szamos határozza meg a leg­erőteljesebben. Ez derült ki abból a plank­ton vizsgálatból, amelyet a debreceni Agrártudományi Egyetem kutatói végeztek a Tiszán, Tiszacsécsétől lefelé haladva. Mint megállapítot­ták, a felső szakaszban olyan kevés faj- és egyedszámű al­ga él, hogy annak alapján in­kább pataknak, mint folyó- nak lehetne nevezni a Tiszát. A Szamos torkolathoz érve azonban hirtelen megváltozik a kép a mikroszkóp alá tett vízcseppben. Az eddig itt-ott lézengő növénykék helyett egész tömeg alga hemzseg a Két hónapja járta be a ma­gyar sajtót az a rövid kis köz­lemény, amelyben tudtára adták az olvasónak, hogy a tavalyi évben a Balatonon bekövetkezett halpusztulá­soknak megtalálták a vétke­seit. Megállapították, hogy a szerencsétlenül járt pikkelye­sek vesztét a nagy mennyi­ségben elszaporodott kovaal­gák okozták, ezek közül is az a faj, amelyik a többitől aránytalan, hosszú, tűszerű testalakjával tér el. A tájé­koztatás szerint ez felsértette a halak kopoltyúsának légző­hámját és emiatt szinte „víz­be fulladtak” a derék jószá­gok. A magyarázat ésszerű­nek, logikusnak hatott, s na­pirendre tértünk fölötte, an­nál is inkább mert más köz­lemény nem látott napvilágot halpusztulás-ügyben. Szegeden azonban épp a Tisza kutatása során szerzett tapasztalatok adták az ötle­tét a jelenség másfajta meg­látómezőnyben. A Szamos olyan gazdag algaegyüttest szállít a befogadó Tiszába, hogy azok lejjebb haladva óriási mennyiségűvé szapo­rodnak. A legnagyobb érté­ket Záhony — Dombrád kö­zött mérték: egy liter víz­ben 13 millió alga volt. S, hogy a Szamos menrtyirÉ:" meghatározó, arra jó példa; Tokaj alá érve, a Bodrog tor­kolata után az algaegyüttes egyedszáma lecsökkent. A Bodrog nem „tett hozzá” csak felhígította az „algale­vest”. Ugyanezt tapasztalták a mikroszkopikus lebegő állati szervezetek, a zooplankton vizsgálatakor is. Ennél már a Szamos torkolattól 1 kilo­méterre Vásárosnaménynál több százszorosát észlelték a torkolat fölötti létszámnak. A Bodrog után ez annyiban változott, hogy a tiszalöki vízlépcső duzzasztó hatása miatt lelassult vizben még jobban elszaporodtak. A Sza­mos alatt észlelt fajok nagy "részét később, a Tisza alsó szakaszán is megtalálták, s a Tiszalöknél kiágazó Keleti Főcsatornán ugyancsak ki­mutatták (egyre csökkenőbb számban) az észlelt fajokat, melyek közt a parányi kere­kesférgek voltak túlsúlyban. közelítéséhez. A szegedi ku­tató a vizsgálati eredményeit a fenti elmélet céfolataként kívánta közölni a Tiszakuta­tó ankét résztvevőivel. Miután a Szeged melletti a lk ai, holtágban, a Sáséren már 1958-ban észleltek hal- pusztulást, s azóta a tiszai halpusztulások vizsgálata rendszeresen folyik, megálla­pították, hogy a pusztulások túlnyomórészt nem a vízbe engedett mérgező anyagoktól, származnak (mint arra leg­hamarabb gondolnánk), ha­nem a vízben, az adott élő­helyen keE az okokat keresni. Az összetevők elemzésével így jutottak el az élőhelyek egy közös tulajdonságig: ahol a katasztrófa bekövetkezett, ott a víz fenekén vastag fe­kete iszap lappangott. A fe­kete iszap vasszulfidot tartal­mazott, amelyből mint a kí­sérletek is bebizonyították, mikroorganizmusok segítsé­gével kénhidrogén szabadult fel bizonyos esetekben. A kénhidrogén pedig a vízbe kerülve szabályos fulladási tüneteket okozott a halaknál. Vízbe fulladtak, — mint azt a balatoni pusztulásnál írtuk. A tünetek tehát azonosok voltak: mindkét Helyen oxi­génhiánytól múltak ki a pon­tyok, keszegek, kárászok, csali épp a magyarázatot ne n érezték eléggé meggyőzőnek; a szegediek. Megkezdték hát a vizsgálatokat, s legnagyobb meglepetésükre a Balatonnak azokon a területein, ahol a haltetemek borították a vizet, nem találták a nyomra veze­tő fekete iszapot. Ez az előb­bi feltevés ellen szólt. A rej­tély azonban megoldódott. A tó mellett, A Balaton hajda­ni bérkeiből kialakított ha­lastavakon ugyanis már is­mét megtalálták a vasszuifi- dos masszát. A tavaly tél végén, febru­ár, márciusában bekövetke­zett balatoni halpusztulásért ezt tették felelőssé a szegedi kutatók. A magyarázat: az említett időben rendkívül sok eső hullott, s ez bemosta a Balatonba a hajdani berkek­ben keletkezett kénhidrogént. Mellette szólt az is, hogy ugyanazokat a holtágakban megfigyelt jelenségeket ész­lelték a balatoni halaknál is, s ugyanakkor a halait fuldolt- lása a berkek, csatornák be­vezetőinél mutatkozott elő­ször. Mindezek ellenére is lehet­ne kétkedve fogadni a ma­gyarázatot, azonban egy egy­szerű kísérlettel méginkább Hol lakik az iszaplaké? Jő kérdés. Hát az iszap­ban. Otít is kell keresni, de tegyük hozzá, hogy nagyon. És akkor sem biztos, hogy találj uk. Az ugyanis eltűnt, s csak mutatóban van már belőle egy-kettő, pontosan — három. De több egy darab ßem. Rossz jel... Akár így is szólhatott vol- ' na a szarvasi kutató Kis­köre—Tiszafüred között vég­zett vizsgálatainak össze­foglalója, amelyben a fo­lyószakasz árvaszúnyog fau­nájával foglalkozott. Az em­berre ártalmatlan árvaszú­nyogok lárvái a folyó fene­kén, az iszapban élnek, s a vízi szervezetek tápláléklán­cában igen fontos szerepet töltenek be: egyes haliva- dékoknák, s ez a „nevelő- táp”. Az említett térségben a Tisza II. vízlépcső elkészül- -te előtt az iszapmintákból szép számban — több faj, több példány — kerültek elő . árvaszúnyogok 1971. és 1972-ben. A későbbi évek­ben, s a duzzasztás megkez­dése óta kimutatott Chiro- nomus (árvaszúnyog) fajok száma ugyan 1975-ig jelen­tősen nem csökkent, azon­ban kicserélődött *A korábbi folyóvízi típu­sok helyett többségbe kerül­tek az állóvizet kedvelő Chironomus-félék. A leg­megdöbbentőbb tapasztalatot azonban a tavalyi év szol­gáltatott Míg 1971-ben 80 iszapmin'tából 49 állatot si­került kimutatni, addig ugyanilyen 120 mintában összesen három példányt ta­láltak. Hol lakik az iszaplakó? Jelenleg csak az biztos, hogy ott nem, s következtetni csak olyan hirtelen levonult mérgező víztömegre tudnak, amely megakadályozta a Chlronomusok szaporodá­sát. (Lehet, hogy a Sajón érkezett olajszennyezés?) sikerült meggyőzővé tenni az érvelést, összefogták ugya­nis azokat a halakat, ame­lyek a kénhidrogénnel fertő­zött vízben szédelegtek, pi­páltak, fuldokoltak és Siófok, illetve Tihany térségében a tiszta vízbe elengedték őket. A félholt halak feléledtek és sem Tihanvnál, sem Siófok­nál nem találtak a szakem­berek később sem károsodott példányt. S, hogy a természet törvényei nem ismerik a földrajzi határokat, arra egy másik példát: a jugoszláviai Palics egykor híres fürdőta­vában megbomlott az egyen­súly. Elmocsarasodott, elisza­posodott a tó, s a halak is pusztulni kezdtek. A felsza­badult kénhidrogén szedte az áldozatokat. A kísérlet ott is eredményes volt: a döglődó pontyokat a legközelebbi húsbolt halastartályába tet­ték, s levegőztetett oxigéndús vizet engedtek rájuk. Fel-, éledtek, hogy nemsokára élő- halként a fazékban végezzék. A palicsi tavat egyébként az­óta lecsapolták, és az iszap­ját teljes mélységében eltá­volították. A szakemberek véleménye minden bizonnyal megoszlik ebben a kérdésben, s nekünk sem feladataink, hogy a vitát eldöntsük. Az azonban tény, hogy az itt közölt elgondolás a maga érveivel nem kevés­bé logikus, mint az egyéb­ként sokkal nagyobb nyilvá­nosságot kapott elmélet. Három éve új mederben folyik a Tisza, beavatkozik az ember az életébe: lelas­sult a folyó a vízlépcsőnél. A tározótó töltései úgyszól­ván „célegyenesbe” értek, a hatalmas beruházás utolsó nagy építménye a tározótót lezáró hullámtéri duzzasztó jó ütemben halad, két év múlva kezdődik az Alföld legnagyobb tavának feltölté­se, minitenger lesz az er­dők, cserjék, tocsogók, szán­tóföldek helyén. Hidrobioló­giái szempontból sekély tó hullámzik majd ott, ahol most pocsolyának is alig nevezhető fertőző pangó vi­zek bújnak meg a mélyedé­sekben. ahol évszázados fák gyökerei kapaszkodnak a földbe, s ahol jelenleg ha­talmas tömegű szerves anyag halmozódott, fel a leendő tározótér növényze­tében megtestesülve. Mind­ezek nagy veszélyt jelent­hetnek az új tó vizére... A vészharangot mégis kár lenne megkongatni, s arra a kérdésre is nehezen vála­szolhatnának a kutatók, hogy a tározó vize megfe­lel-e a követelményeknek. Azt azonban az összefüggé­sek ismeretében kötelessé­gük is hangsúlyozni, hogy a zsilipek lezárása még nem elegendő a „tócsináláshoz”. A Magyar Tudományos Akadémia Tiszakutató mun­Folyóvíz vagy lógóidat A Tisza vizének minősége jellemezhető a benne élő szervezetek alapján, azonban azt is tudnunk kell, hogy ezek nem függetlenek a víz kémiai összetételétől sem. Ha ennek az összefüggés lánco­latnak valamelyik szeme megszakad, vagy bármi mó­don megváltozik, egész - sor újabb változást indíthat el. A víz elemzéséből modem „jósnő” módjára olvashatnak a hozzáértők. Jelezhetik, ér­zékelhetik az átalakulás irá­nyát, tendenciáját. A vegyészek például né­hány aggasztó jelenségre hív­ták fel a figyelmet. Az utóbbi években növekedett a Tisza víz foszfortartalma, nagyobb lett a nitrogénvegyületek ará­nya is. Miután mindkét ösz- szetevő a növények számára hasznos tápanyag (tehát az algák számára is) fokozottab­ban fennáll a manapság egy­re többet emlegetett eutrofi- záció, a tápanyag feldúsulás és az ezzei járó vízinövény túlszaparadás veszélye. A kis túlzással mondva tápoldattá váló Tiszán a külső feltételek hatására bármikor lehet tö­meges alga szaporodás, az úgynevezett vízvirágzás. Még egyszerűbben: olyan eset, amikor a viz bezöldül. Ez a probléma a TiszalÖk fölötti szakaszon jelentkezett elő­ször, s a kiskörei tározónál méginkább élés kérdéssé vál­hat. A Tisza II. vízlépcsőnél már észleltek a Clamidomo- nas nevű zöldalgák okozta vízvirágzást. Kisköréért kacsoportja javaslatokat dolgozott ki, melyekben Kisköréről Kisköréért esett szó. A víztározó környezet- védelmének feladatainál minden olyan összetevőt megvizsgáltak amely az új tó vizére rossz hatással lehet — az eutrofizációtól a szer­ves anyagok rothadásáig — s megállapításaikban a leg­fontosabb feladatokat fogal­mazták meg. Ilyen például az erdők, a cserjék teljes kiirtása, a tüs­kök eltávolítása, a hullám­zást elősegítő meder alakítás mellett több módszer a mo- csarasodás elkerülésére. A legizgalmasabb az az elgondolás, hogy a tervezett kétütemű duzzasztással el­lentétben egyszerre töltsék fel a tározótavat, nehogy a sekély víz idő előtt elmocsa- rasodjon ... Ha a korábban leírt ta­pasztalatokra gondolunk, jo­gosnak is látszik ez az élő­világ törvényei diktálta igény. Az összeállítás alapjául szolgáló előadásokat tartot­ták: Dr. Szabó András. Dr. Vámos Rezső, Hamar Jó­zsef, Végvári Péter, dr. Szí­tó András és dr. Bancsi Ist­ván. írta és összeállította: Igriczi Zsigmond Mitől pusztulnak a halak? Kisköréről A Tiszakutatók a folyó mentén élő madárvilág mozgását is vizsgálják. Képünkön Lörincz István, a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi felügyelője nádirigót gyűrűz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents